A "Broadway Loves..." témájú kvázi koncertek szerintem pazar ötlet volt a szervező részéről, aki nem meglepő módon Benjamin Rauhala. Kb. minden ilyen eseményt neki köszönhetünk. Még tavaly nyáron a Broadway Loves Celine Dion-nal indítottam útjára ezt a bejegyzés-sorozatot, aztán októberben kipakoltam a Kelly Clarkson-adagot is, ám azóta semmi. Szóval gondoltam, itt az ideje rábökni egy újabb fellépésre, és végül egy 2015 júliusinál állapodtam meg, amikor a meghívottak Katy Perry számokkal szórakoztatták a közönséget. Rólam azért tudni kell, hogy távol állok attól, hogy Katy-rajongó legyek. Vannak dalai, amiket szeretek, de nem tartom olyan hatalmas tehetségnek az énekesnőt, hogy elájuljak tőle, és sokkal jobban szeretem azt, amikor valaki feldolgozza a dalait. Legtöbb esetben sokkal jobban is tetszik, mint az eredeti. Pedig megpróbáltam megszeretni Katy-t, de a színházimádatom miatt allergiás vagyok arra, ha valaki élőben az esetek nagyobb részében pocsék. A musicalek miatt hozzá vagyok szokva a profizmushoz, amit a színházi emberek 90-95%-a képvisel. Katy nem ér fel arra a szintre, és még finoman fogalmaztam. Elnézést a rajongóitól, ez az én véleményem. Na, de belevágok végre a videók elemezgetésébe. Még annyit kell tudnotok, hogy 2015. július 13-án két időpontban is volt Broadway Loves Katy Perry, délután és este is. Ezt azért jegyzem meg, mert dalsorrendet itt sem tudok, és sajnos nem is került fel az összes videó az eseményről, de például egyszer van "dalismétlés" a felvételek közt. Ennek pedig az az oka, hogy az egyik előadótól délután, a másiktól pedig este hangzott el az adott szám. Gondoltam, ezt már az elején letisztázom.

Janet Krupin - California Gurls

Még mindig nem láttam semmi másban, csak az If/Then-ben, de ott sem főbb szerepben, viszont továbbra is imádom és csak dicsérni tudom Janet-et! A laza stílusával mindig megvesz kilóra. Itt imádom, hogy a közönség soraiból érkezik meg a színpadra, és egészen Katy Perry-sre vette a figurát. Tuti megértitek, mire célzok, ha csekkoljátok a videót. Pár éve igazi nyári sláger volt ez a szám, olyannyira, hogy szépen meg is untam. Mostanában sem tervezem újra meghallgatni, de nem meglepő módon azt képes vagyok bepötyögni nektek, hogy ez a feldolgozás mennyivel jobb az eredetinél. Mert igen, jobb. Oké, Janet hangja egy-két helyen ugrott egy picit, de így is fényévekkel profibb technikával dalolta a számot, mint Katy. A hajlításokat, amiket a vége felé belevitt, rohadtul imádom például.

Taylor Louderman - The One That Got Away

A napokban vette kezdetét a Mean Girls (Bajos csajok) musical a Broadway-n, amiben Taylor játssza Regina George-ot. Erről írtam is nektek kicsit az előző posztban. Már tűkön ülve várom, hogy kapjunk videókat róla, illetve szerintem nyáron a musical hanganyaga is megjelenik. Mindegy, ezt csak azért írtam le, mert szerettem volna kitérni arra, hogy az elmúlt napokban Mean Girls lázban égtem, és a darabban szereplő színészekről nem kevés videót megnéztem a bezsongásom végett, így Taylorról is. Őt amúgy is rajongásig imádom már egy ideje, konkrétan a Broadway Loves Celine Dion fellépés óta. Abban a pillanatban, hogy csekkoltam azt a videót Tayz-ről, éreztem, hogy visszafordíthatatlanul megnyert magának a csajszi. A dalról annyit, hogy ez azon kevesek közé tartozik, amit szeretek Katy-től, sőt ezt már adta elő szépen fellépés alkalmával is (bár tartom magam ahhoz, hogy élőben az esetek nagy részében nem teljesít jól az énekesnő). Nos, eskü, nem az elfogultság beszél belőlem, de Taylor adott hozzá ehhez a dalhoz valami kis pluszt. Nem tudom nagyon szavakba önteni, mire gondolok, de egyszerűen hallom, látom, érzem. Talán több érzelmet? Vagy a hangjával játszik úgy, hogy lemegyek tőle hídba? Vagy az tetszik, hogy mennyire beleéli magát? Vagy ez így mind együtt? Fogalmam sincs, de imádom.

