Tessék, csak eljutottam odáig, hogy személyesebb jellegűre vegyek egy bejegyzést. Ezt hozta ki belőlem a Teen Wolf hatodik évadának maradék 10 részéhez megjelent előzetes, amit amúgy a bejegyzés alján meg kell néznetek megnézhettek. Szerintem rohadt ütős lesz a 6B. A sorozat nem mindig volt a topon amúgy, de mégiscsak azóta az életem része, hogy Amerikában kezdetét vette. Oké, aztán leálltam vele, és két évaddal sikerült lemaradnom, de már nem sok sorozat maradt, amit (szinte) az amerikaiakkal együtt kezdtem el bámulni. A The Vampire Diaries már véget ért márciusban, június végén kifutott a Pretty Little Liars is, a Bones-t mondjuk magyar szinkronnal követtem figyelemmel (az utolsó szezont leszámítva), de akkor is 10 évig az életem része volt, de már ebből is lement a finálé. A Grimm szériát egy évvel az amerikai premier után kezdtem el nézni, még be kell darálnom a záróévadot, de már a gondolattól sírógörcsöm van, hiszen mostanában rengeteg olyan sorozat köszönt le, melyek már X éve az életem meghatározó szegmensei voltak. Olyan szériák, melyeken mondhatni felnőttem. Legalábbis a tinédzserkorom nagy részét képezték. Erre tessék, sorra búcsúzom mindegyiktől. Persze, ez az élet rendje, meg nyilván nem egy nagy tragédiáról van itt szó, pláne ha belegondolok, hogy bármikor újranézhetem akármelyiket...de akkor is. Egy kicsit lehet az ember szomorú, nem? Na, de elég a mellébeszélésből, inkább rátérek a bejegyzésem lényegére!

Scalia, Scolia vagy akármi is legyen a ship nevük, én megőrülök értük! Malia és Scott, te jó isten!!! Oké-oké, azért mielőtt totál beüt nálam a fangörcs, kitérek még arra, hogy mennyire őrületesen jó a megjelent előzetes - nem véletlenül fejtettem ki a poszt elején, hogy ütős lesz a hatodik szezon második fele -, konkrétan ezt a 2 percet tátott szájjal néztem végig, sőt hiába láttam már többször is, az "áll a padlón" effektus visszatérő látogató nálam. Pörög, izgalmas, érződik a humor, és basszus, olyan szereplők jönnek vissza, akiket már rég nem láttunk! Például ott van Ethan és Jackson. Mondjuk Jacksont sosem szerettem túlzottan, de Colton Haynes-ről beszélünk, bakker!! Éééés...DEREK!!! Az én édes szívem, akit Stiles után közvetlenül a legjobban imádok a sorozatban! Nem érdekel, ha csak 1-2 epizód erejéig bukkan fel, a lényeg, hogy ott lesz a képernyőmön. Sterek momentumokat akarok, mert mindig is ezerrel szurkoltam egy szinte már legjobb barátság elindulásáért kettejük között. Nyilván Scott és Stiles örök, de így csak még inkább látni akarom a "három muskétás" feelinget. :D

És akkor szabadjára engedem a méretes fangörcsömet: SCALIA KICSINÁL AZZAL A KB. 2 MÁSODPERCCEL!!! Sőt több közös pillanatot is mutatnak nekünk a trailerben, de szerintem mind tudjuk, melyiktől kúszok a padlón nyálcsorgatva. Azt a túlfűtött mindenüket ennek a kettőnek! :D <3 Nem hiszem, hogy a Teen Wolf történetében volt már ennyire egzaltált jelenet. De javítsatok ki, ha tévedek. Konkrétan látom, ahogy megjelenik körülöttük villogva a "kémia" felirat, mégpedig sokszorosítva. Nem tudom, pontosan hogy lesz ez a jelenet, de mivel ellőtték az előzetesben, kicsit aggódom. Mármint a fangirlködésem közepette olykor becsúszik egy-egy kósza gondolat, ami árnyékként vetül a boldogságomra. Hiszen így, hogy megmutatták nekünk, két dolog jöhet szóba: az egyik, hogy a drágáim, akiket már (legalább) másfél évad óta egyértelműen nyomnak a képünkbe - bár ha engem kérdeztek, a megismerkedésük óta voltak apró jelek, de erre majd kitérek -, összejönnek, és a trailerrel az volt a szándékuk, hogy idő előtt belefulladjunk az örömbe. Ugyanakkor az is felmerült bennem, hála a nyomorult sötét felvetéseknek, hogy mi van, ha félrevezetés? Úgy értem, mi van, ha csak valami álom vagy képzelgés vagy hasonló? Persze ettől még én hiszek a Scalia endgame-ben, de a félig perverz romantikus énem baromi boldog lenne, ha az a pillanat valóban megtörténne.

