Úgy gondoltam, elindítok egy újabb cikksorozatot így az újév alkalmából. Előre jelzem, nem hiszem, hogy minden héten tudok jelentkezni ezzel, de igyekezni fogok sűrűn jönni, hiszen amikor csak időben kapcsolok vagy lesz kedvem, összeszedek hét videót nektek az adott hétre. Lényegében ilyenkor akármilyen videót, akármelyik évből tehetek ki, csakis rajtam áll, épp mit találok, ami megtetszik, vagy épp mit látva kap el a nosztalgia heve. Remélem, közben ti is tudtok szemezgetni és találtok olyat, ami feldobja a napotokat például. :D Ha már itt tartunk, a videókat random fogom elosztani a hét minden napjára, csak hogy kvázi "passzoljon" a cikksorozat lényegéhez. (Tudom, hogy szombat van. XD)

Hétfő: Meghann Fahy - Say The Word

Próbálok visszagondolni, milyen videókat láttam a héten - akár ezredjére is -, és bár nem tudom, ezt melyik nap csekkoltam, de azért is teszem hétfőre, mert úgy gondoltam, Broadway témájú felvétellel nyitok, ha már egyszer pontosan tudjátok, mennyire imádom a musicaleket, és a Broadway-n játszó művészeket. Bár Meghann jelenleg sorozatban játszik (The Bold Type), de ettől még a hangképzése önmagáért beszél. Egyértelmű, hogy a legjobbak közt van. Mondjuk ezt a csodadalt én Laura Osnes előadásában szeretem a legjobban, de Meghann is fantasztikus, sűrűn hallgatom meg tőle is! Imádom ezt az "ártatlanságot", ami éneklés közben árad belőle. Pont ez kell ehhez a dalhoz.

Kedd: Hazudj, ha tudsz főcím

A sorozat, amit baromira érdemes volt elkezdenem évekkel ezelőtt. Mondjuk most már kb. 4 éve leálltam a nézésével, pedig az utolsó szezon volt már csak vissza. Nem mintha olyan hosszú lenne a sorozat, 40-valahány epizódot élt meg. Majd valamikor mindenképp lenyomom, és erre pont a napokban gondoltam. Meg is néztem gyorsan ezt a kreatív, zseniális főcímet, ami miatt mindig libabőrös vagyok, tök mindegy, hányszor nézem meg. Mondjuk most már hónapok óta nem csekkoltam le, szóval a hidegrázás ezúttal még durvábban beütött miatta! :D Egyébként ha nem ismeritek, nagyon merem ajánlani, briliáns a széria!

Szerda: Mary Poppins tribute

A videó, amit sosem unok meg, és amin először padlóra kerülök, ahonnan nehéz felmosni, utána pedig szépen beszöknek a könnyek a szemembe. Mindig. Derek Hough és a pazar tánckar adták elő a Mary Poppinsból a népszerű Step In Time dal rövidebb verzióját, kicsit felturbózva. Úristen, ezek a táncmozdulatok mindig kiütnek. A (jó) sztepp amúgy is a gyengém. Onnantól kezdve pedig, hogy Dick Van Dyke belép a színpadra, potyognak a könnyeim. Ő ugyanis az 1964-es eredeti Mary Poppins film Bert-je. Itt kb. 90 éves volt...te jó isten! Azért a közönség őrjöngése is önmagáért beszél!

Csütörtök: Beverly Hills 90210 összes évad főcím

A világ egyik legjobb sorozata, ezt pillanatnyi elgondolkodás nélkül ki merem jelenteni bármikor! Igazából azon kívül nem sokat tudok hozzáfűzni, hogy ezt a majdnem negyedórás összevágott felvételt megállás nélkül tudnám bámulni, annyira imádom. Tényleg megunhatatlan a főcím is, és nem vicc, néha még a hideg is kiráz közben...csakis jó értelemben, persze. Még mindig a szinkronos részeket várom türelemmel, hogy lenyomhassam végre végig mind a tíz szezont! Tökéletes, nem tudok és nem is akarok belekötni! <3

Péntek: Bon Jovi - You Give Love A Bad Name (MSG 2008)

Jon Bon Jovi és a zenekara minden kétséget kizáróan a rock mesterei! Gyerekkorom óta imádom az együttest, ez a 2008-as Madison Square Gardenben lévő koncertjük pedig a kedvenceim közt van. Ez a szám már abban a percben tetőtől talpig libabőrt okoz, hogy az első hangot kiénekli Jon! A közönség pedig szerencsére elképesztő volt, ez mindenképp a jó koncert velejárója! <3 Sosem fogom megunni!

