Öt hónapja tettem ki utoljára blogbejegyzést a kedvenc énekesnőmről. De semmi gond, hiszen a napokban tervezek még egyet! Így van mivel kárpótolni a hozzám hasonló elvetemült Shakira rajongókat. Első körben érkezik egy újabb válogatás a fellépéseiről.

Ojos Así (Glastonbury Festival 2010)

Picit el van írva a videó címe, ugyanis a Glastonbury Fesztiválon nem 2011-ben, hanem 2010-ben lépett fel. Most egy pár napja volt pontosan 10 éve!!! Szóval el is hoztam nektek a nyitányt erről a közel 50 perces kis koncertről. Elképesztő, milyen régi már a videó. Pedig mintha tegnap vártam volna tűkön ülve a gépem előtt, hogy felkerüljön az első videó a fellépésről. Na tehát...bevallom, a nyitánynál picit felemás érzéseim vannak. Persze nem Shaki miatt, hanem a technika zavar be ennél a videónál. A mikrofonja az elején konkrétan be sem volt kapcsolva, utána is szerintem olyan érdekesen szólt és nem pozitív értelemben véve. Azonban ez még a kisebbik probléma. Kérdem én, mégis mi ez a vágás?? Mármint lehet mutatni a zenekart meg a közönséget, na meg felőlem bevághatnak idióta kameraállásokat a végeredménybe, ha nekik a vágószobában ez tetszik, de basszus...pont a legfontosabb táncrészeket nem mutatják, mert vagy másokra ment rá a kamera vagy nem kedvező szögből vették, ami totál "kinyírta" a lehengerlő hastánc részt, ami mellett persze kristálytisztán énekelt, ahogy azt megszokhattuk tőle. Sajnálom, de ettől még érdemes megnézni a videót. Mindent érdemes, amiben ő benne van. A hangulat pazar volt így is!

La Pared (Oral Fixation Tour 2006)

A kedvenc koncertturném! Vagyis...na jó, most már az a nagy igazság, hogy a legújabb turnéjával egálban van, de hosszú évekig ez vitt nálam mindent. Nem véletlenül. Micsoda dallista és milyen hihetetlen színpadi jelenlét! Jó...mondjuk ez mindre igaz. Mégis ez volt sokáig a szívemnek legkülönlegesebb nagykoncert. A La Pared mind a mai napig az egyik leggyönyörűbb dala az énekesnőnek, és amikor anno meghallgattam a Fijación Oral című lemezét, rögtön ez lett róla a non plus ultra. Aztán felcsendült ezen a turnén, én meg zokogtam a videón. Még ma is simán pityergek rajta. Ahogy elindul a zongorajáték, megérkezik a libabőr. Aztán Shakira különleges hangja belengi a teret, a nézőktől pedig sokáig egy pisszenés sem érkezik, csak átadják magukat a zenének és a csodaszép szövegnek. Aztán az első refrén után jön az üvöltés, én meg keresem az államat, ami elgurult valamerre. Kivétel nélkül mindig, hiába láttam már ezerszer. Aztán teli torokból dalolják vele, te jó ég! Valószínűleg ezt már leírtam, de sosem fogok szó nélkül elmenni amellett, amikor azt látom, mennyire degradálják ezt a nőt. És sajnos sokan. Konkrét példával élve bírom Bereczki Zoltánt, sokra tartom őt, illetve Majkával sincs semmi bajom, kb. az egyetlen magyar rapper, aki valóban tud rappelni, DE!!! Soha a büdös életben nem fogom tudni hova tenni azt, amikor Shakirát kvázi gúnyolták és "hasika rázásként" jellemezték a művészetét. Mindig szoktam mondani az ilyeneknek, hogy lehet nyugodtan utána csinálni! Lehet a szó szerint semmiből felépíteni egy karriert, bátornak lenni, kiadót váltani, amikor még azt kockáztatod, hogy simán el is bukhatsz, írd meg magadnak a dalaidat (1-2 kivétellel az összeset!!!), építs világhírnevet magadnak, aztán cseveghetünk! Amíg ezt Zoltán, Majka meg a többi okos egoista nem teszi meg, nincs JOGUK gúnyt űzni Shakirából. Sőt nagyon másból sem. Mindenkinek joga van a véleményéhez, de élő egyenes adásban Shakirán röhögni? Na, ez a profizmus és a tisztelet legnagyobb hiánya, amiknek alapvetően a művészekben meg kell lennie. Vagy meg kellene. Bocsánat a kis kitérőért, de úgy érzem, sokan nem néznek a dolgok mélyére. Sokaknak talán fogalmuk sincs arról, milyen balladákat is írt Shak a már ismert úgynevezett "hasrázós" számok mellé. És őszintén szólva nem ismerek mást, aki tánc közben olyan tisztán tudna énekelni, mint Shakira! Na meg azért is imádom a La Pared-et, mert egyike azon dalainak, amiben megmutatja az elképesztő hangterjedelmét! Ezt meg azért írtam most le, mert még nem emeltem eléggé a fellegekbe az énekesnőt. :D <3

Estoy Aquí (Rock In Rio - Rio de Janeiro 2011)

A tökéletes nyitódal a szememben. Tudjátok, ezt már többször is elemeztem korábbi posztjaimban. Na meg Rock In Rio fellépést sem most először teszek ki a blogra. Ezeket is leírhatatlanul imádom. 2011-ben Rio de Janeiro-ban lépett fel, a brazilok pedig kitörő örömmel fogadták. Mondjuk az lepett volna meg, ha nem így történik. Olyan boldog voltam, amikor az Estoy Aquí ismerős dallama elkezdődött. Tudtam, hogy ezzel fogja indítani a remek kis koncertet. Elég sűrűn van ez így, és mint már jeleztem is, szerintem ennél szuperebb nyitányt ki sem lehetne találni. Pont megfelelő ritmusra. Kellőképp felpörgeti a közönséget, megalapozva a hangulatot, ám nem esik túlzásokba. 1995-ben jelent meg ez a szám. Abban az évben, amikor megszülettem. Ezen is mindig elgondolkodom, akármikor hallgatom. Shakira már mióta a pályán van, basszus, a csillaga pedig már-már mennyei magasságokba emelkedett azóta. És mindig, amikor azt hiszem, már nem válhat nagyobbá a szememben, mindig tesz valamit vagy történik valami, ami még inkább piedesztálra emeli őt nálam. Nem tudom, hogy csinálja. Na, de elég a tömjénezésből - bár megérdemli -, nézzétek meg a részletet.

Fool (Musique Plus 2002)

Pár év alatt Shakira elérte, hogy ne ő üldözze a világhírnevet, hanem az szaladjon utána. 2001 végén indult be igazán a szekér, hiába volt már a spanyol nyelvterületeken előtte is elismert énekesnő. 2001 novemberében ugyanis megjelent az első angol nyelvű albuma, az USA pedig ráharapott. Attól kezdve nem volt megállás. 2002 nyaráról hoztam nektek egy gyors talk show-s fellépést, ahol előadta az egyik dalát. Szerintem a legtöbben nem ismeritek. Ami nem véletlen, hiszen 2003 óta elő sem adta tudtommal sehol. Ezt nagyon sajnálom, mert szerintem remek dal, de már annak is örülök, hogy egyáltalán létezik és pár fellépésen, na meg az első nagy, valóban globális turnéján előadta. Jesszus, ez a felvétel már 18 éves. Hogyan? Hogy repülhet így az idő? Egyébként ez a bizonyos talk show Kanadában volt nagyon népszerű anno, és nem véletlenül beszélnek benne franciául picit. Gondolom, tudjátok, hogy multikulturális állam és a francia is hivatalos nyelvnek számít náluk. Ennyit erről, inkább csekkoljátok a nagy koncertturné előtt pár hónappal rögzített videót. Már itt mennyien imádták, úristen! <3

Tú (El Dorado World Tour 2018)

Az előbb láthattátok a nagy amerikai álom megvalósulásának egy részletét, illetve annak első peródusát. Most pedig nézzük, hova jutott el 16 év leforgása alatt! A 16 ezer ember (ha már erről a konkrét koncertről beszélünk, de volt már több és picit kevesebb is) egy emberként énekelte a dalait, mindenki együtt visított, mosolygott vagy épp sírt. Ezen a dalon utóbbi áll fenn. A Tú még 1998-ban jelent meg...igen, ezt is Shakira írta. Az egyik legérzelmesebb dala az énekesnőnek, amit nem ad elő sűrűn, de amikor igen, akkor lelkekig hatol. 1999-ben énekelte először, ha emlékezetem nem csal, utána a 2003-as turnéján csendült fel, ezt követően 2008-ban a spanyol Rock In Rio állomáson énekelte el, végül egy évtizeddel később a 2018-as turnén, ahonnan most megosztom a felvételt. Micsoda hang, tengernyi érzelem! Lehengerlő, nem találok szavakat a csodára, amit Shakira képvisel. Sőt megtestesít! Kizárt dolog, hogy valaha lesz nála nagyobb kedvenc énekesnőm. Ráadásul ez a turné ugyebár a hangszálvérzéséből való nehéz, küzdelmes, de sikeres felépülése után volt. Nyoma sincs annak, hogy majdnem végleg lezárult a karrierje. Még leírni is rossz...de pont ezért nézem az egész El Dorado világturnét könnyes szemekkel, mert látom, hogy főnixként emelkedett fel, amikor már a legtöbben temették a karrierjét. Hát...látszik is, hogy ezt a turnét talán még boldogabban élte meg, mint a korábbiakat. Volt is oka rá. VISSZATÉRT és fényesebben ragyogott, mint előtte valaha! Már ha ez egyáltalán lehetséges. <3

Mit szólsz hozzá?

