Bár egy másik tehetséges hölgyemény legjobb partnereit terveztem megírni, de ma elfogott az érzés, hogy nem-nem, előbb még bepötyögök egy kevésbé ismert személyt. Bizony, egy rendkívül népszerű színésznőről akartam eredetileg posztolni, ám most hirtelen váltottam. Vagyis annyira nem hirtelen, mert napok óta filóztam Sara Maldonado sorozatain, a párjain, akikkel már láttam vagy épp tervezem megnézni a jövőben. Bár még nem sok projektjéhez volt szerencsém, de ettől még a véleményem meg tudom osztani veletek, hiszen azt is megállapítottam, milyen fantasztikus művész, tehát a legjobb tévés társait is csokorba tudom szedni nektek. Reméljük, senki fontosat nem hagyok ki!

Valentino Lanús (El juego de la vida)

Íme a színésznő legelső sorozata. Rögtön főszereppel indított, és azért ez nem semmi. 2001 végén volt a premiere ennek a telenovellának, ami 2002 nyaráig tartott odakint. Hozzánk nem jutott el sajnos, pedig tutira megnéztem volna. Valentino már nem ismeretlen a telenovellák világát jól ismerő szívemnek. Imádom a pasit. Több sorozatát is leadták magyarul, én pedig a legtöbbet meg is néztem. De most nem róla kell írnom, szóval nem mászom bele jobban a témában. Elég, ha annyit tudtok, hogy nagyon szeretem Valentino-t már kiskorom óta. És bár a színésznek Sara-val ellenben ez nem az első szerepe volt, azonban az első tényleges főszerepe! És milyen lenyűgöző párt alkottak, úristen! A sztoriról röviden:

Lorena egy aranyos, jószívű lány. Amikor visszamegy az iskolába, Mariano - aki már régóta a lány barátja - elhagyja Lore-t, miután közli vele, hogy szerelmes lett Tania-ba, aki egyébként Lorena legjobb barátnője. Vagyis eddig a pontig az volt. Lorena sírva szalad haza, és amikor átmegy az úton, összeütközik Juan Carlosszal, aki első látásra beleszeret a lányba.

Tudom, rohadt klisés. De hát a 2000-es évek elején készült, mire számítottatok? Viszont basszus, még így is szívesen megnézném. Ennek legfőbb oka minden bizonnyal Sara és Valentino rohadt erős kettőse. Látatlanban is azt kell mondanom, Valentino-t tartom Sara MÁSODIK legjobb partnerének. Azért ez nem semmi, ugye? De hát nincs mit tenni, ilyen nagy hatással vannak rám. Ritka az ekkora kémia! <3

Christian Chávez (Clase 406)

Pedro Damián producernek köszönhetem a Rebelde című ifjúsági telenovellát, amiben megismertem a kedvenc mexikói bandámat, az RBD-t. Bár már feloszlottak, de mind a hat tagot követem a mai napig. Ez pedig örökké így is lesz. Christian is tagja volt ennek a remek csapatnak. Ám előtte még Pedro legyártott egy másik ifjúsági szériát. Megjegyezném, az RBD tagok közül négyen is a főszereplők közt voltak!!! Ahogy a producertől megszokhattuk, ez a történet is feldolgoz olyan témákat, amik kb. tabunak számítanak. Vagy legalábbis 2002 és 2003 között még biztos nem volt megszokott, hogy alkohol- és drogproblémákról beszéltek volna nyíltan az emberek. Sem családon belüli erőszakról, prostitúcióról és még sorolhatnám. Többek között ezek jellemezték a szereplők életét. Akkoriban még nem sok sorozat foglalkozott ezekkel a komoly dolgokkal. Pedro Damián határozottan mérföldköveket tett le a szériákkal, amiket megalkotott. Sara karaktere, Tatiana egyébként pont drogfüggő lesz, és az a nagy feladat, hogy leküzdje ezt a szenvedélybetegséget. Nem tudom, hogy Christian karakterének, vagyis Fernando-nak ("Fercho"-nak) ebben mekkora szerepe lesz, de egy dolog biztos. Megnéztem a finálét - nem bírtam ki - és meseszép endgame-et kaptak! <3 Tati a végén még közli is Fercho-val, hogy vele akarja leélni az egész életét. Nagyon nagy örömmel bámulnám végig ezt is, de sajnos rohadt hosszú, 349 epizódos. Ettől még jeleneteket tuti fogok nézni belőle. Ennek a kettő cukiságnak a történetét például mindenképp le fogom tekerni. :)

Aarón Díaz (Corazones al límite)

2004-ben az elképesztően tehetséges Aarón Díaz oldalán brillírozott a színésznő. Ők ketten játszották a "fiatal" főszereplőket. Még év elején megírtam Aarón legjobb partnereit, ám akkor kihagytam Sara-t. Hogy lehettem ennyire normálatlan? Az indokom amúgy annyi volt, hogy "szigorúbb leszek". Igen, ezt írtam. Most már kaparom a falat, amiért kihagytam a színésznőt Aarón listájáról, de hát ez van, vállalom. Most úgy gondoltam, jóváteszem ezt a kisebb baklövést. És oké, nem egymással a kedvenceim, ez ezután sem lesz így (sőt talán Aarón a "leggyengébb láncszem" Sara partnerei közt), de képtelen voltam lehagyni innen. Annyira aranyosak, és naná, hogy endgame lett a párosuk. Nagyon röviden a sztorijuk:

Diana egy tinédzser, akit érzelmileg nagyon elhanyagoltak a szülei, ő pedig úgy érezte, feleslegessé vált. Miután kiteszik a svájci bentlakásos iskolából, Diana visszamegy a szüleihez. Diana nagynénje, Pilar átmegy hozzájuk és tanúja lesz annak, micsoda harc és feszültség van a házban. Vigaszt nyújt Dianának azzal, hogy megengedi, hogy vele éljen. A lány aztán a bevásárlóközpontban összeütközik Braulio-val, akivel aztán különböző helyeken időről időre összefutnak, főleg a suliban. Braulio kb. 12 évesen maradt árván. A gonosz nénikéjénél lakik, a kedves, de feledékeny nagybátyjával és a kegyetlen unokatesójával, Estebannal. Braulio-nak van egy nagyon jó barátja, Conny, aki próbál randizni a sráccal, de őt nem érdekli. Conny gyűlöli Dianát, mivel Braulio hozzá vonzódik. Braulio később megtudja, hogy Diana gazdag családból származik, ám ezt a lány nem mondta el neki. Ez vet véget a kapcsolatuknak. Diana később Estebannal randizik, nem tudva, hogy ő Braulio aljas unokatestvére.

Hát...röviden és tömören ez lenne a történetük alapja. Aztán még sok-sok bonyodalom következik, de ahogy jeleztem is, végül happy endet kapnak. Tényleg cukik, szívesen letekerném a sztorijukat (bár bevallom, az Erika Buenfil-Arturo Peniche kettős jobban megmozgatja a fantáziámat ezt a sorozatot tekintve...), lehet, majd valamikor sort is kerítek rá.

Sebastián Rulli (Mundo de fieras)

Ez a nő tényleg minden kedvencemmel együtt játszott már? 2006-ban Sebastián Rulli oldalán mutathatta meg a tehetségét. Akkor most jelezném, hogy az égvilágon SEMMIT sem tudok ennek a párosnak a sztorijáról. Hiába kerestem rá, szöveges formában nem találtam infót. Viszont az biztos, hogy a páros egymás mellett végzi. Bocsi, igyekeztem beleásni magam a történetszálukba, de egyelőre nem volt időm nagyon sok jelenetüket nézegetni. Az fix, hogy eszményi kémia van köztük. Nehéz is lenne nem imádni őket. Bár nehéz komolyan venni Sebas-t ezzel a frizurával (pont ezt a hajkorszakot tartom a legpocsékabbnak Sebastián karrierjében), de ettől most eltekintek. Ettől még Sara és ő nagyon odatették ezt a shippet. A jövőben tényleg tervezek jobban elmélyülni a sztorivonalukban. :) <3

Erick Elías (Tormenta en el paraíso)

2007 végén debütált ez a felettébb érdekfeszítő telenovella, ami 2008 nyaráig varázsolta el a nézőket. Amikor év elején megírtam Erick legjobb partnereit, már kitértem erre a gyönyörű shipre, illetve a sztorira is. Ha nem gond, akkor onnan másolom ki a szöveget:

Az alapsztorit konkrétan egy 16. századi átok vázolja fel: egy maja pap rájön, hogy a lánya beleszeretett egy fehér idegenbe. Tervezi feláldozni a lányát az istenek ajándékaként, aranyból és egy fekete gyöngyből készült tárgyakkal együtt. A lány elkerüli a sorsát, a maja pap viszont megátkozza a fekete gyöngyöt. A lényege, hogy akinél lesz az a gyöngy, sosem fogja megtudni, mi az a boldogság. 1987-ben Eliseo és Hernán megtalálják a fekete gyöngyöt. Amikor Hernán megérinti a tárgyat, eléri őt az átok. Eliseo kapzsisága Hernán halálát okozza, így a férfi felesége egyedül neveli fel közös lányukat, Aymar-t. Eltelik 19 év. Aymar anyját megöli egy féltékeny kérő, akit a lány elutasított, így Aymar odaköltözik a család egy barátjához. Találkozik Nicolásszal, Eliseo fiával, a fiatalok pedig egymásba szeretnek.

Már akkor is kitértem rá, mennyire durva, hogy pont azok találnak egymásra, akiknek az apjai behozták az átkot a családjaikba, na meg Nicolás apja okozta a szerelme édesapjának halálát... Nem egyszerű ez a helyzet, basszus. Ezt a sorozatot bármikor szívesen végignézném, és ha már itt tartunk: Ericket tartom Sara HARMADIK legjobb sorozatos partnerének. <3 :) Ha megnézitek a zenés videót, szerintem megértitek, mi ennek az oka.

