Na, kiről írtam régen? Bizony ám, a kedvenc énekesnőmről! Utoljára július elején pötyögtem be Shakira-ról bármit is, pedig ha valaki, ő aztán tud javítani a hangulatomon, amit ez a pocsék 2020-as év okoz. Gondolom, nemcsak én vagyok ezzel így. Oké, nem mindenkit Shakira dob fel, de számomra ő az egyik tényező, ami miatt el tudom viselni ezt a rengeteg rosszat, ami idén történt/történik. Szóval most arra gondoltam, összeszedem az eddigi összes turnéjáról azt a pillanatot, amikor az egész világon jól ismert Whenever, Wherever című dala csendült fel. Ezt a számot aztán tényleg senkinek sem kell bemutatnom. Aki még sosem hallotta, az eddig valami barlangban kellett, hogy éljen. Amúgy a dal 2001-ben jelent meg, tehát jövőre lesz 20 éves!!! Nem ez az abszolút kedvencem Shakira-tól, de rohadtul imádom, ez tény! Szerintem fogok még ilyen poszttal jönni, ahol egy bizonyos számot emelek ki a turnékról és elemzem kicsit az adott performanszot.

Tour of the Mongoose (2002-2003)

Az első Shakira koncert, amit láttam egész kiskoromban. Mármint DVD-n. Tesóm írta ki nekem, én meg kb. heti rendszerességgel meg is néztem. Kb. betéve tudom az egészet. Meg merem kockáztatni, hogy a dallistát is el tudnám mondani sorrendben. De nem az most a lényeg, hogy betegesen sokszor láttam már az elmúlt 15 évben, mióta megkaptam DVD-n, hanem az, hogy micsoda fergeteges és lehengerlő bulit csapott Shaki minden egyes állomásán a turnénak. Oké, ez igaz minden koncertjére, hiszen a maximálisat is túl szokta teljesíteni, de mégiscsak ez volt az első turnéja azóta, hogy berobbant 2001-ben az angol nyelvterületekre, és kvázi rögtön világsztár lett. Érződik is, mennyire oda van a boldogságtól ő is. A DVD-n lévő koncertet ugyanis Hollandiában rögzítették! És látjátok a tömeget, az üvöltő rajongókat abban az országban, ahol másfél évvel korábban kb. még senki sem ismerte? Nos...valamit tud ez a nő, az egyszer biztos! Nem mellesleg nehéz dolgom van az elemzésnél, hiszen ahogy írtam is, ezt a koncertjét láttam szerintem a legtöbbször, és tudjátok, engem aztán nemigen lehet elfogultsággal vádolni, de ez a koncertzáró mindig olyan libabőrös hatást gyakorol rám, hogy szégyen vagy sem, de kibuggyan 1-2 könnycseppem. Fogalmam sincs, miért, de ez van. És mondom, ráz a hideg, miközben nézem. Elejétől a végéig. Ahogy megénekelteti a közönséget ez az akkor még csak 25 éves csoda, arra szavak sincsenek. Ráadásul van egyfajta varázsa annak, hogy itt még nem mobiltelefonokkal a kézben élvezik a nézők a koncertet. 1-2 vakuvillanást lehet csak látni, de amúgy teljes átéléssel van jelen mindenki az arénában. Elképesztő!!! A végén pedig Shaki "legendás" ugrásai, amik ma már kihagyhatatlan elemei a nagyobb koncertjeinek, már-már a védjegyei...hát, nagyon érzelemdús számomra ez a turné, valóban. Sok-sok emlék fűz hozzá és a rajongásom határtalanságát is főleg ennek köszönhetem. Ha mégis kéne valami negatívat írni (pedig amúgy szinte lehetetlen), akkor maximum annyi, hogy szerintem a végén picit sok volt a konfetti. Konkrétan mindent beterített. Látványilag csúcs, és nem is baj, ha van, de itt szerintem túlzásokba estek vele. De ezt leszámítva a TÖKÉLETESSÉG netovábbja az egész. <3

Oral Fixation Tour (2006-2007)

A soron következő turnén már nem zárószám volt, hanem a dallistának kb. a feléhez lett berakva ez a klasszikus. Egyébként ez az abszolút kedvenc Shakira koncertturném...vagyis most már a legújabb vetekszik vele, de kitartó vagyok és maradok ennél, mint non plus ultránál. Aztán ki tudja? Ha még párszor megnézem a 2018-as turné felvételét, lehet, hogy váltani fogok. Ám egyelőre biztos pontnak érzem ezt a lenyűgöző koncertet. Legalábbis egy hajszállal előrébb van nálam...és mégsem ez a Whenever, Wherever a legek legje. Vagyis...na jó, kit akarok átverni? A dal terén pro és kontra összehasonlító listát tudnék írni a 2002-es és eközött. Mindegyiknél vannak úgymond "előnyök és hátrányok". Ott valahogy nekem nagyobb a libabőr érzése, viszont itt lemegyek hídba attól, ahogy bemegy a közönség közé. Ez nálam mindig nagyot tud ütni. Illetve a nyitány is számomra itt erősebb, mint a korábbi turnén. Oké, a gyertyák a fején eszeveszett merész és látványos húzás, viszont amit itt a kötéllel művel...úristen! Szóval nehéz ügy...mindkettő felé húzni akar a szívem, de ha már választani kell, akkor...üsse kő, a hidegrázás nyert. Hiába ez a kedvenc turném (valószínűleg) FOREVER, akkor is az előző mellett teszem le a voksomat. Azt nézve mégiscsak tetőtől talpig ráz a hideg, na meg könnyezem is. Mondjuk ha ez a mérvadó, akkor még a 2018-as Whenever, Wherever is versenyben van, hiszen azt a koncertet egy az egyben végig tudom bőgni. Most nézzétek meg ezt az újabb csodát, aztán még vár két kielemzésre váró felvétel.

