Lassan egy hónapja, hogy a legutóbbi Broadway posztomat közzétettem, szóval már épp itt az ideje a következőnek. Ha jól értesültem, 2004 óta tartják meg minden évben a Miscast gálát, ami New York egyik legizgalmasabb és legegyedibb színházi eseménye. A lényege, hogy a Broadway csillagai adnak elő dalokat, mégpedig olyan karaktertől, akit amúgy soha nem játszhatnának el a színpadon, sőt sokszor megbolondítják még némi hülyeséggel is az egészet! :D Az eredmény pedig egyszerre szórakoztató és borzongató. Nem vicc, néhány videót látva kiütköznek rajtam a libabőr és a röhögőgörcs jelei! A Huffington Post egyébként így vélekedik a rendezvényről: "Az év legviccesebb revüje!", míg a Wall Street Journal hasábjain a következő szöveg olvasható: "A Miscast gála kiemelkedik a társadalmi események tengeréből." Na igen, ezzel határozottan egyet kell értenem! Már csak azért is pazar ez az esemény, mert jótékony célja van! A befolyt összeget rendszerint az Ifjúsági Társulat kapja, illetve New York-i középiskolások, valamint irodalmi fejlesztésre szolgál az összeg egy része, amivel feltörekvő drámaírókat segítenek. A címből egyébként már rájöhettetek, hogy én most a 2013-as gáláról hozok nektek videókat, összesen hatot! Ennél több dal csendült fel, mindenesetre csak ezekre sikerült rábukkannom, érdemes megnézegetni őket! Remélem, ti is olyan szórakoztatónak fogjátok találni a felvételeket, mint én és rajtam kívül még sokan mások! :D (Most jelzem, nem sorrendben hozom őket, de azért megpróbálom valamilyen szinten logikusan sorba pakolni őket.)

Montázs

Igazából ezt érdekességként osztom meg, hiszen a montázs célja a 2014-es Miscast gála promótálása volt. Részleteket láthatunk benne a vörös szőnyeges fotózásról, interjúkból, illetve a produkciókból, amiket úgyis meg fogok osztani, így nem megyek bele nagyon, hiszen úgyis véleményezem egyenként őket. A hangulat mindenesetre már ebből tökéletesen átjön. A nyilatkozatokban amúgy többnyire megtudjuk azt, amit már kiemeltem. Hogy olyan karakterek dalait adják elő, akiket különböző okokból kifolyólag soha nem fognak előadáson belül eljátszani, illetve hogy az esemény fénypontjai mindenképp a fellépő művészek. Azt is kiemelik többen, hogy mennyire csodás ez a gála, illetve a jótékony célokra is kitérnek, és dicsérik az MCC társulatát is, akik lenyűgözőek, és nélkülük nem jöhetett volna létre a Miscast sem.

Christian Borle & Jonathan Groff - If Mama Was Married

A Gypsy című musicalből énekelt el ez a két csodapasi egy női duettet, nem is akárhogy! A videó elején Jonathan elmondja, hogy másodjára vesz részt a gálán, és hogy tavaly ő zárta a műsort sztepp-szerűséggel, de felkérték, hogy jöjjön vissza, ő pedig egyszerűre veszi a figurát ennél az első számnál. Aztán dicsérő szavak közepette hívja színpadra a kétszeres Tony-díjas Christian-t, én pedig abban a pillanatban, hogy ő is megérkezik, legszívesebben elsírnám magam. Két ekkora csodát, úristen!!! Imádom, amikor Jon közli, hogy Christian mindig is olyan volt számára, mint egy nővér, erre Chris benyögi, hogy még sok ilyen várható az este folyamán! :D A lényeg, hogy Jonathan azt mondja, szerinte megfelelő ez a dal ahhoz, hogy megnyissák a show-t. A dal nem kíván nagy előkészületeket, és Chris "megmutatja" a lányok hálószobáit. Visítva röhögök már itt, el sem kell kezdeniük énekelni. Maga a dal könnyeket csal a szemembe...a röhögéstől, persze! Nem tudom, melyikük az idiótább, de imádom őket! Azért a végén Jon csak odasúgta Christian-nak, hogy ez sokkal jobban ment, mint a próbán.

Jane Krakowski - In The Heights nyitány

Ha néztétek például a 30 Rock című sorozatot, akkor Jane nagyon ismerős lehet nektek! Egyébként Tony-díjat kapott 2003-ban a Nine musicalben nyújtott alakításáért, szóval tud a nő! Az In The Heights előadásból adta elő a nyitányt a 2013-as Miscast gálán, amiből mi csak egy másfél perces részletet kaptunk, pedig alapvetően egy kb. 8 perces számról beszélünk, amit a darabban egy Usnavi nevű férfi nyom a nézők képébe, ráadásul egy rap-betétről beszélünk. Bár ez nagyon nem Jane stílusa, de bravúrosan tolta, nem csodálom a tapsot a végén...ahogy a nevetését sem! :D Egyébként az eredeti előadás ensemble-je volt a segítségére ennél a dalnál. Kár, hogy nincs fent a teljes!

Cheyenne Jackson & Jeremy Jordan - Who Will Love Me As I Am?