Egy hét kihagyás után újabb adag felvétellel jelentkezem erre a hétre. Igyekszem változatos lenni, de azért hű maradok önmagamhoz, és az ízlésemnek megfelelően ajánlok nektek erre a hétre is videókat. Hiszen ez lenne ennek a cikksorozatnak a lényege. Sok mindent szeretek, sok minden tetszik, és ezekből szemezgetek nektek időről időre.

Hétfő: Westlife - My Love (Live from The O2 - 2010)

Ha fiúbanda, akkor a Backstreet Boys. Legalábbis róluk posztolok a legtöbbször. Ettől még több fiúbanda is a szívem csücske, köztük az 1998-ban alakult Westlife. Kezdetben öt ír srác alkotta a bandát, aztán Brian 2004-ben otthagyta őket. Shane, Mark, Nicky és Kian még 2012-ig szolgáltatták a csodás zenét a fanoknak, jártak koncertezni, aztán sajnos feloszlottak. Ám 2018-ban csoda történt: bejelentették, hogy ők négyen ismét összeállnak! Emlékszem, hogy sírtam örömömben. Elképesztően imádom őket, nem is igazán tudom körülírni, mit jelentenek nekem. A 2010-es Where We Are turnéjuk a legek legje a szememben. A londoni koncertet rögzítették is és megkaptuk DVD-n. Most a My Love című dalukat hoztam el nektek, ami a non plus ultra nálam. Azt hiszem, ezt hallottam tőlük legelőször sok-sok évvel ezelőtt. Idén októberben lesz 20 éves ez a szám!!! Úristen, hihetetlen! Amúgy hangi kvalitást nézve nálam a Westlife tagok a nyerők. Mármint összességében nézve, mintha négy (kezdetben öt) angyal énekelne, annyira tiszták mindig és tényleg földöntúli hatást keltenek! Legalábbis nálam biztos. Ezen a koncerten is. Imádom mindannyiukat, de Shane a világom közepe! :D <3

Kedd: Josh Daniel - Jealous (X-Factor UK meghallgatás 2015)

Bár az X-Faktor tehetségkutatót sosem néztem (egyik országét sem), de néhány felvételt megnézegettem már az évek alatt. Ez most nemrég került az utamba, és egyszerűen muszáj megosztanom veletek. 2015-ben az egyik meghallgatáson ez a fiatalember volt az aznapi utolsó fellépő, aki megmutathatta a zsűrinek, mit tud. És még a humora is megmutatkozott, miközben beszélt Simonnal az elején. :D Végül kiderült, hogy a mosolya mögött mély fájdalom lapul. Amikor Simon megkérdezte, miért a Jealous című dalt választotta Labrinth-től, elmondta, milyen sokat jelent neki a dal több okból is. Legfőképp azért, mert elveszítette a legjobb barátját egy autóbalesetben két éve (csak 18 volt), és ehhez mérten úgymond átformálta a dalt a saját nyelvére, a saját érzelmi értelmezésére. A kisfilmben láthatjuk, ahogy a dalszövegről beszél: "Féltékeny vagyok, hogy boldog vagy nélkülem. És én is valahogy így látom olyan értelemben, hogy féltékeny vagyok, amiért ő boldog a mennyországban, ahova elköltözött, arra a jobb helyre, ahol nem lehetek vele." És ezután jött a dal...hát, még Simon Cowell is sírt közben. Ehhez kell bármit hozzáfűznöm? Ez a szerény és csupaszív srác kiénekelte a lelkét azon az estén. Még jó, hogy kapott három igent és bónuszként egy ölelést Cheryl Cole-tól. :D Én is pityeregtem, ezen nincs mit szépíteni. <3

Szerda: Christina Grimmie - Liar Liar (Orlando 2016 - az utolsó koncertje)

Nem véletlenül került szerdára, vagyis június 10-re ez a videó. Ugyanis ez a csodálatos énekesnő karrierje kezdetén, tragikusan fiatalon, mindössze 22 évesen veszítette életét. 2016. június 10-én épp Orlandóban volt koncertje, utána pedig szokásához híven részt vett egy találkozón a rajongókkal, ahol lehetett tőle aláírást kérni egy asztalnál és közös képet. Este fél 11 körül ő tárt karokkal, mosolyogva akarta üdvözölni azt a 27 éves férfit, aki fegyvert húzott elő és négyszer is rálőtt, ebből három golyó eltalálta Christina-t. Kórházba szállították, de 11 előtt halottnak nyilvánították. Az elmebeteg fickó egyébként valószínűleg másokkal is végzett volna, de Christina bátyjának volt annyi lélekjelenléte, hogy rávetődött a pasira, aki ezután saját magával is végzett... Lesz külön bejegyzés Christina halálának évfordulóján, ott majd mindent kifejtek, amit vele kapcsolatban érzek és gondolok, majd leírom, mit jelent nekem Christina még ma is. Most csak csendben, könnyek közt itt hagyom nektek az utolsó koncertjéről a Liar Liar című dalát, ami a legnagyobb kedvencem, szóval duplán borzalmas érzés ezt a videót nézni... <3

Csütörtök: Egyiptom hercege musical - When You Believe (West End 2019 ízelítő)

Úgy sejtem, az 1998-as mesét mindenki ismeri. És abban az esetben ezt a csodaszép dalt is, ami a musicalbe is belekerült. Érdekesmód majdnem 20 évvel a mese megjelenése után mutatták be először színpadon az előadást, és akkor is kisebb produkcióként. Eljutott Dániába is a musical, végül pedig tavaly megtudtuk, hogy végre idén februárban Londonban is bemutatják a West End-en. Reméljük, idővel a Broadwayre és hozzánk is eljut. Pláne ilyen ízelítő után, amit ezen a tavalyi kvázi sajtótájékoztatón kaptunk. A fantasztikus Stephen Schwartz szerezte a zenét és a dalszövegeket (akárcsak a mesefilmhez), ő harangozza be a videó elején is a performanszot. Hihetetlenül jó ez a társulat, remélem, a világjárvány lecsengése után lesz lehetőségem élőben megnézni ezt a fergeteges csapatot! Alexia Khadime és Christine Allado lehengerlőek, hát még a Mózest játszó Luke Brady. Amikor először néztem a videót és a végén azt az egy sort beénekelte, meghűlt az ereimben a vér! Még mindig libabőrt okoz, bármikor nézem meg. És imádom, ahogy rámosolyog Christine-re, ám rögtön ezután mintha "kattanna" nála valami és instant átlényegült a karakterére. Nézzétek meg ennek a dalnak a végét az előadásból, aztán mondjátok azt, hogy nem egy csoda! Patakokban folynak a könnyeim!!!

Péntek: Christine Dwyer & Daniel Quadrino - Hello/Alone

Szerintem ez életem mash-up duettje!!! Két áldott Broadwayes kis kincs!!! Én ilyet még tényleg nem láttam. Persze, a Glee a mash-upok fellegvára volt, de...tényleg úgy gondolom, hogy ez egy új szint, amit Christine és Daniel ebben a kis videóban megmutatott. A 2016-os év jól indult ezzel a videóval, ez biztos. :D Akik valamennyire követték a Broadway-posztjaimat (nemsokára érkezik egy újabb!), pontosan tudják, hogy Danny mekkora kedvencem. Többször is írtam róla. Christine-ről nem hiszem, hogy írtam bejegyzést bármikor is. Most nem ellenőriztem le, de nem rémlik ilyesmi. A Waitress-ből az ő főszereplésével csupán részleteket láttam, ám a Finding Neverland országos turnéjáról megvan nekem a felvétel, amiben ő a női főszereplő. Csak még nem jutottam el addig, hogy csekkoljam. De ami késik, nem múlik, hiszen a Wickedben már láttam Elphabaként, és elképesztő ez a nő! <3 Mondjuk ez szerintem ebben a mash-upban is tökéletesen átjön. Daniel-t hadd ne elemezzem, ő az egyik legnagyobb kedvencem! Szinte végig Adele nagy slágerét, a Hello-t nyomják, ám a végén, Christine átvált a Heart rockegyüttes legendás számára, az Alone-ra, és miközben Daniel a Hello-t folytatja, ő ennek a refrénjét énekli rá. És passzol a két dal, de még hogy! Az pedig, hogy mind a ketten kristálytisztán éneklik a saját részüket... Nos, persze, nem meglepő, hiszen ezért ők a Broadway-sztárok és nem én, de akkor is elképesztő, hogy egy hamis hang nélkül összejött nekik. Vajon hányszor gyakorolták el, mire így sikerült? Amúgy ő is benne volt a Wickedben, de tudtommal nem egyszerre Christine-nel. Annyi Wicked előadás és szereplőgárda van a fejemben, hogy már keverednek néha. De szerintem egyszerre nem szerepeltek, plusz Daniel-nek nem is volt benne túl nagy szerepe. Akárhogy is, ezt a duettet látva legszívesebben petíciót indítanék, hogy szerepeljenek valamiben közösen, mert a kémia még a stúdióban is pazarul működik köztük, arról nem is beszélve, hogy milyen csodásan szól együtt a hangjuk. <3

Szombat: Jeremy Jordan - Santa Fe (Carnegie Hall 2019)