The Sun Comes Out World Tour (2010-2011)

És ezen ott voltam!!! Jó, nem ezen, hiszen ezt Párizsban rögzítették. Viszont a turné budapesti állomásán én is ott buliztam. Máig életem egyik legnagyobb élményeként tartom számon, és tuti megyek még Shaki koncertre. Ha nem jön ide, akkor majd valamelyik közelebbi állomáson ott fogok tombolni, ez fix. Itt amúgy a koncert elején csendült fel ez a szám, ötödik volt a sorban, tehát viszonylag hamar kilőtte a leghíresebb számát. Egyébként a négy itt felsorolt turnéja közül ez a legkevésbé kedvenc, de ezt is imádom. Bár azért maradok az eredetinél, de ez a kicsit rockosított, turbósított Whenever, Wherever is elnyerte a tetszésem. Pláne így, hogy mashup lett az eredmény, hiszen mindenki legnagyobb megdöbbenésére (vagyis emlékszem, én Pesten teljes sokkhatás alatt voltam) hirtelen ismerős dallamokra váltott a zenekar. Az EMF híres száma még a 90-es években jelent meg, tesóm rengeteget hallgatta, ezért is ismerem az Unbelievable-t. És basszus, állatira passzol a két dal egymáshoz, le a kalappal az előtt, aki kitalálta ezt a kis egyveleget. Itt viszont nem a közönség énekeltetése volt a cél, mint az eddigi turnékon, hanem újabb meglepetéssel készült az énekesnő. Négy rajongójával együtt táncolt a színpadon egy kicsit!!! Micsoda közvetlenség, imádom! Ahogy azt is, hogy mindig igyekszik megszólalni az adott ország nyelvén, ahova épp ellátogat. Oké, ez most speciel nem nagy cucc, hiszen valamennyit valóban beszél franciául, de a gesztus számít. Egyszóval: imádom Shakirát, és bár ez a Whenever, Wherever nem szállhat versenybe igazán a többi turnés felvétellel, de csak jót tudok írni róla. Ismét. <3 Ja, és akikről még nem írtam, pedig nagyon megérdemlik, az a zenekar!!! Annyira szeretem a banda minden egyes tagját. Páran közülük a kezdetektől vagy legalábbis nagyon a karrierje elejétől fogva vele vannak. Egy igazán összetartó brigád, akik imádják Shaki-t (és ő is őket), rendkívül összeszoktak, egymás rezdülését is tudják. Lenyűgöző!

El Dorado World Tour (2018)

A legújabb turné, ami pillanatok alatt a szívem közepére keveredett...az első és a második turnéja mellé. Nincs könnyű dolgom. Mármint ahogy jeleztem is, az Oral Fixation Tour a mindenem már azóta, hogy láttam sok évvel ezelőtt - legalábbis egyelőre -, a Tour of the Mongoose-hoz viszont a legtöbb kedves emlék fűz, hiszen az alapozta meg úgy igazán egy életre a rajongásomat. Ettől még képes voltam mindig is határozottan a kedvenc koncertem mögé utasítani...most viszont, hogy láttam Shakira nagy visszatérő turnéját, elbizonytalanodtam. Amúgy a szó legszorosabb értelmében is visszatérő turnéról beszélünk, hiszen jó pár éves kihagyás után indult újra körútra az énekesnő, illetve 2017-ben volt egy csúnya hangszálvérzése, ami lelkileg is megviselte. Nem lehetett tudni, hogy felépül-e belőle. Konkrétan voltak olyan pillanatok, hogy azt hitte, többet nem tud majd énekelni. Bele sem merek gondolni ebbe... Inkább örüljünk, hogy minden jól alakult, Shaki pedig végre elindulhatott erre az 54 állomásos zenei katarzist okozó útra. Talán épp a főnixként való felemelkedése miatt, de folyton a könnyeimet törölgetem, amikor ezt a koncertet nézem. Nem túlzok, simán végig tudom pityeregni az egészet. Ráadásul az előző turnéja óta sok minden megváltozott az életében, a legfontosabb mind közül, hogy kétszeresen is édesanya lett! Itt 41 éves volt Shakira, és ugyanúgy tündökölt, mint 25 évesen azon a bizonyos első globális turnén!!! Oké, ebben a Whenever, Wherever-ben igazság szerint nem volt túl sok "extra". Mármint ott van a lehengerlő kezdés azzal a - feltételezem - indián maszkkal a fején, aztán a már ismert koreográfia (hiszen ami bevált, azon minek változtatni? :D), végül ami újdonság, az a dal közben tartott kis hastáncos "kitérő". Most nem énekeltette meg a népet, nem hívott fel magához senkit. Egy igazán leegyszerűsített performanszot nyomott a korábbiakhoz képest. És tudjátok mit? IMÁDOM!!! Van benne valami különleges. Valami letisztult. Oké, nem olyan libabőrt okozó, mint a korábbiak, pontosabban az első kettő, de... mégis lemegyek tőle hídba. Amúgy baromi jó volt a közönség ezen az estén, üvöltöttek, sírtak, énekeltek Shaki-val együtt, azonban...nem is tudom... Valahogy ennél a dalnál szerintem nem voltak a toppon. Értem én, ő is alig énekeltette meg őket 1-1 sornál, de valahogy nem volt nagy durranás a bezsongás részükről. Többet vártam volna, főleg ennél a dalnál. Talán, ha a közönséget erősebbnek éreztem volna itt, akkor azt mondhatnám, hogy a  visszatérése miatti túlérzékenységem előtérbe kerülése miatt első (vagy legalábbis második) helyre teszem a videót, ám így hiába szeretném piedesztálra emelni az itteni Whenever, Wherever-t, nem megy. Úgy összességében tényleg halad az első hely felé ez a turné, viszont ha csak ezt a szeletet nézem belőle, nem éri el az első két videó szintjét. Hiába szeretném oda tenni közéjük. Ettől még oda vagyok érte, Shakira a maximálisnál is többet adott bele. És remek húzás volt a koncert feléhez betenni a dallistába. <3 A világ legjobb előadóművészei közt van, ehhez kétség sem fér! Nekem ő a legcsodásabb énekesnő! <3 :)

