Elképesztő belegondolni, hogy már eltelt 16 év azóta, hogy a világ legjobb sorozatának legelső része adásba került a CW-csatornán (ami akkor még WB volt). Bár minden évben nem sikerült megemlékeznem a jeles évfordulókról, vagyis a pilot, illetve a finálé adásba kerülésének napjáról, de elhihetitek nekem, bár bőven van dátum a fejemben, de pont ezért a legtöbb képes elillanni, és sokszor csak későn jutnak eszembe, amikor már például blogbejegyzést nem tudok írni róluk (utólag meg a legtöbb esetben felesleges szerintem). Ám a One Tree Hill évfordulók mindig instant eszembe jutnak. Így volt ez ma is. Két éve emlékeztem meg először a pilotról, akkor egy átfogó, mégis viszonylag rövid kritikával dobtalak meg benneteket, illetve különböző kategóriákat vonultattam fel, ahova sok mindent kifejtettem nektek a kedvelt és kvázi utált dolgokról. Utóbbiból értelemszerűen nem tudtam sokat írni. Most úgy gondoltam, az akkor felsorolt abszolút kedvenc szerelmespárjaimról pakolok ki nektek egy-egy szuper rajongói alkotást. Pár mondatot mindegyikről írok, de részletes véleményt nem pötyögök be most róluk (ahhoz túl fáradt vagyok ma, de ígérem, a CouplesCentral lapomon nagyon részletes lesz mindegyikük modulja...egy közülük már meg is van ott írva, majd belinkelem). Most mindössze úgy gondoltam, sorba rendezem a négy legnagyobb kedvenc OTH párosomat, és várom a kommenteket, hogy videók alapján mit gondoltok róluk, vagy ha ismeritek már őket, akkor várom a ti sorrendeteket! <3 ONE TREE HILL MINDÖRÖKKÉ! Basszus...megint kedvet kaptam újranézni.

4. Peyton & Lucas (ők vannak megírva, kattintsatok a kritikáért)

Leírhatatlanul szeretem őket, és emlékszem, első pillanatban nekik drukkoltam. Valahol ezért sem tudott Brucas teljesen megnyerni magának. Szerettem Luke-ot Brooke-kal is, erről a már a CouplesCentral-on is írtam az ő moduljukban, de valami egyszerűen hiányzott. Az a rendkívül különleges kapocs, ami Leyton közt rögtön megvolt. A kritikámban részletesen elolvashatjátok, mennyire szeretem őket, hogy miért szeretem őket, és persze a sztorivonaluk alakulását. Én pedig most csak csendben itt hagyom ezt a gyönyörű rajongói művet, ami káprázatosan megmutatja, miért imádom őket annyira.

3. Quinn & Clay

Azt hiszem, nem igazán tudom rendesen körülírni, mit jelent számomra ez a két drágaság. Csupán az utolsó három évad jutott nekik, a szerelmük kialakulásának, megélésének...és persze, örültem volna, ha előbb felbukkannak a szériában és többet láthatom őket, de az igazat megvallva ez a három szezon is bőven elég volt ahhoz, hogy egy lehengerlő románcnak legyünk szemtanúi a tévék, monitorok előtt ülve. Valójában szinte első látásra beléjük szerettem. Mondjuk ez volt mindegyik legnagyobb kedvenc duómmal ebben a sorozatban. Mindegyikükre érvényes volt a "meglátni és megszeretni" kifejezés. Clinn elképesztő magasságokba és mélységekbe jutottak el a történetben, de még a legkilátástalanabb helyzetben is ragyogott a szerelmük. Quinn lelke visszahozta a halál torkából Clay-t, az isten szerelmére!!! Hát mi ez, ha nem igaz szerelem? És Quinn akkor sem hagyta el Clay-t az utolsó szezonban, amikor a férfi megpróbálta őt ellökni magától. Kitartott, ennek pedig meglett az eredménye. És a végén lett egy csodás kis családjuk. Amikor Clay kisfia "anyának" hívja őt, mindig kicsordulnak a könnyeim... <3 Ebben a mesterműben is benne van ez a pillanat, sok más isteni percükkel egyetemben. Ne hagyjátok ki!

2. Brooke & Julian

Már attól sírógörcsöm van, ha eszembe jut...nos, kb. bármelyik jelenetük. Pillanatok alatt elvarázsoltak, bekeveredtek a szívembe, én pedig észre sem vettem. Brooke Penelope Davisnél jobban senki sem érdemelte meg a felhőtlen boldogságot. Azt az örömmámort, békét, szerelmet, amit Julian hozott el számára. A tengernyi szenvedés, fájdalom és csalódás után ez a tündér révbe ért, és végre jött az ő hercege, aki valóban a tenyerén hordozta. Igazság szerint Julianre mindössze egyszer voltam mérges a sorozat folyamán. Ami egyébként az utolsó négy szezont jelentette, mert a pasi "csak" a hatodik évadban tűnt fel, de ez részletkérdés. A lényeg, hogy olyan boldoggá tette Brooke-ot, mint előtte és azóta senki sem...az ikreiket kivéve persze, akik az utolsó évadra megszülettek! <3 :D Ne aggódjatok, amint eljutok a moduljuk megírásához, kaptok egy kisebb regényt, mert minden apró dolgot bele fogok fogalmazni a mondandómba. Addig is csodáljátok meg őket ebben a videóban. Hát nem tökéletesek?

1. Haley & Nathan

Aki egy kicsit is ismer, az tudja, hogy Naley párosa nem csupán a One Tree Hill lekörözhetetlen párosa a szememben, hanem az ÖSSZES általam eddig látott sorozatpáros közül ők állnak a második helyen, és SOHA nem fognak hátrébb kerülni!!! Azt pedig elhihetitek, hogy nem kevés szériát nézek vagy láttam már az elmúlt jó pár év alatt, mióta beszippantott a sorozatmánia. Egyedül egy sorozatos szerelmespárt nem tudnak Naley-ék megelőzni, de azért azt elárulom, hogy a két duó közt tényleg egy apró hajszálnyi különbség van csak, mert amúgy majdhogynem egálban vannak a szívemben a sorozatbeli pároknak fenntartott helyen. Haley és Nathan szerelmét szerintem nem lehet alaposan leírni, ugyanis azt gondolom, még nem születtek meg azok a jelzők erre a világra, amikkel pontosan megfogalmazhatnám, mit jelentenek ők ketten nekem. Szerintem felesleges is tovább csépelnem a szót, ez a gyönyörű zenés videó többet ér ezer szónál...ahogy az is, ha közlöm, kb. az összes Naley videón képes vagyok sírni, és bizony ez sem kivétel. Ez a szerelem illik krónikákba, esküszöm, egy kicsit sem túlzok ezzel. NALEY ALWAYS & FOREVER!!!

