Azt hiszem, régen írtam már személyes bejegyzést. Olyat, ami kicsit tényleg rólam szólt volna. Szeretek kritikákat bepötyögni nektek, hiszen azok által is remekül megismerhettek. Ám nem tegnap volt, hogy valóban személyes hangvételűre vettem volna egy-egy posztot. Most mégis így teszek. Szeretem a verseket. Mindig is szerettem őket. Akkor is, amikor színésznőnek készültem, és azóta is, hogy ezt az álmot...nos, ha nem is engedtem el, de félretettem kicsit. Bár már közel sem olvasok annyit, mint pár évvel ezelőtt. Ezt pedig rettentően sajnálom. Igazán lélekemelő érzés régi nagy költők papírra vetett sorait magamba szívni. Azt hiszem, ideje lesz újra elővennem egy verseskötetet. Sok költő műveit szeretem, azonban ők a legkiemelkedőbbek a szememben: Vörösmarty Mihály, Illyés Gyula, és persze ott van a tragikusan fiatalon elhunyt Dsida Jenő. Tény, az ő verseiről nem épp az örömmámorban úszás jut eszébe az embernek. Reményik Sándor elgondolkodtató költeményei is sokszor voltak nálam terítéken, ahogy Ady Endre remekművei is elvarázsoltak, főleg a Csinszkához írt poémák. Azonban van két igazán nagy kedvencem, akik igazán közel állnak a szívemhez. Egyikük Radnóti Miklós. Tudom, sokan nem szeretik őt, de én csak úgy nevezem, hogy "a meg nem értett zseni". Már a születésétől kezdve sötét felhők lebegtek felette, hiszen édesanyja és az ikertestvére is meghalt a születésekor. Egy feldolgozhatatlan trauma volt ez számára. Olyasmi, ami rányomta a bélyegét a lelkére. Rövid élete során ő végig a helyét kereste a világban, ám sosem lelte meg. Persze, ott volt neki Gyarmati Fanni...akit érzelmileg meg is csalt. Nem hiszem, hogy Radnóti méltónak érezte magát a szeretetre. Talán ezért is viselkedett úgy, ahogy. Ezért voltak a versei is olyan..."dübörgőek". Egyszerűen nem tudok rájuk jobb szót. Én szerettem és kész. Azonban szerintem a legnagyobb csoda József Attila, vagyis a nagy proletárköltő, aki "tiszta szívéből" írt. Nem véletlenül fogalmaztam így. A Tiszta szívvel az egyik legmélyebb üzenettel bíró szerzeménye. Egy vers, ami miatt eltanácsolták az egyetemről. Nos...úgy néz ki, a Radnótihoz hasonló nehéz sorsú szerzők a gyengéim. Szegénykémet hiába áldották meg hatalmas tehetséggel, a félelmei és a reménytelenségek sajnos könnyen bekúsztak az idegrendszerébe, és többet nem szabadult tőlük. A halála körülményeiről nem tudok és nem is szeretek nyilatkozni. "Nagyon fáj." Hiába mondják sokan biztosnak az öngyilkosságot - persze az elmeállapota miatt az esély erre nagyon is sok -, annyira nem volt már akkor beszámítható, hogy lehet, azt sem tudta, épp hol van, amikor a tragédia történt. Vagy...mert ez is benne van a pakliban, valaki egy életre elhallgattatta. Persze, ez már csak összeesküvés-elmélet, de nem zárhatunk ki semmit. Épp ezért könnyebb, ha erről nem is írok. Úgy örülök, hogy ekkora népszerűségnek örvend még ma is. Én például tervezek rendelni pólót és pulcsit is a versei feliratával, amiket amúgy Szabó Erika színésznő a párjával kezdett el megtervezni és legyártani. Csodálatos ötletnek tartom, és egyelőre főleg Atilkától (Vágó Márta után szabadon), Radnótitól és Adytól szerepelnek versek ezeken a ruhadarabokon. Három csodálatos, bonyolult, összetett lélek! <3 Egyikük sem volt hibátlan. Ők is csak emberek voltak. Mégis különlegesek, mert kincseket hagytak az utókornak. Nekünk. És ezt meg kell becsülnünk. Ezért is örülök, hogy 1964 óta megünnepeljük a Magyar Költészet Napját. És pont József Attila születésnapján!!! A szívem ilyenkor megtelik szeretettel, sőt egyenesen túlcsordul! Boldog születésnapot a magyar költészet egyik legnagyobb alakjának, Attilának! És persze Márai Sándornak is, aki ugyancsak április 11-i gyerek, csak ő öt évvel korábban jött világra.

Amikor 2012 februárjában bemutatták a Madách Színházban az Én, József Attila című musicalt, örömömben elsírtam magam. Még mindig emlékszem, amikor a két szereposztás premierjéről megjelent videókat először megnéztem. Zokogtam.

  

2009-ben Vizy Márton és Tóth Dávid Ágoston a musicalpályázatra készültek a musicallel, a legjobb hétbe be is kerültek vele, ám akkor nem mutatták be, mert nem lett dobogós. Hála az égnek viszont láttak benne fantáziát, és kellett pár év, de végül csak összejött a premier! Ezért pedig örökké hálás leszek! Ahogy a szerzőpáros is mondta, "akadnak olyan különös pillanatok az emberiség történetében, amikor zseni születik". Valóban elgondolkodtató, hogy élete 32 évét Attila olyan intenzitással élte meg, mintha mindig is tudta volna, hogy neki ennyi jut. A musical a húszas éveinél veszi kezdetét, és egészen a haláláig elkísér minket az útján, a két nagy szerelmét alapul véve. Az első nagy szerelme Vágó Márta volt, az utolsó pedig Kozmutza Flóra, vagyis Illyés Gyula felesége. A darab tehát a két költő barátságát is taglalja. Mindezt tehetséges színművészek prezentálásában, pazarul felépített történetvezetéssel és természetesen a csodálatos megzenésített versekkel, amik melengetik az ember szívét. Én kétszer is láttam élőben az előadást, ráadásul akkora szerencse ért, hogy két különböző szereposztással. Egyszer Nagy Sanyival, Gallusz Nikivel és Balla Eszterrel, másodszor pedig Posta Victorral, Polyák Lillával és Muri Enikővel. Vagyis nagyon úgy rémlik, hogy ezek voltak a szereposztások. Az fix, hogy mindegyikükkel láttam, maximum az aktuális felállás nem dereng tökéletesen. Ide kattintva belenézhettek az előadás próbáiba. És persze a főpróbahétről is kaptunk egy videót. Annyira jó most ezekkel nosztalgiázni. Hat évvel ezelőtt pedig három ismert ember beszélt a költőről és a musicalről is: Czeizel Endre (orvos), Müller Péter (író) és Csonka András (színművész). Kár, hogy nem folytatták ezt a videósorozatot. Elnézegettem volna még egy ideig. A lényeg, hogy megkaptuk ezt a csodát, és bár ritkán van repertoáron, de remélem, még hosszú évekig fogják játszani, hiszen ez is nagy segítséget nyújt abban, hogy a mai kor megismerje József Attila páratlan műveit. Talán így megzenésítve még befogadóbbá válnak az emberek. Ebben hiszek! 1937 elején (a halálának évében) írta a Szállj költemény című versét, ezt is szeretném megosztani veletek, hiszen a jelen helyzetre is ráhúzható. Ezzel és a musicalről 2013-ban megjelent profi felvétellel szeretném zárni a bejegyzést, amivel a magyar költészet napjáról szerettem volna megemlékezni!

Szállj költemény, szólj költemény
mindenkihez külön-külön,
hogy élünk ám és van remény, -
van idő, csipjük csak fülön.

Nyugtasd a gazdagok riadt
kis lelkét - lesz majd kegyelem.
Forrást kutat, nem vért itat
a szabadság s a szerelem.

Szólitsd, mint méla borjuszáj
a szorgalmas szegényeket -
rágd a szivükbe - nem muszáj
hősnek lenni, ha nem lehet.

2. felvonás

Mit szólsz hozzá?

