Hogy belejöttem az évfordulókról való megemlékezésbe! Erre is Twitter-en hívták fel a figyelmemet, bár őszinte leszek: alapjáraton is eszembe jutott volna, hiszen a Gyilkos elmék az egyik legnagyobb kedvencem! A legfantasztikusabb nyomozós sorozat mind közül, amikhez eddig volt szerencsém. És mivel imádom a krimi műfaját lényegében akármivel vegyítve, elhihetitek, hogy nem kevés bűnügyi témájú szériát néztem már végig vagy nézek jelenleg. A szerelmem ez a műfaj! A Gyilkos elmék pedig ebben a témakörben a legek legje szerintem! Pár nap múlva veszi kezdetét a 13. évad, és basszus, még mindig nem unom! Ugyanis igen, bármennyire is rajongásig tudom imádni a nyomozós sorozatokat, eddig általában az 5-6. szezonok után mindig azt mondtam, "oké, ez isteni volt, de ideje lezárni". Itt nem érzem ezt! Még mindig ugyanúgy imádom, mint 9-10 éve, amikor elkezdtem nézni! Imádom az írók kreatív elméjét, a fergeteges sztorikat, amiket elénk tárnak minden évadban! Még ha voltak is gyengébb részek - ahogy minden sorozatban -, összességében sosem csalódtam a szériában, és hiszem, hogy az új szezon is rohadtul fog tetszeni! A csodás színészek, és az általuk megformált remek karakterek végképp biztosítják, hogy soha ne csalódjunk! <3 Hoztam egy zenés videót a sorozatról, ezzel is ünnepelve az évfordulót!

Szeptember 10-én nem tudtam bejegyzéssel jelentkezni, pedig akkor is egy kedvenc sorozatom ünnepelt évfordulót, hiszen a The Vampire Diaries pontosan nyolc éve vette kezdetét! Mindegy most már, sőt ha jobban belegondolok, amilyen durván sorozatfüggő vagyok, úgysem leszek képes minden favoritom kezdő és befejező időpontját fejben tartani, ahogy azzal sem különösebben törődöm, hogy naponta rákeressek, hogy "jaj, ez és ez mikor is ért véget vagy mikor kezdődött el, hiszen muszáj blogon megemlékeznem róla". Na, ezt nem csinálom. Soha. Tényleg. Még igazság szerint ez a kerek évforduló is szépen köddé vált a fejemben, és alapvetően szégyellem, de valószínűleg nem is jutott volna eszembe. Ha nincs a Twitter! Ugyanis most, ahogy felnéztem, a világtrendeknél csupa nagy betűvel nézett vissza rám, hogy "10 YEARS OF GOSSIP GIRL". Több se kellett nekem, rohantam is ide megírni a bejegyzést! Annyira furcsa belegondolni, hogy napra pontosan 10 éve kezdődött el. Én nem sokkal később, 2008 környékén be is csatlakoztam a nézésbe, szóval enyhén szólva életem egyik meghatározó sorozatának tartom. A színészek többségét azóta is a kedvenceim közé sorolom, figyelem a karrierjük alakulását, drukkolok nekik, és igen, bár nincs rá túl sok esély, de igenis felötlött bennem, hogy milyen isteni lenne egy Gossip Girl Reunion! Az elfoglaltságaik miatt filmben nem reménykedem, de több sorozat is csinált olyat, hogy évekkel később összeültek beszélgetni kicsit, emlékeket feleleveníteni. Na, valami ilyesmire számítok én is a jövőben. Ez a 10 év baromi nagy dolog, és ahogy így belegondolok, néhány év múlva már azt fogjuk kiírni, hogy "10 éve finálézott a Gossip Girl". Úristen, na az mennyire durva lesz!

Nem nagyon szeretném elhúzni ezt a bejegyzést, most nem is vagyok olyan állapotban, hogy kisregényt írjak, meg ugye már megemlékeztem róla röviden a Sorozatok, amik véget értek cikksorozatom első részében. Akkor elpöccintettem az infót azzal kapcsolatban, hogy nekem tetszett Gossip Girl személyazonossága, és hogy ezzel rajtam kívül nem sokan vannak így. Én mégis vállalom! És igen, tartom is magam ehhez. Ígértem, hogy majd kifejtem részletesebben ezt a témát. Nos, biztos nem most, de tényleg megírom, nem lett elfelejtve! Egy összevágott, csodás zenés videót osztok meg a poszt végén veletek, ami szerintem tökéletesen megmutatja, miért volt ez a sorozat annyira isteni, miért voltak érdekesek a sztorivonalak, hogy tele volt megindító pillanatokkal, hiába tűzdelték tele kavarásokkal is! Egyszerűen csodás volt, és garantáltan újra fogom nézni! Igazság szerint elég furán működöm a Gossip Girl világát tekintve, és máris rátérek, miért, ugyanis röviden elemzem a kedvenceimet!

