Rögtön bele a közepébe: hogy a viharba ne tudnának?? Konkrétan a Broadway-művészek hangképzése olyan magas szintű, hogy a legtöbbjük konkrétan BÁRMIT el tud énekelni. És nincs zenei műfaj, amiben ne lennének pengék. Ezért tartom őket zeneileg a legtöbbre a világon. Az ő hangi kvalitásaiknak a csillagos ég sem szab határt. Nyilván nekik is vannak rosszabb napjaik, ők is emberek. Lehetnek betegek, lehetnek fáradtak. És igen, a Broadway-művészek közt sem mindenki penge. Én most nagy általánosságban beszéltem csak. Évek óta figyelemmel követem a tengerentúli színházi világ színe-javát, szóval tudom, miről beszélek. Olyan szinten ástam bele magam a Broadway világába az elmúlt lassan 10 évben, hogy regényt írhatnék a rajongásom témájáról. Na, de bevezetőnek ennyi elég is, hiszen három videót kell kielemeznem, lehetőleg nem túl hosszan. Whitney Houston egy legenda, akit szerintem a világon senkinek sem kell bemutatnom. A hangja maga volt a varázslat, egy hibátlan műalkotásként tudnám leírni, amikor ő kiengedte magából az istenadta tehetséget, amivel megajándékozták a születése pillanatában. A Broadway-világban többször is énekeltek már a művészek dalokat Tőle. Én nagy nehezen hármat kiválasztottam, hiszen az összeset tényleg nem pakolhatom ki ebbe a bejegyzésbe. Az túlzás lenne, senki sem nézné végig a videókat, illetve egy örökkévalóság lenne megírnom a szöveget hozzájuk. Azzal meg senki sem nyer. Szóval három a magyar igazság. Elsőnek egy nagyon friss videót választottam, idén augusztusban gyűlt össze néhány nagy tehetség, hogy megemlékezzenek Whitney-ről a születésnapja előtti napon. Shoshana Bean 2005-2006-ban játszotta a Wickedben Elphabát. Nem is akárhogy! És tudjátok, ahhoz a szerephez bőven kell hangterjedelem, így nem is meglepő, hogy az egyik legnehezebb világsláger előadása szinte meg sem kottyant neki. Azért írom, hogy szinte, mert azt leszámítva, hogy kétszer-háromszor beszorult a levegő a dal vége felé, Shoshana egyszerűen káprázatos, amit leművelt azon a széken ülve.

Amikor a Broadway-mániám úgy igazán elkezdődött 2013-ban, annak Claybourne Elder is része volt. Ugyanis a Bonnie és Clyde musicalben játszotta Clyde bátyját, Buckot. A hangjába egy szempillantás alatt beleszerettem. Ezen a 2016-os felvételen egy ugyancsak világszerte ismert Whitney Houston slágert adott elő az 54 Below étteremben. Imádom, ahogy feldolgozta a dalt, annyira illett hozzá. Erről is híresek a Broadwayesek, hogy a számokat úgy dolgozzák fel, hogy tökéletesen passzol hozzájuk, mégis hűek az eredetihez. Ez egy szupererő, amit nem mindenki képes elsajátítani az énekesek közt, ugyanis mérhetetlen alázattal párosul. Istenem, ez a videó mindig jobb kedvre derít. És még hogy a férfiak nem tudják előadni dívák dalait. Itt a bizonyíték!