Újabb két zseni! Egyszerűen elájulok tőlük! Cheyenne azzal indít, hogy ő már másodjára van itt, aztán átbeszélik, hogy Jeremy még sosem csinálta ezt, szóval ő egy Miscast-szűz, így Cheyenne ígéri, gyengédek lesznek. Hülye. Elmondja, hogy ő és Jeremy már egy ideje akartak együtt énekelni valamit, ám Jer benyögi, hogy gyakorlatilag nemrég találkoztak. Ja, múlt héten. Cheyenne azon filózott, milyen szám lenne megfelelő a vokális stílusukhoz. Amúgy Side Show musicalből énekeltek. Az előadás Daisy és Violet Hiltonról szól, akik sziámi ikrek voltak. A srácok még be is mutatkoznak így a dal előtt. A magasítóra (ne kérdezzétek, mi az, nem látom jól XDD) felállásnál azt hittem, leesek a székről, úgy röhögtem. A lányok duettjét adták elő, de nem akárhogy: egy ponton a vége felé átváltanak az eredeti, női hangnemre!!! Van róla fogalmatok, milyen durva férfiaknak női dalt abban a szólamban énekelni, ahogy az eredetileg van?? Piszkosul nehéz. De persze ők ketten bármire képesek! Legtöbbször röhögőgörcsöt kapnak a művészek és a nézők is, ha ilyen poénkodásra kerül sor, de nem...Jeremy és Cheyenne vérprofizmusa már átlépett jó néhány határt!!! Sírok, annyira imádom őket!

Sierra Boggess - Think Of Me

Sierra belép a színpadra és közli, hogy ne aggódjunk, nem ő fog énekelni...első reakcióm: miért neeem? <3 :D Egy csoda ez a nő, ez a videó is bizonyítja! Évek óta imádom, azóta, hogy a 2011-es 25. évfordulós Operaház fantomja előadásban ő játszotta Christine-t. Na, de a lényeg, hogy itt bejelenti, hogy Britney Spears hallott a gáláról, és mindenáron fel akart lépni, szóval mindjárt érkezik. Természetesen Sierra dalolta el a musicalből Christine gyönyörű dalát, a Think Of Me-t, csak Britney-re váltva a figurát. Igen, kifigurázza az énekesnőt, de mielőtt beszólna bárki is, jelzem, hogy Sierra nagy rajongója Britney-nek, és semmi rossz szándék nincs benne! Amúgy ha érdekel az eredeti, ide kattintva csekkolhatjátok. Érdemes összehasonlítani, hiszen szavak sincsenek arra, mennyire zseniális!!! Azért Jonathan Groff sem véletlenül kapott kvázi röhögőgörcsöt és tapsikolt, miközben Sierra énekelt a gálán! <3

Jeremy Jordan & Jonathan Groff - Let Me Be Your Star

Valószínűleg nem ez volt a zárószám, de mint már mondtam, minden bizonnyal nem az összes videó került fel a netre, dallistát szintén nem találtam, így kivételesen abból indulok ki, hogy ez a két művészember számomra az ETALON kategóriát képviselik külön-külön is, hát még együtt! Jeremy azzal indít, hogy az NBC sorozatában, a Smash-ben játszik. Még azt is megemlíti, hogy Christian Borle-lal együtt, és hogy van egy dal, ami nagyon sokat jelent neki. Bizonyára minden színésznek van egy olyan kolléga az életében, aki folyton elhappol előle olyan szerepeket, amikre ő mindig is vágyott. Neki is megvan ez a bizonyos személy, akit nem fog megnevezni...köhögésbe burkolva persze kinyögi, hogy Jonathan Groff. És ez a dal számára amolyan törlesztés, amit a sorozatban két csodás színésznő dalolt el. Amikor pedig megjelenik a színpadon Jon, Jeremy totál "kiakad". Imádom őket! :D A hangjukra nem találok szavakat, a tehetségük önmagáért beszél! A Marilyn Monroe-parókáknál végleg végem van - ugyebár a sorozatban a két főszereplő lány egy Marilynről szóló musical főszerepéért vetélkedik -. A srácok tökéletes munkát végeztek, ehhez kétség sem fér! És az az ölelés a végén megacuki! :D <3

Már pár napja megfogalmazódott bennem ennek a cikksorozatnak az ötlete, de gondoltam, várok vele kicsit. Eddig bírtam. Vérbeli sorozatfüggőként túl vagyok már néhány szérián, az elmúlt években rohadt sok leköszönt már, illetve olyanok is vannak, amik már akkor véget értek, amikor még kis totyogós voltam, én mégis fogtam magam és végignéztem őket - vagy legalábbis azon vagyok -. A lényeg, hogy ebben a cikksorozatban olyan sorozatokról fogok nektek írni, amiknek már mindegy, mikor, de adásba került a finálé epizódjuk. Még egy-egy zenés videót is mellékelek hozzájuk, hogy nektek is jobban "csússzon", miről osztom épp az észt. Lehet, hogy már ismeritek őket, ez esetben kiváló nosztalgiázást nyújthat a bejegyzést, ha viszont még nem, remélem, kedvet kaptok legalább az egyikhez. Előre jelzem, nem néztem végig még mindegyiket, de ugyebár nem is az a poszt címe, hogy "Sorozatok, amik véget értek és már be is fejeztem őket". Mindent le fogok írni hozzájuk úgyis, hiszen nem csupán kritika gyanánt fejtem ki a dolgokat, hanem kicsit belemászom abba, melyik mit jelent számomra. Jó néhány része lesz ennek a cikksorozatnak, én pedig mindegyik körben igyekezni fogok műfaji téren változatos maradni, ha már egyszer mindenre nyitott vagyok (a horroron kívül). :D Íme az első adag!

