Ha már rajongói oldalt nem is nyitok Broadway témában (csak mert elárulom, eljátszadoztam a gondolattal, csak aztán másik mellett kötöttem ki), legalább itt a blogomon kiélem magam. Szóval igen, most hozok nektek egy újabb csodát. A legtöbb Broadway fellépés ugyebár az 54 Below étteremnek köszönhető, illetve a fantasztikus Benjamin Rauhala-nak, aki a szervezések nagyját kiveszi, nem mellesleg vérprofi zongorista, zeneigazgató, és a kinti művészek imádnak együtt dolgozni vele. Az elmúlt években már jó néhány Broadway Princess Party lezajlott az étterem falain belül, sőt már Broadway Prince Party-ra is volt példa. Ez pedig nem takar mást, mint hogy csodás (főleg Disney) dalokkal kápráztatják el a nézőközönséget ezeken a napokon a tehetséges színművészek. Első körben 2016. március 13-i felvételeket szedtem össze nektek, megjegyezném, aznap két időpontban is műsort adtak a jelenlévőknek, ugyanis este 7-kor, aztán 9:30-tól is volt Broadway Princess Party. Nem tudom pontosan, hogy van, de arra tippelek, hogy 1,5-2 órás egy ilyen műsor, tehát mindenképp volt a kettő között szünet, és nem is egészen ugyanazok léptek fel. Viszont bocsi, ezúttal sem tudok dalsorrendet, szóval most is random állítottam össze sorrendet. A Disney-mesék rajongóinak kötelező csekkolni, és remélem, még néhányan belepillantotok! *-*

Sierra Boggess - Part Of Your World

A Miscast 2013 posztomba már kitettem egy videót Sierráról, és őt nekem mindig hatalmas öröm nézni, mert egy zseni! Nem véletlenül szokták a közösségi oldalakon a Boggess vezetéknév helyett Goddess-nek, vagyis "istennőnek" szólítani. Az Operaház fantomjában imádtam meg pár évvel ezelőtt, ezt le is írtam a korábbi bejegyzésemben, ám akkor nem írtam le, hogy élete első szerepe a Broadway-n Ariel volt A kis hableány musicalben még 2007-ben, és kb. két évig játszotta a szerepet. Ezért is hatalmas dolog, amikor fellép a híres szólódalával valahol. Pláne ez a tavalyi videó a kedvencem róla. Annyira lenyűgöző már a színpadi jelenléte is! Annyira boldog vagyok, hogy lassan 10 éve ő debütálhatott ebben a csodálatos szerepben a Broadway színpadán. Nem tudok elképzelni nála jobbat, azóta is ő a kedvenc Arielem, ez pedig nem is fog változni! Ebben ez a videó is mindig megerősít, amikor megnézem. Nem tudom, hogy lehet valaki ennyire fantasztikus JELENSÉG, mint ő. Mert igen, ő bizony egy jelenség, jó értelemben véve! Imádom! Megjegyezném, imádom a hercegnő babákat a háttérben. :D <3

Alexandra Zorn - I'm Wishing/Someday My Prince Will Come

Alexandrát nem ismerem annyira, bár azt tudom, hogy valamikor ő is játszotta a színpadon Hamupipőkét, úgy kb. 2 évvel ezelőtt, ha jól tippelek. Azért sem vagyok ezzel túlzottan képben, mert Laura Osnes volt az első Hamupipőke, és ő nekem az etalon minden téren, ergo a soron következő Hamupipőkéket bevallom, annyira nem is követtem figyelemmel. De ezt a videót látva csak úgy ájuldozom Alexandrán. A Hófehérkéből énekelt egy egyveleget, ráadásul Laura hangját is lehet hallani, miközben a zongoránál csodát tévő Benjamin imitálja, hogy ő énekel. Úgy imádom ezeken az eseményeken, hogy a humort is rendszeresen belecsempészik a lélekmelengetés folyamatába. A kis párbeszédet is imádom, pláne amikor hercegnősen benyögi Alexandra, hogy "duh". Így sem hallottam még ezt, de jót nevettem. :D

Alexandra: "Na mindegy is...egyszer volt egy hercegnő."
Benjamin: "A hercegnő...te voltál?"
Alexandra: "Nyilván."

Ha valaha újra bemutatják musical formájában a Hófehérkét, ezt a színésznőt követelem a szerepre! *-*

Erin Mackey - That’s How You Know

Mivel Glindát is játszotta néhány éve a Broadway-n, és nekem ugyebár a Wicked musical nagy szerelem, így természetesen ismerem Erint. Sőt vendégszereplései is voltak kisebb szerepekben sorozatokban, illetve az Apád-anyád idejöjjön filmben Lindsay Lohan dublőre volt. Ennyi elég is érdekességnek, térjünk rá a videóra, amiben a Bűbájból adta elő Giselle egyik dalát. Annyira cuki, nem tudok betelni vele! Most szólok, hiszen megkockáztatom, rajtam kívül nem ismeri Magyarországon senki, hogy alapvetően nincs orrhangja, direkt változtatta el ezen a fellépésen! És szerintem fergeteges, pláne mert kristálytisztán volt képes teljesen más hangszínt produkálni! Nem tudom hova dicsérni! Egyébként már említettem a Wicked-et, és korábbi posztban leírtam, hogy rohadt szigorú vagyok a musical terén, és Erin sem a favorit Glindám, bár természetesen fantasztikusnak tartom a musicalben. Azonban az Amazing Grace-ben lementem hídba tőle, sőt az egész csapattól! Tuti posztolok majd róla, addig is egy részlet, amiben hallhatjátok a "saját" hangját!

