Azt hiszem, ideje üdvözölni az őszt! Ehhez pedig most a Broadway cikksorozatomat folytatom, mégpedig olyan felvételekkel, amiket 2014. szeptember 1-jén rögzítettek néhány csodás művészről, akik a sMASHed UP eseményen daloltak el néhány mash-up számot. Konkrétabban a lényege az volt az estének, hogy szó szerint "összekevertek" kettő vagy három különböző dalt, és kvázi mixelve adták elő őket! Főleg popslágerekről van szó, de alapvetően több zenés műfaj is találkozik. Egy dolog biztos, ez alaposan megmutatja mindenkinek, hogy nem érdemes a zenés színházban tevékenykedőket beskatulyázni, ha valaki esetleg nem szereti a musicaleket. Ők ugyanis teljesen más szinten vannak, sőt nem vicc, a legtöbbjük bármit és bárhogy képes előadni! Tehát arra gondoltam, én ezzel a poszttal köszöntöm a szeptembert, ha már egyszer majdnem napra pontosan három évvel ezelőtt volt a fellépés az ősz első napján! :D <3

Taylor Louderman - Brave/Roar

Na igen, szerintem ezt a két dalt összemosni már-már evidens. Annyira hasonlítanak, hogy szinte már megegyeznek. Én mindig azt mondom, a végtelen számú dal közt, amiket a zene létezése óta megalkottak és alkotnak továbbra is, lehetetlen, hogy ne legyenek hasonló dallamok, ergo nem szeretem ráhúzni egy előadóra sem, hogy plagizál. De itt bevallom, megfordult a fejemben. Katy Perry alig pár hónappal azután adta ki a Roar-t, hogy Sara Bareilles megjelentette a Brave-et. És a dallamvilág olyan szinte AZONOS, hogy szerintem ha megnézitek most Taylor mash-up előadását ebből a kettőből, hamar le fog esni. Már csak azért is, mert megkockáztatom, hogy ha van olyan, aki nem ismeri ezeket a számokat (például édesanyám), megvan rá az esély, hogy fel sem tűnik neki, hanem totál úgy fogja érzékelni az illető, mintha egyetlen számról lenne szó. Amúgy Tayről már írtam a Broadway Loves Celine Dion posztban, és agyondicsértem. Miután azt a videót láttam tőle, naná, hogy utánanéztem a csajszinak, és akkor találtam meg ezt is. Ekkor még a 24-et sem töltötte be. Elképesztő, és odáig vagyok a hangjáért, egy bámulatos fiatal tehetség ez a lány! A végén pedig annyira cuki a reakciója a tapsviharra, de hát meg is érdemli! :D <3

Meghann Fahy - December/A Long December

Meghann-t nem színházi előadás révén ismerem, hanem mert nem egy általam nézett sorozatban vendégszerepelt, hol több, hol pedig kevesebb részben. Most pedig a The Bold Type-ban ő az egyik főszereplő, szóval már csak miatta is el fogom kezdeni nézni, ugyanis bár Broadway kapcsán nem találkoztam a nevével (bár nem is futott be ott nagyon), de rengeteg fellépése van, így a hangja nem ismeretlen számomra. Ez pedig határozottan az egyik nagy kedvencem. Annyira gyönyörű hangja van, és említettem már, mennyire imádom a mash-upokat? Hiszen néha az ember elképzelni sem tudja két számról, hogy össze lehet vonni, erre valaki megteszi, te meg csak tátod a szádat, hogy mennyire tökéletesen passzol az a két dal! Sara Bareilles szépséges dala és az alternatív rock műfaját képviselő Counting Crows együttes műve pedig határozottan összhangban van! :D Erre Meghann csak rápakol a csodás hangjával! El sem hiszem, hogy ez a nő nem lett Broadway-csillag! Eszméletlenül jó!

Jason Gotay - Already Gone/Halo

Kelly Clarkson és Beyoncé mash-up egy férfi művésztől?? Ide vele, de azonnal! Igen, kb. ez a reakcióm. És azt hiszem, Jason feldolgozásában csak még jobban beleszerettem ebbe a két csodás dalba! Jól van, volt ott egy-két apró elcsúszás, de alapvetően zseniális a produkciója! Pláne azt a poénkodós lefelé hajlítást imádom, amin a közönség is jót derült! :D Amúgy Jason több előadásban is benne volt már, a Bring It On: The Musical az, amiben az egyik főszereplő volt, illetve például a Pókemberben is játszotta a címszereplőt. Bevallom, őt annyira nem követem figyelemmel, de akármikor futok bele videóba, konstatálom, mennyire tehetséges ő is! <3

Bre Jackson, Tara Minogue, Lacey Angerosa - Till The World Ends/I Wanna Go

Ezt a három művésznőt nem igazán ismerem, de azt hiszem, ez a felvétel tökéletesen megmutatja, hogy nagyon is van keresnivalójuk a színpadon. Ahogy Britney Spears két 2011-es számát összefűzték, hát...az agyam eldobom! Pláne a szólamoktól, amiket lenyomnak benne! Azt imádom, amikor Bre egy ponton elszúrja a szöveget, viszont pazarul kivágja magát belőle! És a dal vége, te jó isten!!! Megérdemlik azt a tapsáradatot és huhogástengert! :D

