Üdvözlök minden kedves ide látogatót. A save-my-soul.gp oldalt azért hoztam létre, hogy személyes jellegű bejegyzéseket, de főleg kritikákat tegyek közzé nagyon sok témában, bár tény, hogy leginkább színházi és/vagy zenei téren, hiszen számomra ez jelenti az oxigént. És nem túlzok. A "zene nélkül mit érek én" írja körül legjobban az érzéseimet ezzel kapcsolatban. Broadway-függő vagyok, sőt meg merem kockáztatni, hogy szakértő vagyok a téren, ezért rengeteget írok is arról a közegről, a művészekről, előadásokról, fellépésekről. A magyar színművészeket is nagyra becsülöm, a Budapesti Operettszínházba járok legtöbbször, az ottaniakat ismerem leginkább, de persze más színházakról is olvashattok a blogomon. Olykor esély lesz fanfictionre is, mivel imádok írni. Amúgy Viki vagyok, 29 éves, pesti lakos. Várok az oldalon mindenkit szeretettel, aki kíváncsi az irományaimra.
¤ Színházi rovat: A legnagyobb kedvenceim
¤ TOP 10: Örök kedvenc klasszikus Disney meséim
¤ Őt mégis miért utálják: Chad Michael Murray
¤ Rómeó és Júlia francia musical 2001 és 2010
¤ TOP 10: Telenovellák színészei/színésznői
Van 35 percetek? Legyen! Valaki összevágott az ikonikus olasz színészpáros, Bud Spencer és Terence Hill filmjeinek jeleneteiből egy szórakoztató videót. Gyerekkorom óta imádom őket, lehetetlen megunni a filmjeiket. Van bennük valami, ami végleg meg tudja ragadni az ember szívét. Legalábbis én így gondolom. Ne hagyjátok ki ezt a nagyszerű lehetőséget arra, hogy kicsit lazítsatok és nevessetek egy jót!
Rick Astley a 80-as évek egyik legnagyobb slágerét adta meg nekünk (meg sok más nagyszerű számot, de mégiscsak ez a leghíresebb), mind a mai napig játsszák a rádiók, nekem speciel örök nagy favoritom a Never Gonna Give You Up. Persze ne felejtsük el, hogy eleve oda vagyok a 80-as évek számaiért. Alapvetően a pop-dance nem a legnagyobb kedvenc zenei műfajom, de ezt a számot és főleg ettől a csodás énekestől lehetetlen nem imádni! Egy évvel a megjelenése utáni fellépésről hoztam egy videót, lessétek meg, hogyan adta elő a jóképű és tehetséges énekeslegenda 1988-ban minden idők egyik leghíresebb számát. Hát nem fergeteges?
Nem bírtam magammal, egy 2019-es fellépésről is kiválasztottam egy videót. 31 évvel később még mindig tudja, mitől döglik a légy, és hatalmas dolog a rajongói lelkemnek látni, hogy több generáció is üvöltve énekli ezt a számot, teljesen mindegy, milyen évet írunk. Ilyen az, amikor valaki maradandót alkot! És ilyen Rick Astley 50 felett! Kell még tovább csépelni a szavakat?
11-12 éves voltam, amikor néztem a Hannah Montana-t a tévében. Akkor lettem Miley Cyrus rajongója. Bár az évek alatt alábbhagyott a fanatizmusom, de nem azért, amire gondoltok. Ennek köze sem volt ahhoz, hogy milyen lett a viselkedése, milyen botrányok vették körül szerencsétlent pár évvel ezelőtt. Tudtam, hogy ez a hirtelen világhírnévre szert tett fiatal nő, aki konkrétan gyerekként került bele az őrült forgatagba, ráadásul a családja sem épp problémamentes és példamutató, ha őszinték akarunk lenni, szóval egyértelmű volt, hogy ez is rányomta a bélyegét a viselkedésére. Túl gyorsan próbált felnőni, rosszul kezelte a sikert. Mentálisan kellett összevakarnia magát. Talán egy ideje végre minden rendben vele, én legalábbis így látom és nagyon örülök, hogy rendeződik az élete. Szóval megosztó személyiség lett az aranyos kislányból, ez vitathatatlan. Én sosem pártoltam el tőle, szeretem sok mindenben a gondolkodásmódját, a nyilatkozatai alapján sokszor tudok azonosulni a mondandójával, az érzéseivel. Ez mindig is így volt. A dalainak többsége megfogott, jó néhány a szívembe költözött. A Hannah Montana korszakból a főcímdalt linkelem be nektek, mégpedig a 2007-2008-as első nagy turnéjáról, ami a koncertek záródala volt amúgy. Ekkor Miley mindössze 15 éves volt! Én pedig a legnagyobb Miley fan korszakomat éltem, szóval emlékszem, mennyire csillogó szemekkel bámultam a koncertet. Most bevallom, először megkönnyeztem a videót, mert visszahozott emlékeket! Amúgy az egyik háttérénekese Candice Accola (King), aki a Vámpírnaplók egyik főszereplője lett kb. egy évvel ezután a turné után. Ezt már csak azért is ki akartam emelni, mert nekem Candice az egyik legnagyobb favoritom, és őszintén szólva ma már jobban bezsongok attól, amikor őt meglátom ezen a koncerten, mint magától Miley-tól és a már ekkor is erősen megmutatkozó tehetségétől! :D A 2009 végén lévő Wonder World Tour egyik dalát is mindenképp linkelni akartam, szóval itt eléritek a When I Look At You című dalt, ami a 2010-ben megjelent The Last Song (Az utolsó dal) című filmjének betétdala is lett. Már attól