Samantha Massell - God Help The Outcasts

Bár a Notre Dame-i toronyőrben csak egy kisebb szerep jutott Samanthának, ezen a fellépésen előadta Esmeralda gyönyörű szólódalát, nem is akárhogy. Oké-oké, nekem a legek legje Esmeraldaként Ciara Renée, de ha váltóra lenne szükség, Samantha garantáltan csodás lenne a szerepre. Sőt ha jól tudom, be is tanulta, szóval már csak az kéne, hogy lehetősége legyen eljátszani. Nem szégyellem, enyhén szólva könnyezem ezen a videón. A vokalisták is úristen...nem találom a szavakat a produkcióra. És látjátok, mennyire durván átérzi Samantha? Amúgy is szerintem ez az egyik leggyönyörűbb musicalszóló, amit valaha hallottam.

Desi Oakley - Let It Go

Újabb Wickedben is felbukkant színész, Elphabát vitte színre pár éve, sőt az Evitában is eljátszotta a főszerepet. Nagy tehetség, az már biztos! Imádom, ahogy az elején behozták a képbe, hogy Elsa befestette a haját. Aztán mikor Desi benyögi, hogy mostantól már Elsie Lovato, sírok! Ugyanis nem egészen a meseverziót dalolja a Jégvarázsból, hanem Demi Lovato változatát. Meg ahogy mondja, hogy kimerítő jégkastélyokat építeni, és úgy döntött, inkább popsztár lesz. Laura nagyon boldog, hogy el tudott jönni a partira, és Benjamin kis Wicked-utalását is imádom: "the wickedly talented...". És bizony nem téved, ez a nő borzasztóan tehetséges! Bármekkora Demi rajongó is vagyok, eskü, hogy Desi verziója jobban tetszik! A hajlítgatásaitól kivagyok, egyszerűen frenetikus! Amúgy örülök, ha ilyen lelkes a közönség, csak valahogy sosem rajongok azért, amikor dal közben üvöltöznek a magas hangoknál. Értem én, elragadta őket a hév a zenei katarzis hallatán, de közben én a gép előtt, aki szerencsétlenségére nem lehetett ott élőben, kb. semmit sem hall abból a csodából, amit az adott művész hangszálai produkáltak. Mindegy, ettől még hallható, mennyire ott van a szeren! <3

Bár még nem jött rendbe teljesen a derekam, de már nem tudok távol maradni a blogtól, főképp nem a Broadway témától, amiről múlt hónap elején posztoltam utoljára. Úgy gondoltam, mivel júliusban nekiálltam a "Broadway Loves..." eseményekről írni, és azóta nem hoztam újabbat, hogy a Céline Dion áradatot közzétettem, ideje jobban belemászni ebbe. Ezúttal Kelly Clarkson dalok csokrát hozom el nektek, amiket különböző zseniális Broadway-művészek adtak elő az 54 Below étteremben, ráadásul nem évekkel ezelőtt, hanem idén áprilisban. A Céline blokk 14 videót tartalmazott, most kettővel nőtt a tét. :D A dallistát nem találtam meg, ergo elhangzási sorrendet sem tudok felállítani, de szerintem ez egyáltalán nem gond. A hasamra csapva pakolom ki őket. :D

Krysta Rodriguez - Breakaway

Ahogy Céline-nél is többször kitértem rá, úgy most is leírom: baromi nagy bátorságra vall elénekelni az énekesnő dalait. Félreértés ne essék, a Broadway-művészek 90%-át piedesztálra emelem és bármikor beközlöm, hogy ők a világ legjobbjai, de azért mégiscsak Kelly Clarksonról beszélünk. A Breakaway dal amúgy az egyik legnagyobb favoritom, sőt szerintem ezt hallottam az énekesnőtől először, amikor rákattantam jó sok évvel ezelőtt a Neveletlen hercegnő filmekre, és betétdalként ez benne volt a második részben. Kelly hangja alapvetően hidegrázós, és amikor olyan videókat csekkolok, melyekben mások adják elő a dalait, mindig arra figyelek, mit vált ki belőlem az illető. Ha érzem nála a libabőrt, akkor sikerült megütnie a várt szintet, sőt néhány előadó esetében egy fokkal még az eredetit is túlszárnyalják. Nos...Krysta egy kis csoda, több általam nézett sorozatban is felbukkant már, és akármikor fakad dalra, az első szó, ami eszembe jut, hogy mennyire "bájos". Most is ez a helyzet. Imádom a hangját, annyira kellemes, hogy reggelig tudnám hallgatni. Ez a feldolgozása egyébként fergeteges, egy-két csúszástól eltekintve perfekt volt. Azonban nem éreztem a hidegrázást, bár hozzátenném, ez nem feltétlenül az ő sara. Mármint basszus, rohadt irritáló tud lenni, ha a vokál hangosabb az előadónál. Itt pedig pont ez a helyzet. Sajnos egy ponton alig hallható Krysta meseszép hanga a vokalisták miatt. Oké, egyikük sem hamis - még csak az kéne -, de igazán visszavehettek volna, vagy a hangosítás volt rossz? Nem tudom. Mindenesetre ez sajnos ront az összhatáson, hiába imádom. Ez a nő amúgy egy csoda, láttam a Tavaszébredés siketeknek szóló verziójából részleteket, amiben Ilse karakterét formálta meg, és atyaég...na, az libabőr ezerrel! <3