Steven Grant Douglas - Somewhere Only We Know/Closing Time

Steven-t már hallottam énekelni, mégpedig akkor, amikor turnézott a Ghost musicallel az USA-ban. Bár számomra Richard Fleeshman az örök Sam Wheat, ha a musicalről van szó (Magyarországon pedig amúgy Kerényi Miklós Máté!!!), de az fix, hogy Steven is csodás munkát végzett! Itt van egy kis betekintő a próbákba, így láthatjátok is, milyen volt a szerepben. Erről a mash-upról pedig annyit, hogy két zenekar híres dalait mosta össze, és nagyon ügyes volt. Bár nem véletlenül linkeltem be a Ghost próbát. Ugyanis míg ott a tökéletes szintet célozza meg minden egyes kiénekelt hangjával, addig ezen a fellépésen olykor csúszkált, sőt néha hamis volt. Ennek okát persze nem tudhatom, de lehetett valami vírus is, vagy egyszerűen rossz napja volt. Mindegy, ettől még imádom! Jó pár hangot azért sikeresen kiénekelt, a humorát pedig imádom.

Lassan egy hónapja, hogy a legutóbbi Broadway posztomat közzétettem, szóval már épp itt az ideje a következőnek. Ha jól értesültem, 2004 óta tartják meg minden évben a Miscast gálát, ami New York egyik legizgalmasabb és legegyedibb színházi eseménye. A lényege, hogy a Broadway csillagai adnak elő dalokat, mégpedig olyan karaktertől, akit amúgy soha nem játszhatnának el a színpadon, sőt sokszor megbolondítják még némi hülyeséggel is az egészet! :D Az eredmény pedig egyszerre szórakoztató és borzongató. Nem vicc, néhány videót látva kiütköznek rajtam a libabőr és a röhögőgörcs jelei! A Huffington Post egyébként így vélekedik a rendezvényről: "Az év legviccesebb revüje!", míg a Wall Street Journal hasábjain a következő szöveg olvasható: "A Miscast gála kiemelkedik a társadalmi események tengeréből." Na igen, ezzel határozottan egyet kell értenem! Már csak azért is pazar ez az esemény, mert jótékony célja van! A befolyt összeget rendszerint az Ifjúsági Társulat kapja, illetve New York-i középiskolások, valamint irodalmi fejlesztésre szolgál az összeg egy része, amivel feltörekvő drámaírókat segítenek. A címből egyébként már rájöhettetek, hogy én most a 2013-as gáláról hozok nektek videókat, összesen hatot! Ennél több dal csendült fel, mindenesetre csak ezekre sikerült rábukkannom, érdemes megnézegetni őket! Remélem, ti is olyan szórakoztatónak fogjátok találni a felvételeket, mint én és rajtam kívül még sokan mások! :D (Most jelzem, nem sorrendben hozom őket, de azért megpróbálom valamilyen szinten logikusan sorba pakolni őket.)

Montázs

Igazából ezt érdekességként osztom meg, hiszen a montázs célja a 2014-es Miscast gála promótálása volt. Részleteket láthatunk benne a vörös szőnyeges fotózásról, interjúkból, illetve a produkciókból, amiket úgyis meg fogok osztani, így nem megyek bele nagyon, hiszen úgyis véleményezem egyenként őket. A hangulat mindenesetre már ebből tökéletesen átjön. A nyilatkozatokban amúgy többnyire megtudjuk azt, amit már kiemeltem. Hogy olyan karakterek dalait adják elő, akiket különböző okokból kifolyólag soha nem fognak előadáson belül eljátszani, illetve hogy az esemény fénypontjai mindenképp a fellépő művészek. Azt is kiemelik többen, hogy mennyire csodás ez a gála, illetve a jótékony célokra is kitérnek, és dicsérik az MCC társulatát is, akik lenyűgözőek, és nélkülük nem jöhetett volna létre a Miscast sem.

Christian Borle & Jonathan Groff - If Mama Was Married

A Gypsy című musicalből énekelt el ez a két csodapasi egy női duettet, nem is akárhogy! A videó elején Jonathan elmondja, hogy másodjára vesz részt a gálán, és hogy tavaly ő zárta a műsort sztepp-szerűséggel, de felkérték, hogy jöjjön vissza, ő pedig egyszerűre veszi a figurát ennél az első számnál. Aztán dicsérő szavak közepette hívja színpadra a kétszeres Tony-díjas Christian-t, én pedig abban a pillanatban, hogy ő is megérkezik, legszívesebben elsírnám magam. Két ekkora csodát, úristen!!! Imádom, amikor Jon közli, hogy Christian mindig is olyan volt számára, mint egy nővér, erre Chris benyögi, hogy még sok ilyen várható az este folyamán! :D A lényeg, hogy Jonathan azt mondja, szerinte megfelelő ez a dal ahhoz, hogy megnyissák a show-t. A dal nem kíván nagy előkészületeket, és Chris "megmutatja" a lányok hálószobáit. Visítva röhögök már itt, el sem kell kezdeniük énekelni. Maga a dal könnyeket csal a szemembe...a röhögéstől, persze! Nem tudom, melyikük az idiótább, de imádom őket! Azért a végén Jon csak odasúgta Christian-nak, hogy ez sokkal jobban ment, mint a próbán.