Szombat: Tökéletes hang jelenet

Nem nagy rejtély, miért ezt választottam mára. A film harmadik részét már játsszák a mozikban (én a másodikat sem láttam, basszus...), és ami azt illeti, az elsőt is már jó pár éve. Szóval szerintem nekiállok az első kettőt megnézni, aztán valamikor beiktatom a legújabb filmet is. Imádom a zenés-táncos filmeket, ennek ráadásul Glee-idéző hangulata is van. A dalolászás mellett van benne jócskán humor és romantika is. Rémlik is, hogy nagyon szerettem az első részt. Ezért is választottam a nagy fellépésüket a film végén. Már halványak az emlékeim, szóval várom, hogy felidézzem őket egy újranézéssel! :D

Vasárnap: Keala Settle - This Is Me (A legnagyobb showman próba)

Már hosszú ideje The Greatest Showman lázban égek, először is a tökéletes szereplőgárda miatt, aztán pluszban ott a lenyűgöző zene, amit hallva katarzist éltem meg, hát még mi lesz velem, ha végre láthatom a filmet. Moziba nem hiszem, hogy eljutok rá, szóval még kb. 2 hónapot várhatok a DVD megjelenésre, amikor normális minőségben felkerül, de igyekszem addig életben maradni a dalok újra és újra meghallgatásával, na meg a felkerülő jelenetekkel. Például itt ez a videó még a próbáról, amikor a film egyik szereplője elnyomta a nagy szólódalát a csodás kórussal. Úristen, hát szem nem marad szárazon. Az enyém legalábbis eddig mindig könnyeket engedett útjára, amikor csak megnéztem. Említettem már a katarzis kifejezést? Csak mert ez jellemzi a legjobban...és nem csupán ezt a felvételt, hanem konkrétan az egész filmet! <3 Sírok...imádom...kedvenc!

Ehhez a cikksorozathoz főleg a "Sorozatok, amik véget értek" posztjaim adták az ötletet. Hiszen nem egy széria zárult le úgy, hogy sajnos nem adta meg a végén a boldog befejezést néhány szerelmespárnak. Szerintem ezt a cikksorozatomat posztolni fogom a CouplesCentral oldalon is, úgy sejtem, érthető okokból! ;) Még átgondolom, ám ide mindenképp szerettem volna elkezdeni megírni. Ötösével fogom kipakolni a videókat a posztokba. Első körben úgy terveztem, csak olyan párokat teszek ki, akikért meghasad a szívem, hogy nem lettek endgame, aztán idővel lehet, olyan párosokat is kielemzek kicsit, akik (hallelujah!!!) nem végezték együtt. Lássunk is hozzá! És persze mondanom sem kell, néhány embernek akadhat itt néhány spoiler, szóval csak óvatosan, ha nem szerettek előre értesülni történésekről!!

Phoebe & Cole (Charmed - Bűbájos boszorkák)

Több mint 10 éve az életem része ez a sorozat, számtalanszor végignéztem már. Majd jelzem, mikor leszek képes továbblépni azon, hogy Phole nem lett endgame. Szerintem soha az életben! Voltak Phoebe-nek szép kapcsolatai a sorozatban, és ne értsetek félre, szerettem a végén Coop mellett látni, édesek voltak. Ergo nem siránkozom azon, hogy ők kaptak közös befejezést. Lényegében azok után, hogy a sorozat írói Cole-t tették meg Forrásnak, minden elcsesződött, és nem tudom, rendbe lehetett volna-e hozni egyáltalán a dolgokat...szóval valahol megértem, miért alakult így (illetve a Cole-t játszó színésznek lett saját sorozata, ezért lépett ki...amúgy szerintem endgame lett volna a duó, és máshogy alakulnak a dolgok, de hát már sosem tudjuk meg), viszont nem egyszerű ezt elengedni, ugyanis ők voltak az abszolút favorit párosom a szériában - legalábbis a Forrás téma előtt -, egy helyen Piperrel és Leóval, illetve Prue-val és Andy-vel. Igen, képtelen vagyok a három pár közt dönteni, pereljetek be! Baromira hiányoznak, és emlékszem, mennyire sírtam, amikor a hetedik szezonban kiderült, hogy Cole küldte el Drake-et Phoebe-hez, hogy a segítségével a nő újra megnyissa a szívét a szerelem felé. Igazából ott máig bekönnyezem, basszus. Akármennyire is szeretem Coop-ot, mert higgyétek el, imádom a pasit, és lehet, hogy ő lett Phoebe végzete, nem véletlenül, hanem azért, hogy boldoggá tegye, és tényleg hatalmas szerelem lett az övék, de!!! Cole volt az igaz szerelme, és ennek ellenkezőjéről soha senki nem fog meggyőzni. Ha Julian McMahon nem megy el a Kés/Alatt sorozatba főszerepelni, nem kérdés, hogy másképp alakult volna minden.

Robin & Barney (How I Met Your Mother - Így jártam anyátokkal)

