Egy ideje már nincs sok időm még a blogra sem, nemhogy tehetségkutatókat nézni. Sőt alapvetően nem igazán követek figyelemmel ilyen műsorokat. Magyarokat pláne nem, de a külföldieket sem sűrűn. Azonban egy időben az amerikai Voice-ot néztem, sőt kb. ez az egyetlen tehetségkutató, amit tartok is valamire! A mentorokat is valahogy mindig sikerül úgy kiválasztani, hogy imádjam mindegyiküket. Ebben a hónapban indul a tengerentúlon a 15. évad, ezért arra gondoltam, összeállítok egy toplistát. Nem kellett sokat filóznom, hogy kigondoljam, milyen felvételeket állítsak sorba. Összegyűjtöttem a mentorok közös produkcióit. Nem volt túl könnyű sorba rendezni őket, rohadt sokszor meg kellett néznem mindegyik videót (nem mintha ezt bántam volna), de csak sikerült. :D

20. Under Pressure (1. évad)

Még az első szezon fináléjában csendült fel a Queen és David Bowie híres száma, az Under Pressure. Az akkori négy mentor, Christina Aguilera, Blake Shelton, Adam Levine és CeeLo Green nagyon odatették magukat, ami nem meglepő. Érdekes belegondolni, hogy az eddigi tizennégy évad alatt Blake és Adam az egyedüli állandó tagok, sőt még a most következő évadban is benne lesznek. Amit amúgy hozzátenném, hogy egyáltalán nem bánok. Amellett, hogy szeretem ezt a videót (is), nem véletlenül került az utolsó helyre. Első körben okolnám a hangmérnököt, ugyanis pocsék volt a hangosítás. De ez persze nem az előadók sara. Azonban olykor voltak apróbb csúszások hangilag, ami természetesen mindenkivel előfordul (aki képes élőben énekelni!). Ettől függetlenül nagyon jó volt a produkció, és az is tetszik, hogy kvázi egy helyben állva adták elő az egészet, mégis remek hangulatot teremtettek a stúdióban. Azért ez nem semmi. A videóban van egy ponton egy ugrás, lényegében fél percet visszaugrik, de ez az egyetlen normális minőségű, amit találtam. Meg szerintem annyira nem zavaró.

19. Have Yourself a Merry Little Christmas (7. évad)

A hetedik évad fináléjára 2014 decemberében került sor, a négy mentor (Gwen Stefani, Pharrell Williams, illetve Blake és Adam, ugyebár) pedig úgy döntött, karácsonyi nótával lepi meg a közönséget. Én jelezném, hogy valamiért nem vagyok oda a tradicionális karácsonyi dalokért, sokkal jobban szeretem a kevésbé megszokottakat hallgatni az ünnepekkor, vagy legalábbis más hangzásvilágba átültetett verziókat. A lényeg, hogy nem az unalmas, csapból folyó számokat szoktam a lejátszási listába tenni. A felvételre rátérve: nagyon szépen szólnak együtt, ehhez kétség sem fér, plusz Blake karácsonyi albumát azért szoktam hallgatni, így ki merem jelenteni, hogy az ő hangjához passzol a leginkább ez a stílus, noha tényleg mindannyian szuperek. Nem nézem meg túl gyakran ezt a videót, de ez nem miattuk van, hanem valóban nem rajongok a karácsonyi számokért. Ettől még szép és igazi ünnepi hangulatot teremt, még így szeptemberben is. :)

18. Queen medley (1. évad)

A legelső élő show első hete. Mindig bátor dolog valakitől Queen számot énekelni, de bevallom, sosem fogom megérteni az olyan kommenteket, hogy "hol van ez Freddie-hez képest?" vagy "forogna a sírjában" és még sorolhatnám. Igen, Freddie Mercury egy hatalmas legenda, aki utánozhatatlan, de ha én minden előadót hozzá hasonlítanék, SENKI nem tetszene nekem. Mindenki egyéniség, és ez alapján kell néznünk a Queen feldolgozásokat. Ugyanis amennyire szeretem például Adam Levine-t, most ez alapján simán azt kéne írnom, hogy ez kb. "lepkefos volt a levegőben", legalábbis Freddie-hez képest. Ugyanis valóban ez alapján elég gyér teljesítményt nyújt a videóban, DE!!! Ők négyen nem a Queen. Ők Christina, CeeLo, Adam és Blake. Mind a négyen fantasztikus előadók. Mind a négyen más-más műfaj képviselői, és ezzel a Queen és Freddie előtt is tisztelegtek. Minden előadóról ez a véleményem, aki a legendás zenekar valamelyik számát adja elő. Az illető ugyanis ezzel tiszteli meg a bandát, illetve Mercury emlékét. Ezt pedig értékelni kell! Plusz muszáj megjegyeznem, hogy egyáltalán nem voltak rosszak, mindössze itt még nem csiszolódtak össze eléggé vagy csak izgultak az élő show miatt. Vagyis nekem van egy ilyen érzésem a videó nézése közben. Ettől még baromira felpörgették a közönséget, ez pedig külön elismerésre méltó! Adam gitárszólóját pedig még nem is említettem...

