És akkor íme a telenovellák világában felbukkanó színésznők listája! Ezt a sorrendet egy fokkal könnyebben összeraktam. Egy-két helyen kellett csak agyalnom picit. Gondoltam, őket is kiteszem nektek, és persze ugyanaz vonatkozik rájuk, mint az úriemberek esetében. Egyesével fogom kielemezni a hölgyeket az általam összevágott videó segítségével, amit látva ti is nagyobb rálátást kaptok a tehetségükre. Elárulom, úgy fogom közzétenni a különálló posztokat, hogy egy férfi után egy nőről írok. Tehát a 15. helyen lévő színészt, Sebastián Rulli-t követően megírom nektek Altair-t, majd pedig a 14. helyre került úr jön, és így tovább. Picit legalább változatos lesz a felhozatal. :D Azért így első körben is érdekel a véleményetek, illetve a saját toplistáitokat is várom kommentben! :)

1. Silvia Navarro
2. Kimberly Dos Ramos
3. Angelique Boyer
4. Laura Carmine
5. Ana Layevska
6. Irina Baeva
7. Eleonora Wexler
8. Camila Sodi
9. Maritza Rodríguez
10. Scarlet Gruber
11. María Elisa Camargo
12. Aracely Arámbula
13. Lali Espósito
14. Mariluz Bermúdez
15. Altaír Jarabo

Végre eljutottam arra a pontra, hogy megosszam veletek a toplistás telenovella-színészeimet. Eredetileg úgy terveztem, hogy összevágok mindenkiről egy 4-5 perces videót különböző sorozataikból, amik alapján láthatjátok, miért is kerültek az adott helyekre nálam. Nos...ez továbbra is érvényes. Azonban mivel részletes ömlengést tervezek minden egyes színészről, kielemezve a játékukat, így arra jutottam, hogy egyesével lesznek bejegyzések! Ám mindenképp szerettem volna az átfogó listát közzétenni...hogy legyen mikre/kikre várnotok. ;) <3 Most csak szavak nélkül íme a sorrend, aztán nemsokára érkezem az első összevágott videóval, természetesen hátulról indulva!

1. David Chocarro
2. Eugenio Siller
3. Gabriel Porras
4. Mariano Martínez
5. Gonzalo García Vivanco
6. Aarón Díaz
7. David Zepeda
8. Federico Amador
9. Carlos de la Mota
10. Michel Brown
11. Facundo Arana
12. Erick Elías
13. Luciano D'Alessandro
14. Carlos Ferro
15. Sebastián Rulli

Ó, te jó ég! A toplistáim közti etalon következik. Mármint nincs annál jobb, mint egy sorozatfüggőnek az általa nézett és jó esetben szeretett szériák musicaldalait sorba rendezni. Nem véletlenül örülök, hogy 2 évvel ezelőtt nekiálltam ezeknek a posztoknak. Oké, egyelőre ez lesz a harmadik ilyen bejegyzés, és nem is értem, mire vártam annyit, főleg mivel alapvetően nem sok ilyen poszt lesz, legalábbis tengernyire nem kell számítani. Eddig a Buffy és a Grey's Anatomy musicalrészeiről hoztam toplistás kritikát, most pedig érkezzen végre a The Flash, vagyis A Villám. Jelenleg a szuperhősös sorozat ötödik szezonjának felénél járok, és jó lenne időben behozni, mert másfél hónap múlva indul a hatodik évad. Elárulom, régen jobban szerettem a sorozatot, sőt kezdetben ezt szerettem a legjobban a DC-univerzum aktuális szériái közt (amúgy a Smallville verhetetlen!!!). Aztán a negyedik évad körül végleg elromlott minden. Persze nézem a szériát, de elkezdtem csalódni benne. Régen Barry Allen karaktere majdnem az abszolút kedvencem volt az összes létező sorozatbeli férfi karakter közt. Mostanra...nos, még mindig szeretem, de jócskán hátrébb csúszott a sorban. Ám hadd ne menjek bele az okokba. Legyen elég annyi, hogy elvesztette a karakter a varázsát, ami miatt annyira imádtam anno. Ahogy a széria is. De legyen elég ennyi. Az egyik dalba úgyis valamilyen szinten belefogalmazom majd a lényeget. Egyébként ezt a részt 2017 októberében csekkoltam, szóval nem most volt, viszont végignéztem megint a részt, hogy felelevenítsem az emlékeimet. Most pedig vágjunk is bele. Tudjátok, ahogy eddig, úgy most sem elhangzási sorrendben teszem ki a videókat, hiszen akkor ez nem lenne toplista, hanem zárójelben megjegyzem, hányadik elhangzott dalról van szó pontosan. Íme!