Íme egy újabb Legjobb partnerek adag. Ezúttal egy argentin színésznő, Rocío Igarzábal legjobb tévés partnereit szedtem össze nektek. Nem sok sorozatos szerepe volt az évek alatt egyébként. 2008-ban indult a karrierje a Casi Ángeles telenovella második szezonjában. Utoljára 2014-ben forgatott sorozatot, egyetlen filmje van, az is 2015-ös. Azóta nem csodálhattuk meg az alakítását semmiben. Bár ha nem tévedek, 2018-ban még szerepelt, de "csak" színházban, tehát nem jutott el sok emberhez a szerepformálása. Ellenben néhány év kihagyás után hála az égnek 2017-ben folytatta az énekesi karrierjét. Nekem Rochi hatalmas kedvencem, bár szerintem ezzel már mindannyian tisztában vagytok, van olyan, aki évek óta tudja. Rochi az egyik legnagyobb kedvencem. De!!! Mert igen, van itt egy de. Félre ne értsetek, imádom színésznőként is, fantasztikusan élte bele magát mindegyik szerepébe, és nagy kár, hogy évek óta nem játszott semmiben, viszont énekesnőként emelem őt igazán piedesztálra...de úgy aztán nagyon! <3 Hiányzik a képernyőről, és örülnék, ha a jövőben még vállalna szerepet, de amíg az éneklést tovább folytatja, nem panaszkodom. Csak erre akartam kilyukadni. :D Na, vessük is bele magunkat ebbe a kevéske projektbe.

Gastón Dalmau (Casi Ángeles)

Ó, te jó ég! Olyan szürreális most róluk írni. Mármint többnyire Teen Angels mivoltukban fogalmaztam meg szövegeket róluk, esetleg a színházi előadások kapcsán emlékeztem meg a párosukról, ám még ilyen konkrétan a novellát érintve talán sosem regéltem nektek. Igyekszem kevesebbszer kijelenteni - bár szerintem ez nem fog összejönni -, hogy a Casi Ángeles világot nézve nekem Rochi és Gastón volt az etalon. Mindig azok is maradnak! Ez pedig a karaktereikre is igaz, vagyis Valeria-ra és Rama-ra. Emlékszem, el sem hittem, hogy sikerült pont úgy kedvenceket választanom, hogy össze is hozták őket a szérián belül. Ezt a mázlit! :D <3 Csak pár mondatban írnék róluk. Legalább picit kiélhetem magam. Tehát...Valeria-t pont Rama vitte haza magával, mivel amikor meglátta, első látásra beleszeretett a lányba. Eleinte Vale tartózkodó, sőt egyenesen bunkó volt mindenkivel, de ez bizalmatlansági problémákból fakadt, amit az akkori pasijának köszönhetett. Szépen lassan viszont felengedett irányukba, a lányokkal jó barátságot kötött, Rama-ban pedig elkezdett megbízni. Viszonylag hamar össze is jöttek, és Rama nagy segítségére volt abban, hogy lebontsa a falakat, amiket maga köré emelt, hiszen az utcán Valeria sokszor látta, ahogy bántották a nőket. Tehát az, hogy Rama volt az első srác az életében - minden téren! -, sokat elmond arról, milyen különleges kapcsolat alakult ki köztük. És bárhogy is alakult a szerelmük, ez a kapocs örökké megmaradt köztük. A harmadik szezonban kezdett el tönkremenni a párkapcsolatuk, azt hiszem, akkortájt, amikor Vale vonzódni kezdett egy tanárhoz. Nos...azt hiszem, ez esetben különösen igaz, hogy "a jövő mindent megváltoztat", hiszen ekkor kerültek a jövőbe, és elkezdtek felborulni körülöttük a dolgok. Őszintén szólva számomra a harmadik évad a legkuszább, mármint zéró spanyoltudással kezdtem el a Casi Ángeles-t nézni 2008-ban, és egy évvel később sem lettem hirtelen géniusz ezen a téren. Igazából most sem vagyok az több mint egy évtized után, de legalább már jobban értem, a lényeget most már felfognám, az alapok megvannak. Szóval benne van a pakliban, hogy nekirugaszkodom. Ami fix, hogy ebben az elég komplex évadban Rameria szakított. A szakítás után Vale rájött, hogy a tanár nem élete párja - és még finoman fogalmaztam -, aztán vissza akart menni Rama-hoz, aki időközben megvakult. Amíg pedig külön voltak, Rama beleszeretett Kikába. Ezután kb. emlékeim sincsenek. Az tuti, hogy Rama összejött Kikával, a szezon végén pedig Simón megmentette Vale életét, utána pedig meg is csókolta a lányt. Ezután ütött be a krach. Szétszóródott a csapat mindenfelé, a Kormány is bekavart, a fiatalok egy részének kimosták az agyát és új emlékeket ültettek be nekik. Ez várt Rama-ra is, míg Vale és Simón az Ellenállók közé került. Legalábbis kezdetben. De erről majd később írok. A lényeg most, hogy idővel őket is elkapták és az ő agyukat is újraprogramozták. Vale nagyon vonzódott Simónhoz, ugyanakkor azt érezte, mintha Rama-t egész életében ismerte volna. Ez ugyebár az a különleges kötelék köztük, amiről már meséltem. Agymosottan is közeledtek egymás felé, noha elviekben már mindketten továbbléptek. Oké, miután visszatértek az emlékeik, végül Vale Simónnal maradt a jövőben, de egyik kedvenc momentumom, amikor elhangzik, hogy Vale is Rama szerelme sosem múlik el. Szóval nem ők lettek endgame, de legalább elhangzott, milyen nagy szerelem volt az övék. És hogy végül is az is marad. Egyébként bevallom, nem is bánom, hogy így alakult. Tudom, furcsa, hiszen az lenne a normális, hogy az ember a két legnagyobb kedvence közös jövőjének drukkoljon, és én is alig hittem el, amikor "elpártoltam" ettől a shiptől, de így lett. Mindig oda meg vissza leszek tőlük, a szívem jó nagy szelete Rameria fan marad mindörökké, viszont eljött az a pont, amikor úgy éreztem, ez már nem olyan, mint a második évadban volt. Elszállt a varázs. De mondom, roppant boldog vagyok, hogy az ki lett mondva, milyen mély ez a szerelem köztük. Valóban az volt! <3 Ja, és nem mellesleg: Rochi és Gastón kémiája a LEGJOBB!!! Tessék, kimondtam, meg lehet kövezni, de ez a helyzet.

Pablo Martínez (Casi Ángeles)

Nos, Rochi és Pablo a második évad forgatásán jöttek össze, pedig a karaktereik közt ott még semmi sem történt. Gondoltam, ezt első körben beközlöm. Pláne mivel együtt is maradtak 2010 nyaráig, vagyis kb. a negyedik szezon forgatásának végéig. Az is benne van a pakliban, hogy azért hozták össze a karaktereiket a harmadik évad végén, mert az életben együtt voltak, és hogy emiatt lehettek endgame. Igazából nem kizárható ok ez sem. Mondjuk én tényleg nem bánom. Egy részem mindig Rameria felé fog húzni, de tény, hogy Vale és Simón is megnyertek maguknak, nem is kicsit. Szerintem úgy életemben nem bőgtem a Casi részek alatt, mint amikor Vale majdnem megfulladt, de Simón megmentette és zokogva csókolták meg egymást. Igen, instant csatlakoztam a Simeria rajongótáborhoz. <3 A negyedik évadban tovább erősödött a szerelmük, míg az Ellenállók közé tartoztak, sőt össze is házasodtak, ám aznap elfogták Simón-t a Kormány emberei és átmosták az agyát, ami miatt összejött Mar-ral, mert azt hitte, hogy ő mentette meg az életét. Furcsa volt őket megint együtt látni, hiszen Mar és Simón a második szezonban is egy párt alkottak egy ideig...bevallom, őket sosem szívleltem együtt. Pláne itt a negyedik évadban, miután már láttam, milyen tökéletes Simeria együtt. Ami ég dereng, hogy valamit elcsesztek Simón átprogramozásánál, mert volt egy pont az évadban, hogy mindkét életére emlékezett, tehát a valóságra és a beültetett képekre is. Végül Simón kénytelen a jövőben maradni, hogy a másik énje ne létezzen tovább (vagy valami ilyesmi), Vale pedig ott marad vele, hogy együtt éljenek boldogságban és szerelemben. Röviden és tömören ez lenne a sztorijuk. Azt azért hozzátenném, hogy imádtam, hogy Vale írt egy dalt Simónnak a szerelméről. Ez olyan megható. Szerettem őket, na. Viszont hiába voltak együtt a való életben, tartom magam ahhoz, hogy kémiaügyileg Gastónnal volt Rochi a legjobb. De azért Pablo sincs ám nagyon lemaradva. :D <3

Santiago Ramundo (Dulce amor)