Janet Krupin - Miss Independent

Róla már írtam a Smashed Up-os Broadway posztomban, és agyondicsértem. Ez most sem lesz másképp. A színpadi tevékenységét tekintve még mindig nem sokat tudok róla, de tervezem megnézni a Bring It On musicalben, mert minél több felvételt látok róla, annál jobban imádom. Meg sem lep, hogy ezt a Kelly-számot Janet nyomta el a fellépésen. Annyira illik hozzá, ráadásul a látott videók alapján én is azt mondom, ez totál az ő stílusa. Szavakat sem találok erre a videóra. Oké, a bridge résznél egy-két hangnál elcsúszott, de alapjáraton az egész számot tökéletes színvonalon nyomta el. Itt a válasz arra, hogy többek között miért szeretem a színházi embereket, pontosabban a musicalszínészeket. Tényleg olyan a hangképzésük, hogy kb. akármilyen zenei műfajban jeleskedni tudnak. Ha egy popénekesnek azt mondod, énekeljen musicalt, nem biztos, hogy menni fog neki. De fordítva a legtöbbször igenis működik. Nem mondom, hogy mindenki képes rá, de a többség a zenés színház világából igen. Janet határozottan köztük van! És igen, extra borzongató ezt a felvételt csekkolni róla, szóval ha Kelly-n nem is teljesíthet túl (az apró hiba miatt), de nálam elért a szintjére. Tudjátok, ez az a bizonyos "áll a padlón" effektus. Azért érdemes figyelgetni a zenészek arcát is, meg a végén részükről sem épp kicsi az elismerés Janet felé! Hozzátenném, őket is oltári nagy dicséret illeti, mert zeneileg is emelték a produkció fényét! <3

Nathan Salstone - Walk Away

Őt nem ismerem túlzottan, sőt! Ritkán írok ilyet, de bármennyire is elmerültem a Broadway világában az elmúlt évek alatt, mindenkit én sem ismerhetek. Nathan-ről igazság szerint ez az első videó, amit megnéztem, azóta pedig még egy videóba belefutottam, mégpedig ebbe, amiben Casey Cott-tal - aki ebben a posztban amúgy szintén benne lesz - közösen dalolnak egy feldolgozást. És ennyi. Dunsztom sincs, játszott-e valamiben, bár én nem találtam erre utaló jeleket. Persze ez nem jelent semmit. Egy dolog viszont biztos: zseniális a srác! Úristen, főszerepet neki vagy valami! Ez a felvétel ugyanis másról sem tanúskodik, mint hogy kincs van a torkában. Ráadásul annyira laza a színpadon. Oda tudok lenni attól, ha ezt látom egy művészen. Csak így tovább Nate-nek, tuti követni fogom ezentúl, és remélem, többet fogunk hallani róla. Amúgy imádom, ha valaki egy olyan előadó dalát dolgozza fel, aki az ellenkező nemből való, hiszen szerintem így csak még nagyobb a kihívás, és kellemes meglepetéseket tudnak okozni, legyen szó nőről vagy férfiról. Nathan pedig tagadhatatlanul meglepett, jó értelemben, persze! Még-még-még!

Caroline Bowman - Behind These Hazel Eyes

Mivel a Wicked musical iránti mániám határtalan, és ezt úgy értsétek, hogy ha időrendben nem is, de kb. az összes személyt fel tudom sorolni, aki Elphaba és Glinda szerepeit eljátszották a Broadway-n. Caroline többször is volt Elphaba. Imádom a hangját, nagy tehetségnek tartom, ráadásul még nincs 30 éves sem, szóval ahhoz képest pláne nagy dolog, hogy már több alkalommal is Elphie-t játszhatott. Plusz az Evita főszerepét is megkapta, abból is láttam részleteket, és ott pláne imádni kezdtem. Mert amúgy nem ő a kedvenc Elphabám, sőt Wicked terén elég szőrszálhasogató tudok lenni, szép hang ide vagy oda. De az Evitával meggyőzött. Ezen a fellépésen pedig az egyik kedvenc Kelly Clarkson számomat nyomta el, mégpedig kisebb sokkhatást okozva nálam. Ugyanis nem csupán arról van szó, hogy hiba nélkül énekelte el ezt a bitang nehéz dalt, aminél megjegyezném, elfogult vagyok az eredetivel, de engem kilóra meg is vett. Ezt értsétek úgy, hogy lekörözte Kelly verzióját. El sem hiszem, hogy ezt írom, de így van. Eleve imádom a zenét, ami szinte végig akusztikusan kíséri. De emellett másfajta hajlításokat is vitt bele Caroline, ami nekem új színt adott a dalnak. És hát nem épp ez lenne minden feldolgozás lényege? Mennyei!