5. Moon River (a nyitódal)

Némi hasonlóságot fel tudok állítani a The Flash és a Buffy musicalrészei között. Félreértés ne essék, a Buffy zenés epizódja továbbra is felülmúlhatatlan, hiába vagyok oda a szuperhősök dalra fakasztásáért is. Azonban van egy-két tényező, ami eszembe juttatta a Buffy-epizódot. Lesz, amire majd később térek ki. Mondjuk ami tényleg szembetűnő lehet, hogy akárcsak annál a résznél, úgy itt is a nyitány került az utolsó helyre. És most sem azért, mert esetleg nem szeretném ezt a meseszép dalt. A Moon River egy igazi klasszikus, ami még 1961-ben íródott, és Audrey Hepburn adta elő az egyik filmjében. Megjegyezném, baromira örültem, hogy most a részben, miután Kara elénekelte a színpadon ezt a számot, még utalt is a nagy színésznőre, hiszen mondta Barrynek, hogy remélte, a srác majd megmagyarázza neki, miért bújt Audrey Hepburn bőrébe az imént a színpadon. Na jó, ez most egy picit keszekusza lehet, szóval ideje belemélyednem. A musicalepizód középpontjában a The Flash és a Supergirl két főszereplője áll, vagyis Kara, akit Melissa Benoist játszik, illetve Barry, akit Grant Gustin alakít. Emellett jelen vannak a Flash főszereplői (hiszen ez az epizód hivatalosan ebben a szériában készült el), na meg páran átjöttek a Supergirlből is, de az Arrow és a Legends egy-egy színésze is tiszteletét tette. Lényegében kaptunk egy szuper kis crossover. Eddig minden évadban volt ilyen "átmenetelős" epizód egymás sorozatába, de gondolom, nem árulok el nagy titkot azzal, hogy nálam ez eddig mindent visz. Helló, elvégre egy musical-fanatikussal álltok szemben. :D Tehát a lényeg: Kara párja Mon-El, akiről az előző Supergirl részben tudta meg, hogy kilenc hónapon át hazudott neki a valódi múltjáról, Barry pedig előzőleg bontotta fel az eljegyzését Irisszal, akibe amúgy kb. gyerekkoruk óta szerelmes volt, ám csak felnőttként jöttek össze. Aztán azért kérte meg a kezét, mert úgy gondolta, csak így mentheti meg a nőt a baljós végzettől, amit előrevetítettek nekik (pontosan azt, hogy Iris meg fog halni). Ám rájött, nem ez a módja, és inkább úgy döntött, jobb, ha kicsit távolságot tartanak. Szóval mindkét szerelmi kapcsolatban egy igencsak mély szakadék keletkezett. A crossover az előző Supergirl rész végével indult el, amikor egy különleges képességű fogoly megszökött Karaék őrizete alól, és valahogy kómába juttatta a szuperhőst. Aztán jött a Flash, ami úgy indul, hogy elviszik Karát Barryék földjére (igen, más univerzumban élnek, de ez most mellékes), mert a rejtélyes idegen azt mondta, elmegy megkeresni a világ leggyorsabb emberét, aki ugyebár Barry, vagyis a Villám. Meg is jelenik végül a pasas, és Barry-t is elkábítja az erejével. Azt tudni kell, hogy Barry és Kara is imádják a musicaleket, és a szakításaik után mindketten ebbe a varázslatos zenés világba süppedtek, hátha ettől jobb kedvre derülnek. Milyen igaz! Barry anyukája mondta mindig, amikor a srác még kisgyerek volt:

Énekelve minden jobb. Amikor beszélsz, azok csak szavak. De amikor énekelsz, megnyitod a lelkedet, és megmutatod az igazi énedet.