Bűbájos boszorkák (Charmed)

Bár nem kedvenc szerinti sorrendben hozom a videókat, de az biztos, hogy számomra nem volt kérdés, mivel fogok indítani ebben a cikksorozatban. A Bűbájos boszorkák kiskorom óta az életem fontos részét képezi. Rengetegszer végignéztem már, és amellett, hogy nem tudom megunni, mindig észreveszek valami újdonságot, folyton tanulok belőle valamit, ráadásul ahogy telnek az évek, mindig más szemmel nézem. Értem ezt úgy, hogy először kb. 9-10 éves koromban találkoztam a sorozattal, és akkor még azzal voltam elfoglalva, hogy a napköziben a barátnőimmel kicsodák legyünk. Általában én voltam Prue, mert imádtam lengetni a karomat, hogy "elhajítsak" valakit. :D Furcsamód sosem féltem a démonoktól, hiába volt néhány irgalmatlanul ronda. Valahogy ebben a sorozatban nem érzékeltem a félelmet ezen a téren. Sőt elsőre egyáltalán nem féltem, csak tátott szájjal néztem, és irigykedtem Piperre, milyen jó a haja. :D Aztán ahogy teltek az évek, elkezdtem a részek alatt aggódni, hiába láttam már őket sokszor. Ezt amúgy tényleg csípem magamban, hogy mindent, amit már láttam, meg tudok nézni úgy, mintha az lenne az első alkalom! Ugyanúgy lesokkolódok, röhögök vagy épp zokogok. És igen, néha féltem a sorozat közben. Féltettem a lányokat, a fantasztikus testvéri kapcsolatukat, az igaz szerelmeiket...és röhejesen hangzik, de a nyolc évad alatt mást sem kívántam a karaktereknek, mint boldogságot! Amit hála az égnek, megkaptak a végén. Tartom magam ahhoz, hogy a világ egyik legjobb sorozatzárója címet a Charmed birtokolja! Irtó hálás vagyok az alkotóknak, amiért létrejöhetett az egyik legtökéletesebb sorozat, amiért pedig még hálásabb vagyok, az a szereplőgárda. Úristen, elképesztően perfekt színészeket toboroztak össze! <3 Rajongásig imádom, és ez sosem fog változni! Charmed FOREVER!!!

Everwood

Szeretitek a nem természetfeletti, hétköznapi emberekről szóló sorozatokat? És azokat, amik kisvárosokban játszódnak? Mit gondoltok a ma már nagy filmsztárrá avanzsált Chris Pratt-ről? Szeretitek a családi kötelékeket? A barátságot, a szerelmi sztorikat? Szerettek egyszerre sírni és nevetni? Nos, ha ezekre a kérdésekre igennel tudtok felelni, akkor az Everwood határozottan nektek való! Amúgy is előszeretettel ajánlgatom mindenkinek, mert mióta pár évvel ezelőtt végignéztem, teljesebbnek érzem az életem. Ez hülyén hangzik, de ha nem néztem volna meg, valami hatalmas űr tátongana most bennem tudtomon kívül. Hiszen persze, nem tudnám, miről maradok le, de...nem tudom, hogyan fejezhetném ki magam. Ilyenkor jövök azzal a szöveggel, hogy nézzétek meg, és akkor tutira megértitek. Klisés tudom, de mit tegyek, ha tényleg így van? Adjatok neki esélyt, négy évad nem a világ, még a 100 részt sem érte el (sajnos) a széria, pedig elnézegettem volna egy ideig még. Az is elképesztő, hogy már több mint 10 éve, pontosan 2006-ban véget ért. Abban az évben, mint a Bűbájos boszik. Hihetetlen. Egy percig sem bánom, hogy megnéztem, ugyanis tele van mély tartalommal, olyan karakterekkel, akiket egy életre a szívembe zártam (például Ephram-ot máig az egyik legfantasztikusabb tinédzser srác karakternek tartom!), a színészek pedig mindannyian fantasztikusak. A felnőtteket játszó személyek többsége már előtte is híres volt, akik pedig a fiatalokat alakították, ezzel még inkább utat törtek maguknak vagy további sorozatok (pl. Emily VanCamp és Sarah Drew) vagy a filmek világába (mint már írtam, Chris Pratt). Ne hagyjátok ki, csodás kis sorozatról van szó! Én tervezem újranézni!

Dr. Csont (Bones)