Egyszerűen nem tudom elengedni a Broadway-témát. Jeremy Jordan a legnagyobb CSODA a szememben, aki valaha fellépett a világot jelentő deszkákra ott a Broadway-n. Nála nagyobb tehetséggel megáldott Broadway-színész még nem született le a földre. Azt is megkockáztatom, hogy talán nem is fogja senki megugrani azt a szintet, amit Jeremy képvisel. Tavaly ősszel a klasszikus zene "templomának" is nevezett Carnegie Hall-ban adott koncertet, de duplán különleges volt az este. És nem csupán a művész úr miatt. Persze, ő volt az este fénypontja, mégiscsak az ő nagy fellépése volt. Ám egy igazán szívet melengető tényezőről se feledkezzünk el, amitől csak még inkább tátva marad az ember szája: a The New York Pops adta a zenei aláfestést élőben. Ők lényegében az egyetlen profi szimfonikus zenekar New Yorkban, akik a populáris zenére specializálódtak. Még varázslatosabbá varázsolták az eleve pazar estét. Sokáig filóztam, melyik dalt válasszam a koncertről, de a Newsies-ban lévő szólójától már 2012-ben is elakadt a lélegzetem, amikor először hallottam. És hogy azóta is mindig azzal a Jack-féle akcentussal adja elő, amivel a szerepet játszotta anno. Elképesztő! Mintha egy nap sem telt volna el azóta, hogy ezt a sokszínű karaktert megformálta. Még mindig ugyanúgy átlényegül. És bár imádom a közelről rögzített videókat, most örülök, hogy távoli a felvétel. Így a zenekar is látható, és az épület akusztikája is még jobban sokkolja az embert. Jeremy pedig még ilyen távolságból is eléri, hogy zokogjak a dalon. Ahogy mindig... Amikor pedig a végén a kitartott hangnál a karmester figyeli a művész urat, hogy aztán tökéletesen összhangban dirigálja a zenészeknek a legutolsó ütemet. Nekem amúgy mindig ez a kedvenc részem, amikor a zenei vezető háttal van az előadónak (ugyebár színházban ez nem így van, hiszen ott a zenekari árok, de koncerteken ez a megoldás a jellemző), és rendszerint minden dal végén meglesi, mikor jön el az ideje annak, hogy jelezze a zenekarnak, hogy "itt a vége". Számomra ez jó értelemben borzongató. A videóra visszatérve: ahogy jeleztem is már, a hideg ráz, és a tapsból meg az ujjongásból ítélve nemcsak engem. Bevallom, megnéztem volna a teljes reakciót a nézők részéről. De nem vagyok telhetetlen, örülök, hogy legalább a dal felkerült. Egy csoda! <3 Bár ott lehettem volna, hiszen ha videón át ekkorát üt, mit érezhettek azok, akik jelen voltak?

Vasárnap: A francia Rómeó és Júlia tapsrendje (Korea - 2015.09.13.)

Nos...most lebuktatom az egyik "furcsaságot", ami jellemző rám. Azt már szerintem tudjátok, hogy míg a magyar Rómeó és Júlia musical nem az abszolút kedvencem (szerettem, de nem ékelte be magát a szívembe), addig a francia változat (ami egyben az eredeti is, hiszen 2001-ben Párizsban volt az ősbemutatója a musicalnek) egy világklasszis, legalábbis ez a véleményem. És persze, a francia változatból is megvannak a kedvenceim a két DVD-ről (elég vegyített szereposztás keveredne ki a 2001-es és a 2010-es profi felvételeken szereplőkből, ha rajtam múlna :D), illetve a látott rajongói felvételek alapján is lettek újabb nagy kedvenceim, de az a nagy igazság, hogy a francia Rómeó-előadásokban szinte mindenkit szeretek! És mi a már említett "furcsaság"? Hát...elég sok tapsrendes videó maradt fenn az előadásokról, a turnékról, én meg megszállottan tudom ezeket bámulni. Tervezek is nekik egy külön bejegyzést. Ilyenkor mindig a Benvolio-t játszó színész mutat be mindenkit a csapatból, hogy egyenként hajoljanak meg, aztán jön az össznépi dalolászás, aminek kivétel nélkül isteni a hangulata. Nem túlzok, megbabonázva vagyok képes bámulni ezeket a videókat. Most a 2015-ös koreai turné egyik állomásáról hoztam el a tapsrendet. Érdekesmód alapvetően nem ez a gárda a favoritom (legalábbis összességében biztos nem, mert bár néhány általam hatalmas csodának kikiáltott művész jelen volt ezen a turnén, de vagy nem a megszokott szerepükben vagy épp a váltójuk játszott ezen az estén). De akkor is leírhatatlanul szeretem az egész bagázst! Lehetetlen nem vigyorogva nézni a tapsrendes videókat. Mondom, készüljetek, nemsokára hozok párat. Egyébként majd láthatjátok is, hogy ebben három dal csendült fel (On Prie, Avoir 20 ans, Vérone), bár szerintem a színészek kettőre voltak felkészülve. Legalábbis a második dal után nagyon integettek és búcsúszagú volt, amikor pedig elindult a Vérone, picit páran meg is lepődtek, Stéphane Métro viszont széles mosollyal az arcán vette tudomásul, hogy indulhat a nagy szólódala, amivel maga a musical is indul. Igazából elég változó, hogy milyen dalokkal búcsúznak az előadások végén. Szerintem Szöulban ezen az estén olyan isteni volt a hangulat, hogy gondolták, a két dal kevés lesz. :D Joy Esther és Cyril Niccolai bújtak ezen a turnén a tragikus sorsú szerelmespár bőrébe. Bár Cyril nem a kedvenc Rómeóm (Benvolio-ként viszont ő az ÉLETEM!!!) és amúgy Joy sem a non plus ultra Júlia a szememben, de együtt leírhatatlanul imádom őket! Két közös turnéjuk volt a címszerepekben, és érződik is, milyen összeszokott páros az övék, hiszen ez már a második közös turné volt. Egyúttal pedig az utolsó, ahol ezt a két szerepet megformálták. 2019-ben Cyril visszatért a musical orosz és ázsiai turnéjára, ám újra Benvolio karakterét alakította, ahogy a 2007-es és 2009-es turnékon, majd pedig a párizsi 2010-es premieren. De erről majd a már beharangozott külön bejegyzésben részletesebben írok. A lényeg, hogy Joy és Cyril együtt lehengerlőek voltak, 2015-ben még közös daluk is jelent meg ANGOL NYELVEN! Sőt 2014-ben Cyril írt egy dalt Joy-nak (zenét és szöveget is!!!), amit ő fel is énekelt stúdióban. Na jó...inkább nézzétek meg, milyen lenyűgöző ez a csapat! <3 Aztán érkezik az ígért poszt nemsokára. Higgyétek el, megéri jobban megismerni a francia előadást és a benne valaha szereplő színművészeket! Én azon leszek, hogy beavassalak titeket mindenbe, hogy megismertessem őket veletek. Remélem, nyitottak lesztek erre, és hiszem, hogy akkor új kedvencekre leltek. ;) <3

Mit szólsz hozzá?

És akkor íme az erre a hétre ígért videóadag, amivel a szülinapomat óhajtom megünnepelni.  Ez a hetedik ilyen poszt. Az úgyis egy bűvös szám. :D Próbáltam úgy összeválogatni a videókat, hogy jelenleg vagy az életemre úgy általánosságban nagy hatással legyen mindegyik. Így is maradt ki nem kevés kedvenc, de most úgy érzem, ezekkel tudom körülírni magam és az érzéseimet a legjobban. :)

Hétfő: Zenés videó sorozatok fináléjáról

Már mindannyian tudjátok szerintem, hogy milyen oltári nagy sorozatfüggő vagyok. Kiskorom óta nem keveset kezdtem el nézni. Sokat befejeztem, rengeteg van függőben, jó néhány pedig még várja, hogy elindítsam a pilotot. Úgy gondoltam, kiteszem nektek ezt a gyönyörű és megható collab videót, amit még 2018 elején készített el közös erővel néhány tehetséges videószerkesztő, köztük párat a netes barátomnak nevezhetek, és ezt büszkén mondhatom. :) A mű lényege, hogy különböző sorozatok legutolsó részeiből használtak fel jeleneteket. Lelkes sorozatnézőként többször is megtapasztaltam már, milyen megnézni egy-egy finálét. Ha nagyon a szívedbe zártad az adott szériát, olyan, mintha egy darabot kiszakítanának belőled, hiszen annyira a részeddé tud válni némelyik sorozat. Észre sem veszi az ember, és már megragadta a szívét és a lelkét is. Nálam ez sűrűn elő szokott fordulni. A legtöbbet emiatt nehéz is elengednem, és rendszeresen végig szoktam bőgni őket, főleg, ha jól sikerülnek a lezárások, és főleg rendkívül érzelmesre. Szóval hogy hagyhattam volna ki a szülinapi heti adagomból a rajongásomat a sorozatok világáért? Lehetetlen. Nézzétek meg ezt a megható alkotást, amiből én a legtöbb szériát megnéztem vagy legalábbis elkezdtem, sőt van egy-két olyan, amit egyelőre csak tervezek bámulni, illetve bevallom, kb. négy vagy öt olyan jelenetet láttam, amit nem tudok hova tenni, de szinte besaccolni sem, hogy miből vagy mikből lehet. De hát ez van, én sem vagyok mindentudó a sorozatokat tekintve. :)

Kedd: Megan Hilty & Katharine McPhee - Smash mini-reunion (Vibrato Jazz Grill 2016)

