Nem, ez nem csalás és nem ámítás! Áprilisi tréfának se nézzétek. Valóban hoztam egy újabb posztot a Legjobb partnerek cikksorozathoz. 2 hét telt el az előző óta, szóval ideje volt már. Sőt szerintem ma hozok még egyet. Vagyis az esély megvan rá, tekintve, hogy a most választott úriemberhez mindössze KÉT partner kerül. Bizony, ez sem poén. Gabriel Coronel venezuelai színész karrierje 2007-ben keződött, eddig hat telenovellában vett részt, ebből kettőben volt főszereplő. Azokat szedtem most össze nektek. Bár filóztam egy harmadik színésznőn is, de végül őt elvetettem, mert túl zűrös volt a karakterek kapcsolata a sorozatban, én meg egyelőre nem követem az adott szériát annyira, hogy tüzetesebben vizsgálhattam volna a szálukat. Annyit tudok, hogy Gabriel többször volt rosszfiú, mint jó. Valószínűleg a színész átható tekintete ennek az oka, mivel hiába tud csodakaraktert tökéletesen megformálni (tapasztaltam, hogy képes rá), a két szép szemével még hitelesebb gonosz tud lenni. De a két választott színésznővel leírhatatlanul imádom. Lássunk is hozzá.

Sandra Echeverría (Relaciones peligrosas)

Hű...nem is tudom, hol kéne kezdenem. Sandra legjobb partnereit már megírtam pár hónapja, és ott szerintem kellőképp kifejtettem, mit jelentenek nekem ők ketten. Oké, oda is egy már korábban megírt szövegelésemet másoltam be, de amit akkor írtam, még most is érvényes. Ugyanúgy a TOP 15-ös telenovellás kedvenc párosaim közt a 11. helyet birtokolják, mégpedig megingathatatlanul. Ezt a 2012-es telenovellát már sikerült végignéznem, és soha egy percig sem bántam meg, hogy elkezdtem nézni. Egyik nagy favoritom lett. Ráadásul megismerhettem ezt a két csodát. Nem is hosszú, 108 epizódot élt meg. Ha érdekel a teljes toplistám, ide kattintva elolvashatjátok. Igen, ez most önreklám volt egy másik oldalamhoz. Bár szerintem egy pár olvasóm azt is figyelemmel követi. <3 Nos, kanyarodjunk vissza ide egy röpke pillanat erejéig. Sosem lehetek elég hálás ezért a szereposztásért. Sandra és Gabriel egymás legjobb partnerei szerintem! Nos...most, hogy ezt elárultam, szinte már felesleges is megírni a másik legjobb partnerét. Na jó, ezt visszaszívom, hiszen a másik hölgyeménnyel is imádom a pasit. Csak jelen esetben egyáltalán nem volt nehéz a döntés számomra. Kevés náluk tökéletesebb telenovella-páros létezik. Úristen, kedvet kaptam elölről megnézni, pontosabban letekerni a sorozatot, legfőképp rájuk fókuszálva. Ritka nálam, hogy a főszereplőpár a legek legje a szememben...de itt bizony ez volt a helyzet! <3

Kimberly Dos Ramos (Marido en alquiler)

Úgy szeretek azzal szembesülni - és elég sűrűn hangoztatni is -, mennyire nem vagyok elfogult a kedvenceimmel. Gondolok itt arra, hogy Kimberly nekem az egyik legnagyobb kedvenc színésznőm. Konkrétan a MÁSODIK leglegleg számomra. És mégsem került előrébb, mint Gabriel legjobb partnere. Nyilván csodásak voltak együtt ebben a 2013-as telenovellában (ahogy Kimy mindenkivel az...komolyan, nem túlzok!!!), de lehetetlen, hogy lelökjék az előkelő helyről Miranda és Mauricio párosát. Egyszerűen Sandra és Gabriel olyan benyomást tettek rám, amivel még Kimberly sem tud harcolni. Bármilyen édes is Kimy és Gabriel kettőse, még a közelében sincsenek annak, amit a már fent említett tévés szerelmespár iránt érzek. Ám lehetetlen nem beléjük szeretni a Marido en alquiler-ben. Nagyon bízom benne, hogy idővel végignézhetem ezt a telenovellát angol felirattal. Akkor biztos még jobban szeretném őket együtt. Hiszen egyelőre csak a néhány látott jelenetre és zenés videóra támaszkodhatok. Persze ez is elég volt, hogy imádjam őket. Annyira drágák. Patricia amúgy a főszereplőpasi lánya - akit amúgy Juan Soler játszik -, illetve az anyja egy igazi sznob - köszönjük Maritza Rodríguez-nek a pazar alakítást -, és hozzá egyáltalán nem áll közel a csajszi. Ellenben az apukájával csodás a kapcsolata. Egyébként ők gazdagságban élnek. Gabriel karakterét José Antonio-nak hívják. Az édesanyjával és két testvérével él, és bizony jóval szerényebb anyagi körülmények között. Az anyukáját Sonya Smith játssza, és ő fog majd összejönni Patricia édesapjával. Az is egy érdekes sztorivonal, de most Patricia és Antonio a lényeg! Antonio már a sorozat legelején együtt van Paty-val. Ha jól vettem ki a szövegből, az egyetemen ismerkedtek meg, ahova amúgy a családjából egyedül Antonio került be. Briliáns elméje van, és ösztöndíjjal jutott el odáig, ahol most tart. Rendes srác, ám Patricia-nak nem beszél a valódi anyagi helyzetükről. A szerelme előtt megjátssza, hogy felveti a pénz, az anyját sem akarja bemutatni neki, mert szégyelli honnan származik. Persze később rájön, hogy Paty-nak nem az számít, mennyi pénz van a zsebében, hanem az, mi lakozik a szívében. Oké, a hazugság miatt nagyon nehezen bocsát majd meg neki - érthető módon -, de végül minden rendbe jön. Annyira tökéletesek együtt. Hát persze, hogy itt volt a helyük! :D <3

Mit szólsz hozzá?

Oké, most már egy hete, hogy megvolt a Casi Ángeles "szülinap", vagyis a legelső epizód adásba kerülésének 13. évfordulója. De ahogy ígértem is a nagy Eugenia Suárez és Rocío Igarzábal összehasonlító posztomban, nem az volt az utolsó ilyen irányú bejegyzésem. A napokban még várható az évforduló miatt 1-2 Casi Ángeles vagy Teen Angels írás, sőt igyekszem a jövőben is gyakrabban jelentkezni, hiszen akik követték anno az RBD-Teen Angels oldalamat, vagy olvasták néhány régebbi ilyen témájú bejegyzésemet (akár a már említett pár nappal ezelőttit is), tudhatják, milyen sokat jelent nekem ez a sorozat, na meg a Teen Angels banda! Hogy micsoda hatással voltak a gyerek- és tinikoromra a történetszálak, a színészek, a karakterek, a szerelmi sztorik, és persze a DALOK!!! Oké, a spanyolom lényegében a nulláról indult, amikor 2008-ban beleakadtam az akkor induló második szezon epizódjaiba, na meg az első évad lehengerlő színházi előadásába. 2007-től 2010-ig tartott ez a csoda, és legnagyobb örömömre mind a négy évadhoz adtak ki albumokat, na meg profi minőségben rögzítették a színházi előadásokat is! Úgy gondoltam, összeszedem mindegyik lemezről az abszolút kedvenc dalaimat. Eredetileg mindegyikről egy-egy dalt szerettem volna kiválasztani, de basszus, az fizikai képtelenség, erre magam is hamar rájöttem. Szóval úgy döntöttem, három-három felvételt teszek közzé, és nem szimplán a hanganyagot rögzítem, hanem akkor már érdekesebbé teszem a dolgot, és a színpadi változatot pakolom ki nektek mindegyikből. Most direkt nem a Teen Angelsre helyezem a hangsúlyt, hanem a sorozat többi tagja is néhol előtérbe kerül a dalok által, bár természetesen minden lemezről ilyen-olyan formában, de a Teen Angels is jelen lesz, hiszen kivitelezhetetlen, hogy az adott cd-ről a három kiválasztott dal közül legalább az egyik ne hozzájuk kapcsolódjon. Akkor indulhat a buli? Most, hogy ne legyen a főoldal olyan nagyon lehúzva, az első három videó után, vagyis a 2007-es adagot követően a "Bővebben"-re kattintva látjátok a maradék három év válogatását, természetesen a véleményemmel ellátva.

