11-12 éves voltam, amikor néztem a Hannah Montana-t a tévében. Akkor lettem Miley Cyrus rajongója. Bár az évek alatt alábbhagyott a fanatizmusom, de nem azért, amire gondoltok. Ennek köze sem volt ahhoz, hogy milyen lett a viselkedése, milyen botrányok vették körül szerencsétlent pár évvel ezelőtt. Tudtam, hogy ez a hirtelen világhírnévre szert tett fiatal nő, aki konkrétan gyerekként került bele az őrült forgatagba, ráadásul a családja sem épp problémamentes és példamutató, ha őszinték akarunk lenni, szóval egyértelmű volt, hogy ez is rányomta a bélyegét a viselkedésére. Túl gyorsan próbált felnőni, rosszul kezelte a sikert. Mentálisan kellett összevakarnia magát. Talán egy ideje végre minden rendben vele, én legalábbis így látom és nagyon örülök, hogy rendeződik az élete. Szóval megosztó személyiség lett az aranyos kislányból, ez vitathatatlan. Én sosem pártoltam el tőle, szeretem sok mindenben a gondolkodásmódját, a nyilatkozatai alapján sokszor tudok azonosulni a mondandójával, az érzéseivel. Ez mindig is így volt. A dalainak többsége megfogott, jó néhány a szívembe költözött. A Hannah Montana korszakból a főcímdalt linkelem be nektek, mégpedig a 2007-2008-as első nagy turnéjáról, ami a koncertek záródala volt amúgy. Ekkor Miley mindössze 15 éves volt! Én pedig a legnagyobb Miley fan korszakomat éltem, szóval emlékszem, mennyire csillogó szemekkel bámultam a koncertet. Most bevallom, először megkönnyeztem a videót, mert visszahozott emlékeket! Amúgy az egyik háttérénekese Candice Accola (King), aki a Vámpírnaplók egyik főszereplője lett kb. egy évvel ezután a turné után. Ezt már csak azért is ki akartam emelni, mert nekem Candice az egyik legnagyobb favoritom, és őszintén szólva ma már jobban bezsongok attól, amikor őt meglátom ezen a koncerten, mint magától Miley-tól és a már ekkor is erősen megmutatkozó tehetségétől! :D A 2009 végén lévő Wonder World Tour egyik dalát is mindenképp linkelni akartam, szóval itt eléritek a When I Look At You című dalt, ami a 2010-ben megjelent The Last Song (Az utolsó dal) című filmjének betétdala is lett. Már attól sírok, hogy csak leírtam a címét a Nicholas Sparks könyvéből adaptált projektnek. A kedvenc íróm, akinek a megfilmesített munkái is egytől egyig lelkekig hatolnak. És ez bizony erre a gyönyörűséges dalra is igaz. Lehetetlen nem sírni rajta, még több mint egy évtized után is kicsinál, amikor meghallom. Miley érzelmileg és hangilag is tökéletesen átadja a lényegét. És ez az, amit imádtam, imádok és mindig imádni fogok benne, még ha már el is múlt irányába a régi tomboló rajongásom! A művészetének varázsa ÖRÖK! 2014-ből, a botrányos korszakának közepéről is akartam hozni egy felvételt, ide kattintva a Bangerz Tour egyik részletét tekinthetitek meg. A Maybe You're Right egyébként a Bangerz albumáról az abszolút kedvenc számom, a szövege egyszerűen bámulatos, a zenei világa pedig totál az én stílusom. Oké, erről a turnévideóról nem jön át, mennyire is volt sokak szemében megbotránkoztató akkoriban Miley viselkedése, de például az öltözékébe is simán belekötött mindenki. Oké, tény, hogy nem épp a szemérmes divatot követte, de akkortájt az emberek már mindenben a hibát keresték, mindenbe beszóltak, amit tett vagy amit viselt. Én ezt mindig félre tudtam tenni. Engem csak egy kérdés foglalkoztatott: a tehetsége ugyanúgy jelen van? Igen? Akkor