Kb. darabjaira hullik a derekam, ugyanis pár napja a jelek szerint becsípődött egy ideg, így eléggé fáj, ha sokat vagy rosszul mozdulok. Ergo a túl sok gépeléstől most megkímélem magam. Azonban röviden muszáj megemlékeznem egy évfordulóról. Ezúttal az egyik örök kedvenc filmem ünnepel. Ugyanis pontosan ma 15 éve jelent meg Reese Witherspoon, Josh Lucas és Patrick Dempsey közös filmje, a Sweet Home Alabama, magyar címén: Mindenütt nő. A szívemnek egyik legkedvesebb film, ehhez kétség sem fér. Tudnék róla áradozni, de jelen pillanatban tényleg nem vagyok kompatibilis a billentyűzeten pötyögéssel. Inkább lefordítom nektek Reese és Josh kiírásait a közösségi oldalaikra, hiszen ők is szívesen emlékeznek vissza erre a fantasztikus filmre, illetve hoztam három videót, amit érdemes megnéznetek.

Reese üzenete: Ti mindannyian... Nem tudom elhinni, hogy már 15 év eltelt a Mindenütt nő megjelenése óta! Jake és Melanie szerelmi történetének tiszteletére szeretnék hallani a ti gyerekkori szerelmetekről! 💕💕💕

Josh üzenete: 15 éve megjelent a Mindenütt nő, és megváltoztatta az életemet, teljesen jó értelemben. Sosem felejtem el a nagy csókokat vagy a kiskutyákat, akiket megmentettünk a forgatáson, vagy a vadászkutyát, amelyik utált engem, amiért be kellett dobnom a tóba a jelenet miatt. Köszönöm @reesewitherspoon @therealandytennant @sweethomealabama @patrickdempseyofficial

A videókről annyit, hogy beillesztek egy szuper zenés alkotást, illetve ide kattintva megnézhetitek a film alternatív befejezését, ami szerintem elég morbid és gyors infarktust okozó, szóval örülök, hogy végül a másik befejezés mellett döntöttek. Azt imádtam! A film a Lynyrd Skynyrd együttes 1974-es daláról kapta a címét, és gondoltam, kiteszek egy élő videót, mégpedig egy 2015-ös koncertjükről. A hangulat adja magát! <3 Boldog évfordulót az egyik legszuperebb filmnek!

Bár azt mondtam, minden általam látott sorozatról nem fogok évfordulós bejegyzéseket írni, ehhez pedig tartom is magam. Azonban igenis vannak szériák, amiket muszáj hosszabb vagy rövidebb formában "felköszöntenem". A One Tree Hill - magyar címén Tuti gimi - pedig minden kétséget kizáróan az egyik legnagyobb kedvenc sorozatom mind közül! Ezt értsétek úgy, hogy a TOP 5-ben benne van, sőt megkockáztatom, hogy dobogós! Ergo idióta lennék nem posztolni a jeles alkalomból! Pontosan ma 14 éve, hogy a pilot epizód adásba került! Úristen, ebbe is baromi furcsa belegondolni, ha azt vesszük, hogy én akkor kezdtem el nézni, amikor nálunk adásba került szinkronnal az első szezon, vagyis 2006-ban. Azért ennek is már több mint 10 éve, basszus! Azóta is rendületlenül imádom, sőt ahogy egyre érettebb fejjel nézem meg a részeket (ugyanis igen, már többször volt szerencsém mind a 9 évadhoz, hiszen nem tudom megunni), egyre jobban szeretem! Mindig jobban megérint, egyre több dolgot veszek észre benne, legyen szó olyan momentumról, ami felett korábban elsiklottam, vagy szimplán csak érzelmileg látok meg benne valami újat! A fenébe is, hülye leszek tagadni: a Bűbájos boszorkákkal és a Beverly Hills 90210-zel egyetemben ez a legcsodásabb sorozat, amit valaha láttam! Ezen nincs mit szépíteni! Dobálózhatok itt toplistákkal, de semmi értelme. A One Tree Hill az egyik number one szériám, és kész! Tökéletes színészek - kivétel nélkül mindannyian! -, fantasztikusan megírt karakterek, a sztorivonalakról nem is beszélve! Bár sokan az utolsó 3 évadot már nem szerették túlzottan, hiszen a 6. szezon végén két főszereplő is távozott, de őszinte leszek: én nem éreztem különösebben a hiányukat egy-két mérvadó pillanattól eltekintve. Mármint rohadtul sajnáltam, hogy kiléptek, de tökéletes lezárásuk volt, és örültem, hogy boldog befejezést kaptak a karakterek, hiszen természetesen imádtam őket! Aztán az új szereplőket is megszerettem - bár volt, akit nem azonnal -. Nyilván nem pótolhatták a távozókat, de úgy éreztem, megtalálták a helyüket a szériában. Lehet, hogy valóban nem ragyogott a régi fényében a One Tree Hill abban az utolsó 3 szezonban, de akkor is szerettem! És ez mindig így lesz! ONE TREE HILL FOREVER!!! <3 (Most külön nem elemezgetem a témát, de ugyanúgy megírom a kategóriákat, mint a Gossip Girl esetében tettem. Aztán a későbbiekben lesz úgyis áthatóbb One Tree Hill bejegyzés! Akkor majd mindent részletesen kifejtek.)