Adrienne Warren - Firework

Adrienne-ről is érik nálam a külön poszt gondolata, mert egyre nagyobb kedvencem. Jelenleg a West End-en játszik a Tina musicalben, de erről írtam is az előző bejegyzésben. Láttam részleteket, és úristen, majdnem elájultam! Most sem leszek képes rosszat írni róla, de még ha akarnék, sem tudnék, ugyanis véleményem szerint nem kicsit alázza le az eredeti előadót ezzel a feldolgozással. Igyekszem elvonatkoztatni attól, hogy Katy-t nem szeretem túlságosan, de azért ez nem mindig egyszerű. Pláne amikor azt látom, hogy egy nála szerintem jóval nagyobb tehetség fogja az énekesnő világhírű számát, és nem szimplán csak kiáll és elénekli, hanem mondhatni a sajátjává teszi. Adrienne pedig pont ezt tette a Firework-kel. Hozzáteszem, a zenekar is elképesztő, és ez minden egyes videóra vonatkozik. A művésznő pedig minden másodpercét élvezi is a dalnak, emiatt duplán öröm számomra nézni. Fantasztikus ez a nő, minden sikert megérdemel, amit kap! <3

Jeff Heimbrock - I Kissed A Girl

Szerintem ez volt a legelső szám, amit sok-sok évvel ezelőtt Katy-től hallottam. Már annyiszor hallgattam meg anno, hogy egy idő után rájöttem: basszus, ezt egy életre meguntam. Aha, persze. Míg nem hallottam meg Jeff verzióját. Bár a srácot nem láttam előadásban (még), de néhány fellépést megnéztem tőle, és eszméletlenül jó! Ez sem kivétel. Nem vicc, amennyire unom ezt a számot, annyira imádom lényegében bármikor meghallgatni ettől a sráctól. Azért külön hálás vagyok, amiért ilyen hangszerelésben lett tálalva. Ez nekem milliószor jobban bejön, mint az eredeti. Szerintem külön poén, hogy nem csaj adta elő a "megcsókoltam egy lányt" témájú számot, hanem egy meleg fiú. Így talán még nagyobbat üt! Jeff pedig aranyosan még rá is játszik erre. Megeszem! :D

Ben Fankhauser - Part Of Me

Nem vagyok elfogult, nem vagyok elfogult, nem... De akkor is imádom ezt az embert! A Tavaszébredésben láttam először, és már ott megfogott - ilyen hanggal és kisugárzással ez nem is csoda -, azonban abszolút kedvencemmé a Newsies-ban avanzsált. Egyszerűen eszményi minden, ami a torkából kijön, és emlékeztek, hogy többször is leírtam már, hogy Daniel Quadrino mennyire tökéletes a riffek terén? Ez még mindig így van, azonban Ben méltó vetélytársa ezen a téren! Sőt szerintem nem is igazán vagyok képes dönteni a fiúk közt riffeket tekintve. Jaj, gonosz dög vagyok, tudom, de akármikor megnézem ezt a felvételt, felvetődik bennem a kérdés: "Ki az a Katy Perry?" Bocsi, higgyétek el, amennyire lehet, tisztelem a munkásságát, a rajongóiból sem szeretnék ősellenségeket szerezni, de sajnos Katy az esetek nagy részében csalódást okozott nekem az élő fellépéseivel, erre tessék...itt van ez a srác, illetve a többi fellépő, akik olyan magasra teszik a lécet, hogy szinte már megugorhatatlan. Ben egy hatalmas csoda, ehhez pedig tartom magam! Elég, ha megnézi az ember ezt a videót, és ha van akkora szerencséje, hogy a zenei hallással megáldották születése pillanatában, akkor azonnal hallani fogja, sőt ÉREZNI, hogy mennyire isteni a művész úr! <3

Mielőtt összekaparom valahogy a 10 kedvenc női Broadway-hangomat, plusz a másik tervezett különleges posztot közzéteszem, úgy gondoltam, hozok egy Broadway Princess Party-t. Még tavaly októberben tettem ki egyet, ami 2016-ban volt, aztán decemberben a hercegekre fókuszáltam, most pedig eljött az ideje az újabb adagnak. Most visszaugrunk kicsit, mégpedig 2015 nyarára. Sajnos nem került fel a fellépésről minden videó, a dalsorrend sem feltétlenül az volt, mint ahogy én most összeállítottam, de így is bőven kaptunk csodás felvételeket.