Jane Krakowski - In The Heights nyitány

Ha néztétek például a 30 Rock című sorozatot, akkor Jane nagyon ismerős lehet nektek! Egyébként Tony-díjat kapott 2003-ban a Nine musicalben nyújtott alakításáért, szóval tud a nő! Az In The Heights előadásból adta elő a nyitányt a 2013-as Miscast gálán, amiből mi csak egy másfél perces részletet kaptunk, pedig alapvetően egy kb. 8 perces számról beszélünk, amit a darabban egy Usnavi nevű férfi nyom a nézők képébe, ráadásul egy rap-betétről beszélünk. Bár ez nagyon nem Jane stílusa, de bravúrosan tolta, nem csodálom a tapsot a végén...ahogy a nevetését sem! :D Egyébként az eredeti előadás ensemble-je volt a segítségére ennél a dalnál. Kár, hogy nincs fent a teljes!

Cheyenne Jackson & Jeremy Jordan - Who Will Love Me As I Am?

Újabb két zseni! Egyszerűen elájulok tőlük! Cheyenne azzal indít, hogy ő már másodjára van itt, aztán átbeszélik, hogy Jeremy még sosem csinálta ezt, szóval ő egy Miscast-szűz, így Cheyenne ígéri, gyengédek lesznek. Hülye. Elmondja, hogy ő és Jeremy már egy ideje akartak együtt énekelni valamit, ám Jer benyögi, hogy gyakorlatilag nemrég találkoztak. Ja, múlt héten. Cheyenne azon filózott, milyen szám lenne megfelelő a vokális stílusukhoz. Amúgy Side Show musicalből énekeltek. Az előadás Daisy és Violet Hiltonról szól, akik sziámi ikrek voltak. A srácok még be is mutatkoznak így a dal előtt. A magasítóra (ne kérdezzétek, mi az, nem látom jól XDD) felállásnál azt hittem, leesek a székről, úgy röhögtem. A lányok duettjét adták elő, de nem akárhogy: egy ponton a vége felé átváltanak az eredeti, női hangnemre!!! Van róla fogalmatok, milyen durva férfiaknak női dalt abban a szólamban énekelni, ahogy az eredetileg van?? Piszkosul nehéz. De persze ők ketten bármire képesek! Legtöbbször röhögőgörcsöt kapnak a művészek és a nézők is, ha ilyen poénkodásra kerül sor, de nem...Jeremy és Cheyenne vérprofizmusa már átlépett jó néhány határt!!! Sírok, annyira imádom őket!

Sierra Boggess - Think Of Me

Sierra belép a színpadra és közli, hogy ne aggódjunk, nem ő fog énekelni...első reakcióm: miért neeem? <3 :D Egy csoda ez a nő, ez a videó is bizonyítja! Évek óta imádom, azóta, hogy a 2011-es 25. évfordulós Operaház fantomja előadásban ő játszotta Christine-t. Na, de a lényeg, hogy itt bejelenti, hogy Britney Spears hallott a gáláról, és mindenáron fel akart lépni, szóval mindjárt érkezik. Természetesen Sierra dalolta el a musicalből Christine gyönyörű dalát, a Think Of Me-t, csak Britney-re váltva a figurát. Igen, kifigurázza az énekesnőt, de mielőtt beszólna bárki is, jelzem, hogy Sierra nagy rajongója Britney-nek, és semmi rossz szándék nincs benne! Amúgy ha érdekel az eredeti, ide kattintva csekkolhatjátok. Érdemes összehasonlítani, hiszen szavak sincsenek arra, mennyire zseniális!!! Azért Jonathan Groff sem véletlenül kapott kvázi röhögőgörcsöt és tapsikolt, miközben Sierra énekelt a gálán! <3

Jeremy Jordan & Jonathan Groff - Let Me Be Your Star

Valószínűleg nem ez volt a zárószám, de mint már mondtam, minden bizonnyal nem az összes videó került fel a netre, dallistát szintén nem találtam, így kivételesen abból indulok ki, hogy ez a két művészember számomra az ETALON kategóriát képviselik külön-külön is, hát még együtt! Jeremy azzal indít, hogy az NBC sorozatában, a Smash-ben játszik. Még azt is megemlíti, hogy Christian Borle-lal együtt, és hogy van egy dal, ami nagyon sokat jelent neki. Bizonyára minden színésznek van egy olyan kolléga az életében, aki folyton elhappol előle olyan szerepeket, amikre ő mindig is vágyott. Neki is megvan ez a bizonyos személy, akit nem fog megnevezni...köhögésbe burkolva persze kinyögi, hogy Jonathan Groff. És ez a dal számára amolyan törlesztés, amit a sorozatban két csodás színésznő dalolt el. Amikor pedig megjelenik a színpadon Jon, Jeremy totál "kiakad". Imádom őket! :D A hangjukra nem találok szavakat, a tehetségük önmagáért beszél! A Marilyn Monroe-parókáknál végleg végem van - ugyebár a sorozatban a két főszereplő lány egy Marilynről szóló musical főszerepéért vetélkedik -. A srácok tökéletes munkát végeztek, ehhez kétség sem fér! És az az ölelés a végén megacuki! :D <3