Kedvenc évadok: Az első 2-3 évad volt a legtökéletesebb!
Kedvenc karakterek: Blair, Dan, Chuck. Először Serena is, de ez hamar megváltozott.
Kedvenc szerelmespárok: Blair & Dan, Serena & Nate, Jenny & Nate, Serena & Carter, Lily & Rufus.
Utált évadok: Ez erős kifejezés, mert egyiket sem utáltam, de gyengébb volt a vége.
Utált karakterek: Serena!!! Igen, hamar és nagyon megutáltam. Georgina, Vanessa...jaj, de nem bírtam őket. Meg Ivy-t sem.
Utált szerelmespárok: Ivy & Rufus (fúúúj), Blair & Chuck nem utált párosom, de meg kell említenem őket valamiért. Serena & Dan szintén NEM utált nálam, de ugyanúgy ide kell írnom őket. Meg még biztos volt, de próbálom elfelejteni.

Röviden belemászom azért a fent leírtakba. Igen, az első 2-3 szezon szerintem epic kategória, nem is igazán tudok beléjük kötni. Talán egy dolgot leszámítva, és most nagyon előjön a kettősségem. Hiába az első 3 évad a kedvencem, Serenát azokban utáltam meg. Végérvényesen. Oké, a hatodik szezon felénél elkezdett visszatérni régi önmagához, de már annyira idegesített a karakter, hogy lehetetlen volt ismét piedesztálra emelnem. Blair és Dan külön-külön és igen, verjetek meg nyugodtan az éteren keresztül, EGYÜTT is verhetetlenek nálam! Annyira imádom őket, az ő párosuk határozottan a legek legje számomra a sorozatból! Dan úgy bánt Blairrel, mint egy hercegnővel (ezt vehetjük szó szerint is a tiarás jelenet miatt! <3 :D), és egyszerűen úgy éreztem, hogy kiegészítik egymást. Kár, hogy az írók nem voltak elég tökösek, hogy bevállalják az endgame-et! Még emlékszem, a Vámpírnaplók írónője, Julie Plec is kifakadt Twitter-en, hogy Blair és Dan összetartoznak, és ezt még a vak is látja! Így van!!! Gyorsan kitérek azért arra is - mielőtt az elvetemült Chair fanok megköveznek -, hogy igenis szerettem Blairt és Chuckot is együtt. Szóval nem olyan gyűlölt páros a listámon, mint ahogy kb. beállítottam nektek. Sőt van több csodajelenetük is, amit kifejezetten szeretek! Mindössze egy idő után belefáradtam abba, ahogy Chuck az esetek 80%-ában bánt Blairrel. Mintha valami lábtörlő lett volna. Aztán persze ment bocsánatot kérni, de szerintem eleve ne úgy bánj azzal, akit szeretsz, mint valami ronggyal. Szóval nem, Chuck nem az alapján az egyik favoritom, ahogy Blairrel viselkedett egy csomószor. Szimplán imádtam az elején a nemtörődöm jellemét, aztán pedig a jellemfejlődése az, ami igazán megfogott! Nagyon jó irányba haladt végig, még ha olykor voltak is visszalépései. Blairt nem taglalom, hiszen ő Queen B, és tényleg csak annyit tudok mondani, ő a sorozat királynője!!! Felszínes csajnak tűnik első blikkre, aki mással sem törődik, csak a népszerűséggel, de sokkal több van ebben a lányban, és erre hamar fény derül. Egy erős jellem, aki a maga módján, de kiáll a barátaiért és a szeretteiért! Azért végül Dan sem véletlenül szeretett bele, ha már itt tartunk. És jaj, Dan! Számomra érthetetlen, hogyan lehet utálni őt. Egy kívülálló, tényleg "magányos fiú", aki végül elérte, hogy tartozzon valahova. Persze, ő is csinált oltári nagy baromságokat, de szerintem mindig helyén volt a szíve, és végső soron nem ez az, ami igazán számít? Plusz rajongásig imádom a szarkasztikus, néhol esetlen humorát, amit már a pilot epizódban megmutatott. Ott lett ő az abszolút kedvencem a fiúk közt, és ez végig így is maradt. Csajoknál viszont kezdetben valóban Serena volt az első számú nálam, bár megjegyzem, Blairt is imádtam az elejétől fogva. Aztán Serena elkezdett rossz irányba változni, és azon kaptam magam, hogy idegesítő lett, akit részről részre falhoz tudtam volna csapkodni. Még jó, hogy vizuális típus vagyok. Nem tudtam, hogy a karakter jelleme cseszte-e fel ennyire az agyam minden részben, vagy inkább a gondolat, hogy mégis miképp változhatott meg ennyire az a lány, aki anno a favoritom lett? Serena szerintem határozottan az egyik legrosszabb női karakter, akit valaha bármilyen sorozatban láttam. Ennyi. Szerelmespárok terén láthatjátok, hogy multi-shipper