Lilli Cooper - Never Again

Az apja Broadway-sztár, szóval a tehetségét volt kitől örökölnie. Azt tudom, hogy az ausztrál turnén Lilli játszotta Elphabát a Wickedben. Nem csodálom, hiszen számtalan videót csekkoltam már róla, és mindegyikben pompásan énekelt. Örülök, hogy ha már színházban nemigen látni sajnos, de legalább bővelkedik felkérésekben fellépések tekintetében. Így én is megcsodálhatom, milyen szépségesen tud énekelni. Egy a szám szerintem rohadt badass, és ütni tud, ha valaki képes méltóképp előadni...persze Kelly Clarkson-on kívül. Lilli-nek sikerült!!! Olyan szinten odatette, hogy legszívesebben az egész dal alatt üvölteném a képernyőnek, hogy "basszuuus, ez csúúúúúcs". Eleve van egy olyan hangszíne a nőnek, amitől padlóra kerülök, de erre rátesz egy lapáttal, hogy milyen zseniálisan tudja használni a hangszálait. Rendkívül könnyeden csusszannak ki belőle a magas hangok is, kb. mint a levegővétel. Tapsot neki!

Nem ígérem, hogy minden művészünkről lesz ilyen szülinapi poszt, de vannak, akikről egyszerűen muszáj írnom, és ezzel mondhatni felköszöntenem őket! Vágó Zsuzsi pedig országunk egyik legtehetségesebb embere, a példaképem 2008 óta, és abban a szerencsében részesültem, hogy már kicsivel több mint 5 éve ismerem, hiszen tanított engem! Az évek alatt nagyon jóban lettünk, ha fogalmazhatok így, barátok lettünk. Bár mostanában ritkán beszéltünk, de tudom, hogy rá mindig lehet számítani! Hatalmas szíve van, és tényleg törődik azokkal, akiket szeret! Szóval nemcsak művészként nézek fel rá, hanem emberileg is! Húsz videót szedtem össze, főleg szólókat, de azért van a listában egy-két duett, na meg olyan videó is, amiben többen is dalra fakadnak! :D

Csak szerelem

Mi mással is kezdhetném a bejegyzést, mint egy dallal a Rudolf musicalből, ami Zsuzsinak az első főszerepe volt a Budapesti Operettszínházban. 2006-ban volt a musical premierje, aztán három évvel később le is került a repertoárból, és azóta sem keveredett vissza. Ez szerintem mindannyiunk hatalmas bánata, ugyanis nem én vagyok az egyetlen, akinek a Rudolf musical a szívcsücske. Hiába imádok rengeteg előadást, az a leg-leg-leg számomra. Mindezt úgy, hogy élőben nem is láthattam, mindössze felvételeken. Szóval ha csak elképzelem, hogy megnézhetném élőben a színházban, sírógörcsöt kapok. Na, visszatérve ide: a videó tavaly karácsony előtt pár nappal lett rögzítve egy fellépésen. A vége felé kicsit meg lett vágva valamiért, de nem sok sor maradt le szerencsére. Az is egyértelműen látszik, hogy rohadt hideg volt. Ezen nincs mit szépíteni. És azért hidegben nem a legkellemesebb énekelni, mert a hangszálak nem csípik túlzottan. Zsuzsi mégis lenyűgöző volt, ami egyáltalán nem meglepő.

Micsoda nő ez a férfi

Akkor jöjjön egy duett, mégpedig Kocsis Dénessel, akivel Zsuzsi 2011-től kezdve többször is alakítottak szerelmespárt különböző előadásokban. Most nem musicaldalt osztok meg tőlük, hanem az Egy szoknya, egy nadrág című magyar film híres betétdalát, amit eredetileg Oroszlán Szonja és Bebe énekelnek! Zsuzsi már többször is fellépett ezzel a számmal, és több kollégájával is előadta. Én most ezt az idei áprilisi videót választottam. Imádom mindkettejüket, és pazar hangulatot teremtettek Tatán ezzel a kis mini-koncerttel. Azonkívül, hogy nagyon aranyosak és a vicces oldalukat is megmutatják, még az is egyértelmű, hogy egy olyan művésznek, aki a musical szakmában tevékenykedik, még a popszámok is állhatnak jól! Ők pedig határozottan szuperül adták elő! <3

Forog a tánc

Visszakanyarodva Zsuzsi színházi szerepeihez. Nem szeretnék butaságot írni, de az biztos, hogy Zsuzsi még a Rudolf-korszakban állt be a musicalbe, amit amúgy 2003-ban mutatott be a kőszínház. Aztán a darab 2011-ben lekerült a repertoárból, de 2014 végén felújítva visszakaptuk, és Zsuzsi is visszavette Constanze szerepét. Ám 2016 elején ismét pihenni küldték a musicalt. Ott voltam az utolsón, amin pont Zsuzsi játszott! Eszméletlen volt! Remélem, majd még láthatjuk a jövőben ismét az előadást. Most a karaktere ütős szólódalát hoztam el nektek, mégpedig egy 2015 októberi tatai fellépésről. Annyira hidegrázós már eleve ez a dal, de igen, szerintem Zsuzsi előadásában talál be a legjobban! Imádom, hogy nemcsak kiáll és elénekli (mondjuk basszus, nem véletlenül lett színésznő), hanem igenis egy "szimpla" fellépésen is felteszi jó magasra azt a bizonyos lécet! Libabőőőr, isteni!