17. Hallelujah (3. évad)

2012. december 14-én sokkolta az amerikaiakat, sőt a világot is a Sandy Hook általános iskolában történt lövöldözés. A tragédia 28 halálos áldozatot követelt. A harmadik évad fináléjában a Hallelujah ezért is csendült fel a mentorok előadásában, kiegészülve a versenyzőkkel, a műsorvezetővel és Christina Milian énekesnővel. Mindannyian egy-egy áldozat nevével és korával ellátott papírt tartottak a kezükben. Annyira megindító az egész, egy letisztult és gyönyörű előadás, amire egy rossz szava sem lehet az embernek. Mindig megkönnyezem.

16. Crazy (1. évad)

Íme a legelső közös produkció az első szezonból. Bizony, az első mentorcsapat ekkor állt először együtt színpadra, még a meghallgatások kezdetekor. Ráadásul egyikük dalát adták elő, méghozzá Cee Lo-tól a világhírű Crazy-t. Imádom, ahogy a videó elején bemutatják őket egy kisfilmben és felsorolják a sikereiket. Azért kicsit ki is ráz közben a hideg. Hát még ahogy nekiállnak énekelni. A Queen produkciójuk ezután volt pár héttel, és ahhoz azt írtam, kicsit mintha nem lennének összeszokva, de kérdem én: akkor ez mi? Elképesztő összhang, brutális hangok, zseniális performansz! Lényegében hibátlan. Azt hiszem, módosítom a korábbi kijelentésem. Vagy nem hallották rendesen magukat a Queen medley közben, vagy szimplán bennük is volt egy elvárás önmaguk felé a legendás banda miatt. Itt viszont olyan csodát nyomtak el, amit nehéz is szavakba önteni. Mindenesetre bármikor megnézem, és képtelen vagyok megunni. Imádom látni azt is, mennyire elismerik egymást. Ugyebár ez CeeLo dala, mégis látszik rajta, mennyire odáig van attól például, amikor Xtina kiengedi a torkából a tőle megszokott pazar hangokat. Eszméletlenek!

Úgy tűnik, nem tudok leállni a Broadway Loves posztokkal. Nem mintha tervezném, persze. Katy Perry után, aki mint jeleztem is, távolról sem tartozik a kedvenceim közé, most olyasvalaki dalait hoztam el nektek csodás Broadway-művészek prezentálásában, akit mélységesen tisztelek és imádok. Sam Smith még csak ma 26 éves (igen, pont ma), mégis többszörös Grammy-díjas énekes és dalszerző. Mégpedig nagyon is megérdemelten! A pasi ugyanis elképesztő, egy valódi zseni! És rohadt boldog vagyok, hogy a Broadway világából néhányan neki szenteltek egy egész estét az 54 Below étteremben még 2015 áprilisában. Én is kb. akkoriban figyeltem fel rá, amikor először meghallgattam a Latch című dalát. Te jó ég, nekem ott helyben végem lett. Tudtam, hogy odáig leszek minden daláért. És tudjátok, mi van? Igazam lett. Nem túlzok, minden számát imádom. Ezért is dupla öröm számomra, hogy most bepötyöghetem nektek ezt a bejegyzést. Dalsorrendet itt sem tudok mondani, így a hasamra csapva rendezgettem el a felvételeket.

Daniel Quadrino - Make It To Me

Ki mással is kezdhetném el ezt a posztot, mint a fergeteges Daniel Quadrino-val? Már többször is tettem ki róla videókat, szóval ha nézegettétek az eddigi írásaimat, nem ismeretlen számotokra sem a srác. Csak egy gyors kérdés? Mégis hogy csinálja? Hogyan lehet valaki mindig ilyen hatással rám, akármikor hallgatom? Tetőtől talpig libabőr, illetve áll a padlón effektus. Ugyanis igen, Daniel folyton ezt váltja ki belőlem. Lehetetlen belekötni. Még ha akarnék, sem tudnék rosszat írni a videóról. Imádom, hogy bár hű maradt az eredeti előadóhoz, ez nem tartotta vissza attól, hogy belevigye a saját riffelős stílusát (igen, basszus, azok a riffek mindig ütnek!!!). Lényegében belepakolta a saját lelkét. Csodálatos úgy, ahogy van! <3

Adrienne Warren - Restart

Jaj, ez a szám is fantasztikus. Igyekezni fogok nem ismételgetni önmagam megállás nélkül, szóval nem írom le majd mindig, mennyire imádom az adott dalt, hiszen már tisztáztam, hogy Sam Smith-nek nincs olyan dala, amit ne szeretnék. Persze, vannak abszolút favoritjaim, és bevallom, a Restart nincs köztük, azonban ez nem jelenti azt, hogy nem isteni a szám. Mert az! <3 Adrienne pedig, aki a mi aktuális "Tina Turner-ünk", ugyebár, pazar munkát végzett a dallal. Annyira szeretem, ahogy ez a nő létezik a színpadon. Ráadásul amellett, hogy leírhatatlanul odatette magát a dal során, még Whitney Houston-t is csempészett bele a Restart-ba, amikor énekelt egy keveset az I Wanna Dance with Somebody című dalból. Ergo a közönség kapott egy szuper kis mash up-ot. Ki kérhet ennél többet?