Elképesztő belegondolni, hogy ez a sorozat is már jó pár éve az életem része (sőt igazából van már 10 éve, mert 2007 környékén álltam neki nézni), erre idén ment le a finálé, amit már sikerült is megnéznem. Bár állatira le voltam maradva a sorozattal egy időben, mert bevallom őszintén, valahol a 7-8. szezon környékén meguntam, de most már boldog vagyok, hogy sikerült rávennem magam a folytatásra (ez egy külön sztori, amit majd szerintem érdemes lesz elmesélnem nektek), mert kár lett volna engednem, hogy kimaradjon az életemből a maradék pár szezon. Oké, szerintem a sorozat fénykora az első 3-4 évad volt úgy istenigazából, de alapvetően egyáltalán nem nevezhető rossznak a többi. Sőt a 11-12. évad határozottan a kedvenceim közé került. Szerintem ez a széria is jó lezárást kapott, ami miatt egy ideig amúgy aggódtam. Mármint a szezonok közben nem egy kedvencemet veszítettem el. Vagy meghaltak a karakterek, vagy elmegyógyintézetben végezték, és még sorolhatnám. Így valahogy nem voltam túl bizakodó, sőt már a pesszimista énem ki is választotta, melyik favoritom hal meg az utolsó részben. Bár nem volt fáklyásmenet a dolog, de igazság szerint kár volt aggódnom. Ezek a karakterek megérdemelték, hogy boldog befejezést kapjanak. És amennyire ez lehetséges volt, meg is történt. Persze reális kereteken belül, veszteségekkel is megtűzdelve. Örülök, hogy az életem része volt a sorozat, és ezek a karakterek, na meg a bravúros színészi játék. A Bones azon kevesek közé tartozott, amit szinkronnal szerettem igazán - bár az utolsó szezont eredeti nyelven néztem meg -, és bár jó ideig nem tervezem ismét végignézni, de azoknak mindenképp ajánlom, akik még nem látták. Előbb-utóbb lehet, kedvet kapok hozzá újból. Mindenesetre ha a tévében belefutnék egy epizódba, nem hiszem, hogy elkapcsolnám. Köszönöm ezt a tizenkét évadot!

A pletykafészek (Gossip Girl)

Ez a sorozat annyival többről szól, mint a "manhattani elit botrányos életéről". Már hamar megtapasztaljuk, hogy bizony a csillogás mögött ott a kemény valóság, és hogy ezek a gazdag, elkényeztetett - vagy annak tűnő - tinédzserek sokszor álca mögé bújva palástolják fájdalmukat vagy boldogtalanságukat. Voltak balhék ebben a sorozatban, nem is kevés...de ha nemcsak a felszínt kapargatjuk, hanem igenis a mélyére nézünk az egésznek, felfedezhetjük, mennyi érzelem bújik meg a Gossip Girl-ben, és hogy ez is tele van mélyenszántó üzenetekkel, amikre érdemes odafigyelni. Mindezt bravúros színészi alakítások teszik még élvezetesebbé, pörgős sztorivonallal, ahol mindig ér minket meglepetés, hála a titokzatos Gossip Girl-nek. Amúgy spoiler nélkül (hátha valaki még nem látta) kérdezem, hogy komolyan az egész világon egyedül nekem tetszett Gossip Girl személyazonossága? Mármint szerintem tök logikus volt, és így visszagondolva, sejthettem volna már a legelejétől kezdve. Van egy sanda gyanúm, hogy ezzel kapcsolatban külön bejegyzés fog még születni. Az viszont fix, hogy akár tetszett nektek (vagy fog tetszeni, ha elkezditek), akár nem, a szériát érdemes végignézni. Nagyon örülök, hogy megnéztem, hiszen imádtam bámulni, hova és hogyan futnak ki a szálak, hogyan alakulnak a barátságok és persze a romantikus szálak. Még ha nem is életem sorozata, de baromira boldog vagyok, hogy végignéztem...és már érik bennem az újranézés gondolata! :D <3

Beverly Hills 90210

És akkor a sorozat, amit most már kb. negyedjére nézek, és tudom, hogy soha-soha-soha nem fogom megunni. A Beverly Hills 90210 életeket tud megváltoztatni. És nem, egyáltalán nem túlzok. Mindenkinek kötelezővé tenném a megnézését. Az ebben a posztban lévő sorozatok közt amúgy ez az első számú favoritom (jó, egálban a Bűbájossal), amolyan "örök" státuszba állítva, szóval lekörözni nem lehet, maximum felkerülni erre a szintre. Annyira tökéletes a történet, telis-tele hatalmas igazságokkal és elgondolkodtató történésekkel, humoros és komoly sztorivonalakkal, karakterekkel, romantikával. Annyi mindent tud tanítani ez a sorozat, ha alaposan odafigyelünk rá. Ráadásul olyan színészek vannak a színen, akik még hihetőbbé teszik az egészet. Egyébként az előző négy szériával szemben ezt még nem sikerült végignéznem. Anno a tévében csak az első 4 évadot adták le szinkronnal, bár most állítólag végig fel fog kerülni magyar hangokkal ellátva, aminek nagyon örülnék, mert ezúttal eltökélt szándékom végignézni. Úgy-ahogy képben vagyok mindegyik szezonnal, legalábbis néhány dolgot tudok, de mégis más lenne végre látni. Amúgy eredeti nyelven majdnem az ötödik évad végéig eljutottam tavaly, de bevallom, hiába tetszettek az eredeti hangok, úgy nem tudott lekötni. Mondjuk jobban belegondolva, a kicsit béna magyar felirat sem sokat segített a helyzeten, így inkább abbahagytam. Ezért is lenne irtó fontos, hogy felkerüljön végre az egész sorozat magyarul!!! Napi szinten nézem, hátha van már róla infó, és persze megállás nélkül imádkozom. A Beverly Hills 90210 nem maradhat ki az életünkből, emberek! Egyszerűen nem, és kész! <3