2012-ben a Broadway-imádó lelkem ujjonghatott (volna) örömében, ugyanis a képernyőkre érkezett a Smash című széria legelső epizódja. Persze én csak később leltem rá. Nálunk is leadták Kasszasiker címmel. Valóban egy valóra vált álom volt ez nekem, amikor az utamba keveredett és elkezdtem nézni. Emlékszem, ez 2013 nyarán volt. Addigra már a második szezon is adásba került a tengerentúlon. Nem túlzok, a legtöbb benne szereplő színész már akkor Broadway-es volt, illetve az egyik főszereplő később vált azzá. Számomra minden idők egyik legjobb sorozata, hiszen nem csupán a színészek zsenik benne, hanem valóban az a téma, ami majdhogynem éltet: a musical. Végig zenés az egész, de egyáltalán nem tinglitangli, amire sokan számítanak a sztereotípiák miatt, amik sajnos körüllengik ezt a zenés műfajt. Sajnálatos módon a Smash mindössze két évadot élt meg, 32 epizód után nem kértek belőle többet az NBC fejesei. Pedig ezt is elnézegettem volna még egy ideig, de hát általában ez így szokott lenni. A pazar sorozatok legtöbbször hamar süllyednek, és némelyiken meg csak pislogok, hogy hogyan is tudott megélni valami több mint tíz évadot, amikor ha választhatnék, inkább azt kaszáltam volna két szezont követően. Mindegy, ez valószínűleg mindig így lesz. Örülni kell már annak a két évadnak is, amit megkaptunk a Smashből. Ez a két nő volt amúgy a főszereplő, akik a Marilyn Monroe életéről készülő musical főszerepéért versengtek a széria sztorija szerint. Nos, 2013 tavaszán véget ért ez a csodás sorozat, de a szereplők barátsága nem. Megan és Katharine 2016-ban felléptek egy étteremben együtt, és két csodaduettet is elénekeltek a sorozatból. Ebből az elsőt még a pilotban hallhattuk először, és el is mondták a dal előtt, hogy nem tudták elpróbálni. A Let Me Be Your Star-ról van szó egyébként. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de szerintem vastapsot érdemeltek volna, mert ez egyáltalán nem látszott. Oké, az azért valamennyire átjött a videón keresztül, hogy izgultak, de nem rontották el. Mindössze a végén Kat jelezte Megannek, hogy szeretné ő vinni a magas hangot (ha már a sorozatban fordítva volt :D), ám Megan nem vette észre a jelzést, szóval a szólamozás nem jött össze. De így is csodásak voltak a csajok. Ezután pedig jöhetett az én nagy kedvenc duettem a két évadot nézve. A That's Life szerintem felülmúlhatatlan. Úgy érzem, ez adta a sorozat csúcspontját. Ezt akkor kijelentettem, és azóta is így gondolom. Hihetetlen, ahogy a lányok ennyi év után is fergetegesen elő tudták adni. Amúgy Katharine itt még nem volt Broadway-sztár, hiszen ő 2018-ban debütált a Waitress-ben, míg Megan ekkor már több mint egy évtizede, 2005-ben debütált a Wicked musicalben. Egy dolog biztos: mindketten lenyűgözőek! És úgy örülök, hogy nemrég volt egy nagy Smash újraegyesülés (csak a neten a járványhelyzet miatt), és végre leadták profi minőségben a csapat 2015-ös nagy koncertjét, ahol felcsendültek azok a dalok, amik a Marilyn Monroe musicalhez lettek írva, csak a sorozat vége után a Broadway nem kért belőle, szóval végül mégsem mutatták be. Viszont életem egyik legjobb hírét megkaptam: a sorozat alapján készítenek musicalt, ami már szerencsére eljut a nagyszínpadra! Addig is lesz egy Smash újranézésem, és nektek is csak ajánlani tudom! :) <3

Szerda: Tierra de Reyes "nővérekről" egy rajongói alkotás

A telenovella-mániákus énem sem akart kimaradni a buliból, és úgy éreztem, ez a lehető legjobb videó most, hogy ezt kimutassam, sőt ezzel több legyet is ütök egy csapásra. Egyrészt Little Mix dalra készült ez a kis videó (bár ez most mellékes, de érdekességként azért megemlítettem, hiszen tudjátok, mekkora kedvenceim), másrészt a Tierra de Reyes a második legnagyobb kedvenc telenovellám, a benne lévő szerelmespárokról sokszor írok - főleg a CouplesCentral lapomon -, ráadásul három szerelmi szál a TOP 15 listámon is előkelő helyeket szerzett meg. Először egy szuper zenés művet szerettem volna kitenni, ami erről a három párról készült, végül úgy döntöttem, most mégis változatos maradok. Szóval arra jutottam, hogy a három női főszereplőről, a Del Junco lányokat alakító színésznőről teszek ki egy szuper kis videót. Ana Lorena Sánchez, Scarlet Gruber és Kimberly Dos Ramos csodás viszonyt alakítottak ki a forgatáson (sőt Ana Lorena és Scarlet már korábban is ismerték egymást, hiszen volt már közös projektjük), mind a mai napig remek barátság van köztük. Úgy hiszem, valahol mindannyian vágyunk arra, hogy ilyen viszonyt ápoljunk a barátainkkal. Büszkén vagyok mindhármuk nagy rajongója! Egyébként egyiküket sem a Tierra-ban láttam először, de így csak még nagyobb meglepetés volt, amikor megláttam, hogy tesókat játszottak ebben a telenovellában. Volt nagy örömmámorban úszás. :D <3

Csütörtök: Bűbájos boszorkák - Piper rájön, hogy Chris az ő fia

Aki ismer, az tudja, hogy milyen szerves részét képezi az életemnek a Bűbájos boszorkák. Már írtam is róla a Sorozatok, amik véget értek rovatban. Ez volt az egyik legelső amerikai sorozat, amit láttam. Vagyis a legelső, amit valóban végignéztem. Mert persze, néztem én a nagyival a Walker, a texasi kopót, a Magnumot, a Knight Rider-t, de csak elvétve. Ez viszont szíven talált abban a percben, hogy elkezdtem bámulni. Ez és a Beverly Hills 90210 váltották ki belőlem először ezt az érzést. És hogy miért ezt a jelenetet választottam most, ami amúgy 2:50-nél kezdődik (szóval tekerjétek oda :D)? Hát...imádom mind a nyolc évadot, de a hatodik az, amire gond nélkül rábökök, ha valaki megkérdezi, melyik szezon a legek legje számomra. Az az évad a leghibátlanabb a szememben, plusz megadta nekem a széria legkedvencebb férfi karakterét: Chris Halliwell-ről van szó, "a jövő fiúról", aki az ötödik évad végén betoppant, mint egy titokzatos idegen a jövőből, aztán sokáig rejtély övezte, míg végül robbant a bomba: ő Piper és Leo második gyereke, Wyatt öccse. Ekkora csavart, úristen! Örökké hálás leszek ezért az alkotóknak. Végül a 6x16-ban Piper is megtudta a nagy hírt, miután a húgai már pár résszel korábban rájöttek a fiú nagy titkára. Az egyik leghidegrázósabb momentum szerintem, amikor ezt elmondják a nővérüknek, aztán megjelenik az ajtóban Chris. Valahogy mindig libabőrt okoz ez nekem...meg töredelmesen bevallom, egy-két könnycsepp is hajlamos kibuggyanni a szememből. Életem értelme ez a sorozat, ráadásul anya és fia valóban a kedvenc karaktereim...MINDÖRÖKKÉ!!! <3 :)

Péntek: Vágó Bernadett & Szabó Dávid - Je t'aime (DÚSZ 8 - 2014)

A Dalok új szólamban rendezvények néhány éve több alkalommal is feldobták a rajongók lelki világát. A lényegük az volt, hogy a meghívott művészek egy kicsit más arcukat mutatták a közönségnek, mint amit korábban megszoktunk tőlük. A nyolcadik DÚSZ alkalmával csendült fel legelőször Lara Fabian énekesnő egyik legszebb és leghíresebb dala is, a Je t'aime. És nem írtak hozzá magyar szöveget, tehát franciául! Rólam ezt is tudni kell, hogy a francia nyelvet is eszméletlenül szeretem, sőt a musicalek világába is ez a nyelv juttatott el, amikor a 2001-es francia Rómeó és Júlia musicalt megkaptam DVD-n. Ráadásul ezen a szépséges nyári napon Vágó Bernadett és Szabó Dávid énekelték el duettben. Ez volt tudtommal az első alkalom, hogy elénekelték, és bár nem sokkal később egy másik fellépésen újfent előadták, és akkor már sokkal magabiztosabban, de nekem talán pont azért olyan különleges ez, mert itt picit bátortalanabbak, egy-két apró hiba is becsúszott, mégis olyan...TISZTA az egész. Nem tudok rá más szót használni. Istenem, úgy hiányzik Dávid. Hihetetlen belegondolni, hogy már 2016 elején maga mögött hagyta kis országunkat, hogy az USA-ban próbáljon szerencsét. Dettivel régen rengeteget énekeltek együtt. Bevallom, tényleg érzek egyfajta űrt a szívemben, mióta Dávid nincs itt és nem dalol együtt többek között Dettivel. De legalább ezek a kincset érő felvételek megmaradtak nekünk... <3

Szombat: Spring Awakening - Totally F*cked (Broadway - 2008)