Isabelle - In The Lonely Hour

Az egyik leggyönyörűbb dala a brit énekesnek, és szerintem ezzel mindent elmondtam. Ez a videó amolyan kakukktojás a többi közt, mivel ez a fiatal tehetség egyáltalán nem Broadway-művész, hanem valamelyik American Idol szezonban volt versenyző. Bevallom, nem ismerem. Konkrétan egy videót sem láttam róla azelőtt, hogy ez az utamba került. Sőt azóta sem. Nagyon ügyes a csajszi, ezt tökéletesen leszűrtem ebből a videóból, bár annyira nem zúgtam bele az előadásmódjába, hogy jobban rákeressek. Szépen énekelte el ezt a csodadalt, tapsot neki. Nagyszerű technikával énekel, de azért érződik a Broadway-képzés hiánya. Ettől még a popszakmában nagy sikereket érhet el, remélem, sikerül neki.

Carrie Manolakos - Money On My Mind

A színésznőt nem láttam komplett előadásban, de tudom, hogy játszotta Elphabát a Wickedben, és hallottam is énekelni belőle, ami bár tetszett, azt azonban pontosan tudom, közel sem lenne ő a kedvenc Elphie-m, ha látnám végig a musicalben. A Mamma Mia-val ugyanez a helyzet. Abban még jó 10 éve Sophie-t játszotta. Abból az előadásból is csak dalrészleteket hallottam, azonban beismerem, egyáltalán nem jött be. Szóval ehhez a fellépéshez is szkeptikusan álltam hozzá kicsit. És...az igazat megvallva nem igazán tudom eldönteni, tetszik-e tőle ez a performansz. Egyáltalán nem rossz, meg a hangja már a Mamma Mia és a Wicked között is sokat fejlődött, azonban néha úgy érzem, nem énekel túl könnyedén. Vagy már csak abból indulok ki, hogy az eredeti előadónak minden egyes hang kiéneklése olyan, mint a levegővétel. Na igen, Sam alaposan feladta a leckét azoknak, akik feldolgozzák a dalait. Carrie-nek ezzel nem sikerült annyira lenyűgöznie, hiába volt jó. Ám nem ez az egyetlen videó az estéről, ami előkerült Carrie-vel a középpontban, és már most jelzem...a másikkal jobban meggyőzött.

Natalie Weiss - I'm Not The Only One

Natalie (sajnos) nem túl híres Broadway-körökben. Pontosítok: nem sikerült még igazán nagy szerepet eljátszania. Már évek óta mondogatjuk, hogy meg kéne kapnia Elphaba karakterét a Wickedben, ám eddig még nem került rá sor. Nagy kár, pedig fantasztikus lenne, ebben biztos vagyok. Ám szerencsére meg lett hívva erre az eseményre, hogy daloljon egyet. Nem kicsit tette fel magasra azt a bizonyos lécet. Sajnálatos módon attól tartok, Sam nem hallotta ezt a feldolgozást, mert hiszem, hogy ha látta volna a videót, már felvette volna a kapcsolatot Natalie-vel, hogy vegyenek fel egy duettet. Hidegrázós elejétől a végéig. Amúgy nagyon látszik az elején, hogy Benjamin Rauhala-val jó a kapcsolatuk, az a kis poénkodás köztük olyan természetesen jön. :D (Már írtam korábban, de ismétlés a tudás anyja: Ben szokta szervezni az ilyen események 99%-át, emellett ő a zenei vezetője a fellépéseknek.) Lehetetlen betelni ezzel a videóval. Meg ez úgy általánosságban igaz az összesre. Istenem, azok a riffek a dal vége felé enyhén padlóra küldtek. Eszméletlenül jó ez a nő!