Két dolog. Először is már tegnapra készültem ezzel a bejegyzéssel, de a San Diego Comic-Con miatt csak most jutottam el odáig, hogy megírjam. Minden évben totál bezsongok tőle, egyik kedvenc eseményem, ráadásul erre az oldalamra frissítenem is kell dögivel! Még sehol sem tartok, de a videók összekaparásával és összevágásával annyit bajlódtam, hogy így estére elfáradtam, és majd holnap folytatom. Viszont miért ne lazíthatnék egy kicsit itt a blogon, ugye? Erre pedig nincs is jobb módszer, mint az "Élő videók" cikksorozatom folytatása. Ezúttal a One Tree Hill (Tuti gimi) főcímdalának zseniális énekesét ismertetem meg veletek jobban. Már ami a tehetségét illeti. És akkor itt rá is térnék a másik dologra, amit muszáj kiemelnem. Amikor összeválogattam az élő felvételeket, kőkeményen elhatároztam, hogy "csak" 4-5 videót pakolok ki...maximum. Erre mi lett belőle? Tizenegy!!! Sőt még így is kellett szelektálnom. Viszont ezáltal két részletben fogjátok megkapni az adagot, ahogy eddig igazság szerint mindenkinél, akivel foglalkoztam ebben a cikksorozatban (Bethany Joy Lenz és Szabó Dávid), kivéve Lucy Hale-t, hiszen nála egy bizonyos fellépésre szorítkoztam. De ő sem igazán lóg ki a sorból, mivel előbb-utóbb tőle is válogatok random fellépéseket, ergo ott vagyunk, ahol a part szakad. :D De gondolom, a hozzám hasonló zenekedvelők (és most őszintén, ki a fene az, aki utálja a zenét és a tehetséges személyeket??) nem bánkódnak a rengeteg videó miatt. Változatosan válogattam, így mindegyik felvétel másik koncertről vagy fellépésről származik, illetve mindegyiken más dalt énekel. Vágjunk is bele.

She Sets The City On Fire

Az énekes tavaly adta ki ezt a dalát, és bizony sok helyen fel is lépett vele. Nekem mégis ez az egyik kedvencem. Lehet, ennek köze van ahhoz is, hogy élek-halok a táncért (konkrétan a Step Up-filmek eleve rajta vannak a "Minden idők legjobb filmjei" listámon, mert elepedek értük és a hideg ráz, de erről majd máskor), és a Dancing with the Stars műsor határozottan le tud kötni, ebből kifolyólag azt is imádom, hogy táncolnak, miközben Gavin énekel. De akkor itt ki is lyukadnék a lényegnél: ez a hang!!! Elképesztő! Szinte CD-minőségben nyomja, ami azért nem semmi. Sőt ami azt illeti, nekem jobban is tetszik élőben. Bár ez részemről (szinte) minden előadóra igaz, aki TUD élőben énekelni, mert őket jobban is élvezem úgy hallgatni. Gavin pedig határozottan közéjük tartozik. Amúgy ő irtó laza minden fellépése közben, ezt majd észre fogjátok venni a többi videón is, és bizony ezt is imádom benne. Ebből is csak úgy áradt az energia, amit beletett. <3

In Love With A Girl

A 2011-es AOL Music Sessions határozottan az egyik kedvenc fellépésem tőle - választottam is onnan még egy dalt, de az majd a következő Gavin-bejegyzésbe kerül bele -, még ha a közönség nem is a legaktívabb. Vagy csak lesokkolja őket a közelsége. Remélem, csak erről van szó, mert másképp nehezen nézem el a puhányságukat. Mintha kb. aludnának. Gondolok itt arra, hogy dunsztom sincs, hogyan lehet ezen a számon nyugisan ülni, én már tomboltam volna! :D <3 Na, de most nem ez a lényeg. Ez a szám már évek óta az egyik hatalmas favoritom. A One Tree Hill imádatom már több mint 10 éve tart, és amint jobban utánanéztem a "pasasnak", aki a főcímdalt énekli, kb. ez volt a harmadik szám, amivel találkoztam az addigi dalai közül. Szerelem első hallásra. És bár nem sűrűn énekli élőben, de amikor megteszi, összeteszem a két kezem, hogy rátette a dallistájára. Többször is megtehetné, mert zseniális. Itt pedig extrán szuperül nyomta el! Emellett figyelitek, hogy zongorázik?? A mindenit! A zenekarra sincsenek normális szavak, frenetikusak! <3

We Belong Together

A One Tree Hill máig az egyik legnagyobb etalon sorozat számomra. Ezt a számot abban hallottam először, innentől kezdve pontosan tudom, hogy ez a második Gavin-dal, amit valaha hallottam. Természetesen rögtön belezúgtam, sőt akármikor megnézem a részt és felcsendül ez a szám, elsírom magam. Élőben pedig szavak sincsenek rá, milyen eszméletlenül adja elő! Most direkt egy régi videót néztem ki, mégpedig egy 2008-as koncertről. Rajongói felvétel, de nagyon is jó! Próbálom nem azt a dagadó eret nézni a nyakán, miközben énekel, de valahogy vonzza a tekintetet. Oké, ez állati hülyén hangzott, de ha megnézitek a videót, tuti megértitek. Azért ez a hangzás sem semmi, eszméletlenül király! <3

Make A Move (akusztikus)

Gondoltam, erősítem kicsit az akusztikus vonalat is. Ez az ember valóban fergeteges élőben, egy rossz szavam nem lehet rá. Nem mintha alázni akarnám vagy ilyesmi. A hangjába sem lehet belekötni, az meg pláne rányomja a bélyegét a tökéletesnek elkönyvelt produkcióra, hogy milyen közvetlen a közönséggel. Mondjuk azoknak, akik évek óta követik a munkásságát, ez nem meglepő, de érdekességként az orrára kötöm azoknak, akik nem ismerték a bejegyzésem előtt, hogy ő bizony azok közé tartozik, akik elképesztően sokszor vonják be a nézőket, nem pedig "szimplán" énekelnek a nagyvilágba. A végén pedig imádom, ahogy még poénkodik egyet. Zseniális!