vagyok, de ha választanom kell, akkor van négy leglegleg: Blair és Dan (értelemszerűen), Jenny és Nate, Serena és Carter, illetve Lily és Rufus. És eléggé kiborító, hogy egyikük sem lett endgame. Azért basszus!!! Máris jön az indoklásom, bár Blairt és Dant szerintem már alaposan kifejtettem, azért azt tudnotok kell, hogy reggelig tudnék ódákat zengeni róluk, mert bizony ám, ennyire nagyon imádom őket! Jenny és Nate között már az első évadban láttam valamit, ami a második szezonra nőtte ki magát arra a szintre, hogy elepedtem tőlük. Szerintem Nate a jó úton tudta volna tartani Jenny-t, ha nem szúrják el. Szeretem azokat a kapcsolatokat, amikben azt látom, jó hatással vannak egymásra a felek! Serena és Carter esetében ugyanezt tudom írni. Serena akkoriban konkrétan csak akkor nem irritált idegösszeroppanás állapotáig engem, amikor Carterrel volt jelenete. Carter is úgy éreztem, kezd normalizálódni a lány mellett. De hát ezt is szét kellett barmolni az írószobában. Lily és Rufus pedig...úristen, komolyan ecsetelnem kell, miért imádtam kettejüket?? Serena és Dan endgame miatt részben ezért is vagyok dühös. Úgy érzem, csak azért nem jöhettek össze a szülők, hogy a gyerekek boldogok legyenek. Kérdem én, milyen gyökér logika ez?? Főleg, mert Dan nem sokkal azelőtt, hogy az utolsó évad végén visszament Serenához, még ezerrel Blairbe volt szerelmes. Jaj, a logikátlanság, basszus! Az utolsó pár évad ezért sem tartozik a kedvenceim közé, mert rengeteg üresen tátongó lyukat vélek felfedezni a felépítését tekintve. Holott mégiscsak ezekben a szezonokban kaptam meg életem shipjét, Dairt, ergo...ugye, mennyire durva ez a kettősség bennem a sorozattal kapcsolatban? :D Másrészt Serena-Dan duója ugyan az elején szerintem elképesztően szerethető volt, shippeltem is őket, de pár szezon alatt eljutottam arra a pontra, hogy azt mondjam, Serena nem érdemelte meg Dant. És ehhez még a finálé alatt is tartottam magam. Viszont miután a Jenny-Nate párostól el kellett sajnos búcsúznom, ahogy a Serena-Carter száltól is, valóban úgy éreztem, Serena és Nate kettősével is ki tudnék békülni, sőt egyenesen imádnám őket. Amikor pedig a harmadik évadban összejöttek, teljesen nyilvánvalóvá vált számomra, hogy igen, az ő párosukkal simán ki tudok egyezni endgame-ként. Erre nem elvették tőlem ezt az álmot is?? Fúú, az írókat fellőném a Holdra, mert a finálé megnézése után pláne úgy éreztem, mindent elvettek tőlem, amiben értelmet láttam. Mondom, egyetlen történetszál tetszett a végén: Gossip Girl kiléte. A barátságok is rengeteget alakultak a széria folyamán, és megjegyezném, voltak, amiket imádtam, de néhány szerintem elment sajnos rossz irányba. A kedvenc baráti szálam határozottan Serena és Chuck. Eskü, hogy tetszett, ahogy már-már testvéries lett a viszonyuk. Ám azt hiszem, még népszerűtlenebb lennék, ha most leírnám, hogy van egy barátság, ami hatalmas kedvenc a GG-t nézők körében, de én nem vagyok elájulva tőlük. Mindegy, ebbe nem mászom bele. Boldog évfordulót Gossip Girl, nemsokára újranézlek, mert hibák ide vagy oda, fontos részét képezted az életemnek, és már bőven megérett az idő egy ismétlő darára! :D <3 Amúgy...mit is mondtam arról, hogy nem írok kisregényt? Hmm...

Nem ígérem, hogy minden művészünkről lesz ilyen szülinapi poszt, de vannak, akikről egyszerűen muszáj írnom, és ezzel mondhatni felköszöntenem őket! Vágó Zsuzsi pedig országunk egyik legtehetségesebb embere, a példaképem 2008 óta, és abban a szerencsében részesültem, hogy már kicsivel több mint 5 éve ismerem, hiszen tanított engem! Az évek alatt nagyon jóban lettünk, ha fogalmazhatok így, barátok lettünk. Bár mostanában ritkán beszéltünk, de tudom, hogy rá mindig lehet számítani! Hatalmas szíve van, és tényleg törődik azokkal, akiket szeret! Szóval nemcsak művészként nézek fel rá, hanem emberileg is! Húsz videót szedtem össze, főleg szólókat, de azért van a listában egy-két duett, na meg olyan videó is, amiben többen is dalra fakadnak! :D