Kedvenc évadok: Ahogy már írtam, igazság szerint mind a kilencet imádom, de azért sorrendbe tudom tenni őket (a legjobb felé haladva!!!: 2., 5., 7., 9., 3., 8., 1., 4., 6.
Kedvenc karakterek: Haley, Brooke, Nathan, Whitey, Keith.
Kedvenc szerelmespárok: Haley & Nathan, Brooke & Julian, Peyton & Lucas, Quinn & Clay.
Utált évadok: Nincs olyan!
Utált karakterek: Idővel mindenkiben megláttam valamit, ami szerethető, de természetesen ott volt pszicho Derek, akit végig ki nem állhattam. Vagy Carrie dadus. Ergo az elmebeteg szemetek. De főszereplők közt tényleg mindenkiben megláttam a jót! Elsőre ki nem állhattam Dant, és sosem bocsátom meg neki Keith halálát, de...azért a végére mekkora hős lett! Alexet sem bírtam első blikkre, de csak megszerettem! Talán egyedül Mia az, aki visszafejlődött. Először szerettem, de idővel elkezdett az agyamra menni.
Utált szerelmespárok: Multi-shipper vagyok a One Tree Hill tekintetében. Bár nem írtam oda a kedvenc párosaimhoz, de még a Brooke-Lucas, illetve a Peyton-Jake felállást is imádtam!!! Amúgy nyilván volt olyan kapcsolat a szériában, amit nem szerettem túlzottan, például Mouth és a főnöke kapcsolata, de mivel minden kedvenc párosom endgame lett, így az általam utált párosok köddé váltak a fejemben az örömtől! :D <3

Hogy belejöttem az évfordulókról való megemlékezésbe! Erre is Twitter-en hívták fel a figyelmemet, bár őszinte leszek: alapjáraton is eszembe jutott volna, hiszen a Gyilkos elmék az egyik legnagyobb kedvencem! A legfantasztikusabb nyomozós sorozat mind közül, amikhez eddig volt szerencsém. És mivel imádom a krimi műfaját lényegében akármivel vegyítve, elhihetitek, hogy nem kevés bűnügyi témájú szériát néztem már végig vagy nézek jelenleg. A szerelmem ez a műfaj! A Gyilkos elmék pedig ebben a témakörben a legek legje szerintem! Pár nap múlva veszi kezdetét a 13. évad, és basszus, még mindig nem unom! Ugyanis igen, bármennyire is rajongásig tudom imádni a nyomozós sorozatokat, eddig általában az 5-6. szezonok után mindig azt mondtam, "oké, ez isteni volt, de ideje lezárni". Itt nem érzem ezt! Még mindig ugyanúgy imádom, mint 9-10 éve, amikor elkezdtem nézni! Imádom az írók kreatív elméjét, a fergeteges sztorikat, amiket elénk tárnak minden évadban! Még ha voltak is gyengébb részek - ahogy minden sorozatban -, összességében sosem csalódtam a szériában, és hiszem, hogy az új szezon is rohadtul fog tetszeni! A csodás színészek, és az általuk megformált remek karakterek végképp biztosítják, hogy soha ne csalódjunk! <3 Hoztam egy zenés videót a sorozatról, ezzel is ünnepelve az évfordulót!