A posztot egy újabb világhírű nótával szeretném zárni, egyúttal a leghidegrázósabbal. Vagyis számomra Reneé Rapp előadásában az I Have Nothing nem olyasmi, amit egyhamar ki lehet heverni. Évek óta próbálkozom, nem túl sok sikerrel. Ezzel a fiatal tehetséggel akkor találkoztam, amikor a Mean Girls (Bajos csajok) musicalben 2019 nyarán átvette a stafétabotot Taylor Louderman-től, és továbbvitte Regina George szerepét egészen a 2020-as márciusi zárásig, amikor is a covid miatt sötétbe borult az egész Broadway-világ... sajnos 2021-ben pedig bejelentették, hogy a musical nem fog visszatérni a nyitáskor. Ez még mindig fáj, de most nem állok le ezen keseregni és dühöngeni, mert félő, hogy sosem hagynám abba. Reneé most a lényeg, aki úgy adta elő ezt a gyönyörű számot, hogy le merem fogadni, Whitney lelke mosolyogva, könnyezve nézte odafentről ezt a szavakba nem önthető produkciót. Az ég szerelmére, még a zenei vezető, a zongoránál helyet foglaló Tyler Capa is egyértelmű gesztussal jelezte többször is a performansz alatt és a végén is, hogy ez mindent elsöprő volt! A videó végén meg is szólalt, hogy "Igen, ez most megtörtént." Ezzel mindent elmondott szerintem! Gyerekek, nekem ezt a videót látva még a könnyem is kicsordul. Mindig! Arról pedig még nem is regéltem, hogy ekkor, ezen a 2019-es fellépésen ez a lány nem sokkal előtte lett 19 éves!!! Rendben, ennyi. Jó megemésztést kívánok az infókhoz és főleg a felvételhez. Szerintem páran becsatlakoztok majd hozzám a sorba, akik évek óta tátott szájjal nézzük azt az elképesztő tehetséget, ami Reneé ereiben csörgedezik. <3

Arról már írtam, hogy a Rómeó és Júlia musical miatt evezett a szívem a zenés színház felé, és lett a színház egy örök szerelem nekem. Ám nem a magyar, hanem a francia előadás DVD-je hozta elő a rajongó énemet. A francia Rómeó és Júlia előadásokról annyi felvételt igyekeztem megnézni az évek alatt, amennyit csak sikerült fellelnem. Eddig egyik sem okozott csalódást, bár természetesen a lassan két évtized alatt volt időm rálelni a legnagyobb kedvenceimre, de alapvetően mindegyik francia művész remekelt az adott szerepben. Ám az örök kedvenc Benvolio-m hamar Cyril Niccolai lett (akivel ezt a karaktert nézve kb. egálban szeretem a magyarok egyik Benvolio-ját, Kerényi Miklós Mátét). Amint a 2010-es párizsi DVD-n megláttam őt, azonnal kötődni kezdtem hozzá. Valahogy éreztem, hogy ő a világ legjobbja ebben a szerepben. Se nem sok, se nem kevés. Egyszerűen pont tökéletes, lényegében ő maga Benvolio. Ő Rómeó legjobb barátja, amilyennek én mindig is elképzeltem ezt a fiút, akinek bár nagy szíve volt, de végül pont ezért nagyrészt ő okozta a két szerelmes fiatal vesztét, és ezzel kellett utána együtt élnie. A szívem is belefacsarodik ebbe. Az eredeti szereposztásban Grégori Baquet vitte a szerepet, és természetesen imádtam a fickót. Majd a későbbiekben szeretnék összehasonlító posztot is kitenni, most direkt azért nem linkelem be. Cyril 2007-ben lett Benvolio az első ázsiai turnén. 2009-ben ismét Ázsiában vitték színre a musicalt, 2010-ben jött a párizsi kőszínházi előadás, ami meg is van nekem DVD-n. Egy csoda, de komolyan! 2012-ben ismét turnézni mentek keletre, ám nagy változás lépett be a szereplőgárdában. Cyril, az én örök Benvolio-m akkor Rómeóként varázsolta el a közönséget. Oké, az én örök Rómeómat nem taszította le a trónról, de nagyon is bámulatos munkát végzett! Olyannyira, hogy 2015-ben Koreában újfent ő bújhatott a címszereplő bőrébe. Ezután jött pár év kihagyás, aztán 2019-ben örömujjongásban törtem ki, amikor Cyril az orosz és ázsiai turnékon megint színpadra állt, ám akkor már visszatérve az alapokhoz Benvolio által tett csodát a színházakban. Emlékszem, azért is csattantam ki a boldogságtól, mert álmomban nem mertem remélni, hogy 2010 után újra összeáll még az álomtrióm (Rómeó-Mercutio-Benvolio), akiknél senki sem jobb a világon ezekben a szerepekben. 2018-ban Cyril ugyanis nem turnézott velük, pedig Damien Sargue (Rómeó) és John Eyzen (Mercutio) nyolc év után újra levette a nézőket a lábukról a musicalben. Egy évvel később pedig végre ott volt Cyril is. Szerintem ezt mind a mai napig nem tudtam érzelmileg kiheverni, akkora csodának tartom! <3