Csak szerelem

Mi mással is kezdhetném a bejegyzést, mint egy dallal a Rudolf musicalből, ami Zsuzsinak az első főszerepe volt a Budapesti Operettszínházban. 2006-ban volt a musical premierje, aztán három évvel később le is került a repertoárból, és azóta sem keveredett vissza. Ez szerintem mindannyiunk hatalmas bánata, ugyanis nem én vagyok az egyetlen, akinek a Rudolf musical a szívcsücske. Hiába imádok rengeteg előadást, az a leg-leg-leg számomra. Mindezt úgy, hogy élőben nem is láthattam, mindössze felvételeken. Szóval ha csak elképzelem, hogy megnézhetném élőben a színházban, sírógörcsöt kapok. Na, visszatérve ide: a videó tavaly karácsony előtt pár nappal lett rögzítve egy fellépésen. A vége felé kicsit meg lett vágva valamiért, de nem sok sor maradt le szerencsére. Az is egyértelműen látszik, hogy rohadt hideg volt. Ezen nincs mit szépíteni. És azért hidegben nem a legkellemesebb énekelni, mert a hangszálak nem csípik túlzottan. Zsuzsi mégis lenyűgöző volt, ami egyáltalán nem meglepő.

Micsoda nő ez a férfi

Akkor jöjjön egy duett, mégpedig Kocsis Dénessel, akivel Zsuzsi 2011-től kezdve többször is alakítottak szerelmespárt különböző előadásokban. Most nem musicaldalt osztok meg tőlük, hanem az Egy szoknya, egy nadrág című magyar film híres betétdalát, amit eredetileg Oroszlán Szonja és Bebe énekelnek! Zsuzsi már többször is fellépett ezzel a számmal, és több kollégájával is előadta. Én most ezt az idei áprilisi videót választottam. Imádom mindkettejüket, és pazar hangulatot teremtettek Tatán ezzel a kis mini-koncerttel. Azonkívül, hogy nagyon aranyosak és a vicces oldalukat is megmutatják, még az is egyértelmű, hogy egy olyan művésznek, aki a musical szakmában tevékenykedik, még a popszámok is állhatnak jól! Ők pedig határozottan szuperül adták elő! <3

Forog a tánc

Visszakanyarodva Zsuzsi színházi szerepeihez. Nem szeretnék butaságot írni, de az biztos, hogy Zsuzsi még a Rudolf-korszakban állt be a musicalbe, amit amúgy 2003-ban mutatott be a kőszínház. Aztán a darab 2011-ben lekerült a repertoárból, de 2014 végén felújítva visszakaptuk, és Zsuzsi is visszavette Constanze szerepét. Ám 2016 elején ismét pihenni küldték a musicalt. Ott voltam az utolsón, amin pont Zsuzsi játszott! Eszméletlen volt! Remélem, majd még láthatjuk a jövőben ismét az előadást. Most a karaktere ütős szólódalát hoztam el nektek, mégpedig egy 2015 októberi tatai fellépésről. Annyira hidegrázós már eleve ez a dal, de igen, szerintem Zsuzsi előadásában talál be a legjobban! Imádom, hogy nemcsak kiáll és elénekli (mondjuk basszus, nem véletlenül lett színésznő), hanem igenis egy "szimpla" fellépésen is felteszi jó magasra azt a bizonyos lécet! Libabőőőr, isteni!

Vándorélet

Hogy én mennyire imádom a Színházak éjszakáját! A legelsőn ott voltam még 2012-ben, és úristen, egy csoda volt! Azóta úgy hozta az élet, hogy egyiken sem vettem részt, sajnos idén sem fogok - jövőre már tervben van -, viszont szerencsére rengeteg videó kerül elő mindig, amiket hatalmas öröm megnézni, ezáltal pedig kicsit mintha ott lettem volna. Ez a felvétel 2015-ben lett rögzítve a nagyszínpadi esti műsoron. Zsuzsi és két kolléganője, Dancs Annamari és Kékkovács Mara az Ördögölő Józsiás darabból adták elő a férfi szereplők közös dalát! Zseniális, vigyort előcsalogató ez a produkció, sosem bírom ki nevetés nélkül. Az a "gazdag, gazdag, gazdag" meg "pamlag, pamlag, pamlag" benyögdösés fergeteges! :D Mindhárman szuperek, de nálam Zsuzsi viszi a számot! Végig annyira vicces és laza, na meg többször is elbakizza a koreográfiát, ami csak még aranyosabbá teszi az egészet!