Őszinte leszek...még nem sikerült végignéznem ezt a szitkomot. Vagyis nem teljesen. A kilenc évadból a hetedikig sikerült eljutnom, aztán 2014-ben élőben néztem meg a széria fináléját, éééés...máig nem jött meg a kedvem a végignézéshez. A sorozat maga frenetikus, imádom...mindössze nem volt jó ötlet türelmetlenül csekkolnom az utolsó részt, ami mindent tönkretett. A kilencedik évadot legalábbis biztos. Minden poént nem lövök le, de úgy képzeljétek el, hogy miután felépítették évadokon át ezt a csodálatos párost, akik valóban megmutatják, hogy az ellentétek milyen tökéletesen vonzzák egymást, képesek voltak mindent lerombolni egy epizód alatt!! Az egész kilencedik évad az ő esküvőjük körül forgott, ami amúgy 56 órát foglal magában. Tényleg más sem történik abban a nyomorult szezonban, mint ennek a két csodának az esküvő előtti-alatti-utáni pillanatai, na meg ugye a főszereplő, Ted is végre építgeti a kapcsolatát a gyermekei anyjával, akiről évadokon át mesélt, de sosem láttuk meg...a nyolcadik évad zárójelenetéig. Aztán itt ismertük meg jobban. Nem szeretnék jobban belemászni, de a lényeg az, hogy a fináléban egy pillanat alatt tönkrevágták Robin és Barney szálát az írók, és nem lettek endgame. Pedig olyan rohadt közel voltak hozzá, basszus!!! Ezt soha nem leszek képes megbocsátani, pláne mivel akárhogy nézem, ők voltak az abszolút kedvenc párosom a szériában... na jó, Lily és Marshall, illetve Tracy és Ted is favoritok, de...nem is tudom, volt valami Robin és Barney történetszálában, amitől ők egy hajszállal előrébb vannak. Talán részben az, hogy első blikkre álmomban nem hittem volna, hogy lesz köztük bármi is. Mármint Barney a legnagyobb nőcsábász a bolygón, akiről nem gondoltam, hogy képes lesz megállapodni, Robin pedig nekem alapvetően nem a kedvenc karakterem a sorozatban, elég érdekes a jelleme, ami miatt tényleg meg sem fordult a fejemben, hogy ők egyáltalán észrevehetik egymást nőként és férfiként. Úgy gondoltam, csak barátság lesz végig. Aztán elindult valami nagyon lassan a harmadik szezonban, és ahogy Barney elkezdte felismerni az érzéseit a nő iránt, én úgy szerettem bele a párosba. Évadról évadra egyre jobban imádtam őket, tökéletesen összepasszoltak (ki gondolta volna?), ráadásul mondom, majdnem sikerült, hiszen még össze is házasodtak, csak a következő jelenetben eltelt három év, ők meg beközölték a válást. Mondom, mi van???! Olyan rohadt közel voltak a boldog befejezéshez. Ezért is olyan szörnyű, hogy nem lettek endgame.

Kelly & Dylan (Beverly Hills 90210)

Életem egyik legelső shipje. Emlékszem, sosem voltam Brenda-Dylan párti. Voltak szép jeleneteik, de mindig is Kelly és Dylan uralták a shipper szívemet! Ez sosem fog változni. És komolyan nem értem, hogyan utálhatja őket bárki is. Pedig sajnos sokan vannak. Oké, az, amilyen formában összejöttek, nem érdemel tapsot, hiszen míg Dylan szerelme, Brenda Párizsban volt, addig kerültek túlságosan közel egymáshoz. Hozzátenném, Brenda egyben Kelly legjobb barátnője volt. Szóval ez nem szép húzás, de a szívnek nem lehet parancsolni. Hiába igyekezett Kelly is távolságot tartani Dylantől, egymásba szerettek és kész. Na meg bocsi, de Brenda sem épp ártatlan bárányka (Párizsban flörtölgetett, sőt randizott egy amerikai sráccal, aki előtt francia lánynak adta ki magát). Mondjuk én már az első évadban is láttam valamit Kelly és Dylan között, amikor a két lány megkérdezte, hogy a szőkék vagy a barnák jönnek-e be a srácnak, aki ekkor Kellyre nézett, és közölte, hogy "a szőke a legszebb". Persze ezután nem lett az egészből semmi, hanem összejött Brendával...logikus, mi? XD Na mindegy, az a fő, hogy a harmadik szezonban egymásra találtak. A negyedik évad határozottan a kedvencem, tele volt csodapillanatokkal a páros szempontjából. Az ötödik szezon végére még nem jutottam el, és összesen tíz évad készült...azonban szinte teljesen képben vagyok a sztorijuk tekintetében. Egy idő után elcsesződtek ők is, sőt Dylan nincs is végig a sorozatban, ami miatt még kevesebb jelenetük volt egy időben. De hála az égnek a fináléban újra egymásra találtak. Nem is itt van a gond, hanem a 2008-as felújított 90210 sorozatban, amibe Kelly karaktere is visszatért az első évadban, és kiderült, hogy lett közös gyerekük is, azonban elváltak végül az útjaik, és nem is vidáman. Mindezt azért, mert a Dylant játszó színész nem akart visszatérni az új szériára, és így "büntették" a karaktert. Hát kösz. Ebből a szempontból nem lettek endgame, de ha csak az eredeti sorozatot veszem alapul (ami a lényeg!!), akkor igenis boldog lezárást kaptak. Ezzel nyugtatom magam, hiába tudom, hogy alakul a jövőjük. Örök kedvenceim!