Akkor jöjjön még egy kis Broadway, hiszen a gondolataim kb. 65-70%-át ez a téma teszi ki. És ha ezt megnézitek, remélem, nem merül fel bennetek a kérdés, hogy miért van ez így. Most részben a Glee-rajongókhoz is szeretnék szólni. A 2009 májusában útjára indított zenés sorozat ugyan többek életében is mérföldkő volt, de Lea Michele és Jonathan Groff számára nem ott kezdődött el minden, hanem 2006 végén a Tavaszébredés musical premierjén. Oké, Jenna Ushkowitz is ott volt az előadásban, de ő az ensemble tagjaként, míg Lea és Jonathan a főszerepeket formálták meg. Szóval ha úgy vesszük, Rachel Berry és Jesse St. James története nem a Glee-vel vette kezdetét. :D Sőt a ma már mozivászonról is jól ismert Skylar Astin is a Broadway-n, ebben a zenés produkcióban kezdte. A Tavaszébredés olyan sok mindent adott minden szereplőnek és a rajongóknak is. Magyarul is bemutatták, volt szerencsém többször is látni élőben. Annyira imádtam, és emlékszem, egyik pillanatról a másikra váltottam át végig röhögésből zokogásba. Csoda volt a magyar előadás is, de a szívem mindig a Broadway-verzió felé fog húzni. Ez a legtöbb esetben így van. Na szóval...Spring Awakening, egy óriási csoda az életemben! Lea és Jon itt kezdték, és büszke vagyok rájuk, büszkén vallom magam a rajongójuknak. Most egy rendkívül különleges felvételt hoztam el nektek. A címe nem teljesen fedi a valóságot, ugyanis a dátum nem 2008. május 15., hanem május 18. A nap, amikor Lea és Jonathan utoljára léptek színpadra a Eugene O'Neill Színházban. A legutolsó Tavaszébredésükről hoztam egy részletet. A számomra legmeghatározóbbat. A Totally F*cked című szám jelenete egy szomorú sztori köré épül: a diákok egyik osztálytársa, Moritz halála után a holmija közt találnak egy esszét a szexről, amit egy jó barátja, Melchior írt neki. A felnőttek ezt remek ürügynek tekintik, hogy rákenjék a fiú halálát Melchiorra. A srác pontosan tudja, hogy ártatlan az ügyben, de rájön, hogy nem küzdhet az elnyomás ellen, a vádaskodás ellen végképp nem, szóval inkább alaposan kitombolja magát, az osztálytársak mellette állnak, végül pedig kicsapják az iskolából. De az elveiért kiállt mindvégig. Erre tanít ez a dal. Nos...nem lep meg, hogy Tony-díjat nyert 2007-ben az előadás, illetve 2008-ban a Legjobb musicalelőadás albumának járó díjat is hozzájuk vágták a Grammy-n! Igen, a GRAMMY-DÍJRÓL beszélek! És hogy miért a Totally F*cked-ot választottam a két csoda utolsó előadásáról? Egyszerű: álmomban nem hittem volna, hogy ezen a számon valaha zokogni fogok, pedig így lett!!! Ez az egyetlen olyan videó, amit látva üvöltve tudok sírni ezen a számon. Alapvetően mindig tombolni szoktam rá velük együtt, és ezerrel vigyorogva ujjongva ünnepelni, micsoda remek és összetartó gyerekek ezek! <3 De itt, ezen az előadáson elszabadult a pokol... Most lehet azt mondani, ez egyszeri alkalom volt a közönség részéről, de nem. Gyerekek, csak mi vagyunk puhányak, ha másért nem is, ezért mindenképp dicséretet érdemelnek az amerikaiak. Nekem talán az eddigi legnagyobb élményem kicsiny országunkban az volt, amikor Vágó Zsuzsi másfél perces szólódala után, amit a Fame-ben énekelt, volt egy kb. 2 perces vastaps, illetve a 10 éves jubileumi Rómeó és Júlia második felvonása alatt állt meg az előadás 3-4 percre, amikor Bereczkiék belibbentek a színpadra sok év kihagyás után. Na, ott megállt az élet. De nem vicc, a Broadway-n, ha valakinek utolsó előadása van, akár előadás KÖZBEN is előfordul az ÁLLÓTAPS!!! Nem vicc, itt is ez történt. A Totally F*cked ugyanis a második felvonás felénél hallható. És nézzétek, mi történt. A jelenlévők megírták, hogy kb. 4-5 percig le sem ültek a dal végén!!! Már attól könnyezem, hogy ezt leírtam most nektek. Semmiképp ne hagyjátok ki! A színház odakint SZENT!!! Nálunk...nos, csak szeretném, hogy az legyen. De ebbe inkább nem mászom bele. Nézzétek ezt a kincset, és ahogy a közönség szíve a színészekével együtt dobban, ahogy a végén egy emberként állnak fel, és ahogy Jon nem bírja abbahagyni a vigyorgást (hogy ezzel palástolja a könnyeit), illetve ahogy Lea zokog, miközben áll az egész nézőtér!!! <3 Mit meg nem tennék, ha légy lehettem volna azon az estén a színház falán...

Vasárnap: Candice King & Paul Wesley - Zenés videó a színészekről

És akkor a születésem napja. Ki más érdemelné meg jobban, hogy kitegyem ide, mint ez a két drágaság? Igen, bezártam a rajongói lapomat, amit róluk szerkesztettem, de a szeretetem irányukba mindig a legnagyobb lesz. Ebben sose kételkedjetek! A Vámpírnaplók nem lett az abszolút number one sorozatom, de ennek köszönhetően zártam a szívem közepébe Candice King-et és Paul Wesley-t, akik külön-külön is a mindeneim, együtt pedig megadták nekem Caroline és Stefan párosát, akik a legek legje sorozatos szerelmespár a szememben. Ez pedig ÖRÖKKÉ így lesz! A széria fináléja után pár nappal Sharon barátnőm gyártotta ezt a szuper kis videót kettejükről, főleg interjúk és bakik láthatóak benne, de azért például Steroline első csókja is benne van, na meg az utolsó forgatási napról részletek. Tényleg ők jelentik a világot nekem, még ha nem is írok róluk most már napi szinten. Sosem érem fel ép ésszel, amikor egy anti-Steroline fan azt mondja nekem, Candice és Paul nem is támogatták soha a Steroline shippet, ők nem csípték őket. Hát...nem akarok durva lenni, de ők néztek akár egyetlen egy interjút is a színészekkel? Akár külön-külön... folyamatosan arról beszéltek, hogy szeretik Steroline-t, és már jóval azelőtt is, hogy bármi lett volna a karakterek közt. És nem, ez nem kampányfogás volt, ezt nem is tűröm el senkitől. Ez a színészek magánvéleménye. Én sem pofázok bele, ha két általam imádott színész utálja az általam imádott szerelmi szálat. Erre is volt már példa. Elfogadtam és ennyi. Steroline nagy kedvence volt mindkét színésznek, törődjön bele mindenki. Ahogy abba is, hogy immár több mint három éve véget ért a sorozat, nem kapunk több jelenetet velük. Persze közös projektben még reménykedik a kicsi szívem, és így utólag sajnálom is, hogy nem kérdeztem meg őket erről, amikor lehetőségem volt rá. Nem akarok kérkedni, de számomra igenis leírhatatlanul nagy dolog, hogy tavaly nyáron személyesen találkozhattam mindkettejükkel, hogy megölelhettem őket a közös képek készülésekor, hogy nevettek, amikor kitaláltam és elmagyaráztam nekik az egyik trió fotónknál a pózt, vagy az is óriási dolog nekem, hogy az autogramosztásnál beszélhettem velük pár percet, vihettem nekik jellegzetes magyar ajándékokat, amiknek nagyon-nagyon örültek. Hát még a meeting milyen boldoggá tett, amin kb. 8-9 rajongó volt jelen, és ott ültem Candice-től kb. egy méterre. Egy álmom valóra vált, és bár idén három általam várt lelki erőt adó program is elmaradt (kettőt már átraktak későbbre, és remélem, a harmadik sem lesz kivétel), hinnem kell, hogy még várnak rám ehhez hasonló csodák. Azért nem semmi azt elmondani, hogy találkoztam a két legnagyobb kedvencemmel! :) Örökké hálás leszek ezért az élményért! Biztos nem most tettem ki róluk utoljára videót itt a blogon. Főleg, mert még úgyis tartozom nektek élménybeszámolóval HÁROM rajongói találkozóról is, amin jelen voltam. Ami késik, nem múlik. Most pedig boldog szülinapot nekem. :D <3

Mit szólsz hozzá?

Jövő héten már itt a szülinapom. Pont mához egy hétre. Arra gondoltam, hogy ideje folytatnom többek között ezt a cikksorozatot is. Lassan három éve, hogy megszületett ide a legutóbbi bejegyzés. Azért ez nem semmi, basszus! Picit most elásom magam. De legalább eljutottam oda, hogy újabb öt olyan sorozatot szedjek össze azok közül, amiknek már lement a fináléja.

Jóbarátok (Friends)

A világ legjobb szitkomja, két jó videószerkesztő barátnőm közös alkotása, az egyik kedvenc dalom a zseniális Gavin DeGraw-tól. Kell ennél több, hogy megkezdjem a sort? Szerintem pont tökéletes ahhoz, hogy újult erővel vessem bele magam ebbe a cikksorozatba. A Jóbarátok életem egyik legnagyobb kedvenc szériája, és mindig az is marad! Gondoltam, ezt már az elején leszögezem. Hiába ért véget a 2000-es évek elején, ráadásul tíz pazar évad után, a poénok szerintem ma is ütnek. Bár páran úgy vélik, mára elavultak, de én nem így látom. Vagy akkor bennem van a hiba, franc tudja. Rengeteg szitkom került már az utamba gyerekkorom óta, szeretem is a legtöbbet, de minden kétséget kizáróan ez az ETALON! Minden évad végig le tud kötni, még isten tudja, hányadik alkalommal is. Komolyan nem tudom, hányszor láttam pontosan, de nyolcszor már biztos. Nem is olyan régen, konkrétan tavaly fejeztem be egy újabb újranézést, de már most úgy érzem, hogy 1-2 éven belül ismét nekiállok. Mind a hat főszereplőt imádom, és érdekesmód már az első maratonomnál (ennek már jóval több mint egy évtizede) kialakultak az abszolút favoritjaim: Rachel a kedvenc női, Chandler a kedvenc férfi karakterem. És bár Rachel és Ross mindenki kedvenc szerelmi szála, számomra Monica és Chandler nem csupán a szívem csücske a romantikus sztorivonalakat nézve, de az ő kapcsolatuk példamutató lehet bárki számára. Máig az eljegyzésük és az esküvőjük is meg tud ríkatni, és határozottan a kedvenc eljegyzéseim és esküvőim közt van. Hátha idővel ebből is alkotok toplistát. Inkább bele se kezdek a részek, kedvenc jelenetek ecsetelésébe, hiszen ha visszanézitek az előző két ilyen témájú posztomat, láthatjátok, hogy sosem írtam regényt, hanem mindig lényegretörő voltam. Most is ez a célom. A Jóbarátok megunhatatlan, tudok rajta nevetni és sírni is, de nem esnek túlzásokba a szomorú vagy épp túl érzelmes pillanatok terén, mindössze pont megtalálják az arányt, hogy képes legyek pityeregni. Egyszóval minden megvan benne, ami szerintem egy szitkomhoz kell.