Jorge Luis Pila (Aurora)

Tavaly nyáron gyűjtöttem össze nektek a kubai színész legjobb partnereit. Ott írtam is Sara-ról és a nem épp átlagos szerelmi történetről, amit együtt vittek színre 2010-ben. Agyondicsértem őket, de ha visszaolvassátok, láthatjátok, hogy NEM Sara-t tartom Jorge legcsodásabb tévés társának. Azonban Sara listáját nézve gond nélkül leteszem a voksom. Bizony, a szememben az eddigi partnerei közt Jorge-val a legek legje!!! Micsoda egetrengető kémia! Szavakat sem találok rájuk. A történetük amúgy picit bonyolult. A sztori eleje 20 évvel korábban indul, amikor a fiatalok találkoznak. Első látásra egymásba szeret a két táncos. Aztán egy félreértés elválasztja őket, Lorenzo pedig nem is tud róla, hogy a szerelme kisbabát vár. Aurora apja egy zseni, aki a hibernálás tudományában végez kutatásokat, amivel kvázi vissza tudnak hozni az életbe olyanokat, akik a halál szélén állnak...vagy már meg is haltak, csak az agyműködésüket szinten tartva évekig kapszulában tárolják az egyéneket a profin felszerelt laborban. Nos, Aurorára is ez a sors vár, amikor kiderül, hogy beteg, ő mégis megszüli a kislányát. Apja 20 évre lefagyasztja, aztán visszatér az életbe. Ugyanannyi idős, mint a lánya, Blanca. Lorenzo fia pedig ugyanúgy néz ki, mint anno az édesapja. Aurora és Lorenzo szerelme 20 év elteltével sem múlt el, sőt majd erősebbé is válik. Most tartok a nyolcadik résznél (igeeeen, végre töltögetik fel angol felirattal, szóval nézem szépen a saját tempómban...amit nemsokára begyorsítok, mert elképesztően szeretem ezt a sorozatot). Tudom, hogy nem kapnak happy endet, de annak a kb. 100 résznek is örülök, amit kapok velük. Ugyanis elárulom (SPOILER!!!), a 135 részt megélt telenovellában a címszereplő a 103. epizódban életét veszti!!! Hihetetlen, mekkora csavar. Akárhogy is, Sara és Jorge párosa verhetetlen szerintem, ha a színésznő eddigi partnereit veszem górcső alá. <3 Egyszerűen tökéletesek!

Andrés Palacios (Camelia la Texana)

Két projekt kihagyása után most következzen a 2014-es Camelia la Texana című sorozat. Nos...a sztori a következő:

Egy naiv és gyönyörű fiatal nő története, aki megpróbál elmenekülni a sorsa elől. A történet a 70-es években veszi kezdetét, amikor a fiatal Camelia és anyja Mexikó egyik legveszélyesebb embere, Don Antonio elől menekül. Camelia szépsége sok figyelmet kelt, illetve féltékenységet más nőkben, na meg vonzza a férfiakat, akik tehetetlenül zuhannak a lábai elé. Az édesanyja próbálja megóvni őt attól a sorstól, ami üldözi őt, de aztán Camelia találkozik azzal a férfival, aki élete szerelme, egyben pedig az árulója egy személyben: Emilio Varela. Emilio a Holdat és a csillagokat is leígéri az égből a lánynak, ehelyett összetöri a szívét.

Erik Hayser játssza a nyomorultat, aki papíron a nagy szerelme Cameliának. Fogalmam sincs, hogy az általam nem olyan régen megszeretett Andrés Palacios hogy kerül képbe, de az biztos, hogy a fickó valami hadnagyot alakít, és végül elnyeri a nő szívét. Nem láttam a finálét, de nem lepne meg, ha nem kapnának happy endet. Valahogy nekem ebbe a sztorivonalba nem fér bele a rózsaszín köd a végére. De ne legyen igazam. Még mindig olyan szürreális számomra, hogy még év elején is mennyire hidegen hagyott Andrés, most pedig alig pár hete, maximum 3-4 hónapja sikerült a szívembe zárnom. Úgy istenigazából pedig múlt hónapban vált hatalmas kedvencemmé. Most már a pasi minden projektjét más szemmel nézem. Eddig közömbös volt, most meg csillogó szemekkel nézem őt mindenben. :D <3 Sara és Andrés pazar párost alkotott, ehhez kétség sem fér.

Carlos Ferro (Los elegidos)

A 2017-es Las Malcriadas-t most kihagyom, mert nemigen találtam hozzá videóanyagot, azt sem tudom, mi a vége. Így pedig értelmetlen azon filóznom, vajon van-e benne olyan szerelmi szál, ami érdekelhet és listába való beillesztést érdemelhet. Ám Sara legutóbbi projektje határozottan idevaló. 2019-ben forgatta le ezt a nagyon rövid, mindössze 34 részes telenovellát. Carlos Ferro legjobb partnereinél ki is emeltem nektek a színésznőt. A nagyon alapsztorit onnan átmásolom:

A García család két titkot rejteget. Az egyik, hogy ők valójában nem is egy család, a másik pedig, hogy a gyerekeknek rendkívüli képességeik vannak. El kell rejtőzniük, hogy megvédjék magukat Morrison ezredestől, aki korábban az amerikai hadseregnél szolgált. A férfi az ördögi tervei érdekében akarná használni a képességeiket.

Jimena és Mario az ál-szülők. A nő egyébként pszichológus, és a lánya elrablását követően segít a fiataloknak. Mario pedig portrékat rajzol, de nagy álma, hogy könyveket illusztráljon. Nem mellesleg az egyik különleges erővel bíró gyermek édesapja. Ergo nem teljesen hazugság a sztorijuk. :D Szerintem tökéletesen érthető, hogy idővel miért szeretnek egymásba ők ketten. Bár a történet vége nekem picit zavaros, nem igazán tudom megállapítani, hogy most endgame-et kaptak-e vagy sem, de ahogy fejlődik a spanyolom, idővel biztos világossá válik ez a történetszál. Annyi biztos, hogy szuperek együtt, és idióta lettem volna lehagyni innen Carlos-t. Nektek melyik úriemberrel a kedvencetek a színésznő?

Mit szólsz hozzá?

Na, kiről írtam régen? Bizony ám, a kedvenc énekesnőmről! Utoljára július elején pötyögtem be Shakira-ról bármit is, pedig ha valaki, ő aztán tud javítani a hangulatomon, amit ez a pocsék 2020-as év okoz. Gondolom, nemcsak én vagyok ezzel így. Oké, nem mindenkit Shakira dob fel, de számomra ő az egyik tényező, ami miatt el tudom viselni ezt a rengeteg rosszat, ami idén történt/történik. Szóval most arra gondoltam, összeszedem az eddigi összes turnéjáról azt a pillanatot, amikor az egész világon jól ismert Whenever, Wherever című dala csendült fel. Ezt a számot aztán tényleg senkinek sem kell bemutatnom. Aki még sosem hallotta, az eddig valami barlangban kellett, hogy éljen. Amúgy a dal 2001-ben jelent meg, tehát jövőre lesz 20 éves!!! Nem ez az abszolút kedvencem Shakira-tól, de rohadtul imádom, ez tény! Szerintem fogok még ilyen poszttal jönni, ahol egy bizonyos számot emelek ki a turnékról és elemzem kicsit az adott performanszot.

Tour of the Mongoose (2002-2003)

Az első Shakira koncert, amit láttam egész kiskoromban. Mármint DVD-n. Tesóm írta ki nekem, én meg kb. heti rendszerességgel meg is néztem. Kb. betéve tudom az egészet. Meg merem kockáztatni, hogy a dallistát is el tudnám mondani sorrendben. De nem az most a lényeg, hogy betegesen sokszor láttam már az elmúlt 15 évben, mióta megkaptam DVD-n, hanem az, hogy micsoda fergeteges és lehengerlő bulit csapott Shaki minden egyes állomásán a turnénak. Oké, ez igaz minden koncertjére, hiszen a maximálisat is túl szokta teljesíteni, de mégiscsak ez volt az első turnéja azóta, hogy berobbant 2001-ben az angol nyelvterületekre, és kvázi rögtön világsztár lett. Érződik is, mennyire oda van a boldogságtól ő is. A DVD-n lévő koncertet ugyanis Hollandiában rögzítették! És látjátok a tömeget, az üvöltő rajongókat abban az országban, ahol másfél évvel korábban kb. még senki sem ismerte? Nos...valamit tud ez a nő, az egyszer biztos! Nem mellesleg nehéz dolgom van az elemzésnél, hiszen ahogy írtam is, ezt a koncertjét láttam szerintem a legtöbbször, és tudjátok, engem aztán nemigen lehet elfogultsággal vádolni, de ez a koncertzáró mindig olyan libabőrös hatást gyakorol rám, hogy szégyen vagy sem, de kibuggyan 1-2 könnycseppem. Fogalmam sincs, miért, de ez van. És mondom, ráz a hideg, miközben nézem. Elejétől a végéig. Ahogy megénekelteti a közönséget ez az akkor még csak 25 éves csoda, arra szavak sincsenek. Ráadásul van egyfajta varázsa annak, hogy itt még nem mobiltelefonokkal a kézben élvezik a nézők a koncertet. 1-2 vakuvillanást lehet csak látni, de amúgy teljes átéléssel van jelen mindenki az arénában. Elképesztő!!! A végén pedig Shaki "legendás" ugrásai, amik ma már kihagyhatatlan elemei a nagyobb koncertjeinek, már-már a védjegyei...hát, nagyon érzelemdús számomra ez a turné, valóban. Sok-sok emlék fűz hozzá és a rajongásom határtalanságát is főleg ennek köszönhetem. Ha mégis kéne valami negatívat írni (pedig amúgy szinte lehetetlen), akkor maximum annyi, hogy szerintem a végén picit sok volt a konfetti. Konkrétan mindent beterített. Látványilag csúcs, és nem is baj, ha van, de itt szerintem túlzásokba estek vele. De ezt leszámítva a TÖKÉLETESSÉG netovábbja az egész. <3

Oral Fixation Tour (2006-2007)

A soron következő turnén már nem zárószám volt, hanem a dallistának kb. a feléhez lett berakva ez a klasszikus. Egyébként ez az abszolút kedvenc Shakira koncertturném...vagyis most már a legújabb vetekszik vele, de kitartó vagyok és maradok ennél, mint non plus ultránál. Aztán ki tudja? Ha még párszor megnézem a 2018-as turné felvételét, lehet, hogy váltani fogok. Ám egyelőre biztos pontnak érzem ezt a lenyűgöző koncertet. Legalábbis egy hajszállal előrébb van nálam...és mégsem ez a Whenever, Wherever a legek legje. Vagyis...na jó, kit akarok átverni? A dal terén pro és kontra összehasonlító listát tudnék írni a 2002-es és eközött. Mindegyiknél vannak úgymond "előnyök és hátrányok". Ott valahogy nekem nagyobb a libabőr érzése, viszont itt lemegyek hídba attól, ahogy bemegy a közönség közé. Ez nálam mindig nagyot tud ütni. Illetve a nyitány is számomra itt erősebb, mint a korábbi turnén. Oké, a gyertyák a fején eszeveszett merész és látványos húzás, viszont amit itt a kötéllel művel...úristen! Szóval nehéz ügy...mindkettő felé húzni akar a szívem, de ha már választani kell, akkor...üsse kő, a hidegrázás nyert. Hiába ez a kedvenc turném (valószínűleg) FOREVER, akkor is az előző mellett teszem le a voksomat. Azt nézve mégiscsak tetőtől talpig ráz a hideg, na meg könnyezem is. Mondjuk ha ez a mérvadó, akkor még a 2018-as Whenever, Wherever is versenyben van, hiszen azt a koncertet egy az egyben végig tudom bőgni. Most nézzétek meg ezt az újabb csodát, aztán még vár két kielemzésre váró felvétel.