Mit szólsz hozzá?

Olyan ritkán írok itt a blogon az argentin tehetségekről. Azt már mind tudjátok, hogy a Teen Angels nálam mindent visz. Ám azon a hat csodatehetségen kívül másokat is nagyon szeretek. Például rögtön itt van a mai szülinaposunk, Luciano Pereyra, aki ma lett 38 éves! Őt konkrétan egy szinten tisztelem, szeretem és csodálom a Teen Angels tagjaival. Számomra ők heten az örök kedvencek, ha az argentin tehetségeket veszem górcső alá. Úgy gondoltam, a jeles nap alkalmából összeszedek nektek néhány videót az énekes fellépéseiről... Nos, nem véletlenül hívom őt Hangnak és Léleknek. Úgy gondolom, hogy ő azért jött a világra, hogy melegséget hozzon az őt hallgató emberek szívébe, és hogy a varázslatos hangjával átadja mindazt a szeretetet, ami a lelkéből árad felénk. Szerintem, ha egyszer meghalljátok őt énekelni, többet nem szabadultok Luciano-tól, és még többet akartok majd belőle. Nálam is így volt. Pár évvel ezelőtt az Esperanza mía (Isten áldjon, Esperanza) című sorozatban ismertem meg, ott hallottam őt először énekelni, és rögtön tudtam, hogy nekem ez nem elég. Jobban meg kell őt ismernem mind emberileg, mind pedig művészileg. Úgy örülök, hogy beleástam magam a munkásságába és a múltjába, ezáltal pedig csak még jobban becsülöm és imádom őt. Örökké!

El Elegido (Luna Park 2016)

Első körben egy olyan dalra esett a választásom, ami szerintem kevésbé ismert, viszont megérdemli a figyelmet. Mondjuk ez minden egyes gyönyörű dalára igaz, azonban vannak számai, amik sokkal inkább középpontban vannak (majd jönnek még azok is, hiszen bevallom, én is leginkább azokat hallgatom :D). Ellenben úgy érzem, muszáj megmutatnom, milyen különleges hangvételű dalai vannak még azokon kívül. Nem elég, hogy elképesztő a hangszerelése ennek a nótának (is), de még a gitártudása is megmutatkozik. Ezt azért szerettem volna kiemelni, mivel Luciano mindössze 3 éves (!!!!) volt, amikor a szülei vettek neki egy gitárt karácsonyra, mert felfigyeltek a zenei tehetségére. Már gyerekként műsorokban szerepelt, a hírnév pedig 1998-ban érkezett el számára, amikor csupán 17 éves volt. Számára ez volt megírva, hiszen egy ilyen őstehetség nem maradhat sokáig árnyékban. Most élvezzétek a 2016-os Luna Park-i fellépését, aztán mindjárt nézhetitek az első nagyobb koncertjének egy részletét. Egyébként majd figyeljétek meg - ebben a videóban is -, hogy szinte mindegyik kipakolt videóban mennyire látszik az arcán az őszinte öröm és a hála, amiért ennyien szeretik őt és vele éneklik a dalait. Ő már akkor is kb. a világ legboldogabb embere, ha együtt lehet a rajongóival és nekik énekelhet a koncertjein. Hát mi ez, ha nem egy tiszta szívű ember definíciója? <3

Mit szólsz hozzá?

Két évvel ezelőtt is jelentkeztem egy ilyen bejegyzéssel, és bár a tavalyi év kimaradt, de úgy gondoltam, idén is ünnepeljük meg véleményem szerint országunk legtehetségesebb musicalszínésznőjét, akivel évek óta nagyon jó a viszonyom, amiért örökké hálás leszek a Sorsnak, a Végzetnek, az Univerzumnak, Istennek vagy hívjátok, ahogy akarjátok. Idén nem teszek ki olyan sok videót, mint két évvel ezelőtt (pontosabban ezúttal "csak" feleannyit, vagyis 10-et), de egyszerűen nem mehetek el szó nélkül a jeles nap mellett. Már írtam is neki üzenetet, ő pedig egy nagyon aranyos választ küldött! Annyira szeretem! Egy igazi kincs mind művészként, mind pedig emberileg!

Ez a perc úgy fáj

A Rudolf musical az idei posztból sem maradhatott ki, mindössze most a karakterének másik nagy szólódalát rakom ki. Egyrészt ugye Zsuzsi ezzel robbant be az Operettszínházba 2006-ban, és azóta szinte mindig csak főszerepeket kap. Másrészt pedig ez a szívemnek legkedvesebb musical a világon (a Bonnie és Clyde musical Broadway-változatán kívül), és örök fájdalom a lelkemnek, hogy sosem láthattam élőben. Ezért olyan csodás érzés, amikor a darab szereplői énekelnek belőle egy-egy dalt fellépéseken. Most a 2015-ös Broadway Fesztiválról hoztam el ezt a szívettépő dalt. Látjátok azokat a könnyeket? Istenem...hogy lehet valaki ennyire tehetséges?

Még mindig hiszem

A Miss Saigon sem maradhat ki idén sem a sorból, és ezúttal direkt egy duettet hoztam, ráadásul nem egy romantikusat, hanem a két központi női karakter dalát, ami megmutatja, mennyire szeretik mindketten ugyanazt a férfit, és hogy milyen erősek mindketten! Annyira gyönyörű, lehetetlen betelni vele. Rettentően hiányzik ez az előadás, pláne a csodaszereposztás, aminek Zsuzsi és Vágó Bernadett is a része. Már sokszor leírtam, de szerintem állandóan meg fogom említeni, hogy ők nem testvérek, hanem legjobb barátnők, nem mellesleg Magyarország legtehetségesebb musicalszínésznői. Nem elfogultság, hanem tény! :D <3 Ez a dal borzongatóan ámulatba ejtő, főleg kettejük előadásában. Ez a fellépés egyébként kb. 3 héttel Zsuzsi nagy autóbalesete után volt. Ez volt a "nagy visszatérése". Úristen, annyira örülök, hogy viszonylag kisebb sérülésekkel megúszták. Az angyalok vigyáztak Zsuzsira és a családjára! <3 Talán ezért még különlegesebb ez a kis fellépés, és persze az, ahogy Detti a végén megöleli. Megható és annyira szép az egész! <3 És az is, ahogy az egész fellépésen az összes jelenlévő kollégája úgy bánt vele, mint egy hímestojással, nagyon óvták mindannyian. Ebből is látszik, mennyire szeretik őt! :)