Nos...egyedül a Casi Ángeles sztorivonalairól voltam képes összehozni értelmes mondatokat, viszont sajnos a 2012-es Dulce amor telenovellából már nem sok mindenre emlékszem. Ha nem lenne florerr, szerintem három sort is lehetetlenség lenne összehoznom. Nézzetek be az ő oldalára, ide kattintva konkrétan elolvashatjátok, mit írt a Dulce amor-ról. Ahogy ő írta is, egy 301 részes telenovelláról beszélünk - ÚRISTEN!!! :O -, és egy gazdag család áll a középpontjában. Az apuka nevelgeti három lányát. Na jó...igazából már csak egy tinédzser van köztük, és pont őt játssza Rochi. A karakterét Brendának hívják. A nagy szerelem az életében amúgy Lucas...akit NEM Santi alakít. Ő ugyanis Ciro-t játssza, azt a srácot, aki segít Brendának levizsgázni, miután a lány majdnem kibukik a gimiből, mert egy ideig nem jár be, sőt éhezteti magát, amikor Lucas-tól eltiltják. Szóval Ciro támogatja őt, és tényleg VÉGIG mindenben Brenda mellett áll. Mondjuk nem nehéz, ha egyszer szerelmes. Bizony...Ciro teljesen bele van esve a leányzóba. Még úgy is kitart mellette, hogy tudja, Brenda nem viszonozza az érzéseit. Annyira rendes, basszus... <3 Egy jószívű csodasrác, és...igen, kimondom: egy picit sajnálom, hogy nem kaphattak igazi esélyt! Mármint Brenda és Lucas kémiája ide vagy oda - mindjárt írok róluk is -, Ciro bánt úgy a lánnyal, ahogy azt megérdemelte! Ő volt vele igazán aranyos elejétől a végéig a sztorinak. Megjegyezném, láttam már másban Santiago-t, és ott is lenyűgözött. Rochi-val fantasztikus volt a kettősük, és úgy örülnék, ha a jövőben még szerepelnének együtt. Isteniek együtt. Kérdés, mennyi esély van rá, hogy Rocío újra színészkedjen. Bárcsak... <3

Nicolás Riera (Dulce amor)

Azonban...hogy a francba ne szeretném ezt a két drágát együtt? Rochi és Nico már a Casi Ángelesben együtt játszottak, igaz, ott nem voltak együtt a karaktereik. Aztán 2011-től Rocío volt a Teen Angels banda ötödik teljes értékű tagja, amiben ugye Nico is énekelt 2007 óta. Egészen a 2012-es feloszlásukig turnéztak együtt. Aztán 2012-ben egymásra találtak, amikor ezt a sorozatot forgatták. Brenda és Lucas...igazság szerint hiába Ciro-t tartom a csodásabb srácnak kettejük közül, mégis azt kell mondanom, valahol megértem, hogy ők kaptak endgame-et. Igen, isteni lett volna a Brenda-Ciro duó happy endje, de...vajon mennyi értelme lett volna? Mármint azok után, amiken ez a két karakter keresztülment. A megismerkedésük egy ruhaboltban történt: Lucas beadta Brendának, hogy ott dolgozik, elszedte a pénzt, odaadta a ruhát a mit sem sejtő lánynak, aztán lelépett. Amikor jöttek az őrök, persze megmentette Brendát...és azzal a lendülettel meg is csókolta. Gyorsan elindult a sztorijuk, mivel ez a legelső epizódban történt. Ezután volt még 300 résznyi történetszál a számukra. Hamarosan az is napvilágra került, hogy Lucas nagyanyja ott dolgozik Brendáék házában, mint házvezetőnő. A kapcsolatukat tehát sokáig titokban tartották, ám amikor kiderült, eltiltották a leányzót Lucas-tól, aminek az eredménye a már fent említett iskolakerülés és éheztetés volt. Brenda visszavonhatatlanul Lucasba szerelmes, teljesen mindegy, épp együtt voltak-e vagy sem. Sajnos Lucas elég sok illegális dologban vett részt a széria folyamán, részben ezért is gondolom, hogy Brenda "túl jó" volt hozzá. Végül Lucas befutott, mint zenész, a siker pedig durván a fejébe szállt, a lány már nem is kellett neki, csúnyán hanyagolta és lekoptatta. Egy újabb érv ellene. De persze a fináléban bocsánatot kért, és naná, hogy kibékültek. Tényleg hatalmas volt a szerelmük, még ha néha toxikusnak is tartom. Mondjuk nyilván be kell vallanom, hogy rengeteg tündéri pillanatuk is volt, amik felett nem lehet és nem is tudok elsiklani. Visszanéztem párat, és tény, hogy a legtöbbet végigvigyorogtam vagy épp megkönnyeztem. Igen, Ciro maga volt a tökély (szerintem), de Lucas volt Brenda valódi lelki társa. Ez is igaz! <3 Plusz Rochi és Nico között tombolt a kémia...nos, nem véletlenül! :D <3
Az El Desafío című film 2015 elején jelent meg, de erről írtam is poszt elején. Rochi egyetlen filmje...eddig. Abban is Nico-val játszott együtt. Ide kattintva megnézhettek egy rövid zenés videót róluk. Lesz a későbbiekben példa rá, hogy filmes párokat is kiemelek, de ahhoz filmszínész partnereit kell összeszednem. Mert eddig is úgy csináltam, hogy aki elsősorban sorozatsztár, oda nem keverek bele filmeket. Vice versa is ez lesz. De azért linkelve szerettem volna megemlíteni a közös filmjüket is, mert megérdemli a párosuk. <3 Ezt még úgy forgatták, hogy együtt voltak. Nem sokkal ezután szakítottak, viszont szerencsére barátok maradtak. <3 És igen, rajongásig imádom azt a kémiát, amit ők is produkálnak. Nem tudom, hogy második vagy harmadik legjobb partnernek tartom-e Nico-t. Pablo-val nagy a verseny köztük. :D

Gabriel Corrado (Taxxi, amores cruzados)

Rochi legutolsó telenovellája...eddig. Tudom, már írtam, de nem győzöm hangoztatni, hogy remélem, visszatér még, mert rendkívül tehetséges ebben is. Bár florerr is írt nekem nagyon röviden róla, de végül gyorsan utánanéztem, és megdöbbentően hidegrázós a története. Tessék, olvassátok:

15 évvel ezelőtt Martín Montana (Gabriel Corrado) elveszítette a feleségét, utána a munkáját is otthagyta. Korábban orvos volt. Most már taxisofőr, az élet pedig keresztezi az útját egy nővel, aki a megszólalásig hasonlít Agustinára, aki pont úgy néz ki, mint a felesége a halálakor. A rejtélyes nőnek, Tania-nak (Rochi Igarzábal) a megszállottjává válik, ez pedig elvezeti Martín-t egy baljós szereplőhöz, Mr. Moretti-hez (Jorge Marrale). Martín viszont nincs tisztában azzal, hogy ez az úr valójában az ő volt tanára és riválisa, aki az árnyékban egész eddig várakozva tervezgette a tökéletes bosszút. És itt jön a csavar: Tania sem tudja, hogy ő valójában Agustina, a halottnak hitt feleség, és hogy Moretti az évek alatt mesterséges kómában tartotta, ezért sem öregedett, aztán arra képezte ki, hogy megölje azt a férfit, akit a legjobban szeretett az életében. Moretti azonban figyelmen kívül hagy egy nagyon fontos dolgot: néha az igaz szerelem olyan hatalmas erővel bír, hogy lehetetlen megállítani és irányítani.

Más szálakon is futnak a cselekmények, például ebben is benne van Nico Riera, a főhős fiát játssza. Igazából amit tudni kell, hogy a háttérből kb. mindenki életét ez az aljas Moretti irányítja, ő mozgatja a szálakat, és kénye-kedve szerint manipulál mindent és mindenkit. A sorozat maga nagyon rövid, összesen 66 rész készült el belőle. Ha lenne hozzá felirat, simán végignézném. Így viszont maradnak a jelenetek és a zenés videók. És igen, ez a tündéri szerelmespár is magával ragadott. Még úgy is, hogy Rochi 24 éves volt, amikor ebben szerepelt, Gabriel pedig már 52. Azért volt köztük egy "picike" korkülönbség. Mégis azt mondom, hihetetlenül jól működtek együtt, egyenesen lenyűgöztek! <3 Különben ki sem tettem volna őket ide. Csak nézzetek rájuk, és tuti megértitek, miről szövegelek. Nektek ki mellett a kedvencetek Rochi?

Mit szólsz hozzá?