2007

Che Bombón

A már oly sokszor emlegetett 2007-es színházi előadás bevezetője és az első két felcsendült dal egy az egyben megnézhető a mellékelt videóban. Úristen, mennyi emlék. A világon semmit nem értettem az egészből, de ez indított el az úton, hogy megtanuljak spanyolul. Oké, florerr barátnőmhöz képest sehol sem vagyok, de a lényeget most már megértem a spanyol szövegekből, tudom az alapokat, van némi szókincsem is és értelmes mondatokat is össze tudok rakni. Azért több mint egy évtized alatt csak haladtam valamennyit. :D Amúgy a 2007-es Gran Rex előadást annyiszor láttam az évek alatt - na meg pláne anno, amikor egymás után háromszor is képes voltam végignézni!!! -, hogy mind a mai napig kívülről tudom belőle a párbeszédeket is! Valamikor most már érik az újranézése (meg az ezt követő három másiknak is), mivel szerintem kb. két éve nem csekkoltam elejétől a végéig. Hiányzik. Na, de rátérve a kedvenc dalomra (időrendben haladok, ahogy elhangzottak az előadásban!!!). A Che Bombón lényegében a második felcsendült nóta, és természetesen a Teen Angels tagjai kezdték meg a fantasztikus előadást. Oké, azért hadd jegyezzem meg, hogy valóban irtó nehéz még három számot is kiválasztanom a lemezekről, ugyanis szinte az összes nagy favorit. Itt is a Che Bombón előtt elhangzó nyitódal, a Nenes Bien annyira beszippantott - mert naná, hogy végignéztem a videót, nem bírtam magammal -, hogy majdnem kicseréltem és ezt írtam be a Che Bombón helyett. De nem, erős maradtam. Mivel a "Hé, édes" volt az, aminek hála egy csapásra és végérvényesen belezúgtam a Teen Angelsbe. Na jó, rövid sztori: ugyebár Lali első szólódala, az Escaparé által találtam rá a sorozatra, aztán ugye csekkoltam ezt a fergeteges előadást, és oké, már a Nenes Bien elvarázsolt, és ugyebár egyedül Lali-ról tudtam, hogy kicsoda (ki a franc emlékezett rá, hogy Eugenia és Gastón is benne volt a Csacska angyalban? :'D), mégis éreztem, hogy bizony ezek az emberek óriási hatással lesznek az életemre egytől egyig. Viszont kellett a második szám, hogy ténylegesen azt mondjam, "oké, máris fanatikus lettem, te jó ég". <3 Mikor vége lett a Che Bombón-nak, én már tátott szájjal meredtem a képernyőre. 7:55-től indul a Che Bombón, ami egyébként tökéletes depresszió ellen, de ha gondoljátok, nézzétek meg az elejétől. Oda meg vissza vagyok az egész hangulatától. Hátha kedvet kaptok végignézni. És az a koreográfia a Che Bombón-nál elképesztő! Nem csoda, hogy beszippantotta a 13 éves zene- és táncfüggő lelkemet!

Reina Gitana

Már megint bekúszott egy másik dal is a videóba, de nem baj, minél többet ismertek meg, annál jobb. Szerintem fantasztikus számokat adott nekünk mind a négy évad. Viszont ha csak a választott favoritom érdekel, akkor tekerjétek a videót 3:23-hoz. Ez az egyik Teen Angels tag első szezonos szólódala. Igazából filóztam azon, hogy Lali szólóját válasszam-e, az Escaparé-t, de végül átgondoltam, és Eugenia szólója mellett döntöttem. Igazából ahogy írtam is, az összes számot rohadtul imádom, és az Escaparé nélkül sosem leltem volna rá a telenovellára - sőt igazából még tovább boncolgatva a kérdést, ha nem néztem volna a Csacska angyalt és nem lettem volna Lali rajongó, az Escaparé-ra sem akadtam volna rá -, viszont ha visszaemlékszem a Casi iránti fanatizmusomra, ami ugyebár 2008-ban vette kezdetét, hiába Lali szólója szippantott be, a Reina Gitana különleges zenei világa még jobban beszippantott. Rengeteget hallgattam ezt a dalt, és annyira illik China hangjához, úristen! Na igen, Rochi a lányok közül a kedvencem, aztán Lali, és csakis utánuk Euge, viszont ha ezt a számot bármelyik másik leányzó előadta volna, a közelében nem lett volna az eredetinek. Ez a dal egyszerűen Eugenia-nak lett kitalálva! És imádom, ahogy a színházi előadásban az egyik nézőt is bevonta a produkcióba, Nico felbukkanása a végén pedig csak hab a tortán. Rájöttem amúgy, hogy nem tudom megunni ezt a dalt, mert most is egymás után kb. tizenkétszer meghallgattam, és ha most nem kellene rátérnem a következő dal elemezgetésére, simán folytatnám. :D

Dos Ojos

Maga a dal 4:05-nél indul, előtte a sorozat negatív szereplői szórakoztatták kicsit a népet, na meg megmutatták Nico-nak, hogy fogva tartják Cielo-t. Ez a duettjük szerintem az egyik legszebb...vagyis nekem a leggyönyörűbb. Minden duettjüket nagyon szeretem amúgy, de ez anno annyira megfogott, hogy egyik sem tudta lekörözni, még a második évadban felcsendülő csodaszép daluk sem. Tetszik, ahogy beleépítették a színházi produkcióba, és hogy Nico szabadította ki ezt a (szó szerint) angyalt. Szerettem a történetszálukat amúgy a sorozatban, mert bár a Teen Angels tagok sztorivonalai jobban lekötöttek, idióta lettem volna nem imádni ezt a kettőt. :D <3 Azért azt hozzátenném, hogy a sorozat egy pontján a Malvina-Nico szálat is nagyon szerettem. Mondjuk ehhez köze lehet annak is, hogy az életben Gimena Accardi és Nico Vázquez már 13 éve együtt vannak, sőt 2016-ban össze is házasodtak! De nyilván a sorozat szempontját nézve Cielo és Nico összetartoztak, ez nem is kérdés. És így legalább megszülethettek ezek a csodaszép közös dalok!

Mit szólsz hozzá?

2007. március 21-én került adásba Argentínában a Casi Ángeles (Majdnem angyalok) című sorozat legelső epizódja. Összesen négy évad készült el, 2010 végén finálézott. Tegnap volt tehát 13 éve, hogy kezdetét vette ez a fantasztikus telenovella! Arra gondoltam, az elkövetkező napokban többet írok róla, vagy legalábbis ezzel kapcsolatban. Most például a Teen Angels bandáról szedtem össze nem kevés videóanyagot. Tudjátok, arról az éneklős csapatról van szó, akik ebből a sorozatból "váltak ki" és lettek valóban egy igencsak sikeres zenei formáció. Csupa tehetséges ember, akikről (ha emlékeztek) pár éve még rajongói lapot is vezettem. 2007-től 2010-ig ők voltak a tagok: Lali Espósito, Eugenia Suárez, Gastón Dalmau, Peter Lanzani és Nico Riera. Aztán 2010 végén a sorozat lezárását követően Euge kilépett a bandából. 2011-től Rocío Igarzábal lett az ötödik tag, egészen a 2012-es feloszlásukig. Rochi is természetesen szerepelt a sorozatban, mégpedig a második szezontól kezdve. Imádom a széria minden szereplőjét, de tény, hogy ők hatan mindent visznek a szememben! <3 Csodálatosak mindannyian, de azért elárulom, nyilván megvan a lányok és a fiúk közt is a legnagyobb kedvencem. Ők pedig Rochi és Gastón. Persze nem vagyok elfogult velük, de valóban őket a legnagyobb öröm látnom és hallgatnom. Arra gondoltam, az évforduló kapcsán írnék egy összehasonlító posztot. Kiválasztottam dalokat, amiket a banda mindkét csajszival előadott az évek alatt, és megígérem, továbbra sem leszek elfogult. Leírom majd, melyik videóban melyik hölgyeményt preferálom az adott dalban. Rochi-t vagy Eugenia-t. Remélem, meg fogjátok hallgatni a dalokat, és kommentben kifejtitek, mit gondoltok! :)

Ángeles del Mundo

Egy korszak elejét és végét mutatják be ezek a videók. Bal oldalon látható a 2007-es színházi előadás DVD-jének részlete, jobb oldalon pedig a 2012-es búcsúkoncertjük. A helyszín ugyanaz: a Gran Rex Színház Buenos Airesben. A dal is stimmel értelemszerűen, hiszen az összehasonlításnak így van értelme. :D A bal oldali videóban ugyebár Euge énekel, és az ő részeit vette át később Rocío. Alapvetően ha csak a dalokat nézném, szinte mindegyiknél Rochi-t szavaznám meg. És itt nem az elfogult imádat szól belőlem, hanem nemes egyszerűséggel mindig is úgy éreztem, hogy Lali hangja sokkal erősebb China hangjánál, akinek azért volt ekkoriban egy igencsak "kislányos" hangszíne, ráadásul nem valami erőteljes. Ellenben Lali-nak 16 évesen is már a koránál picivel érettebb volt a hangja. Azóta Eugenia is felfejlődött ezen a téren, de ekkor még Lali mögött kullogott szerintem. Imádom a hangját, mindig csodásnak tartottam őt, de nem volt egálban Lali-val. Rochi ellenben a maga erős hangjával elérte, hogy tökéletes összhangba kerüljenek. Egyikük sem nyomta el a másikat, és nagyrészt emiatt mondom azt, hogy majdnem minden dalt jobban szeretek Rochi-val. Persze mindig vannak kivételek. Hozzátenném, most videókat is nézek, nem csupán a számokat. De ezt már korábban említettem nektek. Ezt mindkét csajszival ugyanúgy imádom, nemigen tudok választani. Amúgy nekem a 2012-es búcsúkoncertjük a szívem csücske, nincs ennél nagyobb kedvenc fellépésem a csapattól. Azonban mégis a 2007-es színházi előadás mellett teszem le a voksomat. Imádom ezt a koncertnyitányt, ennél jobb számot nem is találhattak volna kezdésnek, mégis jobban átjött a dal üzenete, amikor történetbe foglalva adták elő 2007-ben. Látványilag is hatalmasat ütött számomra. Oké, nekem lényegében azzal indult a Casi Ángeles sorozat iránti rajongásom, hogy elkezdtem nézni a második évad első pár részét és AZONNAL megnéztem a neten a 2007-es színházi előadást. Nem túlzok, ezt kívülről tudom. Szóval most Eugenia-t választom. Tekerjétek 3:45-höz az első videót, mert ott kezdődik az Ángeles del Mundo. Előtte a sorozat "gonosz" szekciója nyomott el egy elég komoly performanszot. Ha gondoljátok, megnézhetitek, mert tényleg remekeltek ők is, de a bejegyzés szempontját nézve felesleges kitérnem rájuk külön. Hallgassátok, nézzétek, élvezzétek ezt a gyönyörű dalt!