Amúgy furcsa vagyok shippelés szempontból, már ami a Teen Wolf-ot illeti. Szerintem kijelenthetem, hogy multi-shipper vagyok a széria szempontjából, ugyanis bár a legnagyobb shippem Stydia, illetve egy ideje Scalia, de oda meg vissza voltam tőlük is: Scira, Scallison, még Scydia is (szóval kijelenthetjük, hogy Scott jöhet mindenkivel :D), és persze szerettem Stiles-t és Maliát is, meg ha alaposan átgondolnám, még sorolhatnám egy ideig az opciókat. Ezért sem vettem észre azonnal, mennyire csodás Scalia. Stydia-t már a legelső másodperctől kezdve imádom, így őket nem fejtegetem (most még). De mivel először Scallison-t imádtam, aztán jött a Scira mániám, a romantikus szál pedig Stiles és Malia között elkezdett kiépülni, így Scalia nekem annyira fel sem tűnt. Így utólag már látom, hogy bőven van értelme a párosnak, sőt!!! Ha az írók tarsolyában végig ott lapult az ő összehozásuk, csak lassú folyamatként képzelték el, akkor vastapsot kapnak tőlem, ha pedig szimplán így alakult...nos, szintén elismerésem küldöm nekik. Bőven van értelme ennek a romantikus szálnak, és már alig várom, hogy többet lássak belőlük! Aztán pedig rohadtul újranézem a sorozatot (már megint elkezdem elölről, most már...öhm...harmadjára, azt hiszem!!!), és minden apró rezdülést megfigyelek a párosok esetében, a sztorit pedig ugyanúgy imádni fogom a színészi játékokkal egyetemben, mint az első...és a második alkalommal. Még ha olykor gyengébb is volt a széria történet ügyileg (gondolok itt az 5. évadra amúgy), akkor is Teen Wolf mániákus vagyok, és örülök, hogy anno hagytam belecsöppenni az életembe! Gyere már július 30.!! Utolsó 10 részre fel, emberek! <3

Májusban belevágtam egy cikksorozatba (a sok közül), aminek lényege, hogy élő fellépések felvételeit pakolgatom ki különböző emberekről, akik több figyelmet érdemelnének szerintem, mert fantasztikusak! Nos, Lucy Hale neve nem feltétlenül ismeretlen, hiszen a Pretty Little Liars sorozat még kis hazánkban is nagy népszerűségnek örvend. Nem is kicsit, hiszen a nemrég fináléjához elérkezett szériát szinkronizálják is (bár én úgy képtelen vagyok/voltam nézni). Így jelen esetben azt mondhatom, nem feltétlenül ismeretlen a hölgy számotokra. Viszont úgy gondolom, hiába dalolt egyszer a sorozaton belül is kicsit, előfordulhat, hogy páran nem tudják, mekkora tehetség lappang benne éneklés terén...is. Előbb-utóbb szerintem gyűjtögető üzemmódba lépve teszek ki róla különböző fellépéseken készült videókat, most azonban egy konkrét koncertre szorítkozom, mégpedig a 2014-es iHeartRadio Színházban megtartott fellépésére, ahol kicsit promótálta az előtte nem sokkal megjelent debütáló albumát. A koncert dallistáját elhoztam, illetve az összes részletet, ami felkerült Lucy hivatalos VEVO-csatornájára. Sajnos nincs fent az egész, és hiába kutatom a full koncertet, sehol sem akadok rá. Viszont így is van hat videó, ami kielemzésre vár. Azért remélem, megtalálom majd valahol teljes egészében is!

Goodbye Gone
Kiss Me
Love Tonight
Road Between
Red Dress
Just Another Song
Jolene
Medley: Any Man of Mine, Pray'n for Daylight, Somebody's Heartbreak, Piece of my Heart
Nervous Girls
From the Backseat
You Sound Good to Me
Lie a Little Better

Goodbye Gone

Ez az abszolút kedvenc (pörgős) dalom Lucy albumáról, szerintem elképesztő zeneileg, és szövegileg is csúcs! Bár énekelte már jobban is élőben - eleve azt mondom, hogy szerintem ezen a koncerten nagyon izgult, emiatt nem mindig volt a topon -, de alapvetően csodásan teljesített végig! És olyan lelkes meg aranyos végig. A kitartott hangot pedig különösen imádom ezen a felvételen! <3 Szerintem tökéletes koncertnyitó szám! :D

Road Between

Az egyik legszebb dal az albumról (lehet, albumkritikát is kéne majd írnom?), lehetetlen betelni vele. Lucy pedig szerintem csodásan adta elő ezen a koncerten élőben. Amúgy annyira átjön, hogy már kiskora óta énekel, sőt a zene előbb az élete része lett, mint a színjátszás. Teljesen egyértelmű az alapján, ahogy képzi a hangokat. Nem őt tartom a világ legjobb énekesnőjének, de nagyon is tehetséges, az biztos. Ráadásul élőben is pazarul tud énekelni, ami azért fontos szempont.

