A Westlife a Backstreet Boys utáni (nem sokkal vannak lemaradva) kedvenc fiúbandám. 1998-ban alakultak meg, 2012-ben feloszlottak, aztán 2018-tól újra aktívak, legnagyobb örömömre. Öten kezdték, ám 2004-ben kilépett egy tag, mégpedig Brian McFadden, aki azóta sem tért oda vissza, mert anno a családjával akart több időt tölteni, aztán szólókarrierbe kezdett (végül 2016-ban összeállt a Boyzone fiúbanda egy korábbi tagjával, így ők lettek a Boyzlife, azóta Keith Duffy-val együtt lépegetnek fel és zenélnek). Mindig sírva nézem meg a sajtótájékoztatót, ahol a Westlife-fiúk egyesével mondtak érzelmes beszédet, amivel elköszöntek társuktól. Szeretem ezeket a srácokat együtt és külön is. Így hát, amikor Brian koncertet tartott pár éve és megemlékezett az elmúlt 20 évről, megköszönte a támogatást, és megemlítette, milyen hihetetlen, hogy ennyi idő alatt ez az első szólókoncertje, aztán sok év után újra felcsendült tőle a Westlife egyik leghíresebb száma, a My Love...hát, nálam eltörött a mécses. Megható a videó, a hangja pedig még mindig mennyei magasságokban van! Mindig is imádtam hallgatni őt, ide kattintva azt is megnézhetitek, hogyan szólt ez a gyönyörű szám akkor, amikor még ő is Westlife-tag volt. <3 Ha esetleg nem ismeritek a Westlife-ot, és nem ismeritek fel a régi felvételen Brian-t, akkor ő az a barna hajú srác, aki a második versét énekli és gitáron játszik. Ez az ír fiúbanda tényleg egy áldás az életemben, örökké imádni fogom őket! És hiába nincs velük Brian 18 éve, ő is mindig különleges helyen lesz a rajongói szívemben. <3

Nemcsak a Broadway tud könnyeket csalni ám a szemembe és borzongást okozni a szó legnemesebb értelmében, hanem például itt van London színházi "ékköve", a West End. A musicalt 2020 februárjában kezdték el játszani, de sajnos a covid közbeszólt és 6 hét után bezártak a színházak. Márciusban világszerte erre a sorsra jutott a színházi világ. 2021 nyarán végre folytatódhatott, de sajnos 2022 januárjában már az utolsó előadást tartották ezekkel a csodás művészekkel, akiket itt láthattok ezen a felvételen, ami kvázi egy sajtótájékoztató volt még 2019 őszén. Bárcsak eljuthattam volna rá, ez élőben egy még nagyobb csoda lehetett, hiszen már a videó is ezt bizonyítja. Az Egyiptom hercege mesét szerintem mindenki ismeri, de az fix, hogy a Whitney Houston és Mariah Carey által felénekelt duettet, ami belekerült a mesébe is, tényleg az egész világ hallotta már. A dal szerzője Stephen Schwartz, aki itt a videó elején is beszélt kicsit a dal lényegéről, a héberek felszabadításának pillanatának ünnepléséről. Belelágyul az ember szíve és kibuggyan a könnye, ha csak meghallja a dalt. Igen, most általánosítottam, de naná, hogy magamról beszélek. Alexia Khadime és Christine Allado új szintre emelte nálam ezt a duettet, illetve Mia Lakha héberül énekelt része is szíven talált, a kórusról nem is beszélve. A legtöbbjük amúgy fontos szerepet játszik a darabban, szóval nem mindenki az énekkar tagja, csak ahogy az musicaleknél lenni szokott, a közös részeket mindenki dalolja, főleg egy sajtótájékoztatón. :D Még hadd emeljem ki a varázslatos hölgyek mellett Luke Brady-t, aki a végén beénekel egy szólósort, ezzel elérve, hogy a sarokba ájuljak. Emlékszem, amikor először láttam a videót, amúgy is végigbőgtem, erre ő csak rátett egy lapáttal a kristálytiszta hangjával, én meg ledermedtem, aztán...nos, tovább zokogtam. A videót azóta rengetegszer megnéztem már, a meghatódás még mindig fennáll. Szeretem ezt a brigádot, egyébként van köztük egy MAGYAR művésznő is, Mercedesz Csampai, akire mind büszkék lehetünk, hiszen a West End-en játszik, ráadásul részt vett egy ilyen különlegesen szép előadásban! <3