  

A Ver Si Pueden

Ez a szám a második lemezen volt hallható. Tehát lényegében, amikor én belekerültem ebbe a világba, szinte rögtön el is kezdhettem hallgatni az első és második évados dalokat. Emlékszem, folyamatosan ezeket bömböltettem, és hiába indítom el most már jóval kevesebbszer ezeket a számokat, még mindig ugyanúgy vigyorogva vagy épp zokogva tudom hallgatni őket, a lelkemnek ugyanolyan érzés, mint régen. A videókra rátérve: elképesztően nehéz a döntés. Nem fogom minden blokkhoz leírni ugyanazt, de igen, az El Adiós nekem minden téren a legek legje!!! Hibátlan, ha akarnék, sem tudnék belekötni. A 2009-es izraeli koncert a második kedvenc fellépésem, tehát a színházi előadások, akármennyire tökéletesek, csak ezek után következnek. Itt pedig pont a két kedvenc koncertem felvételeit sikerült kiválasztanom. Mindegyiknek remek a hangulata, és tényleg épp az a kedvenc, amelyiket nézem. Tudom, ez kibúvóként hangozhat így elsőre, de ez az igazság. Viszont megerőltettem magam, és bármennyire is húzott a szívem a búcsúkoncert felé, mégis az izraeli felvételre böktem rá végül. Hogy miért? Kezdjük rögtön azzal, hogy akusztikusan indult, ami adott az egésznek egy ilyen "tábortűz körül ücsörgünk" hangulatot, amit én imádok! Aztán amint berobbant a buli, feljöttek a színpadra a sorozat főszereplői, és együtt nyomták a bugit. Olyan energiák szabadultak fel ezen az estén, hogy szerintem szavakba sem lehet önteni. És basszus...végül is így volt teljes a team, hiszen Rochi is jelen volt. Mindig öröm együtt látnom mind a hat Teen Angels tagot. Így kicsit olyan érzése van az embernek, mintha Rocío és Eugenia egyszerre lettek volna a bandában. :D <3 Amúgy imádtam, ahogy Gastón magához szorította Rochi-t. Megjegyezném, hogy szinte ugyanígy ölelte meg a búcsúkoncerten is...ugyanennél a dalnál! Nekem már ettől majdhogynem kicsordul a könnyem... :D <3 Ha már így áttértem az El Adiós elemzésére: imádom, ahogy az első refrént teli torokból üvöltötte a közönség, ők meg "csak" táncoltak. Odáig vagyok azért is, amikor Rochi elneveti magát, mert Peter (szokásához híven) hülyéskedett picit. Gondolom, ahhoz lehet köze, hogy a dalban annál a résznél régi fellépéseken az volt a módi, hogy Peter Lali szájára, Nico pedig Euge szájára adott egy gyors puszit. Azért ezt itt már nem csinálták. De szerintem erről lehetett szó. Rohadt édesek mindenesetre. Igen, jól sejtitek...örömmel választanám ezt, de ami még sajnos a csodás momentumoktól eltekintve is "ellene" szól, az az, hogy nem énekelték el a búcsúkoncerten végig a dalt. Lali szólórésze például teljesen ki lett szedve. Ezt sajnáltam. Ettől még perfekt, de az elfogultságomat félretéve muszáj az Eugenia-s koncertfelvétel mellett döntenem. Megint. :)

  

Hoy

Az egyik legpörgősebb száma a Teen Angelsnek. Először 2009-ben a harmadik albumra énekelték fel Eugenia-ék, aztán az utolsó cd-n is helyet kapott, akkor már ugyebár Rochi-val karöltve. Nos...mivel egy rockosabb hangzásvilágú számról van szó, bevallom, Eugenia-val annyira nem tetszik nekem. Egyszerűen nem passzol hozzá. Tudjátok, több mondaton átívelően ecseteltem, hogy az én fülemnek nem elég erős Euge hangja. Imádom, szeretem, örömmel hallgatom őt mindig, de ha mellé állítom Rocío-t, csúfos vereséget szenved Eugenia, akármekkora kedvencnek is tartom egyébként. Tőlük egy 2010-es spanyolországi koncertrészletet választottam. A második videót tekerjétek 2:50-hez, mert ott indul el ez a dal. Rajongói felvételt választottam, de szerintem egész élvezhető. Mégsem tehetem ki mindegyik blokkhoz a búcsúkoncertet. Kell némi változatosság. Ez az egyik izraeli fellépésük 2011-ből. Ahogy elég konkrétan utaltam is rá, ezt a kört kételkedés nélkül Rochi nyeri nálam. Az ő hangjához borzongatóan tökéletesen passzol ez a zenei stílus! Ráadásul számomra a fellépés maga is nagyobbat üt, mint a madridi koncert Euge-val. Már a kezdés jobban bejön, mivel Rochi-ék háttal kezdik a dalt, és mindig az fordul meg ugyebár, aki éppen énekel. Aztán a közös táncuk a vége felé egyszerűen hidegrázós. Nem is tudom...picit talán "összetartóbb" hatást kelt az egész. És persze az sem elhanyagolható tény, hogy Rochi előszeretettel szólamozik, ezzel feldobva az adott számot, hiszen nem "egysíkúan" adják elő, hanem van, hogy az alaphang fölé vagy épp alá énekel. Bár inkább előbbi van érvényben. Vagyis volt...basszus, sokszor úgy beszélek róluk, mintha nem oszlottak volna fel most már mindjárt nyolc éve... Elképesztő!

  

Quién

Egy másik pörgős nóta a 2009-es albumról. A 2010-es Gran Rex verziót imádom a legjobban, na meg a 2009-es izraeli koncertjükön elhangzott Quién mindent visz. Most direkt nem ezeket választottam Euge oldalára, hanem a változatosság kedvéért egy 2010-es díjátadón való fellépésük mellett döntöttem. Bár nagyon jó műsort csináltak, szerintem ott már nagyon érződött, hogy lassan Euge otthagyja a csapatot, hiszen év végén volt velük az utolsó koncertje, alig pár hónappal ezután a performansz után. A kamera sem sűrűn vette China-t. Persze ez lehet véletlen is vagy bénák voltak a vágószobában. De sajnos benne van a pakliban a közelgő távozás szele. Nem is tudom...ekkor már nem is éreztem köztük a hatalmas összhangot, ami régen megvolt. Félre ne értsetek, semmiféle ellenségeskedés nem volt a bandán belül, csak úgy gondolom, érezték, hogy nemsokára Euge nélkül folytatják, pedig az évek alatt szuperül összeszoktak. Szóval fura volt ez a helyzet mindenkinek. Mondjuk ettől függetlenül úgy érzem, hogy hiába volt China négy évig a banda ötödik tagja, Rocío pedig "csak" két évig, mégis vele instant óriási volt az összhang, és ez végig meg is maradt, a legutolsó percig. Lehet, csak nekem tűnik így. Na, de a jobb oldalra ismét a 2011-es izraeli koncertnek szavaztam meg a bizalmat, hiszen szerintem pazarul bemutatja, hogy...nos, hogy miért erre a videóra voksolok. Ismét az az áldott jó hangulat, amit megteremtettek közös erővel. Ráadásul bár Rochi és Gas "párosa" a mindenem, azért leírhatatlanul nagy öröm látni Lali és Gastón duóját is. Ők szerintem ritkán keveredtek össze a színpadon úgy, hogy huzamosabb ideig egymással "foglalkozzanak" és adjanak a Gasli fanoknak vidám pillanatokat! :) Szóval valóban feldobnak az ilyen felvételek, ahol ők is "összekerülnek". Igen, ez a kör is Igarzábal kisasszony mellett szól.