A "Broadway Loves..." témájú kvázi koncertek szerintem pazar ötlet volt a szervező részéről, aki nem meglepő módon Benjamin Rauhala. Kb. minden ilyen eseményt neki köszönhetünk. Még tavaly nyáron a Broadway Loves Celine Dion-nal indítottam útjára ezt a bejegyzés-sorozatot, aztán októberben kipakoltam a Kelly Clarkson-adagot is, ám azóta semmi. Szóval gondoltam, itt az ideje rábökni egy újabb fellépésre, és végül egy 2015 júliusinál állapodtam meg, amikor a meghívottak Katy Perry számokkal szórakoztatták a közönséget. Rólam azért tudni kell, hogy távol állok attól, hogy Katy-rajongó legyek. Vannak dalai, amiket szeretek, de nem tartom olyan hatalmas tehetségnek az énekesnőt, hogy elájuljak tőle, és sokkal jobban szeretem azt, amikor valaki feldolgozza a dalait. Legtöbb esetben sokkal jobban is tetszik, mint az eredeti. Pedig megpróbáltam megszeretni Katy-t, de a színházimádatom miatt allergiás vagyok arra, ha valaki élőben az esetek nagyobb részében pocsék. A musicalek miatt hozzá vagyok szokva a profizmushoz, amit a színházi emberek 90-95%-a képvisel. Katy nem ér fel arra a szintre, és még finoman fogalmaztam. Elnézést a rajongóitól, ez az én véleményem. Na, de belevágok végre a videók elemezgetésébe. Még annyit kell tudnotok, hogy 2015. július 13-án két időpontban is volt Broadway Loves Katy Perry, délután és este is. Ezt azért jegyzem meg, mert dalsorrendet itt sem tudok, és sajnos nem is került fel az összes videó az eseményről, de például egyszer van "dalismétlés" a felvételek közt. Ennek pedig az az oka, hogy az egyik előadótól délután, a másiktól pedig este hangzott el az adott szám. Gondoltam, ezt már az elején letisztázom.

Janet Krupin - California Gurls

Még mindig nem láttam semmi másban, csak az If/Then-ben, de ott sem főbb szerepben, viszont továbbra is imádom és csak dicsérni tudom Janet-et! A laza stílusával mindig megvesz kilóra. Itt imádom, hogy a közönség soraiból érkezik meg a színpadra, és egészen Katy Perry-sre vette a figurát. Tuti megértitek, mire célzok, ha csekkoljátok a videót. Pár éve igazi nyári sláger volt ez a szám, olyannyira, hogy szépen meg is untam. Mostanában sem tervezem újra meghallgatni, de nem meglepő módon azt képes vagyok bepötyögni nektek, hogy ez a feldolgozás mennyivel jobb az eredetinél. Mert igen, jobb. Oké, Janet hangja egy-két helyen ugrott egy picit, de így is fényévekkel profibb technikával dalolta a számot, mint Katy. A hajlításokat, amiket a vége felé belevitt, rohadtul imádom például.

Taylor Louderman - The One That Got Away

A napokban vette kezdetét a Mean Girls (Bajos csajok) musical a Broadway-n, amiben Taylor játssza Regina George-ot. Erről írtam is nektek kicsit az előző posztban. Már tűkön ülve várom, hogy kapjunk videókat róla, illetve szerintem nyáron a musical hanganyaga is megjelenik. Mindegy, ezt csak azért írtam le, mert szerettem volna kitérni arra, hogy az elmúlt napokban Mean Girls lázban égtem, és a darabban szereplő színészekről nem kevés videót megnéztem a bezsongásom végett, így Taylorról is. Őt amúgy is rajongásig imádom már egy ideje, konkrétan a Broadway Loves Celine Dion fellépés óta. Abban a pillanatban, hogy csekkoltam azt a videót Tayz-ről, éreztem, hogy visszafordíthatatlanul megnyert magának a csajszi. A dalról annyit, hogy ez azon kevesek közé tartozik, amit szeretek Katy-től, sőt ezt már adta elő szépen fellépés alkalmával is (bár tartom magam ahhoz, hogy élőben az esetek nagy részében nem teljesít jól az énekesnő). Nos, eskü, nem az elfogultság beszél belőlem, de Taylor adott hozzá ehhez a dalhoz valami kis pluszt. Nem tudom nagyon szavakba önteni, mire gondolok, de egyszerűen hallom, látom, érzem. Talán több érzelmet? Vagy a hangjával játszik úgy, hogy lemegyek tőle hídba? Vagy az tetszik, hogy mennyire beleéli magát? Vagy ez így mind együtt? Fogalmam sincs, de imádom.

Adrienne Warren - Firework

Adrienne-ről is érik nálam a külön poszt gondolata, mert egyre nagyobb kedvencem. Jelenleg a West End-en játszik a Tina musicalben, de erről írtam is az előző bejegyzésben. Láttam részleteket, és úristen, majdnem elájultam! Most sem leszek képes rosszat írni róla, de még ha akarnék, sem tudnék, ugyanis véleményem szerint nem kicsit alázza le az eredeti előadót ezzel a feldolgozással. Igyekszem elvonatkoztatni attól, hogy Katy-t nem szeretem túlságosan, de azért ez nem mindig egyszerű. Pláne amikor azt látom, hogy egy nála szerintem jóval nagyobb tehetség fogja az énekesnő világhírű számát, és nem szimplán csak kiáll és elénekli, hanem mondhatni a sajátjává teszi. Adrienne pedig pont ezt tette a Firework-kel. Hozzáteszem, a zenekar is elképesztő, és ez minden egyes videóra vonatkozik. A művésznő pedig minden másodpercét élvezi is a dalnak, emiatt duplán öröm számomra nézni. Fantasztikus ez a nő, minden sikert megérdemel, amit kap! <3

