Üdvözlök minden kedves ide látogatót. A save-my-soul.gp oldalt azért hoztam létre, hogy személyes jellegű bejegyzéseket, de főleg kritikákat tegyek közzé nagyon sok témában, bár tény, hogy leginkább színházi és/vagy zenei téren, hiszen számomra ez jelenti az oxigént. És nem túlzok. A "zene nélkül mit érek én" írja körül legjobban az érzéseimet ezzel kapcsolatban. Broadway-függő vagyok, sőt meg merem kockáztatni, hogy szakértő vagyok a téren, ezért rengeteget írok is arról a közegről, a művészekről, előadásokról, fellépésekről. A magyar színművészeket is nagyra becsülöm, a Budapesti Operettszínházba járok legtöbbször, az ottaniakat ismerem leginkább, de persze más színházakról is olvashattok a blogomon. Olykor esély lesz fanfictionre is, mivel imádok írni. Amúgy Viki vagyok, 29 éves, pesti lakos. Várok az oldalon mindenkit szeretettel, aki kíváncsi az irományaimra.
¤ Színházi rovat: A legnagyobb kedvenceim
¤ TOP 10: Örök kedvenc klasszikus Disney meséim
¤ Őt mégis miért utálják: Chad Michael Murray
¤ Rómeó és Júlia francia musical 2001 és 2010
¤ TOP 10: Telenovellák színészei/színésznői
Biztos mindenki életében vannak olyan művészek, akik mély nyomot hagytak a szívében és a lelkében. Nos, tekintve, hogy érzelmeim legmélyéből fakad a művészet iránti szeretetem, nálam nem kérdés, hogy nem is egy személy gyakorolt rám leírhatatlanul nagy hatást az évek alatt. Gyerekkorom legnagyobb hősei közé pedig határozottan beletartozik a Harry Potter szereplőgárdájának jelentős százaléka. Robbie Coltrane neve elsők közt jut eszembe. Ő alakította Hagridot, a szerethető óriást, aki a Roxfort kulcs- és háztájőrzője volt, később pedig az egyik professzora. Mit alakította?! Konkrétan Hagriddá vált! A legédesebb, legdrágább karakter, akit csak szeretni lehet. Abba a nagy szívébe annyi szeretet fért, amit kevesen tudnak még csak elképzelni is, nemhogy átérezni. Nincs a Földön olyan HP fan, aki ne rajongott volna ezért a csodás karakterért, akit Robbie olyan precízen, nagy gonddal és törődéssel átitatva vitt képernyőre. Hagrid a legmegnyugtatóbb karakterek egyike is. Kívül-belül egy óriás, akire bármikor ránézek, mintha meglelném a lelki békét. Imádom őt, az első pillanattól!
A Harry Potter-filmeket ugyebár bármikor - tényleg BÁRMIKOR - képes vagyok újranézni, és hamarosan erre ismét sort kerítek, de tudom, hogy ezúttal minden egyes Hagrid jeleneten sírni fogok. Amiken pedig eddig is pityeregtem, azokhoz konkrétan egy vödör sem lesz elég, hogy felfogja a könnyzáporomat. Tudom, mert ez volt eddig minden Harry Potter színészlegenda halálakor, akiket az évek alatt elvesztettünk. Alan Rickman volt legutóbb nekem a legnagyobb veszteség, őt még mindig nem tudtam teljesen feldolgozni. És most Robbie is csatlakozott hozzá, mert ő is rettenetesen fog hiányozni nekem. Az alapján, ahogy a színészkollégái, egyben barátai búcsúztak el tőle, rendkívül megható volt. Látszik, hogy ő is épp olyan szerethető és aranyos volt, mint az általa megformált Hagrid. Az idei Harry Potter újraegyesülésen ő is ott volt, és...mintha tudta volna, hogy már nincs neki sok hátra. Sőt helyesbítek: tudta. Ettől csak még szívfacsaróbb visszanézni, amit mondott! A szavaival zárnám ezt a posztot - a videóban is látható -, és köszönöm Robbie Coltrane, hogy a gyerekkorom hőse voltál! Köszönöm, hogy egy félénk kislánynak egy szerethető óriást adtál, aki biztonságban érezte magát, amikor ránézett! Örökre a szívembe zártalak! És ahogy Harry is mondta: "Nincsen Roxfort Hagrid nélkül."
...Szóval 50 év múlva is nézhetitek a Harry Pottert. Én sajnos nem leszek itt, de... de Hagrid igen.