Blair & Dan (Gossip Girl - A pletykafészek)

A sorozat, amiben egyik kedvenc párosom sem lett endgame. Azonban ők fájnak a legjobban, mert ők kerültek a legelőkelőbb helyre a szívemben, sőt ők az összes sorozatpárt tekintve baromi elöl vannak a listámban. Annyira jól fel lettek építve. Az elején ki nem állhatták egymást, volt, hogy szövetségesek voltak, ha a helyzet úgy kívánta, idővel azt mondhatom, legjobb barátok lettek, mindig számíthattak egymásra, aztán ahogy elkezdték felismerni az egymás iránti érzéseiket, szintén számos fantasztikus, sőt a tagadási fázisok miatt humoros jelenetet kaptunk. A fejlődésük elképesztő, nem is csodálom, hogy ennyire beléjük zúgtam nézőként, hiszen amit csak keresni szoktam a sorozatos szerelmespárokban, azt bennük megtaláltam. Nincs olyan jelenetük, amit ne imádnék...bár a hatodik évadban már inkább fájó szívvel néztem őket, pláne ahogy tanúja voltam, miként építik le az írók azt a tökéletességet, amit elénk tártak korábban. Egyszerűen nem voltak elég bátrak ahhoz, hogy ezen a vonalon maradjanak. Hiszen a sorozat legvégén a két legnépszerűbb, legnagyobb rajongótáborral rendelkező pár lett endgame. A tömeg hangosabb volt sajnos. Azért szomorú, hogy nem voltak elég tökösek ahhoz, hogy kitartsanak a kevésbé népszerű, de sokkal értékesebb és logikusabb szerelmi sztorivonalak mellett! Ezt úgy értem, hogy például Dan már totál továbblépett Serenán, teljesen beleszeretett Blairbe - szerintem jobban, mint Serenába valaha -, erre az utolsó évadban hirtelen mégis visszatalál az első szerelméhez? Illetve Blair is közölte Dannel, hogy elmondta Chucknak, már nem szereti őt, és hogy a szíve valaki máshoz tartozik (Danhez, ha nem lenne elé egyértelmű), aztán meg az utolsó évadban hirtelen ő is visszatáncol Chuckhoz, derült égből villámcsapásként újra szerelmes lesz belé? Na ne nevettessenek már...az a nagy büdös helyzet áll fenn, amit már írtam is: az írók gyávák voltak. Ennyi. Még a Vámpírnaplók alkotója, Julie Plec is beszólt nekik anno Twitteren, hogy nem láttak a szemüktől, amikor tönkretették Dair-t. Nos, igen. Ez volt a sorozat leggyönyörűbb szerelmi szála. Mindig szomorú leszek miattuk.

Emily & Nolan (Revenge - Bosszú)

A páros, akik még csak esélyt sem kaptak soha. Az egyetlenek a listámban, akik egy másodperc töredékéig sem voltak együtt. Az egész sorozat alatt csak barátok voltak. A legjobbak. Oké, elég döcögősen indult a viszonyuk, amit a fináléban ki is beszéltek (rögtön a lentre betett videó elején), de hatalmasat fejlődött a négy évad alatt, és tökéletes ívet jártak be baráti státuszban. Imádom is őket barátokként (még csak az első 2 évadot láttam, és kb. képben vagyok a későbbi történésekkel), de minek is tagadnám: ezerrel szurkoltam azért, hogy legalább kicsit jöjjenek össze. Szerencsére multi-shipper vagyok a sorozat tekintetében, de mindig is ők voltak nálam az etalon! Tudtam persze, hogy Emilynek Jack volt a nagy szerelem, el is fogadom, sőt imádtam őket is. Azonban szerettem volna legalább csak egy rövid ideig együtt látni ezt a két csodát! Szerintem a tökéletesen is túltettek volna, ha kapnak rá esélyt az íróktól. Azzal vigasztalom magam, hogy ha össze is hozták volna őket, úgysem lehettek volna endgame, mert mint már írtam, Jack volt a Nagy Ő az írók szerint. Ez érződött is a sztorivonalakban. És mivel idővel szétszedték volna Nemily-t, valószínűleg megromlott volna a csodabarátság kettejük közt. Ez viszont végképp kicsinált volna engem. Valószínűleg ezt nem merték kockáztatni a széria alkotói sem, hiába lett volna benne mindkét színész. Bizony, Emily VanCamp és Gabriel Mann többször is kampányolt a szerelmi szálért, de sosem kapták meg, ahogy mi, rajongók sem. Bizony, hála az égnek, nem én vagyok az egyedüli a világon, aki örült volna egy Emily-Nolan endgame-nek! <3 Egy dologban azonban teljesen biztos vagyok: Nolan SZERELMES volt Emilybe. Nem tudom, mikor szeretett bele a barátjába, de egy ponton megtörtént. A gesztusaiból, az arckifejezéséből is egyértelműen látszik. Némán szerette a lányt, aki erről még csak nem is tudott...ettől pedig még szívszorítóbb az egész. Imádom őket, ez mindig is így lesz, és bátran fel merem vállalni, még ha emiatt a többség hülyének is néz! Nemily FOREVER!!!

Íme egy újabb bejegyzés a nem titkoltan kedvenc cikksorozatomhoz. Most négy különleges felvételt hoztam, amik nagyon közel állnak a szívemhez, ugyanis az Aladdin musical iránti rajongásom kb. azóta létezik, hogy megláttam az első betekintő felvételeket a Broadway-verzióba három éve, és borzasztóan megörültem, amikor 2015 őszén egy hónapon át kb. hetente felkerült egy különleges felvétel Disney Sessions címen, és a négy abszolút főszereplő örvendeztetett meg minket...nem a megszokott módon, de azért némiképp kapcsolódva a musicalhez!