The Sun Comes Out World Tour (2010-2011)

És ezen ott voltam!!! Jó, nem ezen, hiszen ezt Párizsban rögzítették. Viszont a turné budapesti állomásán én is ott buliztam. Máig életem egyik legnagyobb élményeként tartom számon, és tuti megyek még Shaki koncertre. Ha nem jön ide, akkor majd valamelyik közelebbi állomáson ott fogok tombolni, ez fix. Itt amúgy a koncert elején csendült fel ez a szám, ötödik volt a sorban, tehát viszonylag hamar kilőtte a leghíresebb számát. Egyébként a négy itt felsorolt turnéja közül ez a legkevésbé kedvenc, de ezt is imádom. Bár azért maradok az eredetinél, de ez a kicsit rockosított, turbósított Whenever, Wherever is elnyerte a tetszésem. Pláne így, hogy mashup lett az eredmény, hiszen mindenki legnagyobb megdöbbenésére (vagyis emlékszem, én Pesten teljes sokkhatás alatt voltam) hirtelen ismerős dallamokra váltott a zenekar. Az EMF híres száma még a 90-es években jelent meg, tesóm rengeteget hallgatta, ezért is ismerem az Unbelievable-t. És basszus, állatira passzol a két dal egymáshoz, le a kalappal az előtt, aki kitalálta ezt a kis egyveleget. Itt viszont nem a közönség énekeltetése volt a cél, mint az eddigi turnékon, hanem újabb meglepetéssel készült az énekesnő. Négy rajongójával együtt táncolt a színpadon egy kicsit!!! Micsoda közvetlenség, imádom! Ahogy azt is, hogy mindig igyekszik megszólalni az adott ország nyelvén, ahova épp ellátogat. Oké, ez most speciel nem nagy cucc, hiszen valamennyit valóban beszél franciául, de a gesztus számít. Egyszóval: imádom Shakirát, és bár ez a Whenever, Wherever nem szállhat versenybe igazán a többi turnés felvétellel, de csak jót tudok írni róla. Ismét. <3 Ja, és akikről még nem írtam, pedig nagyon megérdemlik, az a zenekar!!! Annyira szeretem a banda minden egyes tagját. Páran közülük a kezdetektől vagy legalábbis nagyon a karrierje elejétől fogva vele vannak. Egy igazán összetartó brigád, akik imádják Shaki-t (és ő is őket), rendkívül összeszoktak, egymás rezdülését is tudják. Lenyűgöző!

El Dorado World Tour (2018)

A legújabb turné, ami pillanatok alatt a szívem közepére keveredett...az első és a második turnéja mellé. Nincs könnyű dolgom. Mármint ahogy jeleztem is, az Oral Fixation Tour a mindenem már azóta, hogy láttam sok évvel ezelőtt - legalábbis egyelőre -, a Tour of the Mongoose-hoz viszont a legtöbb kedves emlék fűz, hiszen az alapozta meg úgy igazán egy életre a rajongásomat. Ettől még képes voltam mindig is határozottan a kedvenc koncertem mögé utasítani...most viszont, hogy láttam Shakira nagy visszatérő turnéját, elbizonytalanodtam. Amúgy a szó legszorosabb értelmében is visszatérő turnéról beszélünk, hiszen jó pár éves kihagyás után indult újra körútra az énekesnő, illetve 2017-ben volt egy csúnya hangszálvérzése, ami lelkileg is megviselte. Nem lehetett tudni, hogy felépül-e belőle. Konkrétan voltak olyan pillanatok, hogy azt hitte, többet nem tud majd énekelni. Bele sem merek gondolni ebbe... Inkább örüljünk, hogy minden jól alakult, Shaki pedig végre elindulhatott erre az 54 állomásos zenei katarzist okozó útra. Talán épp a főnixként való felemelkedése miatt, de folyton a könnyeimet törölgetem, amikor ezt a koncertet nézem. Nem túlzok, simán végig tudom pityeregni az egészet. Ráadásul az előző turnéja óta sok minden megváltozott az életében, a legfontosabb mind közül, hogy kétszeresen is édesanya lett! Itt 41 éves volt Shakira, és ugyanúgy tündökölt, mint 25 évesen azon a bizonyos első globális turnén!!! Oké, ebben a Whenever, Wherever-ben igazság szerint nem volt túl sok "extra". Mármint ott van a lehengerlő kezdés azzal a - feltételezem - indián maszkkal a fején, aztán a már ismert koreográfia (hiszen ami bevált, azon minek változtatni? :D), végül ami újdonság, az a dal közben tartott kis hastáncos "kitérő". Most nem énekeltette meg a népet, nem hívott fel magához senkit. Egy igazán leegyszerűsített performanszot nyomott a korábbiakhoz képest. És tudjátok mit? IMÁDOM!!! Van benne valami különleges. Valami letisztult. Oké, nem olyan libabőrt okozó, mint a korábbiak, pontosabban az első kettő, de... mégis lemegyek tőle hídba. Amúgy baromi jó volt a közönség ezen az estén, üvöltöttek, sírtak, énekeltek Shaki-val együtt, azonban...nem is tudom... Valahogy ennél a dalnál szerintem nem voltak a toppon. Értem én, ő is alig énekeltette meg őket 1-1 sornál, de valahogy nem volt nagy durranás a bezsongás részükről. Többet vártam volna, főleg ennél a dalnál. Talán, ha a közönséget erősebbnek éreztem volna itt, akkor azt mondhatnám, hogy a  visszatérése miatti túlérzékenységem előtérbe kerülése miatt első (vagy legalábbis második) helyre teszem a videót, ám így hiába szeretném piedesztálra emelni az itteni Whenever, Wherever-t, nem megy. Úgy összességében tényleg halad az első hely felé ez a turné, viszont ha csak ezt a szeletet nézem belőle, nem éri el az első két videó szintjét. Hiába szeretném oda tenni közéjük. Ettől még oda vagyok érte, Shakira a maximálisnál is többet adott bele. És remek húzás volt a koncert feléhez betenni a dallistába. <3 A világ legjobb előadóművészei közt van, ehhez kétség sem fér! Nekem ő a legcsodásabb énekesnő! <3 :)

Mit szólsz hozzá?

Ehhez a cikksorozathoz sem írtam egy ideje. Pontosítok: lassan 4 hónapja lesz, hogy az utolsó Legjobb partnerek bejegyzést szolgáltattam. Azt hiszem, ezért is akartam most egy jó hosszú posztot közzétenni a témában, szóval egy olyan úriembert választottam, akinek számtalan csodás partnernője volt már az évek alatt, mióta színészként tevékenykedik. És még így is kihagytam nem kevés sorozatát. De hát igyekeztem nem túlzásokba esni. Tizenegy színésznő keveredett fel a listára, mint Christian Meier általam legjobbnak tartott partnere. A színész 1994 óta játszik - ráadásul instant főszereppel kezdett, ezzel megalapozva a jó szerencséjét egész karrierje során -, de az első négy sorozatát így is lehagytam a sorból. Lássunk hozzá!

Bárbara Mori (Me muero por ti)

Első körben Bárbara Mori-t kell kiemelnem, akit mi a Rubi, az elbűvölő szörnyeteg című telenovellából ismerhetünk leginkább. Christian 1999-ben dolgozott együtt a szépséges színésznővel. Meg aztán még 2001-ben is, de arról a sorozatukról nem találtam zenés videót, és...ismeritek már ezt a rigolyámat, hogy csak abban az esetben teszem ki ebbe a cikksorozatba az adott párost, ha van róluk akár csak egy irtó béna zenés videó is. Amennyiben nincs, akkor vagy én gyártok róluk idővel valamit, vagy átgondolom és hagyom a fenébe, mert megbeszélem magammal, hogy úgysem volt olyan jó partner az illető, minek tenném be ide? Szerencsére Bárbara esetében csak a másik projektet kell lehagynom, a legelső közös munkájukról készült egy viszonylag nézhetőnek nevezhető mű. Az alapsztoriról nem sokat tudok, mindössze annyit, hogy négy lánytestvérről szól (vagy csak testvérekként nevelték fel őket...ez nem tiszta), és amikor a legkisebb 7 éves volt, elválasztották őket egymástól. Az örökbefogadó anyjuk, Petra megígéri nekik, hogy mindig testvérek maradnak, még ha az élet más utakra is sodorja őket. Petra mindegyiküknek ad egy-egy nagyon drága családi ékszert. Az egyik lány ugyanis nagyon vagyonos szülők gyermeke, de a nő nem hajlandó elárulni, melyikük az, még a már említett szülőanyának sem, hogy a másik három lányt így védje. És mivel mindegyik visel valamilyen drága ékszert, az édesanyának egyrészt rá kell jönnie, ki az ő lánya, ám addig is egyiküket, konkrétan Santa-t távol kell tartania a fiától, Alfonso-tól, hiszen akár testvérek is lehetnek. Persze mondd csak két szerelmes fiatalnak, hogy ne találkozzanak egymással, mindezt anélkül, hogy kifecsegnéd a nagy titkot, hogy lehet, vérrokonok, mivel anno elhagytad a gyerekedet, ugyanis egy megkeseredett idegesítő perszóna vagy. Na ugye, hogy nem olyan egyszerű? Amúgy nem tudom, mi a történet vége, de nem gondolnám, hogy Bárbara és Christian karakterei testvérek. Nem akarok gonosz lenni, de ez egy olyan novella, ami a 20. század végén készült... meglepne, ha beletettek volna akkoriban egy ilyen durva és undorító csavart. Ma már simán el tudom képzelni, de ebben szerintem kiderült, hogy semmi közük egymáshoz és boldogan éldegélhettek végül. :) Szépek együtt, az biztos. Christian tipikusan olyan színész amúgy, akinek mindenkivel remek a kémiája. Ezért sem volt könnyű dolgom válogatni.