Zöld mezőben

Jaj, az Ördögölő Józsiást is szépen elvették tőlünk... :( Pedig ez is a szívemnek egy kedves előadás volt, ráadásul Zsuzsi és Kerényi Miklós Máté szerelmespárt játszottak benne, és mint tudjátok, ők ketten a legek legjei számomra külön-külön is, hát még együtt! És többet nem nézhetem meg. Pedig ötször is láttam, ebből háromszor kettejükkel. Bizony, igyekeztem olyan előadásokra beülni, amikor ők voltak aznapra kiírva. De ez most mellékes. Nem szeretnék most a másik szereposztás Jázminájáról írni, de legyen elég annyi, hogy más hangtechnikával énekel a nő (ugyanis ő nem musicales elsősorban, hanem inkább az operett műfajában mozog), emiatt pedig Jázmina nagy szólódala nála nem szól olyan varázslatosan, mint amikor Zsuzsi adja elő. Lehet, ez csak az én véleményem, de ez van, ki merem mondani. A régi váltótársa egyszerűen a nyomába sem ér Zsuzsinak, pedig a hölgyet nagyon szeretem egyébként szubrettként. De ezt a dalt senki sem tudja úgy elénekelni, mint a szülinaposunk. Plusz nagyon ritkán énekli fellépéseken ezt a dalocskát, ezért is örültem meg nagyon, amikor felkerült a netre ez a tavalyi felvétel. Imádom!

Mit szólsz hozzá?

Így két hónap után úgy gondoltam, ideje folytatni a "Legjobb partnerek" cikksorozatot. Most egy kubai származású színész, Jorge Luis Pila legszuperebb sorozatos partnereit gyűjtöttem össze. Szokásomhoz hűen ismét időrendben posztolok mindenkit, aztán úgyis kitérek rá, kivel/kikkel szeretem a legjobban. Mert hiába sorolom itt fel azokat a kolléganőit, akikkel a véleményem szerint legjobban mutat a képernyőn, nyilván köztük is megvan az abszolút favorit. Íme:

Ana Patricia Rojo (Rebeca)

Ebben a 2003-as telenovellában ismertem meg Jorge-t, nagyrészt emiatt vált az egyik legnagyobb kedvencemmé a későbbiekben. Mert persze kellett még egy-két másik projektje ahhoz, hogy kijelentsem, milyen remek színész, viszont már itt elájultam tőle. Ana Patricia Rojo-val nagyszerű párost alkottak a képernyőn, a sorozatban három igazán nagy kedvenc párosom volt, és minden hülyeségük ellenére is ők voltak benne a non plus ultra. Nicolás egy gazdag orvos, aki nem mellesleg házas, Niurka pedig egy szegény lány, aki egy éjszakai klubban pincérnő. Nicolás házassága válságba kerül, mert a neje, Carolina nem eshet teherbe, de örökbefogadásról hallani sem akar. Ekkor érkezik meg az életébe pár hónappal az első találkozásuk után (ismét) Niurka, ezúttal már tolószékben. Nicolásszal jó barátok lesznek - bár a lány már rögvest beleszeretett, amint meglátta -, aztán végül szépen lassan Nicolás is megnyitja a szívét az új szerelemnek, sőt mivel traumatológus, segít a lánynak, hogy ismét lábra álljon. Ami velük igazából a gondom volt, az az, hogy Nicolás bár valóban beleszeretett, mégsem vált el a feleségétől, csak folyton hitegette Niurkát. Nem szánt szándékkal bántotta meg, mindössze megfelelési kényszere volt, de akkor is...ez nem mentség. Aztán mikor végre készen állt a válásra, Niurka-val lefeküdtek, ám az időzítés pocsék volt abból a szempontból, hogy nem sokkal ezután Niurkát megerőszakolta a főnöke, aki a megszállottja volt. Teherbe esett, és mivel nem tudta, kitől, ellökte magától Nicolást. Na, ez a két szál nagyon kiakasztott, mert mindketten szenvedtek egymás és a saját hibájából. De legalább tökéletesen összepasszoltak... :D A baba elárulom, Nicolás-é volt, szóval végül megkapták a megérdemelt happy endet.

Karla Monroig (Ördögi kör - Más sabe el diablo)