Totál rákattantam a Broadway témára. Vagyis ez így nem igaz, hiszen nem most indult a musicalek iránti mániám, ahogy az amerikai tehetségeket sem most kezdtem el szeretni. De itt a blogon észrevehettétek, milyen sűrűn írok bejegyzést ebben a témában. Előre szólok, nem is áll szándékomban leállni. Naponta több Broadway-hez kapcsolódó videót szoktam megnézni, az ihlet pedig minduntalan el is kap közben! Most sem volt ez másképp, ahogy ezt a 14 - igen, tizennégy - csodavideót bámultam. Megjegyzem, hogy már kb. ötvenszer láttam mindegyiket, ha nem többször. Az 54 Below étterem rendszeresen ad otthont Broadway-rendezvényeknek, ami lényegében arról szól, hogy az étkezni vágyó embereket műsorokkal szórakoztatják a New York-i színházak neves színművészei. Emlékszem a legelső ilyen Broadway posztomnál, amikor Laura Osnes-t és duettpartnereit elemeztem, már leírtam, de most sem bírok magammal: mázlista amerikaiak! :D <3 A lényeg, hogy az egyik ilyen rendszeres esemény a "Broadway Loves...", aminek a lényege, hogy alapul vesznek egy híres előadót, és a dalait éneklik el, sokszor totál átdolgozva, más értelmezésben. Megható vagy akár humoros is lehet az egész, attól függ, hogy tálalja az adott művész! Először szemezgetni akartam csak a videók közül, de úgy gondolom, nincs jobb módja jobban megismertetni veletek a Broadway-színészeket annál, mint hogy ezerrel pakolok ki videókat. Nem egy ilyen "Broadway Loves..." volt már, idővel mindegyiket összeszedem, első körben viszont azokat a blokkokat hozom, amikor Céline Dion dalokat tártak a jelenlévők elé, mégpedig eszméletlenül jól! A videók a 2015. január 9-i dalolós esten lettek rögzítve. Most szólok, a bejegyzés hosszú lesz (egyszóval majd tessék a "Bővebben"-re kattintani :D)!

Lauren Kennedy - That's The Way It Is

Azzal kezdeném, hogy Laurennek van egyfajta hangszíne. Nem tudom és nem is szeretném körülírni, hogy értem ezt, a videó helyettem is elárulja. A színésznő bőven kapott amúgy hideget a néptől a közösségi médián keresztül erre a fellépésre. Van zenei hallásom, így két dolgot tudok mondani. Ha Céline-t "keresitek" benne és nem vagytok nyitottak, nem fog tetszeni, és igen, a vége felé már érzékelhetően nem tudja kiénekelni rendesen a hangokat. De hogy élvezhetetlen lenne? Ezt nem mondanám egyáltalán. Nem ő a legtehetségesebb a világon, a hangokat sem képzi szerintem kifejezetten jó helyen, de hallottam már másban énekelni, és azért néha éreztem libabőrt, még ha itt nem is! Az pedig határozottan a pozitív oldalra írható nála, hogy mennyire élvezte az egészet! Tényleg szórakoztatta a közönséget, pláne amikor direkt poénkodott dal közben. A vokalisták amúgy szerintem csak rontottak az összképen, mert nem mindig éreztem köztük a harmóniát. Lauren nem a legjobb, de nem tudom, miért kell alázni őt kommentekben vagy bármelyik közösségi oldalon emiatt. Igenis meg lehet hallgatni, és a végén lévő taps az ékes bizonyítéka annak, hogy a jelenlévők élvezték a produkciót! :)

Taylor Louderman - The Reason

Emlékszem, amikor ezt a videót először láttam, tátva maradt a szám. Azóta is olykor megfeledkezem magamról közben, és a végén kaparhatom fel az államat a padlóról. Taylor 24 éves volt, amikor ezt elénekelte, mégpedig úgy, hogy sokan megirigyelhetnék. Alázattal nyúlt ehhez a gyönyörű dalhoz, kipakolta benne a szívét-lelkét, mindezt lenyűgöző hanggal tette! Ez volt az első videó, amit láttam tőle, korábban nem hallottam énekelni, így duplán ütött a felvétel. Azóta is rendszeresen meghallgatom. Persze, az eredeti verzió örök, de nekem nagyon tetszik ez az energia is, amit ez a fiatal tehetség pakolt bele! Szinte végig komolyan nyomja, de azért a végén megenged magának egy gyors Céline-imitálós poént, amin jót derülnek a nézők is. Eszméletlenül jó, komolyan!

Daniel Quadrino - Taking Chances

Egyik kedvenc Céline-dalom...eleve sírógörcsöm van tőle, erre felmegy ez a srác a színpadra, és még inkább érzelmi mélypontra taszít. A maga egyszerűségével (a szó legnemesebb értelmében), lazaságával gyorsan leveszi az embert a lábáról. Már konkrétan akkor látszik a színpadi jelenléte, amikor még el sem kezd énekelni, csak áll ott fent. Imádom az ilyen embereket! Aztán az első hangnál pofán csap a felismerés, hogy mintha valami angyal énekelne, vagy nem is tudom. Aztán amikor felerősödik a szám, vele együtt pedig Daniel hangja is, már komolyan tátja a száját az ember tőle! A tehetségét számtalanszor bizonyította már egyébként a színpadon és fellépések alkalmával, sőt még dalokat is ír!!! Tuti lesz róla bejegyzés, mert egy csodának tartom őt...is! :D <3