I Don't Want To Be

És akkor íme az a bizonyos sorozat főcímdal, aminek köszönhetően Gavin az egyik hatalmas kedvencemmé avanzsált. Úristen, oda meg vissza vagyok tőle! Már attól libabőrös vagyok, ha csak magát a főcímet csekkolom, gondolhatjátok, milyen hatást kelt, amikor élő felvételt bámulok. Katarzis, basszus!!! Ez pedig szerintem határozottan a legjobb élő fellépése a dallal. Hangilag is olyan erős, hogy meg tudna vele tartani egy omladozó épületet, a zenekar játéka is kiborítóan tökéletes, ráadásul picit jobban belemásztak hangzásilag a rockba, ami nekem igazi gyenge pont, mert ettől a műfajtól a padlóról kell engem felmosni, annyira imádom!!! Végig ráz a hideg, egyszerűen nincsenek normális szavak rá! <3

Totál rákattantam a Broadway témára. Vagyis ez így nem igaz, hiszen nem most indult a musicalek iránti mániám, ahogy az amerikai tehetségeket sem most kezdtem el szeretni. De itt a blogon észrevehettétek, milyen sűrűn írok bejegyzést ebben a témában. Előre szólok, nem is áll szándékomban leállni. Naponta több Broadway-hez kapcsolódó videót szoktam megnézni, az ihlet pedig minduntalan el is kap közben! Most sem volt ez másképp, ahogy ezt a 14 - igen, tizennégy - csodavideót bámultam. Megjegyzem, hogy már kb. ötvenszer láttam mindegyiket, ha nem többször. Az 54 Below étterem rendszeresen ad otthont Broadway-rendezvényeknek, ami lényegében arról szól, hogy az étkezni vágyó embereket műsorokkal szórakoztatják a New York-i színházak neves színművészei. Emlékszem a legelső ilyen Broadway posztomnál, amikor Laura Osnes-t és duettpartnereit elemeztem, már leírtam, de most sem bírok magammal: mázlista amerikaiak! :D <3 A lényeg, hogy az egyik ilyen rendszeres esemény a "Broadway Loves...", aminek a lényege, hogy alapul vesznek egy híres előadót, és a dalait éneklik el, sokszor totál átdolgozva, más értelmezésben. Megható vagy akár humoros is lehet az egész, attól függ, hogy tálalja az adott művész! Először szemezgetni akartam csak a videók közül, de úgy gondolom, nincs jobb módja jobban megismertetni veletek a Broadway-színészeket annál, mint hogy ezerrel pakolok ki videókat. Nem egy ilyen "Broadway Loves..." volt már, idővel mindegyiket összeszedem, első körben viszont azokat a blokkokat hozom, amikor Céline Dion dalokat tártak a jelenlévők elé, mégpedig eszméletlenül jól! A videók a 2015. január 9-i dalolós esten lettek rögzítve. Most szólok, a bejegyzés hosszú lesz (egyszóval majd tessék a "Bővebben"-re kattintani :D)!

Lauren Kennedy - That's The Way It Is

Azzal kezdeném, hogy Laurennek van egyfajta hangszíne. Nem tudom és nem is szeretném körülírni, hogy értem ezt, a videó helyettem is elárulja. A színésznő bőven kapott amúgy hideget a néptől a közösségi médián keresztül erre a fellépésre. Van zenei hallásom, így két dolgot tudok mondani. Ha Céline-t "keresitek" benne és nem vagytok nyitottak, nem fog tetszeni, és igen, a vége felé már érzékelhetően nem tudja kiénekelni rendesen a hangokat. De hogy élvezhetetlen lenne? Ezt nem mondanám egyáltalán. Nem ő a legtehetségesebb a világon, a hangokat sem képzi szerintem kifejezetten jó helyen, de hallottam már másban énekelni, és azért néha éreztem libabőrt, még ha itt nem is! Az pedig határozottan a pozitív oldalra írható nála, hogy mennyire élvezte az egészet! Tényleg szórakoztatta a közönséget, pláne amikor direkt poénkodott dal közben. A vokalisták amúgy szerintem csak rontottak az összképen, mert nem mindig éreztem köztük a harmóniát. Lauren nem a legjobb, de nem tudom, miért kell alázni őt kommentekben vagy bármelyik közösségi oldalon emiatt. Igenis meg lehet hallgatni, és a végén lévő taps az ékes bizonyítéka annak, hogy a jelenlévők élvezték a produkciót! :)

Taylor Louderman - The Reason

Emlékszem, amikor ezt a videót először láttam, tátva maradt a szám. Azóta is olykor megfeledkezem magamról közben, és a végén kaparhatom fel az államat a padlóról. Taylor 24 éves volt, amikor ezt elénekelte, mégpedig úgy, hogy sokan megirigyelhetnék. Alázattal nyúlt ehhez a gyönyörű dalhoz, kipakolta benne a szívét-lelkét, mindezt lenyűgöző hanggal tette! Ez volt az első videó, amit láttam tőle, korábban nem hallottam énekelni, így duplán ütött a felvétel. Azóta is rendszeresen meghallgatom. Persze, az eredeti verzió örök, de nekem nagyon tetszik ez az energia is, amit ez a fiatal tehetség pakolt bele! Szinte végig komolyan nyomja, de azért a végén megenged magának egy gyors Céline-imitálós poént, amin jót derülnek a nézők is. Eszméletlenül jó, komolyan!