Öt hónapja tettem ki utoljára blogbejegyzést a kedvenc énekesnőmről. De semmi gond, hiszen a napokban tervezek még egyet! Így van mivel kárpótolni a hozzám hasonló elvetemült Shakira rajongókat. Első körben érkezik egy újabb válogatás a fellépéseiről.

Ojos Así (Glastonbury Festival 2010)

Picit el van írva a videó címe, ugyanis a Glastonbury Fesztiválon nem 2011-ben, hanem 2010-ben lépett fel. Most egy pár napja volt pontosan 10 éve!!! Szóval el is hoztam nektek a nyitányt erről a közel 50 perces kis koncertről. Elképesztő, milyen régi már a videó. Pedig mintha tegnap vártam volna tűkön ülve a gépem előtt, hogy felkerüljön az első videó a fellépésről. Na tehát...bevallom, a nyitánynál picit felemás érzéseim vannak. Persze nem Shaki miatt, hanem a technika zavar be ennél a videónál. A mikrofonja az elején konkrétan be sem volt kapcsolva, utána is szerintem olyan érdekesen szólt és nem pozitív értelemben véve. Azonban ez még a kisebbik probléma. Kérdem én, mégis mi ez a vágás?? Mármint lehet mutatni a zenekart meg a közönséget, na meg felőlem bevághatnak idióta kameraállásokat a végeredménybe, ha nekik a vágószobában ez tetszik, de basszus...pont a legfontosabb táncrészeket nem mutatják, mert vagy másokra ment rá a kamera vagy nem kedvező szögből vették, ami totál "kinyírta" a lehengerlő hastánc részt, ami mellett persze kristálytisztán énekelt, ahogy azt megszokhattuk tőle. Sajnálom, de ettől még érdemes megnézni a videót. Mindent érdemes, amiben ő benne van. A hangulat pazar volt így is!

La Pared (Oral Fixation Tour 2006)

A kedvenc koncertturném! Vagyis...na jó, most már az a nagy igazság, hogy a legújabb turnéjával egálban van, de hosszú évekig ez vitt nálam mindent. Nem véletlenül. Micsoda dallista és milyen hihetetlen színpadi jelenlét! Jó...mondjuk ez mindre igaz. Mégis ez volt sokáig a szívemnek legkülönlegesebb nagykoncert. A La Pared mind a mai napig az egyik leggyönyörűbb dala az énekesnőnek, és amikor anno meghallgattam a Fijación Oral című lemezét, rögtön ez lett róla a non plus ultra. Aztán felcsendült ezen a turnén, én meg zokogtam a videón. Még ma is simán pityergek rajta. Ahogy elindul a zongorajáték, megérkezik a libabőr. Aztán Shakira különleges hangja belengi a teret, a nézőktől pedig sokáig egy pisszenés sem érkezik, csak átadják magukat a zenének és a csodaszép szövegnek. Aztán az első refrén után jön az üvöltés, én meg keresem az államat, ami elgurult valamerre. Kivétel nélkül mindig, hiába láttam már ezerszer. Aztán teli torokból dalolják vele, te jó ég! Valószínűleg ezt már leírtam, de sosem fogok szó nélkül elmenni amellett, amikor azt látom, mennyire degradálják ezt a nőt. És sajnos sokan. Konkrét példával élve bírom Bereczki Zoltánt, sokra tartom őt, illetve Majkával sincs semmi bajom, kb. az egyetlen magyar rapper, aki valóban tud rappelni, DE!!! Soha a büdös életben nem fogom tudni hova tenni azt, amikor Shakirát kvázi gúnyolták és "hasika rázásként" jellemezték a művészetét. Mindig szoktam mondani az ilyeneknek, hogy lehet nyugodtan utána csinálni! Lehet a szó szerint semmiből felépíteni egy karriert, bátornak lenni, kiadót váltani, amikor még azt kockáztatod, hogy simán el is bukhatsz, írd meg magadnak a dalaidat (1-2 kivétellel az összeset!!!), építs világhírnevet magadnak, aztán cseveghetünk! Amíg ezt Zoltán, Majka meg a többi okos egoista nem teszi meg, nincs JOGUK gúnyt űzni Shakirából. Sőt nagyon másból sem. Mindenkinek joga van a véleményéhez, de élő egyenes adásban Shakirán röhögni? Na, ez a profizmus és a tisztelet legnagyobb hiánya, amiknek alapvetően a művészekben meg kell lennie. Vagy meg kellene. Bocsánat a kis kitérőért, de úgy érzem, sokan nem néznek a dolgok mélyére. Sokaknak talán fogalmuk sincs arról, milyen balladákat is írt Shak a már ismert úgynevezett "hasrázós" számok mellé. És őszintén szólva nem ismerek mást, aki tánc közben olyan tisztán tudna énekelni, mint Shakira! Na meg azért is imádom a La Pared-et, mert egyike azon dalainak, amiben megmutatja az elképesztő hangterjedelmét! Ezt meg azért írtam most le, mert még nem emeltem eléggé a fellegekbe az énekesnőt. :D <3