Egyik kedvenc idézetem a részből. Valóban szépen körülírja, miért is rajongok ezer éve ezért a műfajért. Amúgy még egy oka van annak, hogy az epizód csak egy hajszállal van lemaradva a Buffy-rész mögött...ami azért baromi nagy szó. De ezt később írom le. Tehát miután a különleges képességű csávó mély álomba ringatta kettejüket, mindketten egy musicalben találták magukat, hiszen mostanában ekörül forgott minden gondolatuk. Tehát adva volt egy álomvilág, amiben mindenki énekelt, feltűntek a családtagjaik, a barátaik, és mindkettejük nagy szerelme. Igen ám, csakhogy nem önmagukként, hanem más személyekként. Rengeteg vicces szitut eredményezett, ahogy Karáék felismerték őket, mondták is a nevüket, mire mind lehurrogták őket, hogy őket nem így hívják, mégis miről beszélnek, blablabla. :D Most pedig visszatérve a nyitódalra, ami ugyan az utolsó helyen van, de ettől még nagyon-nagyon szeretem. Melissa egyszerűen mesésen énekli, már a Glee óta imádom ezt a csajt. Egy nagyon szép, letisztult dal, véleményem szerint pont tökéletes ahhoz, hogy kezdetét vegye egy musicalepizód.

Egy ideje már nincs sok időm még a blogra sem, nemhogy tehetségkutatókat nézni. Sőt alapvetően nem igazán követek figyelemmel ilyen műsorokat. Magyarokat pláne nem, de a külföldieket sem sűrűn. Azonban egy időben az amerikai Voice-ot néztem, sőt kb. ez az egyetlen tehetségkutató, amit tartok is valamire! A mentorokat is valahogy mindig sikerül úgy kiválasztani, hogy imádjam mindegyiküket. Ebben a hónapban indul a tengerentúlon a 15. évad, ezért arra gondoltam, összeállítok egy toplistát. Nem kellett sokat filóznom, hogy kigondoljam, milyen felvételeket állítsak sorba. Összegyűjtöttem a mentorok közös produkcióit. Nem volt túl könnyű sorba rendezni őket, rohadt sokszor meg kellett néznem mindegyik videót (nem mintha ezt bántam volna), de csak sikerült. :D

20. Under Pressure (1. évad)

Még az első szezon fináléjában csendült fel a Queen és David Bowie híres száma, az Under Pressure. Az akkori négy mentor, Christina Aguilera, Blake Shelton, Adam Levine és CeeLo Green nagyon odatették magukat, ami nem meglepő. Érdekes belegondolni, hogy az eddigi tizennégy évad alatt Blake és Adam az egyedüli állandó tagok, sőt még a most következő évadban is benne lesznek. Amit amúgy hozzátenném, hogy egyáltalán nem bánok. Amellett, hogy szeretem ezt a videót (is), nem véletlenül került az utolsó helyre. Első körben okolnám a hangmérnököt, ugyanis pocsék volt a hangosítás. De ez persze nem az előadók sara. Azonban olykor voltak apróbb csúszások hangilag, ami természetesen mindenkivel előfordul (aki képes élőben énekelni!). Ettől függetlenül nagyon jó volt a produkció, és az is tetszik, hogy kvázi egy helyben állva adták elő az egészet, mégis remek hangulatot teremtettek a stúdióban. Azért ez nem semmi. A videóban van egy ponton egy ugrás, lényegében fél percet visszaugrik, de ez az egyetlen normális minőségű, amit találtam. Meg szerintem annyira nem zavaró.