Érdekes, hogy a Rebeca után évekig inkább negatív szerepeket alakított (a Rebeca előtti sorozatairól pedig nem tudok nyilatkozni, pedig van köztük egy Silvia Navarro-s is, és ha ismertek, tudjátok, hogy ő az abszolút kedvenc telenovella-színésznőm, de mindegy, azt előbb-utóbb tuti elkezdem), aztán végül 2009-ben ismét brillírozhatott főbb szerepben, ezáltal megadva nekem az örök kedvenc szerelmi szálamat, ami Jorge Luis Pila-hoz köthető. Igen, poén lelőve, már most a legelején bemutatom nektek a legek legje duót, ha erről a színészről van szó. Karla Monroig és ő valami elképesztőek együtt, nem is lep meg, hogy pár évvel később ismét szerelmespárt játszottak. Bár ott is ők lettek volna a legjobbak a szememben, de ezt a párosukat egy fokkal jobban szeretem, de erre majd később kitérek. Most az Ördögi körben lévő kettősükről kell írnom pár sort. Karla formálta meg Virginia-t, a főhősnő testvérét. Egy nagyon szerethető karakter volt, azonban ráfüggött a drogokra. Végül ebből Jorge karaktere rángatta ki őt törődéssel és rengeteg szeretettel. Jimmy egyébként rendőrnyomozó volt. Ha emlékezetem nem csal, a találkozásukat követően nem volt épp felhőtlen a viszonyuk, pontosabban Virginia volt kezdetben rendkívül elutasító, távolságtartó és...nos, valljuk be, kicsit bunkó a pasival. :D Azonban idővel megenyhült irányába, és megkaptuk ezt a mesés szerelmi szálat. Igazság szerint én a legtöbb telenovellában valamelyik mellékszálon futó szerelmi szálat szoktam a legjobban a szívembe zárni, és tényleg baromi ritka, hogy a főszereplőpár jobban megfog. Általában a főhősök a bizonyos mellékpáros után szoktak következni. Ami pedig a legritkábban fordul elő, hogy nem tudok dönteni. Mármint ez így nem teljesen igaz. Úgy értem, a főszereplőket játszó Gaby Espino és Jencarlos Canela végérvényesen elvarázsoltak, és az ő párosuk az összes eddigi telenovelladuót tekintve rohadt előkelő helyen áll a kedvenceim közt, tehát Karla és Jorge akármennyire isteni, alapvetően nem akkora favoritom, viszont jelen esetben sztorivonalat tekintve nem tudok választani. Virginia és Jimmy legalább annyira megragadták a szívem, mint Manuela és Angel. Imádtam, ahogy összejött ez a két drágaság, és azt is, hogy bár Virginia sokszor nehéz eset volt - finoman fogalmazva -, hiszen rendkívül makacs tudott lenni, de Jimmy tökéletesen kezelte minden dinka pillanatával együtt. :D <3 Az akadályok persze rendesen tarkították a boldogságukhoz vezető utat, de szerencsére révbe értek, sőt a sorozat végén Virginia kisbabát is várt a szerelmétől, aki ekkor már a férje volt. Amúgy elárulom, még nem jutottam el a telenovella végére, évekkel ezelőtt leálltam vele - biztos mert fejen talált egy piszok nehéz tárgy, erre más magyarázat nem létezik -, azonban a zenés videókból arra asszociáltam, hogy boldog befejezést kapnak. Mármint nekem nagyon úgy tűnik. Bizony, hivatalosan nem spoilereztem el magamnak semmit, de ez elég logikusnak látszik. :D <3 Nagyon helyes, imádom őket!

Sonya Smith (Elisa nyomában - Dónde está Elisa?)

Jöjjön ez a 2010-es sorozat, egyúttal pedig a másik kedvenc színésznőm Jorge oldalán. Oké, Karla felülmúlhatatlan, ha arról van szó, ki a legjobb partnere a színésznek, viszont Sonya Smith is közel áll az első helyhez. Az Elisa nyomában című rejtélyes telenovellát évekkel ezelőtt kezdtem el nézni, elsősorban a szereplőgárda és az izgalmas történet miatt. Sonya karakterét Dana-nak hívják, a férjét, Mariano-t pedig Gabriel Porras alakítja. Épp a férfi születésnapját ünneplik, amikor a tinilányuk elkéretőzik egy buliba a barátaival. Nehezen akarják elengedni, de végül beadják a derekukat. Órákkal később, amikor érte mennek a megbeszélt helyre, Elisa nem jelenik meg. Az eltűnését végül bejelentik a rendőrségen, az ügyet pedig Jorge karaktere, Cristóbal fogja megkapni. Igen, ismét nyomozót formált meg az Ördögi kör után. Roppant izgalmas amúgy a telenovella, pláne mert kb. minden részben kiderültek apróságok a rejtélyt illetően, ami persze csak még több kérdést vetett fel, de hát épp emiatt volt izgalmas. Plusz egyáltalán nem hosszú, mindössze 100 részes az egész. Én még pár éve a tévében néztem, bár pár rész kimaradt, legalábbis nem emlékszem mindenre. Az fix, hogy imádtam a telenovellát. Ahogy azt is, hogy Dana és Cristóbal szépen lassan egyre közelebb kerültek egymáshoz, hiszen Dana és a férje legfőképp a lányuk eltűnése miatt elhidegültek egymástól. Oké, ez nem ok arra, hogy kvázi egy megcsalás bejöjjön a képbe, de hozzátenném, Mariano-val sem volt épp könnyű, és ő sem szent. Sőt (spoiler következik) egy időben azt hittem, negatív karaktert csinálnak Porras szerepéből. Végül egyébként tévedtem, sőt alaposan belegondolva nem meglepő, hogy Mariano tönkre akarta tenni Cristóbal karrierjét, és ott tett keresztbe, ahol tudott, hiszen végül is féltékeny volt, mert szerette a nejét. Egyébként Dana és Cristóbal nem lettek endgame, Sonya karaktere inkább a családjával maradt, Jorge újabb rendőrnyomozója pedig itt nem lehetett boldog apuka (ha nem lenne elég, hogy Dana nem őt választotta, akkor hadd áruljam el, hogy még azelőtt, hogy találkozott volna a nővel, tragikus körülmények között elveszítette a családját), hanem a karrierjére fókuszált és az a sztori vége, hogy egy újabb emberrablási ügyet kell megoldania. Bevallom, ez picit összetört, mert nagyon szurkoltam a párosnak, de valahol érthető és szép, hogy képes volt Dana rendbe hozni a kapcsolatát a férjével még azután is, hogy...nos, kiderült, hogy Elisa meghalt. Meg amúgy hozzátenném, Dana és Mariano kettősét is szerettem, még ha Cristóbal-lal a sztorivonala jobban is tetszett egy kicsivel. Már csak azért is bírtam a házasokat, mert ekkoriban Sonya és Gabriel az életben is azok voltak. 2013-ban váltak csak el. Szóval végül is annyira nem akadtam ki, bár tény, hogy picit megzuhantam, hiába számítottam is ehhez hasonló befejezésre. De legalább nem sokkal később újra együtt játszhattak...

Sara Maldonado (Aurora)