Kelly King - The Power Of Love

Akármikor hallom meg Céline előadásában, zokognom kell, annyira betalál a szívembe. Esküszöm, továbbra is imádom Céline-től, de most először érzem azt, hogy Kelly feldolgozása egy hajszállal nagyobb kedvencem lett (bár az előbbi videó is közel járt hozzá, de Daniel és Céline esetében kiegyezem egy döntetlenben. :D). Ezen is sírok, de itt még a sokkolódás sem maradhat el. Hiába láttam már rohadt sokszor, ugyanúgy leesik az állam közben, nem is egyszer. A váltások és hajlítások, amiket leművel benne, hihetetlenek! Szinte végig ráz a hideg, miközben hallgatom! Határozottan az egyik legnagyobb tehetség, akivel "találkoztam", hála az internet csodájának. És te jó ég, az a whistle regiszter, amit a vége felé olyan eszméletlenül durván kitart! Mariah Carey a fénykorában volt erre képes utoljára! Nagyon durva, pláne az, ahogy utána olyan könnyedén visszavált hiba nélkül, mint ahogy mi a levegőt vesszük. A whistle-re nem tudok igazán magyar megfelelőt, de talán a tükörhang illik ide. Nem sokan képesek rá, főleg nem ennyire gyönyörűen!!! A modális és falzett regiszter FÖLÖTT helyezkedik el, tehát nem egyszerű. Nem véletlen, hogy kevesen képesek szépen megénekelni! A borzongás még percekkel a videó megnézése után is tartani szokott nálam, de rendszerint megtapsolom, amikor magamhoz térek! Automatikusan. És még a tányértörés sem zökkentette ki őt, bár felfigyelt rá. Profizmus, emberek!

Donna Vivino - All By Myself

Bár oda meg vissza vagyok a színházi Művészekért, mert a többségükben lehetetlen csalódni...de nyilván van bennem egy kis "félsz", amikor látom, hogy valaki egy ilyen kaliberű Céline Dion nótát vállalt be. Ez nem ellenük szól, de valljuk be, bátor dolog Céline-től énekelni, még úgy is, ha bőven rejtőzik benned tehetség. Ugyanis ez már egy másik szint. És a videót látva többször is szembetűnő, hogy még Donna is készíti fel magát azokra a bizonyos hangokra, amik a vége felé vártak rá. Mivel vérprofi, nem izgulta szét az egészet annyira, hogy teszem azt végig remegett volna a hangja, sőt!!! Szinte hiba nélkül énekelte végig. Mondjuk bíztam benne, hiszen ha valaki a Wickedben játszott már Elphabát (és Donnára ez bizony igaz), akkor annyira nem kell parázni a hangok miatt. Itt pedig alaposan bebizonyította, hogy méltó volt ő éveken át arra a szerepre! Bravó!

Igen, ismét egy kis Broadway. De hát tehetek én arról, hogy egyrészt oda meg vissza vagyok a musicalekért, másrészt pedig folyton szembejönnek velem olyan videók, amikre már-már földöntúli késztetést érzek, hogy kitegyem őket? Ugye, hogy nem. Most egy kicsit átvándorolok az extra Broadway-részlegbe, de azért még mindig bőven témánál maradok.

A Wicked című musical 2003-ban indult hódító útjára, mégpedig a csodálatos Idina Menzel (Elphaba) és Kristin Chenoweth (Glinda) főszereplésével. Azóta már rengeteg országban bemutatták, és persze a Broadway-n is voltak szereplőcserék/más szereposztások, egy ideje már ott nem is játsszák, de a sikere máig töretlen, mind a mai napig imádják a műfaj kedvelői a darabban felcsendülő dalokat, a magával ragadó történetet, a színészeket. Egyszóval mindent! Bizony, én is ebbe a csoportba tartozom! Az előadás középpontjában amúgy az Ózban megismert két boszorkány, Elphaba és Glinda állnak, és az ő kialakuló barátságuk. Lényegében a Wicked az Óz folytatása, ugyanis azzal indul, hogy mindenki ünnepel, mert Elphaba, a gonosz boszorkány meghalt. Ekkor jön Glinda, hogy mindenki legnagyobb döbbenetére elmesélje, hogyan lettek ők ketten legjobb barátnők. Szóval az előadás nagy része igazság szerint visszaemlékezés. Viszont mindannyian megláthatjuk benne, hogy a nyugati boszorkány nem is volt annyira gonosz, mint azt gondoltuk, minden tettére jó oka volt - legtöbbször a benne megbúvó szeretet, sokszor csalódottság -, és kicsit kifordítva, pontosabban jobban a mélyére látva az egésznek mutatják meg nekünk a sztorit. Nem szeretném lelőni a poént, ugyanis fent van a teljes musical (nem is egy felvétel, de majd idővel tervezek kitenni teljes egészében fent lévő Broadway-darabokat elemzéssel... ;) <3 ), de a lényeg az, hogy szerintem isteni a vége, meg úgy eleve csúcs az egész! Most viszont rátérek a posztom lényegére: 2015 végén Rachel Tucker (a West End-verzióban ő volt Elphaba) és Aaron Tveit (2008-2009-ben Elphaba szerelmét, Fiyero-t játszotta a Broadway-n) felénekelte a musical egyik leghíresebb dalának, a Defying Gravity-nek egy átdolgozott változatát. Ezt pedig úgy értsétek, hogy totál új köntösbe bújtattak néhány népszerű Wicked-nótát. Kezdve azzal, hogy mindegyiket akusztikusan adták elő, de az még nagyobb változás, ha azt vesszük, milyen felállásban kaptuk meg őket.