nekem csak ennyi kell. 2017-ből is csekkolhattok egy felvételt, amikor Ariana Grande koncertje után egy öngyilkos merénylő robbantását követően a The Voice színpadán előadta az új dalát, az áldozatoknak, a túlélőknek ajánlva a Malibu-t, ami pár héttel a tragédia előtt jelent meg. A szövegét Miley maga írta. Megjegyzem, nem ez az egyetlen dala, amit ő maga írt. Ezen a felvételen nem látok mást, mint egy csodás, nagy szívvel megáldott fiatal nőt, aki végre kezd révbe érni! Végül, de nem utolsó sorban pedig a beillesztett videó egy idei felvétel, amikor egy koncerten Miley előadta Madonna egyik leghíresebb számát. Nem hiszem, hogy igényel hosszasabb elemzést. A színpadi jelenléte, az ottani LÉTEZÉSE önmagáért beszél! A tehetsége megingathatatlan, neki pedig boldog szülinapot kívánok a gyermeki énemből fakadó teljes szeretettel és tisztelettel! <3

Van egy telenovellákról szóló oldalam, ahova már többször is kitettem videókat ennek a csodás bandának a fellépéseiről, ahol kifejtettem, hogy a világot jelentik nekem hosszú évek óta. A Camila 2005-ben alakult meg, akkor még három tagja volt: Mario Domm, Pablo Hurtado és Samo. A mexikói pop-rock csapatot aztán Samo otthagyta 2013-ban. Mario és Pablo onnantól kezdve duóban nyomják, még mindig aktívan zenélnek. Pablito-t én konkrétan minden idők egyik legjobb gitárosának tartom. A kedvenc koncertem egy részletét hoztam most el nektek 2019-ből, amikor egy másik zenei zseniduóval, a Sin Bandera-val turnéztak. Volt közös dal is, de most csak a Camila a posztom lényege. A Perdón című dalukat mutatom meg nektek első körben - aztán lesznek még róluk posztok később is -, ami nekem először sokkoló volt, mert a lassú, békés verse után a refrén nagyon hirtelen csap bele abba a bizonyos lecsóba, ami engem első hallásra padlóra küldött. Nem számítottam a hirtelen váltásra, de egyszerűen csodás, ahogy a Camila képes a zenei hatásokkal "játszani". Amúgy ha már a telenovellát is belekevertem a posztba, ez a dal például pont egy telenovellapáros jelenetei alatt szólt egy 2014-es mexikói projektben, a La malquerida-ban. Ariadne Díaz és Christian Meier érzelmes alakításához csodás kiegészítő volt ez a bámulatosan szép dal. Ezt ti magatok is megnézhetitek!

2003 májusában került adásba a tengerentúlon minden idők egyik legnépszerűbb tinidráma-sorozatának a fináléja. Mondjuk ennél a műfajbesorolásnál többet érdemelne a Dawson és a haverok, ami világszerte meghódította a fiatal és a felnőtt korosztályt egyaránt. Bár nővérem nézte ezt az 1998 és 2003 között futott sorozatot (nálunk 1999-ben került adásba), engem kislányként azért még nem ez kötött le, viszont tiniként megnéztem, és azóta felnőttként még egyszer...vagy kétszer? Úristen, már összemosódik a fejemben, mit hányszor nézek végig. Imádom a szériát, és gondoltam, érdekességként kiteszem azt az előzetest, amivel Amerikában promótálták a finálét, mielőtt végleg elbúcsúztak a képernyőn lévő sikeres szériától! Ezt a trailert látva amerikai rajongók milliói könnyeztek a tévé előtt ülve, hogy nemsokára véget ér az életüket évek óta meghatározó sorozat! Az utolsó szezon nézettsége 3-4 millió körül mozgott, a nagy fináléra több mint 7 millió lakos volt kíváncsi! Még rajtam is végigfut a hideg, ha belegondolok, mekkora élmény lehetett már magát az előzetest látni a kintieknek. Ezt a sorozatot mindenkinek merem ajánlani!