Red Dress

Eredetileg Joe Nichols-szal énekelte fel a dalt a lemezére, azonban ő épp turnézott a Honda Stage fellépés alkalmával, így hát a zenekar egy tagja, Scotty Alexander (saját bandája van, és ha nem vagyok totál hülye, akkor ők lettek lényegében Lucy zenekara is) énekelte Joe részeit. Ez a másik kedvenc dalom a cd-ről, így élőben pedig csak még jobban oda vagyok érte. Szerintem ez a koncert egyik fénypontja, konkrétan lemegyek hídba mindkettejük hangjától, a számot meg...nos, már írtam, hogy imádom. Elképesztően jó volt a hangulata is az egésznek (mondjuk ez a koncertre is értendő).

Jolene

Íme egy Dolly Parton feldolgozás. Ráadásul egy igencsak letisztult, akusztikus formája az eredetinek. Én pedig imádom. Ha már egyszer Lucy első albuma főleg country dalokból van kirakva, nem csodálom, hogy elnyomták ezt is élőben. Igazi klasszikus. Viszont imádom, hogy más megvilágításba helyezték a hangszereléssel a számot. Lehet, hogy amúgy nem tetszett volna nekem annyira, ha ugyanúgy előadja, mint amilyen maga a dal. Imádtam, amikor a három gitár szólt együtt, illetve a három hang eszméletlen összhangjáért is elepedek. Remek munkát végeztek mindannyian!

From The Backseat

Tudom, hogy legközelebb pop-rock albumot tervez (most, hogy vége a PLL-nek, szerintem bele is veti magát...legalábbis pár hónapja ezt mondta, mondjuk azóta ugye lett egy új sorozata), de könyörgöm, ne akadjon le majd teljesen erről a vonalról. Mármint imádom én a pop-rock dalokat is, sőt! Azonban Lucynak annyira jól áll a country, hogy remélem, teljesen nem fogja levetkőzni. Ez a dal is fantasztikus, mily meglepő, és tényleg megtapsolom, amiért ilyen jó élőben. Ahogy már leírtam, vannak szerintem kimagaslóbb énekesnők is, de ezzel nem őt húzom le. Örömmel hallgatom, bármit is énekel, mert ebbe az alacsony csajsziba nem kis tehetség szorult.

Lie A Little Better

A dallista alapján, ha minden igaz, ezzel a számmal zárta le a fellépést. A tökéletes nyitás után keretet adva az egésznek, kaptunk egy bámulatos lezárást. Egyáltalán nem énekelte rosszul, viszont érezni, mennyire elfáradt már a hangja. Azért azt megjegyezném, hogy ezelőtt még nem adott olyan koncertet Lucy, ahol 3-4 dalnál többet el kellett énekelnie egymás után, szóval a hangszálai sem feltétlenül bírták ezt már gond nélkül. Ebből látszik, hogy rohadt nagy meló koncertre előkészülni, hiszen külön tréning kell a hangszálaknak is, na meg baromi nagy gyakorlat. Automatikusan Shakira ugrik be, aki a kezdet kezdetén még úgy sem tudott mindig tisztán énekelni, hogy fellépés közben alig táncolt. Ma meg már vérprofin nyomja végig csípőrázással teletűzdelve a 1,5-2 órás koncertjeit, mindezt olyan hanggal, hogy az állam a padlót verdesi. Ezzel csak azt akarom kifejezni, hogy bár már nem a legerősebb itt Lucy hangja, de akkor is büszke vagyok rá, hiszen ez nagy álma volt mindig is, és jó látni, hogy sikerült valóra váltania, ráadásul ekkora örömet okozott neki a színpadon ácsorgás egy komplett koncert keretein belül! Van egy olyan sejtésem, hogy amikor a második lemezét nekiáll promótálni és koncerteket ad, már nyoma sem lesz ennek a minimális lámpaláznak és hangi fáradtságnak. Szuper ez a csajszi, sok sikert neki!

Igen, ismét egy kis Broadway. De hát tehetek én arról, hogy egyrészt oda meg vissza vagyok a musicalekért, másrészt pedig folyton szembejönnek velem olyan videók, amikre már-már földöntúli késztetést érzek, hogy kitegyem őket? Ugye, hogy nem. Most egy kicsit átvándorolok az extra Broadway-részlegbe, de azért még mindig bőven témánál maradok.