Hetedik mennyország (7th Heaven)

Az egyik legjobb családi kis sorozat, amihez szerencsém volt. Nem is tudom, mikor kezdtem el nézni, de még gyerek voltam, ez biztos. Oké, tizenegy évadot nem egyszerű huszonhatszor végignézni, de kb. háromszor már sikerült. És igazság szerint bármikor képes lennék újra elkezdeni bámulni. Pláne azért, mert most már jó pár éve, hogy ismét elérkeztem a fináléhoz. Ki tudja, lehet nemsokára belevágok. Ez a széria, a csodás sztorivonalak, a karakterek, a színészek megérdemlik. Igazából első blikkre semmi extra nincs benne: egy református lelkész nagy szeretetben neveli kezdetben öt, majd pedig hét gyerekét a feleségével. A szülőknek és a gyerekeknek is megvan a maguk öröme és bánata, amin hol egymaguk próbálnak túljutni, megemészteni, megoldani, hol egymásra támaszkodva közös erővel. És persze az esetek legnagyobb részében az összetartás oldja meg a helyzetet. Ez a sorozat sokkal több annál, mint amit elsőre gondolna róla az ember. A Hetedik mennyország megmutatja, milyen fontos is a család, és milyen jó is az, ha minden helyzetben számíthatunk egymásra. Erre a kis tévés családra valóban igazi boldogság ránézni. Minden hibájuk ellenére - vagy épp azért - szinte rögtön a szívembe zártam őket egytől egyig. Nyilván ebben is megvoltak a kedvenc szereplőim, sőt szerelmi szálaim is (mily meglepő :D), de az igazat megvallva ebben mindig maga a család érdekelt a leginkább. Annyira szeretem, és higgyétek el, elrepül az a tizenegy szezon, csak kezdjetek bele! ;)

Farkasbőrben (Teen Wolf)

Nos, ha őszinte akarok lenni, nem ez a legjobb megemlékezős rajongói alkotás a sorozatról, aminek amúgy 2017 őszén lett vége, összesen hat évadot élt meg. Szóval a választott videónál van esztétikusabb is, sőt több fontos jelenettel tarkított is, azonban mégis emellett döntöttem. Ennek oka egyszerű: ebben talán a legjobb az összhang a negatív és pozitív történések között. Ugyanis, ha valakinek én azt mondom, "Teen Wolf", az illető abban a percben arra gondol, hogy ez a természetfeletti széria másról sem szól, mint a vérfarkasok egymás és más lények elleni harcáról, a vérengzésről, a gonosz tettekről. Oké, persze, nyilván az is van benne. De ez ennél sokkal több. Ez egy lecke a csapatszellemről, a barátságról, arról, hogy elfogadd a szeretteidet olyannak, amilyenek. Vagy, ha épp módodban áll, változtass a gondolkodásmódjukon pozitív irányba. Scott, egy egyszerű gimnazista élete fenekestül felfordul egy vérfarkas harapásától a pilotban. A legjobb barátja, Stiles (egyben életem kicsi kis értelme, aki az egyik legfantasztikusabb férfi karakter, akit valaha láttam) mindenben támogatta az elejétől a fináléig a barátját, szinte a testvérét!! Scott első szerelme, Allison pedig vadászcsaládból származott. A lány apja kezdetben gyilkolta az ÖSSZES vele szembekerülő általa gonosznak tartott lényt. De végül a lánya és Scott hatása jó irányba terelték. Ahogy szépen lassan mindenki számára kiderült a természetfeletti létezése, vagy épp az, hogy ők maguk is azok, furcsamód nem elszakította egymástól a szereplőket, hanem még inkább összekovácsolódtak. A félreértések ez NEM egy pusztán sötét hangulatú széria. Sokkal inkább arról szól, hogyan válnak a karakterek fényes csillaggá egymás, sőt a saját életükben! Arról, ahogy kivezetik egymást és önmagukat a sötétségből. Ráadásul a humor is végig erősen jelen volt, oldva a sokszor borús hangulatot. A hat szezon alatt születtek és hamvadtak el barátságok, szerelmek, történtek tragédiák, de ezek a bátor fiatalok többször is bebizonyították, hogy aranyból van a szívük, ha a szeretteikről van szó, sőt szakadatlanul együtt is dobbant a szívük, ahogy haladt előre a sorozat, és valóban igazi családdá formálódtak. A végére hála az égnek, boldog befejezés jutott...hát...szinte mindenkinek. A fájdalmat, a veszteségeket mindig magukkal fogják cipelni, de az egymás iránti szeretet, a törődés idővel enyhíteni fogja a súlyát mindennek. Én pedig hamarosan elkezdem elölről, már úgyis terveztem egy újranézést. <3

Testvérek (Brothers & Sisters)

Ha nagyon az alapot vesszük, hasonlít a Hetedik mennyországra... Ez is egy családról szól. Konkrétan egy ír és zsidó felmenőkkel rendelkező családról. Sokkal kevésbé visszafogottak, mint a Hetedik mennyországos Camden-família. Ott is volt bőven gond, de Walkerék...nos...Walkerék finoman fogalmazva igencsak harsányak. Nem restek kimondani a véleményüket, ráadásul van köztük egy meleg karakter, illetve kezdetben korántsem olyan összetartóak, mint a református lelkészék. Szóval ha más közös pontot keresnétek a két szériában, nem valószínű, hogy találtok. Mindkettő zseniális. Még maximum ennyit. A pilot rögtön az egyik gyerek szülinapi partijával indít, ami nem volt vitáktól és gondoktól mentes. Sőt a tragédiát sem úszták meg: meghalt a családfő. Szomorú, de valamivel bele kellett csapni a lecsóba. Az anya maradt, akinek a bátyja átsegítette a nehéz időszakon, illetve a nő "küzdelmét" figyelhetjük meg kezdetben, ahogy azon van, hogy közelebb hozza egymáshoz az évek alatt eltávolodott testvéreket. Mondanom sem kell, szépen fokozatosan újra rájön az öt tesó, hogy kellenek egymás életébe, és hogy nagyon szeretik egymást. A távolság eddig sem azt jelentette, hogy nem így lett volna, csupán ahogy élték a saját felnőtt életüket, elfelejtették, mit is jelent pontosan az a szó, hogy CSALÁD. Leírhatatlanul imádom őket, mindannyiukat (bár az anyjuk néha durván az agyamra ment), szeretem azt a szétszakíthatatlan kapcsot, ami ott van köztük. Szeretem, hogy mind az öten más-más, mégis szerethető személyiséggel lettek megáldva. Szeretem a szerelmi szálaikat...vagyis a többségüket. Szeretem, hogy van benne humor, fájdalom, gyerekek/unokák (attól függ, kinek a szemszögéből nézzük),  romantika, lényegében minden, ami kell egy ilyen érzelmes és fantasztikus családi sorozatba. Annyira szeretnék részletekbe menően elemzést írni, de...egyszer már megtettem a tumblr oldalamon. Még egyszer nem szeretnék regényt írni. Újranézni a sorozatot viszont annál inkább! :D <3

Vámpírnaplók (The Vampire Diaries)