Vándorélet

Hogy én mennyire imádom a Színházak éjszakáját! A legelsőn ott voltam még 2012-ben, és úristen, egy csoda volt! Azóta úgy hozta az élet, hogy egyiken sem vettem részt, sajnos idén sem fogok - jövőre már tervben van -, viszont szerencsére rengeteg videó kerül elő mindig, amiket hatalmas öröm megnézni, ezáltal pedig kicsit mintha ott lettem volna. Ez a felvétel 2015-ben lett rögzítve a nagyszínpadi esti műsoron. Zsuzsi és két kolléganője, Dancs Annamari és Kékkovács Mara az Ördögölő Józsiás darabból adták elő a férfi szereplők közös dalát! Zseniális, vigyort előcsalogató ez a produkció, sosem bírom ki nevetés nélkül. Az a "gazdag, gazdag, gazdag" meg "pamlag, pamlag, pamlag" benyögdösés fergeteges! :D Mindhárman szuperek, de nálam Zsuzsi viszi a számot! Végig annyira vicces és laza, na meg többször is elbakizza a koreográfiát, ami csak még aranyosabbá teszi az egészet!

Szívből szeretni

Evezzünk picit komolyabb vizekre. Egy 2014-es miskolci fellépésről választottam ki nektek ezt a gyönyörű duettet a Rómeó és Júlia musicalből. Itt épp a legifjabb Rómeóval, Veréb Tamással énekel Zsuzsi. Gondoltam, a csapból folyós Szívből szeretni-t választom ki, ha már egyszer ez nem került ki a róluk szóló bejegyzésbe. Azért az elég fontos állomás egy musicalszínésznő életében, ha megformálhatja Júliát. Zsuzsinak pedig megadatott, és immár tizedik éve ő játssza az egyik szereposztásban, hatalmas sikerrel! Szerintem itt is érződik, hogy fantasztikus, Tomi pedig remek partner ebben.

Azt hiszem, ideje üdvözölni az őszt! Ehhez pedig most a Broadway cikksorozatomat folytatom, mégpedig olyan felvételekkel, amiket 2014. szeptember 1-jén rögzítettek néhány csodás művészről, akik a sMASHed UP eseményen daloltak el néhány mash-up számot. Konkrétabban a lényege az volt az estének, hogy szó szerint "összekevertek" kettő vagy három különböző dalt, és kvázi mixelve adták elő őket! Főleg popslágerekről van szó, de alapvetően több zenés műfaj is találkozik. Egy dolog biztos, ez alaposan megmutatja mindenkinek, hogy nem érdemes a zenés színházban tevékenykedőket beskatulyázni, ha valaki esetleg nem szereti a musicaleket. Ők ugyanis teljesen más szinten vannak, sőt nem vicc, a legtöbbjük bármit és bárhogy képes előadni! Tehát arra gondoltam, én ezzel a poszttal köszöntöm a szeptembert, ha már egyszer majdnem napra pontosan három évvel ezelőtt volt a fellépés az ősz első napján! :D <3

Taylor Louderman - Brave/Roar

Na igen, szerintem ezt a két dalt összemosni már-már evidens. Annyira hasonlítanak, hogy szinte már megegyeznek. Én mindig azt mondom, a végtelen számú dal közt, amiket a zene létezése óta megalkottak és alkotnak továbbra is, lehetetlen, hogy ne legyenek hasonló dallamok, ergo nem szeretem ráhúzni egy előadóra sem, hogy plagizál. De itt bevallom, megfordult a fejemben. Katy Perry alig pár hónappal azután adta ki a Roar-t, hogy Sara Bareilles megjelentette a Brave-et. És a dallamvilág olyan szinte AZONOS, hogy szerintem ha megnézitek most Taylor mash-up előadását ebből a kettőből, hamar le fog esni. Már csak azért is, mert megkockáztatom, hogy ha van olyan, aki nem ismeri ezeket a számokat (például édesanyám), megvan rá az esély, hogy fel sem tűnik neki, hanem totál úgy fogja érzékelni az illető, mintha egyetlen számról lenne szó. Amúgy Tayről már írtam a Broadway Loves Celine Dion posztban, és agyondicsértem. Miután azt a videót láttam tőle, naná, hogy utánanéztem a csajszinak, és akkor találtam meg ezt is. Ekkor még a 24-et sem töltötte be. Elképesztő, és odáig vagyok a hangjáért, egy bámulatos fiatal tehetség ez a lány! A végén pedig annyira cuki a reakciója a tapsviharra, de hát meg is érdemli! :D <3

Meghann Fahy - December/A Long December

Meghann-t nem színházi előadás révén ismerem, hanem mert nem egy általam nézett sorozatban vendégszerepelt, hol több, hol pedig kevesebb részben. Most pedig a The Bold Type-ban ő az egyik főszereplő, szóval már csak miatta is el fogom kezdeni nézni, ugyanis bár Broadway kapcsán nem találkoztam a nevével (bár nem is futott be ott nagyon), de rengeteg fellépése van, így a hangja nem ismeretlen számomra. Ez pedig határozottan az egyik nagy kedvencem. Annyira gyönyörű hangja van, és említettem már, mennyire imádom a mash-upokat? Hiszen néha az ember elképzelni sem tudja két számról, hogy össze lehet vonni, erre valaki megteszi, te meg csak tátod a szádat, hogy mennyire tökéletesen passzol az a két dal! Sara Bareilles szépséges dala és az alternatív rock műfaját képviselő Counting Crows együttes műve pedig határozottan összhangban van! :D Erre Meghann csak rápakol a csodás hangjával! El sem hiszem, hogy ez a nő nem lett Broadway-csillag! Eszméletlenül jó!