A Wicked című musical 2003-ban indult hódító útjára, mégpedig a csodálatos Idina Menzel (Elphaba) és Kristin Chenoweth (Glinda) főszereplésével. Azóta már rengeteg országban bemutatták, és persze a Broadway-n is voltak szereplőcserék/más szereposztások, egy ideje már ott nem is játsszák, de a sikere máig töretlen, mind a mai napig imádják a műfaj kedvelői a darabban felcsendülő dalokat, a magával ragadó történetet, a színészeket. Egyszóval mindent! Bizony, én is ebbe a csoportba tartozom! Az előadás középpontjában amúgy az Ózban megismert két boszorkány, Elphaba és Glinda állnak, és az ő kialakuló barátságuk. Lényegében a Wicked az Óz folytatása, ugyanis azzal indul, hogy mindenki ünnepel, mert Elphaba, a gonosz boszorkány meghalt. Ekkor jön Glinda, hogy mindenki legnagyobb döbbenetére elmesélje, hogyan lettek ők ketten legjobb barátnők. Szóval az előadás nagy része igazság szerint visszaemlékezés. Viszont mindannyian megláthatjuk benne, hogy a nyugati boszorkány nem is volt annyira gonosz, mint azt gondoltuk, minden tettére jó oka volt - legtöbbször a benne megbúvó szeretet, sokszor csalódottság -, és kicsit kifordítva, pontosabban jobban a mélyére látva az egésznek mutatják meg nekünk a sztorit. Nem szeretném lelőni a poént, ugyanis fent van a teljes musical (nem is egy felvétel, de majd idővel tervezek kitenni teljes egészében fent lévő Broadway-darabokat elemzéssel... ;) <3 ), de a lényeg az, hogy szerintem isteni a vége, meg úgy eleve csúcs az egész! Most viszont rátérek a posztom lényegére: 2015 végén Rachel Tucker (a West End-verzióban ő volt Elphaba) és Aaron Tveit (2008-2009-ben Elphaba szerelmét, Fiyero-t játszotta a Broadway-n) felénekelte a musical egyik leghíresebb dalának, a Defying Gravity-nek egy átdolgozott változatát. Ezt pedig úgy értsétek, hogy totál új köntösbe bújtattak néhány népszerű Wicked-nótát. Kezdve azzal, hogy mindegyiket akusztikusan adták elő, de az még nagyobb változás, ha azt vesszük, milyen felállásban kaptuk meg őket.

Defying Gravity (Rachel Tucker & Aaron Tveit)

Már csak azért is különleges ez a felvétel, mert az első felvonás zárószámát eredetileg a két lány énekli, hidegrázós felállásban. Itt pedig mondhatni át lett ültetve a darab romantikus szálára. Ők ketten amúgy életükben nem álltak együtt színpadon, mégis olyan szinten ráhangolódtak a dalra és egymásra is, hogy nem találok szavakat. Gondolom, azt pedig mondanom sem kell senkinek (vagy legalábbis azoknak, akik értenek hozzá, vagy egyáltalán van hallásuk), hogy az egész full élő, és nem lett stúdióban utólagosan feljavítva, semmit nem piszkáltak bele a felvételbe. Csak ők ketten, a zongora és a gitár. Ennyi. Igen, az előadáson belül ez a dal sokkal durvább libabőrt okoz, mint így, azonban ez a duett olyan szinten letisztult és gyönyörű, hogy lehetetlen nem imádni. Az pedig külön érdekesség, hogy főleg Aaron énekelte Elphaba részét, az egyébként őt játszó színésznő meg Glindát. <3 :D Még azt muszáj a végére megemlítenem, hogy évek óta imádom Aaront...azt hiszem, ezt egy másik Broadway-posztomban már amúgy kifejtettem. :D

I'm Not That Girl (Rachel Tucker & Kara Lindsay)

Na, ők viszont játszottak együtt, mégpedig pont ebben a musicalben. Rachel ugyanis Elphabaként debütált a Broadway-n is, és pár hónapig Karával közösen léptek színpadra esténként a Gershwin Színházban. Ezen a felvételen is szerintem jól látszik, milyen összeszokott páros. Nem mintha Aaronnel nem ez jött volna át, elvégre mind profi művészek. Ez a dal amúgy eredetileg Elphaba szólója az előadásban, és mindig nagyot üt - persze ez a színésznőtől is függ, aki épp megformálja a karaktert -, sőt szerintem szólóban a legkirályabb, de hazudnék, ha azt mondanám, a duett verzió nem fogott meg. Nagyszerűek a lányok, csodás az összhang köztük.