A közhiedelemmel ellentétben (a legjobb barátnőmnek már vagy ezerszer elmondtam, mégis mindig ledöbben) nem a TVD a kedvenc sorozatom. Imádtam, mind a mai napig képes lennék csillogó szemekkel végignézni, ugyanúgy sírni vagy épp nevetni rajta, de nem ez a non plus ultra. Csak valahogy az emberek többsége összekötötte fejben a kedvenc páros és a kedvenc széria fogalmát, vagy nem is tudom, mi az oka, hogy ezt állandóan magyaráznom kell. Mert igen, megadta nekem az örök number one szerelmi szálamat, nem kevés kedvenc karaktert és leírhatatlanul erős sztorivonalat láthattam a nyolc évad alatt (meg néhány gyengébbet is), de nem ez a legjobb a szememben. Nagy hatással volt rám több szempontból is. Egyrészt a már említett történetszálak miatt, amik megfogtak, na meg a csodás színészek prezentálása, akik nélkül nem lett volna ennyire ütős, másrészt pedig azért, mert ez volt az első sorozat, amit eredeti nyelven felirattal kezdtem el nézni még 2010 elején. Nagyrészt ennek köszönhetően lettem olyan jó angolból. Ezért is mindig hálás leszek. Ezért, Steroline-ért, a két legnagyobb kedvenc színészemért. Hiszen Candice Accola King-et ebben láttam először (vagyis Miley Cyrus háttérénekeseként, de az nem számít most), Paul Wesley-t pedig itt szerettem meg igazán. Annyi mindent köszönhetek nekik, és persze a sorozatnak is. A finálén még 70 éves koromban is zokogni fogok, ezt már most kőbe véshetitek. Néhány szereplővel tavaly nyáron személyesen is találkozhattam, köztük a két etalonnal is, és ez olyasmi, amit mindig életem legnagyobb élményei közé fogok sorolni. Nyolc évadnyi vámpírsztori. Ömlik-e benne a vér? Hogy a francba ne? Nem egyszer-kétszer, hanem sokszor előfordult. De hogy ez lenne a Vámpírnaplók lényege? Erősen rázom a fejem. Nem, nem és nem! Ennél is azt tudom írni, mint a Teen Wolfnál: a felszín alá kell látni! Ezek a szereplők kivétel nélkül borzalmas dolgokon mentek keresztül, tele van veszteséggel az életük, mégis kilábaltak a mélypontokból. Együtt!!! A sorozatban a testvéri kötelék talán a legfontosabb. Mert igen, itt vannak a csodás szerelmi szálak, és kezdetben a nagy szerelmi háromszög, hogy vajon melyik Salvatore-testvér mellett köt ki Elena: Stefan vagy Damon kerül ki győztesen? És ez már csak azért sem volt egyszerű, mert a fiúk kapcsolata az elején enyhén szólva szánalmasan pocsék volt. A béka hátsója alatt voltak, jó mélyre eltemetve. Nyoma sem volt a báty-fivér kapocsnak a kezdeti időszakban, és szerelmi háromszög ide vagy oda, Elenának jelentős szerepe volt abban, hogy végül kibékültek. Vagyis na jó...abban is, hogy még rosszabb legyen a viszonyuk egy időben, de Elena miatt jöttek rá arra, hogy igenis fontosak egymásnak, és félre kell tenniük a régi sérelmeket. Mindketten ártottak a másiknak a majdnem két évszázad alatt, de rádöbbentek, hogy nem erre kell összpontosítaniuk, és szépen lassan előbukkant köztük a testvéri szeretet, ami aztán átívelt az egész sorozaton. Igazság szerint hiába taglóz le azóta a finálé, hogy először láttam - és ez így is marad, míg világ a világ -, a keretbe foglalt történet előtt mindig le fogok borulni. Spoiler jön: mondjuk azon sosem teszem túl magam, hogy már megint Stefan áldozta fel a saját boldogságát a bátyjáért, pedig aznap volt az esküvője Caroline-nal. Basszus, miért? Hogy lehet valaki ekkora mártír? Annyira dühös és szomorú vagyok emiatt még 3 év távlatából is. De közben látom, mi miatt alakult így. Látom, hogy ez egy keret volt Stefan számára. Az ő önzetlen, egy (a végére már ex-)vámpírhoz képest tiszta szívű áldozata adta meg azt a véget a sorozatnak, ami miatt hitelessé vált. Hiszen onnan, hogy majdnem kinyírták egymást az első percekben, sőt a széria alatt párszor még képesek lettek volna rá, a sztori végére eljutottunk oda, a két testvér bármit megtett volna egymásért. Elérkeztünk oda, hogy Damon képes lett volna eldobni az életét, hogy Stefan boldogan éljen az újdonsült feleségével...ám Stefan hű volt önmagához, és ezt nem hagyta. Akkor már egyszerű halandóként sutba vágta a csodás jövő lehetőségét, és ismételten ő mentette meg a bátyját. Na jó, hadd ne ragozzam tovább, mert mondom, valahol értem, de teljesen sosem leszek képes elfogadni egy ekkora igazságtalanságot. A sorozat maga viszont csodás, a finálén tényleg mindörökké bőgni fogok, még ha nem is tartom a legerősebb lezárásnak, de nagyon szép volt. Mondom, ismétlés lesz a vége. És nektek is javaslom megnézésre, ha kimaradt volna az életetekből. :)

Mit szólsz hozzá?

Igen, csütörtök van. Pereljetek be! :D Közeledik a szülinapom (jövő héten lesz), és úgy gondoltam, a napom alkalmából ezen a héten is összeszedek hét videót, amik közel állnak a szívemhez, illetve jövő hétre is hagyok nagy-nagy kedvenceket. Sőt más posztokkal is készülök olyan cikksorozatokhoz, amiket rég elhanyagoltam, illetve lesz 1-2 új bejegyzés is. Most tényleg belehúzok, hiszen április és május között kimaradt egy egész hónap. Van mit pótolnom! :) Remélem, velem tartotok!

Hétfő: Adam Lambert - Believe (41st Annual Kennedy Center Honors 2018)

Ha nekem pár éve valaki azt mondta volna, hogy egy nap sírni fogok ezen a Cher számon, az arcába röhögök. És basszus, megtörtént. Soha életemben nem bőgtem ezen a dalon. Persze, nyilvánvalóan mindig leesik az állam, amikor csak meghallom azt a különleges hangszínt, azt az egyedi hangot, amit bármikor felismerek...és ezzel tuti nem vagyok egyedül. De nem szoktam könnyezni sem Cher ezen világhírű nótáján. Adam feldolgozásán azonban zokogok. Ezt a rendezvényt 1978-ban rendezték meg először, és az a lényege, hogy a zenei élet nagyjaitól csendülnek fel slágerek különböző híres énekesek előadásában. Szóval Adamre hárult a nagy feladat, hogy a legendás énekesnő nagy dalát előadja. Örök hálám annak, aki Adamre osztotta a számot. Micsoda átélés. Teljesen más köntösbe bújtatta a dal mondanivalóját is. Amúgy biztos sokan nem tudjátok, de Adam 2005-ben már a Broadway-n játszott, igaz, akkor még "csak" az ensemble tagja volt a Wicked musicalben. Ám 2007-ben előlépett főszerepbe, ugyanis ő volt a beugró Fiyero szerepébe, és nem egyszer eljátszotta a karaktert. Szóval a hangképzése nem véletlenül olyan kimagasló. Valódi Broadway-es!!! <3 Mind a mai napig lenyűgöz a technikája, amivel énekel. Sokszor hangoztatom, hogy Freddie Mercury lábnyomába nem léphet senki, de Adamnél jobb frontembert a Queen élére elképzelni sem tudnék. Annyira örülök, hogy ő koncertezik az együttessel! Lehengerlőek! Ezen az estén pedig a szívét-lelkét beleadta a dalba. Nem lep meg a sok meghatódott arc, na meg az állótaps a végén. Cher milyen büszke! Nem mintha meglepne! :) <3

Kedd: Little Mix - 13 fellépés, ami megmutatja, milyen profik

Íme a kedvenc lánybandám! Már évek óta imádom ezt a négy csodahangú, kissé zizi, tündéri leányzót. 2011-ben robbantak be a köztudatba, hála az X-Faktornak (és az okos, hozzáértő zsűrinek, akik összeosztották őket, és így megalakulhatott a banda), ám én évekkel később ismertem meg őket. Ha emlékeim nem csalnak, 2014 nyarán akadtam rájuk, hála egy Twitter-es barátnőmnek, aki kirakott róluk egy videót. Ám utána nem volt megállás, minden X-Faktor szereplésüket visszanéztem a neten, illetve rengeteg fellépésüket és interjúkat is. Évről évre, sőt napról napra jobban csodálom őket. Nem véletlenül választottam ezt a videót most. Részletek vannak belevágva különböző fellépésekről, amikor megmutatták, mennyire profik. Például előfordult, hogy egyikük nem volt jelen, így felosztották az illető szólórészeit egymás között, és kivétel nélkül mindig pazarul teljesítettek. Nyilván az az igazi, amikor ott vannak mind a négyen, de akkor is kihozták az ilyen alkalmakból a legjobbat. Illetve volt, hogy egy méh, illetve egy nagyobb bogár "támadta meg" őket, utóbbi még Jade hajába is beleszállt, ők mégsem álltak le az énekléssel, hanem a körülményekhez, az ijedtséghez képest hihetetlenül jól végignyomták az adott számot, mindössze humoros pillanatokat szolgáltattak a szerencsés nézőknek. A viccelődés, az éneklés közbeni poénkodás sem áll távol tőlük, és bár közel álltak a röhögőgörcshöz, mégis gond nélkül, tisztán énekeltek. Dilinyósok, de fantasztikusak. :D Demi Lovato beöltözik hóembernek, hogy megzavarja őket a koncert közben, amikor a csajok voltak az ő előzenekara? Semmi gond. Mintha ott sem lett volna. A kedvencem pedig: amikor szívszaggatóan elénekelték a Good Enough-ot, miközben mindannyian SÍRTAK!!! Mégis hogyan?? Máig tátom a számat, amikor meglátom...és persze törölgetem a könnyeimet. És amikor Jesy bokája megsérült, mégis lenyomta a koncerteket tolószékben, és még arra is volt kapacitása, hogy a közönséget megnevettesse? Leigh-Anne pedig szintén színpadra állt, miután véletlenül megégette a lábait, illetve ott van Jade, aki koncertezett, miután kiugrott a térde. Mi ez, ha nem elkötelezettség? Na meg a szeretet a közönség felé. Mondjuk az már durva volt, amikor fejbe dobták Leigh-Anne-t egy üveggel. Idióták. Ő mégis gond nélkül folytatta a performanszot. Amikor pedig nem indult el a zene, simán elkezdték volna a dalt acapella énekelni, de végül megoldódott a gond. Végül pedig láthatjátok, ahogy egy másik fellépésen a zene túl korán indult el, a mikrofonjaik pedig nem működtek, de a hangjuk még így is sugárzóan ütős volt! Kell ehhez bármi mást hozzáfűznöm? :) <3

Szerda: Briana Buckmaster & Rob Benedict - Shallow (2018)

Tudom-tudom, volt az Odaát (Supernatural) című sorozatnak musicalepizódja, és bármennyire is csodás volt, igazság szerint örültem volna, ha a főszereplők fakadnak dalra. Főleg mivel szinte mindenki tud énekelni a brigádból. Most egy 2018-as videót választottam, amikor egy rajongói találkozós fesztivál keretein belül "Donna" és "Chuck/Isten" nyomtak el egy duettet, mégpedig a Shallow-t, amit szerintem mindenki jól ismer, még ha nem is látta Lady Gaga és Bradley Cooper közös filmjét. Briana és Rob ISTENIEN szólnak együtt. Igen, direkt használtam ezt a jelzőt. :D <3 Imádom az elején Bri beszédét, ahogy elmeséli, hogy többen is ajánlották neki ezt a dalt eléneklésre, ő pedig "megkérte a világ legjobb barátját", hogy dalolja el vele, mire Rob közbeszól:

Nagyon sok legjobb barátja van.