Szívből szeretni

Evezzünk picit komolyabb vizekre. Egy 2014-es miskolci fellépésről választottam ki nektek ezt a gyönyörű duettet a Rómeó és Júlia musicalből. Itt épp a legifjabb Rómeóval, Veréb Tamással énekel Zsuzsi. Gondoltam, a csapból folyós Szívből szeretni-t választom ki, ha már egyszer ez nem került ki a róluk szóló bejegyzésbe. Azért az elég fontos állomás egy musicalszínésznő életében, ha megformálhatja Júliát. Zsuzsinak pedig megadatott, és immár tizedik éve ő játssza az egyik szereposztásban, hatalmas sikerrel! Szerintem itt is érződik, hogy fantasztikus, Tomi pedig remek partner ebben.

Azt hiszem, ideje üdvözölni az őszt! Ehhez pedig most a Broadway cikksorozatomat folytatom, mégpedig olyan felvételekkel, amiket 2014. szeptember 1-jén rögzítettek néhány csodás művészről, akik a sMASHed UP eseményen daloltak el néhány mash-up számot. Konkrétabban a lényege az volt az estének, hogy szó szerint "összekevertek" kettő vagy három különböző dalt, és kvázi mixelve adták elő őket! Főleg popslágerekről van szó, de alapvetően több zenés műfaj is találkozik. Egy dolog biztos, ez alaposan megmutatja mindenkinek, hogy nem érdemes a zenés színházban tevékenykedőket beskatulyázni, ha valaki esetleg nem szereti a musicaleket. Ők ugyanis teljesen más szinten vannak, sőt nem vicc, a legtöbbjük bármit és bárhogy képes előadni! Tehát arra gondoltam, én ezzel a poszttal köszöntöm a szeptembert, ha már egyszer majdnem napra pontosan három évvel ezelőtt volt a fellépés az ősz első napján! :D <3

Taylor Louderman - Brave/Roar

Na igen, szerintem ezt a két dalt összemosni már-már evidens. Annyira hasonlítanak, hogy szinte már megegyeznek. Én mindig azt mondom, a végtelen számú dal közt, amiket a zene létezése óta megalkottak és alkotnak továbbra is, lehetetlen, hogy ne legyenek hasonló dallamok, ergo nem szeretem ráhúzni egy előadóra sem, hogy plagizál. De itt bevallom, megfordult a fejemben. Katy Perry alig pár hónappal azután adta ki a Roar-t, hogy Sara Bareilles megjelentette a Brave-et. És a dallamvilág olyan szinte AZONOS, hogy szerintem ha megnézitek most Taylor mash-up előadását ebből a kettőből, hamar le fog esni. Már csak azért is, mert megkockáztatom, hogy ha van olyan, aki nem ismeri ezeket a számokat (például édesanyám), megvan rá az esély, hogy fel sem tűnik neki, hanem totál úgy fogja érzékelni az illető, mintha egyetlen számról lenne szó. Amúgy Tayről már írtam a Broadway Loves Celine Dion posztban, és agyondicsértem. Miután azt a videót láttam tőle, naná, hogy utánanéztem a csajszinak, és akkor találtam meg ezt is. Ekkor még a 24-et sem töltötte be. Elképesztő, és odáig vagyok a hangjáért, egy bámulatos fiatal tehetség ez a lány! A végén pedig annyira cuki a reakciója a tapsviharra, de hát meg is érdemli! :D <3

Meghann Fahy - December/A Long December

Meghann-t nem színházi előadás révén ismerem, hanem mert nem egy általam nézett sorozatban vendégszerepelt, hol több, hol pedig kevesebb részben. Most pedig a The Bold Type-ban ő az egyik főszereplő, szóval már csak miatta is el fogom kezdeni nézni, ugyanis bár Broadway kapcsán nem találkoztam a nevével (bár nem is futott be ott nagyon), de rengeteg fellépése van, így a hangja nem ismeretlen számomra. Ez pedig határozottan az egyik nagy kedvencem. Annyira gyönyörű hangja van, és említettem már, mennyire imádom a mash-upokat? Hiszen néha az ember elképzelni sem tudja két számról, hogy össze lehet vonni, erre valaki megteszi, te meg csak tátod a szádat, hogy mennyire tökéletesen passzol az a két dal! Sara Bareilles szépséges dala és az alternatív rock műfaját képviselő Counting Crows együttes műve pedig határozottan összhangban van! :D Erre Meghann csak rápakol a csodás hangjával! El sem hiszem, hogy ez a nő nem lett Broadway-csillag! Eszméletlenül jó!

