Na, kiről írtam régen? Bizony ám, a kedvenc énekesnőmről! Utoljára július elején pötyögtem be Shakira-ról bármit is, pedig ha valaki, ő aztán tud javítani a hangulatomon, amit ez a pocsék 2020-as év okoz. Gondolom, nemcsak én vagyok ezzel így. Oké, nem mindenkit Shakira dob fel, de számomra ő az egyik tényező, ami miatt el tudom viselni ezt a rengeteg rosszat, ami idén történt/történik. Szóval most arra gondoltam, összeszedem az eddigi összes turnéjáról azt a pillanatot, amikor az egész világon jól ismert Whenever, Wherever című dala csendült fel. Ezt a számot aztán tényleg senkinek sem kell bemutatnom. Aki még sosem hallotta, az eddig valami barlangban kellett, hogy éljen. Amúgy a dal 2001-ben jelent meg, tehát jövőre lesz 20 éves!!! Nem ez az abszolút kedvencem Shakira-tól, de rohadtul imádom, ez tény! Szerintem fogok még ilyen poszttal jönni, ahol egy bizonyos számot emelek ki a turnékról és elemzem kicsit az adott performanszot.

Tour of the Mongoose (2002-2003)

Az első Shakira koncert, amit láttam egész kiskoromban. Mármint DVD-n. Tesóm írta ki nekem, én meg kb. heti rendszerességgel meg is néztem. Kb. betéve tudom az egészet. Meg merem kockáztatni, hogy a dallistát is el tudnám mondani sorrendben. De nem az most a lényeg, hogy betegesen sokszor láttam már az elmúlt 15 évben, mióta megkaptam DVD-n, hanem az, hogy micsoda fergeteges és lehengerlő bulit csapott Shaki minden egyes állomásán a turnénak. Oké, ez igaz minden koncertjére, hiszen a maximálisat is túl szokta teljesíteni, de mégiscsak ez volt az első turnéja azóta, hogy berobbant 2001-ben az angol nyelvterületekre, és kvázi rögtön világsztár lett. Érződik is, mennyire oda van a boldogságtól ő is. A DVD-n lévő koncertet ugyanis Hollandiában rögzítették! És látjátok a tömeget, az üvöltő rajongókat abban az országban, ahol másfél évvel korábban kb. még senki sem ismerte? Nos...valamit tud ez a nő, az egyszer biztos! Nem mellesleg nehéz dolgom van az elemzésnél, hiszen ahogy írtam is, ezt a koncertjét láttam szerintem a legtöbbször, és tudjátok, engem aztán nemigen lehet elfogultsággal vádolni, de ez a koncertzáró mindig olyan libabőrös hatást gyakorol rám, hogy szégyen vagy sem, de kibuggyan 1-2 könnycseppem. Fogalmam sincs, miért, de ez van. És mondom, ráz a hideg, miközben nézem. Elejétől a végéig. Ahogy megénekelteti a közönséget ez az akkor még csak 25 éves csoda, arra szavak sincsenek. Ráadásul van egyfajta varázsa annak, hogy itt még nem mobiltelefonokkal a kézben élvezik a nézők a koncertet. 1-2 vakuvillanást lehet csak látni, de amúgy teljes átéléssel van jelen mindenki az arénában. Elképesztő!!! A végén pedig Shaki "legendás" ugrásai, amik ma már kihagyhatatlan elemei a nagyobb koncertjeinek, már-már a védjegyei...hát, nagyon érzelemdús számomra ez a turné, valóban. Sok-sok emlék fűz hozzá és a rajongásom határtalanságát is főleg ennek köszönhetem. Ha mégis kéne valami negatívat írni (pedig amúgy szinte lehetetlen), akkor maximum annyi, hogy szerintem a végén picit sok volt a konfetti. Konkrétan mindent beterített. Látványilag csúcs, és nem is baj, ha van, de itt szerintem túlzásokba estek vele. De ezt leszámítva a TÖKÉLETESSÉG netovábbja az egész. <3

Oral Fixation Tour (2006-2007)