Daniel Quadrino - Taking Chances

Egyik kedvenc Céline-dalom...eleve sírógörcsöm van tőle, erre felmegy ez a srác a színpadra, és még inkább érzelmi mélypontra taszít. A maga egyszerűségével (a szó legnemesebb értelmében), lazaságával gyorsan leveszi az embert a lábáról. Már konkrétan akkor látszik a színpadi jelenléte, amikor még el sem kezd énekelni, csak áll ott fent. Imádom az ilyen embereket! Aztán az első hangnál pofán csap a felismerés, hogy mintha valami angyal énekelne, vagy nem is tudom. Aztán amikor felerősödik a szám, vele együtt pedig Daniel hangja is, már komolyan tátja a száját az ember tőle! A tehetségét számtalanszor bizonyította már egyébként a színpadon és fellépések alkalmával, sőt még dalokat is ír!!! Tuti lesz róla bejegyzés, mert egy csodának tartom őt...is! :D <3

Kelly King - The Power Of Love

Akármikor hallom meg Céline előadásában, zokognom kell, annyira betalál a szívembe. Esküszöm, továbbra is imádom Céline-től, de most először érzem azt, hogy Kelly feldolgozása egy hajszállal nagyobb kedvencem lett (bár az előbbi videó is közel járt hozzá, de Daniel és Céline esetében kiegyezem egy döntetlenben. :D). Ezen is sírok, de itt még a sokkolódás sem maradhat el. Hiába láttam már rohadt sokszor, ugyanúgy leesik az állam közben, nem is egyszer. A váltások és hajlítások, amiket leművel benne, hihetetlenek! Szinte végig ráz a hideg, miközben hallgatom! Határozottan az egyik legnagyobb tehetség, akivel "találkoztam", hála az internet csodájának. És te jó ég, az a whistle regiszter, amit a vége felé olyan eszméletlenül durván kitart! Mariah Carey a fénykorában volt erre képes utoljára! Nagyon durva, pláne az, ahogy utána olyan könnyedén visszavált hiba nélkül, mint ahogy mi a levegőt vesszük. A whistle-re nem tudok igazán magyar megfelelőt, de talán a tükörhang illik ide. Nem sokan képesek rá, főleg nem ennyire gyönyörűen!!! A modális és falzett regiszter FÖLÖTT helyezkedik el, tehát nem egyszerű. Nem véletlen, hogy kevesen képesek szépen megénekelni! A borzongás még percekkel a videó megnézése után is tartani szokott nálam, de rendszerint megtapsolom, amikor magamhoz térek! Automatikusan. És még a tányértörés sem zökkentette ki őt, bár felfigyelt rá. Profizmus, emberek!

Donna Vivino - All By Myself

Bár oda meg vissza vagyok a színházi Művészekért, mert a többségükben lehetetlen csalódni...de nyilván van bennem egy kis "félsz", amikor látom, hogy valaki egy ilyen kaliberű Céline Dion nótát vállalt be. Ez nem ellenük szól, de valljuk be, bátor dolog Céline-től énekelni, még úgy is, ha bőven rejtőzik benned tehetség. Ugyanis ez már egy másik szint. És a videót látva többször is szembetűnő, hogy még Donna is készíti fel magát azokra a bizonyos hangokra, amik a vége felé vártak rá. Mivel vérprofi, nem izgulta szét az egészet annyira, hogy teszem azt végig remegett volna a hangja, sőt!!! Szinte hiba nélkül énekelte végig. Mondjuk bíztam benne, hiszen ha valaki a Wickedben játszott már Elphabát (és Donnára ez bizony igaz), akkor annyira nem kell parázni a hangok miatt. Itt pedig alaposan bebizonyította, hogy méltó volt ő éveken át arra a szerepre! Bravó!

Májusban belevágtam egy cikksorozatba (a sok közül), aminek lényege, hogy élő fellépések felvételeit pakolgatom ki különböző emberekről, akik több figyelmet érdemelnének szerintem, mert fantasztikusak! Nos, Lucy Hale neve nem feltétlenül ismeretlen, hiszen a Pretty Little Liars sorozat még kis hazánkban is nagy népszerűségnek örvend. Nem is kicsit, hiszen a nemrég fináléjához elérkezett szériát szinkronizálják is (bár én úgy képtelen vagyok/voltam nézni). Így jelen esetben azt mondhatom, nem feltétlenül ismeretlen a hölgy számotokra. Viszont úgy gondolom, hiába dalolt egyszer a sorozaton belül is kicsit, előfordulhat, hogy páran nem tudják, mekkora tehetség lappang benne éneklés terén...is. Előbb-utóbb szerintem gyűjtögető üzemmódba lépve teszek ki róla különböző fellépéseken készült videókat, most azonban egy konkrét koncertre szorítkozom, mégpedig a 2014-es iHeartRadio Színházban megtartott fellépésére, ahol kicsit promótálta az előtte nem sokkal megjelent debütáló albumát. A koncert dallistáját elhoztam, illetve az összes részletet, ami felkerült Lucy hivatalos VEVO-csatornájára. Sajnos nincs fent az egész, és hiába kutatom a full koncertet, sehol sem akadok rá. Viszont így is van hat videó, ami kielemzésre vár. Azért remélem, megtalálom majd valahol teljes egészében is!