Szeptember 10-én nem tudtam bejegyzéssel jelentkezni, pedig akkor is egy kedvenc sorozatom ünnepelt évfordulót, hiszen a The Vampire Diaries pontosan nyolc éve vette kezdetét! Mindegy most már, sőt ha jobban belegondolok, amilyen durván sorozatfüggő vagyok, úgysem leszek képes minden favoritom kezdő és befejező időpontját fejben tartani, ahogy azzal sem különösebben törődöm, hogy naponta rákeressek, hogy "jaj, ez és ez mikor is ért véget vagy mikor kezdődött el, hiszen muszáj blogon megemlékeznem róla". Na, ezt nem csinálom. Soha. Tényleg. Még igazság szerint ez a kerek évforduló is szépen köddé vált a fejemben, és alapvetően szégyellem, de valószínűleg nem is jutott volna eszembe. Ha nincs a Twitter! Ugyanis most, ahogy felnéztem, a világtrendeknél csupa nagy betűvel nézett vissza rám, hogy "10 YEARS OF GOSSIP GIRL". Több se kellett nekem, rohantam is ide megírni a bejegyzést! Annyira furcsa belegondolni, hogy napra pontosan 10 éve kezdődött el. Én nem sokkal később, 2008 környékén be is csatlakoztam a nézésbe, szóval enyhén szólva életem egyik meghatározó sorozatának tartom. A színészek többségét azóta is a kedvenceim közé sorolom, figyelem a karrierjük alakulását, drukkolok nekik, és igen, bár nincs rá túl sok esély, de igenis felötlött bennem, hogy milyen isteni lenne egy Gossip Girl Reunion! Az elfoglaltságaik miatt filmben nem reménykedem, de több sorozat is csinált olyat, hogy évekkel később összeültek beszélgetni kicsit, emlékeket feleleveníteni. Na, valami ilyesmire számítok én is a jövőben. Ez a 10 év baromi nagy dolog, és ahogy így belegondolok, néhány év múlva már azt fogjuk kiírni, hogy "10 éve finálézott a Gossip Girl". Úristen, na az mennyire durva lesz!

Nem nagyon szeretném elhúzni ezt a bejegyzést, most nem is vagyok olyan állapotban, hogy kisregényt írjak, meg ugye már megemlékeztem róla röviden a Sorozatok, amik véget értek cikksorozatom első részében. Akkor elpöccintettem az infót azzal kapcsolatban, hogy nekem tetszett Gossip Girl személyazonossága, és hogy ezzel rajtam kívül nem sokan vannak így. Én mégis vállalom! És igen, tartom is magam ehhez. Ígértem, hogy majd kifejtem részletesebben ezt a témát. Nos, biztos nem most, de tényleg megírom, nem lett elfelejtve! Egy összevágott, csodás zenés videót osztok meg a poszt végén veletek, ami szerintem tökéletesen megmutatja, miért volt ez a sorozat annyira isteni, miért voltak érdekesek a sztorivonalak, hogy tele volt megindító pillanatokkal, hiába tűzdelték tele kavarásokkal is! Egyszerűen csodás volt, és garantáltan újra fogom nézni! Igazság szerint elég furán működöm a Gossip Girl világát tekintve, és máris rátérek, miért, ugyanis röviden elemzem a kedvenceimet!

Kedvenc évadok: Az első 2-3 évad volt a legtökéletesebb!
Kedvenc karakterek: Blair, Dan, Chuck. Először Serena is, de ez hamar megváltozott.
Kedvenc szerelmespárok: Blair & Dan, Serena & Nate, Jenny & Nate, Serena & Carter, Lily & Rufus.
Utált évadok: Ez erős kifejezés, mert egyiket sem utáltam, de gyengébb volt a vége.
Utált karakterek: Serena!!! Igen, hamar és nagyon megutáltam. Georgina, Vanessa...jaj, de nem bírtam őket. Meg Ivy-t sem.
Utált szerelmespárok: Ivy & Rufus (fúúúj), Blair & Chuck nem utált párosom, de meg kell említenem őket valamiért. Serena & Dan szintén NEM utált nálam, de ugyanúgy ide kell írnom őket. Meg még biztos volt, de próbálom elfelejteni.