A 2010 végén debütált Aurora telenovelláról már írtam röviden, amikor Eugenio Siller legjobb partnereit vettem górcső alá. Lényegében egy elég összetett sztoriról beszélünk, és elvileg idővel fel fog kerülni ez a 135 részt megélt sorozat angol felirattal (annyira várom azt a napot), ugyanis én így még csupán csak az első 3 részt néztem végig, mert bár fejlődött az évek alatt a spanyolom, ezt mégsem merem bevállalni felirat nélkül. Pedig úgy nézném tovább, pláne az ilyen zenés videók megnézése után. Sara Maldonado alakította Aurora karakterét, és ha visszakeresitek az Eugenio-s posztomat, láthatjátok, hogy onnan kimaradt a színésznő, és csak azzal a kolléganőjével emeltem ki, akivel egyébként endgame-et kapott a pasi. Nos, ennek egyszerű oka van, bár szerintem nektek is leesett: Sara és Eugenio között szerintem nem működik a kémia, és nem úgy tűnik, hogy engem ők el fognak varázsolni. Főleg mivel Vanessa Pose karakterével már a videók alapján is milliószor jobb. Azonban Jorge-val egy csoda ez a nő, alig várom, hogy még több közös momentumukat lássam! Csak jöjjön már az a fránya felirat. Ugyebár már egyszer leírtam a másik bejegyzésben, hogy Aurora apja egy igazi zseni az orvostudományban, és amikor még nincs gyógymód a lánya betegségére, lefagyasztja őt. Pedig Lorenzo-val ekkor már dúlt a szerelem (a fiatal Lorenzo-t Eugenio játszotta), aztán egy félreértés miatt szakítottak. Aurora megtudta, hogy gyereket vár, aztán a szülés napján Lorenzo is szembesül ezzel. Megszületik a kislányuk, Blanca. De hát a sors közbeszólt, és Lorenzo sokáig úgy tudja, a szerelme meghalt. Azonban mint írtam, csak lefagyasztották. Eltelik 20 év, és Aurora arra ébred, hogy minden megváltozott körülötte, a lányával meg kb. egykorú. Kap is egy kisebb sokkot. Lorenzo-t pedig ekkor már Jorge játssza, akinek időközben született egy fia, Martín. Őt formálta meg Eugenio. Apa és fia pedig bizony mindketten Aurorába lesznek szerelmesek...kezdetben. Igazából Aurora és Martín nekem nem jönnek be, ahogy írtam is. Mondjuk ebben Vicky is nagy szerepet játszik ugyebár. Azonban Aurora és (a már 20 évvel idősebb) Lorenzo nagyon is tetszenek. Ez azért is elképesztő, mert így igazság szerint látatlanban is tudom, hogy NEM Aurorával lesz Lorenzo a kedvencem. De hát ez van. Jorge olyan elképesztő kémiákat tud produkálni a partnereivel, hogy csak lesek!

Sonya Smith (Aurora)

Na tehát...akkor íme, alig egy évvel az Elisa nyomában után ismét együtt dolgozott Sonya és Jorge. És igen, jól látjátok, az Aurora című telenovellában. Gondolom, máris sejtitek - vagy inkább már tudjátok -, hogy vele szerettem a legjobban!!! SPOILER JÖN! A 135 részes sorozat 103. részében Lorenzo nagy szerelme, Aurora meghal... Ezután Lorenzo börtönbe kerül, ne kérdezzétek, miért. Mindössze annyit tudok, hogy ott találkozik majd a 105. részben először Ángela-val, vagyis Sonya karakterével, aki itt ügyvédet játszik. Majd ő hozza ki a férfit a börtönből is. Igen, 30 epizóddal a telenovella vége előtt bukkan csak fel ez a tünemény, de...a fenébe is, én egy csapásra megszerettem, ahogy elkezdtem nézni a jeleneteit. Igazából büszke vagyok az alkotókra, amiért egyrészt meg mertek lépni egy ilyen sokkoló húzást, hogy nem szimplán a főszereplőt ölték meg, hanem konkrétan a címszereplőt. Másrészt pedig azért, amiért Lorenzo nem csöppent bele azonnal egy másik kapcsolatba. Az nem lett volna tisztességes. Tény, hiába szerettem Aurorával, Ángela-val sokkal nagyobb kedvenc lett (vagy lesz, ha egyszer odajutok), de nem örültem volna, ha pikkpakk össze is hozzák ezzel a csodával, aki...nos, a nevéhez hűen egy angyalként jelent meg a tragédiát megélt férfi életében. Aurora hatalmas szerelem volt Lorenzo-nak, ezt nem szabad soha elfelejteni. És pont ez teszi még szimpatikusabbá Ángela-t, mivel ahogy néztem a jeleneteiket, esze ágában sincs kitörölni Aurora emlékét Lorenzo fejéből, sőt még ő biztatja, hogy beszéljen róla és mondja neki, hogy Aurora mindig ott lesz vele a szívében. Hát nem egy angyal? <3 Az első csókjuk tehát 10 epizóddal a vége előtt csattan csak el, nem is akárhogy. Imádom azt a momentumot. Igen, jól gondoljátok, Ángela és Lorenzo ENDGAME lettek. Kicsit kárpótolva érzem magam az Elisa nyomában után... :D <3 És istenem, annyira tökéletesek ebben a szériában. Még sokkal édesebbek, mint a másikban voltak! Határozottan ők a második kedvenc párosom, ha Jorge Luis összes eddigi telenovelláját vesszük. Szerintem nem is lehet kérdés, hogy miért.

Karla Monroig (Zárt ajtók mögött - La casa de al lado)

Szerintem nincs annál szebb ajándék egy telenovella-rajongónak, ha egy-egy képernyőn megismert kedvenc párosáról megtudja, hogy nem is egy közös projektjük volt már. Nálam is ez volt. Néztem ugye az Ördögi kört, amiről már le is írtam nektek, hogy a lekörözhetetlen első helyen áll Jorge párosa Karla Monroig színésznővel. Aztán szembesültem vele, hogy 2011-ben ismét egy párt alkottak egy telenovellában, ami Zárt ajtók mögött címen futott. Majd' kiugrottam a bőrömből. Bár már 5 éve elkezdtem nézni, és azóta is csak a feléig jutottam el - irtó lassan nézem, pedig tényleg imádom -, ám a páros szerelmi szála már véget is ért. És sajnos nem szépen. Ahogy Sonya Smith esetében, úgy Karlával is az egyik párosuk mesés endgame-et kapott, a másik pedig...hát, nem éppen. De legalább az Elisa nyomában-t nézve az nem torkollott tragédiába. A Zárt ajtók mögött-ben sajnos túl sok pszichopata rohangál. Jorge karaktere, Matías kezdetben nekem nem volt túl szimpatikus, még féltem is, hogy itt nem fogom szeretni őket, de ahogy beleszeretett Karla-ba, vagyis Rebecába, rögtön fordult a kocka. Pillanatok alatt megszerettem őket, annyira tökéletesek voltak, basszus. A medencés jelenetük, illetve az eljegyzésük az abszolút favorit pillanatom. Szerencsére mindegyik benne van a választott zenés videóban. Csak hát a már említett pszichopaták pont betalálták Matías-t, aki nyomozott a rejtélyes gyilkosságok ügyében, amik körüllengik a szerelme családját és barátait. Túl messzire jutott a kis magánnyomozásában. Az esküvőjük előtt rabolták el, aztán a holttestét visszavitték a házhoz, és a szomszéd kocsijának csomagtartójában találtak rá. A szívem szakadt meg a halála miatt, hát még Rebecáért. Pedig megérdemelték volna, hogy boldogok legyenek. Érdekes, hogy oké, imádtam őket, továbbra is Karlát tartom Jorge legjobb partnerének, de így a közelébe sem ér Rebeca és Matías párosa az Ördögi körben lévő karaktereik szerelmi szálának. A kémia persze itt is üt, ebben a sorozatban is elájultam tőlük, de annyira nem zártam a szívembe őket. Egyrészt a tragédia is közrejátszik ebben, másrészt hozzátenném, körülbelül 30 részes volt a történetszáluk, tehát nem is volt igazán sok időm végleg belezúgni a duóba. Talán ha nem így ért volna véget a száluk... :( Mert amúgy értelemszerűen tényleg csodásak voltak.