Ana de la Reguera (Luciana y Nicolás)

2003-ban forgatta le ezt a telenovellát. Ezt a színésznőt egyelőre semmiben sem láttam, bár ahogy utánanéztem, már egy ideje nem nagyon forgat telenovellát. Nem eltűnt a nő, hanem amerikai vizekre evezett, és egész sikeresnek mondható így első blikkre. Christian karaktere üzletember, aki a legális úton maradva ugyan, de szigorú módon köt üzleteket. Csőd szélén álló vállalatokat vásárol meg, aztán felszámolja őket. Vonzó pasi, a nők a lábai előtt hevernek, ő meg nem utasítja el őket, de csupán szórakozásként tekint rájuk, nem akar elköteleződni. De azért van egy konkrét nő, Lorena, aki azt híreszteli mindenkinek, hogy komoly kapcsolata van Nicolásszal. A férfi meg csak legyint rá. Nico csendes életet él, és mivel anno tanúja volt a szülei tragikus autóbalesetének, rideg és kimért emberré vált. Luciana a gazdasági válságból igyekszik kilábalni, és azon van, hogy ne veszítse el a műhelyét és a házát. Végül a régi iskolatársához és jó barátnőjéhez fordul segítségért, akinek jó kapcsolatai vannak, és beajánlja egy munkára, ami azonnal fizet. Luciana először nem akarja elvállalni, hiszen (ha nem értelmeztem félre) amolyan escort-féle lenne az estén, de kell neki a pénz. Ott ismerkedik meg Nicolásszal, és végül ő lesz az a nő, akiért a férfi sutba vágja az addigi amolyan szoknyavadász létet és eldönti, hogy Lucianával bizony boldog életet fog élni. Fene tudja, mi a sztorijuk legvége, de biztos happy end. Igazából csak a zenés videó alapján tettem ki ide a párost ebben az esetben is, hiszen olyan isteni kémiája van Christiannak mindenkivel, hogy szívem szerint 1-2 kivétellel minden eddigi partnerét kipakolnám...még jó, hogy nincs mindenkiről zenés mű. :D

Gaby Espino (Luna, az örökösnő - Luna, la heredera)

Tavaly már megírtam a véleményemet Gaby általam legjobbnak ítélt tévés partnereiről. Oda Christian is bekerült, és bár ezt a 2004-es telenovellát azóta sem néztem újra, de ezer százalék, hogy előbb-utóbb letekerem, mert az emlékeim ugyan halványak, de az érzés, hogy mennyire szerettem őket együtt, élénken él bennem. Gaby és Chris is olyan színészek, akik kb. minden partnerükkel fenomenális kémiát produkáltak eddig...valószínűleg ezután is így lesz. :D Nem mondom, hogy egymás legjobb sorozatos társai szerelem címszó alatt, azonban lehengerlőek együtt, és idióta lettem volna lehagyni innen Gaby-t. Egy év alatt sem változott a véleményem, még mindig csodálatosnak tartom őket egymás oldalán. Lehetne egy újabb projektjük. Sokkal többet most sem tudok írni Luna és Mauricio kapcsolatáról, olvassátok vissza a Gaby Espino-s posztot. :)

Natalia Streignard (La Tormenta)

2005-ben sem állt le a munkával, a gyönyörű venezuelai színésznő, Natalia Streignard oldalán kapott főszerepet a fantasztikus színész. A novella rendkívül hosszúra sikeredett, több mint 200 epizódot forgattak belőle. Nem mondom, hogy végignézném, de nem bánám, ha jönne szinkronnal, mert biztos letekerném. Pláne, mivel ismerem az ebből készült feldolgozást, és ha kevésbé kedvenc színészekkel szerettem a feldolgozást, akkor Christian és még pár favorit színészem jelenléte ezer százalék, hogy első percben elvarázsolna. A La Tormenta egyébként a birtok neve, ahova a főhősnő, Maria Teresa kénytelen hazaköltözni. Már hozzászokott a nagyvárosi élethez, de a családja pénzügyi válságba került, ezért kell visszamennie a birtokra. Ha felfuttatja újra a La Tormenta-t, megmentheti őket a csődtől. Röviden és tömören ez a sztori. Ennyit tudok, ha őszinte akarok lenni. Ám elárulom, a 2013-as La Tempestad a remake-je, aminek magyarul A vihar lett a címe. Nem sok mindent vettek át a La Tormenta-ból, de ezen alapul. Szóval ebből kiindulva hasonló élményre számíthat az, aki ezt megnézi...vagy nem. Lehet, rákeresek eredeti nyelven (sajnos) felirat nélkül. Úgy érzem, hamar elrabolná a szívem a sorozat. Akárhogy is, Maria Teresa és Santos kettősének a zenés videókat látva elképesztően gyorsan sikerült. Natalia és Christian lehengerlőek együtt.

Marlene Favela (Zorro - El Zorro, la espada y la rosa)

2007-ben egy ikonikus karaktert keltett életre a színész, mégpedig Zorro-t, akiről már több film és sorozat is készült a 20. század elején megjelent regények óta. Várható volt, hogy előbb-utóbb a telenovella műfajban is bemutatják az álarcos jótevő kalandjait. Nálunk is leadták 2008-ban, bevallom, nem láttam végig, de epizódokba belenéztem. Egyébként érdekesnek találtam, de ha jól rémlik, ezzel egy időben ment egy másik telenovella a tévében, ami jobban lekötött. Viszont nem mondom, hogy letekerni nem lesz kedvem a jövőben. Ebben is van 1-2 kedvenc színészem. Amúgy Marlene Favela nem rossz színésznő, kiskoromban imádtam őt, most már azért vannak vele "gondjaim", mióta tekerve újra elkezdtem a Vadmacskát. Borzalmasan tehetségtelen volt akkor még, mindent nevetségesen túljátszott. De azóta igenis fejlődött. Nem favorit, de bírom őt. Ebben például szerintem kifejezetten jó munkát végzett a színésznő. Persze Christian mellett "gyengének" mondható színészileg, de ez már részletkérdés. A fő, hogy kémiaügyileg nagyon is rendben voltak mindvégig. Bár majdnem lehagytam Marlene-t a sorból, de végül is itt a helye.

Edith González (Dona Bárbara)

2008 nyarán indult útjára Mexikóban a Dona Bárbara című telenovella, ami 2009 májusában finálézott, összesen 190 epizódot követően. 2018 végén el is kezdtem nézni angol felirattal, de sajnos az 50. részig jutottak el (eddig) a feliratozással, én meg úgy döntöttem, felfüggesztem a nézését, míg nem tudom biztosan, hogy folytatják. Inkább az elején álltam le vele, amíg nem volt még nehéz dolgom hosszabb-rövidebb időre elengedni a szériát. Most már kezd hiányozni így több mint egy évnyi kihagyás után, de sajnos továbbra sem tűnik úgy, hogy egyhamar kapunk az epizódokhoz feliratokat. Mindegy, azért a jeleneteket nézegettem a neten, na meg abból a kb. 10 részből is leszűrtem pár dolgot, amit láttam. Az leesett, hogy Christiannak mindkét partnernőjével szuper a kémiája a sorozatban. A lényege a sztorinak röviden annyi, hogy Bárbara-t tinikorában öt vénember megerőszakolta - előtte még kinyírták a lány apját, illetve a szeme láttára a szerelmét -, ezt követően a tündéri lány elhagyta korábbi kedves jellemét, megkeményítette a szívét és bosszút esküdött. A férfiakat ezután csak kihasználta. Egy birtokoshoz ment hozzá, szült neki egy lányt, ám utána kisemmizte a férfit, teljesen tönkretette őt és kb. kihajította a saját birtokáról. Bárbara kegyetlen lett, számító és önző. De erre volt szüksége a túléléshez. Nem mentegetem, hiszen a lányára is magasról tett évekig, utána is rideg és durva volt vele, de valahol mégis meg lehet érteni. Borzalmas dolgokon ment keresztül. Nos...évek telnek el, a lánya is már felnőtt nő és az erdőben él az iszákos apjával. A szigetre pedig visszaköltözik Santos, aki még gyerekként jött el onnan, hogy a nagyvárosban éljenek. De az Altamira birtok az ő öröksége, és első körben azért ment vissza, hogy eladja a birtokot, ám végül mégis ott maradt. Talán icipici részben Bárbara miatt, de én nem egészen így látom a dolgot. Santos nagymenő ügyvéd lett egyébként, akinek helyén van az esze, a szíve és roppant erkölcsös. Ergo az ő életébe nemigen fért bele Bárbara bosszúvágya. Persze, jogos volt a nő eltökéltsége, hogy végezzen a nyomorultakkal, de milyen áron? Csak még mélyebbre került a lelki sötétségben. Elhiszem, hogy Santos szerelmes volt egy ponton Bárbara-ba, és én is szeretem őket, de látom, hogy ez a kapcsolat nem volt az igazi, és igenis örülök, hogy nem lettek endgame. Azért Edith González (nyugodjék békében!) és Christian kettőse ellen a világon semmi kivetnivalóm nincs, zseniálisak voltak az első perctől az utolsóig. Csak tudjátok...néha a kémia nem elég.