  

Estoy Aquí Otra Vez

Trelew városa az egyik utolsó koncerthelyszín volt 2010 végén Euge-nak. Ekkor már barna hajjal nyomult, szóval ne is kutassátok a szőke tincseket. A dal a sorozathoz készült utolsó albumra került fel, aztán Rochi-val is felénekelték az utolsó cd-re. Ismét nincs könnyű dolgom. A búcsúkoncertet legszívesebben egy búra alatt tartanám, amit gyémántkövekkel pakolok körbe, ezzel jelezve, hogy milyen kincset ér nekem. Viszont a trelewi fellépésen ismételten ott van mindenki, ezzel még nagyobb löketet adva az egésznek. Plusz a búcsúkoncerten picit ismét lefaragtak a dalból, míg Trelewben előadták majdnem teljes hosszában. És ugyan a tökély megtestesítője az El Adiós a szememben, de azért sajnálom, hogy pont a kedvenc részem maradt ki az ottani verzióból. Viszont Lali kezében az a panda is sokat nyom a latba...imádom a pandákat! :D <3 De bármennyire is szeretnék Rochi-ra szavazni, pláne a hajlítgatások miatt, amiket Euge-val ellentétben ő belevisz a produkcióba, mégis a 2010-es videó kerül ki most győztesként. Még ha csak egy hajszállal is. Eddig 3:2 az állás Eugenia javára. Csak gondoltam, jelzem, hátha nem számoljátok. Hihetetlen, még magamat is megleptem, hogy képes vagyok eltekinteni attól, hogy Rocío-t mennyire imádom! Pedig ha tehetném, tényleg végig rá szavaznék. De akkor nem lenne érdekes és izgalmas ez a bejegyzés, nemde? :D

  

Miedo A Perderte

Az Ángeles del Mundo óta csak pörgős számok tarkították ezt a posztot, szóval ideje ismét lassabb vizekre evezni. Egyúttal pedig igencsak megkönnyíteni a döntést számomra. Mindjárt lelövöm a poént, de azt hadd jegyezzem meg előbb, hogy ez a fantasztikus dal a 2010-es albumon kapott helyet, és emlékszem, az album megjelenését követő héten szinte csak ezt hallgattam. Azóta lett nagyobb favoritom is erről a cd-ről, de első blikkre ez ragadott meg a legjobban. Azóta is töretlenül imádom...és ez vonatkozik a dalaik 99%-ára. A madridi koncert nem volt épp a legjobb a hangosítás szempontjából, hiszen a vokál sokszor - ennél a dalnál különösen szembetűnően - erősebben szólt, mint kellett volna, és a bandát néha alig hallottuk. Egy dolog viszont a lassú számokat nézve durván egyértelmű, és emiatt is könnyebb a döntés számomra: ilyenkor a legnagyobb a kontraszt Lali és China között. Nem kicsit énekli le a színről Euge-t a kolléganője. Rochi-nál ez ugyebár még csak nem is opció, mivel kb. ugyanolyan erős mindkettejük hangja, így kiegészítve egymást. Amúgy két év alatt is rengeteget alakult mindegyikük technikája (az összes tagról beszélek most). Oké, ez kb. mindegyik felvételen látszik, de ezen a kettőn szerintem különösen. Na meg a búcsúkoncerten a hangosítással sem volt semmiféle gond. A rajongótábor mindkét videón belead apait-anyait, ezen a téren lehetetlenség belekötni. Nem is óhajtok. A lényeg, hogy ezzel most Rochi egyenlített. :D <3

  

Un Paso

Atyaég, ez a szám!!! Na meg ez a két videó... szerintem most a legnehezebb számomra a döntés. Lehet, írtam ezt már korábban. Ha igen, akkor azt vegyétek semmisnek. Most a legdurvább a választás. Mintha arról kéne döntenem, melyik édes pandát simogassam meg a kettő közül, amikor legszívesebben mindkettőt hazavinném. Oké, hülye hasonlat, de szerintem eljutott hozzátok az üzenet, miszerint a rohadt életbe is, lehetetlen dönteni. A hangulat mindkét fellépésen tökéletes. A 2008-as színházi előadásnál a hideg ráz, amikor egy emberként áll fel a közönség abban a másodpercben, hogy felismerik a dalt, arról nem is beszélve, hogy üvöltött mindenki, mikor Gastón elkezdte a dalt... na meg ahogy a sorozat szereplői együtt táncolnak a többiekkel, még egységesebbé teszi az egészet, még nagyobb hatást kelt. És oké, ezt a koreográfiát táncolták a refrénnél a búcsúkoncerten is, de egy kicsit hiányzik nekem onnan, hogy egy komplett "tánckar" is legyen velük. Viszont annak is megvan a hangulata. Akkora...nem is tudom, mi lenne ide a megfelelő szó, de...azt hiszem, megvan. Szóval akkora SZERETETTEL fordulnak egymás felé az El Adiós közben, amire nincsenek szavak. Megvannak az apró különleges momentumok köztük, amik felett nem tudok és nem is akarok elsiklani. És az a Gastochi pillanat, amit az eredeti koreográfiából vettek át...az az aranyos puszi, istenem! Na jó, akármennyire is szeretném azt mondani, hogy döntetlen (most jobban, mint eddig bármikor), akkor is a búcsúkoncert előtt hajtok fejet első körben! <3

  

Vuelvo A Casa

Régen a két kedvenc bandámról vezetett rajongói lapomon (RBD és Teen Angels) több posztot is kitettem a hangbeállásokról, hiszen nem kevés ilyen felvétel maradt fent a fanok legnagyobb örömére. Emlékszem, jó párat kielemeztem nektek, mielőtt lehúztam a rolót azon az oldalon. Köztük a bal oldalon látható videóról is írtam, ha nem tévedek. Konkrétan 2010. december 7-én rögzítették ezt a videót Junínban. Már csak azért is különleges, mivel ez volt Eugenia legutolsó (!!!) koncertje! Ezután ő már nem lépett fel többet a csapattal. Imádom Lali dúdolgatását az elején, ahogy Gastón és Peter hülyéskedését is, amikor a levegőbe csapkodva "dobolnak". Eugenia elképesztő, ahogy beéneklés közben telefonozik, de végszóra el is teszi, hogy be tudjon kapcsolódni a dalolászásba. Keserédes a hangulat, ha engem kérdeztek. Nagyon rányomja a bélyegét China távozása szerintem. Imádom őket, félre ne értsetek, de mintha kicsit ők is letörtek lennének...vagy csak fáradtak. Ki tudja? Viszont mindenképp a 2011-es, konkrétan január 22-i felvétel mellett teszem le a voksomat. Ez volt Rochi legelső koncertje a Teen Angels teljes jogú tagjaként!!! Ismét azt tudom kiemelni, amit ennél a felállásnál mindig: az elképesztő összhangot! Ott ültek egymás mellett - bár némelyikükre ráfért volna egy-két bögre...vagy épp vödör kávé :D -, átadták magukat a zenének és kész. Ráadásul a végén több acapellát nyomtak, mint az egy hónappal korábbi felvételen. Ott csak egy sort énekeltek zene nélkül, itt pedig fullra befejezték a dalt. Éééés...ami miatt még inkább ide húz a szívem, az a rajongók "jelenléte". Úgy értem, nyilván már Junínban is ott voltak a kordonon kívül, az épület másik oldalán, de itt láthattuk és ami még fontosabb, hallhattuk is őket. Lali oda is integetett nekik. És bizony, őket énekeltették meg a hangbeállás végén. Ettől lett ez a favorit videóm a kettő közül, bármennyire is imádom a másikat is. <3

  

Que Nos Volvamos a Ver

Hogy ez is mennyit szólt a szobámban régen. 2009-ben kezdtem a gimnáziumot, és egész nyáron ezzel a lemezzel "készültem" lélekben az új közegre, a nagy változásra. Legtöbbször pedig - ha az emlékezetem nem csal - ezt indítottam el. Bár nem ez az abszolút kedvenc dalom a harmadik albumról, de akkoriban a lelkemnek erre volt a legnagyobb szüksége. Még mindig ezer örömmel hallgatom, nem mintha ez nem lenne igaz kb. akármelyik Teen Angels számra. :D Bal oldalon a 2009-es izraeli koncert részletét láthatjátok, amikor ott volt a sorozat több főszereplője is, és együtt táncolták végig ezt a pörgős nótát, közösen szórakoztatták a jelenlévő szerencsés fanokat. Jobb oldalon pedig a 2012-es búcsúkoncert. Mindkettőn csodás volt a hangulat, még ha a Gran Rex Színházban nem is voltak annyian, mint Izraelben...be sem fért volna annyi ember. :D Már jeleztem korábban, hogy nekem ez a két koncert az etalon, pontosabban az izraeli a második favoritom. Ettől még nehéz a döntés, bár korántsem olyan szinten vagyok megakadva, mint az Un Paso-nál voltam. Mert igenis ki tudom mondani, hogy minden csodaszereplő ide vagy oda, akkor is a búcsúkoncert a nyertes. Bár sokszor nagyon sokat nyom a latba, hogy jelen van minden színész, ezzel még inkább feldobva a produkciót, de...nem is tudom, valahogy itt nekem jobban bejön az, hogy csak ők öten búcsúznak el a nézőktől ezzel a fantasztikus számmal. Végig hülyéskedtek éneklés közben, egy percre sem kúszott be a búcsúhangulat abban a pár percben. Itt tényleg kifejezhették, mennyire szeretik egymást anélkül, hogy arra kellett volna gondolniuk, hogy nemsokára mindez véget ér. Egyszerűen csak átadták magukat a mókának, a dalnak, és megmutatták, mennyire fontosak nekik a rajongók, na meg persze micsoda hatalmas barátság van mindegyikük közt! <3 Igen, igazság szerint nem nehéz számomra a döntés. Vagyis nem annyira, mint hittem. Ettől még imádom az izraeli videót is. Euge is milyen édesen beletúrt Gas és Peter hajába is! :D Szeretem ezt a csapatot. Mindannyiukat! És rohadtul hiányoznak...