Jeff Heimbrock - I Kissed A Girl

Szerintem ez volt a legelső szám, amit sok-sok évvel ezelőtt Katy-től hallottam. Már annyiszor hallgattam meg anno, hogy egy idő után rájöttem: basszus, ezt egy életre meguntam. Aha, persze. Míg nem hallottam meg Jeff verzióját. Bár a srácot nem láttam előadásban (még), de néhány fellépést megnéztem tőle, és eszméletlenül jó! Ez sem kivétel. Nem vicc, amennyire unom ezt a számot, annyira imádom lényegében bármikor meghallgatni ettől a sráctól. Azért külön hálás vagyok, amiért ilyen hangszerelésben lett tálalva. Ez nekem milliószor jobban bejön, mint az eredeti. Szerintem külön poén, hogy nem csaj adta elő a "megcsókoltam egy lányt" témájú számot, hanem egy meleg fiú. Így talán még nagyobbat üt! Jeff pedig aranyosan még rá is játszik erre. Megeszem! :D

Ben Fankhauser - Part Of Me

Nem vagyok elfogult, nem vagyok elfogult, nem... De akkor is imádom ezt az embert! A Tavaszébredésben láttam először, és már ott megfogott - ilyen hanggal és kisugárzással ez nem is csoda -, azonban abszolút kedvencemmé a Newsies-ban avanzsált. Egyszerűen eszményi minden, ami a torkából kijön, és emlékeztek, hogy többször is leírtam már, hogy Daniel Quadrino mennyire tökéletes a riffek terén? Ez még mindig így van, azonban Ben méltó vetélytársa ezen a téren! Sőt szerintem nem is igazán vagyok képes dönteni a fiúk közt riffeket tekintve. Jaj, gonosz dög vagyok, tudom, de akármikor megnézem ezt a felvételt, felvetődik bennem a kérdés: "Ki az a Katy Perry?" Bocsi, higgyétek el, amennyire lehet, tisztelem a munkásságát, a rajongóiból sem szeretnék ősellenségeket szerezni, de sajnos Katy az esetek nagy részében csalódást okozott nekem az élő fellépéseivel, erre tessék...itt van ez a srác, illetve a többi fellépő, akik olyan magasra teszik a lécet, hogy szinte már megugorhatatlan. Ben egy hatalmas csoda, ehhez pedig tartom magam! Elég, ha megnézi az ember ezt a videót, és ha van akkora szerencséje, hogy a zenei hallással megáldották születése pillanatában, akkor azonnal hallani fogja, sőt ÉREZNI, hogy mennyire isteni a művész úr! <3

Mielőtt összekaparom valahogy a 10 kedvenc női Broadway-hangomat, plusz a másik tervezett különleges posztot közzéteszem, úgy gondoltam, hozok egy Broadway Princess Party-t. Még tavaly októberben tettem ki egyet, ami 2016-ban volt, aztán decemberben a hercegekre fókuszáltam, most pedig eljött az ideje az újabb adagnak. Most visszaugrunk kicsit, mégpedig 2015 nyarára. Sajnos nem került fel a fellépésről minden videó, a dalsorrend sem feltétlenül az volt, mint ahogy én most összeállítottam, de így is bőven kaptunk csodás felvételeket.

Laura Osnes & Company - Join the Party

Egy dolog biztos, mégpedig az, hogy ez volt a nyitány aznap este az 54 Below étteremben. Az összes aznap fellépő hercegnő, akarom mondani művésznő felment a színpadra megnyitni a party-t ezzel a kedves kis dallal. A Join the Party egyébként nem musicaldal, hanem a Magic Kingdom nevű Disney Parkban sokszor előadott Dream Along With Mickey műsor része. Imádom ezt a nyitányt, szerintem zseniális. Már csak azért is, mert Santino Fontana fantasztikus orgánumát hallgathatjuk, ahogy egyenként bemutatja a jelenlévő hercegnőket. Nagyon jó kis szöveget mondott fel, amit aztán ott lejátszottak, hiszen sajnos nem tudott személyesen is részt venni az eseményen. Viszont így is remek, vigyorogva nézem végig mindig ezt a videót. A csajok pedig csodálatosak, még Benjamin Rauhala is beleénekel a produkcióba. Imádom ezt a bagázst!

Teal Wicks - Brave

Teal-ról még nem írtam itt a blogon, egyik posztomban sem volt benne. Most legalább kicsit kitérhetek rá, hogy a Carousel-ből láttam részleteket, már azzal meggyőzött. A Jekyll és Hyde-ban ő volt az egyik női főszereplő, és ott estem szét teljesen a hangjától, az előadásmódjától. Ami pedig még fontos infó, hogy Elphabát is játszotta a Wicked-ben, méghozzá szuperül, bár tény, nem ő az abszolút kedvenc Elphie-m. Ezen az estén Sara Bareilles-től adta elő a Brave című dalt, és belevitte kicsit a Merida, a bátor című mese hangulatát is (ugyebár a mese címe eredeti nyelven Brave, ami azt jelenti, bátor). A dal előtt elkezdett kicsit skót akcentussal beszélni, hiszen a mesében Merida egy skót hercegnő. Aztán a számot szépen odatette, néha kicsit tényleg Meridásan viselkedve. A végét imádom, amikor benyögi, hogy "csak azt akartam látni, hogy bátrak vagytok".