Génesis Rodríguez (Dona Bárbara)

És íme Bárbara lánya, Marisela. A leányzó, aki az erdőben nőtt fel, iskolázatlan, de a helyén van a szíve. És szerintem ő az oka, hogy Santos végül az Altamira-birtokra költözik, hátrahagyva a városi életét. Ugyanis magához költözteti a lányt és a részeges apját, Gonzalo-t, aki amúgy Santos egy távoli unokatestvére, ergo Marisela is egy nagyon távoli rokona az ügyvédnek, de senki ne gondoljon vérfertőzésre, erről szó sincs ez esetben. Szóval Gonzalo-t az ivásról szoktatja le Santos, Marisela-t pedig tanítani kezdi, hogy művelődjön a leányzó. Rá is fér, mert korábban még a fésűt sem ismerte. Az illemről pedig nyilván végképp nem hallott. Viszont pont ezért rengeteg poénos szituba keveredett ez a páros már a sorozat legelején is. Santos fésülte ki a haját a lánynak, és meg is jegyezte, hogy "a kócos fejed miatt nem is tűnt fel, milyen szép az arcod", mire a lány kinyújtotta rá a nyelvét, Santos pedig nevetett. :D Később a férfi tetves lett, lóháton ellovagolt Marisela-hoz az erdőbe és közölte, hogy ez a lány hibája, Marisela pedig ráüvöltött, hogy ő bizony nem tetves, Santos pedig grimaszolt és otthagyta, a lány meg ugrált dühében. Már ezeknél a jeleneteknél is éreztem, hogy az ő kapcsolatuk különleges helyet foglal majd el a szívemben. Így is lett. Marisela és Santos a TOP 15 párosaim közé is bekerült!!! Később Marisela el fogja hagyni a szigetet, mert (ha jól tudom) beleszakad a szíve abba, hogy együtt látta az anyját és Santos-t. Ő csak arról nem tudott, hogy időközben Santos elkezdett beleszeretni Marisela őszinte, kedves, bájos jellemébe, a humoros stílusába. A férfi már nem tudta visszatartani, viszont ha nem tévedek, később utánamegy a városba. Ott történik meg a szerelmi vallomás a férfi részéről végre és az első csókjuk is elcsattan (115. rész!!!). Lehet, nem vagyok a legjobban informálva, de 90%, hogy így történnek a dolgok. Nem akarok mindenre külön kitérni, mert itt ülhetnék napestig, plusz teljesen hiteles nem lehetek, míg csak jelenetekből tájékozódom meg részletesebb tartalomból. Egy dolgot elárulok: a sztori vége happy end a páros számára, egy gyönyörű kislányuk fog születni a fináléra. <3 Annyira szeretem őket, mert ők valóban pozitív hatással voltak egymásra végig, a legjobbat hozták ki a másikból, tele voltak csodaszép pillanatokkal, egy valóban TISZTA szerelem volt az övék. Génesis és Christian pedig ekkor az életben is együtt voltak, nem is csodálom a sok hiteles és fantasztikus momentumot. Végre leírhatom nektek, amire szerintem egy páran a szövegelésemből rájöttetek, hogy Génesis-t tartom a színész LEGESLEGJOBB partnerének! Ő a number one, és jelen állás szerint nem valószínű, hogy ez változni fog. Mindössze még egy partnernő tudta megközelíteni ezt a szintet, amit Génesis-nek sikerült Christian oldalán, de az a személy sem tudta lekörözni. Róla is írok nemsokára. Addig is csekkoljátok ennek a mesés szerelmi szálnak a teljes történetét. A videó időrendben mutatja a jeleneteket, legalábbis én így szűrtem le. Csodák, de tényleg! <3

Danna García (Alguien te mira)

2010-ben a tehetséges színész belekóstolt egy új műfajba, ugyanis az Alguien te mira egy rejtélyekkel telepakolt, krimis elemekkel tűzdelt széria. Lényegében egy thriller. Mivel összetett a története, úgy gondoltam, lefordítom nektek a Wikipedia oldaláról:

Chicago 2005: Rodrigo Quintana, Piedad Estévez, Julián García és Benjamín Morandé elválaszthatatlan barátok. Tele vannak a jövőre nézve ötletekkel és projektekkel, orvosi egyetemre járnak és arról álmodnak, hogy együtt fognak segíteni azoknak, akik leginkább rászorulnak. Rodrigo (Christian Meier) a legintelligensebb és egy igazi vezető a csoportban. A személyisége Piedad-ot (Danna García) is meghódította, akivel intenzív és viharos szerelemben élnek, miközben Julián (Rafael Amaya) csendben szereti a nőt. Rodrigo drog- és alkoholfüggősége már olyan erőssé válik, hogy végül megromlik a kapcsolata Piedaddal. Lényeg, hogy eltűnik az életükből, miután egy zavaros esemény egy hullát eredményez, illetve Piedad kórházba kerülését. Rodrigo elhagyja a barátait és a sulit, hogy egy külföldi rehabilitációs klinikára menjen.

Chicago 2010: Öt évvel később, amikor Benjamín (David Chocarro) feleségül vette Tatiana Wood-ot (Géraldine Bazán), Julián és Piedad pedig már elfelejtették a korábbi időszakot, Rodrigo visszatér az életükbe. A Chicago Advanced Clinic három orvosa rádöbben, hogy régi barátjuk, Rodrigo visszatérése, miután évekig rezidens volt Európában, zavarja őket. A barátok megváltoztak. Miközben Rodrigo zord életmódot folytatott egy vidéki irodában, a barátai egy kisebb vagyont halmoztak fel a felsőosztálybeliek operálásával. A visszatérése egyúttal Piedad napi rutinját is felborítja, aki rájön, hogy mindennek ellenére Rodrigo még mindig élete nagy szerelme.

Röviddel ezután gyilkosságok sorát kezdik el elkövetni. Az áldozatok egyedülálló anyák, jó gazdasági helyzetben. Páran elkezdenek másokra gyanakodni. De csak egyikük az igazi gyilkos.

Bevallom, nem mertem utánanézni a történetnek konkrétabban, mert az ilyen krimiszerű sztoriknál kifejezetten szeretek a sötétben tapogatózni, agyalni közben, és nem rákeresni a spoilerekre. Pedig tudjátok, általában nem zavar, ha előre tudok dolgokat. De ez a műfaj más. Hátha még lesz alkalmam végignézni angol felirattal (szinkront már nem remélek hozzá). Akkor pedig úgy akarok leülni az első rész elé, hogy fogalmam sincs, ki lesz a tettes. Így lesz igazán izgalmas. Persze így sajnos most arról sem tudok nektek nyilatkozni, hogy Piedad és Rodrigo endgame lesznek-e, hiszen egyikük is simán lehet a gyilkos...bár akkor már inkább Rodrigo, mert az áldozatok alapján férfi az elkövető. De én abban bízom, hogy megkímélik őket és kaphatnak happy endet. A zenés videók alapján csodálatosak, Danna és Christian elképesztően jó kémiát produkáltak a telenovellában, le a kalappal! Bárcsak többet láthatnék ebből a történetből. Az biztos, hogy Danna-t kvázi látatlanban is Christian negyedik legjobb partnerének tartom. Azért ez nem semmi, ugye? :D <3 Ti mit gondoltok, lehet esélye a karaktereknek a boldog befejezésre? Ha láttátok már a sorozatot, kérlek, véletlenül se spoilerezzetek el nekem semmit. Megpróbálom türelmesen kivárni a lehetőséget, hogy végignézzem a szériát. Addig is a lehetőségért imádkozom. :D

Victoria Ruffo (La malquerida)

Végre kihagyhattam pár projektet a sorból. Nem volt könnyű, mert Christian tényleg szinte mindenkivel lehengerlő. Az Alguien te mira után jött egy telenovella, amiben a partnernője közel sem volt olyan jó, hogy ide kitegyem őket. Legalábbis engem nem varázsolt el az a páros. Ezt követően jött pár minisorozat, vendégszerep, végül 2014-ben újra főszerep! A La malquerida-ban két partnere is lett, ahogy anno a Dona Bárbara-ban. Ráadásul ismét sztori szerint anya és lánya ugyanabba a férfiba szeret bele. Csak ez még bonyolultabb történet volt. Itt anya és lánya amúgy jó viszonyban voltak mindig is, egészen a kislány édesapjának haláláig. Az apa, Alonso hirtelen halála után a birtok a csőd szélére került, aminek eredményeként Acacia anyukája, Cristina már a birtok eladását fontolgatja, hogy aztán a lányával együtt elköltözzön a szüleihez. Végül viszont az egyik munkás, Esteban akadályozza meg az eladást és a kilátástalan helyzetre megoldást talál. Ezután kezd el Cristina és Esteban vonzódni egymáshoz, hamarosan össze is jönnek. A kis Acacia ezt képtelen elfogadni, hiszen nemrég veszítette csak el az imádott édesapját. Végül a nagyszülei meggyőzik Cristina-t, hogy engedje el velük a lányt, aki már egy légtérben sem nagyon tud megmaradni az anyjával és az újdonsült mostohaapjával. Mert bizony, Cristina és Esteban esküvőjére is sor került...ami már tényleg az utolsó csepp volt a pohárban a kislánynak. Eltelik 10 év, amikor Acacia végül visszatér. Amit tudok Cristina és Esteban házasságáról így, hogy csupán csak jeleneteket és pár zenés videót láttam, az az, hogy Cristina szeme elől évek múltán sem párolgott el a rózsaszín köd, ha a férjéről volt szó. Esteban pedig sokáig édes férjként viselkedik, de ez nem mindig lesz így. Nos...Victoria Ruffo finoman fogalmazva nincs a kedvenceim között (sajnálom, tudom, milyen sokan szeretik a színésznőt, nekem sosem lett favorit), de akkor sem hagyhattam le innen. Ennek legfőbb oka Christian, aki valahogy mindenkivel remekül mutat a képernyőn. Pedig kattogtam rajta, hogy lehagyom a nőt a sorból, de akkor nem lettem volna őszinte. Hiszen kit akarok átverni, rohadt jók együtt...

Ariadne Díaz (La malquerida)

...csak hát nem annyira, mint a lányát játszó Ariadne Díaz-zal! Úristen, hát rájuk szavak sincsenek! Mint írtam, Acacia 10 évre eltűnt az anyja és a férjecske életéből. Amikor pedig hazatért a tékozló leányzó, Esteban volt az első, akivel találkozott. A férfi nem ismerte fel az immár felnőtt Acacia-t, de a gyönyörűsége rögtön elvarázsolta Esteban-t. Elárulom, Acacia gyűlölete nem szállt el az évek alatt sem, továbbra is megveti a férfit és világossá is teszi neki, hogy ő a Benavente farm egyedüli tulajdonosa. Azonban a kezdeti ellentétek hamarosan elillannak, amikor Acacia elkezd más szemmel nézni Esteban-ra. Titkos szerelmi viszonyba kezdenek. Nem mondom, hogy ezzel egyetértek, mert borzasztó, hogy szegény Cristina háta mögött zajlik mindez, de basszus...csak nézzetek rájuk, és mondjátok azt, hogy nem jobb Acacia-val, mint a lány anyjával. Na ugye. :D Ám az alkotók tapsvihart érdemelnek, mert egy olyan csavart hoztak be a történetbe, amire szerintem senki sem számított. Esteban lassan beleőrül a szerelembe, amit Acacia iránt érez (meg gondolom, a titkolózás sem segített sokat), és minden férfit elüldöz Acacia mellől, akik közeledni próbálnak a lányhoz. Egyszóval egy féltékeny elmebeteg válik a pasiból. Pedig annyira szerettem volna teljes szívemből shippelni őket. Ariadne és Christian elképesztően magasra tették a lécet, konkrétan egymás harmadik legjobb partnereinek tartom őket. Úgy gondolom, hogy ha pozitív főhősök lettek volna mindketten, egy eszeveszett módon előkelő helyet szerezhettek volna meg maguknak a toplistámon. De hát...el lettek szúrva. Olyan keserédes ez nekem, mert egyrészt büszke vagyok az írókra a csavar bátor meglépése miatt, másrészt viszont szomorú vagyok, mert annyira tökéletesnek tűntek első blikkre. Mindegy, a színészek közti kémia adja magát, remélem, lesz még esélyük közös projektre. Talán végre full pozitív szerepkörben. Akkor biztos felrobbanna még néhány képernyő kettejüktől. Nem írtam le, mi vár erre a duóra, de úgy sejtem, rájöttetek már, hogy a kattant fickó nem kapja meg a lányt a végén. Anya és lánya viszont kibékülnek, csak hogy valami örömteli dolgot is megosszak veletek. :)