Estoy Aquí (Rock In Rio - Rio de Janeiro 2011)

A tökéletes nyitódal a szememben. Tudjátok, ezt már többször is elemeztem korábbi posztjaimban. Na meg Rock In Rio fellépést sem most először teszek ki a blogra. Ezeket is leírhatatlanul imádom. 2011-ben Rio de Janeiro-ban lépett fel, a brazilok pedig kitörő örömmel fogadták. Mondjuk az lepett volna meg, ha nem így történik. Olyan boldog voltam, amikor az Estoy Aquí ismerős dallama elkezdődött. Tudtam, hogy ezzel fogja indítani a remek kis koncertet. Elég sűrűn van ez így, és mint már jeleztem is, szerintem ennél szuperebb nyitányt ki sem lehetne találni. Pont megfelelő ritmusra. Kellőképp felpörgeti a közönséget, megalapozva a hangulatot, ám nem esik túlzásokba. 1995-ben jelent meg ez a szám. Abban az évben, amikor megszülettem. Ezen is mindig elgondolkodom, akármikor hallgatom. Shakira már mióta a pályán van, basszus, a csillaga pedig már-már mennyei magasságokba emelkedett azóta. És mindig, amikor azt hiszem, már nem válhat nagyobbá a szememben, mindig tesz valamit vagy történik valami, ami még inkább piedesztálra emeli őt nálam. Nem tudom, hogy csinálja. Na, de elég a tömjénezésből - bár megérdemli -, nézzétek meg a részletet.

Fool (Musique Plus 2002)

Pár év alatt Shakira elérte, hogy ne ő üldözze a világhírnevet, hanem az szaladjon utána. 2001 végén indult be igazán a szekér, hiába volt már a spanyol nyelvterületeken előtte is elismert énekesnő. 2001 novemberében ugyanis megjelent az első angol nyelvű albuma, az USA pedig ráharapott. Attól kezdve nem volt megállás. 2002 nyaráról hoztam nektek egy gyors talk show-s fellépést, ahol előadta az egyik dalát. Szerintem a legtöbben nem ismeritek. Ami nem véletlen, hiszen 2003 óta elő sem adta tudtommal sehol. Ezt nagyon sajnálom, mert szerintem remek dal, de már annak is örülök, hogy egyáltalán létezik és pár fellépésen, na meg az első nagy, valóban globális turnéján előadta. Jesszus, ez a felvétel már 18 éves. Hogyan? Hogy repülhet így az idő? Egyébként ez a bizonyos talk show Kanadában volt nagyon népszerű anno, és nem véletlenül beszélnek benne franciául picit. Gondolom, tudjátok, hogy multikulturális állam és a francia is hivatalos nyelvnek számít náluk. Ennyit erről, inkább csekkoljátok a nagy koncertturné előtt pár hónappal rögzített videót. Már itt mennyien imádták, úristen! <3

Tú (El Dorado World Tour 2018)

Az előbb láthattátok a nagy amerikai álom megvalósulásának egy részletét, illetve annak első peródusát. Most pedig nézzük, hova jutott el 16 év leforgása alatt! A 16 ezer ember (ha már erről a konkrét koncertről beszélünk, de volt már több és picit kevesebb is) egy emberként énekelte a dalait, mindenki együtt visított, mosolygott vagy épp sírt. Ezen a dalon utóbbi áll fenn. A Tú még 1998-ban jelent meg...igen, ezt is Shakira írta. Az egyik legérzelmesebb dala az énekesnőnek, amit nem ad elő sűrűn, de amikor igen, akkor lelkekig hatol. 1999-ben énekelte először, ha emlékezetem nem csal, utána a 2003-as turnéján csendült fel, ezt követően 2008-ban a spanyol Rock In Rio állomáson énekelte el, végül egy évtizeddel később a 2018-as turnén, ahonnan most megosztom a felvételt. Micsoda hang, tengernyi érzelem! Lehengerlő, nem találok szavakat a csodára, amit Shakira képvisel. Sőt megtestesít! Kizárt dolog, hogy valaha lesz nála nagyobb kedvenc énekesnőm. Ráadásul ez a turné ugyebár a hangszálvérzéséből való nehéz, küzdelmes, de sikeres felépülése után volt. Nyoma sincs annak, hogy majdnem végleg lezárult a karrierje. Még leírni is rossz...de pont ezért nézem az egész El Dorado világturnét könnyes szemekkel, mert látom, hogy főnixként emelkedett fel, amikor már a legtöbben temették a karrierjét. Hát...látszik is, hogy ezt a turnét talán még boldogabban élte meg, mint a korábbiakat. Volt is oka rá. VISSZATÉRT és fényesebben ragyogott, mint előtte valaha! Már ha ez egyáltalán lehetséges. <3

Tavaly októberben írtam Shakiráról utoljára. Akkor pár napon belül két poszt is volt a legnagyobb kedvenc énekesnőmről. Első körben elkezdtem az Akkor és most cikksorozatot, aminek ő volt az első kiszemeltje. Azóta ugyan nem folytattam, de ami késik, nem múlik. Rá pár napra ugyanígy az Élő videók cikksorozathoz szedtem össze az eddigi turnéinak nyitódalait. Sőt még 2018-ban az amerikai Voice kapcsán a mentorok közös produkcióiból hoztam össze egy saját toplistát. Ugyebár néhány szezonban ő is mentor volt. És milyen csodás volt ebben is, basszus! Már nagyon hiányzott, hogy írjak róla, mert hiába nyitottam meg karácsonykor a rajongói oldalamat róla, ott mégsem ömlenghetek minden bejegyzésben róla, legalábbis nem olyan mértékben, mint itt. A részletekbe menő kritikák írása szerintem amúgy is blogra való, nem rajongói lapra, amikor kiírok az adott művészről infókat. Szóval úgy gondoltam, néhány felvételt kiteszek Shakiráról. Igazából csak random ráböktem pár élő videóra. Azért a karrierje során nem kevés videóanyag gyűlt össze, hála az égnek.