Nem, ez nem csalás és nem ámítás! Áprilisi tréfának se nézzétek. Valóban hoztam egy újabb posztot a Legjobb partnerek cikksorozathoz. 2 hét telt el az előző óta, szóval ideje volt már. Sőt szerintem ma hozok még egyet. Vagyis az esély megvan rá, tekintve, hogy a most választott úriemberhez mindössze KÉT partner kerül. Bizony, ez sem poén. Gabriel Coronel venezuelai színész karrierje 2007-ben keződött, eddig hat telenovellában vett részt, ebből kettőben volt főszereplő. Azokat szedtem most össze nektek. Bár filóztam egy harmadik színésznőn is, de végül őt elvetettem, mert túl zűrös volt a karakterek kapcsolata a sorozatban, én meg egyelőre nem követem az adott szériát annyira, hogy tüzetesebben vizsgálhattam volna a szálukat. Annyit tudok, hogy Gabriel többször volt rosszfiú, mint jó. Valószínűleg a színész átható tekintete ennek az oka, mivel hiába tud csodakaraktert tökéletesen megformálni (tapasztaltam, hogy képes rá), a két szép szemével még hitelesebb gonosz tud lenni. De a két választott színésznővel leírhatatlanul imádom. Lássunk is hozzá.

Sandra Echeverría (Relaciones peligrosas)

Hű...nem is tudom, hol kéne kezdenem. Sandra legjobb partnereit már megírtam pár hónapja, és ott szerintem kellőképp kifejtettem, mit jelentenek nekem ők ketten. Oké, oda is egy már korábban megírt szövegelésemet másoltam be, de amit akkor írtam, még most is érvényes. Ugyanúgy a TOP 15-ös telenovellás kedvenc párosaim közt a 11. helyet birtokolják, mégpedig megingathatatlanul. Ezt a 2012-es telenovellát már sikerült végignéznem, és soha egy percig sem bántam meg, hogy elkezdtem nézni. Egyik nagy favoritom lett. Ráadásul megismerhettem ezt a két csodát. Nem is hosszú, 108 epizódot élt meg. Ha érdekel a teljes toplistám, ide kattintva elolvashatjátok. Igen, ez most önreklám volt egy másik oldalamhoz. Bár szerintem egy pár olvasóm azt is figyelemmel követi. <3 Nos, kanyarodjunk vissza ide egy röpke pillanat erejéig. Sosem lehetek elég hálás ezért a szereposztásért. Sandra és Gabriel egymás legjobb partnerei szerintem! Nos...most, hogy ezt elárultam, szinte már felesleges is megírni a másik legjobb partnerét. Na jó, ezt visszaszívom, hiszen a másik hölgyeménnyel is imádom a pasit. Csak jelen esetben egyáltalán nem volt nehéz a döntés számomra. Kevés náluk tökéletesebb telenovella-páros létezik. Úristen, kedvet kaptam elölről megnézni, pontosabban letekerni a sorozatot, legfőképp rájuk fókuszálva. Ritka nálam, hogy a főszereplőpár a legek legje a szememben...de itt bizony ez volt a helyzet! <3

Kimberly Dos Ramos (Marido en alquiler)

Úgy szeretek azzal szembesülni - és elég sűrűn hangoztatni is -, mennyire nem vagyok elfogult a kedvenceimmel. Gondolok itt arra, hogy Kimberly nekem az egyik legnagyobb kedvenc színésznőm. Konkrétan a MÁSODIK leglegleg számomra. És mégsem került előrébb, mint Gabriel legjobb partnere. Nyilván csodásak voltak együtt ebben a 2013-as telenovellában (ahogy Kimy mindenkivel az...komolyan, nem túlzok!!!), de lehetetlen, hogy lelökjék az előkelő helyről Miranda és Mauricio párosát. Egyszerűen Sandra és Gabriel olyan benyomást tettek rám, amivel még Kimberly sem tud harcolni. Bármilyen édes is Kimy és Gabriel kettőse, még a közelében sincsenek annak, amit a már fent említett tévés szerelmespár iránt érzek. Ám lehetetlen nem beléjük szeretni a Marido en alquiler-ben. Nagyon bízom benne, hogy idővel végignézhetem ezt a telenovellát angol felirattal. Akkor biztos még jobban szeretném őket együtt. Hiszen egyelőre csak a néhány látott jelenetre és zenés videóra támaszkodhatok. Persze ez is elég volt, hogy imádjam őket. Annyira drágák. Patricia amúgy a főszereplőpasi lánya - akit amúgy Juan Soler játszik -, illetve az anyja egy igazi sznob - köszönjük Maritza Rodríguez-nek a pazar alakítást -, és hozzá egyáltalán nem áll közel a csajszi. Ellenben az apukájával csodás a kapcsolata. Egyébként ők gazdagságban élnek. Gabriel karakterét José Antonio-nak hívják. Az édesanyjával és két testvérével él, és bizony jóval szerényebb anyagi körülmények között. Az anyukáját Sonya Smith játssza, és ő fog majd összejönni Patricia édesapjával. Az is egy érdekes sztorivonal, de most Patricia és Antonio a lényeg! Antonio már a sorozat legelején együtt van Paty-val. Ha jól vettem ki a szövegből, az egyetemen ismerkedtek meg, ahova amúgy a családjából egyedül Antonio került be. Briliáns elméje van, és ösztöndíjjal jutott el odáig, ahol most tart. Rendes srác, ám Patricia-nak nem beszél a valódi anyagi helyzetükről. A szerelme előtt megjátssza, hogy felveti a pénz, az anyját sem akarja bemutatni neki, mert szégyelli honnan származik. Persze később rájön, hogy Paty-nak nem az számít, mennyi pénz van a zsebében, hanem az, mi lakozik a szívében. Oké, a hazugság miatt nagyon nehezen bocsát majd meg neki - érthető módon -, de végül minden rendbe jön. Annyira tökéletesek együtt. Hát persze, hogy itt volt a helyük! :D <3

Mit szólsz hozzá?

Oké, most már egy hete, hogy megvolt a Casi Ángeles "szülinap", vagyis a legelső epizód adásba kerülésének 13. évfordulója. De ahogy ígértem is a nagy Eugenia Suárez és Rocío Igarzábal összehasonlító posztomban, nem az volt az utolsó ilyen irányú bejegyzésem. A napokban még várható az évforduló miatt 1-2 Casi Ángeles vagy Teen Angels írás, sőt igyekszem a jövőben is gyakrabban jelentkezni, hiszen akik követték anno az RBD-Teen Angels oldalamat, vagy olvasták néhány régebbi ilyen témájú bejegyzésemet (akár a már említett pár nappal ezelőttit is), tudhatják, milyen sokat jelent nekem ez a sorozat, na meg a Teen Angels banda! Hogy micsoda hatással voltak a gyerek- és tinikoromra a történetszálak, a színészek, a karakterek, a szerelmi sztorik, és persze a DALOK!!! Oké, a spanyolom lényegében a nulláról indult, amikor 2008-ban beleakadtam az akkor induló második szezon epizódjaiba, na meg az első évad lehengerlő színházi előadásába. 2007-től 2010-ig tartott ez a csoda, és legnagyobb örömömre mind a négy évadhoz adtak ki albumokat, na meg profi minőségben rögzítették a színházi előadásokat is! Úgy gondoltam, összeszedem mindegyik lemezről az abszolút kedvenc dalaimat. Eredetileg mindegyikről egy-egy dalt szerettem volna kiválasztani, de basszus, az fizikai képtelenség, erre magam is hamar rájöttem. Szóval úgy döntöttem, három-három felvételt teszek közzé, és nem szimplán a hanganyagot rögzítem, hanem akkor már érdekesebbé teszem a dolgot, és a színpadi változatot pakolom ki nektek mindegyikből. Most direkt nem a Teen Angelsre helyezem a hangsúlyt, hanem a sorozat többi tagja is néhol előtérbe kerül a dalok által, bár természetesen minden lemezről ilyen-olyan formában, de a Teen Angels is jelen lesz, hiszen kivitelezhetetlen, hogy az adott cd-ről a három kiválasztott dal közül legalább az egyik ne hozzájuk kapcsolódjon. Akkor indulhat a buli? Most, hogy ne legyen a főoldal olyan nagyon lehúzva, az első három videó után, vagyis a 2007-es adagot követően a "Bővebben"-re kattintva látjátok a maradék három év válogatását, természetesen a véleményemmel ellátva.