Laura Osnes & Company - Join the Party

Egy dolog biztos, mégpedig az, hogy ez volt a nyitány aznap este az 54 Below étteremben. Az összes aznap fellépő hercegnő, akarom mondani művésznő felment a színpadra megnyitni a party-t ezzel a kedves kis dallal. A Join the Party egyébként nem musicaldal, hanem a Magic Kingdom nevű Disney Parkban sokszor előadott Dream Along With Mickey műsor része. Imádom ezt a nyitányt, szerintem zseniális. Már csak azért is, mert Santino Fontana fantasztikus orgánumát hallgathatjuk, ahogy egyenként bemutatja a jelenlévő hercegnőket. Nagyon jó kis szöveget mondott fel, amit aztán ott lejátszottak, hiszen sajnos nem tudott személyesen is részt venni az eseményen. Viszont így is remek, vigyorogva nézem végig mindig ezt a videót. A csajok pedig csodálatosak, még Benjamin Rauhala is beleénekel a produkcióba. Imádom ezt a bagázst!

Teal Wicks - Brave

Teal-ról még nem írtam itt a blogon, egyik posztomban sem volt benne. Most legalább kicsit kitérhetek rá, hogy a Carousel-ből láttam részleteket, már azzal meggyőzött. A Jekyll és Hyde-ban ő volt az egyik női főszereplő, és ott estem szét teljesen a hangjától, az előadásmódjától. Ami pedig még fontos infó, hogy Elphabát is játszotta a Wicked-ben, méghozzá szuperül, bár tény, nem ő az abszolút kedvenc Elphie-m. Ezen az estén Sara Bareilles-től adta elő a Brave című dalt, és belevitte kicsit a Merida, a bátor című mese hangulatát is (ugyebár a mese címe eredeti nyelven Brave, ami azt jelenti, bátor). A dal előtt elkezdett kicsit skót akcentussal beszélni, hiszen a mesében Merida egy skót hercegnő. Aztán a számot szépen odatette, néha kicsit tényleg Meridásan viselkedve. A végét imádom, amikor benyögi, hogy "csak azt akartam látni, hogy bátrak vagytok".

Alison Luff - Journey To The Past

Nem Teal volt ezen az estén az egyetlen művésznő, aki játszotta a Wickedben Elphabát. Bizony, Alison is színpadra vitte a zöld színű boszorkányt. És bizony ő is nagyon elöl van a favoritjaim listán, ha a Wickedről van szó. Ugyanis szerintem a fantasztikusnál is jobb Elphaba volt. A Ghost-ban is eljátszotta az amerikai turnén Molly-t, és ha Caissie Levy nem lett volna már eredetileg a női főszereplő a darabban, tuti Alison-t tartanám a legjobbnak a szerepben. Így viszont ki kell jelentenem, hogy bármennyire is jó, a Ghost-ban nem tudta felülmúlni Caissie-t. Másban még nem láttam, de a fellépések terén kb. képben vagyok, mert tényleg imádom, ahogy énekel. Ezen a Broadway Hercegnő Party-n az Anasztáziából dalolt el egy szólót, és kétség sem férhet hozzá, hogy gyönyörűen. Azonban én, mint az Anasztázia musical legnagyobb magyar rajongója, szigorú vagyok mindenkivel szemben, aki Christy Altomare-en kívül bármelyik dalt előadja valahol. Christy az örök és igazi Anasztázia számomra, és ki merem jelenteni, felülmúlhatatlan. Szóval Alison hiába adta elő hibátlanul és csodásan ezt a meseszép dalt, hiába ájulok be a sarokba a vibrátójától, akkor sem írhatom azt, hogy bárcsak eljátszhatná ezt a szerepet. Hallgatni eszméletlen, de a színpadon nem tudnám elképzelni ebben a szerepben.

Kara Lindsay - Home

Na, Kara az egyik legnagyobb kedvencem a Newsies óta, ezt már le is írtam az előző Broadway Princess Party bejegyzésemben. Ő is Wicked-leányzó, bár nem Elphie-t vitte színpadra, hanem Glindát, nekem pedig ő határozottan az egyik, ha nem az abszolút favoritom a szerepben. Arra is kitértem már a korábbi posztomban, hogy ha a Szépség és a Szörnyeteg visszatérne a Broadway-re (adná az ég), akkor ő lenne a tökéletes Belle. Nos, ehhez továbbra is tartom magam, és itt az újabb bizonyíték, mennyire lenyűgöző lenne a női főszerepben. Az elején azzal nyit, hogy ez a kedvenc dala, aztán amikor megköszöni Hamupipőkének, vagyis Laurának, hogy segített a mikrofonnal, rám jön egy kb. fél perces röhögés, és miután visszatérek lélekben, hogy tudjam figyelni Karát, tudatosul bennem ismételten, hogy miért tartom őt (is) egy csodának. Ez a nő úgy éli bele magát teljesen a dalba, hogy egy mikrofon mögött áll, ezzel elérve, hogy én a gép előtt ülve zokogjak. Erre nem sokan képesek egyébként. Valódi őstehetség. Ha nagyon odafigyel az ember, a videó végén a megérdemelt üdvrivalgást követően láthatjuk egy röpke másodperc erejéig a zongora mellett ülő Laura Osnes-t, hogy ő is bizony elérzékenyült. Igen, követelem, hogy Kara legyen Belle, amint észbe kapnak odaát, és úgy döntenek, felélesztik a Szépség és a Szörnyeteget. Még Karának is ez a vágya. Egyrészt ez már jó ideje egyértelmű, plusz ő is említette valahol, illetve ha ez nem lenne elég, az éneklés elkezdése előtt poénosan meg is jegyezte "Belle", hogy ezt a dalt kifejezetten a Broadway-debütálására írták. :D <3