Si Te Vas (Rock In Rio - Madrid 2008)

Hogy én mennyire imádtam Shakira összes Rock In Rio-s fellépését. Kár, hogy egy ideje már nem lépett fel a rendezvényen. Pedig micsoda bulit csinált mindegyiken. Most a 2008-as madridi fellépéséről hoztam egy részletet, amikor a Si Te Vas csendült fel. Amúgy ez a szám ekkor már 10 éves volt, mivel 1998-ban adta ki, és mivel hatalmas siker volt, nem meglepő, hogy mind a mai napig elő szokta adni. Szeretem ezt a felvételt, bár lényegében akármelyik Si Te Vas-t választhattam volna, mert ez a nő egyszerűen nem tud hibázni. Amúgy rohadtul imádom, ahogy a szám elején "cukiskodik" a gitárosával, Tim Mitchell-lel. Már 1999 óta Shaki mellett van, a zenekarában és producerként is segíti az énekesnőt. Igazi nagy barátság az övék, ez szerintem látszik is minden közös kis színpadi vagy azon kívüli pillanatukban. Egyszerűen fantasztikus ő és a teamje is! A közönséget pedig mindig felpörgeti és megénekelteti ebben a dalban...is. Frenetikus!

Inevitable (Oral Fixation Tour 2006)

Az énekesnő egyik legnagyobb kedvenc dala a sajátjai közül. Ezt már leírtam az egyik róla szóló bejegyzésemben, de sosem árt az ismétlés. Ez a turné az eddigi kedvencem, bár a legutóbbiról még nem láttam a teljes felvételt...nemsokára arra is sor kerül. Ám most úgy érzem, ez a turnéja befészkelte magát a legelső helyre. Plusz ha valaki megkérdezi tőlem, melyik Shakira-szám a non plus ultra, akkor több mint valószínű, hogy egy másodperc töredéke alatt ez a dal fog beugrani. Rengeteget szeretek, szinte mindegyiket, de valamiért ez különösen közel áll a szívemhez. Tetőtől talpig végigfut rajtam a hideg már abban a percben, hogy elindul a dal. Mármint...szó szerint az egész közönség fújja vele már az első sort is. Elképesztő! Micsoda energiák szabadultak fel akkor este az AmericanAirlines Arénában! Fantasztikus élmény lehetett a jelenlévőknek. Nekem már így videóról is átjön a tökéletesség. Hát azok mit érezhettek, akik ott voltak? Egy csoda.

Underneath Your Clothes (Today Show 2006)

Nem hiszem, hogy valaha fel tudom sorolni az összes okot, amiért szeretem Shakirát. Mindössze szemezgetni tudok közül. Például itt van ez a szimpla talk show-s fellépés 2006-ból. A szimplát pedig értsétek szó szerint. Semmi csicsás háttér, Shakira sem úgy nézett ki, mint egy magazinból előlépett hercegnő - mert amúgy a koncertjein, amikor meg van csinálva a haja, a sminkje és ki van öltözve, konkrétan ilyen benyomást kelt...mondjuk ez igaz a többségre, de ne vesszünk el a részletekben :D -. Teljesen átlagos ruha volt rajta, alig volt kikenve, a haja csak egyszerűen össze volt fogva kicsit, és ennyi. Ott volt ő, a zenekar, a rajongók, a zene, a tehetsége és persze a rengeteg érzelem, amit belevitt ebbe a gyönyörű dalba, amit szerintem mindenki jól ismer, mert ki van zárva, hogy életetek során legalább egyszer ne hallottátok volna ezt a megható számot. Amúgy azért jelezném, hátha nem tűnik fel mindenkinek, hogy még reggel 9 sem volt, amikor volt ez a fellépés. Azért reggel így énekelni nem semmi teljesítmény! Az pedig mindig a szívemig hatol, amikor látom a rajongókkal. Annyira tündéri mindegyikükkel. Egy igazi szeretetbomba ez a nő. Na meg mielőtt elfelejteném: látjátok a könnyeit? Oké, csupán csak ennyit akartam. Most sírok tovább... <3

Don't Bother (Krasnoe Leto - Moszkva 2006)

Ez a szám 2005-ben jelent meg, szóval elég frissnek számított, amikor egy évvel később Shakira előadta Moszkvában ezen rendezvényen. Te jó ég, mindig libabőrös vagyok, amikor ennyi embert látok a szabadtéri koncerteken. Mármint nyilván az arénák is több tízezer emberrel szoktak megtelni, és az is hidegrázós, de nem tudom, nekem valamiért a szabadtéri fellépések sokkolóbban hatnak a rengeteg nézővel. Pláne ha nappal van a koncert. Shakira már megint remek volt, és mindig élmény nézni, milyen eszméletlenül játszik gitáron. Meg amúgy dobol és szájharmónikázik is, de ki tartja ezeket számon? ;) :D A világ minden táján imádják őt, emiatt pedig a rajongói lelkemmel madarat lehetne fogatni. Az oroszok is mennyire élvezték már a produkciót. És mégis ki hibáztatná őket ezért, ha egyszer Shaki fergeteges?