2007

Che Bombón

A már oly sokszor emlegetett 2007-es színházi előadás bevezetője és az első két felcsendült dal egy az egyben megnézhető a mellékelt videóban. Úristen, mennyi emlék. A világon semmit nem értettem az egészből, de ez indított el az úton, hogy megtanuljak spanyolul. Oké, florerr barátnőmhöz képest sehol sem vagyok, de a lényeget most már megértem a spanyol szövegekből, tudom az alapokat, van némi szókincsem is és értelmes mondatokat is össze tudok rakni. Azért több mint egy évtized alatt csak haladtam valamennyit. :D Amúgy a 2007-es Gran Rex előadást annyiszor láttam az évek alatt - na meg pláne anno, amikor egymás után háromszor is képes voltam végignézni!!! -, hogy mind a mai napig kívülről tudom belőle a párbeszédeket is! Valamikor most már érik az újranézése (meg az ezt követő három másiknak is), mivel szerintem kb. két éve nem csekkoltam elejétől a végéig. Hiányzik. Na, de rátérve a kedvenc dalomra (időrendben haladok, ahogy elhangzottak az előadásban!!!). A Che Bombón lényegében a második felcsendült nóta, és természetesen a Teen Angels tagjai kezdték meg a fantasztikus előadást. Oké, azért hadd jegyezzem meg, hogy valóban irtó nehéz még három számot is kiválasztanom a lemezekről, ugyanis szinte az összes nagy favorit. Itt is a Che Bombón előtt elhangzó nyitódal, a Nenes Bien annyira beszippantott - mert naná, hogy végignéztem a videót, nem bírtam magammal -, hogy majdnem kicseréltem és ezt írtam be a Che Bombón helyett. De nem, erős maradtam. Mivel a "Hé, édes" volt az, aminek hála egy csapásra és végérvényesen belezúgtam a Teen Angelsbe. Na jó, rövid sztori: ugyebár Lali első szólódala, az Escaparé által találtam rá a sorozatra, aztán ugye csekkoltam ezt a fergeteges előadást, és oké, már a Nenes Bien elvarázsolt, és ugyebár egyedül Lali-ról tudtam, hogy kicsoda (ki a franc emlékezett rá, hogy Eugenia és Gastón is benne volt a Csacska angyalban? :'D), mégis éreztem, hogy bizony ezek az emberek óriási hatással lesznek az életemre egytől egyig. Viszont kellett a második szám, hogy ténylegesen azt mondjam, "oké, máris fanatikus lettem, te jó ég". <3 Mikor vége lett a Che Bombón-nak, én már tátott szájjal meredtem a képernyőre. 7:55-től indul a Che Bombón, ami egyébként tökéletes depresszió ellen, de ha gondoljátok, nézzétek meg az elejétől. Oda meg vissza vagyok az egész hangulatától. Hátha kedvet kaptok végignézni. És az a koreográfia a Che Bombón-nál elképesztő! Nem csoda, hogy beszippantotta a 13 éves zene- és táncfüggő lelkemet!

Reina Gitana

Már megint bekúszott egy másik dal is a videóba, de nem baj, minél többet ismertek meg, annál jobb. Szerintem fantasztikus számokat adott nekünk mind a négy évad. Viszont ha csak a választott favoritom érdekel, akkor tekerjétek a videót 3:23-hoz. Ez az egyik Teen Angels tag első szezonos szólódala. Igazából filóztam azon, hogy Lali szólóját válasszam-e, az Escaparé-t, de végül átgondoltam, és Eugenia szólója mellett döntöttem. Igazából ahogy írtam is, az összes számot rohadtul imádom, és az Escaparé nélkül sosem leltem volna rá a telenovellára - sőt igazából még tovább boncolgatva a kérdést, ha nem néztem volna a Csacska angyalt és nem lettem volna Lali rajongó, az Escaparé-ra sem akadtam volna rá -, viszont ha visszaemlékszem a Casi iránti fanatizmusomra, ami ugyebár 2008-ban vette kezdetét, hiába Lali szólója szippantott be, a Reina Gitana különleges zenei világa még jobban beszippantott. Rengeteget hallgattam ezt a dalt, és annyira illik China hangjához, úristen! Na igen, Rochi a lányok közül a kedvencem, aztán Lali, és csakis utánuk Euge, viszont ha ezt a számot bármelyik másik leányzó előadta volna, a közelében nem lett volna az eredetinek. Ez a dal egyszerűen Eugenia-nak lett kitalálva! És imádom, ahogy a színházi előadásban az egyik nézőt is bevonta a produkcióba, Nico felbukkanása a végén pedig csak hab a tortán. Rájöttem amúgy, hogy nem tudom megunni ezt a dalt, mert most is egymás után kb. tizenkétszer meghallgattam, és ha most nem kellene rátérnem a következő dal elemezgetésére, simán folytatnám. :D

Dos Ojos

Maga a dal 4:05-nél indul, előtte a sorozat negatív szereplői szórakoztatták kicsit a népet, na meg megmutatták Nico-nak, hogy fogva tartják Cielo-t. Ez a duettjük szerintem az egyik legszebb...vagyis nekem a leggyönyörűbb. Minden duettjüket nagyon szeretem amúgy, de ez anno annyira megfogott, hogy egyik sem tudta lekörözni, még a második évadban felcsendülő csodaszép daluk sem. Tetszik, ahogy beleépítették a színházi produkcióba, és hogy Nico szabadította ki ezt a (szó szerint) angyalt. Szerettem a történetszálukat amúgy a sorozatban, mert bár a Teen Angels tagok sztorivonalai jobban lekötöttek, idióta lettem volna nem imádni ezt a kettőt. :D <3 Azért azt hozzátenném, hogy a sorozat egy pontján a Malvina-Nico szálat is nagyon szerettem. Mondjuk ehhez köze lehet annak is, hogy az életben Gimena Accardi és Nico Vázquez már 13 éve együtt vannak, sőt 2016-ban össze is házasodtak! De nyilván a sorozat szempontját nézve Cielo és Nico összetartoztak, ez nem is kérdés. És így legalább megszülethettek ezek a csodaszép közös dalok!

Mit szólsz hozzá?

2007. március 21-én került adásba Argentínában a Casi Ángeles (Majdnem angyalok) című sorozat legelső epizódja. Összesen négy évad készült el, 2010 végén finálézott. Tegnap volt tehát 13 éve, hogy kezdetét vette ez a fantasztikus telenovella! Arra gondoltam, az elkövetkező napokban többet írok róla, vagy legalábbis ezzel kapcsolatban. Most például a Teen Angels bandáról szedtem össze nem kevés videóanyagot. Tudjátok, arról az éneklős csapatról van szó, akik ebből a sorozatból "váltak ki" és lettek valóban egy igencsak sikeres zenei formáció. Csupa tehetséges ember, akikről (ha emlékeztek) pár éve még rajongói lapot is vezettem. 2007-től 2010-ig ők voltak a tagok: Lali Espósito, Eugenia Suárez, Gastón Dalmau, Peter Lanzani és Nico Riera. Aztán 2010 végén a sorozat lezárását követően Euge kilépett a bandából. 2011-től Rocío Igarzábal lett az ötödik tag, egészen a 2012-es feloszlásukig. Rochi is természetesen szerepelt a sorozatban, mégpedig a második szezontól kezdve. Imádom a széria minden szereplőjét, de tény, hogy ők hatan mindent visznek a szememben! <3 Csodálatosak mindannyian, de azért elárulom, nyilván megvan a lányok és a fiúk közt is a legnagyobb kedvencem. Ők pedig Rochi és Gastón. Persze nem vagyok elfogult velük, de valóban őket a legnagyobb öröm látnom és hallgatnom. Arra gondoltam, az évforduló kapcsán írnék egy összehasonlító posztot. Kiválasztottam dalokat, amiket a banda mindkét csajszival előadott az évek alatt, és megígérem, továbbra sem leszek elfogult. Leírom majd, melyik videóban melyik hölgyeményt preferálom az adott dalban. Rochi-t vagy Eugenia-t. Remélem, meg fogjátok hallgatni a dalokat, és kommentben kifejtitek, mit gondoltok! :)