Cyrilről annyit, hogy számos musicalszerep van a háta mögött, ezenkívül egy rockzenekar, a The Fairchilds frontembere évek óta! Fantasztikus zenéik vannak, érdemes belehallgatni. Főleg, hogy nem kell aggódni, ha valaki nem beszél franciául (megjegyzem, én sem :D), ugyanis a banda dalai angolul vannak. A székhelyük is Los Angeles. Cyril több hangszeren is játszik, dalokat ír, egyszóval egy igazi polihisztor a művészeti világban. A 2019-es orosz Rómeó és Júlia turné idején egy zongoránál ülve adta elő Benvolio híres szólódalát. Igazából erre ment ki az egész poszt, hogy ezt a gyönyörű zongorakíséretes szólót halljátok, de úgy gondoltam, néhány infó nem árthat erről a rendkívül tehetséges művészről. Most pedig nem szaporítva tovább a szót indítsa el mindenki ezt a videót, mert hiszem, sőt tudom, hogy ez lesz ma a legkellemesebb és legbékésebb hatást keltő néhány perc az életetekben.

A Beugró mellett van még egy színházi improvizációs műsor, amiért oda meg vissza vagyok hosszú évek óta. Ez pedig a Mindenből egy van. Csak sajnos ez nem lett olyan hosszú életű, mint a Beugró. 2011 és 2016 között vették fel a Centrál Színházban és adásba is kerültek a részek. Bármikor örömmel nézem vissza, a magyar színházi világ legkimagaslóbb színművészeinek nagy részét összegyűjtötték. A legendáktól kezdve a legtehetségesebb pályakezdőkig összeválogatták az embereket. Az első évad szilveszteri műsorából hoztam el egy részletet. Itt már nagyon "szétestek" a drága színészek, lényegében csak sodródtak a héliumos árral, remek perceket szolgáltatva nekünk. Elképesztően élvezetes 4 perc ez a videó, a nevetésért felelős kis receptorok garantáltan akcióba lendülnek, ha valaki elindítja ezt a videót.