Popular (Aaron Tveit)

Ez a videó már önmagában irtó különleges...és kivételesen nem (csak) Aaron jelenlétére gondolok, hanem a tényre, hogy Glinda szólódalát tárta elénk a videóban. Ritka, hogy egy férfi színművész fogja magát és eldalolja nekünk. Ami azt illeti, Aaron előtt nem is találkoztam más úriemberrel, aki feldolgozta volna. Vagy csak elsiklottam felette. Mindegy is, a lényeg az, hogy Mr. Tveit elképesztő munkát végzett az akusztikus változatot tekintve. Oké, a videó 80%-át végigröhögtem, de mentségemre mondom, hogy már annyiszor láttam a darabot és hallgattam meg ezt a dalt hölgyektől, hogy enyhén szólva nevetségesnek hatott olykor, ahogy Aaron elénk tárta. Főleg, mivel az előadásmódjába is belevitt egy kis humort. A szám maga pedig eredetileg azt a célt szolgálja, hogy a népszerű Glinda magyaráz a népszerűtlen Elphabának arról, hogyan válhat népszerűbbé, és ebben próbál segíteni neki. Bármennyire is érzem, ahogy a röhögés legszívesebben utat törne magának, Aaron olyan szinten csodálatos, hogy általában a késztetésem átmegy szájtátásba.

For Good (Idina Menzel & Kristin Chenoweth)

Az egyetlen dal a listában - egyben pedig az utolsó -, ami azon kívül, hogy akusztikus formában lett előadva, nem fordult ki teljesen az eredeti mivoltából. Egyben pedig ezt a videót tartom a legkülönlegesebbnek, és méltó lezárása volt ennek a stúdiófelvétel-sorozatnak. Nem mintha nem bámultam volna még egy csomó ideig, ahogy zongora- és gitárkísérettel adagolják nekünk a csodákat (ez esetben csak zongora), de ha már véget kellett érnie, akkor azt mondom, ez a videó koronázta meg az egészet! A második felvonás vége felé énekli amúgy Glinda és Elphaba, és szerintem az egyik leggyönyörűbb dal a barátságról, ami csak létezik a világon. Ebben a videóban pedig láthatjuk, ahogy az eredeti felállás, vagyis a 2003-ban debütált Idina Menzel és Kristin Chenoweth, akik a Broadway legnagyobb csillagai közé tartoznak, ismét összeálltak, hogy elvarázsoljanak minket a páratlan párosukkal! Én nem tréfálok, amikor azt mondom, mindig sírok ezen a felvételen. Sőt az igazat megvallva eleve a dalon képes vagyok könnyeket törölgetni. Kettejüket pedig 2003 óta emlegetik úgy, mint a legjobb Glinda-Elphaba páros. Eszemben sincs ezzel vitatkozni. Úgy gondoltam, belinkelem nektek az egyik, ha nem a legelső nyilvános fellépésüket, amikor együtt elénekelték ezt a szépséges dalt a darab megnyitója alkalmából egy rendezvényen. Már ott kész voltam, de azért az, hogy a Különleges Wicked Stúdiófelvételek keretein belül lényegében 12 év elteltével (!!!) énekelták el ismét ketten ezt az ominózus dalt...azért ez nem semmi, sőt ennél nem is tudok hirtelen meghatóbb dolgot kiemelni. Lenyűgöző és megindító! <3

Már pár hónapja elkezdtem ezt a cikksorozatot, konkrétan márciusban. Azóta nem is hoztam ezzel kapcsolatban új bejegyzést, szóval úgy gondoltam, itt az ideje folytatni. A Broadway mániám úgysem bír sokáig nyugton csücsülni, muszáj hagynom, hogy kitörjön. Miután az örök kedvenc Broadway musicalszínésznőmet, Laura Osnest kielemeztem a szerintem legcsodásabb duettpartnereivel - bár most rájöttem, hogy kihagytam valakit...nem mintha utoljára írtam volna Lauráról -, úgy gondoltam, kicsit vegyesebb vizekre evezek, és nemcsak egy emberre fókuszálok néhány fantasztikus partnerrel. A Tony-díjátadó a színházi emberek számára az Oscarral ér fel. Természetesen minden évben megrendezik, és remélem, mondanom sem kell, hogy rengeteg fellépésre szokott sor kerülni az eseményen. Néhány hatalmas kedvencemet válogattam most össze nektek, mert úgy gondolom, kihagyhatatlanok ezek a videók, ráadásul a musical műfaj éltetése létfontosságú, ha engem kérdeztek! Szerintem ez már a zenének egy más szintje, ahova - ha tehetséges emberek a zeneszerzők, dalszövegírók és az előadóművészek - az érzelmek lavinaként tódulnak be, még nagyobb katarzist szolgáltatva! <3 (Összesen 15 videóról van szó, de bízom benne, hogy ez senkit sem tántorít el, sőt!)