Hips Don't Lie (El Dorado World Tour - Párizs 2018)

Egy 2008-as fellépéssel kezdtem ezt a posztot. Zárjuk le egy 10 évvel későbbivel. 2018-ban Shaki ugyanolyan lenyűgöző volt, mint előtte...ha nem jobban. Ekkor már túl volt egy durva hangszálvérzésen, amiből végül nagy kitartással és lelki erővel fel tudott épülni. Hála az égnek! Komolyan félő volt, hogy soha többé nem fog tudni énekelni. A gondolatától is elszomorodom. Még hogy többet ne daloljon ez az őstehetség... Az univerzum is úgy vélekedett a dologról, hogy rendbe kell jönnie. <3 :) Aztán el is indult 2018-ban arra a világkörüli turnéra, aminek a párizsi állomásáról hoztam egy felvételt. A Hips Don't Lie című duettje Wyclef Jean-nal 2005-ben robbant be a köztudatba, és azóta is az egyik leghíresebb száma az énekesnőnek. Bár az eredeti duettpartnerével nem sokszor adta elő élőben, de Albert Menendez állandó tagja Shaki művészeti csapatának, így minden nagy duettjét vele szokta előadni. Ez már évek óta így megy. Egyébként ez a videó már a koncert végéről van, konkrétan ez volt az egyik ráadásszám, amivel meglepte a közönséget. És milyen hálás is volt mindenki! Amúgy valahogy sosem bírom ki sírás nélkül, amikor megnézem a videót. Sőt majdnem bármelyik felvételt erről a turnéról. Egyrészt a csoda miatt, hogy felépült, másrészt mert...hogy szeretheti valaki ennyire a rajongóit? De őszintén... egyszerűen nem értem, hogy szorulhatott ennyi szeretet ebbe a nőbe. Imádom. Szívvel-lélekkel. Örökké.

Nem megmondtam, hogy sok Shakira-posztot tervezek a jövőben? :D Alig telt el pár nap, máris itt a következő. Shakirának eddigi karrierje során hat nagyszabású koncertturnéja volt. Most pedig ezekről hoztam nektek egy-egy videót, konkrétan mindegyikről a nyitányt pakolom ki. Így megnézhetitek, milyen nagy belépői voltak az évek alatt, és persze én is véleményt alkotok mindegyikről. Remélem, nem unjátok még a Shakira témát, mert...nos, ez sem a vége még. Fizikai képtelenség, hogy ne írjak erről a nőről.

Tour Pies Descalzos (1996-1997)

Élete legelső turnéja akkor vette kezdetét, amikor még be sem töltötte a huszadik életévét. A harmadik albumát promótálta, amit már - ahogy az előző bejegyzésemben is írtam - egymaga vett fel, producerek segítsége nélkül. 1996 februárjában volt az első koncert a turné keretein belül, az utolsó pedig 1997. október 9-én. Összesen 60 állomása volt, legfőképp Amerikában, de azért két spanyolországi koncert is befigyelt. A beillesztett videó minősége nem a legjobb, de hát láthatjátok is, hogy egy több mint 20 éves felvételről beszélünk. Kb. a huszadik másodpercnél indul a fellépés. A Vuelve című számával nyitotta meg a turnét, ami természetesen a Pies Descalzos lemezén hallható. Szerintem remek döntés volt ezt választani. Számomra lightos rockhatású a dal, amiben Shakira elég szépen meg tudja mutatni, micsoda különleges hanggal áldotta meg a sors. Szeretem, hogy majdnem minden turnéját egy hosszabb-rövidebb instrumentális katarzis előzi meg, és fokozatosan építi fel a zenekar a nyitányt, amibe aztán egy ponton "berobban" az énekesnő. Ez valóban minden nagy turnéjára igaz, sőt a nagyobb volumenű fellépéseire is. Nekem nagyon tetszik már ez az intro is, és ez a későbbiekben csak fejlődött nála, ha engem kérdeztek.

Tour Anfibio (2000)

Ez ugyan egy igencsak rövid turné volt - 2000 márciusában kezdődött, májusban pedig véget is ért -, de akkor is kihagyhatatlan a sorból. Shakira mindössze 21 állomást iktatott be, és egyedül Amerikában lépett fel ezzel a koncertsorozattal. A negyedik stúdióalbumát népszerűsítette vele, bár a nyitódal még az előző lemezén volt rajta. Imádom, hogy az elején a közönség is jól hallhatóan énekli vele a számot. Egyébként itt már lényegesen többet táncolt, na meg a szájharmónika is előkerült. A videó vége felé a nagy táncikálás közben még meg is csúszik egy pillanatra - szerintem észrevehető -, de azért nem vészes a dolog, kb. mintha meg se kottyant volna neki, olyan lazán folytatta a táncot. Többek között ezért is imádom.

Tour of the Mongoose (2002-2003)

Nos, ekkor már Shaki valóban világsztárnak számított, hiszen 2001-ben kiadta az első angol nyelvű albumát. Ez a turné 2002 novemberétől 2003 májusáig tartott, 61 fellépéssel, köztük több európaival is. Az Ojos Así-val kezdett, ami még az 1998-as albumára került rá. Egyébként ez az egyik dal, amit Osvaldo Ríos telenovella-színész "ihletett". Tudjátok, az előző Shakiráról megírt bejegyzésemben említést tettem erről a rövid, de nagy szerelemről kettejük között. Amúgy muszáj belefogalmaznom a szövegbe, hogy ez volt a legelső koncert, amit láttam Shakirától, mármint felvételen. Egész kiskoromban kiírta nekem DVD-re a bátyám, és emlékszem, kb. hetente megnéztem, legalábbis amilyen gyakran csak tudtam. Egyik örök kedvenc koncertem tőle, az egyszer biztos. És basszus, bármikor nézem meg ezt a nyitányt (meg úgy ámblokk az egész koncertet), megállás nélkül ismételgetem magamban, hogy "egyszerűen nem hiszem el, micsoda tehetséges ember született le a bolygóra 1977. február 2-án...és köszönöm, hogy ugyanabban az idősíkban létezhetek, amiben ő". :D Ez a nyitány leírhatatlanul erős egyébként. Oké, itt nincs hosszabb bevezető zene, mert kb. azonnal megjelenik a színpadon az énekesnő, és nem is akárhogy, viszont a hastánccal rendesen elhúzza az időt, és még átütőbbé varázsolja az egészet. Úristen, micsoda hangulata van már a legelejétől fogva a koncertnek. Annyira irigy vagyok azokra, akik élőben láthatták. Egyébként Shaki ebben az alig több mint 2 évben rengeteget fejlődött a táncot tekintve, és hihetetlen, hogy ilyen szinten tud közben énekelni. Kb. mintha stúdiófelvétel lenne, pedig jól hallható, hogy élőben nyomja. Meg basszus, tapasztaltam is 2011-ben, hogy ha valakit, őt aztán nem lehet megvádolni azzal, hogy playbackel. Csúcs és kész! <3