Aracely Arámbula (Az örökség - La Patrona)

Oké, most őszintén...Aracely Arámbula-val mégis ki ne alkotna isteni párost a képernyőn? Ez a nő mindenkivel páratlan kémiát tud produkálni. Előre félek attól, amikor az ő posztját kell megírnom. Mármint mégis hogy válasszak a sok isteni partner közül? :D Elárulom, most sem sok kellett, hogy azt mondjam, Aracely és Jorge mindent visznek. Jó, ez így erős túlzás, de valahogy érzékeltetnem kell, mennyire imádom az ő párosukat is. Elárulom, Karla és Jorge ide vagy oda, a Zárt ajtók mögött-ben lévő duójuk hátrébb van, mint ez a szerelmespár. Igazából most úgy fogalmaznám meg a dolgokat, hogy Virginia és Jimmy minden téren a legek legje, kémiát és sztorivonalat tekintve is, rögtön utánuk jön Sonya-val a kettőse, amikor endgame-et kaptak, és vagy harmadik helyen van Aracely-vel, vagy - és ez a valószínűbb - kb. ugyanúgy második helyen. Igen, azt hiszem, nem tudok dönteni Sonya és Aracely közt, basszus. Gabriela és Alejandro történetszála amúgy mennyei, minden percüket imádom, noha ezt a telenovellát sem csekkoltam még végig. De ebből legalább spoilerezgettem magamnak dolgokat. Gabriela egy bányában dolgozik és egyedül neveli a fiát, Davidot. A bánya tulaja meghal, a férfi felesége örökli az egészet, és megkéri a nagyobbik fiát, Alejandro-t, hogy vegye át az igazgatói pozíciót. Így ismeri meg egymást a két későbbi szerelmes. Igazából nagyon hamar egymásba szeretnek, csak a férfi anyja ezt nem hagyja annyiban. Nagyon durva eszközöket vet be a nő, hogy félreállítsa Gabrielát az útból, és szegény nő rengeteg nehézségen megy át, aztán négy év alatt Gabriela művelődik, aztán új személyazonosságot vesz fel és megváltozott külsővel tér vissza, hogy bosszút álljon azokon, akikről azt hiszi, tönkretették az életét. Aztán rájön, hogy páran közülük ugyanolyan áldozatai annak az ördögi nőszemélynek, ahogy ő. Alejandro-val is le akar számolni, bár őt sosem tudta igazán gyűlölni. Végül rájön, hogy a férfinek semmi köze a szenvedéseihez, beavatja a részletekbe, Alejandro pedig végül a szerelme mellé áll a harcban, hogy fény derüljön az anyja bűneire. A sorozat végén pedig közös gyerekük is születik, szóval megkapják a saját kis boldog befejezésüket. Hála az égnek!

María Elisa Camargo (En otra piel)

Rajongásig imádom ezt a telenovellát. 2014-ben készült és összesen 154 részt élt meg. A 2005-ös Második élet című telenovella szolgáltatta hozzá az alapot. A szériából már 50 részt végignéztem angol felirattal, és szerencsére végig fent van ilyen formában a neten, szóval semmi sem tarthat vissza attól, hogy előbb-utóbb eljussak a fináléig. Az alapsztori nagyon röviden: adva van egy 50-es éveiben járó világhírű zongorista, Mónica (Laura Flores formálja meg), aki korábban hozzáment a nála fiatalabb Gerardo-hoz. A nő szemellenzőt viselve imádja a férjét, aki csak a pénzéért vette feleségül, közben pedig a nő unokahúgának, Elenának a szeretője. Együtt tervelték ki, hogy a férfi majd elcsábítja a naiv kedves nőt, aztán elszedik a pénzét. Bár most nehéz elképzelnetek, de higgyétek el, Jorge karaktere nem a legnegatívabb a sorozatban, hiába tűnik most annak. A másik szálon megismerjük Adrianát, akit María Elisa formál meg. Ő a szegényebb réteghez tartozik, de nagyon boldog párkapcsolatban él a nagy szerelmével, Diego-val, akit pedig David Chocarro játszik. Mónica egyik koncertje után találkoznak, a nő hazaviszi a limuzinjában a lányt, ám elveszíti az amulettjét, ami Mónica-hoz kerül. Látomások kezdik el gyötreni arról, hogy Adriana veszélyben van. Aztán a naiv nő sorsa megpecsételődik. A saját unokahúga mérgezi meg őt. Azonban csak a teste hal meg, a lelke beköltözik Adrianába, benne él tovább. Kisebb akadályok után - na meg hogy fel kell dolgoznia lelkileg, hogy már nem saját magát látja a tükörben, hanem egy fiatal szépséget - visszatér a házába, mivel meggyőződése, hogy a két lánya hatalmas veszélyben van, ám arra nem emlékszik, hogy Elena volt az, aki megölte és előtte még közölte, hogy mindentől megfosztja majd a nő lányait is. A lényeg, hogy Mónica visszatér a házba, beadja mindenkinek, hogy milyen jóban volt az elhunyt nővel, és végül a fiatalabb lánya magántanára lesz. Persze Gerardo közelsége felettébb megnehezíti a dolgát, hogy csak a lányai lebegjenek a szeme előtt, főleg mivel a férfi elképesztően beleszeret Mónica-ba. Ja, igen, ezt még nem is említettem: Mónica-ként mutatkozik be nekik. Azt meséli, hogy részben pont emiatt lettek jóban "Mónica asszonnyal", mivel ugyanúgy hívják őket. Egy ideig igyekszik távolságot tartani a férjétől, akit amúgy Elena egyre kevésbé érdekel, sőt elkezd szép lassan rájönni a fickó, hogy a szeretője velejéig romlott. Igazából már a sorozat elején elkezdett kiszeretni Elenából, amint megtudta, hogy ő tette el láb alól Mónicát. Na tehát: Mónica ebben az új testben ismét összejön Gerardo-val, és egy ideig nagyon boldogok...míg a titkos szobájából ki nem hallgatja Elena és Gerardo beszélgetését, amiben elhangzik, hogy miért is vette el őt anno Gerardo, illetve az, hogy Elena végzett vele. Egy csapásra eszébe jut a végzetes éjszaka, a fájdalom és a düh elönti a szívét, és onnantól kezdve csak a bosszú érdekli, már ami a két árulót illeti. Igazából kb. ennyit tudok, mivel még ugyebár nem néztem végig. Nem tudom, mi lesz a történet vége, de ha a Második életből indulok ki - hátha itt is hasonló a végkimenetel -, akkor Gerardo majd meghal, Mónica lelke pedig elhagyja Adriana testét - akinek a lelkét amúgy ebben a sorozatban az amulett őrzi -, és a lány végül visszatér a régi életébe. Vagyis a Második életben ez volt a lezárás. Aztán a fene tudja, itt más lesz-e a végkimenetel. Igazság szerint nem jósolnék happy endet Mónica és Gerardo párosának. Mármint...ha úgy vesszük, a nő már meghalt, és nincs "joga" egy életre birtokba venni Adriana testét, ráadásul valóban nagyot csalódott Gerardo-ban, vonzalom és szerelem ide vagy oda, nem tudom, ezt meg tudja-e végül bocsátani a férfinek. Mindenesetre csak úgy falom az összes jelenetüket, mesések együtt. Nem mondom, hogy drukkolok nekik, ugyanis...nos, bár a kémia az egekben, de én tényleg szeretném, ha végül Adriana visszakapná az életét Diego mellett, Mónica lelke továbblépne, és igen, a fenébe is, ha Gerardo meghalna. Így kaphatnék egy túlvilági endgame-et. Imádnám! Haladok is vele mindjárt, hogy minél előbb megtudjam, hogy is alakul. <3