  

No Te Digo Adios

Nem sírok, nem sírok, nem... Valahogy, amikor erre a dalra kerül sor, piszok nehéz tartani magam. Még ennyi év távlatából is. Nos... 2010 novemberében Neuquén városában volt az egyik utolsó fellépése a Casi Ángeles csapatnak. Gondolok itt arra, hogy a sorozat minden főszereplője járta az országot a fellépések miatt. Igazából ezután még öt koncertjük volt és ennyi. Eugenia utána hagyta ott a Teen Angels-t is. Szóval a bal oldali videó is alaposan meg tud ríkatni. Mondom, ez a dal már önmagában padlóra tud küldeni. Ott van tényleg mindenki, és oké, még volt vissza öt fellépésük így együtt, de ott, abban a városban ez volt az utolsó. Abban az évben sok utolsó várt a szereplőgárdára. :( <3 Ennél a dalnál nem tudok és rohadtul nem is akarok azon filózni, Eugenia-val vagy Rochi-val tetszik-e jobban, mert nem ez a lényege. Ez a dal valaminek a lezárását jelképezi számomra. Azt, hogy mindegy, melyik csajszi a nagyobb kedvencem, eljött a pillanat, amikor mindkettőt valamilyen formában elveszítettem. Nem drámázom, ne higgyétek ezt. Egyszerűen csak a Casi Ángeles és a Teen Angels is nagyon sokat jelentett nekem, és mindig közel fogom érezni őket a szívemhez. Persze, külön-külön is követem őket mind a mai napig. Ez sosem fog változni. De így együtt már valószínűleg sosem fogom látni őket, nem fognak együtt énekelni. És ez az, amitől először 2010-ben kellett búcsút vennem, majd pedig 2012-ben véglegesen. Ezt szimbolizálja ez a csodaszép és megható dal. Ez pedig mindig picit fájni fog a lelkemnek. Szóval 2010-ben elköszönt egymástól a széria egész teamje, ami rohadt nehéz lehetett. Illetve Euge-től is búcsúztak. Még jó, hogy a legutolsó koncertállomásról nem maradt fenn jó minőségű videó, mert szerintem akkor zokognék csak igazán. Basszus, ez a videó is épp eléggé kikészít. Ahogy bejön a Teen Angels mögé a többi fergeteges színész, kolléga, BARÁT! <3 És igen, hadd jegyezzem meg, hogy nagyon örülök, hogy Rochi állt párba Gastónnal. Volt pár nagyon édes momentumuk. Ez kb. mindenkire igaz. Candela is tündéri volt Peterrel, ahogy Victorio is Euge-val. És még sorolhatnám. Na jó, az abszolút kedvenc pillanatom a videóban mindenképp a Gastón-Lali-Peter trió. Mindig megható ezt a hatalmas szeretetet látni köztük. Minden Gasli és Laliter rajongó kiugorhatott a bőréből...vagy vödörbe gyűjthette a könnycseppjeit. Lehet választani. És ott van a jobb oldali videó...úristen, nem tudom, hogy leszek képes épkézláb mondatokat összehozni róla. Előbb jöjjenek a száraz tények, aztán folytatom a kiborulást: a helyszín Córdoba, 2012. október 8. Jelen volt 20 ezer ember!!! Ez volt a Teen Angels legeslegutolsó koncertje!!! Ezután már nem volt több. Tényleg lezárult egy korszak. Egy olyan korszak, ami nemcsak nekem, hanem megszámlálhatatlanul sok embernek rengeteget jelentett! Szívvel-lélekkel szerettem ezeket az embereket, és részben nekik köszönhetem, hogy a gyerek- és tinédzserkoromból nem kevés jó emlékem van. A dalaik nagyon sok erőt adtak, az ő személyiségük, tehetségük átsegített sok mindenen. Annyira szeretném, ha a teljes sorozat csapata nem is, de a Teen Angels mind a HAT tagja összeülne valamikor a jövőben nosztalgiázni...esetleg felcsendülhetne egy-két dal is. Ha ez az álmom valóra válna, biztos sírnék örömömben egy álló hétig! <3 Na, de szálljunk vissza a földre egy pillanatra. Nem szeretnék a két videó között választani, de nem hazudtolhatom meg magam, hiszen azt mondtam, mindenképp dönteni fogok, még ha nehéz is. Szóval...bármennyire szeretném agyonölelgetni lélekben az összes kincset érő személyt a 2010-es koncertről, mégis a végleges búcsú áll hozzám egy vékonyka hajszállal közelebb. Ahogy ott álltak egymás mellett mind az öten, el nem mozdulva kb. egy centit sem, közösen megélve ezt a keserédes pillanatot (hiszen akármilyen szomorú is volt, egyben gyönyörű is, mert egy hatalmas szeretetgombócban ácsorogtak a rengeteg közös emlékkel és a hatalmas rajongótáborral), és persze végig a könnyeikkel küzdve...nos, leírhatatlanul megindító ez a pár perc. Igazából minek is tagadnám, mindig végigzokogom a felvételt, akármikor nézem meg. A Gastochi-imádó szívem pedig milliónyi darabban van a látványtól. Gastón el sem engedte Rochi-t egy pillanatra sem. Konkrétan úgy "kapaszkodtak" egymásba, mintha nem akarnák, hogy ez a pillanat valaha véget érjen. Hát igen...mi sem szerettük volna. Bár meg lehetett volna állítani az időt. És a túlvégen sem azért nem volt kontakt Lali-ék közt, mert elszállt volna a szeretet. Szimplán szerintem Lali abban a percben elsírta volna magát, ha egyikük hozzáér. És a dal végén az a puszi, amit Peter arcára nyomott Rochi... na jó, befejeztem. Imádom őket. MINDÖRÖKKÉ!!! <3

  

Mit szólsz hozzá?

Bár még ezelőtt terveztem egy másik cikksorozathoz is írni, de az még picit várat magára. Most viszont mindenképp szerettem volna hozni egy újabb Legjobb partnerek válogatást. Ezúttal Livia Brito színésznőre esett a választásom, akit pár évvel ezelőtt a Bűnös vágyak telenovellában láttam először, azóta pedig szinte minden projektjét elkezdtem nézni. Szóval kirajzolódott már egy kép a fejemben a legjobb partnereiről. Érdekességként megjegyezném így előre, hogy mindössze egyetlen egy sorozata nem került be ebbe a listába, mivel abban értelemszerűen nem tartottam kimagaslónak a partnerével a párosukat. Livia egyébként szerintem tehetséges, de hozzátenném, hogy nincs az abszolút favoritjaim közt. Nem váltja ki azt belőlem, mint Claudia Álvarez, hogy legszívesebben földhöz vágnám a monitort, csak hogy ne lássam a tehetségtelen fejét, sőt ettől nagyon is távol áll! Ellenben a legjobbak közé sem tudom besorolni. Livia az "átlagos" kategóriát képviseli a szememben, ami higgyétek el, nagyon is jó. Viszont tény, hogy a tévés partnereinek többségével (majdnem mindenkivel!!!) eszményi kémiát vitt eddig képernyőre. Lássuk, kikről is van szó!

Pablo Montero (A szerelem diadala - Triunfo del amor)

Még mindig nem jutottam el addig, hogy megnézzem az 1998-as Titkok és szerelmek telenovella 2010-es feldologzását. Pedig már többször is el akartam kezdeni az évek alatt. A legfőbb indok amúgy Maite Perroni főszereplése, akit évek óta imádok. Az ő szerelmi szála is érdekel amúgy - főleg mivel itt másodjára játszott együtt William Levy-vel, aki az egyik legjobb partnere a színésznőnek szerintem...de erről majd Maite legjobb partnereinél áradozom nektek -, azonban ismét bebizonyosodik, mennyire nem vagyok elfogult senkivel. Maite-t sokkal jobban szeretem, mint Livia-t, és mégis Livia karakterének szerelmi szálát várom a leginkább. Végignézni úgysem lesz időm a novellát, de az fix, hogy Fernanda és Cruz jeleneteiből egy másodpercet sem hagyok majd ki. A kisasszonyka - a főszereplő pasi húga amúgy - és a ház kertészének zűrösen induló, de annál hatalmasabb érzések kialakulásához vezető szerelmi története lesz a favoritom, ebben egy pillanatig sem kételkedem. Igazából nem is kell teljesen képben lennem a sztorijukkal, mert a mellékelt zenés videó szerintem zseniálisan összefoglalja a lényeget. Legalábbis én így látom. Tökéletesen szembetűnő, milyen döcögősen indult köztük minden, de végül csak fellobban a szerelem, együtt is fognak élni. Azt hiszem, kijelenthetem anélkül, hogy láttam volna a sorozatot, hogy happy endet fognak kapni. Nagyon helyes. Ez volt Livia legelső munkája, és rögtön kapott egy telenovella-veteránt partnerként, hiszen Pablo Montero ekkor már nem egy szerepen túl volt. Amúgy a színész 35 volt, amikor ezt forgatta, Livia pedig 23. Annyira aranyosak...komolyan közel állok hozzá, hogy még ma nekiálljak a sorozat letekerésének. Most még időm is lenne rá ebben az ínséges, vírusos, otthon maradós időszakban.