A 2013-as Tony-díjátadó nyitánya

Bár itt most szó sincs arról, hogy a választott videókat kedvencek szerinti sorrendben pakoljam ki nektek, de ahhoz mindenképp ragaszkodom, hogy stílusosan egy nyitánnyal kezdjem a videóáradatot. Neil Patrick Harris eddig négy alkalommal vezette a neves díjátadót (2009, 2011, 2012 és 2013), mindig pazar műsorokkal teletűzdelve, remek hangulatot teremtve. Bár az összes általa előadott produkciót imádom, de a 2013-as Tony nyitószámát annyira durván odatette, hogy nálam a lekörözhetetlen kategóriába esik! Eleve ez a díjátadó nagyon egyben van a fellépéseket tekintve - csak vegyük ide nyugodtan, hogy a Broadway világában ritka, hogy nem vérprofi emberek mutatják meg magukat -, és már a kezdésnél meg szokták, sőt konkrétan meg kell alapozni az este további menetét! Ezért is nagyon fontos a nyitány! Ez persze minden esetben igaz, minden létező koncerten és fellépésen fontos, hogy a kezdés nagyot szóljon! Neil nagyszínpados múltja egészen a 2000-es évek elejére nyúlik vissza, és bizony, a Broadway sem idegen számára! Egy olyan minőségi 7 perces produkciót varázsolt a színpadra a lenyűgöző tánckarral és néhány Broadway-csillaggal (és Mike Tysonnal), hogy az ember álla egészen a padlóig zuhan, sőt ha engem kérdeztek, utat fúrva magának még lejjebb is képes vándorolni. Imádom, amikor egy ponton kér egy közelit, aztán benyögi:

Látjátok? A Broadway-n nekünk nincs szükségünk extrém közelire, hogy bizonyítsuk, élőben énekelünk. Heti nyolc előadásban éneklünk élőben. Csekkoljátok!

És basszus, ezt a szöveget már önmagában megtapsolja az ember, hát még ha figyelembe vesszük, mennyire fergetegesen lett tálalva! A vége felé már olyan szinten hidegrázós tud lenni, hogy a könnyeim is kicsordulnak! Teljesen jogos és megérdemelt az álló taps! És azért nem kis nevek vannak a nézőtéren, akik mind elvarázsolódtak Neil és a többi résztvevő produkciójától! Kérem szépen, így kell megnyitni egy Broadway-csillagoknak szóló díjátadó gálát!!! Amúgy Neilre visszatérve még így a végén: van olyan, aki csodálkozik azon, hogy egy évvel ezután megnyerte a legjobb színésznek járó díjat? Ha eddig "csak" az amúgy tök jó Így jártam anyátokkal (How I Met Your Mother) szitkomból ismertétek, akkor sürgősen nyissatok, mert igen, király volt a sorozatban, de még több van ebben az emberben, mint azt sokan gondolnák!

Spamalot musicalrészlet (2005)

A nyitány kipakolása után most már időrendben haladok a videókkal, szóval íme a 2005-ös Tonyról egy csodafellépés, amit hülye lettem volna lehagyni. Azok az emberek, akik ismerik a Grace klinika (Grey's Anatomy) sorozatot, a musicalrészt látva talán nem fognak meglepődni azon, hogy a Callie Torres-t megformáló Sara Ramirez színházi múlttal rendelkezik. Sajnos már valóban csak múlt, ugyanis a Spamalot musicalt követően nem tért vissza a Broadway-re, pedig szerintem sokan nagyon örülnénk neki, ha ismét csábítaná a színpad. Amúgy a Tó Úrnője alakításáért Tony-díjjal jutalmazták abban az évben, amikor ezt az isteni dalt előadta a kollégáival, köztük a fantasztikus Tim Curry-vel. Hozzátenném, jól értesült forrásból tudom, hogy Sara BETEG volt, amikor fellépett a Tony-n. Hát...így csak még nagyobb kalapemelést érdemel, ugyanis eszméletlenül jó volt! De beszéljen helyettem a videó, na meg ez az egyébként is fülbemászó dal! A végén kell pár perc mindig, hogy magamhoz térjek.