A soron következő turnén már nem zárószám volt, hanem a dallistának kb. a feléhez lett berakva ez a klasszikus. Egyébként ez az abszolút kedvenc Shakira koncertturném...vagyis most már a legújabb vetekszik vele, de kitartó vagyok és maradok ennél, mint non plus ultránál. Aztán ki tudja? Ha még párszor megnézem a 2018-as turné felvételét, lehet, hogy váltani fogok. Ám egyelőre biztos pontnak érzem ezt a lenyűgöző koncertet. Legalábbis egy hajszállal előrébb van nálam...és mégsem ez a Whenever, Wherever a legek legje. Vagyis...na jó, kit akarok átverni? A dal terén pro és kontra összehasonlító listát tudnék írni a 2002-es és eközött. Mindegyiknél vannak úgymond "előnyök és hátrányok". Ott valahogy nekem nagyobb a libabőr érzése, viszont itt lemegyek hídba attól, ahogy bemegy a közönség közé. Ez nálam mindig nagyot tud ütni. Illetve a nyitány is számomra itt erősebb, mint a korábbi turnén. Oké, a gyertyák a fején eszeveszett merész és látványos húzás, viszont amit itt a kötéllel művel...úristen! Szóval nehéz ügy...mindkettő felé húzni akar a szívem, de ha már választani kell, akkor...üsse kő, a hidegrázás nyert. Hiába ez a kedvenc turném (valószínűleg) FOREVER, akkor is az előző mellett teszem le a voksomat. Azt nézve mégiscsak tetőtől talpig ráz a hideg, na meg könnyezem is. Mondjuk ha ez a mérvadó, akkor még a 2018-as Whenever, Wherever is versenyben van, hiszen azt a koncertet egy az egyben végig tudom bőgni. Most nézzétek meg ezt az újabb csodát, aztán még vár két kielemzésre váró felvétel.

The Sun Comes Out World Tour (2010-2011)

És ezen ott voltam!!! Jó, nem ezen, hiszen ezt Párizsban rögzítették. Viszont a turné budapesti állomásán én is ott buliztam. Máig életem egyik legnagyobb élményeként tartom számon, és tuti megyek még Shaki koncertre. Ha nem jön ide, akkor majd valamelyik közelebbi állomáson ott fogok tombolni, ez fix. Itt amúgy a koncert elején csendült fel ez a szám, ötödik volt a sorban, tehát viszonylag hamar kilőtte a leghíresebb számát. Egyébként a négy itt felsorolt turnéja közül ez a legkevésbé kedvenc, de ezt is imádom. Bár azért maradok az eredetinél, de ez a kicsit rockosított, turbósított Whenever, Wherever is elnyerte a tetszésem. Pláne így, hogy mashup lett az eredmény, hiszen mindenki legnagyobb megdöbbenésére (vagyis emlékszem, én Pesten teljes sokkhatás alatt voltam) hirtelen ismerős dallamokra váltott a zenekar. Az EMF híres száma még a 90-es években jelent meg, tesóm rengeteget hallgatta, ezért is ismerem az Unbelievable-t. És basszus, állatira passzol a két dal egymáshoz, le a kalappal az előtt, aki kitalálta ezt a kis egyveleget. Itt viszont nem a közönség énekeltetése volt a cél, mint az eddigi turnékon, hanem újabb meglepetéssel készült az énekesnő. Négy rajongójával együtt táncolt a színpadon egy kicsit!!! Micsoda közvetlenség, imádom! Ahogy azt is, hogy mindig igyekszik megszólalni az adott ország nyelvén, ahova épp ellátogat. Oké, ez most speciel nem nagy cucc, hiszen valamennyit valóban beszél franciául, de a gesztus számít. Egyszóval: imádom Shakirát, és bár ez a Whenever, Wherever nem szállhat versenybe igazán a többi turnés felvétellel, de csak jót tudok írni róla. Ismét. <3 Ja, és akikről még nem írtam, pedig nagyon megérdemlik, az a zenekar!!! Annyira szeretem a banda minden egyes tagját. Páran közülük a kezdetektől vagy legalábbis nagyon a karrierje elejétől fogva vele vannak. Egy igazán összetartó brigád, akik imádják Shaki-t (és ő is őket), rendkívül összeszoktak, egymás rezdülését is tudják. Lenyűgöző!