Defying Gravity (Rachel Tucker & Aaron Tveit)

Már csak azért is különleges ez a felvétel, mert az első felvonás zárószámát eredetileg a két lány énekli, hidegrázós felállásban. Itt pedig mondhatni át lett ültetve a darab romantikus szálára. Ők ketten amúgy életükben nem álltak együtt színpadon, mégis olyan szinten ráhangolódtak a dalra és egymásra is, hogy nem találok szavakat. Gondolom, azt pedig mondanom sem kell senkinek (vagy legalábbis azoknak, akik értenek hozzá, vagy egyáltalán van hallásuk), hogy az egész full élő, és nem lett stúdióban utólagosan feljavítva, semmit nem piszkáltak bele a felvételbe. Csak ők ketten, a zongora és a gitár. Ennyi. Igen, az előadáson belül ez a dal sokkal durvább libabőrt okoz, mint így, azonban ez a duett olyan szinten letisztult és gyönyörű, hogy lehetetlen nem imádni. Az pedig külön érdekesség, hogy főleg Aaron énekelte Elphaba részét, az egyébként őt játszó színésznő meg Glindát. <3 :D Még azt muszáj a végére megemlítenem, hogy évek óta imádom Aaront...azt hiszem, ezt egy másik Broadway-posztomban már amúgy kifejtettem. :D

I'm Not That Girl (Rachel Tucker & Kara Lindsay)

Na, ők viszont játszottak együtt, mégpedig pont ebben a musicalben. Rachel ugyanis Elphabaként debütált a Broadway-n is, és pár hónapig Karával közösen léptek színpadra esténként a Gershwin Színházban. Ezen a felvételen is szerintem jól látszik, milyen összeszokott páros. Nem mintha Aaronnel nem ez jött volna át, elvégre mind profi művészek. Ez a dal amúgy eredetileg Elphaba szólója az előadásban, és mindig nagyot üt - persze ez a színésznőtől is függ, aki épp megformálja a karaktert -, sőt szerintem szólóban a legkirályabb, de hazudnék, ha azt mondanám, a duett verzió nem fogott meg. Nagyszerűek a lányok, csodás az összhang köztük.

Popular (Aaron Tveit)

Ez a videó már önmagában irtó különleges...és kivételesen nem (csak) Aaron jelenlétére gondolok, hanem a tényre, hogy Glinda szólódalát tárta elénk a videóban. Ritka, hogy egy férfi színművész fogja magát és eldalolja nekünk. Ami azt illeti, Aaron előtt nem is találkoztam más úriemberrel, aki feldolgozta volna. Vagy csak elsiklottam felette. Mindegy is, a lényeg az, hogy Mr. Tveit elképesztő munkát végzett az akusztikus változatot tekintve. Oké, a videó 80%-át végigröhögtem, de mentségemre mondom, hogy már annyiszor láttam a darabot és hallgattam meg ezt a dalt hölgyektől, hogy enyhén szólva nevetségesnek hatott olykor, ahogy Aaron elénk tárta. Főleg, mivel az előadásmódjába is belevitt egy kis humort. A szám maga pedig eredetileg azt a célt szolgálja, hogy a népszerű Glinda magyaráz a népszerűtlen Elphabának arról, hogyan válhat népszerűbbé, és ebben próbál segíteni neki. Bármennyire is érzem, ahogy a röhögés legszívesebben utat törne magának, Aaron olyan szinten csodálatos, hogy általában a késztetésem átmegy szájtátásba.

For Good (Idina Menzel & Kristin Chenoweth)

Az egyetlen dal a listában - egyben pedig az utolsó -, ami azon kívül, hogy akusztikus formában lett előadva, nem fordult ki teljesen az eredeti mivoltából. Egyben pedig ezt a videót tartom a legkülönlegesebbnek, és méltó lezárása volt ennek a stúdiófelvétel-sorozatnak. Nem mintha nem bámultam volna még egy csomó ideig, ahogy zongora- és gitárkísérettel adagolják nekünk a csodákat (ez esetben csak zongora), de ha már véget kellett érnie, akkor azt mondom, ez a videó koronázta meg az egészet! A második felvonás vége felé énekli amúgy Glinda és Elphaba, és szerintem az egyik leggyönyörűbb dal a barátságról, ami csak létezik a világon. Ebben a videóban pedig láthatjuk, ahogy az eredeti felállás, vagyis a 2003-ban debütált Idina Menzel és Kristin Chenoweth, akik a Broadway legnagyobb csillagai közé tartoznak, ismét összeálltak, hogy elvarázsoljanak minket a páratlan párosukkal! Én nem tréfálok, amikor azt mondom, mindig sírok ezen a felvételen. Sőt az igazat megvallva eleve a dalon képes vagyok könnyeket törölgetni. Kettejüket pedig 2003 óta emlegetik úgy, mint a legjobb Glinda-Elphaba páros. Eszemben sincs ezzel vitatkozni. Úgy gondoltam, belinkelem nektek az egyik, ha nem a legelső nyilvános fellépésüket, amikor együtt elénekelték ezt a szépséges dalt a darab megnyitója alkalmából egy rendezvényen. Már ott kész voltam, de azért az, hogy a Különleges Wicked Stúdiófelvételek keretein belül lényegében 12 év elteltével (!!!) énekelták el ismét ketten ezt az ominózus dalt...azért ez nem semmi, sőt ennél nem is tudok hirtelen meghatóbb dolgot kiemelni. Lenyűgöző és megindító! <3