Tavaszébredés medley (2007)

Az egyik (érzelmileg) legkeményebb darab, amit volt szerencsém látni. A Broadway-verziót is az eredeti szereposztással, hiszen szerencsére fent van, illetve a magyar változatra is többször beültem, hogy a lelkem egy részét mindig ott hagyjam a színházban. Na, de rátérve erre a Tony-fellépésre. Te jó isten! Nem csodálom, hogy a darab abban az évben a legjobb musical díjat vihette haza, illetve a Moritz-t játszó John Gallagher Jr. is megkapta a neki kijáró szobrot, mindössze 23 évesen!!! A videóban felfedezhettek ám ismerős arcokat, hiszen ott dalol Skylar Astin, a Tökéletes hang filmek sztárja, illetve Glee fanok, figyelem: Lea Michele és Jonathan Groff nem a sorozatban kezdték közös pályafutásukat, hanem ebben a darabban! Szerelmespárt játszottak, és a máig tartó legjobb barátságuk is itt indult! A tehetségük pedig már 10 éve szárnyalt, ahogy a videó is mutatja! A dalszövegekből a káromkodást a díjátadón kihagyták (szó szerint, ugyanis a "f*cked" és hasonlók helyére nem énekeltek be semmit), azonban a maximum túlteljesítése elmaradhatatlan!

Mindörökké rock medley (2009)

Most komolyan, amúgy is utálom, amikor a musical műfajt - ami az egyik legnehezebb zenés művészeti ágazat - nyálasnak titulálják, de pláne akkor mászom tőle a falra, ha ezt úgy teszik, hogy utána sem néznek a dolgoknak. Azoknak az embereknek mindenképp merem ajánlani a Mindörökké rockot. Igen, a filmet is, de abban nem színházi személyek játszanak, márpedig érdemes a Broadway-változatot, pontosabban az eredetit is csekkolni! Ezek az emberek már más szinten űzik az ipart, ha fogalmazhatok így! Pláne ez a csapat, akik a 200-es díjátadón nyomták el ezt az egyveleget! Láttam a későbbi váltóikat is, de senki nem volt képes lekörözni ezt a csapatot! Wesley Taylor az, aki a leginkább padlóra tud küldeni a maga kis egy sorával, amit 3:23-nál beénekel! Igen, nyíltan meleg (azért írom le, mert páran meg szokták jegyezni nem túl szép jelzővel, hogy mennyire egyértelműen látszik rajta... -.-), és egy rohadt nagy tehetség, ez biztos számít az értelmesebb rétegnek! <3 Azt az egy sort olyan könnyen vágja ki, hogy konkrétan a levegővétel hasonlat jut eszembe róla. A többiek pedig, hogy csak megemlítsek párat: Constantine Maroulis, Amy Spanger, Mitchell Jarvis... nos, egytől egyig hihetetlenek! És csak mellékesen jegyzem meg, hogy az én legnagyobb kedvenc musical színészem, Jeremy Jordan is ott ugrál a háttérben a felvételen. Lényegében ebben kezdte a Broadway-pályafutását. Bravó még egyszer mindenkinek!

Két fellépő a Glee-ből (2010)

Igazi Broadway-fanatikusként hadd jegyezzem meg gyorsan, hogy imádom Laura Bell Bundy-t, aki bejelentette a fellépőket. Matthew Morrison a Gypsy című film betétdalát, az All I Need Is the Girl-t adta elő, nem is akárhogy! Az a hang és az a mozgás, egyszerűen lehetetlen szavakkal leírni, mennyire tökéletes volt! Lea Michele pedig rögtön utána következett a Funny Girl című filmben hallható világhírű Barbra Streisand dallal, a Don't Rain On My Parade-del. Bónuszként még Jonathan Groff is ott van, sőt Lea még az ölébe is beleül! Imádom nézni a nézők arcát, ahogy elsétál a sorok közt. És hopp, kik vannak még ott? Csak nem Will Smith és a felesége, na meg Beyoncé és a férje (és még sorolhatnám)? Ó, de! :D Van esetleg még valaki, aki kételkedik abban, hogy a Glee-ben szereplők tudnak élőben énekelni? Én ugyanis sajnos találkoztam olyannal, aki közölte, hogy "stúdióban könnyű". Pff...kérlek. A videó végén bónuszként még befut Sean Hayes Pókembernek öltözve egy gyors poénra, ha már egyszer ő vezette 2010-ben a díjátadót. :D