19. Have Yourself a Merry Little Christmas (7. évad)

A hetedik évad fináléjára 2014 decemberében került sor, a négy mentor (Gwen Stefani, Pharrell Williams, illetve Blake és Adam, ugyebár) pedig úgy döntött, karácsonyi nótával lepi meg a közönséget. Én jelezném, hogy valamiért nem vagyok oda a tradicionális karácsonyi dalokért, sokkal jobban szeretem a kevésbé megszokottakat hallgatni az ünnepekkor, vagy legalábbis más hangzásvilágba átültetett verziókat. A lényeg, hogy nem az unalmas, csapból folyó számokat szoktam a lejátszási listába tenni. A felvételre rátérve: nagyon szépen szólnak együtt, ehhez kétség sem fér, plusz Blake karácsonyi albumát azért szoktam hallgatni, így ki merem jelenteni, hogy az ő hangjához passzol a leginkább ez a stílus, noha tényleg mindannyian szuperek. Nem nézem meg túl gyakran ezt a videót, de ez nem miattuk van, hanem valóban nem rajongok a karácsonyi számokért. Ettől még szép és igazi ünnepi hangulatot teremt, még így szeptemberben is. :)

18. Queen medley (1. évad)

A legelső élő show első hete. Mindig bátor dolog valakitől Queen számot énekelni, de bevallom, sosem fogom megérteni az olyan kommenteket, hogy "hol van ez Freddie-hez képest?" vagy "forogna a sírjában" és még sorolhatnám. Igen, Freddie Mercury egy hatalmas legenda, aki utánozhatatlan, de ha én minden előadót hozzá hasonlítanék, SENKI nem tetszene nekem. Mindenki egyéniség, és ez alapján kell néznünk a Queen feldolgozásokat. Ugyanis amennyire szeretem például Adam Levine-t, most ez alapján simán azt kéne írnom, hogy ez kb. "lepkefos volt a levegőben", legalábbis Freddie-hez képest. Ugyanis valóban ez alapján elég gyér teljesítményt nyújt a videóban, DE!!! Ők négyen nem a Queen. Ők Christina, CeeLo, Adam és Blake. Mind a négyen fantasztikus előadók. Mind a négyen más-más műfaj képviselői, és ezzel a Queen és Freddie előtt is tisztelegtek. Minden előadóról ez a véleményem, aki a legendás zenekar valamelyik számát adja elő. Az illető ugyanis ezzel tiszteli meg a bandát, illetve Mercury emlékét. Ezt pedig értékelni kell! Plusz muszáj megjegyeznem, hogy egyáltalán nem voltak rosszak, mindössze itt még nem csiszolódtak össze eléggé vagy csak izgultak az élő show miatt. Vagyis nekem van egy ilyen érzésem a videó nézése közben. Ettől még baromira felpörgették a közönséget, ez pedig külön elismerésre méltó! Adam gitárszólóját pedig még nem is említettem...

17. Hallelujah (3. évad)

2012. december 14-én sokkolta az amerikaiakat, sőt a világot is a Sandy Hook általános iskolában történt lövöldözés. A tragédia 28 halálos áldozatot követelt. A harmadik évad fináléjában a Hallelujah ezért is csendült fel a mentorok előadásában, kiegészülve a versenyzőkkel, a műsorvezetővel és Christina Milian énekesnővel. Mindannyian egy-egy áldozat nevével és korával ellátott papírt tartottak a kezükben. Annyira megindító az egész, egy letisztult és gyönyörű előadás, amire egy rossz szava sem lehet az embernek. Mindig megkönnyezem.