Jason Gotay - Already Gone/Halo

Kelly Clarkson és Beyoncé mash-up egy férfi művésztől?? Ide vele, de azonnal! Igen, kb. ez a reakcióm. És azt hiszem, Jason feldolgozásában csak még jobban beleszerettem ebbe a két csodás dalba! Jól van, volt ott egy-két apró elcsúszás, de alapvetően zseniális a produkciója! Pláne azt a poénkodós lefelé hajlítást imádom, amin a közönség is jót derült! :D Amúgy Jason több előadásban is benne volt már, a Bring It On: The Musical az, amiben az egyik főszereplő volt, illetve például a Pókemberben is játszotta a címszereplőt. Bevallom, őt annyira nem követem figyelemmel, de akármikor futok bele videóba, konstatálom, mennyire tehetséges ő is! <3

Bre Jackson, Tara Minogue, Lacey Angerosa - Till The World Ends/I Wanna Go

Ezt a három művésznőt nem igazán ismerem, de azt hiszem, ez a felvétel tökéletesen megmutatja, hogy nagyon is van keresnivalójuk a színpadon. Ahogy Britney Spears két 2011-es számát összefűzték, hát...az agyam eldobom! Pláne a szólamoktól, amiket lenyomnak benne! Azt imádom, amikor Bre egy ponton elszúrja a szöveget, viszont pazarul kivágja magát belőle! És a dal vége, te jó isten!!! Megérdemlik azt a tapsáradatot és huhogástengert! :D

Steven Grant Douglas - Somewhere Only We Know/Closing Time

Steven-t már hallottam énekelni, mégpedig akkor, amikor turnézott a Ghost musicallel az USA-ban. Bár számomra Richard Fleeshman az örök Sam Wheat, ha a musicalről van szó (Magyarországon pedig amúgy Kerényi Miklós Máté!!!), de az fix, hogy Steven is csodás munkát végzett! Itt van egy kis betekintő a próbákba, így láthatjátok is, milyen volt a szerepben. Erről a mash-upról pedig annyit, hogy két zenekar híres dalait mosta össze, és nagyon ügyes volt. Bár nem véletlenül linkeltem be a Ghost próbát. Ugyanis míg ott a tökéletes szintet célozza meg minden egyes kiénekelt hangjával, addig ezen a fellépésen olykor csúszkált, sőt néha hamis volt. Ennek okát persze nem tudhatom, de lehetett valami vírus is, vagy egyszerűen rossz napja volt. Mindegy, ettől még imádom! Jó pár hangot azért sikeresen kiénekelt, a humorát pedig imádom.

Azt hiszem, már épp itt az ideje ezt a cikksorozatot is folytatnom! Ismét öt olyan sorozatot veszek górcső alá, melyeknek már adásba került a legutolsó epizódjuk is, ráadásul aránylag egész jól állok velük, hiszen ötből hármat sikeresen végignéztem, kettő pedig természetesen folyamatban van, mindössze csigában haladok velük. De erről majd úgyis írok, ahol kell! Lássunk hozzá, remélem, ez a poszt is kellő nosztalgia vagy épp kedvcsináló mindenkinek! :)

Szívek szállodája (Gilmore Girls)

Még jó pár évvel ezelőtt belefutottam 1-2 részbe a tévében, de valószínűleg épp gutaütésem lehetett, mert pár perc után el is kapcsoltam. Buta, buta 11-12 éves énem, hogy tehettem ilyet? Mindegy, a múlton kár rágódni. Azzal vigasztalom magam, hogy nyilván nem voltam elég érett ahhoz, hogy értékeljem ezt a csodát! Sőt ha magamra erőltettem volna anno, minden bizonnyal nem is tetszett volna. Ne kérdezzétek, mi volt az oka, mert tényleg nem tudom. Akkoriban más jött be. Na, de ahogy nőttem, egyre többször gondolkodtam el rajta, hogy ideje lenne adni újabb esélyt. Aztán tavaly már egész biztos voltam benne, hogy én ezt imádni fogom, ergo indulhat a pilot! Az, hogy két perc sem telt el, hogy az állam a padlón legyen és megkérdőjelezzem a gyerekkori énem ízlését, nem kifejezés! Rögtön tudtam, hogy ha egy sorozat lehetne egy ember rokonlelke, nekem ez lenne az egyik!!! Hét évadnyi tömény varázslat, hétköznapi köntösbe bújtatva, főleg szerethető karakterekkel, és garantáltan remek színészekkel! Ez az anya-lánya kapcsolat Lorelai és Rory közt a széria legfontosabb kapcsolata, ez fix! Romantikus típus vagyok, tehát minden általam nézett sorozatban találok legalább egy szerelmespárt, akiken csorgatom a nyálam és néha órákig tartó fangörcsöt kapok tőlük, ahogy természetesen ebben is megvolt/megvoltak a kedvenc párosaim ezen a téren, de elhihetitek, vagyok annyira racionális, hogy meglássam az általam nézett sorozatok lényegét! Ennek pedig határozottan ők ketten voltak azok! Ők és Rory nagyszülei. A család! Ez lett kiszínezve szép barátságokkal és olvadós szerelmi szálakkal! Kihagyhatatlan! Ha még nem láttátok, hajrá! Ráadásul még mindig sírhatnékom van a tavalyi felélesztés miatt, amikor kaptunk négy új, filmhosszúságú részt. Mondjuk örömmel megfojtanám az alkotókat a lezárás miatt, de mindegy, mert így van még okunk reménykedni újabb adagnyi Gilmore Girls-ben! <3