Ana Lorena Sánchez (Cosita linda)

Próbálok nem sírni, miközben a háttérben a lentre betett zenés videóban felcsendülő dalt hallgatom (a páros saját dalai közül az egyik), de nem egyszerű. Ha figyelmesen olvastátok az eddig felsorolt partnernőkről az ömlengésem, illetve feltűnt, hogy Ana Lorena az utolsó a listában, akkor valami azt súgja, már le sem kéne írnom, hányadik legistenibb partnernek tartom a színésznőt Christian mellett. Rájöhettetek, hogy bizony ő a második a szememben! Ő az, akit már Génesis Rodríguez-nél kiemeltem, hogy nagyon közel került az első helyhez, de végül nem tudta lekörözni őt. Viszont továbbra is ott van szorosan Génesis mögött. Mindezt úgy, hogy a Cosita linda című 2014-es telenovellából igazából felirat nélkül csupán csak egy epizódot néztem meg, és még mindig várom azt a napot, amikor elkezdik feltölteni angol felirattal. Meg van ígérve a dolog, csak legyek elég türelmes, hogy kivárjam. Az a baj, hogy felirat nélkül nem merem elkezdeni, pedig többször is közel jártam már hozzá, mondván, én nem bírom enélkül a telenovella nélkül. Aztán mindig visszafogom magam, hiszen szerencsére bőven van miket néznem felirattal vagy épp magyar szinkronnal (bár utóbbiból egyre kevesebbet), szóval így nem is olyan vészes kivárni a pillanatot, amikor felkerül az angol feliratos első rész. Mondjuk azért hozzátenném, ha végre eljönne az a nap, egy percig sem filóznék azon, hogy még aznap elkezdjem-e vagy várjak egy kicsit. Rögtön tölteném is le. :D Az alaptörténetet a Wikipedia-ról szedtem:

Ana Lorena Rincón (Ana Lorena Sánchez) egy gyönyörű, fiatal lány, aki családjával Los Angelesben él. Egy nap megpillantja őt Diego Luján (Christian Meier), a sikeres reklámügynökség örököse. Diego ettől a perctől fogva képtelen kiverni a fejéből a lányt, noha közeleg az esküvője Vivianával (Zuleyka Rivera). Néhány nappal a tervezett esküvő előtt egy hajóúton ismét találkozik Diego és Ana. A váratlan találkozás során egyre jobban elmélyül kettejük kapcsolata és Diego úgy dönt, hogy nem veszi feleségül Vivianát, hanem új életet kezd Anával. A dolgok azonban nem a tervei szerint alakulnak. Viviana rosszindulatú és bosszúálló, ezért csapdába csalja Anát, akit hamarosan letartóztatnak kábítószer birtoklása miatt. Diego csalódottan veszi tudomásul, hogy Ana nem jelent meg a találkozójukon és magyarázat nélkül eltűnt. Amíg Ana a börtönbüntetését tölti, Diego és Viviana kibékül. Ana szabadulása után Lupe (Alfredo Huereca) munkát szerez lányának főnöke házában. Egy menyasszony sminkeseként kell dolgoznia. Ez a menyasszony pedig nem más, mint Viviana. Diego és Ana ismét találkoznak... de már túl késő. Diego megnősül. Ana és Diego helyzetét tovább bonyolítja, hogy megjelenik Diego féltestvére, Olegario (Pedro Moreno), aki beleszeret Anába. Ádáz harc kezdődik a két testvér között Ana szerelméért.

Mondhatja azt az ember, hogy ez a sztori milyen klisés, de higgyétek el, a látott jelenetek alapján bizton merem állítani, hogy ez egy komplex és gyönyörű történet, tele nem várt eseményekkel. Ráadásul Ana Lorena és Christian kettőse csak még elképesztőbbé teszi az egész sorozatot. Ez a két színész aztán tudja, mitől döglik a légy, ha a kémiáról van szó. :D Ehhez pedig nem kell más, mint két leírhatatlanul nagy tehetség, mint ők ketten. Értelemszerűen endgame lesznek, de ez a mellékelt gyönyörűséges zenés videóból is világossá válik majd számotokra. Drukkoljatok, hogy mielőbb nézhessem a sorozatot teljes egészében, szüksége van rá a lelkemnek! <3 Nálatok amúgy mi a sorrend, ha Christian legjobb partnerei a téma? Megjegyezném, a Cosita linda-t és a La malquerida-t kb. egyszerre forgatta, és mindkettőben lenyűgöző munkát végzett, igazi profi. Sajnos azóta romantikus telenovellában nem szerepelt, mindössze tavaly egy bűnügyi drámasorozatban, aminek idén ért véget a harmadik szezonja. Remélem, azért fog még vállalni romantikus sztorivonallal átitatott szériát is. Mondjuk Ana Lorena is játszhatna újra (ő már 5 éve nem vállalt semmiféle telenovellát sajnos), és nyugodt szívvel összetehetik kettejüket újra, nem lenne ellenemre. :D <3

Hozzászólások (1)

Öt hónapja tettem ki utoljára blogbejegyzést a kedvenc énekesnőmről. De semmi gond, hiszen a napokban tervezek még egyet! Így van mivel kárpótolni a hozzám hasonló elvetemült Shakira rajongókat. Első körben érkezik egy újabb válogatás a fellépéseiről.

Ojos Así (Glastonbury Festival 2010)

Picit el van írva a videó címe, ugyanis a Glastonbury Fesztiválon nem 2011-ben, hanem 2010-ben lépett fel. Most egy pár napja volt pontosan 10 éve!!! Szóval el is hoztam nektek a nyitányt erről a közel 50 perces kis koncertről. Elképesztő, milyen régi már a videó. Pedig mintha tegnap vártam volna tűkön ülve a gépem előtt, hogy felkerüljön az első videó a fellépésről. Na tehát...bevallom, a nyitánynál picit felemás érzéseim vannak. Persze nem Shaki miatt, hanem a technika zavar be ennél a videónál. A mikrofonja az elején konkrétan be sem volt kapcsolva, utána is szerintem olyan érdekesen szólt és nem pozitív értelemben véve. Azonban ez még a kisebbik probléma. Kérdem én, mégis mi ez a vágás?? Mármint lehet mutatni a zenekart meg a közönséget, na meg felőlem bevághatnak idióta kameraállásokat a végeredménybe, ha nekik a vágószobában ez tetszik, de basszus...pont a legfontosabb táncrészeket nem mutatják, mert vagy másokra ment rá a kamera vagy nem kedvező szögből vették, ami totál "kinyírta" a lehengerlő hastánc részt, ami mellett persze kristálytisztán énekelt, ahogy azt megszokhattuk tőle. Sajnálom, de ettől még érdemes megnézni a videót. Mindent érdemes, amiben ő benne van. A hangulat pazar volt így is!

La Pared (Oral Fixation Tour 2006)

A kedvenc koncertturném! Vagyis...na jó, most már az a nagy igazság, hogy a legújabb turnéjával egálban van, de hosszú évekig ez vitt nálam mindent. Nem véletlenül. Micsoda dallista és milyen hihetetlen színpadi jelenlét! Jó...mondjuk ez mindre igaz. Mégis ez volt sokáig a szívemnek legkülönlegesebb nagykoncert. A La Pared mind a mai napig az egyik leggyönyörűbb dala az énekesnőnek, és amikor anno meghallgattam a Fijación Oral című lemezét, rögtön ez lett róla a non plus ultra. Aztán felcsendült ezen a turnén, én meg zokogtam a videón. Még ma is simán pityergek rajta. Ahogy elindul a zongorajáték, megérkezik a libabőr. Aztán Shakira különleges hangja belengi a teret, a nézőktől pedig sokáig egy pisszenés sem érkezik, csak átadják magukat a zenének és a csodaszép szövegnek. Aztán az első refrén után jön az üvöltés, én meg keresem az államat, ami elgurult valamerre. Kivétel nélkül mindig, hiába láttam már ezerszer. Aztán teli torokból dalolják vele, te jó ég! Valószínűleg ezt már leírtam, de sosem fogok szó nélkül elmenni amellett, amikor azt látom, mennyire degradálják ezt a nőt. És sajnos sokan. Konkrét példával élve bírom Bereczki Zoltánt, sokra tartom őt, illetve Majkával sincs semmi bajom, kb. az egyetlen magyar rapper, aki valóban tud rappelni, DE!!! Soha a büdös életben nem fogom tudni hova tenni azt, amikor Shakirát kvázi gúnyolták és "hasika rázásként" jellemezték a művészetét. Mindig szoktam mondani az ilyeneknek, hogy lehet nyugodtan utána csinálni! Lehet a szó szerint semmiből felépíteni egy karriert, bátornak lenni, kiadót váltani, amikor még azt kockáztatod, hogy simán el is bukhatsz, írd meg magadnak a dalaidat (1-2 kivétellel az összeset!!!), építs világhírnevet magadnak, aztán cseveghetünk! Amíg ezt Zoltán, Majka meg a többi okos egoista nem teszi meg, nincs JOGUK gúnyt űzni Shakirából. Sőt nagyon másból sem. Mindenkinek joga van a véleményéhez, de élő egyenes adásban Shakirán röhögni? Na, ez a profizmus és a tisztelet legnagyobb hiánya, amiknek alapvetően a művészekben meg kell lennie. Vagy meg kellene. Bocsánat a kis kitérőért, de úgy érzem, sokan nem néznek a dolgok mélyére. Sokaknak talán fogalmuk sincs arról, milyen balladákat is írt Shak a már ismert úgynevezett "hasrázós" számok mellé. És őszintén szólva nem ismerek mást, aki tánc közben olyan tisztán tudna énekelni, mint Shakira! Na meg azért is imádom a La Pared-et, mert egyike azon dalainak, amiben megmutatja az elképesztő hangterjedelmét! Ezt meg azért írtam most le, mert még nem emeltem eléggé a fellegekbe az énekesnőt. :D <3

