Ó, te jó ég! A toplistáim közti etalon következik. Mármint nincs annál jobb, mint egy sorozatfüggőnek az általa nézett és jó esetben szeretett szériák musicaldalait sorba rendezni. Nem véletlenül örülök, hogy 2 évvel ezelőtt nekiálltam ezeknek a posztoknak. Oké, egyelőre ez lesz a harmadik ilyen bejegyzés, és nem is értem, mire vártam annyit, főleg mivel alapvetően nem sok ilyen poszt lesz, legalábbis tengernyire nem kell számítani. Eddig a Buffy és a Grey's Anatomy musicalrészeiről hoztam toplistás kritikát, most pedig érkezzen végre a The Flash, vagyis A Villám. Jelenleg a szuperhősös sorozat ötödik szezonjának felénél járok, és jó lenne időben behozni, mert másfél hónap múlva indul a hatodik évad. Elárulom, régen jobban szerettem a sorozatot, sőt kezdetben ezt szerettem a legjobban a DC-univerzum aktuális szériái közt (amúgy a Smallville verhetetlen!!!). Aztán a negyedik évad körül végleg elromlott minden. Persze nézem a szériát, de elkezdtem csalódni benne. Régen Barry Allen karaktere majdnem az abszolút kedvencem volt az összes létező sorozatbeli férfi karakter közt. Mostanra...nos, még mindig szeretem, de jócskán hátrébb csúszott a sorban. Ám hadd ne menjek bele az okokba. Legyen elég annyi, hogy elvesztette a karakter a varázsát, ami miatt annyira imádtam anno. Ahogy a széria is. De legyen elég ennyi. Az egyik dalba úgyis valamilyen szinten belefogalmazom majd a lényeget. Egyébként ezt a részt 2017 októberében csekkoltam, szóval nem most volt, viszont végignéztem megint a részt, hogy felelevenítsem az emlékeimet. Most pedig vágjunk is bele. Tudjátok, ahogy eddig, úgy most sem elhangzási sorrendben teszem ki a videókat, hiszen akkor ez nem lenne toplista, hanem zárójelben megjegyzem, hányadik elhangzott dalról van szó pontosan. Íme!

5. Moon River (a nyitódal)

Némi hasonlóságot fel tudok állítani a The Flash és a Buffy musicalrészei között. Félreértés ne essék, a Buffy zenés epizódja továbbra is felülmúlhatatlan, hiába vagyok oda a szuperhősök dalra fakasztásáért is. Azonban van egy-két tényező, ami eszembe juttatta a Buffy-epizódot. Lesz, amire majd később térek ki. Mondjuk ami tényleg szembetűnő lehet, hogy akárcsak annál a résznél, úgy itt is a nyitány került az utolsó helyre. És most sem azért, mert esetleg nem szeretném ezt a meseszép dalt. A Moon River egy igazi klasszikus, ami még 1961-ben íródott, és Audrey Hepburn adta elő az egyik filmjében. Megjegyezném, baromira örültem, hogy most a részben, miután Kara elénekelte a színpadon ezt a számot, még utalt is a nagy színésznőre, hiszen mondta Barrynek, hogy remélte, a srác majd megmagyarázza neki, miért bújt Audrey Hepburn bőrébe az imént a színpadon. Na jó, ez most egy picit keszekusza lehet, szóval ideje belemélyednem. A musicalepizód középpontjában a The Flash és a Supergirl két főszereplője áll, vagyis Kara, akit Melissa Benoist játszik, illetve Barry, akit Grant Gustin alakít. Emellett jelen vannak a Flash főszereplői (hiszen ez az epizód hivatalosan ebben a szériában készült el), na meg páran átjöttek a Supergirlből is, de az Arrow és a Legends egy-egy színésze is tiszteletét tette. Lényegében kaptunk egy szuper kis crossover. Eddig minden évadban volt ilyen "átmenetelős" epizód egymás sorozatába, de gondolom, nem árulok el nagy titkot azzal, hogy nálam ez eddig mindent visz. Helló, elvégre egy musical-fanatikussal álltok szemben. :D Tehát a lényeg: Kara párja Mon-El, akiről az előző Supergirl részben tudta meg, hogy kilenc hónapon át hazudott neki a valódi múltjáról, Barry pedig előzőleg bontotta fel az eljegyzését Irisszal, akibe amúgy kb. gyerekkoruk óta szerelmes volt, ám csak felnőttként jöttek össze. Aztán azért kérte meg a kezét, mert úgy gondolta, csak így mentheti meg a nőt a baljós végzettől, amit előrevetítettek nekik (pontosan azt, hogy Iris meg fog halni). Ám rájött, nem ez a módja, és inkább úgy döntött, jobb, ha kicsit távolságot tartanak. Szóval mindkét szerelmi kapcsolatban egy igencsak mély szakadék keletkezett. A crossover az előző Supergirl rész végével indult el, amikor egy különleges képességű fogoly megszökött Karaék őrizete alól, és valahogy kómába juttatta a szuperhőst. Aztán jött a Flash, ami úgy indul, hogy elviszik Karát Barryék földjére (igen, más univerzumban élnek, de ez most mellékes), mert a rejtélyes idegen azt mondta, elmegy megkeresni a világ leggyorsabb emberét, aki ugyebár Barry, vagyis a Villám. Meg is jelenik végül a pasas, és Barry-t is elkábítja az erejével. Azt tudni kell, hogy Barry és Kara is imádják a musicaleket, és a szakításaik után mindketten ebbe a varázslatos zenés világba süppedtek, hátha ettől jobb kedvre derülnek. Milyen igaz! Barry anyukája mondta mindig, amikor a srác még kisgyerek volt:

Énekelve minden jobb. Amikor beszélsz, azok csak szavak. De amikor énekelsz, megnyitod a lelkedet, és megmutatod az igazi énedet.

Egyik kedvenc idézetem a részből. Valóban szépen körülírja, miért is rajongok ezer éve ezért a műfajért. Amúgy még egy oka van annak, hogy az epizód csak egy hajszállal van lemaradva a Buffy-rész mögött...ami azért baromi nagy szó. De ezt később írom le. Tehát miután a különleges képességű csávó mély álomba ringatta kettejüket, mindketten egy musicalben találták magukat, hiszen mostanában ekörül forgott minden gondolatuk. Tehát adva volt egy álomvilág, amiben mindenki énekelt, feltűntek a családtagjaik, a barátaik, és mindkettejük nagy szerelme. Igen ám, csakhogy nem önmagukként, hanem más személyekként. Rengeteg vicces szitut eredményezett, ahogy Karáék felismerték őket, mondták is a nevüket, mire mind lehurrogták őket, hogy őket nem így hívják, mégis miről beszélnek, blablabla. :D Most pedig visszatérve a nyitódalra, ami ugyan az utolsó helyen van, de ettől még nagyon-nagyon szeretem. Melissa egyszerűen mesésen énekli, már a Glee óta imádom ezt a csajt. Egy nagyon szép, letisztult dal, véleményem szerint pont tökéletes ahhoz, hogy kezdetét vegye egy musicalepizód.