Laurie Veldheer - For The First Time In Forever

Laurie-t a Newsies-ból ismerem, bár bevallom, Katherine szerepében én kb. csak Karát imádom, szóval Laurie mondhatni labdába sem rúghatott. A Mamma Mia-ban eljátszhatta Sophie-t, de arról meg nem találtam felvételt, hogy véleményt alkossak. Szóval igen, kiírom, egyedül a fellépős videók miatt tudok róla igazán dicsérően nyilatkozni. De azokat látva aztán nagyon. Például nekem ez amolyan legek legje tőle. Elképesztően cukin hozta Anna karakterét a Jégvarázsból. Mondanám is, hogy kicsit sajnálom, amiért nem ő kapta a szerepet a Broadway-n, de az igazat megvallva rohadtul imádom Patti Murin-t - aki játssza a szerepet a színpadon -, viszont ha valaha új beálló érkezne az előadásba, remélem, Laurie lesz az. Ahogy ebben a videóban énekelt, néha eszembe juttatta Kristen Bell-t, aki a mesében kölcsönözte a hangját a karakternek. A dalolás végén Laura odamegy hozzá, nekiállnak csevegni kicsit, miközben "Anna hercegnő" végre beleharaphat a csokiba. Miután "Hamupipőke" megköszöni, hogy eljött a party-ra, szóba kerül, hogy a közelben van-e a testvére, vagyis Elsa. Imádom az erre adott választ:

Ó, igen. Itt van valahol, de egy kicsit ideges, mert nem találja a kesztyűit és fél, hogy megfagyasztja a mikrofont.

Talán majd később felbukkan, legalábbis Hamupipőke ezt reméli. Bizony, idővel ő is jön. :D <3

Utoljára tavaly nyáron volt kinézetváltás a blogon, szóval úgy láttam, éppen itt van az ideje. Ezúttal Fruzsi barátnőmet kértem meg, hogy alkosson valamit, és ez a csoda lett a végeredmény! Úgy gondoltam, a Broadway-imádatomnak hódoljunk kicsit, és a kedvenc Broadway-musicalemből készült a fejléc. Sőt ami azt illeti, a világ összes musicalje közül a Bonnie és Clyde a kedvencem, ezen még gondolkodnom sem kell, ha megkérdezi valaki, melyik a favoritom. Évek óta imádom a bankrabló páros történetét. Rengeteget olvastam róluk az évek alatt, sok filmet megnéztem róluk, sőt sorozat is készült a hírhedt szerelmespárról. Én, mint musicalfüggő, akkor estem végleg hanyatt, amikor megláttam, hogy van musical is róluk. És bizony, így lett nálam abszolút favorit az őket megformáló Laura Osnes és Jeremy Jordan. Azóta is ők ketten az etalon számomra, ha a Broadway kerül szóba, sőt általánosságban véve is mindent visznek! Remélem, fognak még együtt játszani, hiszen sajnos nem aratott odakint osztatlan sikert a musical. Csak 36-szor játszották a Broadway színpadán. Ezt máig nem bírom felfogni. Mindegy, szerencsére van videófelvétel, ami örökre megmarad nekünk, bármikor visszanézhetjük. Én ezt szoktam tenni. Szerintem hamarosan írok is nektek róla. Most egy majdnem 8 perces összevágást hoztam nektek. Közel sem csendül fel benne minden dal, de párat összeválogattak nekünk és részleteket meghallgathatunk. Mondom én, egy csoda! Mindenképp nézzétek meg!