Röviden belemászom azért a fent leírtakba. Igen, az első 2-3 szezon szerintem epic kategória, nem is igazán tudok beléjük kötni. Talán egy dolgot leszámítva, és most nagyon előjön a kettősségem. Hiába az első 3 évad a kedvencem, Serenát azokban utáltam meg. Végérvényesen. Oké, a hatodik szezon felénél elkezdett visszatérni régi önmagához, de már annyira idegesített a karakter, hogy lehetetlen volt ismét piedesztálra emelnem. Blair és Dan külön-külön és igen, verjetek meg nyugodtan az éteren keresztül, EGYÜTT is verhetetlenek nálam! Annyira imádom őket, az ő párosuk határozottan a legek legje számomra a sorozatból! Dan úgy bánt Blairrel, mint egy hercegnővel (ezt vehetjük szó szerint is a tiarás jelenet miatt! <3 :D), és egyszerűen úgy éreztem, hogy kiegészítik egymást. Kár, hogy az írók nem voltak elég tökösek, hogy bevállalják az endgame-et! Még emlékszem, a Vámpírnaplók írónője, Julie Plec is kifakadt Twitter-en, hogy Blair és Dan összetartoznak, és ezt még a vak is látja! Így van!!! Gyorsan kitérek azért arra is - mielőtt az elvetemült Chair fanok megköveznek -, hogy igenis szerettem Blairt és Chuckot is együtt. Szóval nem olyan gyűlölt páros a listámon, mint ahogy kb. beállítottam nektek. Sőt van több csodajelenetük is, amit kifejezetten szeretek! Mindössze egy idő után belefáradtam abba, ahogy Chuck az esetek 80%-ában bánt Blairrel. Mintha valami lábtörlő lett volna. Aztán persze ment bocsánatot kérni, de szerintem eleve ne úgy bánj azzal, akit szeretsz, mint valami ronggyal. Szóval nem, Chuck nem az alapján az egyik favoritom, ahogy Blairrel viselkedett egy csomószor. Szimplán imádtam az elején a nemtörődöm jellemét, aztán pedig a jellemfejlődése az, ami igazán megfogott! Nagyon jó irányba haladt végig, még ha olykor voltak is visszalépései. Blairt nem taglalom, hiszen ő Queen B, és tényleg csak annyit tudok mondani, ő a sorozat királynője!!! Felszínes csajnak tűnik első blikkre, aki mással sem törődik, csak a népszerűséggel, de sokkal több van ebben a lányban, és erre hamar fény derül. Egy erős jellem, aki a maga módján, de kiáll a barátaiért és a szeretteiért! Azért végül Dan sem véletlenül szeretett bele, ha már itt tartunk. És jaj, Dan! Számomra érthetetlen, hogyan lehet utálni őt. Egy kívülálló, tényleg "magányos fiú", aki végül elérte, hogy tartozzon valahova. Persze, ő is csinált oltári nagy baromságokat, de szerintem mindig helyén volt a szíve, és végső soron nem ez az, ami igazán számít? Plusz rajongásig imádom a szarkasztikus, néhol esetlen humorát, amit már a pilot epizódban megmutatott. Ott lett ő az abszolút kedvencem a fiúk közt, és ez végig így is maradt. Csajoknál viszont kezdetben valóban Serena volt az első számú nálam, bár megjegyzem, Blairt is imádtam az elejétől fogva. Aztán Serena elkezdett rossz irányba változni, és azon kaptam magam, hogy idegesítő lett, akit részről részre falhoz tudtam volna csapkodni. Még jó, hogy vizuális típus vagyok. Nem tudtam, hogy a karakter jelleme cseszte-e fel ennyire az agyam minden részben, vagy inkább a gondolat, hogy mégis miképp változhatott meg ennyire az a lány, aki anno a favoritom lett? Serena szerintem határozottan az egyik legrosszabb női karakter, akit valaha bármilyen sorozatban láttam. Ennyi. Szerelmespárok terén láthatjátok, hogy multi-shipper vagyok, de ha választanom kell, akkor van négy leglegleg: Blair és Dan (értelemszerűen), Jenny és Nate, Serena és Carter, illetve Lily és Rufus. És eléggé kiborító, hogy egyikük sem lett endgame. Azért basszus!!! Máris jön az indoklásom, bár Blairt és Dant szerintem már alaposan kifejtettem, azért azt tudnotok kell, hogy reggelig tudnék ódákat zengeni róluk, mert bizony ám, ennyire nagyon imádom őket! Jenny és Nate között már az első évadban láttam valamit, ami a második szezonra nőtte ki magát arra a szintre, hogy elepedtem tőlük. Szerintem Nate a jó úton tudta volna tartani Jenny-t, ha nem szúrják el. Szeretem azokat a kapcsolatokat, amikben azt látom, jó hatással vannak egymásra a felek! Serena és Carter esetében ugyanezt tudom írni. Serena akkoriban konkrétan csak akkor nem irritált idegösszeroppanás állapotáig engem, amikor Carterrel volt jelenete. Carter is úgy éreztem, kezd normalizálódni a lány mellett. De hát ezt is szét kellett barmolni az írószobában. Lily és Rufus pedig...úristen, komolyan ecsetelnem kell, miért imádtam kettejüket?? Serena és Dan endgame miatt részben ezért is vagyok dühös. Úgy érzem, csak azért nem jöhettek össze a szülők, hogy a gyerekek boldogok legyenek. Kérdem én, milyen gyökér logika ez?? Főleg, mert Dan nem sokkal azelőtt, hogy az utolsó évad végén visszament Serenához, még ezerrel Blairbe volt szerelmes. Jaj, a logikátlanság, basszus! Az utolsó pár évad ezért sem tartozik a kedvenceim közé, mert rengeteg üresen tátongó lyukat vélek felfedezni a felépítését tekintve. Holott mégiscsak ezekben a szezonokban kaptam meg életem shipjét, Dairt, ergo...ugye, mennyire durva ez a kettősség bennem a sorozattal kapcsolatban? :D Másrészt Serena-Dan duója ugyan az elején szerintem elképesztően szerethető volt, shippeltem is őket, de pár szezon alatt eljutottam arra a pontra, hogy azt mondjam, Serena nem érdemelte meg Dant. És ehhez még a finálé alatt is tartottam magam. Viszont miután a Jenny-Nate párostól el kellett sajnos búcsúznom, ahogy a Serena-Carter száltól is, valóban úgy éreztem, Serena és Nate kettősével is ki tudnék békülni, sőt egyenesen imádnám őket. Amikor pedig a harmadik évadban összejöttek, teljesen nyilvánvalóvá vált számomra, hogy igen, az ő párosukkal simán ki tudok egyezni endgame-ként. Erre nem elvették tőlem ezt az álmot is?? Fúú, az írókat fellőném a Holdra, mert a finálé megnézése után pláne úgy éreztem, mindent elvettek tőlem, amiben értelmet láttam. Mondom, egyetlen történetszál tetszett a végén: Gossip Girl kiléte. A barátságok is rengeteget alakultak a széria folyamán, és megjegyezném, voltak, amiket imádtam, de néhány szerintem elment sajnos rossz irányba. A kedvenc baráti szálam határozottan Serena és Chuck. Eskü, hogy tetszett, ahogy már-már testvéries lett a viszonyuk. Ám azt hiszem, még népszerűtlenebb lennék, ha most leírnám, hogy van egy barátság, ami hatalmas kedvenc a GG-t nézők körében, de én nem vagyok elájulva tőlük. Mindegy, ebbe nem mászom bele. Boldog évfordulót Gossip Girl, nemsokára újranézlek, mert hibák ide vagy oda, fontos részét képezted az életemnek, és már bőven megérett az idő egy ismétlő darára! :D <3 Amúgy...mit is mondtam arról, hogy nem írok kisregényt? Hmm...