Goodbye Gone
Kiss Me
Love Tonight
Road Between
Red Dress
Just Another Song
Jolene
Medley: Any Man of Mine, Pray'n for Daylight, Somebody's Heartbreak, Piece of my Heart
Nervous Girls
From the Backseat
You Sound Good to Me
Lie a Little Better

Goodbye Gone

Ez az abszolút kedvenc (pörgős) dalom Lucy albumáról, szerintem elképesztő zeneileg, és szövegileg is csúcs! Bár énekelte már jobban is élőben - eleve azt mondom, hogy szerintem ezen a koncerten nagyon izgult, emiatt nem mindig volt a topon -, de alapvetően csodásan teljesített végig! És olyan lelkes meg aranyos végig. A kitartott hangot pedig különösen imádom ezen a felvételen! <3 Szerintem tökéletes koncertnyitó szám! :D

Road Between

Az egyik legszebb dal az albumról (lehet, albumkritikát is kéne majd írnom?), lehetetlen betelni vele. Lucy pedig szerintem csodásan adta elő ezen a koncerten élőben. Amúgy annyira átjön, hogy már kiskora óta énekel, sőt a zene előbb az élete része lett, mint a színjátszás. Teljesen egyértelmű az alapján, ahogy képzi a hangokat. Nem őt tartom a világ legjobb énekesnőjének, de nagyon is tehetséges, az biztos. Ráadásul élőben is pazarul tud énekelni, ami azért fontos szempont.

Red Dress

Eredetileg Joe Nichols-szal énekelte fel a dalt a lemezére, azonban ő épp turnézott a Honda Stage fellépés alkalmával, így hát a zenekar egy tagja, Scotty Alexander (saját bandája van, és ha nem vagyok totál hülye, akkor ők lettek lényegében Lucy zenekara is) énekelte Joe részeit. Ez a másik kedvenc dalom a cd-ről, így élőben pedig csak még jobban oda vagyok érte. Szerintem ez a koncert egyik fénypontja, konkrétan lemegyek hídba mindkettejük hangjától, a számot meg...nos, már írtam, hogy imádom. Elképesztően jó volt a hangulata is az egésznek (mondjuk ez a koncertre is értendő).

Jolene

Íme egy Dolly Parton feldolgozás. Ráadásul egy igencsak letisztult, akusztikus formája az eredetinek. Én pedig imádom. Ha már egyszer Lucy első albuma főleg country dalokból van kirakva, nem csodálom, hogy elnyomták ezt is élőben. Igazi klasszikus. Viszont imádom, hogy más megvilágításba helyezték a hangszereléssel a számot. Lehet, hogy amúgy nem tetszett volna nekem annyira, ha ugyanúgy előadja, mint amilyen maga a dal. Imádtam, amikor a három gitár szólt együtt, illetve a három hang eszméletlen összhangjáért is elepedek. Remek munkát végeztek mindannyian!

From The Backseat

Tudom, hogy legközelebb pop-rock albumot tervez (most, hogy vége a PLL-nek, szerintem bele is veti magát...legalábbis pár hónapja ezt mondta, mondjuk azóta ugye lett egy új sorozata), de könyörgöm, ne akadjon le majd teljesen erről a vonalról. Mármint imádom én a pop-rock dalokat is, sőt! Azonban Lucynak annyira jól áll a country, hogy remélem, teljesen nem fogja levetkőzni. Ez a dal is fantasztikus, mily meglepő, és tényleg megtapsolom, amiért ilyen jó élőben. Ahogy már leírtam, vannak szerintem kimagaslóbb énekesnők is, de ezzel nem őt húzom le. Örömmel hallgatom, bármit is énekel, mert ebbe az alacsony csajsziba nem kis tehetség szorult.

Lie A Little Better

A dallista alapján, ha minden igaz, ezzel a számmal zárta le a fellépést. A tökéletes nyitás után keretet adva az egésznek, kaptunk egy bámulatos lezárást. Egyáltalán nem énekelte rosszul, viszont érezni, mennyire elfáradt már a hangja. Azért azt megjegyezném, hogy ezelőtt még nem adott olyan koncertet Lucy, ahol 3-4 dalnál többet el kellett énekelnie egymás után, szóval a hangszálai sem feltétlenül bírták ezt már gond nélkül. Ebből látszik, hogy rohadt nagy meló koncertre előkészülni, hiszen külön tréning kell a hangszálaknak is, na meg baromi nagy gyakorlat. Automatikusan Shakira ugrik be, aki a kezdet kezdetén még úgy sem tudott mindig tisztán énekelni, hogy fellépés közben alig táncolt. Ma meg már vérprofin nyomja végig csípőrázással teletűzdelve a 1,5-2 órás koncertjeit, mindezt olyan hanggal, hogy az állam a padlót verdesi. Ezzel csak azt akarom kifejezni, hogy bár már nem a legerősebb itt Lucy hangja, de akkor is büszke vagyok rá, hiszen ez nagy álma volt mindig is, és jó látni, hogy sikerült valóra váltania, ráadásul ekkora örömet okozott neki a színpadon ácsorgás egy komplett koncert keretein belül! Van egy olyan sejtésem, hogy amikor a második lemezét nekiáll promótálni és koncerteket ad, már nyoma sem lesz ennek a minimális lámpaláznak és hangi fáradtságnak. Szuper ez a csajszi, sok sikert neki!