Edith González (Eva la Trailera)

Ez a 2016-os telenovella volt Jorge eddigi utolsó főszerepe. Egyébként pedig egy igazi kakukktojás a többi közt, amik ide bekerültek, ugyanis ebből még egyetlen részt sem láttam. Igazság szerint hallottam anno a sorozatról, de sosem jutottam el addig, hogy belenézzek. Csak most néztem bele pár jelenetbe, illetve zenés videókba, hogy készültem erre a posztra, hiszen ilyenkor mindig utánanézek az adott személy eddigi tévés partnereinek és a közös pillanataiknak. Csináltam már ilyet, hogy kb. látatlanban feltettem egy-egy színészt az adott listára, mert instant láttam a kémiát a színészek közt. Hát igen, most bizony ez a helyzet. Egyébként ebben a novellában is mondhatni hasonló a karaktere, mint amilyen az En otra piel-ben volt. Gondolok itt arra, hogy egyszerre negatív és pozitív. Jorge karakterét Armando-nak hívják, és az ő feleségét játssza Edith, akit Eva-nak hívnak. Eva egy rendkívül erős nő, akit rohadtul megszívat az élet, rengeteg kegyetlen árulást kell elszenvednie. Kezdve rögtön a férjével, aki megcsalja a nőt, aztán még képes őt okolni ezért. Azért a pofám leszakad ettől. Azt nem is mondtam, hogy ha elkezdeném nézni a telenovellát, oda meg vissza lennék a párostól. Egyelőre nem tudom. Sztori alapján meg tudnám fojtani a pasit, és ez az állandó vita és feszültség a választott zenés videóból szerintem tökéletesen átjön, viszont nem véletlen, hogy a színésznő is felkerült erre a listára, mint legjobb partner. Ugyanis nem csupán a házasfelek közti fájdalmas történések kerültek bele a műbe, hanem az aranyos pillanataik is, amik viszont azonnal megragadták a szívem. Ezért nem tudom, hogy mit éreznék velük kapcsolatban, ha nekiállnék nézni. A jövőben még sor kerülhet rá, majd meglátom. Meg amúgy Eva életében majd feltűnik egy másik fickó is, akit meg Arap Bethke játszott el, és az alapján, amit gyorsan az ő párosukból láttam, vele is jó lesz a nő. Sőt az a pasas tűnik endgame-nek. Igen, úgy fest, a házasok nem maradnak végül együtt. Mondom, egyelőre ez engem annyira nem hat meg, mert nem kötődöm a sorozathoz és még egyik pároshoz sem különösebben, de az fix, hogy amit láttam Edith és Jorge kettőséből, az majdnem tökéletes volt. Sajnálom, hogy már soha többé nem fognak együtt játszani. És akkor most meg is ragadnám az alkalmat gyorsan, hogy búcsút vegyek Edith Gonzáleztől, aki idén júniusban hunyt el. A színésznőt az Esperanza főszerepében láttam először sok évvel ezelőtt, a Saloméban egyenesen imádtam, aztán tavaly elkezdtem nézni a Dona Bárbara telenovellát, amiben szintén zseniális alakítást nyújtott. Nagyon fog hiányozni. Ez volt Edith utolsó főszerepe. És tényleg remek párosnak tűnnek Jorge-val. Szerintem bele fogok nézni a sorozatba, egyrészt mert imádom Jorge-t, másrészt pedig tisztelegve Edith előtt.

Mit szólsz hozzá?