Ángeles del Mundo

Egy korszak elejét és végét mutatják be ezek a videók. Bal oldalon látható a 2007-es színházi előadás DVD-jének részlete, jobb oldalon pedig a 2012-es búcsúkoncertjük. A helyszín ugyanaz: a Gran Rex Színház Buenos Airesben. A dal is stimmel értelemszerűen, hiszen az összehasonlításnak így van értelme. :D A bal oldali videóban ugyebár Euge énekel, és az ő részeit vette át később Rocío. Alapvetően ha csak a dalokat nézném, szinte mindegyiknél Rochi-t szavaznám meg. És itt nem az elfogult imádat szól belőlem, hanem nemes egyszerűséggel mindig is úgy éreztem, hogy Lali hangja sokkal erősebb China hangjánál, akinek azért volt ekkoriban egy igencsak "kislányos" hangszíne, ráadásul nem valami erőteljes. Ellenben Lali-nak 16 évesen is már a koránál picivel érettebb volt a hangja. Azóta Eugenia is felfejlődött ezen a téren, de ekkor még Lali mögött kullogott szerintem. Imádom a hangját, mindig csodásnak tartottam őt, de nem volt egálban Lali-val. Rochi ellenben a maga erős hangjával elérte, hogy tökéletes összhangba kerüljenek. Egyikük sem nyomta el a másikat, és nagyrészt emiatt mondom azt, hogy majdnem minden dalt jobban szeretek Rochi-val. Persze mindig vannak kivételek. Hozzátenném, most videókat is nézek, nem csupán a számokat. De ezt már korábban említettem nektek. Ezt mindkét csajszival ugyanúgy imádom, nemigen tudok választani. Amúgy nekem a 2012-es búcsúkoncertjük a szívem csücske, nincs ennél nagyobb kedvenc fellépésem a csapattól. Azonban mégis a 2007-es színházi előadás mellett teszem le a voksomat. Imádom ezt a koncertnyitányt, ennél jobb számot nem is találhattak volna kezdésnek, mégis jobban átjött a dal üzenete, amikor történetbe foglalva adták elő 2007-ben. Látványilag is hatalmasat ütött számomra. Oké, nekem lényegében azzal indult a Casi Ángeles sorozat iránti rajongásom, hogy elkezdtem nézni a második évad első pár részét és AZONNAL megnéztem a neten a 2007-es színházi előadást. Nem túlzok, ezt kívülről tudom. Szóval most Eugenia-t választom. Tekerjétek 3:45-höz az első videót, mert ott kezdődik az Ángeles del Mundo. Előtte a sorozat "gonosz" szekciója nyomott el egy elég komoly performanszot. Ha gondoljátok, megnézhetitek, mert tényleg remekeltek ők is, de a bejegyzés szempontját nézve felesleges kitérnem rájuk külön. Hallgassátok, nézzétek, élvezzétek ezt a gyönyörű dalt!

  

A Ver Si Pueden

Ez a szám a második lemezen volt hallható. Tehát lényegében, amikor én belekerültem ebbe a világba, szinte rögtön el is kezdhettem hallgatni az első és második évados dalokat. Emlékszem, folyamatosan ezeket bömböltettem, és hiába indítom el most már jóval kevesebbszer ezeket a számokat, még mindig ugyanúgy vigyorogva vagy épp zokogva tudom hallgatni őket, a lelkemnek ugyanolyan érzés, mint régen. A videókra rátérve: elképesztően nehéz a döntés. Nem fogom minden blokkhoz leírni ugyanazt, de igen, az El Adiós nekem minden téren a legek legje!!! Hibátlan, ha akarnék, sem tudnék belekötni. A 2009-es izraeli koncert a második kedvenc fellépésem, tehát a színházi előadások, akármennyire tökéletesek, csak ezek után következnek. Itt pedig pont a két kedvenc koncertem felvételeit sikerült kiválasztanom. Mindegyiknek remek a hangulata, és tényleg épp az a kedvenc, amelyiket nézem. Tudom, ez kibúvóként hangozhat így elsőre, de ez az igazság. Viszont megerőltettem magam, és bármennyire is húzott a szívem a búcsúkoncert felé, mégis az izraeli felvételre böktem rá végül. Hogy miért? Kezdjük rögtön azzal, hogy akusztikusan indult, ami adott az egésznek egy ilyen "tábortűz körül ücsörgünk" hangulatot, amit én imádok! Aztán amint berobbant a buli, feljöttek a színpadra a sorozat főszereplői, és együtt nyomták a bugit. Olyan energiák szabadultak fel ezen az estén, hogy szerintem szavakba sem lehet önteni. És basszus...végül is így volt teljes a team, hiszen Rochi is jelen volt. Mindig öröm együtt látnom mind a hat Teen Angels tagot. Így kicsit olyan érzése van az embernek, mintha Rocío és Eugenia egyszerre lettek volna a bandában. :D <3 Amúgy imádtam, ahogy Gastón magához szorította Rochi-t. Megjegyezném, hogy szinte ugyanígy ölelte meg a búcsúkoncerten is...ugyanennél a dalnál! Nekem már ettől majdhogynem kicsordul a könnyem... :D <3 Ha már így áttértem az El Adiós elemzésére: imádom, ahogy az első refrént teli torokból üvöltötte a közönség, ők meg "csak" táncoltak. Odáig vagyok azért is, amikor Rochi elneveti magát, mert Peter (szokásához híven) hülyéskedett picit. Gondolom, ahhoz lehet köze, hogy a dalban annál a résznél régi fellépéseken az volt a módi, hogy Peter Lali szájára, Nico pedig Euge szájára adott egy gyors puszit. Azért ezt itt már nem csinálták. De szerintem erről lehetett szó. Rohadt édesek mindenesetre. Igen, jól sejtitek...örömmel választanám ezt, de ami még sajnos a csodás momentumoktól eltekintve is "ellene" szól, az az, hogy nem énekelték el a búcsúkoncerten végig a dalt. Lali szólórésze például teljesen ki lett szedve. Ezt sajnáltam. Ettől még perfekt, de az elfogultságomat félretéve muszáj az Eugenia-s koncertfelvétel mellett döntenem. Megint. :)

  

Hoy

Az egyik legpörgősebb száma a Teen Angelsnek. Először 2009-ben a harmadik albumra énekelték fel Eugenia-ék, aztán az utolsó cd-n is helyet kapott, akkor már ugyebár Rochi-val karöltve. Nos...mivel egy rockosabb hangzásvilágú számról van szó, bevallom, Eugenia-val annyira nem tetszik nekem. Egyszerűen nem passzol hozzá. Tudjátok, több mondaton átívelően ecseteltem, hogy az én fülemnek nem elég erős Euge hangja. Imádom, szeretem, örömmel hallgatom őt mindig, de ha mellé állítom Rocío-t, csúfos vereséget szenved Eugenia, akármekkora kedvencnek is tartom egyébként. Tőlük egy 2010-es spanyolországi koncertrészletet választottam. A második videót tekerjétek 2:50-hez, mert ott indul el ez a dal. Rajongói felvételt választottam, de szerintem egész élvezhető. Mégsem tehetem ki mindegyik blokkhoz a búcsúkoncertet. Kell némi változatosság. Ez az egyik izraeli fellépésük 2011-ből. Ahogy elég konkrétan utaltam is rá, ezt a kört kételkedés nélkül Rochi nyeri nálam. Az ő hangjához borzongatóan tökéletesen passzol ez a zenei stílus! Ráadásul számomra a fellépés maga is nagyobbat üt, mint a madridi koncert Euge-val. Már a kezdés jobban bejön, mivel Rochi-ék háttal kezdik a dalt, és mindig az fordul meg ugyebár, aki éppen énekel. Aztán a közös táncuk a vége felé egyszerűen hidegrázós. Nem is tudom...picit talán "összetartóbb" hatást kelt az egész. És persze az sem elhanyagolható tény, hogy Rochi előszeretettel szólamozik, ezzel feldobva az adott számot, hiszen nem "egysíkúan" adják elő, hanem van, hogy az alaphang fölé vagy épp alá énekel. Bár inkább előbbi van érvényben. Vagyis volt...basszus, sokszor úgy beszélek róluk, mintha nem oszlottak volna fel most már mindjárt nyolc éve... Elképesztő!