Estoy Aquí (Rock In Rio - Rio de Janeiro 2011)

A tökéletes nyitódal a szememben. Tudjátok, ezt már többször is elemeztem korábbi posztjaimban. Na meg Rock In Rio fellépést sem most először teszek ki a blogra. Ezeket is leírhatatlanul imádom. 2011-ben Rio de Janeiro-ban lépett fel, a brazilok pedig kitörő örömmel fogadták. Mondjuk az lepett volna meg, ha nem így történik. Olyan boldog voltam, amikor az Estoy Aquí ismerős dallama elkezdődött. Tudtam, hogy ezzel fogja indítani a remek kis koncertet. Elég sűrűn van ez így, és mint már jeleztem is, szerintem ennél szuperebb nyitányt ki sem lehetne találni. Pont megfelelő ritmusra. Kellőképp felpörgeti a közönséget, megalapozva a hangulatot, ám nem esik túlzásokba. 1995-ben jelent meg ez a szám. Abban az évben, amikor megszülettem. Ezen is mindig elgondolkodom, akármikor hallgatom. Shakira már mióta a pályán van, basszus, a csillaga pedig már-már mennyei magasságokba emelkedett azóta. És mindig, amikor azt hiszem, már nem válhat nagyobbá a szememben, mindig tesz valamit vagy történik valami, ami még inkább piedesztálra emeli őt nálam. Nem tudom, hogy csinálja. Na, de elég a tömjénezésből - bár megérdemli -, nézzétek meg a részletet.

Fool (Musique Plus 2002)

Pár év alatt Shakira elérte, hogy ne ő üldözze a világhírnevet, hanem az szaladjon utána. 2001 végén indult be igazán a szekér, hiába volt már a spanyol nyelvterületeken előtte is elismert énekesnő. 2001 novemberében ugyanis megjelent az első angol nyelvű albuma, az USA pedig ráharapott. Attól kezdve nem volt megállás. 2002 nyaráról hoztam nektek egy gyors talk show-s fellépést, ahol előadta az egyik dalát. Szerintem a legtöbben nem ismeritek. Ami nem véletlen, hiszen 2003 óta elő sem adta tudtommal sehol. Ezt nagyon sajnálom, mert szerintem remek dal, de már annak is örülök, hogy egyáltalán létezik és pár fellépésen, na meg az első nagy, valóban globális turnéján előadta. Jesszus, ez a felvétel már 18 éves. Hogyan? Hogy repülhet így az idő? Egyébként ez a bizonyos talk show Kanadában volt nagyon népszerű anno, és nem véletlenül beszélnek benne franciául picit. Gondolom, tudjátok, hogy multikulturális állam és a francia is hivatalos nyelvnek számít náluk. Ennyit erről, inkább csekkoljátok a nagy koncertturné előtt pár hónappal rögzített videót. Már itt mennyien imádták, úristen! <3

Tú (El Dorado World Tour 2018)

Az előbb láthattátok a nagy amerikai álom megvalósulásának egy részletét, illetve annak első peródusát. Most pedig nézzük, hova jutott el 16 év leforgása alatt! A 16 ezer ember (ha már erről a konkrét koncertről beszélünk, de volt már több és picit kevesebb is) egy emberként énekelte a dalait, mindenki együtt visított, mosolygott vagy épp sírt. Ezen a dalon utóbbi áll fenn. A Tú még 1998-ban jelent meg...igen, ezt is Shakira írta. Az egyik legérzelmesebb dala az énekesnőnek, amit nem ad elő sűrűn, de amikor igen, akkor lelkekig hatol. 1999-ben énekelte először, ha emlékezetem nem csal, utána a 2003-as turnéján csendült fel, ezt követően 2008-ban a spanyol Rock In Rio állomáson énekelte el, végül egy évtizeddel később a 2018-as turnén, ahonnan most megosztom a felvételt. Micsoda hang, tengernyi érzelem! Lehengerlő, nem találok szavakat a csodára, amit Shakira képvisel. Sőt megtestesít! Kizárt dolog, hogy valaha lesz nála nagyobb kedvenc énekesnőm. Ráadásul ez a turné ugyebár a hangszálvérzéséből való nehéz, küzdelmes, de sikeres felépülése után volt. Nyoma sincs annak, hogy majdnem végleg lezárult a karrierje. Még leírni is rossz...de pont ezért nézem az egész El Dorado világturnét könnyes szemekkel, mert látom, hogy főnixként emelkedett fel, amikor már a legtöbben temették a karrierjét. Hát...látszik is, hogy ezt a turnét talán még boldogabban élte meg, mint a korábbiakat. Volt is oka rá. VISSZATÉRT és fényesebben ragyogott, mint előtte valaha! Már ha ez egyáltalán lehetséges. <3

Mit szólsz hozzá?

Egy hét kihagyás után újabb adag felvétellel jelentkezem erre a hétre. Igyekszem változatos lenni, de azért hű maradok önmagamhoz, és az ízlésemnek megfelelően ajánlok nektek erre a hétre is videókat. Hiszen ez lenne ennek a cikksorozatnak a lényege. Sok mindent szeretek, sok minden tetszik, és ezekből szemezgetek nektek időről időre.

Hétfő: Westlife - My Love (Live from The O2 - 2010)

Ha fiúbanda, akkor a Backstreet Boys. Legalábbis róluk posztolok a legtöbbször. Ettől még több fiúbanda is a szívem csücske, köztük az 1998-ban alakult Westlife. Kezdetben öt ír srác alkotta a bandát, aztán Brian 2004-ben otthagyta őket. Shane, Mark, Nicky és Kian még 2012-ig szolgáltatták a csodás zenét a fanoknak, jártak koncertezni, aztán sajnos feloszlottak. Ám 2018-ban csoda történt: bejelentették, hogy ők négyen ismét összeállnak! Emlékszem, hogy sírtam örömömben. Elképesztően imádom őket, nem is igazán tudom körülírni, mit jelentenek nekem. A 2010-es Where We Are turnéjuk a legek legje a szememben. A londoni koncertet rögzítették is és megkaptuk DVD-n. Most a My Love című dalukat hoztam el nektek, ami a non plus ultra nálam. Azt hiszem, ezt hallottam tőlük legelőször sok-sok évvel ezelőtt. Idén októberben lesz 20 éves ez a szám!!! Úristen, hihetetlen! Amúgy hangi kvalitást nézve nálam a Westlife tagok a nyerők. Mármint összességében nézve, mintha négy (kezdetben öt) angyal énekelne, annyira tiszták mindig és tényleg földöntúli hatást keltenek! Legalábbis nálam biztos. Ezen a koncerten is. Imádom mindannyiukat, de Shane a világom közepe! :D <3

Kedd: Josh Daniel - Jealous (X-Factor UK meghallgatás 2015)

Bár az X-Faktor tehetségkutatót sosem néztem (egyik országét sem), de néhány felvételt megnézegettem már az évek alatt. Ez most nemrég került az utamba, és egyszerűen muszáj megosztanom veletek. 2015-ben az egyik meghallgatáson ez a fiatalember volt az aznapi utolsó fellépő, aki megmutathatta a zsűrinek, mit tud. És még a humora is megmutatkozott, miközben beszélt Simonnal az elején. :D Végül kiderült, hogy a mosolya mögött mély fájdalom lapul. Amikor Simon megkérdezte, miért a Jealous című dalt választotta Labrinth-től, elmondta, milyen sokat jelent neki a dal több okból is. Legfőképp azért, mert elveszítette a legjobb barátját egy autóbalesetben két éve (csak 18 volt), és ehhez mérten úgymond átformálta a dalt a saját nyelvére, a saját érzelmi értelmezésére. A kisfilmben láthatjuk, ahogy a dalszövegről beszél: "Féltékeny vagyok, hogy boldog vagy nélkülem. És én is valahogy így látom olyan értelemben, hogy féltékeny vagyok, amiért ő boldog a mennyországban, ahova elköltözött, arra a jobb helyre, ahol nem lehetek vele." És ezután jött a dal...hát, még Simon Cowell is sírt közben. Ehhez kell bármit hozzáfűznöm? Ez a szerény és csupaszív srác kiénekelte a lelkét azon az estén. Még jó, hogy kapott három igent és bónuszként egy ölelést Cheryl Cole-tól. :D Én is pityeregtem, ezen nincs mit szépíteni. <3

Szerda: Christina Grimmie - Liar Liar (Orlando 2016 - az utolsó koncertje)

Nem véletlenül került szerdára, vagyis június 10-re ez a videó. Ugyanis ez a csodálatos énekesnő karrierje kezdetén, tragikusan fiatalon, mindössze 22 évesen veszítette életét. 2016. június 10-én épp Orlandóban volt koncertje, utána pedig szokásához híven részt vett egy találkozón a rajongókkal, ahol lehetett tőle aláírást kérni egy asztalnál és közös képet. Este fél 11 körül ő tárt karokkal, mosolyogva akarta üdvözölni azt a 27 éves férfit, aki fegyvert húzott elő és négyszer is rálőtt, ebből három golyó eltalálta Christina-t. Kórházba szállították, de 11 előtt halottnak nyilvánították. Az elmebeteg fickó egyébként valószínűleg másokkal is végzett volna, de Christina bátyjának volt annyi lélekjelenléte, hogy rávetődött a pasira, aki ezután saját magával is végzett... Lesz külön bejegyzés Christina halálának évfordulóján, ott majd mindent kifejtek, amit vele kapcsolatban érzek és gondolok, majd leírom, mit jelent nekem Christina még ma is. Most csak csendben, könnyek közt itt hagyom nektek az utolsó koncertjéről a Liar Liar című dalát, ami a legnagyobb kedvencem, szóval duplán borzalmas érzés ezt a videót nézni... <3

Csütörtök: Egyiptom hercege musical - When You Believe (West End 2019 ízelítő)

Úgy sejtem, az 1998-as mesét mindenki ismeri. És abban az esetben ezt a csodaszép dalt is, ami a musicalbe is belekerült. Érdekesmód majdnem 20 évvel a mese megjelenése után mutatták be először színpadon az előadást, és akkor is kisebb produkcióként. Eljutott Dániába is a musical, végül pedig tavaly megtudtuk, hogy végre idén februárban Londonban is bemutatják a West End-en. Reméljük, idővel a Broadwayre és hozzánk is eljut. Pláne ilyen ízelítő után, amit ezen a tavalyi kvázi sajtótájékoztatón kaptunk. A fantasztikus Stephen Schwartz szerezte a zenét és a dalszövegeket (akárcsak a mesefilmhez), ő harangozza be a videó elején is a performanszot. Hihetetlenül jó ez a társulat, remélem, a világjárvány lecsengése után lesz lehetőségem élőben megnézni ezt a fergeteges csapatot! Alexia Khadime és Christine Allado lehengerlőek, hát még a Mózest játszó Luke Brady. Amikor először néztem a videót és a végén azt az egy sort beénekelte, meghűlt az ereimben a vér! Még mindig libabőrt okoz, bármikor nézem meg. És imádom, ahogy rámosolyog Christine-re, ám rögtön ezután mintha "kattanna" nála valami és instant átlényegült a karakterére. Nézzétek meg ennek a dalnak a végét az előadásból, aztán mondjátok azt, hogy nem egy csoda! Patakokban folynak a könnyeim!!!