Jason Gotay - Already Gone/Halo

Kelly Clarkson és Beyoncé mash-up egy férfi művésztől?? Ide vele, de azonnal! Igen, kb. ez a reakcióm. És azt hiszem, Jason feldolgozásában csak még jobban beleszerettem ebbe a két csodás dalba! Jól van, volt ott egy-két apró elcsúszás, de alapvetően zseniális a produkciója! Pláne azt a poénkodós lefelé hajlítást imádom, amin a közönség is jót derült! :D Amúgy Jason több előadásban is benne volt már, a Bring It On: The Musical az, amiben az egyik főszereplő volt, illetve például a Pókemberben is játszotta a címszereplőt. Bevallom, őt annyira nem követem figyelemmel, de akármikor futok bele videóba, konstatálom, mennyire tehetséges ő is! <3

Bre Jackson, Tara Minogue, Lacey Angerosa - Till The World Ends/I Wanna Go

Ezt a három művésznőt nem igazán ismerem, de azt hiszem, ez a felvétel tökéletesen megmutatja, hogy nagyon is van keresnivalójuk a színpadon. Ahogy Britney Spears két 2011-es számát összefűzték, hát...az agyam eldobom! Pláne a szólamoktól, amiket lenyomnak benne! Azt imádom, amikor Bre egy ponton elszúrja a szöveget, viszont pazarul kivágja magát belőle! És a dal vége, te jó isten!!! Megérdemlik azt a tapsáradatot és huhogástengert! :D

Steven Grant Douglas - Somewhere Only We Know/Closing Time

Steven-t már hallottam énekelni, mégpedig akkor, amikor turnézott a Ghost musicallel az USA-ban. Bár számomra Richard Fleeshman az örök Sam Wheat, ha a musicalről van szó (Magyarországon pedig amúgy Kerényi Miklós Máté!!!), de az fix, hogy Steven is csodás munkát végzett! Itt van egy kis betekintő a próbákba, így láthatjátok is, milyen volt a szerepben. Erről a mash-upról pedig annyit, hogy két zenekar híres dalait mosta össze, és nagyon ügyes volt. Bár nem véletlenül linkeltem be a Ghost próbát. Ugyanis míg ott a tökéletes szintet célozza meg minden egyes kiénekelt hangjával, addig ezen a fellépésen olykor csúszkált, sőt néha hamis volt. Ennek okát persze nem tudhatom, de lehetett valami vírus is, vagy egyszerűen rossz napja volt. Mindegy, ettől még imádom! Jó pár hangot azért sikeresen kiénekelt, a humorát pedig imádom.

Azt hiszem, már épp itt az ideje ezt a cikksorozatot is folytatnom! Ismét öt olyan sorozatot veszek górcső alá, melyeknek már adásba került a legutolsó epizódjuk is, ráadásul aránylag egész jól állok velük, hiszen ötből hármat sikeresen végignéztem, kettő pedig természetesen folyamatban van, mindössze csigában haladok velük. De erről majd úgyis írok, ahol kell! Lássunk hozzá, remélem, ez a poszt is kellő nosztalgia vagy épp kedvcsináló mindenkinek! :)

Szívek szállodája (Gilmore Girls)

Még jó pár évvel ezelőtt belefutottam 1-2 részbe a tévében, de valószínűleg épp gutaütésem lehetett, mert pár perc után el is kapcsoltam. Buta, buta 11-12 éves énem, hogy tehettem ilyet? Mindegy, a múlton kár rágódni. Azzal vigasztalom magam, hogy nyilván nem voltam elég érett ahhoz, hogy értékeljem ezt a csodát! Sőt ha magamra erőltettem volna anno, minden bizonnyal nem is tetszett volna. Ne kérdezzétek, mi volt az oka, mert tényleg nem tudom. Akkoriban más jött be. Na, de ahogy nőttem, egyre többször gondolkodtam el rajta, hogy ideje lenne adni újabb esélyt. Aztán tavaly már egész biztos voltam benne, hogy én ezt imádni fogom, ergo indulhat a pilot! Az, hogy két perc sem telt el, hogy az állam a padlón legyen és megkérdőjelezzem a gyerekkori énem ízlését, nem kifejezés! Rögtön tudtam, hogy ha egy sorozat lehetne egy ember rokonlelke, nekem ez lenne az egyik!!! Hét évadnyi tömény varázslat, hétköznapi köntösbe bújtatva, főleg szerethető karakterekkel, és garantáltan remek színészekkel! Ez az anya-lánya kapcsolat Lorelai és Rory közt a széria legfontosabb kapcsolata, ez fix! Romantikus típus vagyok, tehát minden általam nézett sorozatban találok legalább egy szerelmespárt, akiken csorgatom a nyálam és néha órákig tartó fangörcsöt kapok tőlük, ahogy természetesen ebben is megvolt/megvoltak a kedvenc párosaim ezen a téren, de elhihetitek, vagyok annyira racionális, hogy meglássam az általam nézett sorozatok lényegét! Ennek pedig határozottan ők ketten voltak azok! Ők és Rory nagyszülei. A család! Ez lett kiszínezve szép barátságokkal és olvadós szerelmi szálakkal! Kihagyhatatlan! Ha még nem láttátok, hajrá! Ráadásul még mindig sírhatnékom van a tavalyi felélesztés miatt, amikor kaptunk négy új, filmhosszúságú részt. Mondjuk örömmel megfojtanám az alkotókat a lezárás miatt, de mindegy, mert így van még okunk reménykedni újabb adagnyi Gilmore Girls-ben! <3