Castle

Eltartott egy darabig, hogy folytassam a sorozat nézését, miután pár éve leálltam vele a harmadik évad után, de mentségemre, vártam a szinkronra...egészen addig, míg meguntam, és félve elkezdtem eredeti nyelven. Ritka nálam, hogy valamit ne eredeti nyelven imádnék a legjobban, de itt nem tudok dönteni. Mármint isteni volt angolul bámulni - különben nem néztem volna úgy végig a negyedik évadtól kezdve -, de továbbra is rajongásig imádom a magyar hangokat is. Szóval a Castle esetében azt hiszem, döntetlen az állás. Szeretem a nyomozós sorozatokat. Sőt ez nem fedi a valóságot elég alaposan, ugyanis egyenesen imádom őket! Viszont nagyon háklis vagyok ennél a műfajnál. Ezt úgy értem, hogy szerencsére rengeteg isteni készült már az évek alatt, de a legtöbbet 4-5 évad után (jó esetben, de van, hogy hamarabb) megunom. Ugye a Bones-ra is sikeresen ráuntam, mielőtt folytattam volna néhány év elteltével. A Castle esetében kicsit jobb a helyzet, ott az utolsó két szezon volt picit nyögvenyelősebb számomra. Nehogy félreértsétek, nagyon szeretem, és tuti lesz majd idővel ebből újranézés, vagy legalábbis néhány részt ismét csekkolok. Egyszerűen csak a krimi műfaja az Achilles-sarkam. Ettől még nagyon-nagyon-nagyon ajánlom megnézésre, hiszen zseniális! Egy krimiíró tanácsadóként együtt dolgozik a rendőrséggel? Vicceltek velem? Ez aztán az ász alapsztori! Ehhez hozzájön a pazar színészi alakítás, a csúcs karakterek, és készen is van egy szuper sorozat! Castle és Beckett rohadt lassan kialakuló szerelmi sztorija is nagyszerűen lett felépítve. Bevallom, nagy évődés fan vagyok, szóval amíg nem jöttek össze, talán még jobban csíptem őket, mint utána. De persze Caskett forever, csodás párost alkotnak! És persze ott van Lanie, a kórboncnok, na meg Esposito és Ryan nyomozó is, akik beismerem, az abszolút kedvenceim a szériából! Castle lánya és főleg az anyja végképp üde színfoltjai a csapatnak! Mindenki szerethető, plusz jó volt látni, ahogy évadról évadra egyre jobban összekovácsolódtak. Igazi családdá váltak mindannyian!

Bosszú (Revenge)

Édes jó istenem, örök hálám a kreátoroknak, annak, aki ezt megálmodta, és még csöpöghetnék arról órákig, mennyire tökéletes a széria! Oké, nyilván nem hibátlan, sőt ha jól értesültem róla, a 3-4. szezon már egyáltalán nem volt közönségkedvenc, de mivel én csak a második évadnál tartok...hát, lényegében már úgy négy éve, ezért erről nem tudok nyilatkozni. Majd tartok egy újranézést, hiszen rajongásig imádom, és végre megnézem elejétől a végéig! Eleve ez a széria megadta nekem az egyik örök kedvenc sorozatbeli férfi karakteremet, szóval hülye leszek nem végignézni! :D A sztori csodás, imádom a felépítését ennek az egésznek, a színészi alakítások bravúrosak, és még finoman fogalmaztam, mindig meglep valamivel a sorozat, olyan csavarok vannak benne, hogy csak lesek. Megvan benne a humor, de azért az nem kifejezés, mennyit lehet sírni is rajta! Sokkhatások tömkelegét zúdítja a nézőre! A romantikus szálak is felettébb érdekesek, nem egy favorit párost adott nekem a sorozat, hiszen szerencsére a Revenge tekintetében rám húzható, hogy multi-shipper vagyok! :D A széria legfontosabb szála határozottan Amanda Clarke - vagy nevezzük Emily Thorne-nak? - bosszúja a Grayson családon, amiért évekkel korábban tönkretették az édesapját, amikor bemártották egy bűncselekménnyel, és így elvitte helyettük a balhét. A börtönben halt meg...állítólag. Khm...igyekszem nem spoilerezni, de nem könnyű. Szóval azt hiszem, ennél többet nem is írok a sztoriról! A lényeg, hogy Amanda új személyazonosságot szerez magának, és Emily Thorne néven beszivárog a Grayson família köreibe, többek között Victoria és Conrad Grayson fiának, Danielnek az elcsábításával. Aztán szép lassan és rendkívül ügyesen mindenkit tönkretesz, akinek csak köze volt ahhoz, ami az apjával történt. Ebben pedig nagy segítségére van Nolan Ross (az én csodáááám, aki szerintem tényleg az egyik legjobb férfi karakter a sorozatok történetében). Ennyit a sztoriról, most már csak annyit írok, hogy semmiképp ne hagyjátok ki!!! <3