Nem ígérem, hogy minden művészünkről lesz ilyen szülinapi poszt, de vannak, akikről egyszerűen muszáj írnom, és ezzel mondhatni felköszöntenem őket! Vágó Zsuzsi pedig országunk egyik legtehetségesebb embere, a példaképem 2008 óta, és abban a szerencsében részesültem, hogy már kicsivel több mint 5 éve ismerem, hiszen tanított engem! Az évek alatt nagyon jóban lettünk, ha fogalmazhatok így, barátok lettünk. Bár mostanában ritkán beszéltünk, de tudom, hogy rá mindig lehet számítani! Hatalmas szíve van, és tényleg törődik azokkal, akiket szeret! Szóval nemcsak művészként nézek fel rá, hanem emberileg is! Húsz videót szedtem össze, főleg szólókat, de azért van a listában egy-két duett, na meg olyan videó is, amiben többen is dalra fakadnak! :D

Csak szerelem

Mi mással is kezdhetném a bejegyzést, mint egy dallal a Rudolf musicalből, ami Zsuzsinak az első főszerepe volt a Budapesti Operettszínházban. 2006-ban volt a musical premierje, aztán három évvel később le is került a repertoárból, és azóta sem keveredett vissza. Ez szerintem mindannyiunk hatalmas bánata, ugyanis nem én vagyok az egyetlen, akinek a Rudolf musical a szívcsücske. Hiába imádok rengeteg előadást, az a leg-leg-leg számomra. Mindezt úgy, hogy élőben nem is láthattam, mindössze felvételeken. Szóval ha csak elképzelem, hogy megnézhetném élőben a színházban, sírógörcsöt kapok. Na, visszatérve ide: a videó tavaly karácsony előtt pár nappal lett rögzítve egy fellépésen. A vége felé kicsit meg lett vágva valamiért, de nem sok sor maradt le szerencsére. Az is egyértelműen látszik, hogy rohadt hideg volt. Ezen nincs mit szépíteni. És azért hidegben nem a legkellemesebb énekelni, mert a hangszálak nem csípik túlzottan. Zsuzsi mégis lenyűgöző volt, ami egyáltalán nem meglepő.