Jonathan Freeman - Villains Medley

Elsőnek a Jafart megformáló fantasztikus Jonathan Freeman dalolt el nekünk a stúdióban egy rosszfiúk egyveleget. Szerintem egyértelműen átjön a zsenialitása, bár én is azokkal vagyok, akik leírták, hogy hiányoltak olyan mesedalokat, mint az Oroszlánkirályból Zordon dala, vagy a Notre Dame-i toronyőrből Frollo borzongató szólója. Ettől még csúcs, és külön örülök, hogy keretet adott a mesebeli gonoszok Medley-nek azzal, hogy Jafar szólójával nyitott és zárt. Két érdekességet még hozzátennék. Az egyik, hogy az eredeti Broadway főszereplőgárdából ő az egyetlen, aki még benne van a musicalben. Illetve a Jázmint megformáló Courtney Reed, de ő januárban távozik a produkcióból, szóval ő marad végül egyedül, a többiek lecserélődtek szép lassan turné vagy egyéb elfoglaltságok miatt. A másik pedig, amit talán nem tudtok, hogy az 1992-es mesében ő volt Jafar hangja!!! Azért nem semmi, hogy a Broadway-n is ő formálhatta meg! <3 :D

Courtney Reed & Adam Jacobs - Thinking Out Loud

A két csoda, akiket az Aladdin előtt nem ismertem, de azóta a legek legjei közt vannak! Számomra a legjobb Jázmin és Aladdin. Persze ügyesek a váltóik is, Adam már az Aladdin turné miatt nem játssza a színházban a szerepet egy ideje, és mint már jeleztem, Courtney is cserélődik hamarosan, hogy csatlakozzon a turnéhoz, de akkor is ők a legszuperebbek! Ám ezen a Disney stúdiófelvételen nem az egyik musicalbeli duettjüket nyomták el, hanem Ed Sheeran egyik dalának feldolgozását. Oké, én imádom Edet, de így duettben, ráadásul ezzel a jazzes beütéssel még jobban szeretem a dalt! Ez a kettő együtt mindig varázslatot hajt végre! Ráadásul nem csupán tökéletes a hangjuk és pazar az összhang köztük, de emellett a cukiság faktor is az egekben! Az egyik kedvenc részem, amikor Courtney épp azt énekli, hogy "a tömeg nem emlékszik a nevére", erre Adam mondja, hogy az sosem fog megtörténni. Hát nem édes, de komolyan? Odáig vagyok értük, emellett némi humort is vittek bele, ami miatt nekem csak még különlegesebb az egész! Megunhatatlan.

James Monroe Iglehart - Friend Like Me remix

Életem Dzsinije ez az ember! Ezt azóta tudom, hogy megnéztem a CD-feléneklésről a videót. Amint meghallottam énekelni, és már a stúdióban átjött az energiája, az egész lénye, tudtam, hogy nincs nála jobb. Idén februárban hagyta ott a produkciót azért, hogy beálljon a Hamilton musicalbe. Nos, itt ugyan a saját szólódalát nyomta el, viszont egy új köntösbe bújtatott, különleges változatról beszélünk. Nem igazán találom a megfelelő szót ahhoz, hogy ezt körülírjam, de talán a rohadttökéletesafenébeis (igen, egybe írva) alaposan bemutatja, mit gondolok róla. Hogy lehet valaki ekkora őstehetség? A rap részeknél kihalok a világból. Jobban fekszik neki a stílus, mint jó néhány rappernek. Ahogy már sokszor leírtam korábbi posztokban, ismét megteszem, hátha páran elfelejtették az olvasók: a musical univerzumában mozgolódó művészek a legsokoldalúbbak a zenei műfajok terén, és ez tény! Szinte mindegyik (ha nem az összes) megy nekik. Jaj, annyira imádom a hangulatát ennek a felvételnek.

Adam Jacobs - Come Fly With Me

Íme az utolsó videó. Még elnézegettem volna ehhez hasonlókat egy ideig, de hát "csak" ennyi készült két éve. Mondjuk másrészt épp elég ennyi csodát egyszerre megemészteni, ugye? :D <3 Nos, így a végére az örök Aladdintól kaptunk egy szólót, ami szintén egy feldolgozás, mégpedig Frank Sinatra egyik híres daláról beszélünk. Pár helyen kicsit át lett költve a szöveg, de alapvetően hű maradt az eredetihez, a stílusban például teljesen. Az elején imádom, hogy egy picit beleviszik a zenébe az Aladdin motívumot, aztán örülök Courtney feltűnésének is, imádom a kis táncukat. Illik is ez a szám amúgy a sztorihoz, szóval nem csodálom, hogy Adam ezt a covert adta elő. Frenetikus! <3