Most értem haza életem egyik legjobb színházi előadásáról, amit még jócskán meg kell emésztenem. Majd fogok a témában posztolni, de még korai. Egyelőre ülepednie kell. Addig is elhoztam nektek az egyik kedvenc szerelmes duettemet, ami egy 2011-es telenovella betétdala. A mexikói sorozat címe Dos Hogares. Nálunk Kettős élet címmel futott pár éve. Ezt a dalt pedig maguk a főszereplők, Anahí és Carlos Ponce énekelték fel. Emlékszem, Mexikóban még nem is finálézott, amikor itt nálunk már képernyőre került az első rész. Ponce is az egyik kedvenc színészem, de Anahí a gyerekkorom egyik legmeghatározóbb személye, hiszen már jóval azelőtt ismertem őt, hogy ez a telenovella adásba került, hála az Első szerelem (Primer amor a mil por hora) című telenovellának, amit még kiskoromban láttam. Aztán jött a Rebelde, ezzel együtt pedig az RBD együttes, akik mind a mai napig a legek legjei közt vannak nálam. Az, hogy Any nagy favoritom, enyhe kifejezés. Ennek a két tehetséges csodaembernek pedig együtt főszerepet adni a Televisa egyik legjobb döntése volt. Nem sokszor, de párszor fel is léptek a dallal. Most is egy fellépésük felvételét választottam. Lehetetlen nem vigyorogva végignézni a videót. <3
Számtalanszor feltettem már olyan kérdéseket, hogy a Supernatural (Odaát) című sikersorozat castingján elvárás lehetett az énektudás? Vagy hogy mégis miért nem kaptunk a 15 évad alatt, a több mint 300 rész alatt egy olyan musicalrészt, amiben a színészek fakadtak dalra. Mert tény, volt musicalrész, de az elég rendhagyó volt, és sajnos nem a mi színészeink énekeltek. Úristen, itt olyan hangok vannak, akikről sokat fogok még posztolni, mert megéri. Most Briana Buckmaster és Jensen Ackles duettjét hoztam el egy 2019-es rajongói találkozóról, amikor a Csillag születik (A Star is Born) című 2018-as film nagy dalát nyomták el a közönségnek. Donna és az egyik főszereplő, Dean megformálója epic produkciója nálam sokszor van lejátszási listán. Nem véletlenül. Nem vagyok jövőbelátó, de azt már most megjósolom nektek, hogy tényleg tengernyi Supernatural éneklős videót hozok még ide a blogra az elkövetkező időszakban.
A Beugró egy improvizációs műsor színészóriásokkal. Egyszóval a tökéletesség netovábbja. Bármikor meg tudom nézni, sosem unom meg, hiába láttam a legtöbb részt már több tucatszor. Mindenkit imádok benne, de Rudi és Csabi mindent visznek. Amikor őket összeteszik, garantált a röhögés. Erre nagyszerű példa ez a kis részlet is, amiben állati tulajdonságokkal felruházott embereket formáltak meg. Többet nem is mondok, mert a videó úgyis többet ér ezer szónál. :D
2019 végén volt a Gyilkos ballada című rock musical bemutatója az Átriumban. Életem egyik legjobb élménye volt, amikor első sorból megnéztem az előadást. Négy szereplő, négy különböző jellem, négy sors, és egy végzetes pillanat. Hatalmas hatással volt rám. Muri Enikő, Simon Panna Bogi, Kerényi Miklós Máté és Veréb Tamás nagyon odatették magukat - mint mindig - ebben a KERO által rendezett négyszereplős előadásban. Az Off-Broadway produkció bemutatója 2012-ben volt, szóval nem volt ismeretlen számomra ez a rock musical. Emlékszem, mennyire meglepődtem, amikor bejelentették, hogy kis országunkban is bemutatják. Elképesztően boldog voltam a kezdeti sokkhatás után. Egyik legalulértékeltebb darab a színházi világban szerintem. De legalább odakint valamennyire megbecsülték az előadást. Nálunk sajnos szomorú sorsa lett, még egy évig sem volt repertoáron. Ez nagyrészt a covid hibája, de inkább nem mászom bele mélyebb elemzésbe. Most nem ez a bejegyzés lényege. Csak az, hogy sajnálom, amiért már nem láthatom többet. Bár lenne legalább felvétel az előadásról, hogy bármikor újranézhessem, amit ez a négy nagyszerű művész művelt a színpadon.