Ó, te jó ég! A toplistáim közti etalon következik. Mármint nincs annál jobb, mint egy sorozatfüggőnek az általa nézett és jó esetben szeretett szériák musicaldalait sorba rendezni. Nem véletlenül örülök, hogy 2 évvel ezelőtt nekiálltam ezeknek a posztoknak. Oké, egyelőre ez lesz a harmadik ilyen bejegyzés, és nem is értem, mire vártam annyit, főleg mivel alapvetően nem sok ilyen poszt lesz, legalábbis tengernyire nem kell számítani. Eddig a Buffy és a Grey's Anatomy musicalrészeiről hoztam toplistás kritikát, most pedig érkezzen végre a The Flash, vagyis A Villám. Jelenleg a szuperhősös sorozat ötödik szezonjának felénél járok, és jó lenne időben behozni, mert másfél hónap múlva indul a hatodik évad. Elárulom, régen jobban szerettem a sorozatot, sőt kezdetben ezt szerettem a legjobban a DC-univerzum aktuális szériái közt (amúgy a Smallville verhetetlen!!!). Aztán a negyedik évad körül végleg elromlott minden. Persze nézem a szériát, de elkezdtem csalódni benne. Régen Barry Allen karaktere majdnem az abszolút kedvencem volt az összes létező sorozatbeli férfi karakter közt. Mostanra...nos, még mindig szeretem, de jócskán hátrébb csúszott a sorban. Ám hadd ne menjek bele az okokba. Legyen elég annyi, hogy elvesztette a karakter a varázsát, ami miatt annyira imádtam anno. Ahogy a széria is. De legyen elég ennyi. Az egyik dalba úgyis valamilyen szinten belefogalmazom majd a lényeget. Egyébként ezt a részt 2017 októberében csekkoltam, szóval nem most volt, viszont végignéztem megint a részt, hogy felelevenítsem az emlékeimet. Most pedig vágjunk is bele. Tudjátok, ahogy eddig, úgy most sem elhangzási sorrendben teszem ki a videókat, hiszen akkor ez nem lenne toplista, hanem zárójelben megjegyzem, hányadik elhangzott dalról van szó pontosan. Íme!

5. Moon River (a nyitódal)

Némi hasonlóságot fel tudok állítani a The Flash és a Buffy musicalrészei között. Félreértés ne essék, a Buffy zenés epizódja továbbra is felülmúlhatatlan, hiába vagyok oda a szuperhősök dalra fakasztásáért is. Azonban van egy-két tényező, ami eszembe juttatta a Buffy-epizódot. Lesz, amire majd később térek ki. Mondjuk ami tényleg szembetűnő lehet, hogy akárcsak annál a résznél, úgy itt is a nyitány került az utolsó helyre. És most sem azért, mert esetleg nem szeretném ezt a meseszép dalt. A Moon River egy igazi klasszikus, ami még 1961-ben íródott, és Audrey Hepburn adta elő az egyik filmjében. Megjegyezném, baromira örültem, hogy most a részben, miután Kara elénekelte a színpadon ezt a számot, még utalt is a nagy színésznőre, hiszen mondta Barrynek, hogy remélte, a srác majd megmagyarázza neki, miért bújt Audrey Hepburn bőrébe az imént a színpadon. Na jó, ez most egy picit keszekusza lehet, szóval ideje belemélyednem. A musicalepizód középpontjában a The Flash és a Supergirl két főszereplője áll, vagyis Kara, akit Melissa Benoist játszik, illetve Barry, akit Grant Gustin alakít. Emellett jelen vannak a Flash főszereplői (hiszen ez az epizód hivatalosan ebben a szériában készült el), na meg páran átjöttek a Supergirlből is, de az Arrow és a Legends egy-egy színésze is tiszteletét tette. Lényegében kaptunk egy szuper kis crossover. Eddig minden évadban volt ilyen "átmenetelős" epizód egymás sorozatába, de gondolom, nem árulok el nagy titkot azzal, hogy nálam ez eddig mindent visz. Helló, elvégre egy musical-fanatikussal álltok szemben. :D Tehát a lényeg: Kara párja Mon-El, akiről az előző Supergirl részben tudta meg, hogy kilenc hónapon át hazudott neki a valódi múltjáról, Barry pedig előzőleg bontotta fel az eljegyzését Irisszal, akibe amúgy kb. gyerekkoruk óta szerelmes volt, ám csak felnőttként jöttek össze. Aztán azért kérte meg a kezét, mert úgy gondolta, csak így mentheti meg a nőt a baljós végzettől, amit előrevetítettek nekik (pontosan azt, hogy Iris meg fog halni). Ám rájött, nem ez a módja, és inkább úgy döntött, jobb, ha kicsit távolságot tartanak. Szóval mindkét szerelmi kapcsolatban egy igencsak mély szakadék keletkezett. A crossover az előző Supergirl rész végével indult el, amikor egy különleges képességű fogoly megszökött Karaék őrizete alól, és valahogy kómába juttatta a szuperhőst. Aztán jött a Flash, ami úgy indul, hogy elviszik Karát Barryék földjére (igen, más univerzumban élnek, de ez most mellékes), mert a rejtélyes idegen azt mondta, elmegy megkeresni a világ leggyorsabb emberét, aki ugyebár Barry, vagyis a Villám. Meg is jelenik végül a pasas, és Barry-t is elkábítja az erejével. Azt tudni kell, hogy Barry és Kara is imádják a musicaleket, és a szakításaik után mindketten ebbe a varázslatos zenés világba süppedtek, hátha ettől jobb kedvre derülnek. Milyen igaz! Barry anyukája mondta mindig, amikor a srác még kisgyerek volt:

Énekelve minden jobb. Amikor beszélsz, azok csak szavak. De amikor énekelsz, megnyitod a lelkedet, és megmutatod az igazi énedet.

Egyik kedvenc idézetem a részből. Valóban szépen körülírja, miért is rajongok ezer éve ezért a műfajért. Amúgy még egy oka van annak, hogy az epizód csak egy hajszállal van lemaradva a Buffy-rész mögött...ami azért baromi nagy szó. De ezt később írom le. Tehát miután a különleges képességű csávó mély álomba ringatta kettejüket, mindketten egy musicalben találták magukat, hiszen mostanában ekörül forgott minden gondolatuk. Tehát adva volt egy álomvilág, amiben mindenki énekelt, feltűntek a családtagjaik, a barátaik, és mindkettejük nagy szerelme. Igen ám, csakhogy nem önmagukként, hanem más személyekként. Rengeteg vicces szitut eredményezett, ahogy Karáék felismerték őket, mondták is a nevüket, mire mind lehurrogták őket, hogy őket nem így hívják, mégis miről beszélnek, blablabla. :D Most pedig visszatérve a nyitódalra, ami ugyan az utolsó helyen van, de ettől még nagyon-nagyon szeretem. Melissa egyszerűen mesésen énekli, már a Glee óta imádom ezt a csajt. Egy nagyon szép, letisztult dal, véleményem szerint pont tökéletes ahhoz, hogy kezdetét vegye egy musicalepizód.

Mit szólsz hozzá?