A Nyugi! Köztünk marad… című műsor nagy kedvencem lett pár éve, ugyanis Szulák Andrea műsorában hírességek voltak vendégek és különböző kérdésekre válaszoltak. Sokszor voltak színházi emberek is vendégek, legnagyobb örömömre. Például ebben a műsorban instant három színművész játszott, beszélgetett és mesélt: Szinetár Dóra, Dolhai Attila és Nagy Sanyi, aki most ennek a posztnak a középpontja. Én nem is szeretnék többet írni, a videó többet ér ezer szónál! Sírva nevetős történet, főleg, ahogy Sanyi előadja. Zseniális, mindig hangosan röhögök közben, pedig már számtalanszor megnéztem!

A Charmed, vagyis ahogy a magyarok ismerik, Bűbájos boszorkák 1998 és 2006 között hódította meg világszerte a tévéképernyők előtt gubbasztó nézőket. Engem is. 2003-ban mutatták be nálunk, a végére majdnem teljesen felzárkóztunk a kinti adásmenethez, ugyanis 2006 tavaszán volt az utolsó, vagyis a nyolcadik szezon fináléja az USA-ban, nálunk pedig 2006 őszén kezdték adni a záróévadot. Ez elég szép felzárkózásnak tekinthető ahhoz képest, hogy 5 éves lemaradásban voltunk. A gyerekkorom egyik legmeghatározóbb sorozata, lényegében ezzel indult az amerikai szériák iránti elkötelezett rajongásom. A 80-as években jelent meg a How Soon Is Now? című dal a The Smiths-től, és ennek egy feldolgozása lett a főcímdala a sorozatnak, amit a Love Spit Love-nak köszönhetünk. Hosszú éveken át dúdolgattam, illetve énekeltem (bár különösebb angoltudás nélkül kezdetben inkább halandzsáztam), miközben néztem a sorozatot. Az első szezon főcímét teszem most ki, hiszen ezzel indult minden! <3

Ám egyszer minden jogi szerződés lejár. Így volt ez pár éve a Charmed főcímével is. A dalra megpróbált új szerződést kötni Brad Kern, aki a sorozat alkotója, de nem járt sikerrel. Azóta a streamingeken is új főcím van, ami egy instrumentális rockzene. Először sokkolt, amikor ezzel szembesültem, de az az igazság, hogy bármennyire ikonikus az eredeti főcím (és mindig az lesz), ez a szimpla ütős zenei alap jobban passzol a széria világához. Már csak azért is, mert az eredeti főcímdal szövegének speciel nem sok köze van a sorozathoz, illetve eleve a varázsvilágot megcélzó alapsztorihoz az én olvasatom szerint hidegrázósabb egy szövegmentes dalt választani. Szóval miután túl voltam a kezdeti sokkhatáson, beláttam, hogy hozzám ez a jó kis rockos hangzásvilág közelebb áll egy picivel. Nektek mi a véleményetek?

2015 tavaszán Argentína nagy dobással készült a telenovellák világát tekintve. Április 6-án ugyanis képernyőre került az Esperanza mía, ami egy pap és egy ál-apáca kibontakozó szerelmének történetét mesélte el. A lány örökbefogadó anyja egy gyárban dolgozott, ami olyan szennyező anyagokat juttatott szegény szervezetébe, hogy belehalt. Még előtte átadta Juliának a bizonyítékokat, amit a lány nem tudott felhasználni, ugyanis a cég egyik tulaja, aki a szennyezésért felelős, ráküldött két gengsztert, így Julia az életéért menekülni kényszerült. Végül Buenos Airesben egy apácazárdában lelt menedéket, ahol novíciajelöltként bújhatott el. A rendfőnök asszony az elhunyt anyukája régi jó barátja, ezért is fordult hozzá. Új névvel kezdett élni, ami az Esperanza lett. A jelentése: remény! A zárda és a hozzájuk tartozó kolostor új papot kapott, aki nem más, mint a fiatal és jóképű Tomás atya. A szerelem lassan bontakozott ki kettejük között, bár a lány szinte rögtön beleszeretett a férfiba, amikor együtt utaztak a buszon Buenos Aires felé és még nem tudta, hogy amúgy Tomás egy pap. A tiltott szerelem definíciója Esperanza és Tomás történetszála. Vajon elég erősek küzdeni az érzéseik ellen, illetve később az érzéseikért? Ráadásul bonyolítja az ügyet, hogy Tomás és az öccse annak a cégnek a tulajdonosai, ami a szennyezésért felelt. Tomás nem foglalkozik a vállalattal, de Máximo tisztában van minden simlis üggyel, sőt a legtöbbért ő maga a felelős. Azért ez nem kicsit kavar be az eleve nem egyszerű szerelmi történetbe. Érdemes megnézni, szerintem az egyik legjobb argentin telenovella. Nálunk 2016-ban mutatták be Isten áldjon, Esperanza címmel. Annyira örülök, hogy leadták szinkronnal is, mert tényleg egy ékkőnek tartom, amit érdemes megnézni, hiába hosszú! Lali Espósito és Mariano Martínez lehengerlőek voltak a főszerepekben. Még a premier előtt pár nappal tartottak egy közönség előtti sajtóbemutatót, ahol dalok is felcsendültek a sorozatból, például a Jurame, ami a legnagyobb kedvencem! Erről posztolom most a videót, de a későbbiekben tuti lesz még Esperanza mía bejegyzés. A cím eredeti jelentése egyébként "Az én reményem", ami szerintem csodaszép. :) <3

Van 35 percetek? Legyen! Valaki összevágott az ikonikus olasz színészpáros, Bud Spencer és Terence Hill filmjeinek jeleneteiből egy szórakoztató videót. Gyerekkorom óta imádom őket, lehetetlen megunni a filmjeiket. Van bennük valami, ami végleg meg tudja ragadni az ember szívét. Legalábbis én így gondolom. Ne hagyjátok ki ezt a nagyszerű lehetőséget arra, hogy kicsit lazítsatok és nevessetek egy jót!

Rick Astley a 80-as évek egyik legnagyobb slágerét adta meg nekünk (meg sok más nagyszerű számot, de mégiscsak ez a leghíresebb), mind a mai napig játsszák a rádiók, nekem speciel örök nagy favoritom a Never Gonna Give You Up. Persze ne felejtsük el, hogy eleve oda vagyok a 80-as évek számaiért. Alapvetően a pop-dance nem a legnagyobb kedvenc zenei műfajom, de ezt a számot és főleg ettől a csodás énekestől lehetetlen nem imádni! Egy évvel a megjelenése utáni fellépésről hoztam egy videót, lessétek meg, hogyan adta elő a jóképű és tehetséges énekeslegenda 1988-ban minden idők egyik leghíresebb számát. Hát nem fergeteges?

Nem bírtam magammal, egy 2019-es fellépésről is kiválasztottam egy videót. 31 évvel később még mindig tudja, mitől döglik a légy, és hatalmas dolog a rajongói lelkemnek látni, hogy több generáció is üvöltve énekli ezt a számot, teljesen mindegy, milyen évet írunk. Ilyen az, amikor valaki maradandót alkot! És ilyen Rick Astley 50 felett! Kell még tovább csépelni a szavakat?