Azt hiszem, nincs is annál jobb módja belevágni az év utolsó hónapjába, mint hogy megírok egy Broadway bejegyzést. Már hoztam nektek egy Broadway Princess Party-t, most pedig úgy gondoltam, telepakolom a posztot tehetséges úriemberekkel, és az első és eddigi egyetlen Broadway Prince Party-val foglalkozom kicsit, amit hat sikeres hercegnős buli után tartottak meg tavaly októberben. Megjegyezném, hatalmas siker lett a fellépés, és azóta is kampányol a nép ezerrel, hogy legyen a hercegek összejövetele is hagyomány az 54 Below étterem falain belül! Remélem, előbb-utóbb sor kerül egy újabbra, ugyanis nekem is hatalmas kedvencem a megjelent videók alapján! Hozzátenném, hogy most végre tudom dalok terén a pontos elhangzási sorrendet, szóval úgy fogom megírni a véleményemet is! A showt két csodaművész, Adam Jacobs és Derek Klena vezette le (fantasztikusan!), a producer pedig ismételten Ben Rauhala zenei vezető volt, mégpedig a Broadway-csillaggal, Laura Osnes-szel karöltve, aki ugyebár a hercegnői buliknak mindig a szíve-lelke! <3 Nos, vessük is bele magunkat a hercegek tengerébe! :D

Adam Jacobs & Derek Klena - Agony

Laura Osnes felkonferálásától kezdve vigyorgok. És ez nemcsak akkor volt, amikor először láttam a videót. Azóta is akármikor nézem meg, ahogy ez a két világklasszis tehetség előadja ezt a röhejes dalt az Into The Woods-ból, kiül az arcomra egy rohadt széles, szájzsibbasztó mosoly. A videó elején kb. fél percig nem látszik semmi, illetve még olykor az illető "sötétben botorkálva" hagyott minket, de a hang így is élvezhető! A vége felé még van egy apró ugrás, mert a jelek szerint pár másodpercet nem tudott felvenni, de alapvetően nincs ezzel semmi gond. A kedvenc részem a videóban határozottan az, amikor Laura sorra bemutatja az aznap este fellépő hercegeket! :D

Ryan Silverman - If I Can't Love Her

Ryan hangja nem ismeretlen az Operaház fantomját imádó füleimnek, ugyanis néhány éve ő játszotta Raoul-t. Bár úgy igazán a Side Show musicalben ismertem meg, ahol 2014-ben a felújított változatban ő volt a férfi főszereplő, és csak úgy brillírozott a szerepben. A Broadway Prince Party-n ő a Szörny, vagyis Adam bőrébe bújva adta elő a Szépség és a Szörnyeteg egyik leggyönyörűbb szólódalát. Imádom az elején a poénkodását, ahogy előadja, hogy milyen szabályokat fektetett le Belle-nek, amikor megérkezett, ám nem tartotta be, ő meg rárivallt a lányra. Itt imádom, ahogy Ryan benyögi:

Talán kicsit túlreagáltam.

Valahogy itt mindig felröhögök. Aztán előadja, hogy a lány elrohant az erdőbe, ő meg magába fordult, és feltette a kérdést, amit a dalszövegből idézett, hogy ha a lányt nem szeretheti, akkor mégis kit?És itt jön maga a dal... szavak sincsenek. Annyira komoly volt végig (na jó, volt egy pont, ahol még benyögött egy gyors poént, de eskü, fáziskéséssel vigyorodtam csak el rajta, annyira a dal és a hangja hatása alatt voltam), a hangszínével is elképsztően tud játszani. Már leírtam az előző Broadway Princess Party posztomban, hogy Kara Lindsay-t követelem Belle szerepére, ha valaha felújítják a musicalt. Most pedig közlöm, hogy Ryan kell legyen a Szörnyeteg, mert életemben nem borzongtam még ennyire senkitől (jó értelemben), aki előadta ezt a számot. És még így a végén hadd jegyezzem meg, hogy Alan Menken egy zseni, akinek az összes szerzeményétől libabőrt érzek tetőtől talpig! Ha pedig még valaki képes is eszményien tálalni a zenéjét a közönségnek, ahogy például Ryan is...nos, az végképp vastapsra érdemes! <3

Max von Essen - One Song/Once Upon A Dream

Imádom ezt az embert! Egy mash up-ot nyomott el a Hófehérke és a Csipkerózsika mesékből, és természetesen kicsit sem lep meg, hogy ennyire jól! A Nyomorultakban nekem már bizonyított, ugyanis a 10 évvel ezelőtti verzióban ő volt Enjolras. Sőt a Gossip Girlben is vendégszerepelt, amit én is néztem. Visszatérve a videóra, oda vagyok azért, ahogy az elején bejön.

Helló, a nevem Hófehérke hercege. Ez a születési nevem.

Ugyan, nem folynak a könnyeim a röhögéstől...dehogy! Aztán, amikor átvált az egyik dalról a másikra, ám előtte még benyögi, hogy "két dalt éneklek", hát kész. Nekem konkrétan az ugrott be elsőre, hogy ha eddig még nem szinkronizált herceget Disney-mesében, akkor valaki sürgősen kérje fel, mert olyan bársonyos a hangja, hogy simán beleillene a mesékbe. Méghogy nincsenek mesebeli hercegek? Ráadásul ha csak ezt a videót nézem, kapásból összegyúrtak nekünk Maxben két herceget is. Ennél többet nem is kívánhatunk. :P <3