Láthatjátok, hogy bal oldalon cseréltem az animációkat. Fentről lefelé haladva nagyon röviden írok róluk. Legfelül persze a Bonnie és Clyde-ból láthattok egy gifet, rögtön alatta (a kicsit átfogalmazott bemutatkozó szöveg után) ott van az Anasztázia musicalből egy animáció, ami jelen pillanatban a második kedvenc Broadway-darabom, jelenleg is játsszák New Yorkban. Utána a Szerelem zálogba című telenovellából láthattok egy gifet a főszereplő párosról, akiket a való életben is egy párt alkotó Angelique Boyer és Sebastián Rulli formáltak meg. A sorozat 2013 őszén kezdődött el Mexikóban, 2014 nyaráig tartott. Hozzánk 2014 tavaszán jutott el. Mind a mai napig az egyik legjobb mexikói telenovellának tartom. Amolyan szívem csücske kategória. A One Tree Hill (Tuti gimi) számomra a number one sorozat, szóval nem volt kérdés, hogy ezúttal az is kikerül bal oldalra animáció formájában. Tök durva, hogy most lesz 6 éve, hogy véget ért. A The Vampire Diaries (Vámpírnaplók) már egy éve finálézott, én pedig nem bírtam ki, hogy a nagy testvéri összeborulást a legvégéről ne tegyem ki. A Neveletlen hercegnő mindkét részét csodaként könyvelem el, ám Mia és Nicholas mindent visznek, szóval a második filmből pakoltam ki a chat fölé a kedvenc jelenetemből egy gifet. Legalul pedig az Információ résznél a The Gifted sorozatból tettem ki egy mozgóképet, ami az egyik kedvencem lett már a pilot részt követően. Úgy örülök, hogy lesz második szezon is belőle! Na, de eleget fecsegtem, majd érkezem bejegyzéssel is! :)

Októberben hoztam legutóbb bejegyzést ehhez az "élő videós" cikksorozathoz, szóval úgy láttam, eljött az ideje. Ezúttal egy mexikói banda, az RBD kerül górcső alá, sőt a legnagyobb kedvenc felvételeimet osztom meg veletek. Egyébként 2004-ben alakultak meg és 2009-ben oszlottak fel, de addig is hatalmas nemzetközi hírnévre tettek szert közösen, és szerencsére azóta mind a hatan szép karriert futottak be, ki nagyobb, ki kisebb ívűt. Nekem több mint egy évtizede a kedvenceim közt vannak, azóta is figyelemmel követem Anahí, Dulce María, Maite Perroni, Alfonso 'Poncho' Herrera, Christian Chávez és Christopher Uckermann életét. Imádom mindegyiküket, még rajongói lapom is volt róluk, amit tavaly decemberben zártam be 2 és fél év elteltével. Nagyon hiányzik - bár nem fogom ismét kinyitni :( -, úgy éreztem, kompenzálni szeretném ezt, ezért is döntöttem el, hogy írok most róluk, hogy jobban érezzem magam. <3 Közel sem az összes favorit videómat teszem ki a bandáról, de gondoltam, párat elhozok nektek. Vannak kedvenc koncertjeim, azokról persze több videót is ki fogok emelni. Érdemes csekkolgatni őket, mert zseniálisak! Bocsi, kicsit sok lett, de legalább van mit nézni, hogy megismerjétek őket! :D

Dame (Walmart Soundcheck 2007)

Elsőnek ezt a kis 2007-es fellépést választottam, amikor épp Amerikában volt turnéjuk. Nem egy nagy koncertet dobok be most ide, hanem csak egy kisebb fellépést, ahol pár dalt adtak elő. Gondoltam, ez megfelel "bemelegítés" gyanánt. :D Szerintem nagyon fülbemászó ez a szám, szeretem a szövegét is, mert olyan kis vidám. Ráadásul mind a hatan szólóznak is benne. Kezdve Dulce barbie-hangjával, aztán jön Christian lelkeket simogató hangszínével, majd pedig Maite is szólósorozik, ezután Anahí a karcos, erős csodahangjával varázsol el mindenkit, jön Poncho, később pedig Christopherrel is rappel egyet. Nem minden dalukban énekelnek külön is mindannyian, így külön boldogság nekem, hogy itt hallhatom mindegyiküket. És most mondjátok azt, hogy nem marad meg a fejetekben a dallam, miután megnéztétek a videót... :D

Ser O Parecer (Live in Brasília 2008)