  

Quién

Egy másik pörgős nóta a 2009-es albumról. A 2010-es Gran Rex verziót imádom a legjobban, na meg a 2009-es izraeli koncertjükön elhangzott Quién mindent visz. Most direkt nem ezeket választottam Euge oldalára, hanem a változatosság kedvéért egy 2010-es díjátadón való fellépésük mellett döntöttem. Bár nagyon jó műsort csináltak, szerintem ott már nagyon érződött, hogy lassan Euge otthagyja a csapatot, hiszen év végén volt velük az utolsó koncertje, alig pár hónappal ezután a performansz után. A kamera sem sűrűn vette China-t. Persze ez lehet véletlen is vagy bénák voltak a vágószobában. De sajnos benne van a pakliban a közelgő távozás szele. Nem is tudom...ekkor már nem is éreztem köztük a hatalmas összhangot, ami régen megvolt. Félre ne értsetek, semmiféle ellenségeskedés nem volt a bandán belül, csak úgy gondolom, érezték, hogy nemsokára Euge nélkül folytatják, pedig az évek alatt szuperül összeszoktak. Szóval fura volt ez a helyzet mindenkinek. Mondjuk ettől függetlenül úgy érzem, hogy hiába volt China négy évig a banda ötödik tagja, Rocío pedig "csak" két évig, mégis vele instant óriási volt az összhang, és ez végig meg is maradt, a legutolsó percig. Lehet, csak nekem tűnik így. Na, de a jobb oldalra ismét a 2011-es izraeli koncertnek szavaztam meg a bizalmat, hiszen szerintem pazarul bemutatja, hogy...nos, hogy miért erre a videóra voksolok. Ismét az az áldott jó hangulat, amit megteremtettek közös erővel. Ráadásul bár Rochi és Gas "párosa" a mindenem, azért leírhatatlanul nagy öröm látni Lali és Gastón duóját is. Ők szerintem ritkán keveredtek össze a színpadon úgy, hogy huzamosabb ideig egymással "foglalkozzanak" és adjanak a Gasli fanoknak vidám pillanatokat! :) Szóval valóban feldobnak az ilyen felvételek, ahol ők is "összekerülnek". Igen, ez a kör is Igarzábal kisasszony mellett szól.

  

Estoy Aquí Otra Vez

Trelew városa az egyik utolsó koncerthelyszín volt 2010 végén Euge-nak. Ekkor már barna hajjal nyomult, szóval ne is kutassátok a szőke tincseket. A dal a sorozathoz készült utolsó albumra került fel, aztán Rochi-val is felénekelték az utolsó cd-re. Ismét nincs könnyű dolgom. A búcsúkoncertet legszívesebben egy búra alatt tartanám, amit gyémántkövekkel pakolok körbe, ezzel jelezve, hogy milyen kincset ér nekem. Viszont a trelewi fellépésen ismételten ott van mindenki, ezzel még nagyobb löketet adva az egésznek. Plusz a búcsúkoncerten picit ismét lefaragtak a dalból, míg Trelewben előadták majdnem teljes hosszában. És ugyan a tökély megtestesítője az El Adiós a szememben, de azért sajnálom, hogy pont a kedvenc részem maradt ki az ottani verzióból. Viszont Lali kezében az a panda is sokat nyom a latba...imádom a pandákat! :D <3 De bármennyire is szeretnék Rochi-ra szavazni, pláne a hajlítgatások miatt, amiket Euge-val ellentétben ő belevisz a produkcióba, mégis a 2010-es videó kerül ki most győztesként. Még ha csak egy hajszállal is. Eddig 3:2 az állás Eugenia javára. Csak gondoltam, jelzem, hátha nem számoljátok. Hihetetlen, még magamat is megleptem, hogy képes vagyok eltekinteni attól, hogy Rocío-t mennyire imádom! Pedig ha tehetném, tényleg végig rá szavaznék. De akkor nem lenne érdekes és izgalmas ez a bejegyzés, nemde? :D

  

Miedo A Perderte

Az Ángeles del Mundo óta csak pörgős számok tarkították ezt a posztot, szóval ideje ismét lassabb vizekre evezni. Egyúttal pedig igencsak megkönnyíteni a döntést számomra. Mindjárt lelövöm a poént, de azt hadd jegyezzem meg előbb, hogy ez a fantasztikus dal a 2010-es albumon kapott helyet, és emlékszem, az album megjelenését követő héten szinte csak ezt hallgattam. Azóta lett nagyobb favoritom is erről a cd-ről, de első blikkre ez ragadott meg a legjobban. Azóta is töretlenül imádom...és ez vonatkozik a dalaik 99%-ára. A madridi koncert nem volt épp a legjobb a hangosítás szempontjából, hiszen a vokál sokszor - ennél a dalnál különösen szembetűnően - erősebben szólt, mint kellett volna, és a bandát néha alig hallottuk. Egy dolog viszont a lassú számokat nézve durván egyértelmű, és emiatt is könnyebb a döntés számomra: ilyenkor a legnagyobb a kontraszt Lali és China között. Nem kicsit énekli le a színről Euge-t a kolléganője. Rochi-nál ez ugyebár még csak nem is opció, mivel kb. ugyanolyan erős mindkettejük hangja, így kiegészítve egymást. Amúgy két év alatt is rengeteget alakult mindegyikük technikája (az összes tagról beszélek most). Oké, ez kb. mindegyik felvételen látszik, de ezen a kettőn szerintem különösen. Na meg a búcsúkoncerten a hangosítással sem volt semmiféle gond. A rajongótábor mindkét videón belead apait-anyait, ezen a téren lehetetlenség belekötni. Nem is óhajtok. A lényeg, hogy ezzel most Rochi egyenlített. :D <3

  

Un Paso

Atyaég, ez a szám!!! Na meg ez a két videó... szerintem most a legnehezebb számomra a döntés. Lehet, írtam ezt már korábban. Ha igen, akkor azt vegyétek semmisnek. Most a legdurvább a választás. Mintha arról kéne döntenem, melyik édes pandát simogassam meg a kettő közül, amikor legszívesebben mindkettőt hazavinném. Oké, hülye hasonlat, de szerintem eljutott hozzátok az üzenet, miszerint a rohadt életbe is, lehetetlen dönteni. A hangulat mindkét fellépésen tökéletes. A 2008-as színházi előadásnál a hideg ráz, amikor egy emberként áll fel a közönség abban a másodpercben, hogy felismerik a dalt, arról nem is beszélve, hogy üvöltött mindenki, mikor Gastón elkezdte a dalt... na meg ahogy a sorozat szereplői együtt táncolnak a többiekkel, még egységesebbé teszi az egészet, még nagyobb hatást kelt. És oké, ezt a koreográfiát táncolták a refrénnél a búcsúkoncerten is, de egy kicsit hiányzik nekem onnan, hogy egy komplett "tánckar" is legyen velük. Viszont annak is megvan a hangulata. Akkora...nem is tudom, mi lenne ide a megfelelő szó, de...azt hiszem, megvan. Szóval akkora SZERETETTEL fordulnak egymás felé az El Adiós közben, amire nincsenek szavak. Megvannak az apró különleges momentumok köztük, amik felett nem tudok és nem is akarok elsiklani. És az a Gastochi pillanat, amit az eredeti koreográfiából vettek át...az az aranyos puszi, istenem! Na jó, akármennyire is szeretném azt mondani, hogy döntetlen (most jobban, mint eddig bármikor), akkor is a búcsúkoncert előtt hajtok fejet első körben! <3

  

Vuelvo A Casa

Régen a két kedvenc bandámról vezetett rajongói lapomon (RBD és Teen Angels) több posztot is kitettem a hangbeállásokról, hiszen nem kevés ilyen felvétel maradt fent a fanok legnagyobb örömére. Emlékszem, jó párat kielemeztem nektek, mielőtt lehúztam a rolót azon az oldalon. Köztük a bal oldalon látható videóról is írtam, ha nem tévedek. Konkrétan 2010. december 7-én rögzítették ezt a videót Junínban. Már csak azért is különleges, mivel ez volt Eugenia legutolsó (!!!) koncertje! Ezután ő már nem lépett fel többet a csapattal. Imádom Lali dúdolgatását az elején, ahogy Gastón és Peter hülyéskedését is, amikor a levegőbe csapkodva "dobolnak". Eugenia elképesztő, ahogy beéneklés közben telefonozik, de végszóra el is teszi, hogy be tudjon kapcsolódni a dalolászásba. Keserédes a hangulat, ha engem kérdeztek. Nagyon rányomja a bélyegét China távozása szerintem. Imádom őket, félre ne értsetek, de mintha kicsit ők is letörtek lennének...vagy csak fáradtak. Ki tudja? Viszont mindenképp a 2011-es, konkrétan január 22-i felvétel mellett teszem le a voksomat. Ez volt Rochi legelső koncertje a Teen Angels teljes jogú tagjaként!!! Ismét azt tudom kiemelni, amit ennél a felállásnál mindig: az elképesztő összhangot! Ott ültek egymás mellett - bár némelyikükre ráfért volna egy-két bögre...vagy épp vödör kávé :D -, átadták magukat a zenének és kész. Ráadásul a végén több acapellát nyomtak, mint az egy hónappal korábbi felvételen. Ott csak egy sort énekeltek zene nélkül, itt pedig fullra befejezték a dalt. Éééés...ami miatt még inkább ide húz a szívem, az a rajongók "jelenléte". Úgy értem, nyilván már Junínban is ott voltak a kordonon kívül, az épület másik oldalán, de itt láthattuk és ami még fontosabb, hallhattuk is őket. Lali oda is integetett nekik. És bizony, őket énekeltették meg a hangbeállás végén. Ettől lett ez a favorit videóm a kettő közül, bármennyire is imádom a másikat is. <3