Raymond J. Lee - I'll Make A Man Out Of You

A megfejthetetlen korú zseni! Ez az ember már 2001-ben is színpadon volt a Mamma Mia-ban, és mégis úgy néz ki, mintha 30 lenne! Ami kb. lehetetlen, ugyanis bár nem tudom a pontos korát, de elmúlt 40. F*ck! Egyébként egyedül az Anything Goes-ban láttam, de abban rohadtul imádtam! Ez a videó pedig aranyat ér, komolyan! Egyrészt elképesztően boldoggá tesz egy ázsiait a Broadway berkeiben látni. A musical világa nem diszkriminál, nem rasszista, hanem a zene és a tehetség élteti a műfajt, amit a Broadway magába fogad, méghozzá szeretettel! Ezért is imádom! Másrészt rajongok a Mulan meséért, ezt a dalt magyarul és angolul is betéve tudom (szerintem ez az egyik azon kevesek közül, amit hajlandó lennék németül is végighallgatni, sőt megtanulni), és ha ez még nem lenne elég, eszméletlenül jó hangulata van az egésznek! Raymond többször is majdnem elröhögte, amiért senki sem hibáztathatja, de egész jól tartotta magát. Velem ellenben, aki szakadt a röhögéstől, amikor Benjamin a zongoránál lányhangon dalolta Mulan részét a dalban, aztán pedig kintről Adam és Derek testesítették meg a kórust. A kamera egyszer sem mutatja a fiúkat - amit sajnálok -, viszont elhihetitek nekem, hogy ők azok, mert annyiszor hallgatom heti szinten Adam Jacobs és Derek Klena uraságokat, hogy álmomból felkeltve is beazonosítom őket! :D Raymond rekesztéseitől libabőr van ezerrel, a modulációi pedig a vége felé konkrétan kicsinálnak! Csúcs a fickó! <3

Derek Klena - Dancing Through Life

Nem leszek elfogult, nem leszek elfogult... De akkor is tökély ez a pasi, basszus!!! A Wicked óta imádom, ő máig az egyik legkedvencebb Fiyero-m, és baromira örülök, hogy a musicalből énekelt el egy számot. Nem ez volt az egyetlen szólója az este folyamán, de tény, hogy ettől zsongok be a leginkább! A napszemüveges fejétől is padlón vagyok, erre még ilyen hangok jönnek ki belőle! Hát, köszönöm szépen, erre van egy jó kifejezés, amit most inkább nem írnék le. :D A lényeg, hogy a "leírhatatlanul imádom" nem írja körül elég alaposan, mennyire isteni a srác! Annyira laza végig, és nagyon-nagyon tetszik, ahogy a közönség soraiban végigmegy közben. Egy ponton Adam Jacobs kolléga büszke feje is látható! :D <3 És rohadt jó látni, ahogy a "nép" csodálja őt! Meg is értem, a tehetsége önmagáért beszél! Nála jobb Dmitry-t nem is találhattak volna az Anasztázia musicalbe, ami amúgy mellékesen megjegyezve az aktuális kedvencem...és eskü, nemcsak Derek miatt! :D <3

Júliusban volt az utolsó posztom ebből a cikksorozatból, szóval gondoltam, itt az ideje folytatni. A Little Mix az egyik kedvenc bandám, ráadásul "csak csajok" alapon kvázi hirdeti a nőuralmat ez a bejegyzés! Éljeeeen! :D <3 Évek óta szeretem őket, kb. három éve kaptam rá a zenéjükre, azóta töretlenül, sőt egyre jobban imádom őket! Ráadásul élőben mindig elképesztően ütősek, libabőrt okozóak, szóval nem kevés kedvenc élő felvételem van róluk, ergo nem ez az utolsó ilyen poszt a négy megatehetséges lányról. Nem véletlenül voltak ők az első csapat a brit X-Faktor történetében, akik megnyerték a versenyt!

Cannonball

A brit X-Faktor nyolcadik szezonjában, vagyis 2011-ben indultak el mind a négyen külön-külön, és örökké hálás leszek a sorsnak, hogy végül összerakták őket. Gary Barlow, aki egy világhírű fiúbanda, a Take That egyik tagja volt, nem mellesleg ekkoriban az egyik zsűritag, azt mondta, hogy a Little Mix a legjobb lánybanda az X-Faktor történetében. Na igen, ehhez kétség sem fér! A műsor alatt is számos csodás produkciót láthattunk tőlük, én most mégis a győzelem utáni dalukat pakolom ki ide, ez lett a legelső kislemezük is. Imádom ezt a videót, tényleg percekkel a győzelem kihirdetése után énekelték el, ez szerintem érzékelhető is, hiszen mind meg vannak hatódva és még kicsit sokkhatás alatt. Főleg Jade! Megzabálom őket, komolyan! :D Rohadt édesek, és már alapvetően könnyezem a videón, édes mindegy, hányszor láttam már, mert ugyanúgy kicsordulnak a könnyeim, de akkor van teljesen végem, amikor kijön a többi versenyző megölelgetni őket és gratulálni nekik, így be sem tudják fejezni a dalt. De olyan megható, plusz a mentorok is állva tapsolnak! <3 Amúgy azért gondoltam, beteszem azt a pillanatot is, amikor nyertek, mert...túl cuki! <3