Már pár hónapja elkezdtem ezt a cikksorozatot, konkrétan márciusban. Azóta nem is hoztam ezzel kapcsolatban új bejegyzést, szóval úgy gondoltam, itt az ideje folytatni. A Broadway mániám úgysem bír sokáig nyugton csücsülni, muszáj hagynom, hogy kitörjön. Miután az örök kedvenc Broadway musicalszínésznőmet, Laura Osnest kielemeztem a szerintem legcsodásabb duettpartnereivel - bár most rájöttem, hogy kihagytam valakit...nem mintha utoljára írtam volna Lauráról -, úgy gondoltam, kicsit vegyesebb vizekre evezek, és nemcsak egy emberre fókuszálok néhány fantasztikus partnerrel. A Tony-díjátadó a színházi emberek számára az Oscarral ér fel. Természetesen minden évben megrendezik, és remélem, mondanom sem kell, hogy rengeteg fellépésre szokott sor kerülni az eseményen. Néhány hatalmas kedvencemet válogattam most össze nektek, mert úgy gondolom, kihagyhatatlanok ezek a videók, ráadásul a musical műfaj éltetése létfontosságú, ha engem kérdeztek! Szerintem ez már a zenének egy más szintje, ahova - ha tehetséges emberek a zeneszerzők, dalszövegírók és az előadóművészek - az érzelmek lavinaként tódulnak be, még nagyobb katarzist szolgáltatva! <3 (Összesen 15 videóról van szó, de bízom benne, hogy ez senkit sem tántorít el, sőt!)

A 2013-as Tony-díjátadó nyitánya

Bár itt most szó sincs arról, hogy a választott videókat kedvencek szerinti sorrendben pakoljam ki nektek, de ahhoz mindenképp ragaszkodom, hogy stílusosan egy nyitánnyal kezdjem a videóáradatot. Neil Patrick Harris eddig négy alkalommal vezette a neves díjátadót (2009, 2011, 2012 és 2013), mindig pazar műsorokkal teletűzdelve, remek hangulatot teremtve. Bár az összes általa előadott produkciót imádom, de a 2013-as Tony nyitószámát annyira durván odatette, hogy nálam a lekörözhetetlen kategóriába esik! Eleve ez a díjátadó nagyon egyben van a fellépéseket tekintve - csak vegyük ide nyugodtan, hogy a Broadway világában ritka, hogy nem vérprofi emberek mutatják meg magukat -, és már a kezdésnél meg szokták, sőt konkrétan meg kell alapozni az este további menetét! Ezért is nagyon fontos a nyitány! Ez persze minden esetben igaz, minden létező koncerten és fellépésen fontos, hogy a kezdés nagyot szóljon! Neil nagyszínpados múltja egészen a 2000-es évek elejére nyúlik vissza, és bizony, a Broadway sem idegen számára! Egy olyan minőségi 7 perces produkciót varázsolt a színpadra a lenyűgöző tánckarral és néhány Broadway-csillaggal (és Mike Tysonnal), hogy az ember álla egészen a padlóig zuhan, sőt ha engem kérdeztek, utat fúrva magának még lejjebb is képes vándorolni. Imádom, amikor egy ponton kér egy közelit, aztán benyögi:

Látjátok? A Broadway-n nekünk nincs szükségünk extrém közelire, hogy bizonyítsuk, élőben énekelünk. Heti nyolc előadásban éneklünk élőben. Csekkoljátok!

És basszus, ezt a szöveget már önmagában megtapsolja az ember, hát még ha figyelembe vesszük, mennyire fergetegesen lett tálalva! A vége felé már olyan szinten hidegrázós tud lenni, hogy a könnyeim is kicsordulnak! Teljesen jogos és megérdemelt az álló taps! És azért nem kis nevek vannak a nézőtéren, akik mind elvarázsolódtak Neil és a többi résztvevő produkciójától! Kérem szépen, így kell megnyitni egy Broadway-csillagoknak szóló díjátadó gálát!!! Amúgy Neilre visszatérve még így a végén: van olyan, aki csodálkozik azon, hogy egy évvel ezután megnyerte a legjobb színésznek járó díjat? Ha eddig "csak" az amúgy tök jó Így jártam anyátokkal (How I Met Your Mother) szitkomból ismertétek, akkor sürgősen nyissatok, mert igen, király volt a sorozatban, de még több van ebben az emberben, mint azt sokan gondolnák!