Oral Fixation Tour (2006-2007)

A negyedik, egyben eddigi kedvenc turném minden szempontból. A dallista úgy tökéletes, ahogy van, a nyitány számomra fenomenális, és a közönség jelenléte elképesztően érezhető már a legelején. Most ha megnézitek ezt a kezdést, akkor az előzőhöz képest lightosabb, és lehet, idiótának fogtok gondolni, hogy "mégis hogyan szerethetem ezt jobban a 2003-as DVD-hez képest", de itt a magyarázat: én imádom, amikor az Estoy Aquí című dalával nyit meg egy-egy koncertet. Ez a dal szerintem pont megfelelő egy koncert elkezdéséhez. Nem egy érvágósan lassú szám, de  nem is egy túlzottan belevaló, "durr bele a közepébe" nyitány, mint az Ojos Así volt a korábbi turnén. Annak is megvan a varázsa - mint írtam is, Shakirának sikerült megnyernie vele és elérnie, hogy tátott szájjal nézzem azt a videót minden egyes alkalommal -, de én furán működöm, és a szívemhez közelebb áll az a fajta nyitódal, aminél megvan az aranyközépút. Nem lassú tempót diktál, de nem is egy ultra nagy klasszikus, amit aztán nehéz felülmúlni a továbbiakban. Na, nem mintha Shaki erre nem lenne képes. Az Estoy Aquí viszont pont ilyen nóta. Kellőképp felrázza vele a népet, ráadásul nekem libabőrt is okoz, amikor ezzel kezdi meg egy-egy nagy koncertjét. Egyébként oda meg vissza vagyok attól, ahogy már a legelső számnál ilyen durván megmutatja, mennyire szereti a rajongóit. Mindig ezt csinálja, de itt valahogy különösképpen ezt érzem. Tele volt energiával, és jól érezhető, hogy majd' kiugrott a bőréből, hogy ott lehet a színpadon és nekik énekelhet. Annyira szeretem! <3 Ezt a hangot és ezt a személyiséget lehetetlen megunni!

The Sun Comes Out World Tour (2010-2011)

A turné, amivel kis hazánkba is ellátogatott. 2010 szeptemberében indult el a világkörüli útra, és több mint egy évvel később, 2011 októberében fejezte be, összesen 108 koncertet adott. Azért ez nem semmi. Még tisztán itt lebeg a lelki szemeim előtt a kép, ahogy a Pienso en Ti című dalával belibeg a színpadra, mindezt úgy, hogy a rajongók közt megy végig. Az is dereng, hogy rendesen bekönnyeztem közben a meghatódottságtól és az adrenalintól, hogy élőben láthattam a kedvenc énekesnőmet. Ez a szám az 1995-ös lemezén hallható egyébként, és rögtön ezután egy 2009-es friss számmal folytatta a koncertet. Tehát lényegében az egész koncertet az egyik legrégebbi és az egyik legújabb dalával kezdte el, egyfajta keretet adva ezzel a fellépésnek és a karrierjének. Nagyon tetszik benne, hogy ismét megmutatta, milyen közvetlen a fanokkal és mennyire szeret minket. Bár megtaláltam a teljes DVD-verziót, viszont nem HD minőségben, és komolyan mondom, ettől megőrülök. Pedig úgy szeretném visszanézni a koncertet, ezáltal felidézve a saját csodás élményemet. Szeretem ezt a koncertnyitányt is, bár az előző kettő, sőt a legutóbbi is nagyobb favoritom ebből a szempontból megközelítve.

El Dorado World Tour (2018)

Ez a legutóbbi turnéja az énekesnőnek, ami eredetileg 2017-ben vette volna kezdetét, ám a súlyos hangszálvérzés közbeszólt. Szóval ez a turné számomra már csak ezért is rendkívül különleges, hiszen ez Shakira nagy visszatérése volt a küzdelmek után. Semmit sem veszített a tehetségéből, sem a rajongók felé árasztott szeretetből. Sőt talán ez még erősebbé vált. El sem hiszem, hogy mához 2 hétre végre láthatjuk profi minőségben a koncertet. Már tűkön ülve várom. Számomra már csak a történtek miatt is, mindazok miatt, amiken Shaki keresztülment, leírhatatlanul érzelmes lesz az egész koncert. Szerintem többször is be fogok könnyezni rajta. Egyébként több mint fél év csúszással az eredeti koncertkezdő időponthoz képest, tavaly júniustól novemberig tartott. Összesen 55 helyszínt foglalt magában. És ismét az Estoy Aquí volt a nyitány. Tudjátok, már írtam, mennyire oda vagyok azért, amikor bármelyik fellépésén ezzel a számmal indít. Szóval baromira örülök, hogy itt is ez volt. Pontosabban egy mashup-ot nyomott el az Estoy Aquí és Dónde Estás Corazón számaiból. Mindkettő a harmadik stúdiólemezén van rajta, ami még 1995-ben jelent meg, szóval igazi kis nosztalgiával köszöntötte a közönséget. Ez igaz a bejátszásra is, hiszen mielőtt belépett a színpadra, egészen kiskorától kezdve képeket láthattak róla a jelenlévők, bemutatva az énekesnő cseperedését és igazi nagy sztárrá, majd pedig anyává válását. Szóval élete legfontosabb eseményeit, periódusait. Amúgy nem tudom, majd észreveszitek-e, ezért is írom inkább le, de a Dónde Estás Corazón is volt már koncertnyitó dal Shakiránál, mégpedig a 2000-es turnéján. Istenem, annyira várom a DVD-t. Szerintem végig fogom bőgni az egészet. Nem tudom szavakkal leírni, mennyire szeretem és mennyire felnézek erre a nőre! Köszönöm, hogy létezik! <3