El Dorado World Tour (2018)

A legújabb turné, ami pillanatok alatt a szívem közepére keveredett...az első és a második turnéja mellé. Nincs könnyű dolgom. Mármint ahogy jeleztem is, az Oral Fixation Tour a mindenem már azóta, hogy láttam sok évvel ezelőtt - legalábbis egyelőre -, a Tour of the Mongoose-hoz viszont a legtöbb kedves emlék fűz, hiszen az alapozta meg úgy igazán egy életre a rajongásomat. Ettől még képes voltam mindig is határozottan a kedvenc koncertem mögé utasítani...most viszont, hogy láttam Shakira nagy visszatérő turnéját, elbizonytalanodtam. Amúgy a szó legszorosabb értelmében is visszatérő turnéról beszélünk, hiszen jó pár éves kihagyás után indult újra körútra az énekesnő, illetve 2017-ben volt egy csúnya hangszálvérzése, ami lelkileg is megviselte. Nem lehetett tudni, hogy felépül-e belőle. Konkrétan voltak olyan pillanatok, hogy azt hitte, többet nem tud majd énekelni. Bele sem merek gondolni ebbe... Inkább örüljünk, hogy minden jól alakult, Shaki pedig végre elindulhatott erre az 54 állomásos zenei katarzist okozó útra. Talán épp a főnixként való felemelkedése miatt, de folyton a könnyeimet törölgetem, amikor ezt a koncertet nézem. Nem túlzok, simán végig tudom pityeregni az egészet. Ráadásul az előző turnéja óta sok minden megváltozott az életében, a legfontosabb mind közül, hogy kétszeresen is édesanya lett! Itt 41 éves volt Shakira, és ugyanúgy tündökölt, mint 25 évesen azon a bizonyos első globális turnén!!! Oké, ebben a Whenever, Wherever-ben igazság szerint nem volt túl sok "extra". Mármint ott van a lehengerlő kezdés azzal a - feltételezem - indián maszkkal a fején, aztán a már ismert koreográfia (hiszen ami bevált, azon minek változtatni? :D), végül ami újdonság, az a dal közben tartott kis hastáncos "kitérő". Most nem énekeltette meg a népet, nem hívott fel magához senkit. Egy igazán leegyszerűsített performanszot nyomott a korábbiakhoz képest. És tudjátok mit? IMÁDOM!!! Van benne valami különleges. Valami letisztult. Oké, nem olyan libabőrt okozó, mint a korábbiak, pontosabban az első kettő, de... mégis lemegyek tőle hídba. Amúgy baromi jó volt a közönség ezen az estén, üvöltöttek, sírtak, énekeltek Shaki-val együtt, azonban...nem is tudom... Valahogy ennél a dalnál szerintem nem voltak a toppon. Értem én, ő is alig énekeltette meg őket 1-1 sornál, de valahogy nem volt nagy durranás a bezsongás részükről. Többet vártam volna, főleg ennél a dalnál. Talán, ha a közönséget erősebbnek éreztem volna itt, akkor azt mondhatnám, hogy a  visszatérése miatti túlérzékenységem előtérbe kerülése miatt első (vagy legalábbis második) helyre teszem a videót, ám így hiába szeretném piedesztálra emelni az itteni Whenever, Wherever-t, nem megy. Úgy összességében tényleg halad az első hely felé ez a turné, viszont ha csak ezt a szeletet nézem belőle, nem éri el az első két videó szintjét. Hiába szeretném oda tenni közéjük. Ettől még oda vagyok érte, Shakira a maximálisnál is többet adott bele. És remek húzás volt a koncert feléhez betenni a dallistába. <3 A világ legjobb előadóművészei közt van, ehhez kétség sem fér! Nekem ő a legcsodásabb énekesnő! <3 :)