Castle

Eltartott egy darabig, hogy folytassam a sorozat nézését, miután pár éve leálltam vele a harmadik évad után, de mentségemre, vártam a szinkronra...egészen addig, míg meguntam, és félve elkezdtem eredeti nyelven. Ritka nálam, hogy valamit ne eredeti nyelven imádnék a legjobban, de itt nem tudok dönteni. Mármint isteni volt angolul bámulni - különben nem néztem volna úgy végig a negyedik évadtól kezdve -, de továbbra is rajongásig imádom a magyar hangokat is. Szóval a Castle esetében azt hiszem, döntetlen az állás. Szeretem a nyomozós sorozatokat. Sőt ez nem fedi a valóságot elég alaposan, ugyanis egyenesen imádom őket! Viszont nagyon háklis vagyok ennél a műfajnál. Ezt úgy értem, hogy szerencsére rengeteg isteni készült már az évek alatt, de a legtöbbet 4-5 évad után (jó esetben, de van, hogy hamarabb) megunom. Ugye a Bones-ra is sikeresen ráuntam, mielőtt folytattam volna néhány év elteltével. A Castle esetében kicsit jobb a helyzet, ott az utolsó két szezon volt picit nyögvenyelősebb számomra. Nehogy félreértsétek, nagyon szeretem, és tuti lesz majd idővel ebből újranézés, vagy legalábbis néhány részt ismét csekkolok. Egyszerűen csak a krimi műfaja az Achilles-sarkam. Ettől még nagyon-nagyon-nagyon ajánlom megnézésre, hiszen zseniális! Egy krimiíró tanácsadóként együtt dolgozik a rendőrséggel? Vicceltek velem? Ez aztán az ász alapsztori! Ehhez hozzájön a pazar színészi alakítás, a csúcs karakterek, és készen is van egy szuper sorozat! Castle és Beckett rohadt lassan kialakuló szerelmi sztorija is nagyszerűen lett felépítve. Bevallom, nagy évődés fan vagyok, szóval amíg nem jöttek össze, talán még jobban csíptem őket, mint utána. De persze Caskett forever, csodás párost alkotnak! És persze ott van Lanie, a kórboncnok, na meg Esposito és Ryan nyomozó is, akik beismerem, az abszolút kedvenceim a szériából! Castle lánya és főleg az anyja végképp üde színfoltjai a csapatnak! Mindenki szerethető, plusz jó volt látni, ahogy évadról évadra egyre jobban összekovácsolódtak. Igazi családdá váltak mindannyian!

Bosszú (Revenge)

Édes jó istenem, örök hálám a kreátoroknak, annak, aki ezt megálmodta, és még csöpöghetnék arról órákig, mennyire tökéletes a széria! Oké, nyilván nem hibátlan, sőt ha jól értesültem róla, a 3-4. szezon már egyáltalán nem volt közönségkedvenc, de mivel én csak a második évadnál tartok...hát, lényegében már úgy négy éve, ezért erről nem tudok nyilatkozni. Majd tartok egy újranézést, hiszen rajongásig imádom, és végre megnézem elejétől a végéig! Eleve ez a széria megadta nekem az egyik örök kedvenc sorozatbeli férfi karakteremet, szóval hülye leszek nem végignézni! :D A sztori csodás, imádom a felépítését ennek az egésznek, a színészi alakítások bravúrosak, és még finoman fogalmaztam, mindig meglep valamivel a sorozat, olyan csavarok vannak benne, hogy csak lesek. Megvan benne a humor, de azért az nem kifejezés, mennyit lehet sírni is rajta! Sokkhatások tömkelegét zúdítja a nézőre! A romantikus szálak is felettébb érdekesek, nem egy favorit párost adott nekem a sorozat, hiszen szerencsére a Revenge tekintetében rám húzható, hogy multi-shipper vagyok! :D A széria legfontosabb szála határozottan Amanda Clarke - vagy nevezzük Emily Thorne-nak? - bosszúja a Grayson családon, amiért évekkel korábban tönkretették az édesapját, amikor bemártották egy bűncselekménnyel, és így elvitte helyettük a balhét. A börtönben halt meg...állítólag. Khm...igyekszem nem spoilerezni, de nem könnyű. Szóval azt hiszem, ennél többet nem is írok a sztoriról! A lényeg, hogy Amanda új személyazonosságot szerez magának, és Emily Thorne néven beszivárog a Grayson família köreibe, többek között Victoria és Conrad Grayson fiának, Danielnek az elcsábításával. Aztán szép lassan és rendkívül ügyesen mindenkit tönkretesz, akinek csak köze volt ahhoz, ami az apjával történt. Ebben pedig nagy segítségére van Nolan Ross (az én csodáááám, aki szerintem tényleg az egyik legjobb férfi karakter a sorozatok történetében). Ennyit a sztoriról, most már csak annyit írok, hogy semmiképp ne hagyjátok ki!!! <3