Péntek: Christine Dwyer & Daniel Quadrino - Hello/Alone

Szerintem ez életem mash-up duettje!!! Két áldott Broadwayes kis kincs!!! Én ilyet még tényleg nem láttam. Persze, a Glee a mash-upok fellegvára volt, de...tényleg úgy gondolom, hogy ez egy új szint, amit Christine és Daniel ebben a kis videóban megmutatott. A 2016-os év jól indult ezzel a videóval, ez biztos. :D Akik valamennyire követték a Broadway-posztjaimat (nemsokára érkezik egy újabb!), pontosan tudják, hogy Danny mekkora kedvencem. Többször is írtam róla. Christine-ről nem hiszem, hogy írtam bejegyzést bármikor is. Most nem ellenőriztem le, de nem rémlik ilyesmi. A Waitress-ből az ő főszereplésével csupán részleteket láttam, ám a Finding Neverland országos turnéjáról megvan nekem a felvétel, amiben ő a női főszereplő. Csak még nem jutottam el addig, hogy csekkoljam. De ami késik, nem múlik, hiszen a Wickedben már láttam Elphabaként, és elképesztő ez a nő! <3 Mondjuk ez szerintem ebben a mash-upban is tökéletesen átjön. Daniel-t hadd ne elemezzem, ő az egyik legnagyobb kedvencem! Szinte végig Adele nagy slágerét, a Hello-t nyomják, ám a végén, Christine átvált a Heart rockegyüttes legendás számára, az Alone-ra, és miközben Daniel a Hello-t folytatja, ő ennek a refrénjét énekli rá. És passzol a két dal, de még hogy! Az pedig, hogy mind a ketten kristálytisztán éneklik a saját részüket... Nos, persze, nem meglepő, hiszen ezért ők a Broadway-sztárok és nem én, de akkor is elképesztő, hogy egy hamis hang nélkül összejött nekik. Vajon hányszor gyakorolták el, mire így sikerült? Amúgy ő is benne volt a Wickedben, de tudtommal nem egyszerre Christine-nel. Annyi Wicked előadás és szereplőgárda van a fejemben, hogy már keverednek néha. De szerintem egyszerre nem szerepeltek, plusz Daniel-nek nem is volt benne túl nagy szerepe. Akárhogy is, ezt a duettet látva legszívesebben petíciót indítanék, hogy szerepeljenek valamiben közösen, mert a kémia még a stúdióban is pazarul működik köztük, arról nem is beszélve, hogy milyen csodásan szól együtt a hangjuk. <3

Szombat: Jeremy Jordan - Santa Fe (Carnegie Hall 2019)

Egyszerűen nem tudom elengedni a Broadway-témát. Jeremy Jordan a legnagyobb CSODA a szememben, aki valaha fellépett a világot jelentő deszkákra ott a Broadway-n. Nála nagyobb tehetséggel megáldott Broadway-színész még nem született le a földre. Azt is megkockáztatom, hogy talán nem is fogja senki megugrani azt a szintet, amit Jeremy képvisel. Tavaly ősszel a klasszikus zene "templomának" is nevezett Carnegie Hall-ban adott koncertet, de duplán különleges volt az este. És nem csupán a művész úr miatt. Persze, ő volt az este fénypontja, mégiscsak az ő nagy fellépése volt. Ám egy igazán szívet melengető tényezőről se feledkezzünk el, amitől csak még inkább tátva marad az ember szája: a The New York Pops adta a zenei aláfestést élőben. Ők lényegében az egyetlen profi szimfonikus zenekar New Yorkban, akik a populáris zenére specializálódtak. Még varázslatosabbá varázsolták az eleve pazar estét. Sokáig filóztam, melyik dalt válasszam a koncertről, de a Newsies-ban lévő szólójától már 2012-ben is elakadt a lélegzetem, amikor először hallottam. És hogy azóta is mindig azzal a Jack-féle akcentussal adja elő, amivel a szerepet játszotta anno. Elképesztő! Mintha egy nap sem telt volna el azóta, hogy ezt a sokszínű karaktert megformálta. Még mindig ugyanúgy átlényegül. És bár imádom a közelről rögzített videókat, most örülök, hogy távoli a felvétel. Így a zenekar is látható, és az épület akusztikája is még jobban sokkolja az embert. Jeremy pedig még ilyen távolságból is eléri, hogy zokogjak a dalon. Ahogy mindig... Amikor pedig a végén a kitartott hangnál a karmester figyeli a művész urat, hogy aztán tökéletesen összhangban dirigálja a zenészeknek a legutolsó ütemet. Nekem amúgy mindig ez a kedvenc részem, amikor a zenei vezető háttal van az előadónak (ugyebár színházban ez nem így van, hiszen ott a zenekari árok, de koncerteken ez a megoldás a jellemző), és rendszerint minden dal végén meglesi, mikor jön el az ideje annak, hogy jelezze a zenekarnak, hogy "itt a vége". Számomra ez jó értelemben borzongató. A videóra visszatérve: ahogy jeleztem is már, a hideg ráz, és a tapsból meg az ujjongásból ítélve nemcsak engem. Bevallom, megnéztem volna a teljes reakciót a nézők részéről. De nem vagyok telhetetlen, örülök, hogy legalább a dal felkerült. Egy csoda! <3 Bár ott lehettem volna, hiszen ha videón át ekkorát üt, mit érezhettek azok, akik jelen voltak?

Vasárnap: A francia Rómeó és Júlia tapsrendje (Korea - 2015.09.13.)

Nos...most lebuktatom az egyik "furcsaságot", ami jellemző rám. Azt már szerintem tudjátok, hogy míg a magyar Rómeó és Júlia musical nem az abszolút kedvencem (szerettem, de nem ékelte be magát a szívembe), addig a francia változat (ami egyben az eredeti is, hiszen 2001-ben Párizsban volt az ősbemutatója a musicalnek) egy világklasszis, legalábbis ez a véleményem. És persze, a francia változatból is megvannak a kedvenceim a két DVD-ről (elég vegyített szereposztás keveredne ki a 2001-es és a 2010-es profi felvételeken szereplőkből, ha rajtam múlna :D), illetve a látott rajongói felvételek alapján is lettek újabb nagy kedvenceim, de az a nagy igazság, hogy a francia Rómeó-előadásokban szinte mindenkit szeretek! És mi a már említett "furcsaság"? Hát...elég sok tapsrendes videó maradt fenn az előadásokról, a turnékról, én meg megszállottan tudom ezeket bámulni. Tervezek is nekik egy külön bejegyzést. Ilyenkor mindig a Benvolio-t játszó színész mutat be mindenkit a csapatból, hogy egyenként hajoljanak meg, aztán jön az össznépi dalolászás, aminek kivétel nélkül isteni a hangulata. Nem túlzok, megbabonázva vagyok képes bámulni ezeket a videókat. Most a 2015-ös koreai turné egyik állomásáról hoztam el a tapsrendet. Érdekesmód alapvetően nem ez a gárda a favoritom (legalábbis összességében biztos nem, mert bár néhány általam hatalmas csodának kikiáltott művész jelen volt ezen a turnén, de vagy nem a megszokott szerepükben vagy épp a váltójuk játszott ezen az estén). De akkor is leírhatatlanul szeretem az egész bagázst! Lehetetlen nem vigyorogva nézni a tapsrendes videókat. Mondom, készüljetek, nemsokára hozok párat. Egyébként majd láthatjátok is, hogy ebben három dal csendült fel (On Prie, Avoir 20 ans, Vérone), bár szerintem a színészek kettőre voltak felkészülve. Legalábbis a második dal után nagyon integettek és búcsúszagú volt, amikor pedig elindult a Vérone, picit páran meg is lepődtek, Stéphane Métro viszont széles mosollyal az arcán vette tudomásul, hogy indulhat a nagy szólódala, amivel maga a musical is indul. Igazából elég változó, hogy milyen dalokkal búcsúznak az előadások végén. Szerintem Szöulban ezen az estén olyan isteni volt a hangulat, hogy gondolták, a két dal kevés lesz. :D Joy Esther és Cyril Niccolai bújtak ezen a turnén a tragikus sorsú szerelmespár bőrébe. Bár Cyril nem a kedvenc Rómeóm (Benvolio-ként viszont ő az ÉLETEM!!!) és amúgy Joy sem a non plus ultra Júlia a szememben, de együtt leírhatatlanul imádom őket! Két közös turnéjuk volt a címszerepekben, és érződik is, milyen összeszokott páros az övék, hiszen ez már a második közös turné volt. Egyúttal pedig az utolsó, ahol ezt a két szerepet megformálták. 2019-ben Cyril visszatért a musical orosz és ázsiai turnéjára, ám újra Benvolio karakterét alakította, ahogy a 2007-es és 2009-es turnékon, majd pedig a párizsi 2010-es premieren. De erről majd a már beharangozott külön bejegyzésben részletesebben írok. A lényeg, hogy Joy és Cyril együtt lehengerlőek voltak, 2015-ben még közös daluk is jelent meg ANGOL NYELVEN! Sőt 2014-ben Cyril írt egy dalt Joy-nak (zenét és szöveget is!!!), amit ő fel is énekelt stúdióban. Na jó...inkább nézzétek meg, milyen lenyűgöző ez a csapat! <3 Aztán érkezik az ígért poszt nemsokára. Higgyétek el, megéri jobban megismerni a francia előadást és a benne valaha szereplő színművészeket! Én azon leszek, hogy beavassalak titeket mindenbe, hogy megismertessem őket veletek. Remélem, nyitottak lesztek erre, és hiszem, hogy akkor új kedvencekre leltek. ;) <3

Mit szólsz hozzá?