16. Crazy (1. évad)

Íme a legelső közös produkció az első szezonból. Bizony, az első mentorcsapat ekkor állt először együtt színpadra, még a meghallgatások kezdetekor. Ráadásul egyikük dalát adták elő, méghozzá Cee Lo-tól a világhírű Crazy-t. Imádom, ahogy a videó elején bemutatják őket egy kisfilmben és felsorolják a sikereiket. Azért kicsit ki is ráz közben a hideg. Hát még ahogy nekiállnak énekelni. A Queen produkciójuk ezután volt pár héttel, és ahhoz azt írtam, kicsit mintha nem lennének összeszokva, de kérdem én: akkor ez mi? Elképesztő összhang, brutális hangok, zseniális performansz! Lényegében hibátlan. Azt hiszem, módosítom a korábbi kijelentésem. Vagy nem hallották rendesen magukat a Queen medley közben, vagy szimplán bennük is volt egy elvárás önmaguk felé a legendás banda miatt. Itt viszont olyan csodát nyomtak el, amit nehéz is szavakba önteni. Mindenesetre bármikor megnézem, és képtelen vagyok megunni. Imádom látni azt is, mennyire elismerik egymást. Ugyebár ez CeeLo dala, mégis látszik rajta, mennyire odáig van attól például, amikor Xtina kiengedi a torkából a tőle megszokott pazar hangokat. Eszméletlenek!

Magyarországon november végén ment le a hetedik X-Faktor szezon fináléja. Bár bevallom, én az első 3 szezont követtem csak szinte végig figyelemmel, ugyanis azóta egyre lejjebb csúszott a műsor, én meg egyre kevesebbszer vettem rá magam, hogy belepillantsak. A mentorok kicserélődése is csak rontott a helyzeten. Mármint az első 3 évadban nagyszerűek voltak mind a négyen (Keresztes Ildikó, Geszti Péter, Nagy Feró és Ifj. Malek Miklós), aztán jöttek az újabb arcok a mentorszékekbe, és...inkább nem mennék ebbe bele. Legyen elég annyi, hogy a mostani felállás vitte le végképp a béka segge alá a magyar X-Faktort a szememben. Radics Gigi, Puskás Peti, Gáspár Laci és ByeAlex. Nem mondok inkább semmit, de többször is minősíthetetlenül viselkedtek, és hiába szeretem Gigi hangját és elismerem a tehetségét, az alázat hiánya szembeötlő volt, pedig mondom, nem is követtem végig az egész szezont, csak belenéztem párszor. Petit imádom, láttam színházban nem egyszer, de egy kicsit benne is csalódtam. Nem megbocsáthatatlanul, hiszen akkor is ő viselkedett a legnormálisabban a négy mentor közt, ám akkor sem volt az igazi. Laci sem volt annyira vészes, Alexbe meg inkább nem mennék bele. Hiszen nem is ez a bejegyzésem lényege! Azt már több alkalommal is kifejtettem, hogy nekem nagyon fontos egy művészben az alázat. Szerintem az is a tehetség egyfajta lépcsőfoka. Nos, a magyar mentorok többségéből ez nagyon-nagyon hiányzik. Nem véletlen, hogy én ezerszer szívesebben nézek külföldi tehetségkutatókat. Azért valljuk be, odakint a tehetségek felhozatala is színesebb. Nem azt mondom, hogy nálunk nincsenek, de a népesség összevetése alapján ki lehet találni, hogy nálunk felesleges ilyen sok tehetségkutató műsort indítani, mert matematikailag lehetetlen, hogy például leessen az állam egy idő után. Ezt úgy értem, hogy a külföldi műsorokban minden évadban találok legalább három-négy versenyzőt, akiknek a hangjától lemegyek hídba. Ez nálunk az elmúlt évek alatt nem történt meg. Oké, a "kifogytunk belőlük" erős kifejezés, de kezdem úgy érezni, hogy a valódi, igazán nagy tehetségek vagy nem jelentkeznek, vagy a mentorok a fülükön ülnek, és képtelenek meghallani, mi a jó. Na, de elég ebből, tényleg rátérek a lényegre!

Úgy gondoltam, hogy kompenzálnám a magyar X-Faktornak nevezett műsort a brit csodával! A 14. szezonának most volt a fináléja néhány nappal ezelőtt. Még mindig csúcs, de komolyan! Szóval arra gondoltam, toplistázok egyet az X Factor UK kapcsán. Összeszedtem tíz videót (többnyire) különböző évadokból, amikor a versenyzők duetteztek valamilyen híres énekessel vagy éppen együttessel. Bár nem volt könnyű dolgom, hiszen ezek a felvételek egytől egyig kedvencek számomra, de csak sikerült sorba tennem őket!