  

Que Nos Volvamos a Ver

Hogy ez is mennyit szólt a szobámban régen. 2009-ben kezdtem a gimnáziumot, és egész nyáron ezzel a lemezzel "készültem" lélekben az új közegre, a nagy változásra. Legtöbbször pedig - ha az emlékezetem nem csal - ezt indítottam el. Bár nem ez az abszolút kedvenc dalom a harmadik albumról, de akkoriban a lelkemnek erre volt a legnagyobb szüksége. Még mindig ezer örömmel hallgatom, nem mintha ez nem lenne igaz kb. akármelyik Teen Angels számra. :D Bal oldalon a 2009-es izraeli koncert részletét láthatjátok, amikor ott volt a sorozat több főszereplője is, és együtt táncolták végig ezt a pörgős nótát, közösen szórakoztatták a jelenlévő szerencsés fanokat. Jobb oldalon pedig a 2012-es búcsúkoncert. Mindkettőn csodás volt a hangulat, még ha a Gran Rex Színházban nem is voltak annyian, mint Izraelben...be sem fért volna annyi ember. :D Már jeleztem korábban, hogy nekem ez a két koncert az etalon, pontosabban az izraeli a második favoritom. Ettől még nehéz a döntés, bár korántsem olyan szinten vagyok megakadva, mint az Un Paso-nál voltam. Mert igenis ki tudom mondani, hogy minden csodaszereplő ide vagy oda, akkor is a búcsúkoncert a nyertes. Bár sokszor nagyon sokat nyom a latba, hogy jelen van minden színész, ezzel még inkább feldobva a produkciót, de...nem is tudom, valahogy itt nekem jobban bejön az, hogy csak ők öten búcsúznak el a nézőktől ezzel a fantasztikus számmal. Végig hülyéskedtek éneklés közben, egy percre sem kúszott be a búcsúhangulat abban a pár percben. Itt tényleg kifejezhették, mennyire szeretik egymást anélkül, hogy arra kellett volna gondolniuk, hogy nemsokára mindez véget ér. Egyszerűen csak átadták magukat a mókának, a dalnak, és megmutatták, mennyire fontosak nekik a rajongók, na meg persze micsoda hatalmas barátság van mindegyikük közt! <3 Igen, igazság szerint nem nehéz számomra a döntés. Vagyis nem annyira, mint hittem. Ettől még imádom az izraeli videót is. Euge is milyen édesen beletúrt Gas és Peter hajába is! :D Szeretem ezt a csapatot. Mindannyiukat! És rohadtul hiányoznak...

  

No Te Digo Adios

Nem sírok, nem sírok, nem... Valahogy, amikor erre a dalra kerül sor, piszok nehéz tartani magam. Még ennyi év távlatából is. Nos... 2010 novemberében Neuquén városában volt az egyik utolsó fellépése a Casi Ángeles csapatnak. Gondolok itt arra, hogy a sorozat minden főszereplője járta az országot a fellépések miatt. Igazából ezután még öt koncertjük volt és ennyi. Eugenia utána hagyta ott a Teen Angels-t is. Szóval a bal oldali videó is alaposan meg tud ríkatni. Mondom, ez a dal már önmagában padlóra tud küldeni. Ott van tényleg mindenki, és oké, még volt vissza öt fellépésük így együtt, de ott, abban a városban ez volt az utolsó. Abban az évben sok utolsó várt a szereplőgárdára. :( <3 Ennél a dalnál nem tudok és rohadtul nem is akarok azon filózni, Eugenia-val vagy Rochi-val tetszik-e jobban, mert nem ez a lényege. Ez a dal valaminek a lezárását jelképezi számomra. Azt, hogy mindegy, melyik csajszi a nagyobb kedvencem, eljött a pillanat, amikor mindkettőt valamilyen formában elveszítettem. Nem drámázom, ne higgyétek ezt. Egyszerűen csak a Casi Ángeles és a Teen Angels is nagyon sokat jelentett nekem, és mindig közel fogom érezni őket a szívemhez. Persze, külön-külön is követem őket mind a mai napig. Ez sosem fog változni. De így együtt már valószínűleg sosem fogom látni őket, nem fognak együtt énekelni. És ez az, amitől először 2010-ben kellett búcsút vennem, majd pedig 2012-ben véglegesen. Ezt szimbolizálja ez a csodaszép és megható dal. Ez pedig mindig picit fájni fog a lelkemnek. Szóval 2010-ben elköszönt egymástól a széria egész teamje, ami rohadt nehéz lehetett. Illetve Euge-től is búcsúztak. Még jó, hogy a legutolsó koncertállomásról nem maradt fenn jó minőségű videó, mert szerintem akkor zokognék csak igazán. Basszus, ez a videó is épp eléggé kikészít. Ahogy bejön a Teen Angels mögé a többi fergeteges színész, kolléga, BARÁT! <3 És igen, hadd jegyezzem meg, hogy nagyon örülök, hogy Rochi állt párba Gastónnal. Volt pár nagyon édes momentumuk. Ez kb. mindenkire igaz. Candela is tündéri volt Peterrel, ahogy Victorio is Euge-val. És még sorolhatnám. Na jó, az abszolút kedvenc pillanatom a videóban mindenképp a Gastón-Lali-Peter trió. Mindig megható ezt a hatalmas szeretetet látni köztük. Minden Gasli és Laliter rajongó kiugorhatott a bőréből...vagy vödörbe gyűjthette a könnycseppjeit. Lehet választani. És ott van a jobb oldali videó...úristen, nem tudom, hogy leszek képes épkézláb mondatokat összehozni róla. Előbb jöjjenek a száraz tények, aztán folytatom a kiborulást: a helyszín Córdoba, 2012. október 8. Jelen volt 20 ezer ember!!! Ez volt a Teen Angels legeslegutolsó koncertje!!! Ezután már nem volt több. Tényleg lezárult egy korszak. Egy olyan korszak, ami nemcsak nekem, hanem megszámlálhatatlanul sok embernek rengeteget jelentett! Szívvel-lélekkel szerettem ezeket az embereket, és részben nekik köszönhetem, hogy a gyerek- és tinédzserkoromból nem kevés jó emlékem van. A dalaik nagyon sok erőt adtak, az ő személyiségük, tehetségük átsegített sok mindenen. Annyira szeretném, ha a teljes sorozat csapata nem is, de a Teen Angels mind a HAT tagja összeülne valamikor a jövőben nosztalgiázni...esetleg felcsendülhetne egy-két dal is. Ha ez az álmom valóra válna, biztos sírnék örömömben egy álló hétig! <3 Na, de szálljunk vissza a földre egy pillanatra. Nem szeretnék a két videó között választani, de nem hazudtolhatom meg magam, hiszen azt mondtam, mindenképp dönteni fogok, még ha nehéz is. Szóval...bármennyire szeretném agyonölelgetni lélekben az összes kincset érő személyt a 2010-es koncertről, mégis a végleges búcsú áll hozzám egy vékonyka hajszállal közelebb. Ahogy ott álltak egymás mellett mind az öten, el nem mozdulva kb. egy centit sem, közösen megélve ezt a keserédes pillanatot (hiszen akármilyen szomorú is volt, egyben gyönyörű is, mert egy hatalmas szeretetgombócban ácsorogtak a rengeteg közös emlékkel és a hatalmas rajongótáborral), és persze végig a könnyeikkel küzdve...nos, leírhatatlanul megindító ez a pár perc. Igazából minek is tagadnám, mindig végigzokogom a felvételt, akármikor nézem meg. A Gastochi-imádó szívem pedig milliónyi darabban van a látványtól. Gastón el sem engedte Rochi-t egy pillanatra sem. Konkrétan úgy "kapaszkodtak" egymásba, mintha nem akarnák, hogy ez a pillanat valaha véget érjen. Hát igen...mi sem szerettük volna. Bár meg lehetett volna állítani az időt. És a túlvégen sem azért nem volt kontakt Lali-ék közt, mert elszállt volna a szeretet. Szimplán szerintem Lali abban a percben elsírta volna magát, ha egyikük hozzáér. És a dal végén az a puszi, amit Peter arcára nyomott Rochi... na jó, befejeztem. Imádom őket. MINDÖRÖKKÉ!!! <3

  

Mit szólsz hozzá?