90210

Íme a másik sorozat ebből a listából a Revenge mellett, amit még nem sikerült befejeznem, pedig már évekkel ezelőtt véget ért. Ciki. A késztetésem megvan, de bevallom, már arra sem emlékszem, hol tartottam. A negyedik évad környékén, ha minden igaz, szóval maximum másfél évad van vissza. Vagyis lenne, ha majd nem kezdeném el elölről. Egy csomó minden kiesett, és amúgy is annyira imádom, hogy muszáj felfrissítenem az emlékezetem, egyúttal pedig újraélni a fantasztikus sztorivonalakat! Az eredeti Beverly Hills 90210 számomra örök, ezt az előző ilyen cikksorozatomban ki is fejtettem nektek, lekörözhetetlen minden téren, viszont azt hiszem, kijelenthetjük, hogy ez a "kistestvér" is fergeteges! Főleg, mert az elején több olyan karakter is felbukkant, aki a 90-es évek sikersorozatában ott volt már, mint főszereplő. Ez nálam csak még tovább emelte a szintet! :D Ráadásul remek volt a casting ehhez, hiszen nagyszerű fiatalokat válogattak be, mindannyian tehetségesek! Tehát ezen a téren is megvolt a színvonal! A család, barátságok, szerelmek, kavarások jellemzik a szériát, és lehetetlen megunni! Ebben a sorozatban a főszereplő karakterek esetében elmondhatjuk, hogy kb. mindenki járt mindenkivel, vagy legalábbis csók elcsattant, és nem túlzok egyáltalán! Ettől persze még érdekesebb, mert eskü, egy idő után már nem tudod besaccolni sem, kik kapnak endgame-et. Szerencsére egész jól alakult ezen a téren a lezárás, ha minden igaz. De már alig várom, hogy végignézzem. Igaz, addig nem kezdem el, míg az eredeti sorozat fináléját nem nyomtam le. Ott a negyedik évadnál tartok, és ugyebár tíz szezonból áll, szóval ez még várat magára. Mindenesetre csak biztatni tudok mindenkit, hogy lásson hozzá, ha eddig kimaradt volna az életéből!

Hazug csajok társasága (Pretty Little Liars)

A sorozat, amit kb. 2011-ben kezdtem el nézni, amikor Amerikában csak a második szezon ment. Azóta pedig eljutottunk a hetedik, egyben utolsó évadig, aminek most júniusban adásba került a fináléja is! Nehéz volt elengedni. Oké, ez igaz minden sorozatra, amit valaha néztem és megszerettem valamiért, ám azért mégis más egy olyan sorozattól búcsúzni, amit majdnem akkor kezdtem el nézni, mint az amerikaiak, és miután becsatlakoztam, szinte végig velük követtem, vagy ha épp maratonozni volt kedvem, akkor is csak egy évaddal maradtam le, amit aztán hiatus alatt mindig lepörgettem. A hetedik évadot viszont már keményen hetiben bámultam, és ahogy közeledtünk a végéhez, keserédes volt az egész. A sorozat már évadokkal korábban elvesztette régi fényét, szóval egy részem baromira várta a végét, hogy pontot tehessek a PLL fejezetre az életemben, másrészt viszont sírógörcsöm volt, mert mostanában túl sok olyan széria jutott vagy jut el a zárórészig, amit majdnem a kezdetektől nyomon követek, még ha néha le is álltam vele rövid időre. Na, a lényeg, hogy nehéz volt elköszönni ettől is, mert minden hibájával együtt (és igen, a negyedik szezontól kezdve dúskált a malőrökben) mégiscsak meghatározó sorozat volt számomra. A színészi alakítások megérdemlik a csillagos 5-öst - csak hogy sulis célzásokkal éljek így iskolakezdés közelében :D -, minden évadban zseniális teljesítményt nyújtott a csapat. Bár itt is sikerült shippelnem jó néhány párost, sőt lettek ám amolyan oltári nagy favoritok is nálam romantikus téren, viszont jól tudom, hogy a széria lényege nem ez volt, és a lányok barátsága mindennél fontosabb, illetve az, ahogy megbirkóztak az eléjük gördülő, sokszor ijesztő akadályokkal. Mindezt pedig együtt tették. Látni kell, komolyan! Még akkor is, ha nem mindig volt logikus és olykor katyvasz volt ebből a szempontból az egész széria! Mindenképp nézzétek meg, ha eddig nem tettétek volna!