10. Amelia Lily & Kelly Rowland - River Deep – Mountain High

Ez a duó az egyetlen a listámban, akik mentor-mentorált viszonyban vannak. A legtöbbjük esetében sztárvendég volt a duettpartner. Azonban Amelia a nyolcadik szezon fináléjában a saját patronálójával, a zseniális Kelly Rowlanddel nyomta el Tina és Ike Turner 1966-os kislemezének dalát. Imádom a videó elején a kisfilmet, érződik a nyilatkozataikból, mennyire elismerik, tisztelik és szeretik egymást, és hogy milyen remek kapcsolat alakult ki kettejük közt a szezon alatt. A végén Kelly azt mondja, hogy "Ha bárki meg tud birkózni ezzel a dallal, akkor az Amelia." Nos, igen...ez a produkció során meg is mutatkozott! Te jó ég! 17 éves volt ekkor a csaj, és elképesztő, amit elnyomott a mentorával a színpadon! Harmadik helyen végzett, ami szerintem tökéletes volt. Még maximum másodiknak tudtam volna elképzelni őt, hiszen ez mégiscsak abban a szezonban volt, amikor a Little Mix nyert. És hát náluk jobb nincs! :P Na, de visszatérve ide. Imádom, mennyire energikus az egész, és eszményi hangokat ütöttek meg mindketten. Oké, ez mondjuk nem meglepő, pláne nem Kelly esetében. Fantasztikus volt végig az összhang köztük, néha picit érződött, hogy kifogytak a levegőből, de egyáltalán nem vészesen. A végén pedig nagyon aranyos dolgokat mondtak egymásról. Nem is csodálom, hogy kicsit meg is hatódtak. <3 :)

9. Stacey Solomon & Michael Bublé - Feeling Good

Szerintem erről még nem nagyon írtam a blogon, de nekem Michael Bublé művészileg egy félisten. Rajongok a dalaiért, sőt annyi videót láttam már róla, hogy azt mondhatom, a személyisége is megfogott. Számomra a Feeling Good dal az ő verziójában mindent visz, és elképesztő, hogy milyen James Bond feelingje van az egésznek. Ha jól tudom, benne is volt a dal valamelyik filmben (amiket most már illő lenne megnéznem), csak nem az ő változatában. Jaj, pedig mennyire perfekt már, basszus! Nos, de térjünk rá a videóra. A hatodik évadról van szó, konkrétan 2009-ről beszélünk. Stacey a dobogó harmadik fokára került a végén, szerintem nagyon is megérdemelten! Frenetikus a nő hangja, ez ebben a duettben is megmutatkozik. Csak egy "gond" van. Abban a pillanatban, hogy izgatottan bejelenti, hogy jön a legmenőbb ember, akivel valaha találkozott. Na igen, Michael menősége rögtön kiszúrja az ember szemét, és esetemben az ő színpadi jelenlététől kezdve Stacey kb. ott sincs. Mármint félre ne értsetek, hallom, milyen tökéletes a csaj, de hogy vegyem észre olyan táncmozdulat...szerűségek közepette, mint amiket Mr. Bublé nyom mellette. Plusz ez az ember fél méterre tartja a szájától a mikrofont, mert olyan hangja van, hogy ha máshogy tenne, leénekelné a tehetséges Stacey-t onnan, és annyi alázat van benne, hogy pontosan tudja, ez nem az a műsor, és igenis "aláénekel" a lánynak. Csodás! Imádom! <3 A dicséretek itt is pattognak a végén, sőt a humora is előjön, amikor elmeséli, hogy találkozott a királynővel, aki elmondta, hogy megvan neki Michael albuma, ő meg elképzelte, ahogy a királynő bemegy a Tesco-ba és kér egy Michael Bublé lemezt. :D Stacey meg nem kicsit boldog, hogy együtt énekelhetett Michaellel. :D <3 Tényleg elképesztőek voltak!