Már Isten tudja csak, mióta akartam írni az egyik legnagyobb kedvenc énekesnőmről, akit kiskorom óta imádok. Nem tréfálok, kb. 5-6 éves koromban már a nappaliban roptam a Laundry Service című 2001-es albuma dalaira. Valahol még meg is van az a kazetta. Igen, én még tudom, mi az a kazetta. Döbbenet! :D Rögtön megszerettem a különleges hangszínét, aztán a tévében láttam az Objection (Tango) című dalának a klipjét, aztán a világon mindenhol ismert Whenever, Wherever videoklipjét is megláttam, és onnantól kezdve nem volt megállás. Ahogy cseperedtem, egyre jobban megszerettem Shakirát. Amint lehetett, elolvastam róla mindent, amit csak találtam, és ahogy megtanultam angolul, ő volt az egyik első személy, akivel elkezdtem interjúkat nézni és fordítani, és magánemberként is egyre nagyobb favorittá nőtte ki magát. Egy igencsak különleges helyet foglal el a szívemben, egy igazi csodaként tudom őt leírni, és bár elfogadom a negatív véleményeket is róla (hiszen nem vagyunk egyformák, nem szeretheti őt sem mindenki), de azt nagyon nehezen viselem, ha valaki sértő szavakkal illeti ezt a csupaszív őstehetséget. Bocsánat, de ezzel kapcsolatban muszáj megosztanom egy példát: ide kattintva megnézhetitek. A Sztárban sztár egyik szezonjában Polyák Lilla musicalszínésznő bújt Shakira bőrébe egy produkció erejéig. Én imádom Lillát, de baromi nehéz dolga volt, hiszen...valljuk be, Shakira utánozhatatlan. Ám amit lehet, kihozott magából, és olykor ügyesen hozta az énekesnő stílusát. A pontozásnál viszont kiakadtam a zsűrire. Főleg a három úriemberre. Inkább nem megyek bele, mert csak felcseszem az agyam rajta, de röviden: durván degradálóan nyilatkoztak Shakira kapcsán, összevissza poénkodtak és kicsit sem burkoltan célozgattak arra, hogy szerintük ő kb. egy senki. Ez így nem hangzott el a szájukból, de ha megnézitek, totál ez jön le az egészből. Tilla próbálta olykor menteni a helyzetet, Lilla is óvatosan megjegyezte, hogy a hangot és a táncot egyszerre csinálni nagyon nehéz. Én elismerem mindegyikük munkásságát, még ha nem is szeretem például Majka zenei stílusát, de ez botrány...egy olyan világsztárt húztak le a sárba - igen, direkt élek ezzel a kifejezéssel...a videót látva majd megértitek -, aki közel 2 órás koncerteket nyom végig 150 fokon égve, végigtáncolva a 85%-át, mindezt tisztán énekelve és nem elfeledkezve a rajongóiról. Imádom, hogy mennyire figyel a közönségre, és tényleg szívét-lelkét beleteszi a fellépéseibe, és érződik a szeretet, amit áraszt felénk. Személyes tapasztalatból beszélek, ugyanis ott lehettem a 2011-es budapesti koncertjén. Életem egyik legnagyobb élménye volt! Első körben egy friss cikksorozatot kezdek el "akkor és most" címen, és egy ebbe a kategóriába sorolható videóáradatot zúdítok rátok, de gondolom, senkit sem lep meg, hogy nem ez lesz az utolsó Shakira témájú posztom. Sőt tuti a közeljövőben még lesz néhány. Leírhatatlanul szeretem ezt a nőt. Ha a musicalművészeket kiveszem a sorból, határozottan merem állítani, hogy Shakira a kedvenc énekesnőm! Mindörökké!

Felvétel 1990-ből

Az énekesnő itt 13 éves volt, és az 1991-ben megjelent debütáló albumának címadó dalát, a Magia-t énekelte el. A videót otthon vették fel egyébként. Gondoltam, szeretnétek megnézni, honnan is indult Shakira. Igen, kicsit hamiskás olykor, de helló, ugye említettem, hogy 13 éves volt ekkor? Mindenki kezdi valahol. Ez a felvétel akárhogy is nézem, egy igazi kincs a rajongói szemében. Ostoba lettem volna nem megosztani az "akkor és most" részeként. Egyébként már 4 éves korában felpattant egy étterem egyik asztalára, amikor meghallott egy tipikus hastáncos zenét, és a magánszáma végén mindenki megtapsolta. Ekkor döntötte el, hogy a művészet az ő útja. Az iskolában a tanára nem engedte, hogy énekeljen a katolikus kórusban, mondván, hogy "túl erős a hangja". Hát...szerintem azóta az a tanár fogja a fejét, hogy miért nem támogatta jobban az ifjú tehetséget.