De Briana kijavítja, hogy egyedül Rob-ot tartja annak. És indul a duett, aminek a végére már ha keresném, sem találnám az államat...ám mivel a székbe fagyva bámulom a képernyőt, akármikor nézem meg, kit izgat, merre gurult el? Utálom, hogy sosem kaptunk egy VALÓDI musicalrészt. Lényegében úgy érzem, megkaphattam volna életem legjobb musicalepizódját, ami akár a Buffy-t is lelökhette volna a trónról...nem biztos, de az esély adva lett volna. Sosem tudjuk meg. Azért annak örülök, hogy a convention-ök alkalmával MINDIG vannak mini-koncertek. Ez vigasztal. Tőlük pedig még több duettet akarok!

Csütörtök: Backstreet Boys - Shape of My Heart (Las Vegas 2019)

Ha már a kedvenc csajbandámból írtam, akkor jöjjön a Backstreet Boys, vagyis szerintem a világ legjobb fiúbandája. Igazság szerint ezt már azóta így gondolom, hogy beszippantottak a dalaik kiskoromban. Egyszerűen nincs náluk jobb! Tavaly nyáron pedig ott voltam a budapesti koncertjükön, ami egy életre szóló élmény, és csak még biztosabb lettem abban, hogy ők a legek legjei! Ám most nem a pesti koncertjükről hoztam egy felvételt, hanem a tavaly áprilisi Las Vegas-i koncertjükről, ami egy korszak végét is jelentette, hiszen két éven át rengeteg koncertet adtak Vegasban! Végül a legutolsó nagy show-n meglepetéssel készültek a fantasztikus Shape of My Heart című daluk közben: meglepték egy-egy szál rózsával a jelenlévő feleségeket, na meg pár rajongót is! Amúgy a videó elejét látva legszívesebben pofán vágnám azt, aki pofázott közben. Bocsi azoktól, akik szeretnek beszélni a koncertek közben, szerintem a tisztelet leírhatatlanul nagy hiányát jelenti. Az éneklés nem zavar, még ha hamis is. Bár ha te kamerázol, nem biztos, hogy jó ötlet beleénekelni, mert úgy gondolom, vagy felveszed a dalt vagy pedig élvezed és teli torokból énekled, de ezzel legalább ki vagyok békülve. :D A felvételért mindenesetre örök hálám. A BSB feleségeket is imádom, annyira jófejek mindannyian, annyira támogatóak és tündériek. A srácok pedig...hát, kell ragoznom, mennyi szeretet szorult beléjük? Ezt amúgy nemcsak a virágosztás miatt írom, na meg a feleségekhez való hozzáállás miatt, hanem személyesen is ezt éreztem a koncertjük közben. Megtöltötték az arénát szeretettel a dalaik által, a puszta jelenlétükkel. Ez a videót egyébként azért is lett erre a napra kiválasztva, mert az apai nagyszüleimnek ma van a 70. házassági évfordulója! Tegnap volt hetven éve a polgári esküvőjük, ma pedig a templomit ünneplik! Szóval gondoltam, ennél jobb felvételt nem is választhatnék a jeles nap alkalmából! <3

Péntek: Danna Paola - No Hay Bien (Wicked México - 2014)

A telenovellanézők számára ismerős lehet ez a leányzó. Nálam amúgy egy hónappal fiatalabb, amin egyszerűen nem tudok továbblépni. Mármint úristen, micsoda tehetség! A Wicked musical mexikói változatába 2013-ban került bele, 18 évesen!!! Ezzel ő lett a világ legfiatalabb Elphaba-ja. És szerintem az egyik legjobb is. Még a musical dalszerzője és dalszövegírója, Stephen Schwartz is agyondicsérte. 2013 októberétől 2015 januárjáig játszották a darabot. Ezt követően majdnem 5 éves kihagyás után tért vissza a telenovellák világába, mégpedig a nálunk is leadott Éld az életem sorozattal. Közel másfél évig alakíthatta ezt a hangilag és színészileg sem egyszerű szerepet, ő bravúrosan helytállt. Most a 2014. november 14-i előadásról hoztam egy részletet. Több is felkerült különböző napokról, ám nekem határozottan ez a kedvenc...na meg a legutolsó előadás. Bárcsak megtalálnám mindkettőt egy az egyben. Ez eleve a favorit szólóm az előadásból, és elképesztő módon szőrszálhasogató vagyok, amikor hallgatom. De gyerekek, ez a 19 éves lány már ekkor simán mehetett volna vele a Broadwayre! Az angoltudása is tökéletes hozzá. Őszintén szólva kövezzetek meg, de el tudnék képzelni egy akár egyszeri alkalmat, amikor Danna és Adam Lambert együtt állnak színpadra Elphaba és Fiyero szerepeiben. Csak mondom, egy amolyan egy estés különleges show keretein belül. Úgy érzem, ütnének együtt! Most nem is ecsetelem tovább, a videó mindent elmond helyettem! Egy valódi csoda! <3

Szombat: Caissie Levy - Monster (Frozen - 2018)

Még 2018-ban lehetett nyerni egy 2 fős utat New Yorkba, hogy élőben megnézhessük a Jégvarázs című musicalt. Ehhez nem kellett mást tenni, mint beküldeni, ahogy eléneklünk egy szólót vagy egy duettet. Akkor még épphogy elkezdődött a nagy utazás az előadás számára is. Most pedig nemrég kaptuk a hírt, hogy a járványhelyzet után sem tér vissza a St. James Színházba a csodálatos musical. Erről részletesen írtam a Broadway-témájú oldalamon, itt nem kívánok ezzek foglalkozni. Még mindig darabokban van emiatt a szívem, és ez ezután is így lesz. Most úgy gondoltam, a kedvenc szólómmal emlékezem meg itt a blogon az előadásról, amikor még 2018 februárjában a játék kihirdetése alkalmából feltöltötték, ahogy ez eredeti Broadway-Elsa, vagyis Caissie Levy elénekli az ensemble-val és az akkori Hansszal, John Riddle-vel. A Monster beleírása a musicalbe egy égi csoda volt. A libabőr mindig elkap, amikor meghallom, és borzalmas érzés, hogy soha többé nem csendül fel a színházban, és főleg, hogy esélyem sincs élőben megnézni. Talán a West End-en... <3 Remélem. Illetve bízom benne, hogy fellépéseken még felcsendülhet. Addig is nézzétek, milyen isteni volt. Caissie a harmadik kedvenc Broadway-művésznőm, és azt hiszem, nincs okom regénybe foglalni az okokat. A videó megteszi helyettem... <3

Vasárnap: Teen Angels - La Vida Es Mejor Cantando (El Adiós - Gran Rex 2012)

Szerintem ezt a felvételt már többször osztottam meg veletek, mint ahányszor a pápa kezet fogott a hívőkkel. De hát mit lehet tenni, ha egyszer ekkora kedvenc? Pontosan tudjátok, mennyire szeretem az argentin Teen Angels bandát, akik 2007-ben alakultak. Vagyis múlt időben kéne írnom, hiszen 2012-ben megtörtént az elszakadás, de néha szeretek úgy utalni rájuk, mintha még mindig egy csapat lennének. Valamilyen szinten azok is, hiszen tartják a kapcsolatot, sokat beszélnek, néha elmennek egymás koncertjeire, filmbemutatóira. Szóval hiába nem koncerteznek már együtt (bár én bízom abban, hogy lesz majd egy újraegyesülés a jövőben, akár csak egyetlen nap, amikor összejönnek mind a HATAN - tehát a 2010-ben kilépett Eugenia Suárez is -, és szépen megbeszélik az együtt és a külön töltött éveket, az élményeket, illetve igenis elénekelnek néhány dalt)...szóval hiába oszlottak fel, ők akkor is egy "család" maradtak. Nekem pedig örök kedvenceim! A búcsúkoncertjük a szívem csücske, erről már többször is beszámoltam nektek, ez a dal pedig különösen nagy favorit. Imádom a hangulatát, az egymás és a rajongók felé árasztott szeretethullámot, a közös pillanatokat a színpadon (mindez mondjuk az egész koncertre érvényes), emellett pedig a CSODAHANGOK, amik kijönnek a torkukon, teljesen padlóra küldenek. Annyira szeretem mindannyiukat, de pontosan ez a dal mutatja be tökéletesen, hogy egyetlen apró, igazán vékony hajszállal, de miért Rochi és Gastón a legek legje a szememben. Az ő hangi kapacitásuk alaposan az arcunkba lett tolva ebben a számban. Büszkén vagyok a rajongójuk mindegyiküknek, és persze Eugenia-nak is, aki ahogy írtam is, 2010 végén hagyta ott a bandát. Nincs is megfelelőbb videó, amivel várhatnám a jövő hetet, vagyis a szülinapomat. TEEN ANGELS FOREVER!!! :D <3

Mit szólsz hozzá?