Az egyik kedvenc mexikói énekesem. Helyesbítek: ő mindent visz! Szinte minden dalát imádom, a hangja maga a csoda! És most szeretném a hónapot az egyik kedvencemmel zárni, amin mindig pityergek, amikor meghallom. Az argentin Amar después de amar egyik betétdala volt például, igaz, most egy akusztikus változatot választottam. Így még andalítóbb. Hát nem gyönyörű?

Jimmy Fallon talk showjában többféle játékra is van lehetőség. Az egyik a "Zenés utánzás kereke", hogy picit magyarosítsam a nevét a játéknak. A vendéggel kipörgetnek egy előadót, akinek a hangját kell imitálniuk, illetve egy dalt, ami nem feltétlenül az adott énekesé (sőt szinte mindig más énekes dala pörög ki), aztán kiderül, Jimmy vagy a vendég utánozza jobban az adott művészeket. 2015-ben például a zseniális Jamie Foxx-szal játszotta ezt. Nekem speciel ez ebben a játékban az egyik legnagyobb kedvencem! Sőt talán a legek legje! Jamie ugyanis nemcsak híres színész-énekes, de dalokat is ír, illetve komikus a lelkem, ergo a röhögés garantált! Amúgy elképesztő, amit itt leművelt. Jimmy is szuper volt, de hát Jamie tehetségéről ódákat tudnék zengeni!

A Nyugi! Köztünk marad… című műsor nagy kedvencem lett pár éve, ugyanis Szulák Andrea műsorában hírességek voltak vendégek és különböző kérdésekre válaszoltak. Sokszor voltak színházi emberek is vendégek, legnagyobb örömömre. Például ebben a műsorban instant három színművész játszott, beszélgetett és mesélt: Szinetár Dóra, Dolhai Attila és Nagy Sanyi, aki most ennek a posztnak a középpontja. Én nem is szeretnék többet írni, a videó többet ér ezer szónál! Sírva nevetős történet, főleg, ahogy Sanyi előadja. Zseniális, mindig hangosan röhögök közben, pedig már számtalanszor megnéztem!

A Charmed, vagyis ahogy a magyarok ismerik, Bűbájos boszorkák 1998 és 2006 között hódította meg világszerte a tévéképernyők előtt gubbasztó nézőket. Engem is. 2003-ban mutatták be nálunk, a végére majdnem teljesen felzárkóztunk a kinti adásmenethez, ugyanis 2006 tavaszán volt az utolsó, vagyis a nyolcadik szezon fináléja az USA-ban, nálunk pedig 2006 őszén kezdték adni a záróévadot. Ez elég szép felzárkózásnak tekinthető ahhoz képest, hogy 5 éves lemaradásban voltunk. A gyerekkorom egyik legmeghatározóbb sorozata, lényegében ezzel indult az amerikai szériák iránti elkötelezett rajongásom. A 80-as években jelent meg a How Soon Is Now? című dal a The Smiths-től, és ennek egy feldolgozása lett a főcímdala a sorozatnak, amit a Love Spit Love-nak köszönhetünk. Hosszú éveken át dúdolgattam, illetve énekeltem (bár különösebb angoltudás nélkül kezdetben inkább halandzsáztam), miközben néztem a sorozatot. Az első szezon főcímét teszem most ki, hiszen ezzel indult minden! <3

Ám egyszer minden jogi szerződés lejár. Így volt ez pár éve a Charmed főcímével is. A dalra megpróbált új szerződést kötni Brad Kern, aki a sorozat alkotója, de nem járt sikerrel. Azóta a streamingeken is új főcím van, ami egy instrumentális rockzene. Először sokkolt, amikor ezzel szembesültem, de az az igazság, hogy bármennyire ikonikus az eredeti főcím (és mindig az lesz), ez a szimpla ütős zenei alap jobban passzol a széria világához. Már csak azért is, mert az eredeti főcímdal szövegének speciel nem sok köze van a sorozathoz, illetve eleve a varázsvilágot megcélzó alapsztorihoz az én olvasatom szerint hidegrázósabb egy szövegmentes dalt választani. Szóval miután túl voltam a kezdeti sokkhatáson, beláttam, hogy hozzám ez a jó kis rockos hangzásvilág közelebb áll egy picivel. Nektek mi a véleményetek?

2015 tavaszán Argentína nagy dobással készült a telenovellák világát tekintve. Április 6-án ugyanis képernyőre került az Esperanza mía, ami egy pap és egy ál-apáca kibontakozó szerelmének történetét mesélte el. A lány örökbefogadó anyja egy gyárban dolgozott, ami olyan szennyező anyagokat juttatott szegény szervezetébe, hogy belehalt. Még előtte átadta Juliának a bizonyítékokat, amit a lány nem tudott felhasználni, ugyanis a cég egyik tulaja, aki a szennyezésért felelős, ráküldött két gengsztert, így Julia az életéért menekülni kényszerült. Végül Buenos Airesben egy apácazárdában lelt menedéket, ahol novíciajelöltként bújhatott el. A rendfőnök asszony az elhunyt anyukája régi jó barátja, ezért is fordult hozzá. Új névvel kezdett élni, ami az Esperanza lett. A jelentése: remény! A zárda és a hozzájuk tartozó kolostor új papot kapott, aki nem más, mint a fiatal és jóképű Tomás atya. A szerelem lassan bontakozott ki kettejük között, bár a lány szinte rögtön beleszeretett a férfiba, amikor együtt utaztak a buszon Buenos Aires felé és még nem tudta, hogy amúgy Tomás egy pap. A tiltott szerelem definíciója Esperanza és Tomás történetszála. Vajon elég erősek küzdeni az érzéseik ellen, illetve később az érzéseikért? Ráadásul bonyolítja az ügyet, hogy Tomás és az öccse annak a cégnek a tulajdonosai, ami a szennyezésért felelt. Tomás nem foglalkozik a vállalattal, de Máximo tisztában van minden simlis üggyel, sőt a legtöbbért ő maga a felelős. Azért ez nem kicsit kavar be az eleve nem egyszerű szerelmi történetbe. Érdemes megnézni, szerintem az egyik legjobb argentin telenovella. Nálunk 2016-ban mutatták be Isten áldjon, Esperanza címmel. Annyira örülök, hogy leadták szinkronnal is, mert tényleg egy ékkőnek tartom, amit érdemes megnézni, hiába hosszú! Lali Espósito és Mariano Martínez lehengerlőek voltak a főszerepekben. Még a premier előtt pár nappal tartottak egy közönség előtti sajtóbemutatót, ahol dalok is felcsendültek a sorozatból, például a Jurame, ami a legnagyobb kedvencem! Erről posztolom most a videót, de a későbbiekben tuti lesz még Esperanza mía bejegyzés. A cím eredeti jelentése egyébként "Az én reményem", ami szerintem csodaszép. :) <3