Van két nap, amit sosem felejtek el. Az egyik, amikor megnéztem Christina Grimmie jelentkezését az amerikai Voice-ba, amikor mindössze 20 éves volt. A tehetségkutatóban a harmadik helyen végzett, de a hangjával és előadásmódjával első percben elérte, hogy nekem és még sok más embernek ő legyen a győztes. A másik pedig az, amikor elolvastam a haláláról szóló hírt. 22 éves korában egy koncertje után, miközben ő tündér módjára találkozott a rajongóival, egy elmebeteg rajongónak nem nevezhető megszállottja lelőtte. Egy álló hétig sírtam a dalait hallgatva. Azt hiszem, ezt sosem fogom teljesen feldolgozni. Még most is értetlenül és dühösen állok az egész előtt. Egy angyallal több lett odafent. Egy ekkora tehetség ilyen fiatalon... fájdalmas. Nagyon. A legnagyobb kedvenc dalom tőle a Liar Liar amúgy, és ezen a fellépésen a bátyja, Marcus kísérte őt gitáron, miközben ő a szintetizátort bűvölte. Duplán szívfacsaró a tudat, hogy a lövéseket követően Marcus volt az, aki a sokkot leküzdve rávetette magát a támadóra/gyilkosra, és a dulakodás közben az a féreg önmagával is végzett... Persze ez Marcusnak és Christina többi családtagjának nem volt vigasz, de Marcus egy igazi hős. Szóval emiatt még szívettépőbb néznem ezt a videót. De bármennyire is fáj, sosem fogom abbahagyni Christina hallgatását, a fellépéseinek nézését, mert így bennem örökké él ez a csodatehetségű lány! <3

Tőlem megszokott, sőt már-már elvárás, hogy posztoljak Broadway-művészekről. Nem időszakosan, hanem...lényegében állandóan. Tudjátok, milyen régóta vagyok a tengerentúli musicaljátszás rajongója (is), illetve minden álszerénység nélkül mondhatom, szakértője az ottani művészeknek. Legalábbis elég soknak közülük. Nyilván mindenkit még én sem ismerek, hiába követem a Broadway-t már egy évtizede. Életem akkor lesz igazán teljes, amikor beülök annyi előadásra ott New Yorkban, amennyire csak tudok és végigbőgöm mindegyiket a katarzis és az álmok megvalósulása miatt. Na, de térjünk rá az alanyunkra, Will Chase-re. 1998-ban debütált a Broadway-n, mégpedig az egyik leghíresebb musicalben, a Rent-ben, ahol egy apróbb szerep eljátszása mellett ő volt Adam Pascal beugrója, aki Roger-t játszotta. De erre még később kitérek. Most egy 2000-es videót hoztam, amikor a Miss Saigon-ban játszotta el pár évvel a nemzetközi turné után ismét a férfi főszerepet, Chris-t, ezúttal Manilában. A szólódalát pakolom ki nektek... a tehetsége szerintem önmagáért beszél.

És akkor visszakanyarodva a Renthez. Ekkor már nem beugróként, hanem a szereposztás teljes értékű Rogerjeként! Ő volt a legutolsó Roger is, ugyanis 2008-ig volt repertoáron a musical, és ez a videó konkrétan a legutolsó előadás felvételének részlete, amit szerencsére kiadtak DVD-n, így mi rajongók bármikor átélhetjük újra. Will bámulatos munkát végzett Rogerként, szintén szólódalt választottam. Mondjuk poén lelőve: ebben a posztban most minden videóban csak ő fakad dalra, de azért kiemeltem külön az egyértelműt, mert miért ne? Azt mondom, Adam Pascal egy király, de méltó utódja volt a szerepben ez a musicalisten! <3