Térjünk át a 2008-as brazil szabadtéri koncertjükre. Elképesztően imádom az egésznek a hangulatát, nem is véletlen ám, hogy nem ez az egyetlen részlet belőle ebben a posztban. Ez már egyébként nem sokkal az előtt volt, hogy bejelentették a feloszlásukat, hiszen 2008 áprilisában volt ez a bizonyos koncert, augusztusban pedig már érkezett is a közlemény. Majdnem egy millió néző élvezhette ezt a frenetikus koncertet! Azért ez sem semmi! A Ser O Parecer egyébként az egyik kedvenc számom, kb. első hallásra beleszerettem anno. Ennek már több mint 10 éve. Igen, rohadt régóta vagyok a rajongójuk. Ez a videó (is) különleges helyen van a szívemben, mert nemcsak a hangulatát imádom, hanem elképesztően édesek mind a rajongóikkal, szinte megállás nélkül "kommunikálnak" velük, amit hatalmas öröm nézni. Töredelmesen bevallom, hogy néha sikerül is megkönnyeznem, mert valóban óriási szeretethullám árad ebből a videóból. Nem biztos, hogy most nekiállok külön dicsérgetni őket, pedig megérdemelnék, de azt hadd emeljem ki, hogy az átkötés a kedvencem, amikor Dulce és Anahí énekelnek felváltva. Kicsit katartikus csak, tényleg...nem nagyon, épp csak egy csöppet. <3 :D

Celestial (Hecho en Espana 2007)

Úgy gondoltam, a 2007-es spanyol koncertjük se maradjon ki a sorból. Hogy dalismétlés ne legyen (erre azért figyeltem a bejegyzésben!), így hosszas gondolkodás után a Celestial-t választottam. Csak mert egyébként másikat szerettem volna először, de aztán rájöttem, hogy azt másik fellépésről teszem ki inkább, és akkor rögtön beugrott ez a dal, ami szintén nagy favoritom. Mondjuk megjegyezném, a legtöbb RBD-szám kedvenc nekem, azonban ne higgyétek, hogy elfogult vagyok, ugyanis van 3-4 daluk, amit nem igazán szeretek. De ez most nem is tartozik ide. A Celestial szövege nagyon inspiráló. Odáig vagyok az olyan dalokért, amiknek van üzenete. Nos, ez közéjük tartozik. Ennek tetejében még a dallamvilága is közel áll hozzám, na meg bejön a képbe az, amit a Dame esetében már kifejtettem: szólósorok tarkítják, vagy legalábbis duó felállásban sokat énekelnek.

Fuera (Live In Rio 2006)

Azoknak, akik látogatták az RBD & Teen Angels oldalamat, amíg nyitva volt, egyáltalán nem titok, hogy a 2006-os Live In Rio nekem az abszolút kedvenc koncertem a bandától. Ezt észre is fogjátok venni, hiszen a 12 videóból négyet onnan választottam. De szerintem amint megnézitek őket, meg fogjátok érteni, miért. Annyira energikus az egész, plusz ugyebár emberből vannak, ezért hangilag olykor hajlamosak elcsúszni picit, azonban NEM ezen a koncerten! Már milliószor végignéztem, és nem viccelek, kristálytisztán jött ki nekik minden egyes hang, sőt olyanokat belecifráztak a dalokba, amiket máshol nemigen szoktak. Szerintem túlpörögtek kicsit ők is, ezáltal még több energiát szívtak magukba, na meg azért a közönség is odatette magát, amiből még többet tudtak meríteni az előadók. 2:20-hoz tekerjétek a videót, Poncho ott fejezi be a beszédet, aztán indul a Fuera. Már az első pillanatban kiráz engem a hideg, ahogy a zenekar elkezd játszani, aztán pláne végem van, amikor Anahí érces hangja felcsendül. Te jó ég! Igazából nem nagyon tudok mit hozzáfűzni, annyira egyben van az egész. Libabőr jellemez engem elejétől a végéig, a gitárszóló is csúcs (igen, azért azt kiemelném, hogy bár nem említem meg folyton, de a zenekar mindig eszméletlen!!!), a csajok meg nagyon a topon vannak! Bizony, ez inkább csajos dal, hiszen hárman nyomják a verséket, a srácok csak a refrénben vokáloznak nekik. De isteniek mindannyian!

Sólo Quédate En Silencio (Tour Del Adiós 2008)