Spamalot musicalrészlet (2005)

A nyitány kipakolása után most már időrendben haladok a videókkal, szóval íme a 2005-ös Tonyról egy csodafellépés, amit hülye lettem volna lehagyni. Azok az emberek, akik ismerik a Grace klinika (Grey's Anatomy) sorozatot, a musicalrészt látva talán nem fognak meglepődni azon, hogy a Callie Torres-t megformáló Sara Ramirez színházi múlttal rendelkezik. Sajnos már valóban csak múlt, ugyanis a Spamalot musicalt követően nem tért vissza a Broadway-re, pedig szerintem sokan nagyon örülnénk neki, ha ismét csábítaná a színpad. Amúgy a Tó Úrnője alakításáért Tony-díjjal jutalmazták abban az évben, amikor ezt az isteni dalt előadta a kollégáival, köztük a fantasztikus Tim Curry-vel. Hozzátenném, jól értesült forrásból tudom, hogy Sara BETEG volt, amikor fellépett a Tony-n. Hát...így csak még nagyobb kalapemelést érdemel, ugyanis eszméletlenül jó volt! De beszéljen helyettem a videó, na meg ez az egyébként is fülbemászó dal! A végén kell pár perc mindig, hogy magamhoz térjek.

Tavaszébredés medley (2007)

Az egyik (érzelmileg) legkeményebb darab, amit volt szerencsém látni. A Broadway-verziót is az eredeti szereposztással, hiszen szerencsére fent van, illetve a magyar változatra is többször beültem, hogy a lelkem egy részét mindig ott hagyjam a színházban. Na, de rátérve erre a Tony-fellépésre. Te jó isten! Nem csodálom, hogy a darab abban az évben a legjobb musical díjat vihette haza, illetve a Moritz-t játszó John Gallagher Jr. is megkapta a neki kijáró szobrot, mindössze 23 évesen!!! A videóban felfedezhettek ám ismerős arcokat, hiszen ott dalol Skylar Astin, a Tökéletes hang filmek sztárja, illetve Glee fanok, figyelem: Lea Michele és Jonathan Groff nem a sorozatban kezdték közös pályafutásukat, hanem ebben a darabban! Szerelmespárt játszottak, és a máig tartó legjobb barátságuk is itt indult! A tehetségük pedig már 10 éve szárnyalt, ahogy a videó is mutatja! A dalszövegekből a káromkodást a díjátadón kihagyták (szó szerint, ugyanis a "f*cked" és hasonlók helyére nem énekeltek be semmit), azonban a maximum túlteljesítése elmaradhatatlan!

Mindörökké rock medley (2009)

Most komolyan, amúgy is utálom, amikor a musical műfajt - ami az egyik legnehezebb zenés művészeti ágazat - nyálasnak titulálják, de pláne akkor mászom tőle a falra, ha ezt úgy teszik, hogy utána sem néznek a dolgoknak. Azoknak az embereknek mindenképp merem ajánlani a Mindörökké rockot. Igen, a filmet is, de abban nem színházi személyek játszanak, márpedig érdemes a Broadway-változatot, pontosabban az eredetit is csekkolni! Ezek az emberek már más szinten űzik az ipart, ha fogalmazhatok így! Pláne ez a csapat, akik a 200-es díjátadón nyomták el ezt az egyveleget! Láttam a későbbi váltóikat is, de senki nem volt képes lekörözni ezt a csapatot! Wesley Taylor az, aki a leginkább padlóra tud küldeni a maga kis egy sorával, amit 3:23-nál beénekel! Igen, nyíltan meleg (azért írom le, mert páran meg szokták jegyezni nem túl szép jelzővel, hogy mennyire egyértelműen látszik rajta... -.-), és egy rohadt nagy tehetség, ez biztos számít az értelmesebb rétegnek! <3 Azt az egy sort olyan könnyen vágja ki, hogy konkrétan a levegővétel hasonlat jut eszembe róla. A többiek pedig, hogy csak megemlítsek párat: Constantine Maroulis, Amy Spanger, Mitchell Jarvis... nos, egytől egyig hihetetlenek! És csak mellékesen jegyzem meg, hogy az én legnagyobb kedvenc musical színészem, Jeremy Jordan is ott ugrál a háttérben a felvételen. Lényegében ebben kezdte a Broadway-pályafutását. Bravó még egyszer mindenkinek!

Két fellépő a Glee-ből (2010)

Igazi Broadway-fanatikusként hadd jegyezzem meg gyorsan, hogy imádom Laura Bell Bundy-t, aki bejelentette a fellépőket. Matthew Morrison a Gypsy című film betétdalát, az All I Need Is the Girl-t adta elő, nem is akárhogy! Az a hang és az a mozgás, egyszerűen lehetetlen szavakkal leírni, mennyire tökéletes volt! Lea Michele pedig rögtön utána következett a Funny Girl című filmben hallható világhírű Barbra Streisand dallal, a Don't Rain On My Parade-del. Bónuszként még Jonathan Groff is ott van, sőt Lea még az ölébe is beleül! Imádom nézni a nézők arcát, ahogy elsétál a sorok közt. És hopp, kik vannak még ott? Csak nem Will Smith és a felesége, na meg Beyoncé és a férje (és még sorolhatnám)? Ó, de! :D Van esetleg még valaki, aki kételkedik abban, hogy a Glee-ben szereplők tudnak élőben énekelni? Én ugyanis sajnos találkoztam olyannal, aki közölte, hogy "stúdióban könnyű". Pff...kérlek. A videó végén bónuszként még befut Sean Hayes Pókembernek öltözve egy gyors poénra, ha már egyszer ő vezette 2010-ben a díjátadót. :D