Majdnem napra pontosan 2 hónap elteltével meghoztam nektek egy újabb Glee toplistát! Már kettő elkészült eddig, mindegyik Lea Michele-lel a középpontban. Ugyebár ott van a még tavaly megírt Lea szólók posztom, aztán pedig nemrég a kedvenc Lea duettjeimet pakoltam ki sorrendben. Most pedig elérkezettnek láttam az időt arra, hogy rámenjek a közös nótákra! Azt hiszem, most volt a legnehezebb dolgom, hiszen rengeteg kedvencem van! Ismét egy 15-ös listát sikerült összehoznom, de ezt is úgy, hogy "basszus ez és ez is lemaradt, meg azt se tudtam rátenni, miéééért?" :D A sorrend felállítás meg maga az őskáosz volt nálam, mert vagy 20 percen át képtelen voltam úgy megalkotni, hogy ne cseréltem volna benne valamit. Ide-oda rakosgattam őket, szinte lehetetlennek tűnt sorba rendezni őket. Nem mondom, hogy totál elégedett vagyok az eredménnyel, mert szerintem most, hogy sikerült véglegesítenem, már érzem, hogy másképp gondolom, mint pár perccel ezelőtt, de hát ez van... a Glee-ben is váltakoznak a favoritok.

15. Born This Way (2x18)

Lehetetlen lett volna lehagyni innen ezt a Lady Gaga-feldolgozást. A kórus tagjai új feladatot kaptak a tanár úrtól egy felmerülő probléma miatt. Arról kellett énekelniük, hogy szeretik és elfogadják önmagukat olyannak, amilyenek, mindezt olyan felsőt viselve, amire a bizonytalanságuk vagy egy hibájuk van felírva. Szerintem rohadt inspiráló az egész, és imádom a kiírásokat a pólóikon! Ilyenkor mindig kíváncsi lennék az eredeti előadó véleményére, hiszen basszus...azt hiszem, Gaga büszke lehet arra, amit a dalával közvetítettek ebben a Glee epizódban! :) <3

14. Imagine (1x11)

Most miért kezdjem már megint azzal, hogy az eredeti előadó büszke lehet erre? Sőt meg merem kockáztatni, hogy ha John Lennon hallaná, a könnyeit törölgetné. Mondjuk odafentről biztos büszkén tekintett le a Glee gárdára! <3 Én folyton sírok rajta, pedig már vagy ezerszer láttam. Annyira megindító, szívvel-lélekkel előadott dal! A siket kórushoz csatlakoznak be a Glee tagjai. Ennél szebb és meghatóbb együttműködést nem hiszem, hogy láttam a sorozatban. Könnytörölgetés garantálva!

13. Bad (3x11)

A Warblers és a New Directions összecsapása. A területi versenyre a Glee kórusa készült Michael Jacksonnal, a Warblers pedig szépen lemásolta őket, de hát csak az egyik csapat vihet MJ számot, így gondolták, megmérkőznek és dalban döntik el, ki a jobb. Grant Gustin egy hatalmas szemetet alakított (legalábbis kezdetben), de könyörgöm, ez a hang meg ez a mozgás! Lehetetlen nem imádni! És persze az mindenkire igaz, hogy egytől egyig fantasztikusak! Annyira jó, hogy egy női hanggal is ráerősítettek a már eleve frenetikus dalra! És az a koreográfia, úristen!!! Azért a végén komolyan felképelném Sebastiant.

12. You're The One That I Want (4x06)

Ugye van itt még rajtam kívül Grease fanatikus? Az eredeti duó, vagyis Olivia Newton-John és John Travolta irtó magasra tette a lécet, és bár megugrani még egy feldolgozás sem tudta, legalábbis nálam, de azt elmondhatom, hogy a Glee nálam felért arra a szintre, még ha fölé keveredni nem is tudtak. Ez pedig hatalmas szó! Ráadásul oda vagyok a szólistákért, hiszen Ryder (Blake Jenner), Marley (Melissa Benoist), Finn (Cory Monteith) és persze Rachel (Lea Michele) mindannyian hatalmas kedvenceim, és bámulatosan nyomják együtt ezt a számot! <3 Konkrétan Blake legelső hangjától beájulok az asztal alá, és a szintet bizony nem adják lejjebb egy pillanatra sem! Oké, Finn és Rachel valójában nincsenek színpadon, csak odaképzelik magukat és visszaemlékeznek arra, amikor a pilotban először énekeltek együtt, ráadásul pont ezt. A vokál is pazar a többiek részéről, és...jaj, hát komolyan, lehet nem imádni ezt a videót? :D

11. Man In The Mirror (3x08)

Egy újabb Michael Jackson dal, ezúttal lassabb lüktetésű, illetve fiúkoszorú előadásában hallhatjuk! Egyszerűen fantasztikusak. Higgyétek el, próbálok más szavakat is találni, de nem egyszerű. Na meg nem véletlenül beszélünk toplistáról. Ez biztos nem az a poszt, ahol teszem azt a (nem létező) hibákat kezdem el sorolni! Isteniek, hallgatni valóak, inspirálóak, tele tehetséggel és mindig szívből énekelnek... ezért IS imádjuk a Glee-t!!! <3