A Live In Rio mellett a búcsúkoncertjüket imádom a legjobban. Na jó, ez "csak" második helyen áll nálam, mert képtelenség felülmúlni a másikat, de basszus, ez mégiscsak a feloszlásuk miatti utolsó turnén lett felvéve, ergo extra különleges! Itt azért nem mindig voltak perfektek hangilag, de ez a legkevesebb. Ők is full érzelgősek voltak végig az egész koncerten, bár ez nem mindig könnyáradatban nyilvánult meg. Sokszor egyszerűen csak még többet poénkodtak, mint általában, vagy jobban "rámásztak" egymásra. A lényeg, hogy valahogy még több érzelmet vittek bele a koncertbe, nem meglepő módon, persze. Az egyértelmű volt számomra, amikor elkezdtem összeszedni a videókat a bejegyzéshez, hogy ezt a dalt a búcsúkoncertről teszem be. Valahogy adta magát a dolog. Még úgy is, hogy a bridge résznél Dulce egy kicsit elcsúszott az elején. De mint már jeleztem is, nekem amúgy is (ezen a koncerten meg pláne) a hamis hangok elenyészőek, hiszen az a fő, hogy az előadók élőben nyomják el a dalaikat. Jó, a fülsértő, minden második hangot hamisan kiéneklő egyének idegesítenek, de az RBD esetében szó sincs erről. Náluk az apróbb hibák voltak jellemzőek, mint ahogy itt megemlítettem most nektek Dulcét az átvezetésben. Különben meg elég ránézni, és szerintem mind látjátok, hogy mindegyikük szeme kicsit szomorúan csillog a búcsú miatt, de talán Dulce van leginkább padlón, csak igyekszik tartani magát a dal közben. Maite és Poncho, illetve Dulce és Christian apró kis pillanatai mindig szíven ütnek, Anahí pedig irtó aranyos azzal a "varázspálcával", főleg, amikor Poncho-ra koppint vele. :D Azoknak pedig, akik Christopher-t kutatnák a szemükkel, jelzem, hogy a dobnál ült a szám közben! <3

Kivételesen sikerült pont egy hétfői napon kapcsolnom, és bár eredetileg más bejegyzést terveztem mára, de ha már egyszer eljutott a tudatomig, hogy hét eleje van, változtattam a terveken, és folytatom a "Hét videó a hétre" cikksorozatomat. Ismét mondhatni random kiválasztottam hét videót, amiket közzéteszek szétosztva a hét minden napjára. :)

Hétfő: Sam Palladio & Clare Bowen - Beauty and The Beast

Eldöntöttem, hogy most nem fogok regényt írni ebben a posztban, így ehhez a videóhoz mindössze annyit fűznék hozzá, hogy a Nashville sorozatot Hayden Panettiere miatt kezdtem el nézni (és azóta még jobban imádom őt), de ha igazán őszinte szeretnék lenni, akkor Clare és Sam a legfőbb ok, hogy végleg beszippantott a zenés széria. Oké, le vagyok maradva vele, de akkor is "szerelem" nekem a Nashville, akárcsak ők ketten. Itt pedig az egyik legcsodásabb Disney-mesedalt éneklik éppen, szóval nem volt kérdés, hogy előbb-utóbb ki fogom pakolni valamikor ezt a videót. Hozzátenném: sok feldolgozást hallottam már, de ez a kedvencem! <3 Tündériek ráadásul!

Kedd: Maite Perroni, Carolina Gaitan & Bully - Así soy akusztikus

Bár A legnagyobb showman filmet még mindig nem sikerült megnéznem, de most is muszáj volt egy a témához kapcsolódó felvételt beválasztani a listába, ugyanis a dalokat már elképesztően sokszor meghallgattam, és bizony nem is lehet megunni őket. Maite Perroni énekelte fel spanyolul a This Is Me dalt, most pedig egy akusztikus verziót hoztam el, amibe becsatlakozott még Carolina Gaitan és Bully is. Hármasban is csodásan szól szerintem! :) Közben pedig olykor be lettek vágva részletek a filmből. Miért érzem úgy, hogy ez a film fel fog kerülni a "Legjobb 10 film, amit valaha láttam" listámra? Igen, tervezek egy ilyet, de direkt megvárom, hogy ezt megnézzem, mert egy megérzés erre sarkall. :D

Szerda: Simon Baker és Jimmy Fallon - Mick Jagger utánzás

Jimmy Fallon azon kevesek egyike a talk show bizniszben, akit imádok. Simon Baker pedig az egyik kedvencem már azóta, hogy évekkel ezelőtt elkezdtem nézni a Mentalista sorozatot (azóta háromszor is végignéztem a szériát). Ebben a 2013-as interjúrészletben szóba kerül, hogy Simon milyen remekül tudja utánozni Mick Jagger-t. Rákérdez Jimmy-nél, hogy ő honnan tud erről, mire közli a komikus, hogy Naomi Watts-tól, akivel készült Simonnak közös filmje, emellett amúgy jó barátok is már több mint 20 éve. Mondjuk itt a színész poénból beközli, hogy ezért ki fogja nyírni Naomi-t. Kicsit mesél arról, hogy korábban sokszor csinálta, de már egy ideje nem, viszont Jimmy kihívja egy "párbajra", amit aztán láthatunk is mindannyian. :D Zseniális, mindig megmosolyogtat ez a videó!