Alison Luff - Journey To The Past

Nem Teal volt ezen az estén az egyetlen művésznő, aki játszotta a Wickedben Elphabát. Bizony, Alison is színpadra vitte a zöld színű boszorkányt. És bizony ő is nagyon elöl van a favoritjaim listán, ha a Wickedről van szó. Ugyanis szerintem a fantasztikusnál is jobb Elphaba volt. A Ghost-ban is eljátszotta az amerikai turnén Molly-t, és ha Caissie Levy nem lett volna már eredetileg a női főszereplő a darabban, tuti Alison-t tartanám a legjobbnak a szerepben. Így viszont ki kell jelentenem, hogy bármennyire is jó, a Ghost-ban nem tudta felülmúlni Caissie-t. Másban még nem láttam, de a fellépések terén kb. képben vagyok, mert tényleg imádom, ahogy énekel. Ezen a Broadway Hercegnő Party-n az Anasztáziából dalolt el egy szólót, és kétség sem férhet hozzá, hogy gyönyörűen. Azonban én, mint az Anasztázia musical legnagyobb magyar rajongója, szigorú vagyok mindenkivel szemben, aki Christy Altomare-en kívül bármelyik dalt előadja valahol. Christy az örök és igazi Anasztázia számomra, és ki merem jelenteni, felülmúlhatatlan. Szóval Alison hiába adta elő hibátlanul és csodásan ezt a meseszép dalt, hiába ájulok be a sarokba a vibrátójától, akkor sem írhatom azt, hogy bárcsak eljátszhatná ezt a szerepet. Hallgatni eszméletlen, de a színpadon nem tudnám elképzelni ebben a szerepben.

Kara Lindsay - Home

Na, Kara az egyik legnagyobb kedvencem a Newsies óta, ezt már le is írtam az előző Broadway Princess Party bejegyzésemben. Ő is Wicked-leányzó, bár nem Elphie-t vitte színpadra, hanem Glindát, nekem pedig ő határozottan az egyik, ha nem az abszolút favoritom a szerepben. Arra is kitértem már a korábbi posztomban, hogy ha a Szépség és a Szörnyeteg visszatérne a Broadway-re (adná az ég), akkor ő lenne a tökéletes Belle. Nos, ehhez továbbra is tartom magam, és itt az újabb bizonyíték, mennyire lenyűgöző lenne a női főszerepben. Az elején azzal nyit, hogy ez a kedvenc dala, aztán amikor megköszöni Hamupipőkének, vagyis Laurának, hogy segített a mikrofonnal, rám jön egy kb. fél perces röhögés, és miután visszatérek lélekben, hogy tudjam figyelni Karát, tudatosul bennem ismételten, hogy miért tartom őt (is) egy csodának. Ez a nő úgy éli bele magát teljesen a dalba, hogy egy mikrofon mögött áll, ezzel elérve, hogy én a gép előtt ülve zokogjak. Erre nem sokan képesek egyébként. Valódi őstehetség. Ha nagyon odafigyel az ember, a videó végén a megérdemelt üdvrivalgást követően láthatjuk egy röpke másodperc erejéig a zongora mellett ülő Laura Osnes-t, hogy ő is bizony elérzékenyült. Igen, követelem, hogy Kara legyen Belle, amint észbe kapnak odaát, és úgy döntenek, felélesztik a Szépség és a Szörnyeteget. Még Karának is ez a vágya. Egyrészt ez már jó ideje egyértelmű, plusz ő is említette valahol, illetve ha ez nem lenne elég, az éneklés elkezdése előtt poénosan meg is jegyezte "Belle", hogy ezt a dalt kifejezetten a Broadway-debütálására írták. :D <3

Laurie Veldheer - For The First Time In Forever

Laurie-t a Newsies-ból ismerem, bár bevallom, Katherine szerepében én kb. csak Karát imádom, szóval Laurie mondhatni labdába sem rúghatott. A Mamma Mia-ban eljátszhatta Sophie-t, de arról meg nem találtam felvételt, hogy véleményt alkossak. Szóval igen, kiírom, egyedül a fellépős videók miatt tudok róla igazán dicsérően nyilatkozni. De azokat látva aztán nagyon. Például nekem ez amolyan legek legje tőle. Elképesztően cukin hozta Anna karakterét a Jégvarázsból. Mondanám is, hogy kicsit sajnálom, amiért nem ő kapta a szerepet a Broadway-n, de az igazat megvallva rohadtul imádom Patti Murin-t - aki játssza a szerepet a színpadon -, viszont ha valaha új beálló érkezne az előadásba, remélem, Laurie lesz az. Ahogy ebben a videóban énekelt, néha eszembe juttatta Kristen Bell-t, aki a mesében kölcsönözte a hangját a karakternek. A dalolás végén Laura odamegy hozzá, nekiállnak csevegni kicsit, miközben "Anna hercegnő" végre beleharaphat a csokiba. Miután "Hamupipőke" megköszöni, hogy eljött a party-ra, szóba kerül, hogy a közelben van-e a testvére, vagyis Elsa. Imádom az erre adott választ:

Ó, igen. Itt van valahol, de egy kicsit ideges, mert nem találja a kesztyűit és fél, hogy megfagyasztja a mikrofont.

Talán majd később felbukkan, legalábbis Hamupipőke ezt reméli. Bizony, idővel ő is jön. :D <3

Októberben hoztam legutóbb bejegyzést ehhez az "élő videós" cikksorozathoz, szóval úgy láttam, eljött az ideje. Ezúttal egy mexikói banda, az RBD kerül górcső alá, sőt a legnagyobb kedvenc felvételeimet osztom meg veletek. Egyébként 2004-ben alakultak meg és 2009-ben oszlottak fel, de addig is hatalmas nemzetközi hírnévre tettek szert közösen, és szerencsére azóta mind a hatan szép karriert futottak be, ki nagyobb, ki kisebb ívűt. Nekem több mint egy évtizede a kedvenceim közt vannak, azóta is figyelemmel követem Anahí, Dulce María, Maite Perroni, Alfonso 'Poncho' Herrera, Christian Chávez és Christopher Uckermann életét. Imádom mindegyiküket, még rajongói lapom is volt róluk, amit tavaly decemberben zártam be 2 és fél év elteltével. Nagyon hiányzik - bár nem fogom ismét kinyitni :( -, úgy éreztem, kompenzálni szeretném ezt, ezért is döntöttem el, hogy írok most róluk, hogy jobban érezzem magam. <3 Közel sem az összes favorit videómat teszem ki a bandáról, de gondoltam, párat elhozok nektek. Vannak kedvenc koncertjeim, azokról persze több videót is ki fogok emelni. Érdemes csekkolgatni őket, mert zseniálisak! Bocsi, kicsit sok lett, de legalább van mit nézni, hogy megismerjétek őket! :D

Dame (Walmart Soundcheck 2007)

Elsőnek ezt a kis 2007-es fellépést választottam, amikor épp Amerikában volt turnéjuk. Nem egy nagy koncertet dobok be most ide, hanem csak egy kisebb fellépést, ahol pár dalt adtak elő. Gondoltam, ez megfelel "bemelegítés" gyanánt. :D Szerintem nagyon fülbemászó ez a szám, szeretem a szövegét is, mert olyan kis vidám. Ráadásul mind a hatan szólóznak is benne. Kezdve Dulce barbie-hangjával, aztán jön Christian lelkeket simogató hangszínével, majd pedig Maite is szólósorozik, ezután Anahí a karcos, erős csodahangjával varázsol el mindenkit, jön Poncho, később pedig Christopherrel is rappel egyet. Nem minden dalukban énekelnek külön is mindannyian, így külön boldogság nekem, hogy itt hallhatom mindegyiküket. És most mondjátok azt, hogy nem marad meg a fejetekben a dallam, miután megnéztétek a videót... :D

Ser O Parecer (Live in Brasília 2008)

Térjünk át a 2008-as brazil szabadtéri koncertjükre. Elképesztően imádom az egésznek a hangulatát, nem is véletlen ám, hogy nem ez az egyetlen részlet belőle ebben a posztban. Ez már egyébként nem sokkal az előtt volt, hogy bejelentették a feloszlásukat, hiszen 2008 áprilisában volt ez a bizonyos koncert, augusztusban pedig már érkezett is a közlemény. Majdnem egy millió néző élvezhette ezt a frenetikus koncertet! Azért ez sem semmi! A Ser O Parecer egyébként az egyik kedvenc számom, kb. első hallásra beleszerettem anno. Ennek már több mint 10 éve. Igen, rohadt régóta vagyok a rajongójuk. Ez a videó (is) különleges helyen van a szívemben, mert nemcsak a hangulatát imádom, hanem elképesztően édesek mind a rajongóikkal, szinte megállás nélkül "kommunikálnak" velük, amit hatalmas öröm nézni. Töredelmesen bevallom, hogy néha sikerül is megkönnyeznem, mert valóban óriási szeretethullám árad ebből a videóból. Nem biztos, hogy most nekiállok külön dicsérgetni őket, pedig megérdemelnék, de azt hadd emeljem ki, hogy az átkötés a kedvencem, amikor Dulce és Anahí énekelnek felváltva. Kicsit katartikus csak, tényleg...nem nagyon, épp csak egy csöppet. <3 :D

Celestial (Hecho en Espana 2007)