A Westlife a Backstreet Boys utáni (nem sokkal vannak lemaradva) kedvenc fiúbandám. 1998-ban alakultak meg, 2012-ben feloszlottak, aztán 2018-tól újra aktívak, legnagyobb örömömre. Öten kezdték, ám 2004-ben kilépett egy tag, mégpedig Brian McFadden, aki azóta sem tért oda vissza, mert anno a családjával akart több időt tölteni, aztán szólókarrierbe kezdett (végül 2016-ban összeállt a Boyzone fiúbanda egy korábbi tagjával, így ők lettek a Boyzlife, azóta Keith Duffy-val együtt lépegetnek fel és zenélnek). Mindig sírva nézem meg a sajtótájékoztatót, ahol a Westlife-fiúk egyesével mondtak érzelmes beszédet, amivel elköszöntek társuktól. Szeretem ezeket a srácokat együtt és külön is. Így hát, amikor Brian koncertet tartott pár éve és megemlékezett az elmúlt 20 évről, megköszönte a támogatást, és megemlítette, milyen hihetetlen, hogy ennyi idő alatt ez az első szólókoncertje, aztán sok év után újra felcsendült tőle a Westlife egyik leghíresebb száma, a My Love...hát, nálam eltörött a mécses. Megható a videó, a hangja pedig még mindig mennyei magasságokban van! Mindig is imádtam hallgatni őt, ide kattintva azt is megnézhetitek, hogyan szólt ez a gyönyörű szám akkor, amikor még ő is Westlife-tag volt. <3 Ha esetleg nem ismeritek a Westlife-ot, és nem ismeritek fel a régi felvételen Brian-t, akkor ő az a barna hajú srác, aki a második versét énekli és gitáron játszik. Ez az ír fiúbanda tényleg egy áldás az életemben, örökké imádni fogom őket! És hiába nincs velük Brian 18 éve, ő is mindig különleges helyen lesz a rajongói szívemben. <3

Nemcsak a Broadway tud könnyeket csalni ám a szemembe és borzongást okozni a szó legnemesebb értelmében, hanem például itt van London színházi "ékköve", a West End. A musicalt 2020 februárjában kezdték el játszani, de sajnos a covid közbeszólt és 6 hét után bezártak a színházak. Márciusban világszerte erre a sorsra jutott a színházi világ. 2021 nyarán végre folytatódhatott, de sajnos 2022 januárjában már az utolsó előadást tartották ezekkel a csodás művészekkel, akiket itt láthattok ezen a felvételen, ami kvázi egy sajtótájékoztató volt még 2019 őszén. Bárcsak eljuthattam volna rá, ez élőben egy még nagyobb csoda lehetett, hiszen már a videó is ezt bizonyítja. Az Egyiptom hercege mesét szerintem mindenki ismeri, de az fix, hogy a Whitney Houston és Mariah Carey által felénekelt duettet, ami belekerült a mesébe is, tényleg az egész világ hallotta már. A dal szerzője Stephen Schwartz, aki itt a videó elején is beszélt kicsit a dal lényegéről, a héberek felszabadításának pillanatának ünnepléséről. Belelágyul az ember szíve és kibuggyan a könnye, ha csak meghallja a dalt. Igen, most általánosítottam, de naná, hogy magamról beszélek. Alexia Khadime és Christine Allado új szintre emelte nálam ezt a duettet, illetve Mia Lakha héberül énekelt része is szíven talált, a kórusról nem is beszélve. A legtöbbjük amúgy fontos szerepet játszik a darabban, szóval nem mindenki az énekkar tagja, csak ahogy az musicaleknél lenni szokott, a közös részeket mindenki dalolja, főleg egy sajtótájékoztatón. :D Még hadd emeljem ki a varázslatos hölgyek mellett Luke Brady-t, aki a végén beénekel egy szólósort, ezzel elérve, hogy a sarokba ájuljak. Emlékszem, amikor először láttam a videót, amúgy is végigbőgtem, erre ő csak rátett egy lapáttal a kristálytiszta hangjával, én meg ledermedtem, aztán...nos, tovább zokogtam. A videót azóta rengetegszer megnéztem már, a meghatódás még mindig fennáll. Szeretem ezt a brigádot, egyébként van köztük egy MAGYAR művésznő is, Mercedesz Csampai, akire mind büszkék lehetünk, hiszen a West End-en játszik, ráadásul részt vett egy ilyen különlegesen szép előadásban! <3