Már milliószor kitértem rá, hogy bármekkora sorozatrajongó is vagyok, a One Tree Hill (Tuti gimi) nekem az ETALON! Komolyan mondom, semmilyen tekintetben nincs a világon ennél csodálatosabb amerikai sorozat! A karakterek, a színészek, a baráti és szerelmi szálak, a családi kötelékek, a történetvezetés, egyszerűen MINDEN arról tanúskodik, hogy a tökéletesség határát régen túllépte ez a kilenc szezont megélt széria. Annyira durva belegondolni, hogy idén volt 10 éve, hogy a finálé adásba került. A finálé, basszus! Olyan sokat adott nekem ez a sorozat, egy élet is kevés lenne ahhoz, hogy felsoroljam! Ez az a széria, amit mindig mindenkinek először ajánlok megtekintésre. Mert úgy érzem, ha van sorozat, amiben lehetetlen csalódni, az a One Tree Hill! Szinkronnal és eredeti nyelven is bámulatos, szóval bármelyik nyelven belekezdhettek. Nyilván mindig az eredeti az igazi, de itt legalább nem tudok belekötni a szinkronba. Legalábbis az első hat szezonnál semmiképp. A hetediktől is csak egy karakteré nem stimmel, de ott meg, ha nem ismeri a néző az eredeti hangot, nem annyira zavaró. Jaj, de eltértem a tárgytól. Szóval a One Tree Hill gyönyörű barátságoknak adott teret a szérián belül, minden főszereplő közt kialakult elszakíthatatlan kötelék. És most nem romantikus értelemben kell ezt venni, bár megjegyzem, úgy is csodáknak lehettünk szemtanúi az évadok alatt, ám kifejezetten a baráti státusz most a mérvadó ebben a posztban. Sokakat kiemelhetnék - és a jövőben ki is fogok -, ám akik megkapják tőlem a figyelmet, azok Haley és Brooke. A két kedvenc női karakterem a sorozatban. Emlékszem, a pilotot látva instant Haley lett a kedvencem, aztán idővel Brooke kapta meg a legelőkelőbb helyet a szívemben, és azóta is ott van, de lényegében ők ketten a legek legjei, míg világ a világ! <3 És bár a széria egy darabig a Peyton-Brooke szálat tette elénk, mint legjobb barátságot, és megjegyzem, ezzel nincs is semmi gond, minden nézeteltérésük és rengeteg veszekedésük ellenére is különleges a kapocs Breyton között, szeretem a lányok barátságát. Azonban számomra Braley mindent visz! Ők letisztultabbak voltak, sokkal több olyan baráti momentumuk volt, ami közel áll a szívemhez. Mondjuk ők végig is vitték mind a kilenc szezont, míg a Peytont játszó színésznő a hatodik évad végén távozott a szériából. Ergo konkrétan több idő is jutott a két kincsemnek együtt a képernyőn. Most nem akarok mindenre kitérni, de az, ahonnan indult és az, ahova eljutott Brooke és Haley barátsága, az egyszerűen lenyűgöző! Ahogy ott voltak egymásnak, a közösen megélt nehézségek, ugyanakkor az életük varázslatos pillanataiban is ott voltak egymásnak... Hát, ez az a barátság, ami megérdemli a tapsot! Bár több ilyen lenne a való életben is! <3

2017 végén mutatták be nálunk a Queen dalaiból készült We Will Rock You musicalt. Én elég hamar, már 2018 tavaszán megnéztem élőben. Egy igazi csodaélmény volt! Ráadásul a női főszerepben Stéphanie Schlesser francia musicalszínésznőt csodálhattam. Ráadásul nagyon elöl ültem, emlékeim szerint a harmadik sor környékén. Nagy színpadon adták elő, akkor pont nem a kőszínházban játszották. Így szerintem még nagyobbat ütött! Stéphanie amúgy ekkor már a franciáknál befutott musicalsztár volt (a Rómeó és Júlia legendás musicalben is játszotta Júliát), nekünk pedig bizonyította, hogy a zenés színpad akkor ragyog igazán, amikor ő is rajta áll! Ez a fiatal őstehetség egy szót nem beszélt magyarul, de BEVÁGTA a prózát és a dalszövegeket is!!! Igen, mindent bemagolt, segítettek neki a hangsúlyokban, ő pedig a tökéletességet is túlteljesítette, ha engem kérdeztek! A hangja eleve fenomenális, de elárulom, ha nem tudom, hogy nem magyar, simán ráhúztam volna, hogy enyhe "vidéki tájszólása" van. Le a kalappal előtte!

És hogy ne csak az előadásból lássatok a részletet jelmezben, elhoztam egy fellépését is, amikor tavaly nyáron szintén Queen-dalt énekelt, mégpedig muszáj megjegyeznem, hogy a legnagyobb kedvencemet! Nem mellesleg ez is itt volt Magyarországon! Bárcsak hallhattam volna ezt élőben, hiszen még a felvételen át is ráz a hideg. Milyen lehetett volna ott lenni, te jó ég! A profizmusa hegyeket tudna elmozdítani a helyükről! Szerintem Stéphanie hangja olyan betonbiztos alapokon áll, hogy erővel sem lehetne kibillenteni a helyéről. Mindig tiszta az, amit megrezegtetnek a hangszálai! Csak azt sajnálom, hogy a végén nem üdvrivalgás várta... De hát mit vártam? Mármint szerencsére színházban és koncerteken volt már, hogy hoztuk a formánkat, de valamiért sokszor mintha a kezünkön ülnénk betapasztott szájjal. Bárcsak többször tudnánk hangosabban dicsérni az előadókat! Ő itt speciel nagyon megérdemelte volna! <3