A Backstreet Boys mániám ezer éve tart, és soha az életben nem fog elmúlni! A legjobb fiúbanda, akik mindig a trónon fognak csücsülni! Tényleg életem legnagyobb élményei közt tartom számon, amikor 2019-ben ott voltam a budapesti koncertjükön. Kár, hogy idén nem lehettem ott, de hiszem, hogy lesz még rá alkalom a jövőben! Mind az öten a világot jelentik nekem, sikonyálok, ha meglátom őket, könnybe lábad a szemem, ha hallgatom őket, ha látom a profizmusukat, és a szívüket-lelküket a színpadra pakolják, bármikor lépnek fel, ami csak újabb könnyáradat részemről. De mint mindenkinek, nekem is van valaki, aki egy hajszállal a többiek fölött áll (mert ne tagadjuk, mindenkinek van egy-egy igazán nagy kedvence a fiú- és lánybandákban is). Ő pedig Kevin Richardson!!! Ez a csodaember 2006-ban kilépett a bandából, és csak 2012-ben tért vissza. Sosem felejtem el, mennyire zokogtam és remegtem örömömben aznap, amikor kiderült, újra teljes lesz a Backstreet Boys, ráadásul új lemezt is vesznek fel! Életem egyik legszebb rajongói pillanata volt, visongtam a szobámban! Ám ezt csak úgy mellékesen szerettem volna elmesélni, hogy értsétek, miért nézem az ehhez a bejegyzéshez választott videót állandóan pillangókkal a hasamban. 2011 nyarán ugyanis, amikor a BSB épp Los Angelesben koncertezett az NKOTBSB Tour keretein belül (amikor közösen turnéztak a New Kids on the Block bandával), megjelent az I Want It That Way közben a színpadon a legcsodásabb meglepetés, amit rajongó kívánhat: KEVIN!!! Komolyan úgy gondolom, hogy a közel 30 éves pályafutásuk alatt ez volt az egyik legikonikusabb momentum, és nemcsak a Kev iránti szeretetem mondatja ezt velem, hanem...hát, szerintem a közönség szűnni nem akaró üvöltése, és az a tény, hogy több mint egy évtized után is libabőrt okozónak írják le mások is ezt a pillanatot, mindent elmond! <3 Engem is folyamatosan ráz a hideg, tök mindegy, hányszor nézem meg! És az a szeretet és boldogság, ahogy a srácok fogadták őt. Pedig tudták, hogy jönni fog...nyilván. Mégis látszik, ők is mennyire oda meg vissza voltak Kevin jelenlététől. Mintha plusz energiát kaptak volna azáltal, hogy újra ott voltak mind az öten, együtt. Imádom őket, míg világ a világ! <3

Az Everwood című családi sorozat 2002 és 2006 között futott az USA-ban, összesen négy szezonon át ragyogta be a tévék elé leülők szívét. Nálunk 2006-ban mutatták be. Talán már ekkor is láttam belőle részeket, de csak évekkel később néztem végig, aztán 2015-ben újra. Azóta viszont nem jutottam el az újranézésig, pedig mióta tervezem, te jó ég! Ez is egy tipikus "komfort-sorozat", aminek a megnézése simogatja a lelkemet. Azt hiszem, ezzel mindenki így van, aki valaha látta az Everwood-ot. A sztoriról röviden: Dr. Andy Brown az egyik legjobb idegsebész a világon, a munkájának él. Ám egy nap tragikus módon elveszíti a feleségét és egyedül marad a két gyerekével. Sosem volt ott mellettük, így most meg kell találnia a közös hangot a tinédzserfiával és a kislányával. Úgy dönt, maguk mögött kell hagyni a zajos nagyvárost, és Manhattanből egy kisvárosba, Everwoodba költöznek. Ott a helyi orvos mellett ő is praxist nyit - amit például ez a doki, Harold Abbott nem néz jó szemmel -, és nyomon követhetjük, hogyan kezd a család új életet a tragédiát követően. A gyerekek hogyan közelednek (ismét) az apjuk felé, hogyan lelnek barátokra, szerelemre, hogyan élik túl a csalódásokat és keveredik újra mosoly az arcukra. Andy fia, Ephram például a másik orvos, Dr. Abbott lányába, Amybe szeret bele. Imádom a fiatalok történetszálát. De ez csak egy a sok közül. Ez a széria megérdemli, hogy az egekig magasztaljam minden téren. Csodásan lett megírva, a színészek nagyszerű munkát végeztek, minimum egyszer MINDENKINEK látnia kell az életben! :) <3

Bár kevés magyar zenét hallgatok csak, azoknak a többsége pedig musical, de azért hozzáteszem, vannak meghatározott magyar előadók, illetve slágerek, akiket-amiket imádok! Ilyen például a születésem előtti évben, 1994-ben megjelent Ezt egy életen át kell játszani. A lassan 30 éves számot bármikor meg tudom hallgatni, például Dolhai Attila egyik nagy koncertjén több művészkollégájával együtt fellépett vele, és azt a feldolgozást egy időben szakadatlanul hallgattam. Belinkeltem nektek, de ide a bejegyzésbe az eredeti előadótól, Hevesi Tamástól pakoltam be, aki még ma is fantasztikusan tudja elénekelni, rengeteg energiával a színpadon! :)

Az egyik kedvenc mexikói énekesem. Helyesbítek: ő mindent visz! Szinte minden dalát imádom, a hangja maga a csoda! És most szeretném a hónapot az egyik kedvencemmel zárni, amin mindig pityergek, amikor meghallom. Az argentin Amar después de amar egyik betétdala volt például, igaz, most egy akusztikus változatot választottam. Így még andalítóbb. Hát nem gyönyörű?

Jimmy Fallon talk showjában többféle játékra is van lehetőség. Az egyik a "Zenés utánzás kereke", hogy picit magyarosítsam a nevét a játéknak. A vendéggel kipörgetnek egy előadót, akinek a hangját kell imitálniuk, illetve egy dalt, ami nem feltétlenül az adott énekesé (sőt szinte mindig más énekes dala pörög ki), aztán kiderül, Jimmy vagy a vendég utánozza jobban az adott művészeket. 2015-ben például a zseniális Jamie Foxx-szal játszotta ezt. Nekem speciel ez ebben a játékban az egyik legnagyobb kedvencem! Sőt talán a legek legje! Jamie ugyanis nemcsak híres színész-énekes, de dalokat is ír, illetve komikus a lelkem, ergo a röhögés garantált! Amúgy elképesztő, amit itt leművelt. Jimmy is szuper volt, de hát Jamie tehetségéről ódákat tudnék zengeni!