Mark Tacher (Bűnös vágyak - Abismo de pasión)

2012-ben kapta meg a második szerepét a színésznő. Ismét főbb szerepben tündökölt a képernyőn. Na, ezt a remek telenovellát pár éve én is végignéztem. Bevallom, jobban megmaradt bennem a főpáros szála, illetve egy másik mellékszereplő-duó sztorivonala, de azért dereng Paloma és Gael története is valamennyire. Egy dolog biztos: imádtam őket. Csak mivel ők "csupán" a harmadik kedvenc párosom voltak a sorozatban, a figyelmem kevésbé irányult rájuk. Azért adva volt egy Angelique Boyer és David Zepeda páros, akiknek a neve önmagáért beszél, illetve egy másik kedvenc színésznőm, Altaír Jarabo is pazar románcot kapott a szériában. Szóval bármennyire imádtam Livia és Mark közös csodaszálát, tényleg nem emlékszem teljes egészében rájuk. Az rémlik, hogy Paloma már gyerekkoruk óta oda van Gael-ért, de a srác csak barátként néz a lányra, mivel totál bele van esve Angie karakterébe, Elisa-ba. Sajnos rohadt sokáig nem is vette le a szemellenzőt a pasi, így Paloma hiába tepert. Amúgy részben ezért sem ők lettek az abszolút kedvenc párosom - pedig a kémiájuk egyértelműen az arcunkba lett tolva -, mivel én nem nagyon szeretem, ha a srác szinte egyáltalán nem küzd a lányért egy kapcsolatban. Márpedig itt erről volt szó. Paloma a szívét-lelkét kitette a kapcsolatuk alakulásáért, Gael meg nyálat csorgatott Elisa után... És csak hogy tovább keserítsem azokat, akiket érdekelne a száluk: a sorozat legvégén döbben csak rá, hogy igazság szerint Elisa csak egy gyerekkori ábránd, egyfajta "megszállottság" volt számára, és valójában már nagyon régóta beleszeretett Palomába, mindössze nem vette észre. Tipikus pasi... :D Szóval mire Gael rájött, kit is akar igazából, Paloma már letett a reményről. Na, ott VÉGRE könyörgött neki Gael, hogy bocsásson meg neki. Azt egy élmény volt nézni a hosszú szenvedésük után. Mármint...ezt most ne úgy értsétek, hogy semmi élvezhető jelenetük nem volt korábban, és persze Gael sem ignorálta végig Palomát. Sőt feleségül is vette a széria egy pontján, mivel egy veszekedésük után Gael lesmárolta Palomát, illetve a vége az lett, hogy le is feküdtek egymással, és...igen, jól sejtitek, a lány teherbe esett. Szóval ugyan kötelességből csupán, de Gael elvette őt. Aztán ugyan búskomor volt a hangulat elég sokszor, de Gael mellett szóljon, egy ideig minden erejével azon volt, hogy ha nem is szereti Palomát, de legalább boldoggá tegye. Aztán mondom...csak sikerült a révbe érésük. Szerencsére endgame lettek. <3 :D Imádtam őket.

Juan Diego Covarrubias (De que te quiero, te quiero)

Na, ebből a 2013-as telenovellából még egy részt sem láttam, de elég volt néhány zenés videó megnézése a főszereplőpárosról (készült róluk nem kevés), és tudtam, hogy tutira kiemelem Juan Diego-t, mint Livia egyik legjobb partnerét. Ugyanis az! A színészt több telenovellában is láttam már, és az igazat megvallva egyedül egy színésznő volt eddig, akiről azt mondtam, "oké, vele aztán baromi jó Juan Diego kémiája". Aztán most már Livia-t is hozzáadom a sorhoz. Minél több videót csekkolok róluk, annál jobban megszeretem a párosukat, és egyre kíváncsibb vagyok a telenovellára. Amúgy a karaktereik, Natalia és Diego első látásra egymásba szeretnek. Diego egy fiatal, jóképű, jószívű üzletember, aki a családi vállalat alelnöke Mexikóvárosban, a nagyapja pedig egy befolyásos, arrogáns, megkeseredett, irányításmániás férfi. Natalia egy gyönyörű ifjú hölgy, szegény családból származik, egy gyorsétteremben dolgozik. Oké...kicsit klisés idáig a sztori, ezt aláírom. De akkor is egy modern sorozatról beszélünk, ami 2013-ban lett leforgatva, tehát most jön a csavar: Diego-nak van egy ikertestvére, Rodrigo. Testvérével ellentétben ő egy gazember, aki gátlástalan és egy érzelemmentes nőcsábász. Egyik este Rodrigo meg akarja erőszakolni Natalia-t, és persze Diego-nak adja ki magát, azonban Andrés, aki mindig is szerelmes volt Natalia-ba, megmenti a lányt, Rodrigo beüti a fejét és kómába kerül. Natalia elköltözik a családjával, telik-múlik az idő, végül újra találkozik Natalia és Diego egymással. A lány eleinte fél tőle, hiszen fogalma sem volt az ikertestvér dologról, de végül tisztázzák a helyzetet. Viszont sajnos nem lehetnek együtt, mert Diego időközben feleségül vett egy másik nőt, Diana-t. A szerelmük tényleges kialakulását nem csupán Diana szeszélyei gátolják meg, hanem Diego nagyapja is. Szóval kezdetét veheti a harc a kapcsolatukért. Mindenképp neki fogok állni. Több kedvenc színészem is szerepelt ebben a sorozatban, szóval már csak miattuk sem hagynám ki a letekerését. És igen, érdekel a főhősök szerelmének sztorija. Olyan kis szépek együtt! :D <3 Mondjuk az abszolút kedvenc párosom nem ők lesznek a telenovellában, hanem Carlos Ferro karakterének történetszála, de ettől még imádni fogom őket is.

José Ron (Fiorella - Muchacha italiana viene a casarse)

Na, ezt a telenovellát anno én is elkezdtem nézni szinkronnal. Egyelőre nem értem a végére, de ami késik, nem múlik. Most nem írnék részletesen a sztoriról, olvassátok el ide kattintva. Érdekes történet, ehhez kétség sem fér. Tetszett a novella, illetve 2-3 szerelmi szál is megfogott, de annyi más jobban érdekelt, ezért is hagytam félbe. Ettől még tuti be fogom fejezni valamikor. Amúgy érdekesmód számomra José Ron kb. azon a szinten van a képzeletbeli kedvencek listámon, mint Livia. Mármint mindkettejüket "átlagos" színésznek tartom, és José számomra nagyon ritkán produkál lehengerlő kémiát a partnereivel. Szeretem a színészt, egyáltalán nem tehetségtelen, de a szerelmi szálai nagyon sokszor majdhogynem hidegen hagynak. Itt sem ők voltak az abszolút kedvenc párosom, de igenis imádtam őket. Talán Livia volt az első olyan partnere Josénak, akivel azt mondtam, valóban pattogtak azok a szikrák jobbra-balra. Nagyon tetszik a kettősük, nem is volt kérdőjeles számomra, hogy José-t is kitegyem a posztba vagy sem. Megérdemelt helye van itt.

Juan Colucho (La Piloto)

Igazából Livia-nak az eddig sorozatos projektjei közül mindössze egy maradt ki a sorból, egy 2016-os 10 részes széria. Az ottani romantikus szála egyáltalán nem jött be. Viszont 2017-ben jött a La Piloto, aminek az első szezonja fent van angol felirattal. Hamarosan beiktatom! Igazából azért vártam az elkezdésével, mert 2018-ban került fel felirattal, amikor elindult a második évad, de az is véget ért már 2018 októberében, azóta viszont nincs arra utaló jel, hogy a második szezon is felkerülne angol felirattal ellátva, hogy megkönnyítsék az életemet. Így viszont nem merek belevágni...bár ismerve a finálé alakulását, lehet, én jobban is járok, ha az első évaddal lezártnak tekintem a sztorit. Na jó, mielőtt kitérek a szerelmi szálakra (igen, kettő is lesz!!!), íme a történet röviden, amit anno megírtam a telenovellás rajongói lapomra, mielőtt bezártam volna:

A sorozat egy fiatal nő, Yolanda (Livia Brito) történetét meséli el, aki felfedezi, milyen messzire képes elmenni annak érdekében, hogy elérje a nagy álmát, és repülőgép pilóta legyen. Az apja meggyilkolása rányomja a bélyegét erre, és ösztönzően hat rá, hogy beteljesítse a célját. A légi közlekedés világával való első kapcsolata, hogy utaskísérő lesz, ami több akadályt is tartogat számára, lényegében egy férfiakkal telepakolt környezetben kell versengenie. John Lucio (Arap Bethke) egy drogbáró (korábban repülési oktató), aki fogságban van és rettenetes szüksége van váltságdíjra, ám Zulima (María Fernanda Yepes), a stewardessek főnöke nem képes megcsinálni a szállítást, és Yolandát kéri meg rá. Yolanda a kábítószer-kereskedelembe kerül, John Lucio pedig megtanítja, hogyan kell repülni, hiszen úgy könnyebb szállítani a drogot, közelebb is kerülnek egymáshoz. De Dave Mejia (Juan Colucho), aki a Kábítószer-ellenes Hivatal ügynöke, nyomozni kezd. Iránta egyébként Yolanda már korábban érzett valamit, szóval kialakul egy tüzes szerelmi háromszög! John pedig elárulja Yolandát, hogy így elkerülje a börtönt. Ettől majd bosszúra szomjazik a nő, és végső soron motiválja őt, hogy felügyelje a kábítószer-kereskedelmet.