90210

Íme a másik sorozat ebből a listából a Revenge mellett, amit még nem sikerült befejeznem, pedig már évekkel ezelőtt véget ért. Ciki. A késztetésem megvan, de bevallom, már arra sem emlékszem, hol tartottam. A negyedik évad környékén, ha minden igaz, szóval maximum másfél évad van vissza. Vagyis lenne, ha majd nem kezdeném el elölről. Egy csomó minden kiesett, és amúgy is annyira imádom, hogy muszáj felfrissítenem az emlékezetem, egyúttal pedig újraélni a fantasztikus sztorivonalakat! Az eredeti Beverly Hills 90210 számomra örök, ezt az előző ilyen cikksorozatomban ki is fejtettem nektek, lekörözhetetlen minden téren, viszont azt hiszem, kijelenthetjük, hogy ez a "kistestvér" is fergeteges! Főleg, mert az elején több olyan karakter is felbukkant, aki a 90-es évek sikersorozatában ott volt már, mint főszereplő. Ez nálam csak még tovább emelte a szintet! :D Ráadásul remek volt a casting ehhez, hiszen nagyszerű fiatalokat válogattak be, mindannyian tehetségesek! Tehát ezen a téren is megvolt a színvonal! A család, barátságok, szerelmek, kavarások jellemzik a szériát, és lehetetlen megunni! Ebben a sorozatban a főszereplő karakterek esetében elmondhatjuk, hogy kb. mindenki járt mindenkivel, vagy legalábbis csók elcsattant, és nem túlzok egyáltalán! Ettől persze még érdekesebb, mert eskü, egy idő után már nem tudod besaccolni sem, kik kapnak endgame-et. Szerencsére egész jól alakult ezen a téren a lezárás, ha minden igaz. De már alig várom, hogy végignézzem. Igaz, addig nem kezdem el, míg az eredeti sorozat fináléját nem nyomtam le. Ott a negyedik évadnál tartok, és ugyebár tíz szezonból áll, szóval ez még várat magára. Mindenesetre csak biztatni tudok mindenkit, hogy lásson hozzá, ha eddig kimaradt volna az életéből!

Hazug csajok társasága (Pretty Little Liars)

A sorozat, amit kb. 2011-ben kezdtem el nézni, amikor Amerikában csak a második szezon ment. Azóta pedig eljutottunk a hetedik, egyben utolsó évadig, aminek most júniusban adásba került a fináléja is! Nehéz volt elengedni. Oké, ez igaz minden sorozatra, amit valaha néztem és megszerettem valamiért, ám azért mégis más egy olyan sorozattól búcsúzni, amit majdnem akkor kezdtem el nézni, mint az amerikaiak, és miután becsatlakoztam, szinte végig velük követtem, vagy ha épp maratonozni volt kedvem, akkor is csak egy évaddal maradtam le, amit aztán hiatus alatt mindig lepörgettem. A hetedik évadot viszont már keményen hetiben bámultam, és ahogy közeledtünk a végéhez, keserédes volt az egész. A sorozat már évadokkal korábban elvesztette régi fényét, szóval egy részem baromira várta a végét, hogy pontot tehessek a PLL fejezetre az életemben, másrészt viszont sírógörcsöm volt, mert mostanában túl sok olyan széria jutott vagy jut el a zárórészig, amit majdnem a kezdetektől nyomon követek, még ha néha le is álltam vele rövid időre. Na, a lényeg, hogy nehéz volt elköszönni ettől is, mert minden hibájával együtt (és igen, a negyedik szezontól kezdve dúskált a malőrökben) mégiscsak meghatározó sorozat volt számomra. A színészi alakítások megérdemlik a csillagos 5-öst - csak hogy sulis célzásokkal éljek így iskolakezdés közelében :D -, minden évadban zseniális teljesítményt nyújtott a csapat. Bár itt is sikerült shippelnem jó néhány párost, sőt lettek ám amolyan oltári nagy favoritok is nálam romantikus téren, viszont jól tudom, hogy a széria lényege nem ez volt, és a lányok barátsága mindennél fontosabb, illetve az, ahogy megbirkóztak az eléjük gördülő, sokszor ijesztő akadályokkal. Mindezt pedig együtt tették. Látni kell, komolyan! Még akkor is, ha nem mindig volt logikus és olykor katyvasz volt ebből a szempontból az egész széria! Mindenképp nézzétek meg, ha eddig nem tettétek volna!