Emberünk nemcsak a színpadon brillírozik hosszú évek óta, de a sorozatok világában is jártas. Számos epizódszerep van a háta mögött, sőt főszerepet is formált már meg, illetve visszatérő karaktereket is képernyőre vitt az évek alatt. Például a Smash-ben (magyar címe azt hiszem, Kasszasiker) több részen át boldogított minket a jelenlétével... és a dalokkal, amikben énekelt. Például mind a mai napig tátott szájjal bámulom ezt a Bruno Mars feldolgozást. Az baj, ha szerintem még az eredetinél is jobb? Pedig imádom Bruno dalát úgy, ahogy van. De Will annyira sokkolóan odatette ezt az 1 percet, hogy nem tudok továbblépni rajta. A tehetségére tényleg nincsenek létező szavak!

A Broadwayesek minden zenei műfajhoz értenek. Valaki összeszámolta már, ezt hányszor írtam le? Felesleges, mert nehéz lenne visszafejteni az ömlengéseim közepette. De ez egy tény! Nincs olyan dal, amit egy profi Broadway-művész ne adna elő tökéletesen! A Nashville című sorozatban először visszatérő szereplő volt, aztán előlépett állandóvá, végül vendégként szerepelt az utolsó két szezonban. A lényeg, hogy közel 60 részen át jelen volt, ami például nekem, mint hatalmas rajongójának, leírhatatlanul nagy boldogság! És igen, íme a bizonyíték, hogy a country is fekszik neki! Ahogy írtam is... MINDEN! <3 :)

Taylor Swiftet senkinek sem kell szerintem bemutatnom. Írtam már róla párszor. Régen imádtam, aztán a hatalmas sikere miatt évekig ignoráltam, egy ideje viszont megint hallgatom és kimondhatom, újra megszerettem őt. Talán jobban, mint gyerekként. Hozzáteszem, továbbra is úgy gondolom, túl van tolva a népszerűsége, mert bár nagyooon tehetséges hangilag is, főleg pedig dalszerzőként, de nála jóval nagyobb technikai tudással rendelkező énekesnők meg fele annyi figyelmet sem kapnak, mint amennyit a tehetségük érdemelne (LeAnn Rimes a legjobb példa, de róla majd később). Persze nem Taylor hibája, hogy ennyire felkapták. Ettől még nagyszerűnek tartom őt, csak szeretek mérlegre állítani tényezőket. Swift kisasszony koncertturnéin nem kevés vendégsztár fordult meg, akikkel az adott művész egy-egy dalát szokta előadni. Pár éve, 2013-ban a The Red Tour Nashville-i állomásán az egyik legnagyobb favorit countrybandám bukkant fel Taylor kedves beharangozó szövege után (ő amúgy mindig MINDEGYIK fellépő énekesről vagy épp zenekarról áradozni szokott, és esküszöm, még talán jobban be is zsong tőlük, mint maga a közönség...kivétel nélkül minden vendégtől). Nashville a country városa, ez köztudott. Szóval hatalmas dolog volt, amikor meglepte az ottani rajongóit a világklasszis Rascal Flatts-szel! Tényleg elképesztően édesen konferálta fel őket, és főleg akkor könnyeztem be, amikor elmondta, hogy elhozta ezt a bandát, akik magukkal vitték őt egy turnéjukra, amikor még senki sem tudta, ki az a Taylor Swift. Na, itt aztán már tényleg mindenki sejthette, hogy mi fog következni. És hogy pár éve pont itt nyitotta meg az ő koncertjüket. Lehetetlen nem bekönnyezni ettől az ikonikus pillanattól, a beszéd, amit elmondott, a zene elindulását követő szünet, miközben üvöltött a közönség, aztán bumm, elnyomták az egyik legnagyobb kedvenc Rascal Flatts számomat. Mondjuk tőlük melyik dal nem a világom közepe? Költői kérdés volt. Az egyik legleglegjei a szívemnek, és baromira fáj, hogy tavaly feloszlottak. Még egy hülye búcsúturnéjuk sem volt - köszönjük covid -, pedig megérdemelték volna a több mint 20 éves pályafutásuk után!!! De most nem bosszankodom, inkább kiélvezem ezt a csodás pár perces videót, amit már megszámlálhatatlanul sokszor megnéztem! <3