8. Leona Lewis & Take That - A Million Love Songs

A harmadik szezonban az aranytorkú Leona Lewis keveredett a legelső helyre, megjegyzem, pontosan ott is volt a helye! :D A fináléban a Take That együttes egyik sikerdalát adta elő a srácokkal kiegészülve. Nem is lepődöm meg az üdvrivalgáson, amikor a Take That tagjai besétáltak a színpadra, hiszen ez előtt egy évvel, 2005-ben álltak össze ismét majdnem egy évtizednyi kihagyás után, igaz, Robbie Williams nélkül. De még így is ütöttek! <3 És tökéletes volt az összhang Gary Barlow és Leona közt. Milyen érdekes, hogy pár évaddal később Gary váltotta Simon Cowell-t a mentorszékben. Mellékesen mondom, tökéletes választás volt. A srácok vokálja pedig kifogástalan volt, mint mindig. Imádom, hogy még mindig aktívak, bár sajnos 2014-ben Jason Orange is kilépett. :( Mindegy, a sírógörcsömet majd tartogatom egy Take That-es posztra. Most csak annyit írnék még, hogy eszméletlen ez a produkció, és idióta lettem volna kihagyni. Oda vagyok azért, amit együtt műveltek. És igen, mily meglepő, Leona is Take That rajongó! :D <3

7. Andrea Faustini & Ella Henderson - Ghost

Az olasz srác a tizenegyedik szezon fináléjában Ella Hendersonnal dalolta el az énekesnő egyik híres számát. A csajszi is X-Faktoros amúgy, hiszen a kilencedik évadban a hatodik helyen végzett. Bár Andrea végül ráállhatott a képzeletbeli dobogó harmadik fokára, de már jó ideje nem nagyon hallani róla, legalábbis én azt vettem észre, hogy sajnos eléggé eltűnt, pedig hatalmas tehetség szerintem. Ella viszont, aki nem jutott el a fináléba a korábbi évadban, mégis szem előtt van. Ebből is látszik, hogy nem mindig a helyezésen múlnak a dolgok. Félreértés ne essék, nem a tehetséget hasonlítom össze, hiszen mindketten fergetegesek, csak azt mondom, hogy több dolog is közrejátszik abban, ki meddig maradhat a zenei businessben. Oké, tehát akkor a videó... először ott van Andrea eszményi hajlítgatása, amitől életem végéig rázni fog a hideg, aztán bejön a csodatehetségű Ella azzal a hihetetlen rekesztéssel. Sírok, annyira csúcs! Ellában amúgy rohadtul imádom a jódlizós stílusát, pláne a bridge részben. Igen, sokak a falra másznak tőle, én meg azt mondom, részben ebben rejlik a különlegessége, ami miatt még mindig előtérben van! <3 Sosem fogom megunni sem ezt a dalt, sem ezt a duettet! :D

6. Olly Murs & Robbie Williams - Angels

Akárcsak Stacey Solomon, Olly is a hatodik évadban versenyzett, és ő lett a második! A Take That mondhatni most válik teljessé, hiszen a fináléban az együttes egyik volt tagjával, Robbie Williams-szel duettezett. Amúgy legnagyobb örömömre a kedvenc Robbie-dalomat adták elő, mégpedig pazarul. Oké, nyilván képtelenek voltak full komolysággal elnyomni, de nekem is felüdülés, hogy míg általában zokogni szoktam ezen a számon, ezúttal inkább a vigyorgás dominált. Ettől még a dal üzenete megmaradt, és a hangok, amik elhagyták a torkukat, a tökéletesen is túltesznek. Annyira érződik ebből a videóból, amit ma már tudunk: a szoros baráti viszony kialakulása. Imádom őket. Olly csodás az elején, a refrénnél kb. meghalok tőle, aztán igyekszik nem röhögni, amikor behívja Robbie-t, és igen...érkezik az öltönyös bohóc, a szó nemes értelmében. A pasi komoly fejjel besétál, rögtön el is szúrja picit, de vérprofin helyrehozza, bohóckodik tovább...nos, kb. végig, és ez a hangulat Olly-ra is átragad. Zseniálisak, lehetetlen betelni a videóval! :D <3