Micsoda történet, te jó ég!!! Ezer százalék, hogy rajongani fogok a sorozatért, amint elkezdem. Jelenetekhez és zenés videókhoz már volt szerencsém, és nem létezik, hogy ne lennék majd oda meg vissza érte. Legfőképp pedig ezért a szerelmi szálért, ami Yolanda és Dave, vagyis a nyomozó között alakul ki. Ugyan ott lesz Livia másik szerelmi szála is a drogbáróval, akit Arap Bethke játszik, és naná, hogy vele is belekerült a listámba - poén lelőve -, de az, amit Livi és Juan vittek képernyőre, arra szavak sincsenek. Határozottan őt tartom a színésznő legeslegjobb tévés partnerének. Amilyen szinten rajongok értük, nem hiszem, hogy egyhamar lesz olyan színész, akivel Livia-t jobban szeretném. Az első évad végén happy endet kaptak. Nos...mielőtt rátérek a másik szerelmi szálra, egyúttal pedig a romantikus történetszálak végleges lezárására, nézzétek meg a választott csodavideót, ami szerintem pompásan körülírja, miért ez a páros visz nálam mindent. <3

Arap Bethke (La Piloto)

Bármekkora nyomorultnak is tűnhet elsőre Arap karaktere, vagyis a drogbáró, aki még el is árulja Yolanda-t, hülye lennék nem feltenni a listára a párosukat. Igazság szerint akármennyire is Yolanda-Dave párti vagyok - és 99%, hogy az is maradok -, nem vagyok vak, sem ostoba. Látom, milyen csodás a színészek közti kémia, illetve baromi érdekesen van felépítve az ő sztorivonaluk is. A francba is, a volt repülésoktató, most már drogbáró megtanítja repcsit vezetni az utaskísérő hölgyeményt, hogy így szállíthassa a kábítószert. Ilyen egy jó kapcsolat kezdete...vagy? Várjunk, mi van? :D Komolyra fordítva a szót, hiszem, sőt tudom, hogy ezt a felállást is imádni fogom, csak hát nem annyira, mint a két drágámat. És akkor íme az ok, amiért nem biztos, hogy a második szezont meg akarom nézni: míg az első évad végén Dave mellett köt ki Livia karaktere, addig a második szezon fináléja másfajta lezárást tartogat a szereplőknek. Fogalmam sincs, hogyan, ne is kérdezzétek, rohadtul nem világos a dolog, de Yolanda és John kapnak endgame-et. A nő valahogy "kiszeret" Dave-ből vagy nem tudom, hogy oldják meg, de már nem is akar utána vele lenni, hogy szakítanak. A fináléban pedig együtt repül el Johnnal, és már egy idő után nem is gondol Dave-re. Azért ez fáj, basszus...pláne figyelembe véve, micsoda nagy szerelem volt az övék az első évadban. Mondom, tetszik a Yolanda-John szál is, de közel sem annyira, mint a két kis kincsem. Persze ha normálisan megmagyarázzák, mi ez a hirtelen "változás" Yolanda-nál, lehet, hogy nagy nehezen ugyan, de el tudom majd fogadni. Szerencse, hogy ez a szerelmespár is megfogott, különben most biztos kiborulnék az ő endgame-jük miatt. Így azért nem olyan vészes a szitu. Csak picit szomorú vagyok, na meg nem nagyon értem a dolgot. Feliratot követelek! :D

Daniel Arenas (Médicos, línea de vida)

Íme Livia legújabb projektje, aminek az első szezonja most márciusban ért véget Mexikóban. Direkt írtam évados bontásban, ugyanis hivatalosan is bejelentették pár hete, hogy bizony lesz második is. Csak előbb a Por Amar Sin Ley harmadik szezonját forgatják le, aztán José Alberto Castro producer úr visszakanyarodik a kórházsorozatához. Hogy nekem mennyit kellett aggódnom ezért a kettőért, te jó ég! Mármint öt kedvenc párost adott nekem ez a telenovella, a két főszereplő pedig a negyedik helyen állt, de nehogy azt higgyétek, hogy nem rajongtam értük végig. És hála az alkotóknak, nagyon kínkeserves körülményeket teremtve (a vége felé már komolyan nem tudtam, van-e még számukra remény), de megkapták a boldog befejezést...legalábbis erre az évadra. Reméljük, a következőben nem teszik tönkre, amit sikerült végül felépíteniük. Annyira gyönyörűek együtt. Nemsokára kibővítem a Daniel legjobb partnereiről írt posztomat, hiszen Livia-nak is bele kell kerülnie. Oké, az első helyezettem ott nem változott, de megvan rá az esély, hogy ha alaposan végiggondolom, Livia-t a második legjobb partnerének fogom kiemelni. Ahogy most ugyanezt teszem Livia bejegyzésében Daniellel. Bizony, őt tartom a színésznő második legjobb partnerének. Nem tudom, meddig lesz ez így, pláne mivel Arap Bethke és José Ron nem sokkal vannak lemaradva, szóval ha végignézem a La Piloto-t és a Fiorellát, még lekörözhetik őt a srácok, de egyelőre azt mondom, Daniel a második legfantasztikusabb sorozatos társa Livia-nak. Ti mit gondoltok? Nektek hogy lenne a sorrend? Egyáltalán megemlítenétek az általam kiemelt színészeket Livia legjobb partnerei közt? Várom a véleményeket! :)

Mit szólsz hozzá?

Novemberben hoztam utoljára bejegyzést ehhez a rovathoz. Bár most picit csalok, hiszen már kedd van, de szerintem így is értékelhetőek lesznek a videók, amiket kipakolok nektek. Mivel még mindig beteg vagyok - a CouplesCentral oldalon írtam röviden erről tegnap -, nem írok egyik videóhoz sem részletes elemzést, de a lényegre igyekszem kitérni.

Hétfő: Thalía - Válogatás a slágerekből (Habítame Siempre Live 2013)

Te jó ég, hogy én mennyire imádtam ezt a nőt kiskoromban. Ez most úgy hangzott, mintha most már kb. ki nem állhatnám. Nyugi, erről szó sincs. De akkoriban újságkivágásokat gyűjtöttem róla. Konkrétan volt a faluban egy hölgy, aki egy dobozba szedett össze nekem mindent, ami Thaliával volt kapcsolatos. A legnagyobb kedvencem volt, amikor 5-6 éves voltam. Ennek most már lassan 20 éve. Aztán ahogy felnőttem, Thalía majdhogynem a "feledésbe merült". Oké, ez erős kifejezés, de az biztos, hogy a rajongásom már nem ölt akkora méreteket, mint anno. Még mindig nagyon szeretem őt, bár színésznőként felnőtt szemmel már nem tartom olyan nagyra, mint amikor gyerkőc voltam, és minden telenovelláját végignéztem délutánonként a tévé előtt összekucorodva. Lehet, hogy ha mégis úgy döntene így immár közel az 50-hez (!!!), hogy újra feltűnik valami novellában, és teszem azt, negatív szerepet vinne vagy valami tényleg nagy ívet bejáró karaktert játszana el pazarul, átértékelném a véleményemet, de jelenleg...nos, színésznőként számomra nagyon egyhangú teljesítményt nyújtott. Ellenben énekesnőként egy ZSENI!!! Ezt sosem fogom kétségbe vonni. Nézzétek meg, mit művelt ezen a fellépésen hét évvel ezelőtt. Már 42 éves volt ekkor, mégis milyen elképesztő energiák szabadultak fel belőle, ahogy előadott egy egyveleget néhány nagy slágeréből. Azért a végére a legnépszerűbb telenovellájának főcímét is betették. Úristen, micsoda üdvrivalgás. Mondjuk nem lep meg. És basszus, olyan hangja van ennek a nőnek, hogy a lába nyomát sem vagyok méltó megcsókolni. Na jó, lehet, hogy ezen a téren még igenis nagy a rajongásom irányába? Meglehet. :D De nézzétek meg a videót, és szerintem beismeritek, hogy nem vagyok elfogult.