sírok, hogy csak leírtam a címét a Nicholas Sparks könyvéből adaptált projektnek. A kedvenc íróm, akinek a megfilmesített munkái is egytől egyig lelkekig hatolnak. És ez bizony erre a gyönyörűséges dalra is igaz. Lehetetlen nem sírni rajta, még több mint egy évtized után is kicsinál, amikor meghallom. Miley érzelmileg és hangilag is tökéletesen átadja a lényegét. És ez az, amit imádtam, imádok és mindig imádni fogok benne, még ha már el is múlt irányába a régi tomboló rajongásom! A művészetének varázsa ÖRÖK! 2014-ből, a botrányos korszakának közepéről is akartam hozni egy felvételt, ide kattintva a Bangerz Tour egyik részletét tekinthetitek meg. A Maybe You're Right egyébként a Bangerz albumáról az abszolút kedvenc számom, a szövege egyszerűen bámulatos, a zenei világa pedig totál az én stílusom. Oké, erről a turnévideóról nem jön át, mennyire is volt sokak szemében megbotránkoztató akkoriban Miley viselkedése, de például az öltözékébe is simán belekötött mindenki. Oké, tény, hogy nem épp a szemérmes divatot követte, de akkortájt az emberek már mindenben a hibát keresték, mindenbe beszóltak, amit tett vagy amit viselt. Én ezt mindig félre tudtam tenni. Engem csak egy kérdés foglalkoztatott: a tehetsége ugyanúgy jelen van? Igen? Akkor nekem csak ennyi kell. 2017-ből is csekkolhattok egy felvételt, amikor Ariana Grande koncertje után egy öngyilkos merénylő robbantását követően a The Voice színpadán előadta az új dalát, az áldozatoknak, a túlélőknek ajánlva a Malibu-t, ami pár héttel a tragédia előtt jelent meg. A szövegét Miley maga írta. Megjegyzem, nem ez az egyetlen dala, amit ő maga írt. Ezen a felvételen nem látok mást, mint egy csodás, nagy szívvel megáldott fiatal nőt, aki végre kezd révbe érni! Végül, de nem utolsó sorban pedig a beillesztett videó egy idei felvétel, amikor egy koncerten Miley előadta Madonna egyik leghíresebb számát. Nem hiszem, hogy igényel hosszasabb elemzést. A színpadi jelenléte, az ottani LÉTEZÉSE önmagáért beszél! A tehetsége megingathatatlan, neki pedig boldog szülinapot kívánok a gyermeki énemből fakadó teljes szeretettel és tisztelettel! <3
Van egy telenovellákról szóló oldalam, ahova már többször is kitettem videókat ennek a csodás bandának a fellépéseiről, ahol kifejtettem, hogy a világot jelentik nekem hosszú évek óta. A Camila 2005-ben alakult meg, akkor még három tagja volt: Mario Domm, Pablo Hurtado és Samo. A mexikói pop-rock csapatot aztán Samo otthagyta 2013-ban. Mario és Pablo onnantól kezdve duóban nyomják, még mindig aktívan zenélnek. Pablito-t én konkrétan minden idők egyik legjobb gitárosának tartom. A kedvenc koncertem egy részletét hoztam most el nektek 2019-ből, amikor egy másik zenei zseniduóval, a Sin Bandera-val turnéztak. Volt közös dal is, de most csak a Camila a posztom lényege. A Perdón című dalukat mutatom meg nektek első körben - aztán lesznek még róluk posztok később is -, ami nekem először sokkoló volt, mert a lassú, békés verse után a refrén nagyon hirtelen csap bele abba a bizonyos lecsóba, ami engem első hallásra padlóra küldött. Nem számítottam a hirtelen váltásra, de egyszerűen csodás, ahogy a Camila képes a zenei hatásokkal "játszani". Amúgy ha már a telenovellát is belekevertem a posztba, ez a dal például pont egy telenovellapáros jelenetei alatt szólt egy 2014-es mexikói projektben, a La malquerida-ban. Ariadne Díaz és Christian Meier érzelmes alakításához csodás kiegészítő volt ez a bámulatosan szép dal. Ezt ti magatok is megnézhetitek!
2003 májusában került adásba a tengerentúlon minden idők egyik legnépszerűbb tinidráma-sorozatának a fináléja. Mondjuk ennél a műfajbesorolásnál többet érdemelne a Dawson és a haverok, ami világszerte meghódította a fiatal és a felnőtt korosztályt egyaránt. Bár nővérem nézte ezt az 1998 és 2003 között futott sorozatot (nálunk 1999-ben került adásba), engem kislányként azért még nem ez kötött le, viszont tiniként megnéztem, és azóta felnőttként még egyszer...vagy kétszer? Úristen, már összemosódik a fejemben, mit hányszor nézek végig. Imádom a szériát, és gondoltam, érdekességként kiteszem azt az előzetest, amivel Amerikában promótálták a finálét, mielőtt végleg elbúcsúztak a képernyőn lévő sikeres szériától! Ezt a trailert látva amerikai rajongók milliói könnyeztek a tévé előtt ülve, hogy nemsokára véget ér az életüket évek óta meghatározó sorozat! Az utolsó szezon nézettsége 3-4 millió körül mozgott, a nagy fináléra több mint 7 millió lakos volt kíváncsi! Még rajtam is végigfut a hideg, ha belegondolok, mekkora élmény lehetett már magát az előzetest látni a kintieknek. Ezt a sorozatot mindenkinek merem ajánlani!