Úgy gondoltam, a 2007-es spanyol koncertjük se maradjon ki a sorból. Hogy dalismétlés ne legyen (erre azért figyeltem a bejegyzésben!), így hosszas gondolkodás után a Celestial-t választottam. Csak mert egyébként másikat szerettem volna először, de aztán rájöttem, hogy azt másik fellépésről teszem ki inkább, és akkor rögtön beugrott ez a dal, ami szintén nagy favoritom. Mondjuk megjegyezném, a legtöbb RBD-szám kedvenc nekem, azonban ne higgyétek, hogy elfogult vagyok, ugyanis van 3-4 daluk, amit nem igazán szeretek. De ez most nem is tartozik ide. A Celestial szövege nagyon inspiráló. Odáig vagyok az olyan dalokért, amiknek van üzenete. Nos, ez közéjük tartozik. Ennek tetejében még a dallamvilága is közel áll hozzám, na meg bejön a képbe az, amit a Dame esetében már kifejtettem: szólósorok tarkítják, vagy legalábbis duó felállásban sokat énekelnek.

Fuera (Live In Rio 2006)

Azoknak, akik látogatták az RBD & Teen Angels oldalamat, amíg nyitva volt, egyáltalán nem titok, hogy a 2006-os Live In Rio nekem az abszolút kedvenc koncertem a bandától. Ezt észre is fogjátok venni, hiszen a 12 videóból négyet onnan választottam. De szerintem amint megnézitek őket, meg fogjátok érteni, miért. Annyira energikus az egész, plusz ugyebár emberből vannak, ezért hangilag olykor hajlamosak elcsúszni picit, azonban NEM ezen a koncerten! Már milliószor végignéztem, és nem viccelek, kristálytisztán jött ki nekik minden egyes hang, sőt olyanokat belecifráztak a dalokba, amiket máshol nemigen szoktak. Szerintem túlpörögtek kicsit ők is, ezáltal még több energiát szívtak magukba, na meg azért a közönség is odatette magát, amiből még többet tudtak meríteni az előadók. 2:20-hoz tekerjétek a videót, Poncho ott fejezi be a beszédet, aztán indul a Fuera. Már az első pillanatban kiráz engem a hideg, ahogy a zenekar elkezd játszani, aztán pláne végem van, amikor Anahí érces hangja felcsendül. Te jó ég! Igazából nem nagyon tudok mit hozzáfűzni, annyira egyben van az egész. Libabőr jellemez engem elejétől a végéig, a gitárszóló is csúcs (igen, azért azt kiemelném, hogy bár nem említem meg folyton, de a zenekar mindig eszméletlen!!!), a csajok meg nagyon a topon vannak! Bizony, ez inkább csajos dal, hiszen hárman nyomják a verséket, a srácok csak a refrénben vokáloznak nekik. De isteniek mindannyian!

Sólo Quédate En Silencio (Tour Del Adiós 2008)

A Live In Rio mellett a búcsúkoncertjüket imádom a legjobban. Na jó, ez "csak" második helyen áll nálam, mert képtelenség felülmúlni a másikat, de basszus, ez mégiscsak a feloszlásuk miatti utolsó turnén lett felvéve, ergo extra különleges! Itt azért nem mindig voltak perfektek hangilag, de ez a legkevesebb. Ők is full érzelgősek voltak végig az egész koncerten, bár ez nem mindig könnyáradatban nyilvánult meg. Sokszor egyszerűen csak még többet poénkodtak, mint általában, vagy jobban "rámásztak" egymásra. A lényeg, hogy valahogy még több érzelmet vittek bele a koncertbe, nem meglepő módon, persze. Az egyértelmű volt számomra, amikor elkezdtem összeszedni a videókat a bejegyzéshez, hogy ezt a dalt a búcsúkoncertről teszem be. Valahogy adta magát a dolog. Még úgy is, hogy a bridge résznél Dulce egy kicsit elcsúszott az elején. De mint már jeleztem is, nekem amúgy is (ezen a koncerten meg pláne) a hamis hangok elenyészőek, hiszen az a fő, hogy az előadók élőben nyomják el a dalaikat. Jó, a fülsértő, minden második hangot hamisan kiéneklő egyének idegesítenek, de az RBD esetében szó sincs erről. Náluk az apróbb hibák voltak jellemzőek, mint ahogy itt megemlítettem most nektek Dulcét az átvezetésben. Különben meg elég ránézni, és szerintem mind látjátok, hogy mindegyikük szeme kicsit szomorúan csillog a búcsú miatt, de talán Dulce van leginkább padlón, csak igyekszik tartani magát a dal közben. Maite és Poncho, illetve Dulce és Christian apró kis pillanatai mindig szíven ütnek, Anahí pedig irtó aranyos azzal a "varázspálcával", főleg, amikor Poncho-ra koppint vele. :D Azoknak pedig, akik Christopher-t kutatnák a szemükkel, jelzem, hogy a dobnál ült a szám közben! <3