Kedd: 25 dolog, amit nem tudtál a Jóbarátokról

2019 őszén volt 25 éve, hogy adásba került a világ legjobb szituációs komédia-sorozatának pilot epizódja! Az IGN Hungary szedett össze az évforduló alkalmából 25 érdekességet a szériát tekintve. Most azonban azért ezt a videót szerettem volna megosztani veletek, mert a múlt héten kaptunk egy csodás hírt! Végre újra összeáll a hatos fogat! Nem csalás, nem ámítás, a színészek maguk is bejelentették! Szégyen vagy sem, én elsírtam magam. Oké, nem folytatás lesz hivatalosan, ugyanis ehhez a különleges részhez, amit tavasszal fogunk látni, nem készül forgatókönyv. Helyette a színészek imprózni fognak. Páran emiatt csalódottak, de emberek, basszus! Inkább örülnünk kell, hogy ismét együtt fogjuk látni ezt a hat fantasztikus embert a képernyőinken közel 16 évvel azután, hogy finálézott a széria. Ennek örömére nézzétek meg ezt a negyedórás összeállítást, amit már említettem. Azért így a hír végére muszáj beiktatnom egy ikonikus mondatot, ami szerintem mindannyiunkra igaz, akik hallottuk a nagy újraegyesülést: Ó, TE JÓ ÉG!!! :D <3

Szerda: Natalia Oreiro - Cambio Dolor (AvtoRadio 2019)

Thalía, Gabriela Spanic és Natalia Oreiro. Ők hárman voltak kiskoromban a legek legjei számomra a színésznők közt. Elárulom, tervezek egy posztot, amiben mindhármukat részletesebben elemzem, hogy mit jelentettek nekem gyerekként, és mit gondolok róluk most, felnőtt fejjel. Annyit elöljáróban azért mondanék, hogy szeretem a dalait, de azért hangilag nincs azon a szinten, mint Thalía. Viszont színésznőként nagyon szeretem, még ha nem is a legnagyobb favoritom. Ettől még imádom a néhol kicsit eltúlzott, mégis szerethető alakításait. Megjegyezném, azért már ő is bizonyította az évek alatt, hogy többre is képes, mint a bugyuta Vad Angyal, aminek hála az egész világon a szívükbe zárták a nézők. Köztük én is. Csak azt mondom, hogy azért Natalia annál a szintnél jóval többre is képes. Most egy frissnek számító felvételt pakolok ki róla. Tavaly nem sokkal a 42. születésnapja előtt vendégeskedett egy orosz rádióműsorban, ahol előadta a már említett világhírű telenovellájának főcímdalát. Azt azért tudni kell, hogy Oroszországban már hosszú ideje piedesztálra emelték őt, az egyik legnépszerűbb külföldi énekesnőként tartják számon odakint, rendkívül nagyra becsülik Naty-t. Ő pedig nem kevés koncerttel köszöni meg a hatalmas szeretetet, sőt 2018-ban két dalt is felénekelt az Oroszország iránti mély tisztelete és szeretete jeléül. Most mégis egy mindenki számára jól ismert felvételt szerettem volna megosztani. :)

Csütörtök: Remek-remake (Beugró - 7. évad)

Már hosszú évek óta szeretem a Beugrót, bár tény, hogy élőben még nem volt alkalmam látni egy előadást sem. Mondjuk megfogadtam, hogy idén ezen változtatok, ha már egyszer a tévében leadott részeket az évek alatt nem egyszer, nem kétszer végignéztem, és valahogy azóta sem sikerült megunni. Tényleg egy minőségi műsor, ráadásul a szemünk előtt impróznak a színészek, akik kis hazánk legjobbjai közt vannak. Most úgy gondoltam, megosztom veletek az egyik favorit pillanatomat, amiben színészlegendák "bőrébe bújtak". Úristen, fenomenálisak voltak mindannyian, kincset ér a videó minden perce! :D

Péntek: Anahí & Carlos Ponce - Rendirme En Tu Amor (Pequenos Gigantes 2011)

Az egyik legcsodásabb dal, amit valaha hallottam! Egymás után akár negyvenkétszer is képes vagyok végighallgatni. Csak azért nem írtam nagyobb számot, mert ennél többször még nem próbáltam, de valóban eljutottam idáig egyszer. A Kettős élet (Dos hogares) című telenovella 2011-ben került adásba. Egyúttal ez volt Anahí eddigi utolsó sorozata. Basszus, annyira hiányzik a képernyőmről, hiszen szerintem a blogot rendszeresen látogatók már pontosan tudják, mennyire szeretem Any-t. Még rajongói oldalt is vezettem róla és a 2009-ben feloszlott bandájáról, az RBD-ről. És az is köztudott, hogy a három női tag közt ő volt a legnagyobb kedvencem. Még mindig rajongok érte, és tényleg örülnék, ha visszatérne a színészkedéshez, na meg még több zenét adna ki. Oké, most ismét babázik, hiszen idén február 2-án született meg a második kisfia. De ha csak jövőre is, 10 év szünet után térne vissza telenovellázni, már attól boldog lennék. Na, de a lényeg, hogy a Kettős életet nagyon szeretem, Carlos Ponce-val pedig isteni duót alkottak a képernyőn. Ez a duettjük egyszerűen isteni! <3

Szombat: Kate Voegele & Tyler Hilton - When The Night Moves

Ezt a két drágaságot a One Tree Hill-ben ismertem meg sok évvel ezelőtt. Ahogy a széria legtöbb szereplőjének, úgy az ő munkásságukat is figyelemmel követem azóta is, sőt a magánéletük azon részét is, amit megosztanak a közösségi lapjaikon. Kate és Tyler mindketten óriási tehetséggel lettek megáldva a muzikalitás terén is. Sőt igazság szerint Kate a One Tree Hill óta nem is színészkedik, hanem teljes mértékben a zenének él. Ezt picit sajnálom, bár való igaz, hogy én őt leginkább énekesnői minőségében imádom. Tyler színészi karrierje nem állt meg, és szerencsére albumokkal is ajándékozott meg minket az évek alatt. 2016 óta pedig együtt is szoktak zenélgetni, voltak már turnézni is, sőt idén és jövőre is körútra indulnak a nagyvilágban, hogy a dalaikkal szórakoztassák a jelenlévő közönséget. Nagyon jó barátok, ez abból is látszik, hogy egyáltalán nem engedik el a közös zenélés lehetőségét, sőt egyre jobban elmélyülnek benne. Tyler tavalyi stúdióalbumára már egy saját duettjük is felkerült, ősszel pedig előadták akusztikusan is. Erről választottam most nektek egy videót. Amúgy májusban mindkettejükkel találkozni fogok, és már tűkön ülve várom, hogy elmondhassam nekik, mennyire tisztelem és szeretem őket. <3

Vasárnap: Derek Klena - My Petersburg (Anastasia - Broadway 2017)

Kérlek, mondjátok, hogy nem hittétek, hogy musicallel kapcsolatos videó nélkül hagylak benneteket! :D A Broadway egyik legcsodásabb musicalje volt az Anasztázia, ami az orosz nagyhercegnőről szólt. Sajnos csak múlt időben írhatok róla. Ez még mindig hatalmas szívfájdalmam. 2017 márciusában debütált a Broadway-színpadán, és a szereplőgárda szívét-lelkét beletette minden egyes előadásba két éven keresztül. Végül tavaly márciusban levették a repertoárból a több mint 800 alkalommal játszott darabot. Istenem, hogy én mennyire ki voltam akadva, hogy ezáltal még egy olyan musicalt írhatok fel azok közé, amiket sosem lesz esélyem megnézni ott New Yorkban. Pláne egy ilyen isteni szereplőgárdával!!! Úristen, mindegyiküket annyira a szívembe zártam. Most a legelső Dmitry (összesen hárman játszották) szólóját hoztam el nektek az első felvonásból, amiben a karakter először nyílik meg Anasztáziának a múltjáról, és a srác végre mesél neki a gyerekkoráról. Arról, hogy hogyan kellett gondoskodnia saját magáról Szentpétervár utcáin árvaként. Ekkor kezd el megbízni Anya-ban, szóval ez egy rendkívül fontos pontja a musicalnek. Derek Klena pedig a világ legtökéletesebb Dmitry-je volt, ezt sosem fogom másképp gondolni! Christy Altomare-rel pedig olyan tökéletes volt a kémiájuk a színpadon, hogy azt sokan megirigyelhetnék a színházi világban. Annyira jól működtek együtt...mondjuk nem ekkor találkoztak először, hiszen pár évvel korábban egy másik musicalben már szerepeltek mindketten, és ugyanúgy romantikus száluk volt ott is. Bár ez most lényegtelen. Ami számít, hogy bár élőben nem láthattam, de hála az égnek, több felvétel is fennmaradt, és még reménykedem abban, hogy a jövőben összeáll a csapat, hogy felvegyék profi körülmények között, ahogy azt olyan sok musicallel csinálták az elmúlt pár év alatt. Még megtörténhet, nem adom fel a reményt. Többek között erre is megtanított ez a musical! <3 :) Kellemes hetet mindenkinek!

Mit szólsz hozzá?