Micsoda nő ez a férfi

Akkor jöjjön egy duett, mégpedig Kocsis Dénessel, akivel Zsuzsi 2011-től kezdve többször is alakítottak szerelmespárt különböző előadásokban. Most nem musicaldalt osztok meg tőlük, hanem az Egy szoknya, egy nadrág című magyar film híres betétdalát, amit eredetileg Oroszlán Szonja és Bebe énekelnek! Zsuzsi már többször is fellépett ezzel a számmal, és több kollégájával is előadta. Én most ezt az idei áprilisi videót választottam. Imádom mindkettejüket, és pazar hangulatot teremtettek Tatán ezzel a kis mini-koncerttel. Azonkívül, hogy nagyon aranyosak és a vicces oldalukat is megmutatják, még az is egyértelmű, hogy egy olyan művésznek, aki a musical szakmában tevékenykedik, még a popszámok is állhatnak jól! Ők pedig határozottan szuperül adták elő! <3

Forog a tánc

Visszakanyarodva Zsuzsi színházi szerepeihez. Nem szeretnék butaságot írni, de az biztos, hogy Zsuzsi még a Rudolf-korszakban állt be a musicalbe, amit amúgy 2003-ban mutatott be a kőszínház. Aztán a darab 2011-ben lekerült a repertoárból, de 2014 végén felújítva visszakaptuk, és Zsuzsi is visszavette Constanze szerepét. Ám 2016 elején ismét pihenni küldték a musicalt. Ott voltam az utolsón, amin pont Zsuzsi játszott! Eszméletlen volt! Remélem, majd még láthatjuk a jövőben ismét az előadást. Most a karaktere ütős szólódalát hoztam el nektek, mégpedig egy 2015 októberi tatai fellépésről. Annyira hidegrázós már eleve ez a dal, de igen, szerintem Zsuzsi előadásában talál be a legjobban! Imádom, hogy nemcsak kiáll és elénekli (mondjuk basszus, nem véletlenül lett színésznő), hanem igenis egy "szimpla" fellépésen is felteszi jó magasra azt a bizonyos lécet! Libabőőőr, isteni!

Vándorélet

Hogy én mennyire imádom a Színházak éjszakáját! A legelsőn ott voltam még 2012-ben, és úristen, egy csoda volt! Azóta úgy hozta az élet, hogy egyiken sem vettem részt, sajnos idén sem fogok - jövőre már tervben van -, viszont szerencsére rengeteg videó kerül elő mindig, amiket hatalmas öröm megnézni, ezáltal pedig kicsit mintha ott lettem volna. Ez a felvétel 2015-ben lett rögzítve a nagyszínpadi esti műsoron. Zsuzsi és két kolléganője, Dancs Annamari és Kékkovács Mara az Ördögölő Józsiás darabból adták elő a férfi szereplők közös dalát! Zseniális, vigyort előcsalogató ez a produkció, sosem bírom ki nevetés nélkül. Az a "gazdag, gazdag, gazdag" meg "pamlag, pamlag, pamlag" benyögdösés fergeteges! :D Mindhárman szuperek, de nálam Zsuzsi viszi a számot! Végig annyira vicces és laza, na meg többször is elbakizza a koreográfiát, ami csak még aranyosabbá teszi az egészet!

Szívből szeretni

Evezzünk picit komolyabb vizekre. Egy 2014-es miskolci fellépésről választottam ki nektek ezt a gyönyörű duettet a Rómeó és Júlia musicalből. Itt épp a legifjabb Rómeóval, Veréb Tamással énekel Zsuzsi. Gondoltam, a csapból folyós Szívből szeretni-t választom ki, ha már egyszer ez nem került ki a róluk szóló bejegyzésbe. Azért az elég fontos állomás egy musicalszínésznő életében, ha megformálhatja Júliát. Zsuzsinak pedig megadatott, és immár tizedik éve ő játssza az egyik szereposztásban, hatalmas sikerrel! Szerintem itt is érződik, hogy fantasztikus, Tomi pedig remek partner ebben.