Csütörtök: Demi Lovato - Tell Me You Love Me (Ellen 2018)

Nem titkolom, nekem Demi az egyik legnagyobb kedvencem. Most lesz 10 éve, hogy láttam őt a Rocktáborban, és egy csapásra bekerült a képzeletbeli listámon a legjobbak közé. Azóta töretlenül imádom, lényegében vele nőttem fel, szerintem a karrierje és az élete - azon részének, amit a külvilág is láthat - 98%-ával tökéletesen képben vagyok, mert figyelemmel követem, mi történik vele, és nem mondom, hogy tökéletes, mert nem vagyok elvakult rajongó (senkivel szemben!), de elképesztően sok erőt ad nekem már a puszta létezésével, és ez nem kis dolog. Az új albumát csak úgy falom, és a TMYLM az aktuális kedvencem, képtelen vagyok abbahagyni a hallgatását, az élő fellépéseket látva pedig folyton kiráz a hideg, olyan elképesztő! Most a januári Ellen Show fellépést teszem ki, mert amikor először csekkoltam, percekig tátva maradt a szám. Imádom a dal dinamikáját, az erőt benne, az egész hangulatát, az üzenetét...és basszus, a vokál!!! Demi vokálszólója is, természetesen, hiszen nem tudok betelni a hangjával, de itt a háttérénekesekre is gondolok. Mindig odáig vagyok tőlük ebben a dalban. És imádom, hogy ilyen változatos a "felhozatal". Például ugye mindenki látja azt az idősebb férfit középen és hogy különböző rasszokhoz tartoznak mind? <3

Péntek: SDCC 2016 - Arrow gárda énekel

Nekem a minden nyáron megrendezésre kerülő San Diego Comic Con kb. olyan, mint a mennyország, hiszen rengeteg kedvenc sorozatom sztárjai szoktam meghívást kapni. Oké, bár én személyesen (még) egyszer sem voltam, de mindig rengeteg videó elő szokott kerülni. A panelbeszélgetések általában nálam mindent visznek, ez sem volt másképp 2016-ban az Arrow kapcsán. Ugyanis az egyik rajongó hivatkozott egy korábbi rajongói találkozóra, amikor Stephen Amell és John Barrowman énekeltek a Jégvarázsból, majd pedig feltette a kérdést, hogy a sorozatban lesz-e valaha rá példa, hogy megmutatja énekesi kvalitását. Ezután gyorsan megbeszéli John-nal, hogy a You'll Be Back-et nyomják el a Hamilton musicalből (látjátok, végül is a Broadway mániám valamennyire visszaköszön a posztban, még ha most nem is válogattam be egy Broadway-videót sem konkrétan :P), aztán dalra fakad, végül kb. mindenki becsatlakozik a csapatból, és basszus...rohadt jó hangjuk van (John-nak pláne, hiszen Broadway-képzett, még látszik is, ő mennyire élvezi :D), elképesztően jó hangulatot teremtettek. De azért Stephen a végén válaszolva a korábban feltett kérdésre, benyögi, hogy soha, de soha nem lesz musicalrész az Arrow-ban. Mondjuk John azért szeretne musicalt a CW-csatornán (ezt támogatnám *-*). A végén még felköszöntik az aznap szülinapos Emily Bett Rickards-ot.

Szombat: Muse - Supermassive Black Hole (T In The Park 2010)

Bár ezt nem hangoztatom sűrűn - nem is értem, miért -, de rohadt régóta imádom a Muse rockzenekart. Az abszolút legjobbak között vannak, ez tény! A Supermassive Black Hole-t hallottam tőlük először kb. 10 éve. Ez a 2010-es Skóciában lévő koncertjük szerintem nálam number one. Imádom az egész hangulatát, ráadásul ezerrel jön a libabőr, amikor a kis bevezetőjük után felcsendül az ismert dallam, a közönség pedig őrjöngeni kezd. Te jó ég, elképesztően jó!!! Imádom ezt a három embert, és amit képesek művelni a hangszereikkel, na meg a hangjukkal. Szerintem mindháromba kvázi szerelmes vagyok (egészséges keretek között, persze XD), bár azért azt beismerem, Dominic a szívem csücske. Ha megkérdezik, ki a kedvenc dobosom, szerintem ő jut eszembe először. :D <3

Vasárnap: The Voice UK 2018 - Mentorok közös fellépése

Januárban elkezdődött a brit Voice hetedik szezonja, amit meg is nyitott a négy fantasztikus mentor Michael Bublé egyik csodás dalával. Jennifer Hudson, Sir Tom Jones, Olly Murs és will.i.am fantasztikusan prezentálták a számot. Elképesztő, hogy négy különböző hangú és más-más zenés műfajt képviselő előadó ennyire mennyei legyen együtt! <3 Mindannyian fantasztikusak, és azt is jó látni, mennyire elismerik egymást! :)