Don't Let Go

Ezt a videót eszemben sem volt lehagyni a listámból, ugyanis ez volt a legelső Little Mix felvétel, amibe belebotlottam a neten. Bizony, az X-Faktor produkcióikat csak ezután csekkoltam, ugyanis már ez a 2012-es videó elég volt ahhoz, hogy kijelentsem, utánanézek én ennek a csajbandának. És milyen jól tettem! Még emlékszem, hogy amikor ezt elindítottam, mi volt a reakcióm. Sőt az a durva, hogy azóta már ugyan jól ismerem a munkásságukat, illetve természetesen a nevüket is tudom már, de ezt leszámítva még ma is ugyanúgy bámulom ezt a videót, mint anno. Áll a padlón, borzongás egy csomószor. Emlékszem, elindult a zene, és azt már akkor tudtam, hogy a dal frenetikus lesz, aztán kisurrant az első hang a torkukon, mégpedig eszményi harmóniában, és ott helyben éreztem, hogy rajongó leszek. Nem, lehetetlen nem oda lenni értük! A vérprofizmus enyhe kifejezés! És nincs nekem bajom a Fifth Harmony-val, akik pedig ugyebár az amerikai X-Faktorban indultak el 2012-ben, ahol a dobogó harmadik fokára keveredtek, de...valódi, libabőrt okozó harmónia kell? Akkor Little Mix, basszus!!! Arról nem is beszélve, hogy a zenéjük is közelebb áll hozzám, plusz nekem ezek a lányok szimpatikusabbak is. De ezt már mindenki döntse el maga! :D Istenem, soha nem fogom megunni ezt a videót. Meg úgy egyiket sem, ha a Little Mix-ről van szó!

Change Your Life

Most ugorjunk 2015-re, de majd lesz még bejegyzés azért korábbi videókkal is. Amikor anno először hallottam ezt a dalt, egy héten át csak ezt énekeltem, és nem túlzok. Sőt hiába néztek hülyének, de még az utcán is dúdoltam olykor, igaz, elég halkan. Most hadd ne írjam le megint azt a szót, hogy harmónia? Hiszen ez minden fellépésükre igaz. A hangjuk úgy szól együtt, mint valami csoda, és persze külön-külön is zseniálisak! Szeretem ezt a fellépésüket (is), és mindig öröm látni, milyen aranyosan mosolyognak a rajongókra vagy integetnek nekik. Egyébként gyönyörű ez a dal, és ez egy csomó számukra igaz. Olyan dalszövegeik vannak, hogy csak pislogok. A legtöbb daluknak nagyon mély tartalma, fontos és inspiráló üzenete van. Mint például ennek is! Imádom őket!

Black Magic (akusztikus)

Az akusztikus videókat is szeretem, hiszen minden előadónál ott érződik igazán, mennyire tehetséges. Jó, persze, a Little Mix-nél amúgy is könnyű megállapítani! :D Ettől még tény, hogy az akusztikus felvételektől megyek le igazán hídba. Ez pedig erre is vonatkozik. Amúgy is rohadtul szeretem ezt a számukat is, de bevallom, így, akusztikus formában a legszuperebb! Egy szál gitárral, emberek! És igen, határozottan tökéletesen nyomták el! Ráadásul annyira élvezték végig, az ilyen videókat a legjobb nézni! Hülyén hangzik, de akkor is azt kell írnom: a vérükben is zene folyik, és a zene iránti szeretetük! Nem mellesleg érzékelhető, hogy egymást is mennyire szeretik! Ez amúgy az összes fellépésükre igaz, szóval nemcsak ide írhatom le. Nem tudok betelni velük!

Secret Love Song (ft. Nathan Sykes)

Nyomulunk 2016 végére! A Secret Love Song-ot Jason Derulo-val énekelték fel a harmadik albumukra, és én gondolkodás nélkül tudom kijelenteni, hogy ez az egyik kedvenc dalom tőlük! És hogy miért ezt a fellépést választottam? Mert számomra ez a legek legje! Részben talán Nathan Sykes miatt, akinek a hangjától és a zongorajátékától padlót fogok! Plusz ugye mindenki látja a közte és Jesy között lévő összenézéseket, illetve azok a kacsintások Jesy-től...jaj, de felébredt a shipper énem, pedig nem szokásom sorozatokon és filmeken kívül shippelni embereket, hiszen a való élet nem így működik. De na, nézzetek rájuk, jesszus! És az a kitartott hang Jesy-től, na meg hogy Leigh-Anne sírva énekelte (ahogy mindig). Na jó, befogom, mert mindegyikükről órákig fogok ódákat zengeni.

Little Me

És akkor most a posztom végére hagytam a legfantasztikusabb dalt és videót! Bizony, nálam kétségkívül ez visz mindent! A Little Me azóta a favoritom, hogy először meghallottam, és bár valóban számtalan csodát adott ki ez a négy tehetséges csajszi, de ez felülmúlhatatlan! A tavalyi koncert turnéjukról van a felvétel, és az, hogy végig ráz a hideg, nem írja körül elég pontosan azt, hogy mit érzek, amikor csak megnézem! Nem tudom, létezik-e már megfelelő kifejezés erre a tökélyre! Megunhatatlan, akár százszor is megnézném egymás után. És gondolatban mindig leborulok eléjük a dal végén, mert egyszerűen még az is túl kevés, hogy megtapsoljam őket a gép előtt ülve. Na meg Perrie extra durván magas és kitartott hangja...TE JÓ ISTEN!!! Ez a csúcs!